Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-01 / 152. szám
tanná teszi a mi dolgozóink helyzetét az „élenjáró“ kapitalista országok dolgozóival és munkanélkülijeivel. Az összehasonlítás lehetetlen, mert a mi gazdag életünk nem fér bele egy csarnoki bevásárlókosárba. Próbálják csak az imperialista rádiók szónokai index-számokkal kifejezni azt, hogy a mi dolgozóink örökre megszabadultak a munkanélküliségtől, a létbizonytalanságtól. Fejezzék csak ki „életszínvonal különbséggel“, hogy nálunk nincsenek gyárosok, bankárok,, földesurak és imperialista tábornokok. Miféle szám tükrözi azt vissza, hogy nálunk a nép fiai állnak az üzemek élén, a nép gyermekei vezetik a hadsereget és a minisztériumokat? Próbálják kifejezni index-számmal, dollárral, vagy hazugságaik nagyságával azt a különbséget, hogy nálunk hazalmon, náluk rabságban van a dolgozó nép. Ők a mi dolgozóink életszínvonalával végső fokon csak egyet tudnak szembeállítani: a halál színvonalát, az imperialista háborúk, tömeggyilkosságok, népek kirablásának, nemzetek rabságának a színvonalait. Horváth Márton elvtárs ezután az üzemekben folyó munkaversennyel kapcsolatos politikai tőmegmozgósítás kérdéséről beszélt. Megállapította, hogy a versenyt alátámasztó politikai munka legfontosabb feladatai: 1. agitációnk céljává a felajánlások válogatásnélküli gyűjtése helyett a vállalások teljesítését kell tenni. 2. A teljesítés nyilvántartása és a folyamatos ellenőrzés megkönnyítése céljából az egyéni vállalások alapja általában a teljesítményszázalék legyen, a helyi követelményeknek megfelelően kibővítve a minőség, a takarékosság, a munkafegyelem megszilárdítására vonatkozó vállalásokkal. 3. Fel kell karolnunk a területi vállalások új, eredményes versenyformáját, amelyben nemcsak egy-egy üzem, hanem egész iparág és terület dolgozói egyesítik felajánlásaikat. A munkások és műszakiak szoros együttműködése Horváth Márton elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy a termelés és a tervteljesítés nagymértékben a munkások és műszakiak szoros együttműködésén múlik. Agitációnk sikere és eredménye az is — mondotta —, ha a dolgozók harcolnak a fogadalmuk teljesítéséhez szükséges műszaki feltételekért és egyáltalában nem elégszenek meg a felajánlások megtételével. Ugyanakkor, aki oktalan módon elijeszti a műszakiakat, azt teszi, amit a kapitalisták, akik minden eszközzel azon voltak, hogy „a mérnök és a munkások között a szakadék a legnagyobb legyen.“ (Rákosi.) Ezek a törekvések találkoznak az imperializmus törekvéseivel, amely a népi demokráciák országaiban mindenütt igyekszik szembefordítani a műszakiakat a munkásokkal. A munkás paraszt szövetségről Az ipari termelés után rátérünk a másik alapkérdésre: a munkásparaszt szövetséggel és a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos politikai munkára. Dolgozó parasztságunkemlékszik arra, hogy a földosztás cövekeinek leverésétől kezdve mit köszönhet a munkásosztályhoz fűződő testvéri szövetségnek. A munkás-paraszt szövetség szorosabbra fűzésében helytelen lenne azonban kizárólag az eddigi eredményekre támaszkodni, bármily nagyok is. A dolgozó parasztságnak is kötelessége segíteni r a szocializmust építő munkásosztályt, a népi demokratikus államot. Ezt a segítést, a munkásosztály iránti szövetségi hűséget meggyőzéssel, neveléssel, politikai munkával, állami intézkedésekkel kell megszilárdítani és fejleszteni a dolgozó parasztságban — leküzdve a kétségkívül fennálló nehézségeket., A fő nehézségek a következők: 1. A földhözjuttatás és az egyéni gazdálkodás megerősödése következtében részben fokozódott a dolgozó parasztok gondolkodásában a tulajdonosi beállítottság. A földreform kettős hatása következtében a zömöt kitevő középparasztok helyeslik a népi demokratikus rendszert, de ugyanakkor többségük még tartózkodik a szövetkezeti gazdálkodástól. 2. Népi demokratikus rendszerünk által a dolgozó parasztságnak nyújtott rendszeres állami támogatás egyrészt mellénk állította a régebben habozó paraszti tömegeket, másrészt az egyoldalú segítség és az engedmények következtében a parasztság soraiban elterjedt az a nézet, hogy a munkásosztály segítségét nem kell az állam iránti kötelezettségek teljesítésével viszonozni. Ebből következik, hogy a munkás-paraszt szövetség további erősítésének mai legfontosabb feladatai: 1. megnyerni a dolgozó parasztság egészét az állam iránti kötelezettségek maradéktalan teljesítéséhez, 7. megszilárdítani a szocialista szektort a mezőgazdaságban, megnyerni a dolgozó parasztok egyre szélesebb tömegét a tsz-ekbe való belépésre. A termelőszövetkezetek Az eddiginél következetesebben kell politikai tömegmunkánk hangsúlyát a szocialista szektorra helyezni. Fő feladat, hogy amezőgazdaság szocialista szektorában dolgozók között kifejleszszük a szocialista öntudat olyan fokát, amely biztosítja a fegyelmezett munkát, az állam iránti kötelezettségek példamutató teljesítését, a közös tulajdon védelmét, a termelés magasabb kultúrájának elsajátítását és alkalmazását. A termelőszövetkezetek különösen az állatbeadásnál elmaradnak az állam iránti kötelezettségek teljesítésében. Hogyan neveljük így a falu dolgozóit az egyéni gazdálkodás és a szövetkezeti élet első parancsolatára, amely úgy szól, hogy az állam járandósága mindenek előtt!! Falusi politikai tömegmunkánk hiányossága a tsz megszilárdítása politikájával kapcsolatos nehézségek lebecsülése. Pártszervezeteink egy része a megszilárdítást nem a tsz agitáció új, eredményesebb módszereivel, hanem a tsz agitáció megengedhetetlen lecsökkentésével kísérik. Úgy értelmezik a megszilárdítást, hogy eddigi eredményeinken megpihenhetünk, hogy a tsz-ek ezután automatikusan fognak agitálni „saját magukért“ a középparasztok körében. Fejleszteni kell a tsz tagok felelősségérzetét, tudatosítani kell bennük, hogy a magasabbrendű, kulturáltabb, új paraszti élet úttörői. Minden fontosabb falusi feladattal kapcsolatban tegyük a politikai tömegmunka fő módszerévé az élenjárók, a példamutatók köré megszervezett tömegmozgalmat, amely buzdít és társadalmi, nyomást fejt ki az elmaradókkal szemben. Békemozgalmunkról A békemozgalom kérdéseivel kapcsolatban Horváth Márton elvtárs megállapította, hogy annak fő hiányossága továbbra is, az, hogy nem küzd eléggé a soraiban fellelhető pacifista hangulatokkal. Meg kell magyarázni: békevédelem honvédelem nélkül anynyit jelent, mint kizárni országunk határait az imperialista fenevadaknak. Meg kell magyarázni hazánkban a béke minden hívének, masszóval minden becsületes dolgozó embernek: amíg a koreai pestisterjesztők fenyegetik a békét, addig békevédelem, és honvédelem egy és ugyanaz. Hazafiasság Mindenekelőtt a népünkben fejlődő új hazaszeretet az, amely neveli a munkalelkesedés és helytállás szellemét, amely nem tűr mulasztást a honvédelem szent kötelezettségében. A" szocializmus építésének eredményei megteremtették népünkben a szocialista hazaszeretet kialakulásának feltételeit. Megvan, illetve kialakulóban van hozzál: a népi — nemzeti egység; az imperialisták iránti tömeggyűlölet; a Szovjetunió iránti határtalan szeretet és népünk fejlődő internacionalizmusa. Horváth Márton elvtárs ezután nemzeti haladó hagyományainkról, dicső munkásosztályunk és nagy pártunk hősi harcairól, népi demokráciánk történetéről, mint új nemzeti öntudatunk kifejlesztésének egyik fő forrásáról beszélt. Szocialista hazafiságunk másik forrása — folytatta Horváth eltárs — a népi egység. Régen nem ismertük a népi nemzeti egységet. Abban az időben a hazaszeretet és a keserűség, a hazaszeretet és a gyász elválaszthatatlan édestestvérek voltak. Ma mindez megváltozott. Képünk egységét megteremtette a kizsákmányolás csaknem teljes felszámolása, a volt uralkodó osztályok megsemmisítése, vagy viszszaszorítása. Képünk egységét megteremtette nagy Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, élén vezérünkkel, Rákosi Mátyás elvtárssal. Népünk győzelmes harcok tapasztalataiból tanulta meg, hogy a Párt. Rákosi elvtárs követése egyértelmű a földesurak és tőkések vereségével, az imperialisták hazaáruló ügynökségeinek szétzúzásával, az ötéves terv megvalósításával, a szocializmus diadalával hazánkban. Ha népünk hazaszeretetét megsokszorozza, hogy magáénak tudja az államot, amely az ő hatalmát jelenti, az ország földjét, bányáit, üzemeit, amely az ő gazdagságát jelenti, az ötéves terv alkotó munkáját, amely népünk eljövendő jólétét jelenti. A szocialista hazafiság erejét megsokszorozza, hogy „új országot építettünk, amelyben új nemzet, a szocialista Magyarország van kialakulóban.“ (Rákosi.) Olyan országot építünk, amelyben a dolgozót többé nem az éhség ajtja, hanem az a tudat, hogy minden erőfeszítésének gyümölcse elidegeníti letétlenül az övé. Ez az alapja népünk egységének, kialakuló szocialista hazaszeretetének. Hazánk erejének másik forrása a Szovjetunió és a nagy Sztálin iránti határtalan ragaszkodás. Népünk megértette, hogy újjászületését, a szocializmus építésének lehetőségét és biztonságát, fejlődésének korlátlan távlatait a népek élén járó hatalmas Szovjetúniónak és a világ dolgozói nagy vezérének, Sztálinnak köszönheti. A mai népünk a szovjet nép példájából tanul nemzetköziséget. Azok a szovjet hősök, akik úgy áldozták életüket Magyarország felszabadításáért, mintha saját hazájuk lenne, örökre megtanították népünket arra, hogy saját szabadságunk elválaszthatatlan a többi nép szabadságától. A szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség mozgósító, munkára és harcra lelkesítő ereje hassa át egész életünket. Naponta állítsuk a tömegek elé mintaképnek az egyszerű emberek hazafias tetteit. Összefoglalásként két dolgot szeretnék kihangsúlyozni: 1. Ne becsüljük le a belső ellenséget. Ha evengül, „beássa magát“, nehezen felismerhetővé válik, de magától meg nem semmisül, mert állandó támogatást és utánpótlást kap az imperializmustól és a gondolkodás polgári maradványaitól. Végső győzelmet csak akkor aratunk felette, ha végzünk az ellenség ideológiájával is. 2. A milliós tömegek neveléséhez és mozgósításához mindenekelőtt egész Pártunk nevelésére és mozgósítására van szükség. Minden szervezetünk, minden párttagunk nap-nap után, szüntelenül szálljon harcba a Párt politikájáért, a tömegek megnyeréséért. Legyen ebben a harcban minden kommunista jelszava: „A Párttal, Rákosi elvtárs vezetésével a tömegek élén a szocializmus végső győzelméért!“ Harcoljunk minden szem gabonáért Megyénk területén már mindenütt megpendült a kasza, megkezdődött a gazdag termést ígérő aratás. Termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, az egyénileg dolgozó parasztok most gyűjtik össze egész évi fáradságos munkájuk eredményét, ezért nagy gondossággal kell végeznünk a kalászokért és a gabonaszemekért a harcot. Megyénk dolgozó parasztsága csaknem mindenütt megértette, hogy a betakarítási munka: békeharc, harc az aratás mielőbbi befejezéséért, a szemveszteség legkisebbre való csökkentéséért, a beadási kötelezettség maradéktalan teljesítéséért. Az aratási békeharcban jó példát mutatnak a termelőerőportok és tsz-ek. Az ősziárpa aratásában, amelyet szerte a megyében lehet már vágni, élenjárt a vági Úttörő, a szili Győzelem, a rábakezeli UIi élet, a mihályi Táncsics, a tedesvári Dózsa, a gyarmati Zója, a péri Micsurin, az uraséi Alkotmány és még több csoport, amelyek már be is fejezték az ősziárpa aratását. Termelőcsoportjaink előtt még nagyobb feladat vár a rozs és a búza aratásánál. Minden tag ki kell, hogy vegye ebből a részét, de bele kell, hogy kapcsolódjanak a munkába a tagok és elsősorban a vezetők családtagjai is, nekik kell példát mutatni a tagság előtt. De azokban a községekben is jól indult meg a munka, amelyekben a tanács alapos avatási tervet készített, és a mezőgazdasági állandó bizottság aktívan működik, mint Csáfordjánosfán, Répceszemerén, Cirákon, Gyúrón, Mihályiban, Pusztacsaládon, Vitnyéden, Sarródon, Vicán, Kisbaboton és még jónéhány községben, ahol ugyancsak befejeződött az ősziárpa aratása. Most az a teendő, hogy a mezőgazdasági állandó bizottság tagjai, a dűlőfelelősök tartsák szemmel nap, mint nap, hol érik a gabona, hívják fel a dolgozó parasztok figyelmét: arassanak, ne halogassák a munkát. Vannak azonban olyan területek is, ahol már most mutatkozik lazaság az aratás munkájában, mint például Téten. A csornai, kapuvári járás több községében, Sopron városban is jobban kell tudatosítani a gyors aratás jelentőségét a szemveszteség elleni harc szempontjából. Az őszi árpa aratása mellett javában folyik megyénk többszáz holdnyi területén a rozs aratása is. Zárkózzanak fel a többi községek is a rozsaratásban élenjáró csornai járás mellé. Gyorsítsuk meg az őszi árpa aratását azért is, mert a rozs a jó idő hatására gyorsan érik. Tanácsaink a tanácsüléseken, a mezőgazdasági állandó bizottság segítségével, a közérdekű hírszolgálat keretében hívják fel a dolgozó parasztok figyelmét a gyors aratásra azért is, mert bár most szép napsütéses az idő, de esős nyárra van kilátás és éppen ezért, a jó idő minden percét ki kell használni. De legyen gondjuk tanácsainknak arra is, hogy a kulákok ne szabotálhassák el az aratást, a klerikális reakció és a kulákság ne befolyásolhassa a dolgozó parasztokat az aratás időben való megkezdésében. A Minisztertanács határozatában megjelölte azokat az időpontokat, amelyekben legalkalmasabb a gavina aratásának megkezdése, ezt ismertessék tanácsaink a dolgozó parasztokkal. Már az aratás megkezdése előtt és most is hallatszanak olyan hangok a kulákság és a klerikális reakció részéről, hogy „esik az eső, nem lehet aratni *, meg „em érdemes korán kezdeni az aratást, úgyse lesz jó termés.“ Ezeknek a hazug kulákmeséknek kitalálóik hangadóit leplezzék le tanácsaink és leplezze le maga a dolgozó parasztság, mert a kulák mind a dolgozó parasztok érdekei ellen tör Fontos, hogy gépállomásaink traktorosai, gépkezelői is megértsék: ahhoz, hogy a Minisztertanács határozatában megjelölt időpontokat betarthassuk, az eddiginél jobban ki kell használnunk a gépeket. Megyénk területén az elmúlt hét végén csak 32 aratógép volt munkában. A traktorosok, gépkezelők tekintsék politikai harci feladatnak az aratást: a munkás-paraszt szövetséget erősítik, ha gondoskodnak róla, hogy minden gép kivétel nélkül munkába álljon és nap, mint nap teljesítse, túlteljesítse normáját. Gépállomásaink agronómusai nap, mint nap támogassák a termelőcsoportokat az aratási munka megszervezésében, a nehézségek leküzdésében, ez legyen most a legfontosabb feladatuk. Tanácsaink fordítsanak gondot arra is, hogy minden egyes község, termelőszövetkezet, közvetlenül az aratás után teljesítse, túlteljesítse másodvetési tervét. Az aratás után a kereszteket úgy rakják össze, hogy a tarlóhántást azonnal meg lehessen kezdeni és a másodvetést azonnal el lehessen végezni, mint azt az ásványrárói Szabadság, a tedesvárpusztai Dózsa és még néhány termelőcsoport példája mutatja. A másodvetést nem szabad napokig halogatni, mert minden óra kiesés a talaj nedvességtartalmának csökkenését, terméskiesést von maga után. Gépállomásaink az éjszakai műszak megszervezésével biztosítsák a tarlóhántás időben való elvégzését. Az időben való munka érdekében a legnagyobb tervszerűséggel kell dolgoznunk. A behordást is a legrövidebb időn belül kell elvégezni, hogy elkerüljük a szemveszteséget. Dolgozó parasztságunk a tanácsok támogatásával csépeljen mindenütt közös széren, így a cséplés is gyorsabb, eredményesebb, hamarabb kerülhet a gabona a terménygyűjtő helyre, a beadási kötelezettség teljesítése után hamarabb kapják meg községeink a szabadpiaci értékesítés jogát. Poznan András, Megyei Tanács mezőgyul.a. vel. Koreai harcosok levelei a magyar dolgosokhoz A koreai nép ellen indított amerikai agresszió második évfordulója alkalmából messzi földről érkeztek levelek az Országos béketanácshoz. Koreai harcosok írták. Tartalmuk köszönetet és hálát mondanak a magyar népnek az eddig nyújtott segítségért. Erről ír Cso Don Gil koreai harcos is. Az amerikai rablók betörtek hazánkba, barbár módon bombázzuk és lángba borítják városainkat, falvainkat és gyilkolják a békés lakosságot. De az amerikaiak sohasem fognak győzni, mert ők pénzért harcolnak. Mi hazánkat védjük, a szabadságért, népi demokráciánkért küzdünk. Mi erősebbek vagyunk, mint ők és mi mögöttünk állnak a világ békeszerető népei, élükön a Szovjetunióval. Kedves magyar elvtársak! Mi sok segítséget kaptunk a magyar néptől — gyógyszert, ruhát, cipőt. Nagyon köszönjük az aláimdekokat. ■ • ^