Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-01 / 257. szám
Háromszoros éküzemitik s a Wilhelm Pieek Vagon- és Gépgyár A „termelés rohamcsapata“ cím elnyeréséért A gyorsan forgó esztergagépek hangjatölti be a csarnokot. A gépeik legtöbbjénél fiatalok dolgoznak. Gondosan állítják be a gépen az esztergályozásra kerülő munkadarabokat. A műhely vége felé, a szélső sorban áll Varga Károly alapszervi DISz titkár esztergagépe. Rajta kívül még két fiatal fiú sürgölődik a gép körül. — Mindketten, Horváth Miklós és Károly Miklós is az én tanítványom— mondja Varga Károly.— Varga elvtárs közelebb lép, megnézi a beállítást, majd helyeslően bólint, ami azt jelenti: rendben van, el lehet indítani a gépet. A másodéves ipari tanuló lenyomja az indítókart és a gép oldalán lévő kereket forgatva, megkezdi a megmunkálást. Varga Károly jó tanítónak bizonyult. Alig néhány hónapja vannak nála a fiúk, s máris elérik, néha túl is szárnyalják a 100 százalékot. Varga elvtárs egyszerre két gépen dolgozik. A másiknál is két fiatalt tanít. Az egyik lány, Szilágyi Erzsébetnek hívják. A fiatal lányok között ő az egyedüli, aki teljesíti tervét. A DISz titkárnak a négy fiatal tanításán kívül, még arra is telik idejéből és erejéből, hogy tervét többszáz százalékra teljesítse. Októberben mind a két dekádtervét 300 százalékon felül teljesítette. November 7-i vállalása is ott fekszik szerszámszekrénye tetején. Nézzük, mire kötelezte magát november 7. tiszteletére a gépműhelyi fiatalok vezetője: „Én, Varga Károly, vállalom, hogy az újtípusú gőzdaruhoz szükséges kétrészes sima perselyek nagyolási munkáját elvégzem és a csapágytengelybe beillesztem. A sorozatban készült gőzdaruk egyikéhez a perselyeket november 15-e helyett, már 7-re elkészítem." Minden vállalás annyit ér, amennyit teljesítenek belőle. Varga elvtárs ismeri ezt a mondást. Éppen azért úgy dolgozik, hogy sokat érjen vállalása, minden pontja teljesítve legyen. Az új típusú gőzdaruhoz már lenagyolta a perselyeket. Kilencet közülük be is illesztett a csapágytengelybe. Úgy számítja, hogy november 4-re már készen is lesz vállalásának ezzel a pontjával. A DISz alapszervezetnek mind a 83 tagja egyénileg tett vállalást az Októberi Forradalom évfordulójára, Fundera Mihály diszisza is úgy halad vállalásának teljesítésében, hogy november 4-re befejezze a munkát. A DISz fiatalok lelkesedésén felbuzdulva, az ifjúsági szövetségen kívüliek közül is sokan tettek vállalást, s most együtt harcolnak a DISz tagokkal vállalásaik teljesítéséért. A vagongépműhely parancsnoka A vagongépműhelyben lelkeset folyik a november 7-i verseny. November hónapban mintegy 30 százalékkal több munkát kell elvégeznie a gépműhelynek, hogy a vagonosztály teljesíthesse exporttervre tett vállalását. A nagy feladat megoldásának kulcsa Fakó Tibor üzemvezető kezében van. Szavaiból bizakodás árad, mert ismeri a műhely dolgozóit, érzi, hogy azok mögötte állanak. Olyan termelési parancsnok ő, akire hallgatnak, akit szeretnek, mert mindig a dolgozók javát akarja. Itt van például Sütőn István esztergályos, aki így beszél: — Egy éve kerültem a gyárba. Eleinte bizony makacskodtam, nem hallgattam Fabó elvtársra. Ha a műszakváltáskor befejezetlen munka maradt a gépen, én azt ledobtam, várhatott másnapig, akkor is, ha sürgős volt. Átállítottam a gépet a saját munkámhoz és szaladgáltam az ehhez való szerszámok, kések után. Most már máskép cselekszem, összhangban dolgozom felváltómmal, megkezdett munkájukat folytatom, így jobban ki tudom használni az időt. 30—35 százalékkal emelkedett a teljesítményem, 160 százalék körüli eredményt érek el és mintegy 250 forinttal nagyobb a havi keresetem. Az az előnye is megvan ennek az összedolgozásnak, hogy mindegyikünk ötleteit, fogásait közösen hasznosítjuk, tehát segítjük egymást a magasabb eredmények elérésében. Fabó Tibor egyéni meggyőzéssel, az emberek helyes összeválogatásával, úgyszólván minden esztergapadnál megvalósítótta már a mozgó gépátadást, ezzel a gépek kapacitásának és a dolgozók munkaidejének jobb kihasználását biztosította.. A fáradhatatlan nevelőmunka eredménye a munkafegyelem javulása is. Horváth Gyula, fiatal esztergályos, néhány hónappal ezelőtt mindenben csak rossz példát mutatott. Elkésett, korán abbahagyta a munkát, az időt beszélgetéssel töltötte. Az üzem vezetője hozzá is megtalálta a megfelelő hangot és Horváth Gyula most már szorgalmasan dolgozik. A dolgozók és az üzemvezető közötti bizalom egyik „titka" annak, hogy a gépműhely dolgozói egyre nagyobb feladatokat tudnak sikerrel megoldani és hogy az egész műhely elérte már a ezt ahánovista szintet. TÜZIEMBEREK "Alig néhány percet várok Háromszéki Józsefre, a kovácsüzem termelési osztályának vezetőjére máris belép kék munkásruhában, sapkában, mellén a kis piros csillaggal. Arcán az élet barázdái mosolygó ráncokban futnak össze. — Mi újság van maguknál? — érdeklődöm, miközben kezet szorítunk. — Van bőven újság. A harmadik negyedévben mi lettünk az elsők a Wilhelm Pieck-gyárban a kiszolgálóüzemek versenyében — büszkélkedik. Vállaltuk november 7-e tiszteletére... — és fejből sorolja üzemük vállalásait, amelyek segítik a vagonosztály, a daruüzem és a szállítógépüzem tervének teljesítését, a forradalmi műszak győzelmét. A képviselőnk, ökrös Illés sztahanovista azt vállalta, hogy az eddigi hat darab daruhorog helyett hét és felet gyárt. Angyal József kovács pedig azt ígérte, hogy a napi 120 darab duplafogaskerékből 130-at készít el. — Menjünk ki az üzembe, ott többet látunk ■— javasolja Háromszéki elvtárs. __ Nincs valami hideg itt — jegyzem meg. — Nyár, nyár van nálunk — válaszol és felmutat a mennyezetre, ahol én nem látok mást, mint a rengeteg vasszerkezetet. — Már a motorok mind fent vannak, a harminchat ventilátort is felszerelték, csak a villanyszerelőkre várunk még Ők végzik el az utolsó simításokat a szellőzőberendezésen. Megállunk az egyik új típusú szovjet nagykalapácsnál. Az egyik munkás harapófogóba szorítja a tüzes kiskockát. Hármat, négyet rávernek majd a nagykalapács alá helyezik. Onnét néhány ütés után olyan alakban kerül ki, mint egy gyerek baklós sapkája. — A legjobb párosversenyzők. Most is élen járnak — mutat be két munkást Háromszéki József. Rövid időre abbahagyják a munkát. Kezet szorítunk, aztán Lakics József ismét dolgozni kezd. — Ne haragudjon, de nem állhatunk meg — mondja társa, Kollár Antal, elnézést kérően. Arca bronzból öntött, szinte „kikovácsolták. — Mert az úgy van ám, ha meleg is van, belehevül az ember a munkába és megy az, mint a parancsolat. Én öt éve dolgozom ebben az üzemben. Először segédmunkás voltam, később lett belőlem tüziember. Tegnap kétszázhetvennyolc százalékot értünk el. Ma a második értékelésnél a kétszáznegyven százaléknál tartunk. Egymásik tüziemberrel, Hoffman László sztahanovista kováccsal beszélgetünk, amikor odalép hozzánk Angyal Gyula műszaki gyártásvezető. — Nincs valami baj? Nincs szüksége valamire? — kérdezi. Amikor tagadó választ kap, siet tovább, hiszen a november 7-i forradalmi műszakban a műszaki dolgozók is ki akarnak tenni magukért. — Megy itt a munka, csak anyaghiány ne legyen — mondja Hoffman László és ő is sietve folytatja a munkáját, hogy ígéretéhez híven, november tizedikére évi tervét befejezhesse. Tőle nem messze dolgozik Zsenák Zsigmond ifjúmunkás kovács. Az első négyórás értékelés szerint a kétszáz százaléknál tart. — Büszke lehet magára az a kislány, akinek udvarol — tréfálkozom. — Igen, büszke lehet a feleségem — szól nevetve a húszéves fiatalember. A benyomások, a tapasztalatok után szinte kikívánkozik az emberből a megállapítás: — Kemény emberek lehetnek maguk. — Hát, bizony — válaszol Zsenák Zsigmond —, mert ha nem lennénk azok, nem tudnánk teljesíteni a vállalásainkat. Kemény acélból formálták a kovácsokat, a tüziembereket, a forradalmi műszakban lelkesen kovácsolják a magyar nép jövőjét. Illik rájuk a dal: Kovács vagyok, ifjú a lelkem, Kinyílt előttem a világ. A kalapácsot én megemeltem, A pörölyöm most már az állovasra vág. Utat verünk mi majd a népnek. Hazánkra jó szerencse vár, Szabad hazánk, küzdünk mi érted... N.. Két kiváló mardoi Gertner Antal szállítógépüzemi Ifjúmunkás marós már hosszú idő óta a legkiválóbb dolgozók közé tartozik. A marósok közül ő is egyike volt azoknak a marósoknak, akik a gyorsmarást kezdeményezték. November 7-e tiszteletére teljesítményének további növelése mellett vállalta azt is, hogy a selejlet teljesen kiküszöböli. Munkamódszerét, tapasztalatait a körülötte dolgozó ifjúmunkás marósok mik mindig szívesen és eredményesen adja át. Koller Antal, a daruüzem ifjúmunkás sztahanovista marósa november 7-e tiszteletére vállalta, hogy az egyik megrendelés marósmunkáit november 6-ig befejezi. Vállalása mellett el kell végeznie a prototípus gőzdaru marósmunkáit is. Ennek ellenére ígéretének valóra váltásában példamutató munkával úgy halad előre, hogy felajánlását előreláthatólag a kitűzött határidő előtt egy nappal teljesíti. ttlavason tépid a dóén, szépen szól. . . Kiáll az ember, hogy álljon meg egy szóra, de az csak száll tovább és ránk sem hederin. Az avatatlanok persze most látatlanul is a darunak adnak igazat. Elvégre ő egy madár és nem helikopter, hogy csak úgy egyszerűen megálljon a levegőben. Hogy tisztázzuk a fogalmat, itt most nem arról a daru ma* dórról van szó, amely elszáll dél felé, hanem a vastelepi daruról, amely elszáll észak felé a daru alatt várakozó megrakott tar* goncák fölött, anélkül, hogy megszabadítaná szegényeket terhüktől. A jobb sorsra érde*mes targoncások ilyenkor mit is csinálhatnak egyebet, várnak a darura, amíg a vastelepen kibontja azt a potom egykét vagon anyagot. Hogy jobban teljen az idő, cigarettáznak, beszélgetnek, sőt néha dalolgatnak. Daluk vidám, optimista- meg megcsillan bennük a remény. • „Nem vár hiába, aki visszavár. Daru madár, daru madár“ Szóval igen romantikus a dolog, csak az a baj, hogy ez az idillikus állapot néha nagyon hosszú ideig tart és ilyenkor a targoncás már haragszik. Ugyanis a várakozással egyenes arányban csökken a keresete és igazán nem lehet kívánni tőle, hogy efeletti örömében magunkát járjon. A darura hiába várakozó targoncás fogalmát találós kérdés formájában így lehetne meghatározni: Derék ember, nem here, mégsem emel, nem cepel, keveset termel és felette keveset keres. És mindez azért van, mert a darukezelők haragszanak a targoncásokra? Mással ugyanis nem magyarázható az, hogy fél óráig, sőt nem egyszer félórákig kell várakozni a targoncáknak arra, hogy terhüktől 1 perc alatt megszabaduljanak a daru segítségével. Illene már egyszer tudomásul venni a darukezelőknek és az illetékeseknek egyaránt, hogy mennél többet fordul a targonca, annál egészségesebb a termelés. Azért említjük itt az „illetékeseket“, mert a présműhely nem egyszer tett már panaszt a szállítási osztálynál a darura hiábavaló várakozás miatt, mindezideig eredmény nélkül. Talán meg lehetne magyarázni végre a darukezelőknek, hogy mit tehetnek a termelés érdekében. Szakács Ferenc présfúrósüzem. JiUcun Tölgyes László, daruüzemi Villámot küldünk, mert 9 perselyt rontott el az esztergapadon. Nagyobb furatot készített, mint amekkorát az előírás megjelölt. Felelőtlen munkájával akadályozta a most készülő daruk szerelését és a selejttel 925 forint kárt okozott. ★ J.v.-O. Nagy Lajos, szállítógépüzem! Pártunk számít az Ifjúmunkások lelkes helytállására. Ne forduljon többet elő, hogy igazolatlanul távolmarad munkahelyéről.