Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-01 / 152. szám

fi Párt felvilágosító munkája a tömegek között Részletek Horváth Márton elvtársnak a Központi Vezetőség ülésén tartott beszámolójából Horváth Márton elvtárs, a Kiizponti Vezetőség június 27—28-i •ülésén „A. Párt felvidágositó munkája a tömegek között“ rímmel beszámolót tartott. Heszántolójábun foglalkozott Pártánk II. kon­gresszusa óta eltelt ötnegyed év eredményeivel, a termelés, a kul­ié/forradalom és a dolgozók öntudatának fejlődése terén.. Ugyan­akkor fogtalkozoll Horváth Márton elvtárs azokkal a hiányossá­gokkal, amelyek főleg az ellenség, a szociáldemokratizmus, a kleri­kális reakció és a kulákok elleni harc terén jellemzik pártszerve­zeteink egy részéi, beszélt a bürokratikus vezetés veszélyei rőt, majd népnevelő munkánk feladatait ismertette. Az alábbiakban részlete­ket közlünk Horváth Márton elvtárs beszámolójából. r akció álcázott szövetségesei, akik­nek veszélyességei különösen fo­kozta, hogy a munkásosztályon belül vetélték meg lábukat. Meg keit mutálnunk mai nemzetközi szerepüket az imperializmus tá­mogatásúban. Ennek az ideológiai harcnak ugyanakkor számottevő napi gyakorlati jelentősége is van. Alátámasztja harcunkat a szociáldemokratizmus helyi,, tize mi aknaraup kaja ellen, amely fe­gyelmezetlenségre, bér- és táp­­pénzcsalúsra uszít, rémhíreket ter­jeszt, de ha kell, szabotál is. ön­elégültségünk miatt és ébersé­günk hiánya következtében nem egy helyen tapasztalható bizo­nyos szociáldemokrata tömörülés olyan budapesti és vidéki nagy­üzemekben. amelyekben a fordu­lat. éve előtt erős szervezeteik vol­tak. Az ilyen üzemekben a terv gyenge teljesítése a magas se­­jeltszázalék, egyes rétegek politi­kai magatartása arra enged kö­vetkeztetni, hogy egyik-másikban bizonyára szervezett ellenséges szoc. dem. tevékenység folyik. A szooíáldemokra! izmus elvi é« gya^ korlati leküzdése a kapitalizmus befolyása ellen vívott harcunk legfontosabb feladata üzemeink­ben. 1 Horváth Márton elvtárs beszá­molója, elején a szocialjzmus épí­tésében elért eredményeinkről be­széli, hangsúlyozva: legjelentő­sebb győzelmünk a dolgozó nép öntudatának fejlődése. Népünk cutmjatáuuk fejlődésében döntő része van Fúrtunk felvilágosító munkájának. lé kedvező fejlődés azonban nem általános. Pártszervezeteink és pártbizottságaink elég jelentős része még mindig nem ismerte fel eléggé az agitáció döntő jelentő­ségét a tömegek növelésében és mozgósításában. Mi magyarázza szembetűnő eredményeink mellett is agilá­­ei.ónk gyengeségéI? Először: az ön­elégültség, az eredményeken való megpihenés. Jíáko.si elvtárs emlé­kezetes 3950 február 10-i beszédé­ben már figyelmeztetett ennek ve­szélyeire, amikor ezt mondotta: „Ahol elharapódzik az önelé­gültség. az elbizakodottság, az a szellem, hogy elég erősek va­gyunk egyedül is. bogy nines szükségünk a dolgozó tömegek támogatására, Ott rögtön meg­lazul és később elvész a Pár! és i: tömegek egészséges kapcsolata. Pártunk elszigetelődik a dolgozó néptől.“ Sok párt funkcionáriusunk úgy gondolkozik, bogy a pártvezetés j.V politikája, a helyes párt- és ál­i.-.mi intézkedések eddig megszer­zett tekintélyünk, bizonyos érte­lemben önmagukért agitálnak. A tömeg felvilágosító munka le­becsülésének másik oka a párt monopol helyzetével kapcsolatos. Vannak, akii úgy képzelik, hogy a halaimon 'érő osztály és párt számára nine:- olyan jelentősége a meggyőzés és 'ö-megmozgósilás erőfeszítéseinek mint a halálo­mért vivőt! harc szakaszában. V politikai nevelőranuka lebe­csülésének, a megnyugvás hangu­latának egyik legsúlyosabb követ­kezménye- az ellenséggel vívott harc és az éberség gyengülése. A S8QciiUdemokratiznmeról Általános jelenség a ezoriáUle­­inokratizmus veszélyességének le­becsülése. Sokan olintézetluek vé­lik a kérdést azzal, hpgy nyílt szociáldemokrata szervezetekbe nem ütközünk többé. Tudnunk kell. ha küzdeuiiuk kell egyes munkásrétegek elmaradottságával, lia fontos harci kérdésként vetjük fel a munka- és a bérfegyelem ügyét, ha a ninnkaversony 'itt-ott formálissá válik, ha felüti fejét a demagógia, lm ellenséges kártevő munkába ütközünk üzemeinkben — akkor nemcsak általában „pol­gári maradványokkal“, hanem konkréten szociáldemokrata ide­ológiával, esetleg szervezett szo­ciáldemokrata .tevékenységgel ál­lunk szemben, üzemeinkben ma is akadnak olyanok, akik tudatosan, vagy öntudatlanul szociáldemo­krata nézeteket hangoztatnak és „utánpótlást1- kapnak a munkás­osztályba beáramló deklasszált ele­mektől és az új munkásak legel­maradottabb rétegeiből. A legtel­jesebb mértékben Időszerű, amit Rákiv-i elvtárs a szociáldemokrá­cia leleplezéséről mondott már a Dlkz kongresszuson. Rendszeresen meg kell ■mulatnunk a szociálde­mokrácia áruló magatartását, az os-Jályharc legkiélezettebb törté­nelmi szakaszaiban: az unt—/#­­as i.iuriernlista háború ügynökei, a: PHH-es proletár forradalom or­gyilkosai. Horthy feliéi terrorjá­nak segédcsapatai, ttt-li után a te­tovékenységiikkel kapcsolatos il­lúzióktól. Sok helyen nemcsak a béko hívének ismerik el az ilyen papot, hanem mindjárt be is von­ják a tszcs-be. mint Kuncsorba községben történt, ,sőt felkérik, bogy a tszcs vezetőségben lássa cl a gazdasági vezetést, mint Ne­­m-esbükk községben. A klerikális reakció módszerei rendkívül változatosak, méltóak az alkalmazkodás és szem forgatás évezredes jezsuita hagyományai­hoz. Fel kell számolnunk az egy­házi reakció állítólagos „békés“ szándékaival kapcsolatos hamis elképzeléseket. Kendszeres propa­ganda munkával világossá kell tenni a Párton belül azt a 100 éves marxi megállapítást, hogy a vallás ópium a- népnek. Funkcio­náriusainktól, önludatosabb párt­tagjainktól meg kell követelni, hogy ezen a. téren is egyénileg is mutassanak: példát a párttagság egészének, sőt ezt pártszerű for­mában számon is kell kérni azok­tól, akik erről megfeledkeznek, akik részlveszuek (vagy másképp segédkeznek) egyházi -rendezvé­nyeiken, vagy gyermekeiket bit­­tanra járatják. Figyelmeztetni kell párttagjainkat, is a helyes kommunista magatartásra, s ahol szükséges, alnpos nevelő, felvilá­gosító munkával segíteni kell őket, abban, hogy a kommunista párttaghoz méltatlan vallásos el­maradottságot leküzdjék maguk­ban. Nem kisebb aktivitást keli kifejtenünk a kevésbbó öntudatos elemek, a pártonkívüli hívők tö­megei között. Nem szabad meg­engedni, hogy elhalványuljon az az éles fény, amelyet Orosz és cinkosainak leleplezése a kleriká­lis reakció földalatti, sötét tevé­kenységére vetett és sokkal terv­szerűbben és intenzivebben kell felhasználni a népnevelő munká­ban ennek a pernek a tanulságait. Különös figyelmet kell fordítani olyan politikailag és gazdasági­lag fontos rétegre, mint a bá­­nyá.szság — a nők jelentős töme­geire és az ifjúságra, amely a klerikális reakció erkölcs- és fe* gyelemrontó tevékenységének köz­pontjában áll. Az MDF Közponíi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1052 június 27- cn és 28-án ülést tartott. Az ülés napirendje a következő volt: 1. A Párt felvilágosító munkája a tömegek közölt (elomló Horváth Mál­lón elvtárs.) 2. A Párt munkája az ifjúság között (előadó Farkas Mi­hály elvtárs.) A Központi Vezetőség behufó vita után, melyben Rákosi Mátyás elvtárs is felszólalt, mindkét beszámoló politikai irányvonalát egy­hangúlag jóváhagyta. A klerikális reakcióról Nem kisebb hiba, hogy párt- és állami szervezeteink elhanyagol­ják a klerikális reakció elleni harcot és újra tért hódítanak az egyházi reakció ..ártalmatlansá­gáról“ szóló illúziók. A Mindszen­ti'- és Grösz-per, a Wall Street és a Vatikán magyarországi megbí­zottéira mért csapások persze az ellenség számára súlyos vereséget jelentettek, az egyházak és az állam között létrejött megegyezé­sek persze népi demokratikus rendszerünk erejét bizonyítják és kétségtelen eredmény a papi bp,­­kem-ozgalom erősödése is, de mindez még nem jogosít arra, Hogy most már azt higgyük: Mindszenty és Orosz embereiből, n tegnapi farkasokból ipára ár­talmatlan bárányok lettek. Megengedhetetlen, hogy párt­­funkcionáriusaink és tagságunk egy része elfeledkezik Központi \ ezetőségiink 19á0 június 1-i ha­tározatáról és opportunizmust ta­núsít az osztályharcnak ezen a frontján. Tarthatatlan állapot, hogy egyes helyeken pártl'unkeio­­iMlinusok résztvesznek egyházi megnyilvánulásokon. Hogyan nevek, népét, hogyan végzi majd pál l munkáját, amely­nek elválaszthatatlan része a kle­rikális reakció elleni harc, aki sajnl gyermekének nevelésébe olyanoknak enged beleszólást, akik a lelki terror minden eszkö­zei felhasználják arra, hogy szem­befordítsák a gyerekeket az ál­lammal, az iskolával, a tanulás­sal és nem utolsó sorban a kom­munista szülőkkel is! A mi elv-társainkat gyakran megtéveszti az, hogy az egyházi reakció, amely Mindszenty és Orosz példájából megtanulta, hogy a mai erőviszonyok mellett merev ellenállással elsősorban ő jár pó­rul taktikát változtatott és kényszerűségből részben „demo­kratának* álcázza magát. A mi álláspontunk mindig is az volt, hogy a fekete reakció leleplezése mellett támogatni kell a béke ügyéhez és az államhoz hű papo­kat. IV bizonyos keretek között be is kell vonni őkel á hékemoz­­gulomba, bár ugyanakkor óvakod­ni kelj a politikai, vagy vallási A kulákok aknamunkájáról Az opportunizmus egyik legsú­lyosabb megnyilvánulási formája az a megengedhetetlen liberaliz­mus, amelyet falusi párt- és ta­nácsszerveink nagy része a kulá­­kokkal szemben tanúsíti. A falusi osztályharc első vonalában har­coló elvtársaink gyakran éppen a fő ellenséget tévesztik szem elől. Megfeledkeznek arról, hogy ma Magyarországon a kizsákmányoló osztályok legerősebb és utolsó képviselője a kutak. Nem nevez­hető másnak, mint az osztályér­­zek eltompulásának az. a gyakor­lat, hogy gyakran a killák beadá­si terheit hárítják út a dolgozó ‘ parasztok Kállaira, ahelyett, hogy érvényt szereznének államunk rendelkezéseinek, amelyek tudva­levőleg a dolgozó parasztot védik a hutákkal szemben és nem meg­fordítva. Miközben egyes taná­csaink a kulákokkal különbekét kötnek, a hiányt jogtalanul kive­tik a dolgozó parasztokra. Van­nak párt- és tanáesszerveink, me­gyek azt válaszolják erre, hogy a kulákok szegélyek. Természete­sen; a kizsákmányolás „jogában“ korlátozott kulák különösen, ha nem nagyon fűlik a foga a mun­kához, remélhetőleg valóban „sze­gényebb“ mint volt. S az is termé­szetes, hogy a becsületesen dol­gozó parasztok egyetlen kategó­riájára sem illik ma már a „sze­gény“ jelző. Vájjon, tudják-o egyes falusi párt- és tanácsszer­veink, hogy az ilyen „vedd, ahol éred“ begyűjtéssel a Párt helyes paraszti oszlói ypoliUkájáf helyet­tesítik észrevétlenül ellenséges osztály politikáé all A tények azt bizonyítják, hagy tanáesszerveink a kulákok nagy részéve nem ve­tettek ki hízottsertés beadási kő' telezettséget a félévi küiönkivetés keretében. Nem követelik meg a földjüknek megfelelő számú állat tartását és eltűrik, hogy a kulá: kok az állatállomány, lecsökken­tésével szabotálják beadási köte­lezettségüket. A Központi Statisz­tikai Hivatal jelentése szerint, egy óv alatt kerek 100.000 holdra tehető az a Unlnk-földterület, ame­lyet a. fennálló rendelkezések meg­sértésével a helyi tanácsok külön­böző címen nem kulákfölddé mi­nősítettek. Fel kell vetni: mi az alapja az ilyen nem egyedül álló rothadt opportunista magatartásnak! Az éberség és az osztályérzék ollompulásu és sok esetben cím" borulás az ellenséggel. Fel kell lépni a falusi felvilágosító mun­kában a kulák veszélyességének lebecsülésével, a „szétvert ellen­ség“ hangúiéval szemben. Fel kell tárni a falu népe előtt a mai meg­hunyászkodó kulák múltbeli tevé­kenységét. Meg kell szólaltatni azokat, akiket közvetlenül | ki­zsákmányolt, volt cselédeit, nép­szó mosókat, iga-kölcsünvevőket. A falusi ágiit,adóban a kuiákságot nemcsak személy szerint, hanem mint ellenséges osztályt is le kell leplezni, amely a nagybirtokrend­szer utóvédje, az imperialisták háborús terveinek szövetségese. Háború árán szeretné visszaven­ni régi, kizsákmányoló szerepét a nagybirtokrendszerrel, a csendőr­­terrorral, a dolgozó parasztok nyomorával együtt. A kulák „passzivitása“ — ha ugyan ezt az elbujást passzivitás­nak lehet nevezni — csapda, amellyel a dolgozó parasztságot akarja megtéveszteni. A törvény teljes szigorával kell lesújtani a feketevágó, adócsaló, a beadást ős a földipegmüvelést szabotáló, a rémhírterjesztő, a szövetkezetbe csalárd módon befurakodó kulák­­ra. Az egészségvédelem kérdéséről Horváth Márton elvtárs a to­vábbiakban rámutatott arra, hogy az osztályérdek oltompuhusn az ipar területén is megnyilvánult a dolgozók irányában tanúsított lé­lektelen, bürokratikus magatar­tásban, különösen a munkavédel­mi intézkedések bűnös elhanya­golásában. Hasonló nemtörődöm­ség mutatkozik a túlóráztatások területén. A munkások pihenési jogának egyik legdurvább meg­sértése, ha az igazgatók nem biz­tosítják a dolgozóknak a heti rendszeres szabadnapok Az az igazgató, aki az ü. b. és gyakran a pártszervezet hallga­tólagos jóváhagyásával elsősorban a munkások biztonságát szolgáló kiadásokon takarékoskodik — folytatta Horváth elvtárs — az pazarol a dolgozók életével és egészségével és nem méltó arra, hogy a proletárdiktatúra idején igazgató legyen. Miféle .„takaré­kosság“ az, ha ennek következté­ben sok munkanap esik ki és mun kabér helyett táppénzfizetés terheli az államot. E jelenségek természetesen nem általánosak, de eléggé elterjedtek ahhoz, hogy a lélektelen bürokratizmus vissza­taszító megnyilvánulását lássuk bennük, amely ellen felvilágosító munkánkban is fel kell vennünk a harcot, A vezetés színvonalához Horváth elvtárs ezután arról beszélt, hogy pártbizottságaink nagy részénél a tömegmozgósítás és . politikai nevelőmunka helyett az éj'ami feladatok közvetlen végzése kerül előtérbe. Sztálin elvtárs így határozza meg a vezetés legfontosabb fel­adatát : ..Mit jelent a vezetés, ha a Párt politikája helyes s7 az él­csapat és az osztály közti he-. lyes viszony zavartalan? A \e­­zetés ilyen feltételek mellett »>;• jelenti, hogy meg tudjuk győzni a tömegeket a Párt politikájá­nak helyességéről, olyan jelsza­vakat tudunk kiadni és megva­lósítani, amelyek a tömegeket elviszik a Párt álláspontjához és megkönnyítik nekik azt, hogy saját tapasztalatuk alapján fel­ismerjék a Párt politikájának helyességét, azt jelenti, hogy a tömegeket a Párt öntudatának színvonaláig tudjuk emelni, s ekként bizlnsitjuk a tömegek tá­mogatását, készségüket a döntő harcra.“ Eleget toszünk-o a tömegijieg­­győzés és mozgósítás o követelmé­nyének! A Párt politikája helyes, az osztály és a Párt közti viszony általában zavartalan, do számos pár (szervünk és szervezetünk mun kajában a meggyőzés helyett az adminisztrálás jellemzi a ve­zetést, ' Népn c velőm u n kau k feladatairól A tömegek felvilágosításának és meggyőzésének hiányosságai annál tűrhetetlenebbek, mórt a szocializmus építésének olyan fel­adataihoz érkeztünk, amikor nem elégedhetünk meg a szocialista öntudat. magatartás, fegyelem mai színvonalával, sem a mun­kásság, sem a parasztság, sem az értelmiség körében. Csak ágy tarthatjuk és fokozhatjuk a szo­cializmus építésének üteméi, ha. a szocialista munkafegyelem vis.z­­szaszorítja üzemeinkből és mező­gazdasági. termelésünk szocialista széki araiból a fegyelmezetlenség polgári örökségéi; ha emeljük az állampolgári fegyelmet egész né­pünkben; ha fokozzuk ipari és mezőgazdasági termelésünkben az nj technika elsajátítását és fia mindezt alátámasztjuk, a marxiz­­mus-leninizmus világnézetének el­mélyítésével népünkben. Politikai nevelőmunkánk szín­vonalát. és állandóságát mindé" nekelőtt azzal biztosítjuk, hogy mozgósítjuk és’ harcba visszük a 'tömegeket a, második kongres­szus határozatainak megvalósítá­sáért. T öm eg felei lóg ősi! ú mun­kánk feladatait megszabja: a felemelt ötéves terv. a falu szocialista átalakítása, az éleződő nemzetközi helyzet, amely a békeharc. a hazaszere­tet és az állampolgári helytál­lás fokozását elsőrendű feladat­tá teszi. Vegyük sorra a népnevelő mun­ka elsorolt feladatait. Az ötéves terv végrehajtása egyértelmű a szocializmus szilárd alapjainak megépítésével hazánk­ban, Jobban meg kell világítanunk az idei döntő tervév fö célját: ez az alapanyag bázis, vagyis a szén, vas, olaj és villamosenergia termelés kiszélesítése, továbbá a gépgyártás fokozása. E feladatok együttes megvalósítása megköve­teli, hogy- ez az év döntő legyen a termelékenység emelése, az ön­költség csökkentés®, a takarékos­ság, a munkafegyelem megszilár­dítása terén. Rendszerünk fölénye megmutat­kozik népünk életszínvonalának fokozatos fejlődésén is. Hasonlít­sák csak össze ezt az imperialista rádiók szavaién saját dolgozóik helyzetével még akkor is, ha hoz­záadják a gyarmati százmillióiktól elrabolt élelem morzsáit, vagy a munkanélküli családok -millióinak szájától elvont falatokat. A kapi­talista, országok dolgozói nem mondhatnak egyebet magukénak, mint amit megesznek, vagy ma­gukra húznak. A mi dolgozóink helyzetét egész életünk megjavu­­lása tükrözi — az elsőrendű élet­­szükségleti cikkek csak úgy, mint a kuli árjavak, a hatalom gyakor­lásából kővetkező szabadság: mindaz, ami összehasonlíthat at-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék