Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-01 / 230. szám

A soproni gépállomás nem engedi át másnak az elsőséget A Harmadik Békekölcsön-jegy­zés eredményeinek értékelésénél az első napokban a soproni gép­­állomás vezetett a megye gépál­o­­másai előtt. A tegnapelőtt­ ered" giény'fik alapján azonban a m­a­­gyarkimlei gépállomás került az élre. Amikor erről értesültek a soproni gépállomás dolgozói*, el­határozták, hogy megjavítják ed­digi eredményüket, nem engedik át más gépállomásnak az elsősé­­get. A soproni gépállomás több dolgozója utánajegyzett eddigi jegyzésének. Egyed Zoltán vonta­tód, L­ISz tag, aki 1000 forintot jegyzett eredetileg, még 200 fo­rintot adott kölcsön a hazának. Kozsó Lajos 1100­ forintos jegy­­zését 1300 forintra javította. So­mogyi Rózsi ugyancsak l)lSz tag, traktoros, 3(0) forintos eredeti jegyzését szintén 300 forinttal tol­dotta meg. Bakó Anna, a gépállo­más politikai vezetője, 200 forin­tot tett hozzá 1500 forintos jegy­zéséhe­z. Hősök Miklós vontatás most jegyzett 1500 forint békeköl­csönt, hogy a gépállomás eredmé­nyein tovább javítson. A soproni gépállomás példamutató­­dolgozói 885 forintról 018,50 forintra javí­tották jegyzési átlagukat, így akarják eldönteni, hogy melyik lesz a megye első g."pálomása a 11 a r mladik Békék öles­e a" j­egy­zés­­ben. A békekölcsön-jegyzés harcos napjaiban lendületesen fejlődik a termelőszövetkezeti mozgalom is Páti községben Páli községben a békekölcsönt jegyeztető népnevelők agrációs munkája nem volt egyoldalú. Megbeszélték a­ dolgozó parasztok­kal a Sarló és Kalapács termelő­­szövetkezet népnevelő tagjai a békekölcsön-jegyzés lehetőségét és egyben azt is, hogy­­ mennyivel könnyebb a dolgozó parasztok éle­­te, m­ennyire jövedelmezőbb ipim* kájuk a termelőszövetkezetben, mint az egyéni gazdaságokban. Nagyban megkönnyítette az agig­­ációs munkát az is, hogy a Sarló és Kalapács tagsága példát mire futott a békekölcsön­ jegyzésben is. A tények több középparasztot győztek meg a termelőszövetke­­zeti mozgalom előnyeiről. Belép­tek a termelőszövetkezetbe’ Ilor­­váth­ László 10 holdas középpa­­raszt feleségével együtt, ’ Gulyás János 11 holdas, ifj. Tóth Gyula 16 holdas, Horváth Lajos 10 hol­das, Molnár Ferenc 12 holdas, Szücs Lajos 13 holdas, Szigeti Jenő 15 holdas középparasztok, valamint Szigeti Ferenc 5 holdas dolgozó paraszt, I’óczik István 12 holdas középparaszt, II. típusú termelőszövetkezeti csoport meg­alakítását vette tervbe. Az újon­nan belépett dogozó parasztok maguk is bekapcsolódtak a nép­nevelőmunkába, hogy győzelemre vigyék mind a békekölcsön-jegy­­zés, mind a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését községük­ben. Itt a történet.. . -A békekölcsön-jegyzés harmadik napján Járóka néni ezzel kereste fel munkahelyén a jegyzésgyűjtő­­ket: — Elvtársnők, én szeretnék vál­toztatni a kölcsönjegy­zésemen. - Járóka néni özvegyasszony, takarí­tónői fizetése havi 500 forint és ugyanennyit jegyzett mik­ a kölcsön­­jegyzés első napján. A jegyzés­­gyűjtőket meglepte Járóka néni szándéka. Emlékeztették arra, hogy eredeti jegyzése is például szolgál­hat cintársai előtt, de Járóka néni nem tágított. Kijelentette: — Nekem nagyon sokat jelent az, hogy biztos megélhetésem van, becsületes mankóm. Nekem érde­­kem az, hogy népi demokráciánk, a mi államunk erős legyen. Eli két háborút végigültem, hogy ez ne, is­métlődhessen meg, forintjaimmá­ erősíteni akarom gyorsan épülő ha­zánkat s a néphadsereget, mely őr­ködik felette. Ezért megduplázom eredeti jegyzésem, 1000 forintot adok kölcsön az államnak. Özvegy Járóka Andrásné, gorkij­­városi népnevelő így indult aztán agitációs munkájára. A hazáért Sopronnémetibím lakik Böröczki Sándor, aki tökenélküli és alkalmi munkával biztosítja megélhetését. Böröczki Sándor maga ment el a tanácsházhoz, s bejelentette, hogy megtakarított 200 forintját fel­ajánlja a békekölcsön céljaira. A jegyzett összeget még aznap be is fizette. Böröczki Sándor 200 forint, javai népünk további jólétének biztosításához adott segítséget. A nagycenki pártszervezet­­elkészült az új oktatási évre A nagycenki községi pártszer­­vezet kommunistái joggal büsz­kék arra, hogy pártszervezetüket úgy emlegetik, mint a soproni járás egyik legjobb pártszerveze­tét. Neki csak úgy „ráfogják“ ezt a nagycenkiekre, hanem jó ttun­kájukkal, amit a begyűjtés sike­re, a mezőgazdasági munkálatok időben történő elvégzése és sok más feladat megoldása érdekében végeznek, bizonyították ezt be. Amikor a pártvezetőség összeállí­totta az idei oktatási tervet, meg amikor megtárgyalták azt az augusztusi taggyűlésen, tudták, a pártoktatás sikere az előfelté­tele annak, hogy munkájuk újabb eredményeket gyümölcsözzön, hogy megtartsák a pártszervezet jóhírnevét. A tavalyi oktatási évet sikere­sem fejezték be ,­ a tagság nagy­részt­ részt vett a politikai okta­tásban. Most is úgy tervezték, hogy az idei oktatási évadban a tagság 70-75 százalékát bevonják az oktatás különböző formáiba. Három politikai iskola indult: egy káder­képző tanfolyam, ahol a Bolsevik Párt történetét tanul­ják a hallgatók, egy közép- és egy alapfokú politikai iskola. A kiválogató bizottság minden párt­taggal elbeszélgetett, nehogy me­g­­isiiaű­lödjék az «­stibu, ami ui­­t ai— bár nagyon kevés eset­ben —, hogy az iskola hallgatóit n­e­m győzték meg a tanult­, jelen­tőségéről, csak beosztották őket. Amikor aztán ?­ tanulásról volt szó, ezek otthon emaradtak a sze­mináriumokról. Most aki nem ment el, vagy nem tudott elmenni a kiválogató bizottság hívására, azt a bizottság tagjai odahaza lá­togatták meg. A pártszervezet vezetőségi nagy gondot fordított arra, hogy a J­u­­dt­ikai Bizottság határozatának, megfelelően, az előző évinél ma­gasabb oktatási formában tanul­jon az, aki az elmúlt év folyamban jól végezte el az iskolát. Az alap­fokú politikai iskola hallgatói legnagyobbrészt olyanokból ke -.ülnek *i ■— ingja,öltek cárion kívüli dolgozók —, akik DUkz po­litikai körön tanultak tavaly, vagy még nem vettek részt a szer­vezett politikai oktatásban. A kö­zépfokú politikai iskola hallg­atói azok lesznek, akik az előző évfo­lyamot — az alapfokút — tavaly sikeresen végezték el. Az idén először indul a községben káderképző tanfolyam, amelyen a hallgatók, a kommu­nista pártok nagy­­ példaképének, a Szovjetúnió Kommunista (bol­sevik) Pártjának győzelmes har­caival, történetével foglalkoznak. Először bizony Lugosi Lajos elv­társ, a, községi párttitkár, de még Filász elvtárs, az egységes párt­­szervezet titkára is arra gondolt, honnan szereznek erre a maga­sabb formára megfelelő hallgató­kat. De aztán rájöttek, hogy nem egy olyan párttag van, aki szor­galmasan, jól tanult a középfokú politikai iskolán, aki érdemes és alkalmas arra, hogy a káderképző tanfolyamon képezze tovább ma­gát. Külön kiválogató bizottságot alakítottak, amely Pilács elvtárs ■nevetésével a káderképző tanfo­lyam leendő tagjaival foglalko­zott. Így került be a káderképző tanfolyam hallgatóinak névsorá­ba -­lesüti Mihály dolgozó pa­raszt, Fülöp Sándor dolgozó pa­raszt, Hantos ,J­ános tanácstag és még többek neve. A Politikai Bizottság június 5-i határozata felhívta pártszerveze­teink figyelmét arra, hogy „nagy figyelmet kell fordítaniok az ér­telmiségieknek ... mind szélesebb bevonására a s­árt oktatásba“ és arra, hogy „az erre alkalmas ér­­t­elmiségi elvtárjakat az előző évi­nél lényegesen nagyobb számban kell megbíznunk propagandásmun­kával.“ Ezt az útmutatást meg­fogadta a nagycenki pártszerve­zet. Az arra érdemes értelmiségi dolgozókat —­ különösen a taní­tókat — képzettségüknek megfe­lelően, mind bevonták valamely oktatási formába, legnagyobb­részt a káderoktatásba. De — aho­gyan az oktatás színvonalának biztosítása megkívánta — az ér­telmiségi dolgozók közül a tava­­ lyinál lényegesen több értelmiségi dolgozót bíztak meg a propagandista munkával is. Lőrinci Kálmán elvtárs tanító, Filácz elvtárs mellett, a káder­képző tanfolyam helyettes vezető­je, a középfokú politikai iskolát K­eszei Dénes elvtárs, ig­azgató tanító vezeti. A tavalyi alapfokú politikai iskola hallgatói a ma­guk példáján tanulták meg, hogy mit jelent a jó propagandista, il­­etve azt, hogy mit jelent a rossz. Ennek a tanfolyamnak tavaly­­nem biztosítottak megfelelő, kép­zett propagandistát. Amikor a hallg­atók kezdtek elmaradozni, a propagandistát ugyan leváltották, de azután meg szinte hetenként cserélték egymást a szeminárium­vezetők, így az alapfokú politikai iskoláról tavaly többen lemorzso­lódtak, míg a középfokos politikai iskolán — ahol jó volt a propa­gandista — év közben is szaporo­dott a hallgatók száma és a vizsga is jól sikerült. Sokszor olyan kicsinek, jelen­téktelennek látszó dolog is erő­sen befolyásolja a politikai okta­tás sikerét, a szemináriumok mun­káját, hogy például nincs megfe­lelő terem, ahol megtartják a szemináriumokat, nem biztosítot­ták a fűtést, nem kezdik pontosan a foglalkozásokat. Erre is gon­dolt­ a nagycenki pártszervezet vezetősége. Már elosztották, hogy a káderképző tanfolyam, meg a középfokú politikai iskola a párt­­helyiség egy-egy szobájában, az alapfokos politikai iskola a ta­nácsteremben tartja a foglalko­zásokat­. Mindegyik egészséges, jól fűthető terem. A nagycenki községi pártszer­vezet jól fogott hozzá oktatási tervük megvalósításához. Az elő­készítés — a hallgatók kiváloga­tása, helyes beosztása, a propa­gandisták biztosítása, kiképzése —­ csak az esti lépés. Két hét módra indul, az ott­atás, és ha ■majd a munka során mutatkozó feladatokat is ilyen jól oldják meg, akkor az eredményes tanulás igazán még jobb eredményeket hoz a pártszervezet munkájában. ■.:in­dennapi harcaiban. így fiúik sze­r­re a békei­ölcsön lépéséi a Soproni Épületasztalosipari Vállalatnál Üzem­ünkben a békekölcsön jegyzésének egykét részteléről, azok­ról a dolgozókról írok, akik élenjártak a jegyzésben és tudják, fngyy hazafias kötelességük eh­hez Imiit kormányunk fellogászlok, húznák József szaktársat keressük fel elsőnek. Húzták bácsi a 73-ik­ évét tapossa, de még mindig nap, mint nap helyt áll a munka­­padja mellett. El­magyarázzuk Huzsák bácsinak, miért is jöttünk é, megkérdezzük, hogyan gondolkodott a jegyzés felöl. Úgy letszik, Ró­zsák bácsi már előre megfontolta a dolgokat. Felajánlotta egy havi ke­resetet, 1 100 forintot. Megkérdeztük Ili­zsák bácsit, mi indította arra, hogy öreg kora ellenére ilyen példásan jegyezzen? — Én mindig szervezeti munkás voltam —•* mondotta Rozséft, bél­ést. • Sokat harcoltunk és szenvedtünk azért, hogy megteremtsük a dolgozók országait. Most végre ezt elértük és magunknak dolgozhatunk, i­én már öreg vagyok, mégis minden erőmmel támogatni akarom álla­munkat. Nemcsak itt jegyzek, hanem még a 2­00 forint öregségi nyug­díjamból is fogok jegyezni 100 forintot. Meleg szeretettel köszöntük meg Ruzsákz bácsi felajánláséit. Úgy éreztük, hogy még sok-sok önfeláldozó munkát kell végeznünk, hogy olyanok lehessünk, mint Rózsák bácsi, akit példaképül állíthatunk üzemünk dolgozói elé. Tóth Ilonkát, üzemünk irodai kézbesítő nőjét, a­hols „szeleburdit“ a folyósón fogjuk el. — Jegyeztél már békekölcsönt?— kérdezzük szeretettel, hisz min­denki kedveli az üzemben, szókimondó pajkosságáért. — Még nem jegyeztem, de nem fogok kimaradni, az biztos — fe­leli. Faggatjuk, hogy mennyit gondolt az 510 forintos havi fizetése mellett Szégyenlősen vonogatja a vilitéit és fontolgatja, hogy mennyit is mondjon. Végül is kivágja: —­llatszáz forintot jegyzek. Meglepődtünk, mert ennyire nem gondoltunk. — Hát nincs is annyi fizetésed, Szöszt — mondjuk neki. — Majd lesz — felelt. Ha jól dolgozom, felemelik a fizetésemet. Meg hát­almufag vagyok és nem maradhatok le. Azt akarom, hogy itt is az elsők között legyek. Keressük Host nénit, az üzemi irodák és helyiségek takarítónőjét, a gépműhely irodájában tahítü­nk rá, takarítás közben. — Jó reggelt,­­lösz néni! Hogy van? — köszöntjük. Jól. — feleli. — Tudjuk, hogy maga nyert a legutóbbi húzásnál 300 forintot. S most a Harmadik Békekölcsön-jegy-érnél mennyit fog jegyezni? — kérdezzük. Még jóformán be sem fejeztük mondanivalónkat, már is feleli. . — Ötszáz forintot jegyzek. — Lám, ez derék dolog. Ezt vártuk Gősl nénitől, mert aki pél­dásan végzi mankóját, az a haza iránti kötelesség valóraváltásában is meg tudja állni a helyét. A Fehér szegecselőbrigádnál dolgozik Flöcstl Mihály, őt keressük fel. —• Na, hogy állunk a jegyzéssel, Vlöchl szaki? — kérdezzük. A többi brigading már lejegyzett. • — Nyolcszáz forint — feleli. — A mi brigádunk nem lehet az utolsó. Mi is tudjuk, mi a kötelesség. Valóban tudják, mi a kötelesség. Hatan 900 forintos átlaggal, 5400 forintot jegyeztek. A szegező lakatosbrigád egy vonalban az élen jár a brigádok versenyében. Megköszönjük a jegyzést és a további munká­jukhoz sok sikert kívántunk. Még folyik a jegyzésgyű­jtés az üzemünkben, mert nem akarjuk elsietni a dolgokat. A jegyzésgyűjtés nemcsak egyszerű, mechanikus munka, hanem igen jó alkatom a népnevelő munkára, amikor a dolgo­zókkal sok mindenről el lehet beszélgetni. Meg tudjuk magyarázni kormányunk, pártunk politikáját és ezért alkalmas a jegyzés a politi­kai nevelésre is. Az eddigi átlagunk 720 forint. Ezt úgy tudtuk elérni, hogy alapos népnevelő munkával áldozatvállalásra nevitjük dolgozóin­kat. Sikerünk másik „titka“, hogy az ellenséget még melegében el tud­tuk szigetelni. Nagy segítséget nyújtott az, hogy menetközben értékel­tük a helyzetet. A gyengébb népn­e­velőket állandóan segítették az erő­sebbek. Munka után akk­uaértekezletet hívtunk egybe, ahol megvitattuk a problémákat és határozatokat is hoztunk. A párt és a szakszervezet kölcsönösen támogatták egymást a jegyzés sikere érdekében. A DISz szervezetünk azonban eddig gyengén vette ki részét a jegyzésben- Maga az igazgató elvtárs is teljes odaadással segíti a jegyzés lebo­nyolítását. Végül, de nem utolsó sorban a kommunisták példamásol­­tása, a jegyzésgyűjtők élenjáró jegyzése megteremtette a Harmadik Békekölcsön-jegyzés jó előfeltételeit, így igyekeztünk győzelemre vinni a Harmadik Békekölcsön-jegy­zést. Kirschner Ferenc, Sopron, Építetasztalosipar Vállalat. A példamutatás köteles Az eredményes agitáció fontos feltétele az, hogy a népnevelő a saját példáját állítsa a többi dol­gozó elé. Ebben a tudatban végzi fő világosító munkáját Zalka László elvtárs is, a Mosonm­a­­gyaróvári Fémfeldolgozó dolgo­zója. Halodmagáról kel gondos­­kodnia, ennyien várják keresetét odahaza. De a példamutatás köte­lez és ennek tett eleget Zalka elv­társ, amikor egyhavi fizetésének értékét, 800 forintot írt neve mell­é a jegyzési ívre. A jó példamu­tatásnak meg is lett az credimé­­nye. Azok a dolgozók, akikhez Zalka elvtárs­ látogatott el, akik­kel elbeszélgetett arról, hogy kisl­esain adott forintjaikká, segítsék erősíteni a hazát — követték Zal­ka elvtárs példáját, s lejegyez­ték havi fizetésüket, vagy még ennél is többet. Zalka elvtárs, .** MŰFÉM aluminium forgácsoló üz­em részének diszpécsere. Jó munkájával is azon igyekszik, hogy minél többet adhasson népi államunknak­ A­ munka jobb meg­­szervezésével, az anyag biztosí­­­­tásával, szakmunkásképzéssel igyekszik mind magasabbra emel­ni részlegének termeléseb és így az egész üzem eredményét.

Next