Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-01 / 281. szám

A Békft-VMftf&rb­ti politikai bitoiltósáiksk általános határozati javaslata a Béke-Vagytanács politikai bi* ízottságának általános határozati javaslata, anmelyet a Béke-Világta* nács teljes illése szombaton elfo* gadott, a következő: A Béke-Világtanács budapesti Olasszákáezak felhívása, amely tár­gyalásokra szólított fel, mély vissz­hangra és a legszélesebb körű támp­­nsagalásra talált. E kampány kö­­vetkeztéb­en napról-napra tért nyer és­­meghozza gyümölcseit az a gon­dolat, hogy a vitás nemzetközi kérdéseiket mindenki számára elfo­gadható megegyezések útján ren­dezzék, Koreában az ellenségeskedések Sesarím­testése a béke ügyének győ­zelm­­ét jelentette. Anti Németországot illeti, a nagy­hatalmak között váltott legutóbbi jegyzékek bizonyítják, hogy egy négyhatalmi tanácskozás hamaro­san lehetséges. And Indolkínát illeti, Franciaor­szágban és Vietnamban egyaránt utat tör magának az a gondolat, hogy az ellenségeskedéseket szün­tessék meg és békésen rendezzék az indokínai háborút. De a nemzetközi feszültség eny­hítésével szembenálló erők a „tár­gyalások“ szót arra használják fel, hogy leplezzék a hidegháború foly­tatását célzó akciókat. Nem a tár­gyalásokra törekszenek azok, akik a tárgyaló partnert befejezett té­nyek b­e akarják állítani: nem a tárgyalást akarják azok, akik olyan feltételeket próbálnak szabni, ame­lyek meghiúsítanák a tárgyaláso­kat Bizonyos körülmények és bizo­nyos konfliktusok — Ázsiában és Európában egyaránt — különösen veszélyeztetik a világ békéjét. A koreai tárgyalásokat a meg­hiúsulás veszélye fenyegeti. Az a törekvés, hogy kizárják a semleges nemzeteket és különösen Indiát, egy olyan konferencián való rész­vételből, amely lényegében ázsiai érdekeket érint, meghiúsítja a tár­gyalásokat. A népek azonban nem engedik meg, hogy Koreában ki­újuljanak az ellenségeskedések. Az európai biztonság érdekei a német kérdés mielőbbi rendezését követelik. Ez a rendezés csak a négy nagyhatalom — az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagybri­­tannia és Franciaország — meg­egyezése alapján lehetséges. Ennek a megegyezésnek jelenleg az a fő akadálya, hogy az egyik fél fel akarja támasztani a német milita­­rizmust, és be akarja vonni Né­metországot egy háborús koalíció­ba, amely a másik fél ellen irányul. A Béke-V­ogtanács felhívja az európai népeket, akadályozzák meg az európai hadseregről szóló egyez­mény ratifikálását és a német mi­­litarizá­s bármilyen formában való feltámasztását. Ha ez megtör­ténik, akkor megnyílik az út ,a négy hatalom megegyezésére a né­m­et kérdésben; olyan megegyezés­re, amely békés jövő távlatait nyit­ja meg a német nép előtt és min­den európai nép számára biztosí­tékot teremt azzal szemben, hogy Németországban feltámadnak az agresszió erői. Hét év óta háború folyik Fran­ciaország és Vietnam között. Ennek a háborúnak csak a hadviselő fe­lek közötti közvetlen tárgyalás vet­het véget. A Béke-Világtanács üdvözli azt a javaslatot, amelyet ebben a vonat­kozásban a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság küldöttsége tett a kínai küldöttség támogatásával. Ez a javaslat — amelyre a francia küldöttség kedvező választ adott — a rendezés alapja lehet. A Béke­ Világtanács mindig azon az állásponton volt, hogy az idegen beavatkozás, idegen csapatok által való megszállás és katonai támasz­pontok létesítése idegen területen, egyaránt fenyegeti a népek függet­lenségét és a békét. Ilyen irányú politika kibontakozása nyilvánul meg a közel- és középkeleti, a la­ti­nameri­kai és az afrikai országok­ban egyaránt. Európában ez a po­litika különösen az európai védel­mi közösség tervében és abban jut kifejezésre, hogy atomtámaszpon­tokat létesítsenek Spanyolország­ban, Ázsiában pedig Japán külföldi megszállásában és újrafe­lfegyver­­zésének fokozásában, valamint ab­ban nyilvánul meg, hogy az Egye­sült Államok Pakisztánban katonai támaszpontokat akar kierőszakol­ni a maga számára. Ez az utóbbi törekv­és azzal a kockázattal jár, hogy a világ egy újabb területén keltenek, háborús pszichózist az emberek százmilliói között. A fegyverkezési hajsza, a mind nagyobb h­atóerejű pusztító fegyve­rek gyártása elviselhetetlen teher­ként és szörnyű fenyegetésként ne­hezedik a világra. A Békce-Világtan­ács a stockholmi felhívással kapcsolatos kampány­ban és varsói határozataiban már felhívta a világ figyelmét erre a problémára. A Béke-Világtanács sajnálja, hogy az ENSZ eddig nem jutott megegyezésre ebben a kér­désben és kívánja, hogy­ foly­tassák az erőfeszítéseket az atom- és biológiai fegyverek teljes eltiltá­sáért és mindennemű fegyverzet lé­nyeges csökkentéséért, hathatós el­lenőrzés mellett. A Béke­ Világtanács végül emlé­keztet arra, hogy"­­ ha egyes pro­blémákkal kapcsolatban meg is kezdődnek a tárgyalások — min­dig azon a véleményén volt és to­vábbra is úgy véli, hogy a nemzet­közi feszültség enyhítésének leg­­hathatósabb eszköze továbbra is az úthatalmi értekezlet. Ez az értekezlet bármelyik fél kezdeményezésére minden olyan kérdéssel foglalkozhat, amelyet a feszültség okának tartanak és ál­talános, mindenki számára elfogad­ható megegyezésekre juthat. Az öthatalmi értekezletet annak makacs visszautasítása akadáyozza, hogy elismerjék a Kínai Népköz­társaság jogos helyét a világ ügyei­nek rendezésére hivatott nemzet­közi testületekben. A világ közvé­leménye mind élesebben elítéli ezt az elutasító magatartást, amely el­lenkezik minden állam érdekeivel. Az ENSz alapokmánya olyan esz­közt bocsát a népek rendelkezésé­re, amely lehetővé teszi a tartós béke elérését, a népeknek tehát tiszteletben kell tartaniok az ENSz alapokmányát. Az alapokmány el­leni merényletek nehéz helyzetbe sodorták a világot. Az alapokmány betűihez és szelleméhez való visz­­szatérés segítséget nyújtana a né­peknek biztonságuk és független­ségük biztosítására és lehetővé ten­né a nemzetek igazi együttműkö­dését annak érdekében, hogy ki­fejlesszék gazdasági erőforrásaikat, em­lsjék jólétüket és kultúrájukat. A béke végső fokon a népektől függ, s a népek fellépése megszün­tetheti és meg is kell hogy szün­tesse azt a félelmet és aggodalmat, azt a nyomorúságot és nélkülö­zést, amelyet a hidegháború és a fegyverkezési verseny zúdított az emberiségre. A külföldi sajtó a négy hatalom külügyminiszteri tanácskozásának összehívásáról A Szovjetuniónak a "Jiégyhátában­ külügyminiszteri értekezlet, össze­­hívásáról az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormá­nyához intézett újabb jegyzéke to­vábbra is a közvélemény érdeklő­désének középpontjában áll. A Washington Post szemítóíró­­ja megállapítja, hogy mint Was­­hin­gtonban mondják: „az oroszok ténylegesen kiragadták a­ kezdemé­nyezést az Egyesült Államok ke­­zéből­* Ugyancsak a Washington Post szerkesztőségi cikkében azt írja, hogy a szovjet javaslatok „maguk­ra vonhatják azoknak a figyelmét, akik sok, franciához hasonlóan, el akarják kerülni Németország fel­fegyverzését­.­ ha az amerikai külügyminisztérium meg akarja tartani a­ diplomáciai és erkölcsi kezdeményezést, akkor ezzel a szovjet lépéssel a vállvonogatásn­ál valamivel lényegesebbet kell szem­beállítania.* A kampánykötötthöz közelálló szemle­írók beismerik, hogy a szov­jet jegyzék Párizsban és London­ban egészen más visszhangot kel­tett, mint az Egyesült Államok hi­va­talos köreiben. A Star című lap szem­­lelrój­a köz­li, hogy­­az első nézeteltérések az Egyesült Államok, Anglia és Fran­ciaország között a szovjet jegyzék­re küldendő válasz idejének kérdé­sével kapcsolatban merültek fel. Anglia és Franciaország azt tart­ja — állapítja meg a szemléíró —, hogy a választ még a bermudai értekezlet kezdete előtt kell­­elkül­deni. Az Egyesült Államok azt is*­­dítványozza, hogy a jegyzékre az értekezlet után válaszoljanak. LONDON: Anglia különböző tár­sadalmi köreinek képviselői latol­­gatva a szovjet kormány­ legutóbbi jegyzékét, egyetértenek abban, hogy „nem szabad elválasztani a békés rendezés lehetőségét.* A Yorkshire Post diplomáciai szeml­eírója ezeket írja: , „Anglia hivatalos köreiben azt tartják, hogy ... a nyugati haz­iáiknak csak ártanának az ügynek, ha figyelmen kívül hagynák az orosz jegyzéket. . PÁRIZS. Valamennyi francia lap beismeri, hogy a­ három, nyugati hatalom kormányához intézett ú1­­ szovjet jegyzék nagy politikai visszhangot keltett Franciaország legkülönbözőbb köreiben. Az új szovjet jegyzékkel „re­mény született, hogy elkerülhető a német háborús veszély újjáterem­­tése* —- írja a Liberation. Coste Floret MRP képviselő a Parisien Liberé című lap munka­társának adott nyilatkozatában ki­jelentette: ő és a vele egy­ nézetet vallók „Örülnek, hogy Moszkva elvben egyetért a négyhatalmi ta­nácskozással. Ebben ők­­ reményt látnak a kelet és nyugat közötti fe­szültség enyhülésére.* A Le Monde vezércikket szentel a szovjet jegyzéknek. A lap a töb­bi között ezeket írja: „A Kreml egyetért a négy külügyminiszter értekezletének összehívásával. Ez a fő. Ennélfogva a szovjet jegy­zék nem kiábrándító, mint azt az amerikai külügyminisztérium sie­tett megállapítani, Londonban és Párizsban inkább a derűlátás ke­­rekedik felül.­ A lap­ azt a kívánságát fejezi ki, hogy Franciaország és Anglia kor­mánya­i igyekezzék kivívni ameri­kai partnerének beleegyezését ah­hoz, hogy a nemzetközi tárgyalá­sokon Kína is részt vegyen.* E­gy cica, két cica, ésáz cica, sej! » . * P'gy cica, két cica, száz c­ica sej! Kejgen aa lei'pTos «garet­ásokban a lyukas esők­öpenyekbe­n, amelyeket a vagon­­osztály jobbsorsra érdemes szállítómunkásai viselnek esős időben. A kiadott köpenyek nagy része túl van a legszebb férfikoron és olyan lyukas, hogy boldogtalan h­aszonélvezője perceken belül bő­rig ázik alatta. Ilyenkor persze a szállítómunká-sok nem énekük a fenti nótát, hanem helyette szidják az esőt és érzésünk szerint azt is, aki felelős az esőköpenyek elhanyagolt állapotáért. mii­ért viselnek hát lyukas köpenyt! Valószínűleg azért, mert nincs más. A raktártól beszerzett hitelest adatok szerint a vagonosz­­­­­tálynak 45 esetköpenyt utaltak ki. Igaz, hogy körülbe­lül 65 ember részére kellene köpenyt biztosítani eső időben, tehát 65 embernek van 65 feje és 130 keze. Ha a köpenyek lyukain egy­­egy fejet és kezet kidugnak, még mindig marad vagy 40 esőköpeny a raktárban. Megállapíthatjuk tehát: ezen­ az alapon rágalom az­, hogy ke­vés a köpeny. Sőt! Túl sok! Elvégre, ha egy fruttm­arin-vadság* ban elfért annak idején nyolc ember, miért ne férne el ugyananyy­unúl egy lyukas esőköpenyben? így legalább egymást melegítik. Nem úgy, „mint a cigány, ki hálóból néze ki,­­ júj, de hideg van odaki.“ — ahogy Petőfi Sándor írta „Egy télen Debrecenben.“ című versé­ben. Idéztük meg most már közelebbről is, hogy mi a helyzet.­­’ A kiutalt esőköpenyekből egy Sztálinvárosban van, hogy miért, nem tudjuk. Négy az asztalosoknál van, négyet pedig próba­­futásoknál használnak. Harminchat darabot­ azok a szállítóműne­kosök használnak, akik állandóan, szabad ég alatt dolgoznak. E­zen kívül harmincra teh­ető Azoknak a szállítómunkásoknak a száma, akik munkaidejükből legalább négy órát töltenek a Szabadiban.­ Ide tartoznak a szereldei neh­ézszállítók és az adagolók mellé be­osztott segédmunkások. Számukra egyáltalán nincs köpeny, tehát nyugodtan ázhatnak, már amennyire a megfázás és a nyugodtság egyáltalán összeegyeztethető. Nem hisszük, hogy a fent említett ruhadarabokon található folytonossági hiányoknak egészségügyi céljai lennének, a szellőzés ugyan kifogástalan, de korszerű szellőzőberendezésre talán r­égis inkább ,a vagonosztályi komolíoló­nál lenne szükség. A köpenyek terén illene egyszer már rendet teremteni. Mikép­pen! Először: A rossz köpenyeket meg kell foltozni, illetőleg ja* vítani, a teljesen használhatatlanokat pedig ki kell se* f­ejtőzni. ,11 ni'is Másodszor: Egy kicsit számolni kell, például így: "'­" Szabad ég alatt dolgozók száma 65, használható köpeny 45 , különbség 20. Tehát 20 darab köpenyt kell vásárolni. Nem tudják, hol? Sem­mi esetre sem a FÜSZÉRT-től, hanem­­ott, ahol általában esőkö­­penyek árusításával, foglalkoznak. A ponton­­helymeghatározást egyébként az illetékesek találékonyságára bízzuk. Acsi Rudolf, présfürósmírhely. Kik kapnak levelezőink közül a kátén k­önyvjutalmat ? Ezen­ a héten jutalomban része­­sülhet ki: Szvetelszkij Lajos, a soproni Széchenyi gimnázium VI. osztályá­nak­­tanulója „Egy koreai fiatal­ lá­togatása“ című leveléért; Szén Ka­talin, a Gyapjúfonó- és Szövőgyár DISz titkára, az ifjúság növekvő öntudatáról írt jó leveléért. Bárdi Károly, a soproni közgazdasági gim­názium tanulója, a DISz vezetőség­­választásról küldött leveléért. Her­­nit­ Sándor, a s Ikrényi állam­­gaz­daság dolgozója a népnevelők feladatáról írt jó leveléért kap ju­talmat. Balogh Imre, a Győri Csa­vargyár dolgozója arról írt, hogy a csavargyárat versenyében hogyan ért el első helyezést a Győri Csa­vargyár; Nag­y Tibor, a Győri Gyap­júfonó- és Szövőgyár dolgozója az újszerű osztályvezetői­ értekezletek­ről írt; Wittner Lászlót, a Győri Textil dolgozóját, a minőségi ver­senyről írt leveléért jutalmazzuk. Korán Jenő, a Soproni Lakatosáru­­gyár kultúrotthonának vezetője a skutúrmunkások eredményes jó mu­­kájáról számolt be; Szlávi Já­nos Vejtkopusztai dolgozó a „Grófi fácánosból virágzó kertészet“ című cikkéért; Bosfai József, a moson­­szentjánosi Bástya, tsz elnöke az idei év tanulságairól írt leveléért. Kovács Antal ki-'errroggeri dolgozó paraszt ,a lopban megjelent ,­Sófia bácsi emlékei“ című riporthoz írt jó hozzászólásáért részesül könyv­­jutalomban. Hogyan javította meg munkáját a szovjet munkások bírálata nyomán a „Walter Ulbricht“ Lenna-mű­vek pártvezetősége ? Néhány héttel ezelőtt szovjet munkásküldött­­ség járt üzemünkben. A küldöttség tagjai sok ér­tékes tanácsot adtak, különösen a dolgozókkal való kapcsolatunk elmélyítésére vonatkozóan. A szovjet munkások bírálatait és javaslatait párt­­vezetőségi ülésen­ vitattuk meg és rögtön hosszút is láttunk a h­ibák felszámolásához. A szovjet munkások a legfőbb hibát a dol­gozókkal való laza kapcsolatunkban és a politi­kai felvilágosító munka gyengeségében látták. Nem­ tulajdonítottunk elég jelentőséget a­ dolgo­­zókkal való közvetlen, személyes beszélgetések­nek, ezért nem is ismerhettük mindennapi gond­jaikat, kívánságaikat. Azt is helyesen ismerték fel a szovjet mrunkásoik, hogy a párt és a kor­mány politikáját nem beszélts itt eléggé átfo­góan a dolgozó­kkól, nem ismertettük az új irányvonal elvi­ vonatkozásait. A pártnapok mozgósító ereje ■Üzemünk részlegein pártnapokat szervez­tünk. Ezt megelőzően az­­alapszervi­­­pártvezetősé­­gek tagjai és a népnevelők személyes beszélgeté­­seie során képet kaptak arról, milyen kérdések, foglalko­ztatják dolgozóinkat és milyen panaszaik vannak. Ezeket a problémákat feltártuk 11 párt­­napokon. Egy-egy pártnapon 300—400 dolgozó vett részt, tehát a dolgozók 10—10 százaléka. A viták igen élénkek voltak. Dolgozóink sokkal ak­tívabban szóltak hoz®á a politikai­­kérdésekhez is. Tovább javítjuk a kapcsolatot dolgozóinkkal A szovjet munkások szavait megszívlelve, Új módszerhez folyamodtunk , népnevel­őmunkánk­­ban. Otthonaikban kerestük fel munkásaink leg­­jobbjait, azokat, akikre dolgozótársaik leginkább hallgatnak. Rövid idő alatt mintegy 120 dolgo­zót kerestünk fel. A dolgozók örömmel fogadták a pártvezető­ség tagjait, népnevelőinket. A látogatások­­alkal­mával feltárultak előttünk dolgozóink gondjai, kívánságai. Ez lehetőséget adott arra, hogy kap­csolatainkat még jobban elmélyítsük a dolgo­zókkal.­­A látogatások alkalmával megtudtuk: oti­iyen családi körülmények között élnek dolgo­zóink, milyen lehetőségeik vannak gyermekeik fejlődésének segítésére. A látogatások alkalmával a dolgozók sok­kal bátrabban tárták fel a munkaszervezés tet­erén fennálló hiányosságokat. Bírálatukat ,a pártónapokon is megismételték. Ez a munkaszer­vezés megjavításához és a hibák felszámolásá­hoz vezetett­. Munkánk m megjavításának eredménye gaz­dasági téren is m­egny­ilvánul. Az üzem egyre több dolgozója tesz jelentős fel­ajánlásokat a munkatermelé­kenysé­g növelésére, hogy elősegítse a párt és kormány politikájának megvalósítását. Walter Vibfielst-ikrín­ck párttitkára, Heins Schwarz.

Next