Állami gimnázium, Gyöngyös, 1857
4 hasáb pedig, legyen az bár a fölötte fekvő csúcsoszlopnál jóval kisebb, sohasem hiányzik, mivel ekkorig ezer meg ezer között egyet sem lehetett találni, mely teljes hátoldalú kettős giítaalakban nem mutatkozott volna. Igaz, gyakran fordulnak elő egyes jegecdarabok zúzott vagy lapossá nyomott állapotban, de innét következtetni nem lehet, hogy az ily zúzott vagy több-kevesebb oldalra lapított jegecek valami különvált rendszert alkotnának, mivel az ilyeneknek jegesedési fejlődése mindig valamely külerének reáhatása által volt akadályozva. Eszerint, a kovagnak azon általánosan ismert sajátsága, melynél fogva a hasonnemű lapok nem mindenkor vannak egyenlően kifejlődve, a máramarosi gyémántnál szintén észrevehető; mert közülök némely egyes darabok a szabályos hatályrendszertől eltérve, más más szerkezetű alakban jelenkeznek, részint a laborok hosszúsága vagy rövidsége, részint a hasáboldalaknak vastagsága, vagy vékonysága által; azért az efféle eltorzított jegecek sokszor oly szabálytalan egyenlőtlenségben mutatkoznak, hogy szinte szabad szemmel kivehető, miszerint némelyek négyszögig egyenszögű, ferdény, ferdényded, mások ismét öt-hatoldalu lapok által környeztetve különféle nagyságú aránylatban, szabálytalan renddel állanak egymás mellett. Miáltal az ily jegeceknek kisállapotja a képzeményi alaktól gyakran oly igen eltér, hogy minden, ügyesen intézett kémlet s fáradságos vizsgálat után a valódi rendszert, melyhez tartoznak, alig lehet meghatározni, mivel az eltorzítottak az eddig ismert hat jegecrendszer egyikéhez sem sorolhatók, külön rendszert pedig egyenlőtlen alakjuknak számos változatossága miatt szintén nem képezhetnek. Továbbá, a jegedett kovagoknak különféle szabálytalan alakjait s egymáshozi tapadásukat vizsgálva, némely példánydaraboknál még azon nevezetes rendkivüliséget tapasztalhatni, hogy a kisebb vagy nagyobb minőségben mutatkozó egyes jegeceknek csúcsoszlopzata sokszor a hasábnak valamely lapján, vagy ennek közelében, mint szabálytalan horpadék, néha kagylós, töredezett lappal, máskor ismét kisszerű homorúságot vagy lépcsőzetalakot képezve több, egymásföldbe helyezett lemezekben tűnik elő. A magyar gyémánt név alatt ismeretes jegecek majdnem kivétel nélkül színtelenek, vízvilágosak; csak némely, Máramaros megyében gyűjtöttek között találtatik néhány kevés barnássárgaszinű, melyet egyébként a Magyarhonban szintén lelhető, úgynevezett füstkovagtól semmi részleges sajátság által sem lehet megkülönböztetni. Nagyságára nézve a máramarosi jegec rendesen 1—6 vonalnyi hosszú s 1—4 vonalnyi széles; néha azonban, mint rendkívüli példányok, olyanok is találtatnak, melyek nemcsak az árpaszem vastagságát, hanem a középszerű somnak nagyságát szinte megközelítik. Nevezetesen, a Bozza környékén lelhetők rendesen kifejlett kisebbszerűek, mivel közülök ritkán éri el egy-kettő az árpaszem nagyságát, szépségükre nézve azonban, csillámló fények, tisztaságuk és tökéletes szabályosságuknál fogva a Máramarosban talált jegeceket több ízben fölülmúlják; ellenben azok, melyeket a természet Erdélybe, különösen Halmágy vidékére telepitett, főleg hasábjaiknak hoszszúsága által különböznek fajtársaiktól, minthogy ezeknél a hasáblapok többnyire hosszabbra nyúlnak, mint a fölöttük emelkedő laborok, de tisztaság és fényre nézve a máramarosi gyémántnál jóval bebb állanak. A bécsi cs. kir. ásványgyüjteményben leihely és nagyság szerént gondosan osztályozott hegyijegecek közül azon példányok, melyek közös sajátságuknál fogva a máramarosi kőhöz hasonlíthatók, alak és nagyságukra nézve eként különböznek egymástól. A krajnai hercegségben elterülő Zirknitz tónál szedettek vékonyak és oly hosszuk, hogy a középnagyságú hasáboszlopok ötszörhatszor meghaladják a rajtuk levő gúlák viszonyos hosszúságát; ezeknél valamivel kisebbek a bajorhoni Fichtel vagy fenyőhegyiek, melyeknek oldaloszlopaik csak háromszor-négyszer hosszabbak a csúcsoszlopoknál, a délkeleti Frankhonból, nevezetesen Grenobleről hozottak közel somnagyságuak, de többnyire eltorzítottak s nem elég tiszták. a Cayenne (frankgyarmati Guyana) vidékén