Állami gimnázium, Gyöngyös, 1858
I. A vonzerő hatása a természeti tüneményekre. A természet ismert, félreismert és nem ismert érzékeinkhez szól; beszél magával s velünk ezer jelenségben ; a figyelmező előtt soha és sehol sem marad néma és halva. A természet jó anya s a ráfordított szeretetteljes gondot áldással jutalmazza. A természet könyve. Legújabb korban a természettan jelentékeny lendületet nyert. A letűnt korok összes tapasztalatainak halmazával s homályosan fejtegetett és nagyobbrészt ritkán sükerült tüneményeinek szabatos elővarázslásával lepte meg a jelenkor az ismeretszomjasaknak határozott elvek után sóvárgó szivvágyait. És nem csak csodálat, de a fájdalom összegével találkozik a nagy természet tüneményeire vonatkozó tudandók tengerébe behatoló, midőn hálás önzéstől ment elismerés helyett háladatlanságot lát a nagy szellemek iránt, kik a természet vizsgálása felé fordulván, valamint az ő, úgy a későbbi kor ingadozó föltételeken alapuló festményeit nem csak elméletileg helyesen, hanem tüneményekben gazdagon, világosan és mennyiségtani bizonyossággal oldották meg. — Dicsők ti! kik nemes s páratlan feláldozástokkal a természettanban megtermelétek a gyümölcsöt, mely az e szakmány szentélyébe törekvőnek nyugalmát, biztosságát s hitszilárdságát vivta ki. Fogadjátok köszönetemet s az emléket, melyet titeket illető legszentebb ereklyeülkeblemben hordozok. — Én mindenkor a legnemesebb értelemben s azon tiszta érzéssel emlegetem neveteket, mely irántatok dobogni meg nem szűnik. Áldás rátok és poraitokra! Nem is elveteket akarom bonckés alá venni jelen értekezésemben, mert azok mindegyikét felfogni is parányi vagyok; de a világgal közölt állitástok s elveiteket és ezeknek megcáfolhatlan indokolását kívánom megismertetni az irántatok kíméletlenek némelyikével, kik a természet jelenetekről tiszta ismerettel nem bírván, s igy a tudatlanság, előítélet, vakhit s babona homályától megszabadulni nem akarván, elég vakmerők kitartással párosult tanulmányozástok gyümölcseit éretleneknek jellemezni, s a velök rokonérzésül magas rendeltetéseket felfogni nem akarók előtt gúnytárgyul kitenni, holott már a legrégibb népek között is a sinaiak és egyptomiak, kiknek — a kinyilatkoztatás földerítette hitet nem ismervén — kevesebb okuk volt az isteni bölcsesség alkotmányát csodálni, a természettel közelebbi érintkezésben állani, főbb kötelmeik egyikének tartották. Különösen a testek azon sajátságait, melyeknél fogva egymást kölcsönösen vonták, s melyekre nézve az utat már megtörve találom, szándékom jelenleg megismertetni s némely mellékletes tünemények értelmezésével bővebben fejtegetni. A vegytanban majdnem megszámlálhatatlan tünemény fordul elő, melyeknek okát hasztalan keressük ama törvényeknek működésében, melyek a testek teljetlenségére vonatkoznak. Hogy a számosak közöl egynéhány igazolja állításomat, lássuk először a következőt: Ha egy edénybe tett tiszta ezüstrészre légelegsavszeszt öntünk, azonnal kisszerű buborékok vonják be annak egész 1*