Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-01 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK 1 IX évfolyam, 102 szára, 1053 május 1, péntek. ÁRA 50 FILLÉR G­YŐZELMES MÁJUS ■a A munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság, az egész dolgozó nép, a proletár nemzetköziség nagy ün­nepeit üli ma szerte a világon. Ezen a­ napon hosszú évtizedek óta, hagyományossá vált ünnepi felvonuláson mutatja meg erejét, öntudatát és harcos elszántságát a diadalmas munkásoszatály. Ezen a napon Pekingtől Prágáig, Mo­­szkvától Szófiáig magasra emelik a szabad népek a munkásosztály győzelmes vörös zászlaját. Hir­detik, hogy érdemes harcolni, mert a munkásosztály következe­­tes családban és küzdelmekben le­rázhatja , a kapitalizmus bilincseit s megteremtheti a maga számára , a vele szövetséges dolgozók szá­mára a boldog, szabad élet lehe­tőségeit. Azokban az országokban pedig, ahol ma még nem ünnepel­hetik szabadon május elsejét, ha­talmas tüntetés és tiltakozás nap­ja a mai na­p. Tüntetés és tiltako­zás az elnyomás ellen, a háborús politika ellen ,az igazságos élet­viszonyok, a béke, a nemzetközi megegyezések megteremtéséért. A májusi ünnep a diadalmas tavaszi seregszemle a jobb jövő­be, az emberibb életbe, a békébe vetett bizakodás és remény jelké­pévé vált az elnyomatásban élő munkásosztály, s a kettős kizsák­mányolás terhét nyögő gyarmati népek szám­ára. Hosszú évtizedek harci tapasztalatai győzték meg a munkásosztályt arról, hogy a dolgozók összefogása és törhetet­len harcos elszántsága idönítheti el a küzdelmet a tőke és a munka, az elnyomás és a szabadság erői között a dolgozók javára. A pél­dát ezen az úton a Lenin-Sztálin pártja által vezetett diadalmas orosz munkásosztály mutatta meg elsőnek, majd ezen az úton zárkó­zott fel a felépült szocializmus munkásosztálya mögé a szabad­ságért, a békéért, szocializmusért küzdő proletariátus világszerte. Ezért ünnepelhet ma szabadon 800 millió dolgozó, ezért bízhat jobb jövőjében­, boldogabb májusi ün­nepekben száz- és százmillió mun­kás és dolgozó ott is, ahol ma még a haszon, a tőke és az elnyomás terhei nehezednek száz- és száz­millió egyszerű ember váltóira. A munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság, az egyszerű dolgozók százmilliói békét akarnak és a békéért harcolnak szerte a vilá­gon. Ennek a harcnak az élén az a munkásosztály halad, amely fel­építette országaiban a fazocializ­­­must, s ma már a kommunizmus alapköveit rakja le gigantikus építőmunkával. A szovjet nép az egész világ dolgozóinak érdekéért száll síkra, amikor következetesen és tántoríthatatlanul küzd a vitás nemzetközi kérdések békés megol­dásáért, a nagyhatalmiak közötti békés megegyezésért és a nemzetek közötti szabad kereskedelmi kap­csolatok kiépítéséért. Ragyogó bi­zonyítéka ennek a Pravda ápri­lis 25-i számának vezér-cikke, amely válasz Eisenhower elnök nemrég elhangzott beszédére. A A­ Szovjetunió, amely következetesen védelmezi a népek­­közötti béke ügyét, most is, mint azelőtt, a nemzetközi együttműködés elő­mozdítására törekszik“ — írja a Pravda vezércikke. Ezt a törek­­vést­ bizonyítják a Szovjetunió erőfeszítései, amelyekkel az Egye­sült Nemzetek Szervezetében az öthatalmi békeegyezmény megkö­téséért, az általános leszerelésért és az atombomba betiltásáért küz­dött. Nem a Szovjetúnión múlott, hogy az öthatalmi békeegyezmén­y aláírására a mai napig nem ke­rült sor. Nem a Szovjetunió, ha­nem a­z Egyesült Államok és szö­vetségesei tiltakoztak az atombom­ba betiltása és a lefegyverzés el­len. Nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok és szövetsé­gesei gátolták a koreai fegyver­­szünet megkötését. Nem a Szov­jetunió, hanem az Egyesült Álla­mok és szövetségesei nehezítet­ték meg a s­ettészakított Német­ország egységesítését. Amíg Nyu­gaton csak szónokoltak a békéről, s ugyanakkor a háborús kiadások csillagászati számokban kifejez­hető terheit rakták a dolgozók vattaira, addig a Szovjetunió nem­csak ítészért a bék­éről, hanem cse­lekedett is. Köztudomású, hogy a koreai fegyverszüneti tárgyalá­sokat a Szovjetunió javaslatára kezdték­­meg. Köztudomású, hogy a Szovjetunió, amelynek félelme­tes erej­ű hadserege már bebizonyí­totta, hogy minden támadót ké­pes megsemmisíteni, sosem fenye­getőzött háborúval, sosem rémísz­­tette az emberek millióit atom­bombával. Ezek az eszközök — a háborús félelemkeltés, atomfegy­verrel és különféle csodafegyve­rekkel való rémízgetés — idege­nek és távol állanak a Szovjet­unió békepolitikájától. Ezekkel szemben a szovjet nép hatalmas erőműveket ajántott, öt tengert összekötő csatornát hozott létre, hatalmas palotákat építtetett a munkások és kolhozparasztok, a tanulni vágyó fiatalok számára és a világi őr­térnél emrben példátlanul álló gigászi építőmunka terveinek végrehajtásán munkálkodik a Tur­kanon-főcsatorna,­ a kahovkai és sztálingrádi vízierőmű és a többi építményei létrehozásán. Ezek tettek, nem pedig üres sza­vak! Olyan tettek, amelyek félre­érthetetlenül kifejezésre juttatták a szovjet nép békeakaratát és egyúttal a Szovjetunió és a béke­­tábor vitathatatlan erőfölényét. Ez az erőfölény érezteti hatását egyre jobban a nemzetközi kér­dések rendezésében. Várjon, ki hin­né el, hogy azok az amerikai tő­kések, akik a hadifogolycsere el­ső hírére részvényeik árzuhanása miatt jajveszékeltek, valóban óhajtják a békét? Egyetlen józan­­gondolkodású ember sem akad, a­ki ezt feltételezhetné róluk. S most mégis az a helyzet, hogy — sok huzavona után ugyan —, de mégis megtörténtek az első lépé­sek a koreai fegyverszünet meg­kötése felé. Erre a lépésre csak egyetlen magyarázat van, még­pedig az, hogy a Szovjetunió és a bék­etábor törhetetlen békeakarata és erőfölénye, amely egyúttal a legszélesebb körű tetszéssel talál­­­­kozott az imperialista országok egyszerű dolgozói millióinak kö­rében is, tárgyalóasztalhoz kény­szerítette az amerikai beavatkozói parancsnokait Panmindzsonban. A népek ma már nem arra kí­váncsiak, hogy melyik államférfi tudja rózsaszínűbbre festeni a bé­kés jövendőt és melyik tud na­gyobbat mondani kormánya béke­­akaratáról, hanem arra, hogy mái­kor hajlandók végre tettekkel be­bizonyítani azt, amiről szónokol­nak. A Pravda cikke félreér­thetetlenü leszögezi, hogy „ha valamennyien arra törekszünk, hogy kevesebb legyen a szó és több a tett, akkor nyilvánvalóan meg lehet találni az utat az ilyeti p­ohlémák menőidé­­séhez isA béke kérdésében te­­hát nem a szavak, hanem a let­­tek a fontosak. A Szovjetunió kö­­vetkezetes békepolitikája b­ebizo­­nyította már azt, hogy tettekkel akarja a békét szolgálni. A Pravda cikke is leszögezi a Szovjetunió­­nak ezt a következetes és határo­­zott békea­ka­ratát: „Ismeretes, hog itt a Szovjetunió mindig késznél­ mutatkozott arra, hogy barátságos módon megvitassák és megoldják az égető nemzetközi kérdéseket, azzal a feltétellel, hogy az e kér­dések megoldására irányuló javas­latok — bárkiről induljanak is ki — valamennyire is elfogadhatók legyenek és ne ellenkezzenek a szovjet nép életbevágó érdekeivel és a többi békeszerető nép érde­keivel.“ Majd később ugyancsak a Pravda vezércikke állapítja meg, hogy „ami a Szovjetúniót illeti, nincs semmiféle alap kételkedni abban, hogy kész megfelelő részt vállalni a vitás nemzetközi kérdé­sek megoldásában. Ezt a Szovje­t­­únió komoly nemzetközi ügyekkel kapcsolatban nem egyszer bebizo­nyította.“ A béke megőrzésének — tettek­­ben — ez az útja: megvitatni és megoldani az égető nemzetközi kérdéseket. A magyar nép békét akar. Ennek a harcos békeakaratna­k is ünnepe a mai nap. Amikor mi békéről be­szélünk, s ezért a békéért tettekkel is harcolunk, azoknak az eredmé­nyeknek a megvédésére gondolunk, amelyeket a felszabadulás óta el­­telt nyolc esztendő alatt elértünk. A béke a mi nyelvünkön azt jelenti, hogy megvédjük újjáépült és új üzemeinket, Sztálinvárost, erőmű­­veinket, a száznál több győr-sopron­­megyei­­kultúrotthont, népkönyvtá­rak, mozik,, csecsemőotthonok, nap­közi otthonok és iskolák százait. És azt is jelenti, hogy megvédj­ük ragyogó jövőnket, amelynek táv­latait a népfront legutóbbi felhívása, a második ötéves terv néhány szám­adata nyitott meg előttünk. A béke a mi számunkra a százezres lakosú, szocialista Győrt jelenti, ipari egye­temével, 1200 személyt befogadó új színházával, korszerű közlekedé­sével, hatalmas gyáraival. Jelentik továbbá a Hanságban azt a 30.000 katasztrális holdnyi természé vált területet, amelyen majd dúsan ter­­mő gabonatáblák dicsérik ország­­építő munkánkat, a második ötéves tervünket. A mi népünk számára­, Győr-Sop­­ron megye dolgozói számára ezek a tények jelentik a békét. Ezért ünne­pel a munkásosztály mai nagy ün­nepén felszabadultan és jobb jövőbe vetett törhetetlen hittel országunk, megyénk minden dolgozója. Ezért szárnyalják túl Győr-Sopron megye üzemeiben összes eddig elért ered­ményeiket dolgozóik. Ezért végzik határidő előtt a tavaszi vetést és növényápolási munkákat Győr-Sop­­ron megye falvaiban, termelőszö­­vetkezetei ibeli és állami gazdaságai­ban. Ezekkel a tettekkel járulnak hozzá megyénk dolgozói a béke megvédéséhez és készülnek a május 17-i választásra, hogy bebizonyít­sák: Népfrontra adott szavazatuk­kal és a munka területén elért újabb kimagasló eredményekkel tesznek hitet a szocialista Magyar­­ország építésének nagy ügye mel­lett. Éljen már i­s­­, a békéért küzdő népek sereg­szemléje, a proletárnemzetköziség harcos ünnepe! Üzemeink dolgozói a választási bikeverseny új győzelmeivel köszöntik május 1-ét Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár Egyre jobban fokozódik a nemes versengés a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár üzemrészei és dolgozói között A daru üzem — amely a felszabadulási héten sokszor magához ragadta az elsőséget — most ism­ét az élre tört, de szorosan felzárkózott nyomába máso­diknak a vagonüzem. A sorrend a továbbiakban a termelő üzemek közötti versenyben így alakult: harmadik a hídüzem, negyedik a szállítógépüzem. A kiszolgáló üzemek közötti versenyben első a ko­­vácsüzem­, 2. Aélöntőde, 3. központi szerszámüzem, 4. energia és kar­bantartás. A tegnapi napon Porubszky Lajos esztergályos ért el legmaga­sabb termelési százalékot: a csőcsatlakozó megmunkálásán 586 szá­zalékot teljesített a daruüzem fiatal, kétszeres sztahanovistája- Zsumbera Ernő, a vagongépü­zem sztahanovista esztergályosa pedig a nyomóhengerek gyártásánál 460 százalékot teljesített. Csányi Ferenc ugyancsak a vagongépügoa esztergályosa, a gyorsforgácsolás alkal­mazásával 270 százalékot ért el a kerékagyak megmunkálásán. Ugyancsak csütörtökön Mauer Antal kovács ért el legmagasabb teljesítményszázalékot a kovácsi­zemben. A nyomtáv tartók megmun­kálásán 283 százalékot teljesített, míg páros versenytársa, Angyal Jó­zsef kovács, 234 százalékkal maradt mögötte. Szép eredmények szü­lettek meg csütörtökön az öntödében is. Kovács Lajos 190 százalé­kot teljesített, de Szudai János ön­ző 218 százalékáv­al megelőzte. Bo­­zsttki Ferenc és Boros Imre faragók a kitámasztó karok megmun­kálásán pedig 300 százalékos teljesítményt értek el. A Karczag ol­vasztár csoport­ja csütörtöki napot 142 százalékos termelési ered­ménnyel zárta. A Kisalföldi Gépgyár válasza a Gardénia Csipkegyár dolgozóinak A Győr-Sopron megyei Hírlap tegnapi számában olvastuk felhí­vásinkat, melyben arra kértek bennünket, hogy a részetekre k­é­­szü­lő hobbin meleg szőkály­hát má­jus 17-ig készítsük el. Ennek hiá­nya — mint írjátok — akadályozza exporttervetek teljesítését, melyet nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is túl akartak telje­síteni. Vállalatunk vezetősége azonnal magáévá tette kérelmete­ket; az üzemi háromszög, a mű­szaki vezető és a művezető bevo­násával megtárgyalta a lehetősé­geket és vállalta, hogy a melegítő­­kályha teljes elkészítését a kért május 17-i határidő helyett május 12-re, tehát öt nappal előbb vál­lalja. Ezt az elhatározást a dol­gozókkal megbeszéltük, akik szin­tén csatlakoztak a vállaláshoz, így reméljük, hogy a mi mun­kánk is segítséget nyújt ahhoz, hogy exporttervetek teljesítésén keresztül is előbbre vigyük öt­éves tervünk döntő évének mielőb­bi sikeres befejezését. Miskel Sándor váll.­igazgató. A Soproni Tilgyár hidegsajtoló üzemrész dolgozói a választás tiszteletére vállalták, hogy április hónapban a terv szerinti 2000 kilogramm helyett 2500 kilo­gramm árut gyártanak. Vállalásukat túlteljesítették: áprilisban 2800 kilogrammra növelték a termelt áru mennyiségét. Kiváló jó munkát végeztek Vida Ferenc sztahanovista és Szekendi Ferenc szerszámla­­katosok, akik átlagosan 150 százalékos napi teljesítményt értek el az elmúlt hónapban. A soproni SOTEX gyár posztószövödéjében a felszabadulá­si hét előtt a dolgozók hét száza­léka teljesített 100 százalékon alul. Ma már a választási verseny során a gyengébb teljesítményű dolgo­zók felemelkedtek 100 százalék fö­lé. Táncos Margit — aki valami­kor 90 százalékon állt — ma már a választási­­békeversenyben 101 száza­lékk­al készül május 17-re. Úgyszintén Mór Károly is, aki ma már 108 százalékot teljesít. Az üzemrészben az élenjáró dolgozók lelkesen harcolnak a „legjobb szö­vő“ zászló elnyeréséért. Jelenleg a zászlót Tarkányi Mártonna gépe fölött találjuk, aki legutóbb 132 százalékot teljesített. J. V. Sztálinról nevezték el a román néphadsereg legfelső katonai iskoláját J. V. Sztálinnak, minden idők legnagyobb katonai lángelméjé­nek emlékére, a román néphadsereg legfelső katonai iskolája a „J. V. Sztálin Katonai Akadémia“ nevet kapta. Ez alkalomból szerdán rendezett ünnepség során zászlót adomá­nyoztak a J. V. Sztálin Katonai Akadémiának. A zászló átadása al­kalmával Emil Bodnaras hadseregtábornok, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság fegyveres erőinek minisztere mondott beszédet.

Next