Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1952-05-01 / 101. szám
Éljen a magyar néphadsereg, szabad hazánk őre, békés munkánk védelmezője! Az ÉDÁSz dolgozói, mint az „Élüzem4” cím büszke tulajdonosai ünnepük május elsejét fijserregett a telefon a vczéf® * igazgató szobájában. Rovó István elvtárs, az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat Magyar Munkaérdemrend ezüst fokozatával kitüntetett vezérigazgatója felvette a kagylót. — Itt bánya- és energiaügyi minisztérium. Kiértékelték az élüzem címért folyó verseny állását. Az ÉDÁSz ... — No ... no ... no! — __élüzem lett! Rovó elvtárs már futott is a hengeshiradó központjába. Csak úgy menetközben rendezgette gondolatait. Nem volt idő a felkészülésre. Éppen ebédidő volt. A dolgozók a parkos gyárudvaron, a napsugarat élvezve, ebédeltek, amikor a mikrofonban felbúgott a vezérigazgató elvtárs hangja. A dolgozók közül egyesek felemelték fejüket, hallgatták a szavakat. A többiek éppen csak abbahagyták a beszélgetést. Úgy gondolták, hogy bizonyára valamilyen termelési eredményről, vagy feladatról akar beszámolni Rovó elvtárs, mint máskor. Aztán egy szó zengett fel a hangszóróban. Erre a szóra mintha felrántották volna az embereket — Élüzem! — Egészen odaálltak a hangszóró alá, talán a fiatalabbak még a tölcsér torkába is belebújtak volna, csak jobban hallhassák a hangot. Az irodákba is eljutott az az egy bűvös szó, s lassan kezdtek szivárogni a dolgozók a hangoshíradó központja felé. Rovó elvtárs csak beszélt. Üzemünk élüzem lett. Az első negyedévben folytatott harcaink, baráti összetartásunk jóban, rosszban — nem volt eredménytelen. Soha boldogabb tudattal nem isir nepelhetnénk május elsejét, mint éppen most, amikor megkaptuk munkánk jutalmát. Amint abbahagyta a beszédet, megfordult, de egy lépést sem tudott tenni. Úgy körülálltak a dolgozók, — elől Kulcsár Ákos, Hoffmann István, Pepó Endre, Warner Károly — mintha nem akarták volna kiengedni. S egyszerre egymásba kapcsolódtak a kezek, graulációk röpködtek, örömteli felkiáltások. Az udvaron egymás nyakába borultak a dolgozók, ugráltak az ifjabbak, mindenki a másiknak gratulált, s közben egészen megfeledkeztek az ebédről is. Az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat tehát élüzemlett. Milyen könnyen ki lehet mondani ezt. S az ember az első pillanatban nem is gondol arra, hogy mennyi verejték, hősi erőfeszítés és elszántság van az élüzem jelevény mögött. Csak később, az adatok beható vizsgálatával derül ki, hogy az első negyedéves terv teljesítése, azaz túlteljesítése nem volt könnyű feladat. A vállalat dolgozóinak 98,2 százaléka versenyben teljesítette a reábízott feladatokat. Ennek eredménye lett páldául, hogy a kisbodaki vezeték felépítését május 2-a helyett, már április 26-án bekapcsolták. A vállalat dolgozói majdnem az egész Dunántúl területén megtalálhatók. A sztálinvárosi transzformátorállomást, a vasmű kapcsolótáblájával összekötő vezetéket az országszerte híres Vogl távvezetéképítő brigád hat tagja készítette el. Kőszeg üzemel, s maga a város is, energiahiányban szenvedett mindaddig, amíg az ÉDÁSz dolgozói egy vezeték felépítésével megszüntették a hiányt. A beruházások megvalósításán dolgozók átlagos teljesítménye februárban 113, márciusban 129 százalék volt. Így készült el határidőre, illetőleg határidő előtt Horvátkimle, Csánig, a kőnyrétalapi gépállomás, a péri Micsurin tsz villamosítása. Nézzük tovább a számokat. Az élüzem cím elnyeréséhez a fegyelem teljes megszilárdítása szükséges. Az ÉDÁSz dolgozói a bánya- és energiaügyi minisztérium villamosenergia főosztálya vállalatai közül másodikak ezen a téren. Március hónapban egyetlen dolgozó hiányzott igazolatlanul, késés egyszer sem fordult elő. Az ÉDÁSz versenyben áll az Ajkai Erőművel. Mindezideig az ÉDÁSz vezet gőr-Sopron megye északi csücskében dolgozik Vogl Iván brigádjának néhány tagja: Kanizsa László, Szeredi Sándor, Szeredi Vilmos, Hegyi János, Steiner Ferenc. Vezetéket építenek Horvátkimle és Mosonmagyaróvár között. A vezeték áthalad Máriátkálnok községen is, ahol eddig csak petróleumlámpák égtek esténként. Most már azonban hamarosan megkezdik a villanyégők vásárlását a falu dolgozói. Szükség lesz azokra rövid időn belül. A brigád átlagos teljesítménye 182 százalék. Ha így dolgoznak továbbra is, akkor Máriakálnok dolgozói majdnem feleannyi idő alatt kapják meg a villanyt, mint ahogy a terv előírta. — Úgy vártuk már a villanyt, mint az éhes gyermek a kenyeret — mondja Rigó Antal, az „Új Október" tizes tagja. — Most éppen ide künn fáradozik a mezőn a Voglbrigád két tagjával együtt. Eljött segíteni, hogy mielőbb elkészüljön a vezeték. Minden nap kijön ide 5—6 ember, egész nap kint maradnak, állítják az oszlopokat. Most éppen itt dolgozik a Pásztor gyerek is. Alig múlt el talán 12 éves, de most már három nap óta mintha a brigádhoz ragadt volna. Semmi pénzért nem hajlandó elmenni. De ki akarja elkergetni? Hiszen úgy dolgozik ez a gyerek, mint egy felnőtt. Különösen azóta, mióta tudja, hogy élüzemi munkásoknak segít. Az egész község együtt harcol a brigáddal a villanyért. A Vogabrigád „Az ország legjobb távezetéképítő brigádja" címet birtokolja több mint negyed éve. A kapuvári-soproni vezeték építésénél szerezték meg ezt a címet. Most azonban eljött az idő, amikor ismét be kell bizonyítani, hogy valóban méltó a brigád erre a címre. Legközelebb Vácon találkozik az ország három legjobb távvezeték építő brigádja. Ott dől majd el, hogy a Vogl-brigád megvédve étüzeme becsületét és a saját első helyezését. — Egyszer már megmutattuk az erőnket — mondja Vogl elvtárs. — Most, miután üzemünk még étüzem is lett, biztosan megmutatjuk másodszor is. Nem veszik ki a mi kezünkből a vándorzsálót. /Az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat dolgozói büszkék lehetnek arra, hogy üzemüket az élüzem csillag díszíti. A nyolcadik szabad május elsejét nem is ünnepelhették volna szebben, jobban, mint azzal, hogy az első negyedévben elért eredményeikkel megszerezték a minisztérium vándorzászlaját. ÜZEMI LEVELEZŐINK IMÁK ós villanyszerelők is szívügyüknek tekintik a Timföldgyár tervteljesítését Az üzemünkben hatalmas építkezések folynak. Az építkezéseknél komoly munka vár a villanyszerelőkre is. Nagy nehézségek merültek fel, mert villanyszerelés szempontjából szükséges lett volna az áram kikapcsolása, ami magával vonja az üzem állását. A kábelfektetés könnyen ment, de nehézség merült fel a szakaszkapcsoló és a szakaszautomata felszerelése körül, mert ez állandóan feszültség alatt áll. Az ilyen kapcsolókat felszerelni áram alatt nehéz. Viszont az üzemnek leállni nem lehet, mert végtelen nagy lesz a termeléskiesés. Tudták ezt a budapesti szerelő vállalat dolgozói: Pápai Lajos művezető, Kovács József, Puskás Gusztáv, Fogol János és Fekete János szerelők is. Összeültek és megbeszélték, hogy az árammentes berendezésen a bekötést 12 óra alatt elvégzik. De aztán rájöttek arra, hogy 12 órás üzemállás óriási veszteség a Timföldgyár termelésében. Hősi munkára szánták el magukat. Vállalták, hogy áram alatt elvégzik a szerelést, bár ez négy órával tovább tart, de biztosítva van legalább a Timföldgyár dolgozóinak a terv teljeítése. Ilyen hősi munkával bizonyítják be a Villanyszerelő Vállalat dolgozói azt, hogy ma a munka becsület és dicsőség dolga és hogy a dolgozók mindent elkövetnek a tervteljesítésért. Huszárm Mihály, főgénész Mosonmagyaróvári Timföldgyár A Tatarozó és Építőipari Vállalat nem pihen meg a babérokon Aállalatunk 1950 végén alakult. A tavalyi év tanulóév volt számunkra. Azóta komoly eredményeket értünk el. Már 1951. év végén dolgozóink 80 százaléka állt versenyben. A műszaki dolgozók közül is többen tettek versenyvállalásokat. Rákosi elvtárs születésnapjára vállaltuk, hogy első negyedéves tervünket 105 százalékra teljesítjük. Ezt a vállalásunkat túlteljesítettük. Május 1-e tiszteletére indított versenybe mind többen kapcsolódtak be. Farkas Gyula kőműves brigádja több mint 1000 forint értékű anyagot takarított meg. Dolgozóink nagy része különböző mozgalmakban vesz részt. A munkafegyelem megszilárdítása terén vannak eredményeink, de van még sok tennivaló is. A munkavezetőink közötti verseny egyik pontjaként a fegyelem megszilárdítása szerepel. Minden igyekezettel azon vagyunk, hogy eredményeinket tovább fokozzuk. Horváth József igazgató, Győr-Sopron megyei Tatarozó és Építőipari Vállalat. Május 1, a jól végzett munka örömének napja Számbavenni is nehéz lenne azt a sokszázezer felajánlást, vállalást, amelyet megyénk dolgozó parasztsága, élén a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóival, tett május 1. tiszteletére. .. öröm, a jól végzett munka öröme csendül ki azokból a levelekből, amelyek beszámolnak a béke és a munka nagy nemzetközi ünnepére tett felajánlások teljesítéséről, legtöbb esetben túlteljesítéséről. A mosonszentjánosi „Haladás“ tsz is teljesítette minden felajánlását A felajánlás mindig annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. Nézzük meg tehát: hogyan is állunk vállalásaink teljesítése terén? Vállaltuk, hogy május 1-re minden magot a földbe teszünk, ez meg is történt. Vállaltuk, hogy 40 holdon keresztbe-hosszába vetjük az árpát és ugyancsak 40 holdon négyzetesen vetjük a kukoricát, így is történt. Vállaltuk, hogy 15 holdon az angolperjét egyszer megkapáljuk és 140 holdon fejtrágyázunk, ezt a vállalást is teljesítettük. Vállaltuk, hogy tehenészetünkben a tehenenként napi fejési átlagot 8 literrel emeljük, ezt az átlagot további 1 literrel túl is teljesítettük. Vállottuk, hogy minden tag egy tyúkot és 21 darab tojást a közös baromfitenyészet fejlesztésére bead a csoportba, ezt szintén teljesítettük és így eleget tudtunk tenni tojásbeadási kötelezettségünknek. Vállalásunk azért nem maradt meg csak papíron, mert az ifjú és női családtagokat is sikeresen bevontuk a munkába. Most már láthatja Nagy István tehenész tagunk is, hogy az új zootechnikai módszerek bevezetésével neki is több lesz az évi jövedelme és látva az eredményeket, nem riad többé vissza az új módszerektől. Szalai Károly tagtársunk is — aki fölösleges megterhelésnek látta a keresztben hosszában való vetést — meggyőződhetett róla, hogy a keresztsorosan vetett árpa máris jobban fejlődik, mint a hosszában vetett, pedig a keresztsoros vetés a gyengébb minőségű földbe került. Jakab Gábor levelező. A mihályi „Táncsics“ Liszenkó-brigádja jól harcolt a május 1-i felajánlások teljesítéséért Május 1-i felajánlását a mihályi Táncsics Liszenkó-brigádja is maradéktalanul teljesítette. . Három nap alatt vetettünk el 45 hold tavaszi árpát és ebből 30 holdat keresztben-hosszában.. 15 hold cukorrépát egy nap alatt vetettünk el, ezt úgy tudtuk elérni, hogy Kiss Antal fogatos Váltott fogatokival vételt és így 2,68 munkaegységet teljesített. 21 hold cukorrépát míg daraboltunk a keresztbe'hosszába a gépállomás kultivátorával és így egyben elvégeztük a csokkossítást is. Elhatároztuk, hogy ötször kapáljuk a cukorrépát, a sorsközök kapálását hármas Dell kapával végezzük és így 220 mázsa átlagtermést érünk el. Annak ellenére, hogy a gépállomástól nem kaptuk meg a négyzetes vetőgépet, mégis elültettünk négyzetesen két nap alatt 21 hold kukoricát. A munkát úgy szerveztük meg, hogy ültetés előtt a brigád és munkacsapat vezetője a területet egyénekre felosztották, így elértük, hogy a brigádtagok, felelősségük tudatában gyors és jó munkát végeztek. A brigádunk versenyre hívta a növénytermelő Micsurin - brigádot is, de a versenybizottság még nem értékelte ki a versenyt, ami súlyos hiba volt, mert kéthr fanként kellett volna értékelni a versenyt. Baráti János Mihályi, Liszenkóbrigád vezetője. Néder Ferenc nagyjelentőségű újításával vetőgépet alakítottunk át négyzetes vetőgéppé a soproni állami gazdaságban A soproni állami gazdaság dolgozói is nagy lendülettel készültek a nyolcadik szabad május 1. megünneplésére. A 18 dolgozónk van párosversenyben május 1. tiszteletére. A versenylendületben született meg Néher Ferenc gépműhelyt dolgozó újítása is. Néher elvtárs egy egyszerű vetőgépet alakított át olyanná, amellyel a négyzetes vetést is tökéletesen el lehet végezni. Nagy előnye ennek, hogy pontosan az előírt távolságra veti el a kukoricát és úgy, hogy holdanként 12 kilogramm vetőmag helyett 6 kilogramm vetőmag elegendő. A gép vetése tökéletes, mert az előírt távolságra 3 szem kukoricát vet és ez biztosíték, hogy valamelyik mag a 3 közül csíraképes lesz, tehát a vetés nem lesz hiányos. Néher elvtárs gépével 80 hold kukoricát veteltünk el 6 nap alatt, ha ekkora területet kézzel ültettünk volna, 320 munkanapra lett volna szükség. Így 2600 forintot takarítottunk meg csupán munkabérben. Azért nagyjelentőségű ez az újítás, mert a gépet könnyűszerrel vissza lehet alakítani egyszerű vetőgéppé, tehát a gép kapacitását teljes mértékben ki lehet használni. Az újítási bizottság 260 forinttal jutalmazta Néher elvtársújítását és megküldjük leírásét a társgazdaságoknak, valamint a Találmányi Hivatalnak is. BÖCSKEY IMRE levelező. A zsirai egyénileg dolgozó parasztok is a verés befejezésével ünnepük május 1-ét Mint párttag és DISZ-tag megmagyaráztam édesapámnak, Módly Lajos 12 holdas egyénileg dolgozó parasztnak, hogy Rákosi elvtárs útmutatása szerint döntő jelentőségű az ötéves tervünk harmadik esztendeje. Az egyénileg dolgozó parasztoknak is eredményesebben kell termelniök, mint eddig, hogy az előttünk álló feladatokat teljesíteni tudjuk. A korai vetés jelentőségét megértettük és már minden magot a földbe tettünk. A zabot, sőt már a cukorrépát is az áprilisi szél borzolgatja. Már csak 100 öl napraforgót kell elvetni, de ez is meglesz május 1-re. Iparkodtunk a tavaszi munkákkal, mert látjuk azt, hogy így védhetjük meg a béke ügyét. De látta ezt még sok zsirai dogozó paraszt, Kövér Sándor I. típusú tezes-tag is régen elvégezte már a tavaszi vetést. Hasonlóképpen Végh József és még sorolhatnám tovább. Valamennyien a Vetés befejezésével ünnepüik a zsirai egyénileg dolgozó parasztok is május elsejét. Módis János Zsira.