Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-01 / 152. szám

tanná teszi a mi dolgozóink hely­zetét az „élenjáró“ kapitalista or­szágok dolgozóival és munkanél­külijeivel. Az összehasonlítás le­hetetlen, mert a mi gazdag életünk nem fér bele egy csarnoki bevá­sárlókosárba. Próbálják csak az imperialista rádiók szónokai in­dex-számokkal kifejezni azt, hogy a mi dolgozóink örökre megszaba­dultak a munkanélküliségtől, a lét­bizonytalanságtól. Fejezzék csak ki „életszínvonal különbséggel“, hogy nálunk nincsenek gyárosok, bankárok,­, földesurak és imperia­lista tábornokok. Miféle szám tük­rözi azt vissza, hogy nálunk a nép fiai állnak az üzemek élén, a nép gyermekei vezetik a hadsereget és a minisztériumokat? Próbálják kifejezni index-számmal, dollár­ral, vagy hazugságaik nagyságá­val azt a különbséget, hogy ná­lunk hazalmon, náluk rabságban van a dolgozó nép. Ők a mi dol­gozóink életszínvonalával végső fokon csak egyet tudnak szembe­állítani: a­ halál színvonalát, az imperialista háborúk, tömeggyil­­kosságok, népek kirablásának, nemzetek rabságának a színvo­nalait. Horváth Márton elvtárs ezután az üzemekben folyó munkaver­­sennyel kapcsolatos politikai tő­­m­egmozgósítás kérdéséről beszélt. Megállapította, hogy a versenyt alátámasztó politikai munka leg­fontosabb feladatai: 1. agitációnk céljává a felajánlások válogatás­­nélküli gyűjtése helyett a vállalá­sok teljesítését kell tenni. 2. A teljesítés nyilvántartása és a fo­lyamatos ellenőrzés megkönnyíté­se céljából az egyéni vállalások alapja általában a teljesítmény­­százalék legyen, a helyi követel­ményeknek megfelelően kibővítve a minőség, a takarékosság, a munka­fegyelem megszilárdítására vonatkozó vállalásokkal. 3. Fel kell karolnunk a területi vállalá­sok új, eredményes versenyfor­máját, amelyben nemcsak egy-egy­­ üzem, hanem egész iparág és te­rület dolgozói egyesítik felaján­lásaikat. A munkások és műszakiak szoros együttműködése Horváth Márton elv­társ a to­vábbiakban arról beszélt, hogy a termelés és a tervteljesítés nagy­mértékben a munkások és mű­szakiak szoros együttműködésén múlik. Agitációnk sikere és ered­ménye az is — mondotta —, ha a dolgozók harcolnak a fogadal­muk teljesítéséhez szükséges mű­szaki feltételekért és egyáltalá­ban nem elégszenek meg a fel­ajánlások megtételével. Ugyanakkor, aki oktalan mó­don elijeszti a műszakiakat, azt teszi, amit a kapitalisták, akik minden eszközzel azon voltak, hogy „a mérnök és a munkások között a szakadék a legnagyobb legyen.“ (Rákosi.) Ezek a törek­vések találkoznak az imperializ­mus törekvéseivel, amely a népi demokráciák országaiban minde­nütt igyekszik szembefordítani a m­űszakiakat a munkásokkal. A munkás­ paraszt szövetségről Az ipari termelés után rátérünk a másik alapkérdésre: a munkás­­paraszt szövetséggel és a mező­gazdaság szocialista átszervezésé­vel kapcsolatos politikai munká­ra. Dolgozó parasztságunk­­emlék­szik arra, hogy a földosztás cö­­vekeinek leverésétől kezdve mit köszönhet a munkásosztályhoz fű­ződő testvéri szövetségnek. A mun­ká­s-paraszt szövetség szoro­sabbra fűzésében helytelen lenne azonban kizárólag az eddigi ered­ményekre támaszkodni, bármily nagyok is. A dolgozó parasztságnak is kö­telessége segíteni r a szocializmust építő munkásosztályt, a népi de­mokratikus­­ államot. Ezt a segí­tést, a munkásosztály iránti szö­vetségi hűséget meggyőzéssel, ne­veléssel, politikai munkával, álla­mi intézkedésekkel kell megszi­lárdítani és fejleszteni a dolgozó parasztságban — leküzdve a két­ségkívül fennálló nehézségeket., A fő nehézségek a következők: 1. A földhözjuttatás és az egyé­ni gazdálkodás megerősödése kö­vetkeztében részben fokozódott a dolgozó parasztok gondolkodásá­ban a tulajdonosi beállítottság. A földreform kettős hatása követ­keztében a zömöt kitevő­­ közép­parasztok helyeslik a népi demo­kratikus rendszert, de ugyanakkor többségük még tartózkodik a szö­vetkezeti gazdálkodástól. 2. Népi demokratikus rendsze­rünk által a dolgozó parasztság­nak nyújtott rendszeres állami tá­mogatás egyrészt mellénk állítot­ta a régebben habozó paraszti tömegeket, másrészt az egyoldalú segítség és az engedmények kö­vetkeztében a parasztság sorai­ban elterjedt az a nézet, hogy a munkásosztály segítségét nem kell az állam iránti kötelezettsé­gek teljesítésével viszonozni. Ebből következik, hogy a mun­kás-paraszt szövetség további erő­sítésének mai legfontosabb fel­adatai: 1. megnyerni a dolgozó parasztság egészét az állam iránti kötelezettségek maradéktalan tel­jesítéséhez, 7. megszilárdítani a szocialista szektort a mezőgazda­ságban, megnyerni a dolgozó pa­rasztok egyre szélesebb tömegét a tsz-ekbe való belépésre. A termelőszövetkezetek Az eddiginél következetesebben kell politikai tömegmunkánk hangsúlyát a szocialista szektor­ra helyezni. Fő feladat, hogy a­­mezőgazdaság szocialista szekto­rában dolgozók között kifejlesz­­szü­k a szocialista öntudat olyan fokát, amely biztosítja a fegyel­mezett­ munkát, az állam iránti kötelezettségek példamutató telje­sítését, a közös tulajdon védel­mét, a termelés magasabb kultú­rájának elsajátítását és alkalma­zását. A termelőszövetkezetek különö­sen az állatbeadásnál elmaradnak az állam iránti kötelezettségek teljesítésében. Hogyan neveljük így a falu dolgozóit az egyéni gazdálkodás és a szövetkezeti élet első parancsolatára, amely úgy szól, hogy az állam járandósága mindenek előtt!! Falusi politikai tömegmunkánk hiányossága a tsz megszilárdítá­sa politikájával kapcsolatos ne­hézségek lebecsülése. Pártszerve­zeteink egy része a megszilárdí­tást nem a tsz agitáció új, ered­ményesebb módszereivel, hanem a tsz agitáció megengedhetetlen le­csökkentésével kísérik. Úgy értel­mezik a megszilárdítást, hogy ed­digi eredményeinken megpihenhe­tünk, hogy a tsz-ek ezután auto­matikusan fognak agitálni „saját magukért“ a középparasztok kö­rében. Fejleszteni kell a tsz tagok fe­lelősségérzetét, tudatosítani kell bennü­k, hogy a magasabbrendű­, kulturáltabb, új paraszti élet út­törői. Minden fontosabb­­ falusi feladattal kapcsolatban tegyük a politikai tömegmunka fő módsze­révé az élenjárók, a példamutatók k­öré megszervezett tömegmozgal­mat, amely buzdít és társadalmi, nyomást fejt ki az elmaradókkal szemben. Békemozgalmunkró­l A békemozgalom kérdéseivel kapcsolatban Horváth Márton elv­társ megállapította, hogy annak fő hiányossága továbbra is, az, hogy nem küzd eléggé a soraiban fellelhető pacifista­­ hangulatok­kal. Meg kell magyarázni: béke­védelem honvédelem nélkül any­­nyit jelent, mint kizárni orszá­gunk határait az imperialista fe­nevadaknak. Meg kell magyarázni hazánkban a béke minden hívé­nek, masszóval minden becsüle­tes dolgozó embernek: amíg a ko­reai pestisterjesztők fenyegetik a békét, addig békevédelem, és hon­védelem egy és ugyanaz. Hazafiasság Mindenekelőtt a népünkben fejlődő új hazaszeretet az, amely neveli a munkalelkesedés és helyt­állás szellemét, amely nem tűr mulasztást a honvédelem szent kötelezettségében. A" szocializmus építésének ered­ményei megteremtették népünk­ben a szocialista hazaszeretet ki­alakulásának feltételeit. Megvan, illetve kialakulóban van hozzál: a népi — nemzeti egység; az im­perialisták iránti tömeggyűlölet; a Szovjetunió iránti határtalan szeretet és népünk fejlődő inter­­nacionalizmusa. Horváth Márton elvtárs ezután nemzeti haladó hagyományaink­ról, dicső munkásosztályunk és nagy pártunk hősi harcairól, né­pi demokráciánk történetéről, mint új nemzeti öntudatunk kifej­lesztésének egyik fő forrásáról beszélt. Szocialista hazafiságunk másik forrása — folytatta Horváth el­­társ — a népi egység. Régen nem ismertük a népi nemzeti egysé­get. Abban az időben a hazaszere­tet és a keserűség, a hazaszeretet és a gyász elválaszthatatlan édes­­testvérek voltak. Ma mindez megváltozott. Ké­pünk egységét megteremtette a kizsákmányolás csaknem teljes felszámolása, a volt uralkodó osz­tályok megsemmisítése, vagy visz­­szaszorítása. Képünk egységét megteremtette nagy Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, élén ve­zérünkkel, Rákosi Mátyás elvtárs­­sal. Népünk győzelmes harcok ta­pasztalataiból tanulta meg, hogy a­ Párt. Rákosi elvtárs követése egyértelmű a földesurak és tőké­sek vereségével, az imperialisták hazaáruló ügynökségeinek szét­zúzásával, az ötéves terv megva­lósításával, a szocializmus diada­lával hazánkban. H­a népünk ha­zaszeretetét megsokszorozza, hogy magáénak tudja az államot, amely az ő hatalmát jelenti, az ország földjét, bányáit, üzemeit, amely az ő gazdagságát jelenti, az öt­éves terv alkotó munkáját, amely népünk eljövendő jólétét jelenti. A szocialista hazafiság erejét megsokszorozza, hogy „új orszá­got építettünk, amelyben új nem­zet, a szocialista Magyarország van kialakulóban.“ (Rákosi.) Olyan országot építünk, amely­ben a dolgozót többé nem az éhség ajtja, hanem az a tudat, hogy minden erőfeszítésének gyümölcse elidegeníti letét­lenü­l az övé. Ez az alapja népünk egységének, kiala­kuló szocialista hazaszeretetének. Hazánk erejének másik forrása a Szovjetunió és a nagy Sztálin iránti határtalan ragaszkodás. Né­pünk megért­ette, hogy újjászüle­tését, a szocializmus építésének le­hetőségét és biztonságát, fejlődé­sének korlátlan távlatait a né­pek élén járó hatalmas Szovjet­­únióna­k és a világ dolgozói nagy vezérének, Sztálinnak köszönheti. A mai népünk a szovjet nép példá­jából tanul nemzetköziséget. Azok a szovjet hősök, akik úgy áldoz­ták életüket Magyarország felsza­­badítá­sáért, mintha saját hazá­juk lenne, örökre megtanították népünket arra, hogy saját szabad­ságunk elválaszthatatlan a többi nép szabadságától. A szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség mozgósító, munkára és harcra lelkesítő ereje hassa át egész életünket. Naponta állítsuk a tömegek elé mintakép­nek az egyszerű emberek hazafias tetteit. Összefoglalásként két dolgot sze­retnék kihangsúlyozni: 1. Ne becsüljük le a belső ellen­séget. Ha evengü­l, „beássa magát“, nehezen felismerhetővé válik, de magától meg nem semmisül, mert állandó támogatást és utánpótlást kap az imperializmustól és a gon­dolkodás polgári maradványaitól. Végső győzelmet csak akkor ara­tunk felette, ha végzünk az ellen­ség ideológiájával is. 2. A milliós tömegek nevelésé­hez és mozgósításához mindenek­­előtt egész Pártunk nevelésére és mozgósítására van szükség. Min­den szervezetünk, minden pártta­gunk nap-nap u­tán, szüntelenül szálljon harcba a Párt politikájá­ért, a tömegek megnyeréséért. Le­gyen ebben a harcban minden kommunista jelszava: „A Párttal, Rákosi elvtárs vezetésével a töme­gek élén a szocializmus végső győz­elméért!“ Harcoljunk minden szem gabonáért Megyénk területén már minde­nütt megpendült a kasza, meg­kezdődött a gazdag termést ígérő aratás. Termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, az egyéni­leg dolgozó parasztok most gyűj­tik össze egész évi fáradságos munkájuk eredményét, ezért nagy gondossággal kell végeznünk a kalászokért és a gabonaszemekért a harcot. Megyénk dolgozó parasztsága csaknem mindenütt megértette, hogy a betakarítási munka: békeharc, harc az aratás mielőbbi befejezé­séért, a szem­veszteség legkisebbre való csökkentéséért, a beadási köt­­elezettség maradéktalan teljesí­téséért. Az aratási békeharcban jó példát mutatnak a termelőerő­por­tok és tsz-ek. Az ősziárpa aratá­sában, amelyet szerte a megyében lehet már vágni, élenjárt a vági Úttörő, a szili Győzelem, a rába­­kezeli UI­i élet, a mihályi Tán­csics, a ted­esvári Dózsa, a gyar­mati Zója, a péri Micsurin, az uraséi Alkotmány és még több csoport, amelyek már be is fejez­ték az ősziárpa aratását. Termelő­­csoportjaink előtt még nagyobb feladat vár a rozs és a búza ara­tásánál. Minden tag ki kell, hogy vegye ebből a részét, de bele kell, hogy kapcsolódjanak a munkába a tagok és elsősorban a vezetők családtagjai is, nekik kell példát mutatni a tagság előtt. De azokban a községekben is jól indult meg a munka, amelyekben a tanács alapos avatási tervet ké­szített, és a mezőgazdasági állan­dó bizottság aktívan működik, mint Csáfordjánosfán, Répcesze­­merén, Cirákon, Gyúrón, Mihályi­ban, Pusztacsaládon, Vitnyéden, Sarródon, Vicán, K­isbaboton és még jónéhány községben, ahol ugyancsak befejeződött az őszi­­árpa aratása. Most az a teendő, hogy a mezőgazdasági állandó bi­zottság tagjai, a dűlőfelelősök tartsák szemmel nap, mint nap, hol érik a gabona, hívják fel a dolgozó parasztok figyelmét: aras­sanak, ne halogassák a munkát. Vannak azonban olyan terüle­tek is, ahol már most mutatkozik lazaság az aratás munkájában, mint például Téten. A csornai, ka­puvári járás több községében, Sopron városban is jobban kell tudatosítani a­ gyors aratás jelen­tőségét a szem­veszteség elleni harc szempontjából. Az őszi árpa aratása mellett ja­vában folyik megyénk többszáz holdnyi területén a rozs aratása is. Zárkózzanak fel a többi köz­ségek is a rozsaratásban élenjáró csornai járás mellé. Gyorsítsuk meg az őszi árpa aratását azért is, mert a rozs a jó idő ha­tására gyorsan érik. Tanácsaink a tanácsüléseken, a mezőgazdasá­gi állandó bizottság segítségével, a közérdekű hírszolgálat kereté­ben hívják fel a dolgozó parasz­tok figyelmét a gyors aratásra azért is, mert bár most szép nap­sütéses az idő, de esős nyárra van kilátás és éppen ezért, a jó idő minden percét ki kell használni. De legyen gondjuk tanácsaink­nak arra is, hogy a kulákok ne szabotálhassák el az aratást, a klerikális reakció és a kulákság ne befolyásolhassa a dolgozó pa­rasztokat az aratás időben való megkezdésében. A Minisztertanács határozatában megjelölte azokat az időpontokat, amelyekben leg­alkalmasabb a gavi­na aratásának megkezdése, ezt ismertessék taná­csaink a dolgozó parasztokkal. Már az aratás megkezdése előtt és most is hallatszanak olyan hangok a kulákság és a klerikális reakció rés­zéről, hogy „esik az eső, nem lehet aratni *, meg „em­ érdemes korán kezdeni az ara­tást, úgyse lesz jó termés.“ Ezek­nek a hazug kulákmeséknek kita­lálóik hangadóit leplezzék le ta­nácsaink é­s leplezze le maga a dolgozó parasztság, mert a kulák mind­­ a dolgozó parasztok érdekei ellen tör Fontos, hogy gépállomásaink traktorosai, gépkezelői is megért­sék: ahhoz, hogy a Miniszterta­nács határozatában megjelölt idő­pontokat betarthassuk, az eddigi­nél jobban ki kell használnunk a gépeket. Megyénk területén az el­múlt hét végén csak 32 aratógép volt munkában. A traktorosok, gépkezelők tekintsék politikai harci feladatnak az aratást: a munkás-paraszt szövetséget erősí­tik, ha gondoskodnak róla, hogy minden gép kivétel nélkül mun­kába álljon és nap, mint nap tel­jesítse, túlteljesítse normáját. Gépállomásaink agronómusai nap, mint nap támogassák a term­elő­­csoportokat az aratási munka megszervezésében, a nehézségek leküzdésében, ez legyen most a legfontosabb feladatuk. Tanácsaink fordítsanak gondot arra is, hogy minden egyes köz­ség, termelőszövetkezet, közvetle­nül az aratás után teljesítse, túl­teljesítse másodvetési tervét. Az aratás után a kereszteket úgy rakják össze, hogy a tarlóhán­­tást azonnal meg lehessen kezde­ni és a másodvetést azonnal el lehessen végezni, mint azt az ás­ványrárói Szabadság, a ted­esvár­­pusztai Dózsa és még néhány ter­­melőcsoport példája mutatja. A másodvetést nem szabad napokig halogatni, m­ert minden óra kiesés a talaj nedvességtartalmának csökkenését, terméskiesést von maga után. Gépállomásaink az éj­szakai műszak megszervezésével biztosítsák a tarlóhántás időben való elvégzését. Az időben való munka érdekében a legnagyobb tervszerűséggel kell dolgoznunk. A behordást is a legrövidebb időn belül kell elvégezni, hogy elkerül­jük a szemveszteséget. Dolgozó parasztságunk a tanácsok támo­gatásával csépeljen mindenütt közös széren, így a cséplés is gyorsabb, eredményesebb, hama­rabb kerülhet a gabona a ter­­ménygyűjtő helyre, a beadási kö­telezettség teljesítése után hama­rabb kapják meg községeink a szabadpiaci értékesítés jogát. Poznan András, Megyei Tanács mezőgyul.­a. vel. Koreai harcosok levelei a magyar dolgosokhoz A koreai nép ellen indított amerikai agresszió második évfor­dulója alkalmából messzi földről érkeztek levelek az Országos b­é­­ketanácshoz. Koreai harcosok írták. Tartalmuk­ köszönetet és hálát mondanak a magyar népnek az eddig nyújtott segítségért. Erről ír Cso Don Gil koreai harcos is. Az amerikai rablók betörtek hazánkba, barbár módon bombáz­zuk és lángba borítják városainkat, falvainkat és gyilkolják a bé­kés lakosságot. De az amerikaiak sohasem fognak győzni, mert ők pénzért harcolnak. Mi hazánkat védjük, a szabadságért, népi demo­kráciánkért küzdünk. Mi erősebbek vagyunk, mint ők és mi mögöt­tünk állnak a világ békeszerető népei, élükön a Szovjetunióval. Kedves magyar elvtársak! Mi sok segítséget kaptunk a ma­gyar néptől — gyógyszert, ruhát, cipőt. Nagyon köszönjük az aláim­de­kokat. ■ • ^

Next