Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)
1874-08-08 / 32. szám
III. Évfolyam. 1874. Előfizetési árak : Egész évre . . 5 ft — Fél évre ... 2 ft 50. Évnegyedre . 1 ft 30. Egyes szám ára : 1« kr. » _________M 32-ik szám. Gyöngyös, augusztus 8. GYÖNGYÖS. m Vegyes tartalmú ®^%LADALMI GAZDÁSZATI SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadó- fő hivatalunkba utasítandó. § Bérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések is fölvétetnek, melyekért egyszeri hirdetésnél 1 frt, Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. ír Hirdetési dijak: Minden halálozott petitsorhely után 4 kr. Bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr. Nyilttérben egy petitsorhely ára: 10 kr. _______________M Szerkesztői megjegyzés: Az alább következő, erős hangon és erélyes hangnyomattal irt Nyílt Levelet azon megjegyzéssel közöljük, hogy bár határozott ellenei vagyunk minden toll-harcznak, kivált ha az a személyiségre vonatkozik, minthogy azonban e lapokat épen oly nyílt és független terére ajánlottuk föl a közérdeket illető eszmecseréknek, mint maguknak a közérdek miatt megtámadottaknak , ennélfogva kötelmünknek ismerjük az önvédelemnek tért, engedni. Sőt, minthogy Földváry K. úr minden alapos ok nélkül megtámadd híven, szeplőtlenül megőrzött és megőrzendő álláspontunkat , ezennel kijelentjük, hogy míg az egyéniségünket illető pártállásra nézve folytonosan előbbi álláspontunkon állunk, senki zászlóvivőivé nem szegődtünk , másrészt mindenkinek, aki a közérdeket illető eszmecserék tisztázására vagy önvédelmére tért kíván, egyéniségünk teljesen független álláspontjának szigorú és lelkiismeretes megtartása mellett mindenkor tért engedtünk és engedünk. Addig is tehát, míg a K. urnak kötelességszerűen részletesebben felelnénk, térszűke miatt egyelőre csak ezen levél közlésére szorítkozunk. Nyilt levél, Szabó Ignácz úrhoz, az „Eger“ lap szerkesztőjéhez! Önnek jul. 30-án kelt lapjában Földváry Kálmán aláírással egy czikk jelent meg, melynek közlése kétségen kivül megbotránkoztatott minden jobb érzetü embert. Nem küldöm e sorokat sem önhöz és lapjának, mert oly emberről, ki hasonló czikket közölhetőnek vélt: még azon lojalitást sem szabad föltenni, hogy e soraimat közölni fogja. Legyen Önnek , uram ! megbocsátva, hogy ily alacsony dolgokat ellenem fölvenni jónak látott, nekem fáj . . . legyen Önnek tetszése szerint ! Ama szemérem nélküli handabandákat, melyek az érdeklett czikkben foglaltatnak, ezáfolatra érdemesíteni nem fogom. Hogy én Gyöngyös és vidéke érdekeiért teszek-e valamit, vagy sem? s hogy ezt aljas önérdekből teszem-e? a fölött ítéljen, akinek hogy tetszik ; köszönetét soha senkitől sem vártam, se nem kértem , de hogy politikai elvtársaim egyike megengedhetőnek vélte, hogy ellenem saját lapjában ily fegyverekkel harczoljanak, azt soha nem hittem volna. Hogy Ön az érdeklett czikkben foglalt valótlanságokat megjegyzés nélkül közölni jónak látja, azt úgy hívják, hogy: mala fides! A dolog érdemére majd nyilatkozom, mikor annak idejét látom ; e sorok csak Önnek szólanak, uram ! kinek annyi belátása sem volt, hogy az egy és ugyanazon megye két édes gyermeke: Eger és Gyöngyös közötti becsületes vitában az irigység, kajánság és hazugság fegyverei nem használtathatnak kivált ellenem, kinek egész szerény élete nyilt könyv Ön előtt s azok előtt, kik ily szennyes fegyverekkel támadni, nem szégyenük magukat. A verseny Eger és Gyöngyös között nem nemtelen verseny, s mégis elfeledik azok, kik a hatalmas Eger mellett a szerény Gyöngyös ellen küzdenek, kardoskodnak, hogy a nemtelen fegyver beszennyezi az ily fegyverek hordozóját. A verseny Eger és Gyöngyös között nem elv s nem párt, hanem utilitási kérdés, melyben a vélemények eltérhetnek s el is térnek ; de egyet nem szabad feledniök soha. 1. Szerkesztő úr, s ez az, hogy mindennek megvan a maga határa s hogy a legszentebb czél sem szentesíti az illetlen eszközöket. Kovách László: TÁRCZA. A hollandi partokon. (Rotterdam, 1871. aug. 12.) A tenger s száraz régen elpihent . . . Mély Siri csönd van a vidék felett. Nincs egy bogárka, nincs egy árva lény sem, Amely föltűnnék e táti látkörében ; Csak a szelid hold néz reánk mosolyogva, S fényképet ir a zöld szinti habokra. Az egyszerű halász-kunyhók felett Ma Ünnepet tart a hit-kegyelet; Nem látni még csak egy picziny hajót sem, Pihen ma minden s nyugszik e vidéken, Álom karján ring a partok lakója, S örül a tenger, hogy leszálltak róla. Kihalt ín minden. Csak hajónk repül A tenger zöld hullámin egyedül. Ni, mégis ... ah ! szemeim ott mit látnak ? Kiálló csúcsát egy-egy árbocz-fának . . . Sülyedt hajók fejfái ők itt messze, Hol annyi élet s kincs lehet elveszve. Nyugodtan hagyja ott a kegyelet A hullám-sir fölött e gyász-jelet, Amelynek csendes, moh-lepett tövében A játszi delfin van csak épen ébren. S amely, ha erre ittas jár, meginti, Hogy itt sok ártatlan jó szív aludt ki. Eltűnik végre árbocz s part-vidék, Körültem nincs más : tenger és az ég . Ott fönt s itt lent is csillagok ragyognak. Mi is bolygói vagyunk e nagy útnak. Előre csak, te vén hajó, előre! Uram virassz ! légy bolygóidnak őre! Sebők László. A városi képviseleti közgyűlés régi j 1nus havi határzatainak kivonata. A gazdászati szakosztálynak a gyúlékony anyagok lerakó helyéül kijelölt térség használatba vétele iránt beterjesztett véleményes jelentése felolvastatván : az általánosságban elfogadtatott. A gyúlékony anyagok lerakó helyéül a város nyugati részén az úgynevezett sárga dűlőben, 8 holdnyi terület jelöltetvén ki ; s ezen területnek köz használatba leendő átadása a Q ölétől fizetendő 5 krajczárnyi dij mellett elrendeltetett. Egy ily lerakóhely a város keleti részén, az alsó temető mellett szintén kijelöltetik, azonban közhasználatnak leendő átadása szakértői véleménytől tétetik függővé. Ezen intézkedés folytán szigorúan megtiltatik, a szalma, széna, a kereskedésre szánt A bor hatása. A bornak arany vagy bíborszinü hullámaiban van a természet páratlan adománya, mely rendkívüli hatalmával az ember életének, minden nyilvánulását éleszti és felmagasztalja; mert miután a test melegét fokozta, a vért gyorsabb keringésre serkente ; a testi háztartás minden munkáját öregbite, addig az izmok tőle gyorsabbak és erősebbek, a lélek a képzelet-szárnyra kel, s a kedély csillaga rózsaszínű felhők közt tűnik föl. Ilyen a bornak első és rendes hatása, sőt épen csak ezen czélra látszik a bor az embernek adva, jótékony atyja, a természet alkotójától. Ámde a bornak további életelete mámorba ejti az elmét s az ember minden érzékeit. — A mámor az öntudatot az anyagi világ kötelékeitől szabadítja fel, miért is az ember a külvilág iránt oly érzéketlen — bűt és fájdalom iránt egyaránt, — a lelket az anyagiság fölé emeli s az ábránd országába ringatja át. És itt e ponton van a lélek és test működésének határa, és aki ezt átlépi, az magát az állatiasság és tetszhalál posványába dönti, melyet részegségnek nevezünk. A mámoros állapot mintegy átmenetet képez a bornak üdvös izgalmából a megmérgezésbe, s ha ez utóbbi nem is jött létre, a mámort magát is az idegrendszer lehangoltsága követi, mit ez érzés és mozgás bágyadtsága bizonyítanak. De annál nagyobb levertség következik a részegség után, még akkor is, ha azt a különben erős szervezet, egészsége megbomlása nélkül kibírja, s részint a test nedveiben , részint az idegrendszeren tartós és csak lassan, helyrehozandó következményei maradnak fenn. — Világos ezekből, hogy a gyakori részegség a test életerélyét aláássa, melyet azonban, a lelki tulajdonok pusztulása szokott megelőzni. — Szükséges tehát, hogy a bornak élvezését a mérséklet nemzéte ellenőrizze, hogy az ember abból egyedül üdvét, merítse s csupán jólétére szolgáljon, mert a bor az anyagi világ azon terméke, mely egészségünkre a legnagyobb befolyást gyakorolja, sőt miután az ember akaratára, jellemére és tevékenységére is mélyen behat, ennélfogva mondhatni , erkölcsi élvezetét nem kis mértékben emeli, és így életrendi czélnak egyedül a bor képes megfelelni. A bor mérsékelten élvezve a vér készítését nagyban elősegíti s ennélfogva a test, táplálkozását fo-