Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-01 / 257. szám
cA 866-01 körfűrész törthide Az utóbbi időben sokat beszéltek rólam a Győri Vagongyárban. Most hadd mondjam el én a nyilvánosság előtt hiteles történetemet, hogy minél többen okuljanak belőle. Először is bemutatkozom. A nevem: S66-os körfűrész. Az egyik szovjet gyárban születtem. Az a rendeltetésem, hogy tömbvasat vágjanak velem. Egyik ikertestvérem már évek óta eredményesen végzi feladatát a Vagongyár kovácsműhelyében. Ezt az ikertestvéremet látogatta meg Balla János, a hídüzem volt üzemvezetője és úgy gondolkodod, ha kovácsműhelynek ilyen nagyteljesítményű fűrészgépe van, miért ne legyen a hídüzemnek is? Kiadta tehát az utasítást Neiger Róbert beruházási felelősnek, hogy rendeljen meg engem. Arra azonban már nem gondolt, hogy ami jó a kovácsüzemnek, az nem minden esetben használható a hídüzemben. Ezt csak azért említem meg, mert innen indulnak ki a további bonyodalmak. Ha jól emlékszem, 1951. szeptember elsején érkeztem meg a Vagongyár hidiszemébe. Szépen tetettek egy sarokba. Fűrészgép létemre természetesen vannak fogaim, de azokat még dühömben sem tudom vicsorítani. Pedig de nagy kedvem lett volna írci. Másfél hónapig felém se néztek. Mintha nem is termelés céljából rendeltek volna meg, hanem csak dísznek. Körülbelül hat hétig vártam sorsomra. Akkor lealapoztak. Végre megkezdhettem a munkát. Nem sokáig tartott az örömöm. Néhány hét múlva tömbvas helyett idomvasat akartak vágni velem. Na — mondom — ebbe beletörik a fogam. Úgy is történt. Az én fűrészlapom elgörbült, hanem akik felelősek voltak a bajért, azoknak a hajszála sem görbült meg. Az már mellékes kérdés, hogy megjavítottak-e, vagy sem, mert a későbbiek során teljesen elhanyagoltak. A hídüzemben nem tudtak biztosítani munkát a számomra• ’Balla János megbetegedett. Helyét a tavasszal Czakler Gyula foglalta el. Nem mondhatja, hogy nem vett észre, hiszen termetes alakom van. Tudta rólam, hogy nem dolgozom. Mégsem ajánlotta fel a műszaki fejlesztési osztálynak, hogy vigyenek oda, ahol hasznomat is veszik. A nyáron Vereczkei István került a hídüzem élére, ő már szóvá tette az illetékesek előtt, hogy tenni kellene valamit velem, de hivatalosan nem intézkedett. Így aztán maradt minden a régiben. Beszéltek rólam az egyik taggyűlésen is, de éppen ez a baj, hogy mindenki csak beszélt, de senki sem cselekedett. Lengyel József főosztályvezető is a „beszélgetések“ alapján tudomást szerzett mostoha sorsomról s jóllehet intézkedési joga elsősorban neki van, a kisujját sem mozdította meg érdekemben. Esetleg megmozdította, de ennél többet ő sem tett. Október 16-án ipari aktívaértekezlet volt a Pártoktatás Házában. Ez a nap szombatra esett. Az értekezleten az egyik dolgozó elmondotta, hogy a vezetők bűnös hanyagsága folytán közel egy éve nem veszek részt a termelésben. Sokan úgy vélekedtek, hogy ez tiszta szociáldemokratizmus. Én gép vagyok, gömbvasat vágok, nem gondolkodom politikuson, mint az emberek, de ha az ő megállapításuk helytálló, akkor a tiszta szociáldemokratizmus valami nagyon piszkos dolog lehet. Hogy mennyire piszkos dolog, az kiderül az alábbiakból: Megrendeltek a hídüzem számára, jóllehet a hídüzemben nem tudtak használni. Sok pénzt fizettek ki értem. Ezt a pénzt fontosabb, gyümölcsöző beruházásra lehetett volna használni. Ha már elkövették a hibát — és erről a felelős vezetők egész sora meggyőződött, kezdve Balla Jánostól Lengyel Józsefig, miért nem gondoskodtak arról, hogy megfelelő helyre kerüljek, ahol a termelés szolgálatába tudnak állítani? Gerő elvárs az év elején beszélt a gépek, felszerelések jobb kihasználásáról. Talán nem hallottak erről a hídüzem egyes vezetői? Tény ugyanis az, hogy a döntő tervéiben és már előtte is jóformán semmit sem dolgoztam. A hanyagság, a nemtörődömség következtében gyengén számítva is legalább százezer forint értékű munka esett ki a termelésből. Az aktívaértekezleten a párt vett gondjaiba és ennek eredménye már hétfőn megmutatkozott. Szépen letisztítottak, kifényesítettek, olajoztak, egyszóval rendbetettek. Három nappal ezelőtt pedig átvittek az anyagraktárba. Ott bizonyára nem löknek félre, hanem a tervteljesítés érdekében vígan fűrészelhetem majd a tömbvasat. Még csak annyit, hogy a felelőtlen felelősöket is végre felelősségre vonták. Ezzel a történetem be is fejeződött. Tanuljanak belőle, akikre ez ráfér. V■ 1. AJÁNDÉK ZÓJA ÉDESANYJÁNAK Aki pénteken délelőtt Ledniczki Kálmánnét kereste a Szigetvári utca 2. szám alatt, ezt találta az ajtóra kiírva: „Kóczánnénál vagyok, azonnal jövök!“ Mikor megtaláltuk, azzal fogadott bennünket: — Éppen a városba akartunk küldeni valakit, hogy dobozt vegyen a babának. — Mielőtt tovább folytatná, kísérjük végig a baba „megszületését.“ ★ Az egész magyar nép, köztük a gyárvárosi MNDSz szervezet is, a harmadik magyarországi békekongresszusra készül. Ledniczkiné az MNDSz titkára. Az ő agyában fogamzott meg először az a gondolat, hogy saját kezük munkáját, egy magyar babát küldjenek ajándékba a békekongresszusra, Kóczán Ferencné, Mikó Istvánná, Kulcsár Imréné vezetőségi tagok, Nagy Istvánná, Olasz Istvánná, Gundeli Gézáné és a többi tagok is, akikkel előzetesen beszélt róla, nagy helyesléssel fogadták ötletét. Nem is késtek sokat, hétfőn elindultak bevásárolni. A csütörtöki nőnapon a gyárvárosi munkásasszonyok szívesen ajánlották fel forintjaikat a kiadások fedezésére. Szívesen segítettek volna, de hát mindenki nem dolgozhatott a babán. Kedden a szorgos asszonyi kezek a baba törzsét, kezét, lábát varrták. Kóczánné volt a ,,bába“, ő mestere a babakészítésnek. Ott serénykedett mellette Jadniczkiné és Gundeliné is. Szerdán már a baba gyöngyös pártáját hímezték, piros selyemzsinóros pruszlikja, hófehér ruhácskája készült A kidolgozott asszonyi kezek végtelen gyöngédséggel fizügették a mákszemnyi gyöngyöket, a baba gyöngysorát. Munka közben sok mindenről előjött a szó. Beszélgettek arról is, hogy szeretnék gyermekeiket békében felnevelni. Ledniczkiné arra gondolt, hogy az ő gyermekei is tanulhatnak. Margitka, a lánya, Budapesten a Gorkij-iskola hallgatója, Béla fia pedig harmadik éves hallgatója a budapesti műszaki egyetem gépészmérnöki tagozatának. Ilyen jövő vár Kóczánné 10 hónapos Étikéjére is, aki ott mozgolódott mellette a babakészítésnél. Kóczánné, amikor a baba testén, ruháján öltögetett, kigyűlt szemekkel mondotta: — A szívemet, a lelkemet szeretném beleadni. — Szépült is az ajándék a kezük alatt. Kóczán Ferenc, férfi létére is örömmel szemlélte. Meg is hagyta feleségének, hogy addig el ne küldjék a babát, amíg ő nem látta készen. Pénteken délelőtt elkészült a baba. Mikor felöltöztették, maguk is gyönyörködve nézegették a kis piroscsizmáját és nemzetiszín szalaggal díszített szoknyáját. Mikor a kis Étikének megmutatták, nagyokat sikongatott örömében, játékosan kapkodott utána. A babának híre futott hamarosan az egész környéken. Mikor elkészült, az asszonyok egymás kezébe adták a kilincset Kóczánéknál. Péntek délelőtt több, mint 20 látogató volt. Marosi Alajosné is eljött megnézni a babát. Azzal kezdte. — Ne haragudjanak, hogy zavarok, de nagyon szeretném megnézni azt az ajándékot, amit olyan lelkesedéssel, olyan forró szeretettel készítettek. Mutogatták is büszkén az asszonyok a magyarruhás babát. A sok öröm mellett azonban mégis ajkukról sóhajok is fakadtak. Miért! Azon bánkódtak — Kóczánné szóvá is tette — „milyen jó is lesz a babának, ott lehet a békekongresszuson, mi pedig nem, csak gondolatban.“ Ledniczkiné így sóhajtott fel: — Csak tudna beszélni ez a baba és mondaná el, hogy mit éreztünk, amikor készítettük.“ — Péntek délelőtt, Kóczánné újságot olvasott, s a Szabad Nép első oldalán ott mosolygott Rákosi elvtárssal együtt Wilhelm Pieck elvtárs képe is.— Úgy szerettem volna megmutatni — fordult felénk Kóczánné — a mi drága Rákosi elvtársunknak is ajándékunkat. ★ Ez a magyar baba szimbóluma a magyar nőkr békeharcának. A baba nemsokára útrakél. Forró öleléseket visz magával, a magyar asszonyok példaképének, Zója édesanyjának. Neki készítették a gyárvárosi asszonyok a magyarruhás babát, ezt a csekély kis ajándékot, amely mégis értékes, mert szívből adják annak a hős asszonynak, aki Zóját, a hős partizánlányt adta, nevelte azért, hogy a magyar nép, a magyar asszonyok felszabadulhassanak. Abban a levélben, amit a baba visz magával, a gyárvárosi munkásasszonyok elküldik üzenetüket, harcos békeakaratukat. ígéretet tesznek, hogy ők is a hős édesanya példáját követik; gyermekeikből jó hazafiakat nevelnek a haza számára. A szakszervezeti bizalmak mozgósítsanak minden erőt a döntő tervév teljesítésére A dolgozók milliói, köztük a vasmunkások is, a döntő tervév utolsó negyedének feladatain munkálkodnak. Megyénk dolgozóinak többsége példamutatóan kivette részét az alkotmány tiszteletére indított versenyből, most pedig a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére, az évi terv maradéktalan teljesítése érdekében tették meg versenyvállalásaikat. Szakszervezeti bizalmijaink nagy része érzi a ráháruló felelősséget a szak-, szervezeti feladatok elvégzéséért. Meglátszik ez a munkaverseny szervezése terén kifejtett munkában. A szakszervezeti bizalmi egyik legfontosabb feladata a munkaverseny szervezése. Neki kell meggyőznie a dolgozókat arról, hogy a tervek túlteljesítése, a szocialista versenyvállalások rendszeres megvalósítása az ország erősítését, a béke megvédését szolgálja, tehát minden dolgozónak saját egyéni érdeke is. A bizalmi beszéli meg a művezetővel, mesterrel, milyen vállalásokat tegyenek csoportjának tagjai. Annak a bizalminak, aki eredményes, jó munkát akar végezni, ismernie kell a csoportjában dolgozók termelési problémáit. Megbeszéli velük, mit vállaljanak a terv teljesítése érdekében. A jó bizalmi a versenybe bevonja a műszakiakat is, akik a dolgozók versenyvállalásainak végrehajtásához szükséges előfeltételeket biztosítják. A Soproni Vasöntödében Hantos Károly bizalmi minden alkalommal megbeszéli a dolgozókkal a vállalásokat. Füzetébe feljegyzi, kinek mit kell elvégeznie, azután rendszeresen ellenőrzi a fogadalmak teljesítését. A Vagongyár központi szerszámüzemébe a Tóth János bizalmi saját példamutatásával fokozza a verseny lendületet. Vállalta, hogy tanítja és segíti a gyengébb dolgozókat. Munkája nyomán csakhamar nem volt a csoportban 100 százalékon alul teljesítő dolgozó. A kisacélöntődében Kövecses Pál bizalmi csoportja rendszeresen teljesíti felajánlásait. Kövecses Pál gondoskodik arról, hogy az eredmények nyilvánosságra kerüljenek. Nem mindenütt és nem minden szakszervezeti bizalmi látja el azonban helyesen a feladatát. A szakszervezeti bizalmiak munkájában még mindig vannak hiányosságok. A Győri Szerszámgépgyárban a dolgozóknak alig valamivel több, mint a fele tett eddig munkafelajánlást a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére. A versenyben résztvevők alacsony száma azt mutatja, hogy a Győri Szerszámgépgyárban a szakszervezeti bizalmiak elhanyagolják a versenyszervező munkát. A Vagongyár daruüzemében a művezetők bürokratikusan gyűjtötték a vállalásokat. Kiosztották a felajánlási lapokat és a szakszervezet egyáltalán nem vett részt a verseny szervezésében. A bizalmiak nem ismerik a dolgozók vállalásait, sőt a felajánlásoknak ez a formális gyűjtögetése azt eredményezte, hogy egyes dolgozók is elfelejtették már, milyen felajánlást írtak a lapra. Ez a két példa is mutatja, hogy még sokat kell javítani a szakszervezet versenyszervező munkáján. A bizalmi a versennyel kapcsolatos feladatokat csak úgy tudja megoldani, ha politikai felvilágosító, nevelő munkát végez. A bizalmiak tartsanak rendszeresen csoportértekezleteket. A csoportértekezleteken számoljanak be arról, hogyan teljesítette csoportjuk a vállalt feladatokat, s milyen további teendőket kell elvégezni. A bizalmiak munkája akkor lesz eredményes, ha tudják, hogy a hozzájuk beosztott dolgozók milyen vállalást tettek és napról-napra figyelemmel kísérik az egyes dolgozók felajánlásának teljesítését. Ez az előfeltétele annak, hogy felismerhessék, ki az a dolgozó, akit meggyőző szavakkal fokozott harcra, keményebb helytállásra kell buzdítani. Az előttünk álló nagy feladatok végrehajtásában sok függ a bizalmiak munkájától. A bizalmiak mindenekelőtt személyes példamutatással harcoljanak a munafelajánlások teljesítéséért. A személyes példamutatás mellett törekedjenek a bizalmiak bevonni a versenybe azokat a dolgozókat, akik eddig még nem tettek szocialista kötelezettségvállalást évi tervük teljesítésére. Minden bizalminak úgy kell dolgoznia, úgy kell harcolnia, hogy büszkén adhassunk számot Rákosi elvtársnak végzett munkánkról, boldogan jelenthessük népünk szeretett vezérének, hogy döntő évi tervüket Győr-Sopron megye vasas üzemei teljesítették. Novák Jenő, győr-sopron megyei vasas bizottság bér- és normhafelelőse. 4 Pável Bikov esztergályos elvtársnak MOSZKVA Kedves Bikov Elvtárs! ' ■ Engedje meg, hogy Önt mind a magam, mind a Győri Vagongyár központi szerszámüzemének dolgozói nevében, ezúton üdvözölhessem abból az alkalomból, hogy hazánk III. békekongresszusára készülünk. 1919-ben személyes itjártakor alkalmam volt látni munkamódszerét, mely utat mutatott, a fejlődésnek azon a fokán, melyet követni igyekeztünk. Az Ön által alkalmazott gyorsforgácsolási technológia és elért eredményei kijelölték számomra is a feladatokat, amelyeket üzemi vonatkozásban elérni kívántam. Ezért az esztergályosok és a műszaki dolgozók bevonásával brigádot alakítottam és megindítottuk a harcot a gazdaságos gyorsforgácsolásért. Örömmel közlöm, hogy az Sz. Sz. M. technológiai 70 százalékos értékét már sikerült elérni. Mindezt Önnek és népének köszönhetjük, amikor is eljöttek felszabadítani hazánkat a fasizmus jármáből és most szabad hazában szabadon építhetjük ötéves tervünket, a béke tervét. Példaképünk a Szovjetunió dolgozó népe, az a hősi harcot folytató nép, melynek Ön is, Bikov elvtárs, mint a béke megőrzésének híve, boldog tagja. Boldog azért, hogy munkáján keresztül is kifejezi békeakaratát és munkálkodik hazája és ezzel az egész világ békéjének ügyéért. Ebben a szellemben és akaratban osztozom én is, amikor ígéretet teszek, hogy jó munkával továbbra is azon fáradozom, hogy még több és jobb eredményt érjek el, hogy munkámmal a béke ügyét szolgáljam. Engedje meg, hogy ez a levél üzenet is legyen a december élén megtartandó bécsi békekongresszusra, hogy elvigye dolgozóink harcos üzenetét azok számára is, akik még nem ébredtek tudatára, hogy a nagy Sztálin és a párt által kijelölt út az egyetlen, mely a világbékéhez vezet. Elvtársi üdvözlettel: Simon Ferenc s. k., müsz. vssl. vezető.