Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-01 / 51. szám

Az afight sajtó a magyar kormány közbelépéséről a Meng halálraítélt malájföldi szabadságharcos érdekében Az angol sajtó és az angol rádió vezető helyen ismerteti azt a hírt, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya kifejezésre juttatta haj­landóságát arra, hogy Edgar Sac.­­­d­erst, akit a magyar bíróság 1950- ben kémkedésért 13 évi börtönbün­t­etésre ítélt, kiutasítja az országból. Amennyiben szabadon bocsátják Li Meng 21 éves kínai származású, Malájföldi szabadságharcos leányt, aki ellen múlt év szeptemberében az angol gyarmati bíróság halálos ítéletet hozott és akinek fellebbe­zését a londoni titkos tanács eluta­sítolta. Az angol sajtó és­­az angol rádió beszámol arról is, hogy az angol minisztertanács foglalkozott a ma­gyar kormánynak ezzel kapcsolatos jegyzékével. Li Menget múlt év nyarán tartóz­tatták le a malájföldi hatóságok és azzal vádolták, hogy részt vett a partizánharcokban. Vádjaikat azon­ban képtelenek voltak bebizonyí­tani. Ennek ellenére Li Menget Tipoh városában bíróság elé állítot­ták azzal az ürüggyel, hogy kézi­gránátot találtak nála. Ismeretes, hogy Malájföldön a brit gyarmati hatóságok rendkívüli állapot címén, halállal büntetik a­­malájföldi la­kosok fegyverviselését. Li Meng ügyét először egy olyan bíróság tárgyalta, amely­nek angol volt a® elnöke, a két iili Mik .-izámban malájföldi volt. A Mríijági komédiára jellemzőt, hogy a leány személyazonossága,­ az eg­yik rendőrfa­ügyelő azzal igazolta, hogy három évvel a tár­gyalás előtt távcsövön látott egy szabadságharcos nőt, akiről az állította, hogy a vádlottal azonos A bíróság két malájföldi ülnök­­nem találta bizonyítottnak a vá­dat és ártuitlannjaik mondotta­k Li Menget. Az angol bíró azon­ban a bíróság többségének állás­pontját semmibe véve, nem men­tette fel Li Menget a vád alól és perújrafelvételt rendelt el annak ellenére, hogy az angol törvényei szerint is jogtalan volt Az ango hatóságok, hogy biztosak lehesse­nek dolgaikban, a második tár­gyi ülésig, már egy angol bíró mel­lé egy angol ülnököt és csapói egy malájföldit jelöltek ki. A ma­i új földi ülnök ismét­ az önérze­tes­an és bátran fellépő Sá Menj felmentése mellett szavazott, a bíróság angol többsé­ge azonba­­, annak ellenére, hogy semmi újabb bizonyíték nem merült fel, halá­los ítéletet hozott. Li Meng ügyvédje fellebbezett a szingapúri fellebbviteli bíróság­hoz, amely a­zonban helybenhagy­ta a halálos ítéletet. Erre a lon­­doni úgynevezett ti­tikos tanács­hoz fordult, amelynek jogában áll megváltoztattni a gyarmati bíró­ságok ítéletét. A titkos tanács Li Meng fellebbezési kérelmét el­utasította. Az egész Malájföldön, az ázsiai országokban mindenütt­, sőt világ­szerte nagy felháborodást váltott ki Li Meng jogtalan elítélése. A Nemzetközi Demokratikus Nőszö­vetség 35 millió tagja ne­vében tiltakozott és felemelte szavát a halálos ítélet ellen az angol par­lament 66 tagja, valamint számos angol társadalmi szervezet is. Tanácselnökök értekezlete Szombaton Budapesten a belügy­minisztériumban értekezletet tar­tottak a Budapesti Városi Tanács és a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökei részére. Az értekezleten megjelent Rákosi Má­tyás elvtárs, a minisztertanács el­nöke. Részt vett az értekezleten Házi Árpád, a minisztertanács elnökhe­lyettese, Győre József belügyim­­iszter, Erdei Ferenc földművelés­ügyi miniszter. Az értekezleten Győré József belügyminiszter mon­dott beszédet a bürokrácia és az el­hajlások elleni harc kérdéséről. Az I. Országos Képzőművészeti Tanácskozás második napja A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége rend­ezé­sében szombaton délelőtt féli­­iz, órai kezdettel folytatták az I. Or­szágos Képzőművészeti tanács­ko­zást, amelyen megjelentek Nor György, Mihályfi Ernő, Erdei Sán­dor népművelési miniszterhelyet­tesek. Számos hozzászólás után Erdei Sándor népművelési miniszterhe­lyettes mondott beszédet. SZOVJET B­A­RÁTAM­ ILLIO/ A­­n önzetlen munkádat meg akarom hálálni Szeretett Bikov Elvtárs! 1940-et írlak akkor, amikor ti, a Szovjetunió kiváló sztahanovista gyo­rsforgácsolója, Győrben jártál. Akkor még én kezdő szakmunkás voltam­. Kis üzemben dolgoztam. A sajtóból és a vagon­­gyári szakmunkásoktól értesültem arról, hogy a Vagongyár két legjobb esztergályosának, Horváth Ernőnek és Kék Zoltánnak személyesen adtad át gazdag tapasztalataidat, kiváló munkamódszered. Gyakorlatban mutattad be a helyes késferzést és gyorsvágás mibenlétét. Horvátit és Kék szaktárcák teljesítményei az átvett tapasztalatok hatása foly­tán egyre emelkedtek. Nagyon szerettem volna én is megismerkedni ezekkel a munkamódszerek­kel. Amikor 1050-ben bekerültem a Vagongyárba, megnyílt előttem a lehetőség, hogy régi vágyam meg­valósuljon. Részben a fenti szaktársaktól, részben ped­ig a műszaki könyvtár könyvein ke­resztül, megtanultam, hogy m­i is az a Ulkay-féle késelezés és a gyorsvágás. Kezdetben sokat gondolkodtam a forgácstör­ő Illéskor és a negatív szögben letört él jelentősé­gén. Kissé bizonytalankodva, megtettem az első lépést az elvtérstől tanult módszerrel élezett kés­sel. Nagyon elcsodálkoztam a nemvárt eredmé­nyen-A gépem­ fordulatszámát bátran növelhettem, az előtolást megkétszerezhettem anélkül, hogy a meghajtó motor igénybevételt szenvedett volna. Késem értartalma a szokásos másfél óra helyett négy órára emelkedett. Emellett a megmunkált felület simasága is jóval tökéletesebb lett. Ezek láttán elhatároztam, hogy a továbbiak folyamán gyorsvágással dolgozok. Az eredmény nem ma­radt el. 1051-ben megkaptam a sztahanovista cí­met. Szeretett Bikov elvtárs, úgy érzem, hogy ezt az eredményemet nagyrészt neked köszönhetem. .. te gazdag tapasztalatod, melyet önzetlenül ne­künk is átadtál, segített hozzá ahhoz, hogy én itt ifjúmunkás, én is nagyban elősegíthetem fejlődő szocialista iparunk kiépítését. A te önzetlen mun­kádat azzal szeretném meghálálni, hogy az üze­münkben gyártott gazd­arokon keresztül én is harcos ifjúmunkása leszek a Sztálin elvtárs vezet­te kommunizmus építésének. Kedves Bikov elvtársi Gyárunk gyorsforgá­­csolói nevében kérlek, hogy egy baráti levélben közöld velünk jelenlegi munkamódszeredet, ta­pasztalataidat. Szeretnénk elméleti, gyakorlati tu­dásodat teljes egészében magunkévá tenni, te­veled érkezését várva, maradok elvtársi üdvöz­lettel. Storubszky Lajos, a Wilhelm Picck Va­gon- és Gépgyár darugépm­űhelyének kétszeres sztahanovistája. Hálás kössön­etem életbemaradásomért A Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadseregé­nek küldöm hálás köszönetemet életbenmaradá­­somért és azért, hogy Zyzin ezredes, Győr volt katonai parancsnoka, Liebszkij őrnagy város­­parancsnokhelyettes, Szolomba és Makarenko alezredesek személyében meg­is­merh­ettem az új­­típusú embert, az „igaz embert”, a szovjet em­bert. Az 1916-ös év elején családom teljesen szét­szóródott. Magam a nyilasok deportálásából megszökve, Győrben bujdostam, öt fiam közül a legidősebb katona volt. Második fiamat parti­­zöm gyanú miatt 1 évi börtönre ítélték és kiütéses tífusszal feküdt Szencen. Sjét ikerfiamat elhur­colták előbb egy komáromi pincébe, majd leven­teként elhurcolták Siket Németország felé. Csak annyit hallottam róluk, hogy háromszor is vissza akartak szökni, de nem sikerült nekik- Agyonlőtték-e őket, vagy élnek. Ijt tudtál Fe­leségem legkisebb fiammal maradt ott­hon, de ők meg rólam nem tudtak semmit. Csak január vé­gén sikerült összeköttetést szereznünk.. Akkor azután ők is Győrbe jöttek, de állandó rettegés­ben voltak miattam, mert hiszen szökevény vol­tam, akit bárki bárhol és bármely pillanatban köteles agyonlőni, vagy megölni. Lehetetlen le­írni, lehetetlen elképzelni azt az idegállapotot, amiben ilyenkor van az ember. Ezt csak átélni lehet, vagy belehalni. Ez az az élet, am­ről Jó­zsef Attila azt írta: „Fitem és ebbe más is bele­halt már.“­Micsoda öröm várt, amikor a győri kórház kapujában az első puskaport ü­stös, poros szovjet katonával összeölelkezhettem. A kórházban rej­tegettek ugyanis Petz, Nyári, Ágoston és­ a tobt­ derék győri orvos. A fertőző osztályon dugtak el — oda nem mertek bejönni a nyilasok. Valóság­gal szimbolisztikus helyzet adódott: a beteg meggyógyult, az egészséges, társadalomtól elkü­lönített visszatérhetett az­­egészségesek közé — a halálraítéltet visszaadták az életnek. Ezt az érzést nem lehet leírni, sem elképzelni -- ezt át kell élni. Azután jöttek a kibontakozás napjai. "A vá­­rosparancsnokság adta a jó tanácsokat és a se­gítséget. Liebszkij elvtárs, emlékszel-e még arra az első, igazán vidám, és békés estre, amikor a te tanácsodra rendeztük meg a Széchenyi-téren az első tömegtáncot? Aztán a rohammunkára, a hidak rend­behozására, a Magyar­ Szov­jet­ Tár­saság elindítására. Sok nehéz és szép munkát csináltunk együtt. Most is együtt dolgozunk a béke megvédésében. És most is segítitek a mi üzemünk munkáját gépekkel, munkamódszerei­tek átadásával, szovjet szakirolkilóimnál. El-el beszélgetek veletek és hallom buzdításotokat, ér­zem baráti k­ézszorításotokat. Elvtársi üdvözlettel köszönitek benneteket, szovjet katonák. Tárnok Gyulai, a dokumentációs iroda vezetője, a Győri Hajtóműgyár békeh­­­soltságának titkára. B. M. Fasziltívszto­t marsall Jávirafs Farkas Mihály hadseregtábornokh­oz Miniszter Elv­társ! A Szovjet Hadsereg és Haditengerészet 35. évfordulójára kül­dött üdvözletéért és a magyar néphadsereg harcosainak, tisztjeinek és tábornokainak jókívánságaiért fogadja szívből jüvő köszönetemet. A. Vasziljevszkij, a Szovjetunió marcalija, a Szovjetunió hadügyminisztere. Rákosi elvtárs fogadta az Indiai Köztársaság budapesti követét Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar N­épköz­t­á­rsaság Miniszter­tanácsá­­na­k elnöke, szombaton délelőtt fo­gadta K. P. S. Menont, az Indiai Köztársaság rendkívüli követét és meghatalmazott miniszterét. A fo­gadás alkalmával jelen volt Sík Endre rendkívüli követ, meghatal­mazott miniszter, a külügyminisz­­térium politikai főosztá­lnyának vezetője is. A Bolgár Népköztársaság­ külügyminiszterének jegyzéke a­in­ano­láv kü­lü­­gyminisztérium­hoz A Bolgár Népköztársaság külügy­minisztériuma február 26-án a szó­fiai nagykövetség útján jegyzéket intézett a jugoszláv külügyminiszté­riumhoz. A jegyzék többek között megállapítja, hogy a jugoszláv kor­mány ellenséges politikát folytat a Bolgár­ Népköztársasággal és a bol­gár néppel szemben. E politika ér­­dekében Jugoszlávia területén ké­meket és kártevőiket toboroznak és képeznek ki, akiket azután bolgár területre dobnak át, hogy ott végre­hajtsák a rájuk bízott kém- és kár­tevő feladatokat. Jugoszláv szervek a határon rendszeres provokációkat követnek el, hogy állandó feszült­séget tartsanak fenn a bolgár-ju­­goszláv határon. A kegyetlen terror következtében a Jugoszláviában élő bolgár állampolgároknak nincs meg az a lehetőségük, hogy érintkezést tartsanak fenn a belgrádi bolgár nagy­követséggel. A Bolgár Népköztársaság belgrá­di nagykövetségét az UDB szervei teljesen elzárják, a bolgár diplo­máciai alkalmazottakat példátlan megkü­l­önb­öz­tető int­é­zkedés­eknek vetik­ alá. A jugoszláv kormány —, h­ogy megnehezítse a két ország diplomáciai kapcsolatait — nem­­dvánatos személlyé nyilvánította a belgrádi bolgár­­vagykövetség főbb alkalmazottját, noha semmivel sem tudta alátámasztani, hogy tevékeny­ségük összeegyeztethetetlen diplo­­máciai alkalmazotti mivoltukkal. A jugoszláv külügyminisztérium 1953 január 29-i jegyzékében min­den ok nélkül követette a Bolgár N­ép­köztársaság külügyminisztéri­­umától a belgrádi nagykövetség al­­kalmazottai latszámának csökkenté­­sét. A Bolgár Népköztársaság kül­ügy­miniszteri­um­a tiltakozott ez el­len az alaptalan követelés ellen és 1953 február 5-i jegyzékében rámu­tatott, hogy a bolgár hatóságok nem támasztottak akadályokat és nem kötöttek ki feltételeket, ha a szófiai jugoszláv nagykövetség új munka­társainak kinevezéséről volt­ szó — ennek ellenére K- Ivanovot,­­ Bul­gária belgrádi ideiglenes ügyvivő­jét február 13-án figyelmeztették, hogy a bolgár nagykövetség vala­mennyi diplomáciai alkalmazottjá­nak el kell hagynia Jugoszláviát, kivéve egy diplomáciai alkalmazot­tat, aki a nagykövetség folyó mun­káját fogja végezni. Ily módon minden alap, vagy­­konkrét vád nélkül, kénytelen volt elhagyni Jugoszláviát K. Ivanov, nagykövetségi tanácsos, Bulgária belgrádi ideiglenes ügyvivője, Va­­szil Nikolov, nagykövetségi első titkár és Nikola Krivlev alezredes, katonai attasé. A Bolgár Nép­köztársaság külügy­minisztériuma megállapítja, hogy a jugoszláv szövetségi végrehajtó ta­nácsnak ez az új ellenséges cselek­ménye szándékosan arra irányul, hogy még nagyobb nehézségeket tá­masszon a Bolgár Népköztársaság és Jugoszláviai kapcsolataiban. A Bolgár Népköztársaság kül­­ügy­minisztériuma a­­leghatározottab­­ban tiltakozik a jugoszláv külügy­­minisztériumnál az ellenséges cse­­lkedetek ellen. A Bolgár Népköz­­ársaság külügyminisztériuma kije­­enti, hogy kizárólag a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács viseli a felelősséget a két ország közötti diplomáciai viszony rendszeres von­­ására irányuló politika következ­­ményeiért. A minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége — a miniszterek az­ illetékes szak­­szervezetek elnökségeivel egyetér­tésben előterjesztett javaslatára —­­az 1952. évi terv határidő előtti befejezéséért indított szocialista munkaverseny eredményét az aláb­biakban állapítja meg: A postánál a munkaverseny győz­tese és a verseny zászl a nyeneec­i Központi Javítóműhely Vállalat. A verseny második helyezettjei A Soproni I. Körzeti Hivatal. A hivatal bevételi teljesítése 109 százalék, teljesítményi tervszerűsé­ge 93,5 százalék volt. A begyűjtési minisztérium versenyjelentése Hazánk felszabadulásának ünne­pén adják át a begyűjtésben élen­járó megyének a m­inisztertanács vándorzászlaját. A legutóbbi értékel­és szerint a begyűjtés versenyében az ország legjobb községe a zalamegyei Gu­­lárfölde, amely a tojásbegyűjtés negyedévi tervét jelentősen túltelje­sítette, s ugyancsak túlteljesítette a tej, baromfi és a sertésbegyű­jtés ezideig esedékes tervét is. Másod­ik a tolnamegyei Váralja, harmadik a szabolcsmegyei Panyola, negyedik az ugyancsak szabolcsmegyei Nyír­­bátor, ötödik a hajdúmegyei Vedö község. A járások versenyében első a borsodmegyei mezőcsáli járás, má­sodik a soproni, harmadik * 10* máromi járás. A tejbegyűjtés versenyében ős­ideig Nógrád, Pest és Szolnok me­gye érte el a legjobb eredményt­ Legsúlyosabb a lemaradás Győr, Szabolcs és Hajdú megyében. A tojáabegyűjtés versenyében Vas, Szolnok és Pest megye jár az élen. A legutolsók pedig Somogy, Bács és Baranya. A hízottsertés begyűj­tésének háromnegyedévi tervét legpéldásabban Békés, Komárom és Vas megye teljesítette, legjobban lemaradt Baranya, Bács és Bor­sod. A borbegyűjtés tervének tel­jer­­ítésében Szolnok, Vas és Zala me­gye jár az­ élen, legnagyobb a le­­maradás Békés, Szabolcs és Bor­sod megyében.

Next