Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-01 / 179. szám

A politikai munka megjavításával készülnek a vasutasnapra, az alkotmány ünnepére a győri vasutas pártszervezetek Sikeresen készülni fel a vasu­tasnapra, jó munkával méltóan ünnepelni alkotmányunk ünnepét — ez elsősorban a pártszerveze­­tek jó munkáján múlik. Ebbéli a tudatban dolgoznak a győri vasút pártszervezetei­ is, hogy a vasút dolgozói munkájuk újabb, még nagyobb sikereivel örökítsék meg a második vasutasnap és alkot­mányunk harmadik évfordulójá­nak ünnepét. A múlt pénteken a három pártszervezet — a fűtőhá­zi, osztálymérnökségi és a for­galmi — közös pártnappal egy­bekötött bélügyűlést hívott ösz­­sze.­A dolgozók felszólalásaikban a munka területén elért nagysze­rű eredményekről számolhattak be. Arról, hogy a vasutasnap és az alkotmány tiszteletére indított versenyben a fűtőházban már ed­dig két dolgozó érte el a szta­hanovista szintet: Bibó István mozdonyvezető, Bedi Antal sütő. A kocsijavítók átlagteljesítménye 160 százalék, s ennél a munkánál nincs olyan dolgozó, aki 120 szá­zalékon alul teljesítené normáját. Ezek az eredmények — ame­lyek a győri vasutasok lelkes munkáját dicsérik — nem szület­tek csak úgy maguktól, á­tszervezet és nép­nevelők segítségével harcolták ki a vasút dolgozói. Mert — ahogyan ezt az eredmé­nyek is mutatják — jó a felvilá­gosító munka a fűtőházi pártszer­vezetnél. Nincs a fűtőház dolgozói között, talán senki, aki ne ismer­né Szabó II. Józsefet, Juhász Jó­zsef mozdonyvezetőt, vagy Mó­­rucz Józsefné kocsitisztítót, a leg­jobb­­ népnevelőket, de a többieket is, akik munka közben pihenő alatt sokszor elbeszélgetnek a dol­gozókkal. Most, a vasutasnapi és az alkotmányi versenyben a nép­nevelők és a dolgozók közötti be­szélgetés során sokszor esik szó a vasutas dolgozók megváltozott életéről, a népnevelők a múlt és a jelen szembeállításával lelkesí­tik még jobb munkára dolgozó társaikat. Elmondják, hogy az egyszerű vasutast a múltban — míg ki nem nevezték — még em­berszámba sem vették. Ma eltűnt a különbség a vasutasok „alsó" és „felső" rétege között. Élő bi­zonyíték erre a fűtőház főnöké­nek, Pataki András elvtársnak a példája. 1925-ben ment a vasút­hoz dolgozni és csak 11 év múlva, 1936-ban nevezték ki. A 11 év alatt nem kapott a vasúttól ru­hát, lábbelit, fizetést is a legala­csonyabbat. Szeretett volna moz­donyvezető lenni, szerette ezt a munkát, értett is hozzá. De mivel nem volt négy középiskolája, el­vetették kérését azzal, hogy „nem alkalmas”. A felszabadulás után bebizonyította, hogy alkalmas, mozdonyvezető lett, sztahanovis­ta és most büszkén viseli mellén a jó munka jutalmául kapott Népköztársasági Érdemérmet. S ezt, az alkotmány biztosította boldog életünket szerette­­ tik meg a népnevelők a fűtőház dolgozói­val és tanítják meg őket harcolni érte. Az osztály­mérnökség pártszer­vezetének komoly gondot okozott, hogy a nagy mezőgazdasági mun­kák idején ne engedjék meglazul­ni a munkafegyelmet. A verseny­ben a pályafenntartás elé is nagy feladatok kerültek. Az őszi csúcsforgalom megindulásáig pél­dául el kell készíteni a helyi rendezőpályaudvaron egy új ki­­tér­őt, amelynek megépítése azt jelenti, hogy naponta 60 vagon­nal több árut lehet berakni. Ha a tavalyi szomorú tapasztalatok megismétlődnek, veszélyeztetve lett volna a terv teljesítése. A pártszervezet a népnevelők leg­fontosabb feladataként jelölte meg, hogy harcoljanak az igazo­latlan hiányzások ellen. Munka­szünetekben, egyéni beszélgetések során foglalkoztak minden dolgo­zóval, beszélgettek velük a vasút feladatairól az őszi csúcsforga­lomban, hogy milyen veszteség lenne a dolgozó parasztságra néz­ve is, ha az ő munkájuk miatt akadályozva lenne a gyors vasúti forgalom. A pártszervezet munkájának meg­lett az eredménye: a 15-ös szaka­szon, ahol több, mint 100 ember dolgozik, június hónapban egyet­len igazolatlan hiányzó sem volt és a többi szakaszon is nagy mér­tékben csökkent a mulasztók szá­ma. Nincs veszélyeztetve a terv teljesítése, sőt az itt kitérő vágá­nyon dolgozó munkások alkotmá­nyi vállalásukon felül, fogadal­mat tettek arra, hogy a kitérőt az előírt 36 nap helyett 31 nap alatt készítik el. A munkafegyelem megszilárdí­tásával együtt szívós felvilágosító munkával harcolnak a győri vasút pártszer­vezetei a kétlakiság ellen is. Egész sor példa mutatja, hogy a földdel rendelkező dolgozók — pedig sok van ilyen — nem áll­ják meg úgy helyüket a munká­ban, mint a többiek. Ezeket a dol­gozókat az ellenség is könnyeb­ben vonja befolyás alá. A népne­velők külön is elbeszélgetnek a kétlaki dolgozókkal arról, hogy az ő vállukon csak teher a föld, am­i akadályozza őket a munká­ban, pihenésben is. Az eredmény az lett, hogy az elmúlt hetekben több dolgozó — a fűtőházban Csizmadia Gyula és Záhonyi Már­ton — felszámolták a kétlakisá­­got. A vasutasnapra alkotmányunk ünnepére a jó munkával való lel­kes készülődés a győri vasút párt­szervezeteinek, a népnevelőknek is erőpróbája. S az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy ebben a munkában jól állják meg a helyüket. ___________________________________________________________­ ________ A Cardo-bútorgyári szakszervezetnek is a verseny­gazdámra kell lennie — Halló ,­­ itt Cardo Bútor, gyár! — Halló! Itt a Győr-Sopron me­­gyei Hírlap szerkesztősége! Azt sze­retnénk megtudni az elvtársaktól, mi a helyzet az augusztus 20-i vál­lalások teljesítésénél. — Telefonon nem adhatok ada­tot. Jöjjenek ki az elvtársak, ha valamit tudni akarnak — felel egy erélyes hang a drót másik végén. Mit takar az „éberség“ ? Almássi Kálmán elvtárs, a Cat de­n Bútorgyár üzemi bizottsági titká­rával ezután megtárgyaljuk, hogy fontos dolog az éberség. Nincs azonban semmi titkolnivaló azon, hogy egy üzem dolgozói milyen eredményekkel készülnek alkotmá­nyunk ünnepére .A sajtó nap, mint nap is erről, a rádi­ó ismert teti a dol­gozók teljesítményeit, nem kendőz­zük el azokat a hibákat sem, ame­lyek a munkát akadályozzák. Al­mása­ elvtárs tehát nyugodtan tá­jékoztathat bennünket. Tájékoztatna is, ha lenne miről . . . — Vállalást tettünk, de kiértéke­lés még nincs. —• vallja be őszin­tén Almássi Kálmán elvtárs. Szóval őt akarta leleplezni a túlzott éber­ség. — Hát a munkafegyelemmel, hogy állnak az elvtársak.­ — Nálunk nincs ezen a téren semmi baj. Igazolatlan hiányzónk nincs, legfeljebb csak elkéső akad néha. Kiknek készül a kiértékelés? Ezek után elhatároztuk, hogy megfogadjuk Almásisi elvtárs ta­nácsát és kimegyünk a Cardo Bú­torgyárba. Ott aztán kiderült, hogy a kiértékelésre valóban csak havon­ta egyszer kerül sor, így természe­tesen nem tudják a dolgozóik, hogy hol tartana­k vállalásuk­­teljesítésé­vel. Almássi elvtárs már felkészül­ten várt bennünket, nem csoda te­hát, ha rögtön kész a magyarázat­tal. — A felsőbb szerveknek csak ha­vonta kell jelentést küldenünk. Ezért nem is értékelünk többször. Ezt a magyarázatot nem lehet el­fogadni. A munkaverseny elsősor­ban nem a felső szervek, h­anem a Cardo Bútorgyár dolgozóinak az ügye. Ők tették meg a vállalásokat alkotmányunk ünnepére, őket kell lelkesíteni­, buzdítani az eredmények ismertetésével az újabb győzelmek kidolgozásáért. A Cardó Bútorgyár szakszervezetének azonban erre nincs gondja Talán abban a téves hitben ringatják magukat, hogy a Cardó Bútorgyária­ minden ma­gától megy? Csak a legjobbak... Nem megy magától. Hiányzik az üzemben a verseny nyilvánossága, a szemléltető agitáció, mert a szak­­szervezet mindezzel nem törődik. Almássi elvtárs menteni próbálja, ami menthető. Elővesz egy papír­lapot, amelyre 17 dolgozó neve van felírva, olyan dolgozóké, akik előbb­re vannak a tervük teljesítésével. Közülük nyolcan már 1953. évi ter­vükön dolgoznak. Ezen a papíron olvashatjuk Hirschmatnn István sztahanovista szerelőasztalos nevét is, aki már 1953. első negyedévi ter­vét is befejezte. A Cardo Bútor­gyárban azonban nemcsak 17 dol­gozó van, nemcsak olyanokat talá­lunk itt, akik jóval túlszárnyalják tervüket. A többségről, akik csak pár nappal teljesítették túl a tervü­ket, vagy éppen lemaradtak, nem szól a krónika,­­illetve a kiértéke­lés. Almássi Kálmán elvtárs hirtelen megemlít két dolgozót, Falusi Im­rét és Szidm­a Lajost, akik már tel­jesítették alkotmányunk ünnepére tett vállalásukat. — Ez kiértékelés? — kérdezzük gyanakodva. — Nem. Ezekkel együtt dolgo­zom és láttam, hogy megcsinálták, amit vállaltak. Semmi sem megy magáré!! A beszélgetés további során aztán kiderül, hogy a munkafegyelem te­rén sincs minden rendben. Ebben a hónapban heten hiányoztak iga­zolatlanul és vagy kétszer ennyien „igazoltan“. Almássi elvtárs a dolgozók bizal­mából irányítja a szakszervezeti munkát a Cardo Bútorgyárban. Ezt a munkát sokkal alaposabban és felelősségteljesebbem kell végeznie. Fel kell számolnia önmagában és az egész szakszervezeti vonalon az önelégültséget, amely akadályozza a szakszervezeti munka helyes ki­bontakozását. Látni kell, hogy a Cardó Bútorgyárban sem mennek maguktól a dolgok. A Cardó Bútor­gyár lemaradással küzd és ebben szerepe van annak, hogy a szak­­szervezet nem gazdája a mun­kaver­­senynek, nem ellenőrzi a vállalások teljesítését, nem biztosítja a ver­seny nyilvánosságát. Ezeket a hi­bá­kat kiküszöbölve kell a Cardo Bú­torgyár szakszervezetének elősegí­tenie­ a termelés fokozását. A csél­lőbrigádok verseny híradója Kóny községben Szalai József cséplőbrigádja vezet a Prém Béla által vezetett cséplőbrigáddal való párosverseny­­ben. .Szalai József brigádja a múlt héten 126 százalékos át­lagteljesítményt ért el, de a legutóbbi kiértékelés szerint már 145 százalékra fokozta teljesítményét. Prém Béla cséplőbri­­gádjának átlagteljesítménye 132 százalék. Szalai József jó agitációs munkájával elérte, hogy gépétől minden csépel­teid azonnal a magtárba viszi a gabonát. Szany községben a Sztahánov cséplőbrigád vezet a gé­pek versenyében. Páli Imre cséplőellenőr minden este mo­solyogva veszi tudomásul, hogy aznap ismét ők nyerték meg a napi versenyt. Már fél 4 órakor kezdik a munkát és sötétedésig folytatják a cséplő­t. Napi normájukat rendsze­resen 146 százalékra teljesítik. A csornai járás legjobb cséplőbrigádja a legutóbbi ki­értékelés szerint a magyarkeresztúri Rákosi-brigád, amely­nek brigádvezetője Jánosa Pál. Az 1070 milliméteres csép­lőgép, am­elyn­ek napi normája 112 mázsa, 201 métermázsát csépelt el. Sokorópátka községben jó munkát végez Pécsi Kálmán felelős c­séplőgépvezető, aki napi 125 mázsás normáját rendszeresen túlteljesíti. Napi átlagteljesítménye 224 mázsa. A legutóbbi kiértékelés szerint Győr-Sopron megye há­rom legjobb cséplőgépkezelője: Nagy Rezső, a tápi gépállo­más Szabadság brigádjánál, Gallér János, a téti gépállomás Ságvári brigádjánál és Rendes Ernő, a téti gépállomás Dó­zsa brigádjánál. A három leggyengébben teljesítő cséplő­­gépkezelő Egri Lajos a hétedi, Nagy Lajos a csornai és Ko­vács Sándor a győrszemerei gépjállomásról Könnyen indtam­ e­jtsiten beadási tele erettségemet — mert I'ulplaai a párt szavára! Tavaly ősszel történt, hogy Tö­reki Ferenc, a téti gépállomás traktorosa, éjjel felszántotta föl­demet. Reggel meglepődve néz­tem, milyen jó, minőségi munkát végzett másfél hold földemen. Rá­adásul meg is fogásolta. Másnap reggel vetőgéppel azonnal elve­tettem másfél holdba 150 kilo­gramm válogatott búzát, amelyet kosaras csávázással csáváztam. A vetés fél nap alatt megtörtént. Nyugodt voltam, mert időben si­került elvetnem. Tavasszal vizs­­gálgattam a búzámat. Miután fel­fagyást tapasztattam, lehengerel­tem és utána gyorsan fejlődött, bokrosodott. A jó traktorszántás bírta a tavaszi szárazságot. A szomszédom is búzát vetett ha­sonló földbe. Az én búzám úgy el­hagyta az övét, mint a traktor a tehénfogatot. Számítást is készítettem. A cséplés után, a végén csattant az ostor, amikor a géptől másfél ka­taszter hold után lefolyt 22,5 má­zsa szép búza. Az aratást is a Mi­nisztertanács határozata alapján végeztem, viaszérésben. Behordás­­nál is vigyáztam. A 221 kilo­gramm beadást könnyen teljesí­tettem­ a 22,5 m­ázsából, K. Nagy József gazdatársam ugyancsak lemaradt tőlem. 750 kilogrammal termett több gabo­nám a traktorszántás után. Most láttam csak, hogy mennyire nem igaz az az állítás, hogy nem jó a traktorszántás. Hadd beszélje­nek csak a tudatlanok és a ku­­lákok. Amit a párt mond, az min­dig igaz. A szántósér, a gépállomásnak két méter mázsa búzát sem kellett adnom és ö­ét és fél mázsával ter­mett több, mintha két tehénkém­mel szántottam volna. Másfél hol­dat kisekével, feleségemmel együtt legalább három napig kel­lett volna szántani. Halnapi nap­szám 250 forint, a tej két tehén­től csak másfél litert számítva egy-egy tehéntől, 9—10 litert tesz ki. Gyalogolnom kellett volna legalább 50 kilométert. Így meg Töreki Ferenc traktoros egy éj­szaka megszántotta. Termett is, a beadást is becsülettel teljesítet­tem és maradt is szépen, így jár jól az, aki hallgat a párt sza­vára. Elmondta: Szlovatyek Sándor dolgozó paraszt, Rábacsécsény Termelőszövetkezeink életéből... Kukorica pótbeporzása a fertőrákos'] Ságvári tsz-ben A fertőrákosi úttörőcsapat a soproni gépállomás agronómusá­­nak indítványára elhatározná, hogy a kukorica termésátlag fo­­kozása érdekében haladéktalanul megkezdi a pótbeporzást a Ság­­vári tsz 30 holdas kukoric­atábla­ A kapuvári Vörös Csillag tsz­­ben jó eredménnyel folyik a csép­lés. Egy és negyed nap alatt el­csépeltünk 242 mázsa 55 kilo­gramm búzát, amit azonnal a cséplőgéptől a begyűjtőhelyre szál­lítottunk. Ezzel is előbbre akarjuk hozni községünk számára a sza­badpiac kiérdemlését. Tudjuk, ha több gabonát adunk a hazá­nak, annál több gépet kapunk a földek megmunkálásához. Termelőszövetkezetünkben új munkahősök születnek, akik pél­dát mutatnak, mint id. Csiszár János, aki minden munkából ki­veszi a részét és csupán június­i hónapban 44.44 munkaegységet jár. Egy fiú- és egy leánybrigá­dot szervezünk és igyekszünk ezt a mozgalmat az egyéni gazdák között is elterjeszteni a magasabb kukoricatermés érdekében. Fuchs János nevelő, Fertőrákos, ért el. Nem marad el tőle Tóth Vince tagunk sem, aki ugyaneb­ben a hónapban 44.30 munkaegy­séget szerzett. De jó példával jár­nak elől a nők is a munkában, mint Czobor Irén 35.05, Hebedi Katalin 31.24, Kis Vámosi József­­né 31.31 és Kis Gézák­é 29.98 mun­kaegységgel­, amelyet egy hónap alatt szereztek. A jó és szorgal­mas munkának meg is van az eredménye. A termelési terv sze­rint 7 mázsa repedt vártunk és 13 és fél mázsa termelt. Egyre in­kább beigazolódik a nagyüzemi gazdaság előnye. Gerencsér Etelka, kapuvári Vörös Csillag tsz. Új munkahősök a kapuvári Vörös Csillag tsz-ben 13 mázsás őszi á­rpa átlagtermés a móvári Dózsában A mosonmagyaróvári Dózsa tsz­­ben javában folyik a cséplés. Itt az ideje, hogy ígéretünkhöz és a törvényhez híven, a cséplőgéptől teljesítsük begyűjtési kötelezettsé­günket. Az ősziárpa átlagtermése 13 mázsa az idén, a tavalyi 10 mázsával szemben. A tavalyi ara­tási és cséplési munkák­­elvégzé­séhez mérten, az idén sokkal előbbre vagyunk és ez a tudat még jobban sarkallja tagjainkat a csép­lés mielőbbi elvégzésére. Szabó György, mosonmagyaróvári Dózsa tsz.

Next