Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-01 / 27. szám

Hírek a négy klitin­giamiszter berlini értekezletéről Készen áll a négy külügyminiszter tárgyalásainak új színhelye .K n­imet és külföldi sajtó képviselőinek vasárnap megmutattála­ai szovjet főbiztosságnak a berlini Ureter den Lindenen lévő épüle­tét. Ebben az épületben folytatja a jövő héten a négy külügyminisz­ter a tanácskozásokat. A világ minden részéből érkezett újságírók, sajtófényképészek rádiótudósítók és híradófilm.riporterek meggyőződhettek róla, hogy minden elő van készítve a külügyminiszterek tanácskozásához. A pompás épületben, amelyet egy neves szovjet építész alkotott három halaknak terem és számos kisebb helyiség áll a négy hata­lom, küldöttségeinek rendelkezésére. Ezek a termiek éppen úgy, mint az egész épület, értékes márvány fajták, ragyogó kristályüvegek nemes fafajták és nehéz, pompás szövetek csodálatraméltó össz­hangját mutatják. A külügyminiszterek naponta a terjedelmes tükörteremben ér­tekeznek majd. Ez í az oszlopokkal körülvett terem világos színekbe­ pompázik. Három óriás kristályos illár kellemes, lágy világítást szolgáltat. Nagy, kerek asztal körül csoportosulnak a külügyminisz­terek és munkatársaik székei, az egyes delegációk helyét az illett ország kisméretű nemzeti zászlói jelzik az asztalon. A második nagy terem a vörös és barna márvánnyal borítót, cinerterem. Nevét onnnan vette, hogy az egyes szövet­köztársaságot címerei díszítik. Itt lesz büffé. A címerteremhez csatlakoznak­­ négy küldöttség munkaszobái, ezek k­ényelmesen és célszerűen van­nak berendezve. Rendkívül hatásos a tükörterem és a címerterem között fekvő kb. 20 méter magas kupolaterem. Ennek a hatalmas, márványosz­lopokkal övezett helyiségnek egyik falát egy majdnem kétemele, magas, pompázatos ablak­­ díszíti, amelynek üvegfestményei a Krém látképét ábrázolják. A parkett ezekben és a többi termekben is, kü­lönféle színes fafajtákból van összeállítva. Mindent összefoglalva: a nemzetközi sajtó képviselői meggyő­ződtek róla, hogy ez az épület méltó keretet nyújt a négy nagyha­talom külümiminisztereinek tanácskozásához. Éles vélemény­­­különbségek az Adenaue­r-kormány pénteki ülésén Adenauernek az az álláspontja, hogy a német népnek romos jogra, kif­ejtenia álláspotntját a berlini kü­lügymin­iszteri értekezleten, a sa­ját sorsa ügyében, a bonni kor" arány pénteki ü­lésén éles véle­­ménykülönbségekre vezetett. Mint egy kormányszóvivő szom­­baton bizalmas körben kijelentet­te, a bom­ány több tagja nyíltan Adenauer ellen foglalt állást és szentjére vetette a szovjet javasla­tokkal szembeni passzív magatar­tását. Adenauer rendkívül megdü­­­ö­­dött minisztereinek ezen állásfog­lalása miatt. Kijelentette, hogy semmi körülmények­ között sem engedi magát eltéríttetni elhatá­rozásától. Különösen élesen táma­dott egy CDU minisztert, aki ugyancsak, a kancellár ellen fog­lalt állást. Mint a kormány szóvi­vője kijelen­tette, Adenauer hang­súlyozta, egyszerűen nem lehet tűrni, hogy pártjának tagjai m­ás véleményt­­képviseljenek, mint ő, hogy a kancellár leplezze elszige­telt helyzetét, kormányának­ min­den tagjától rendkívüli tartózko­­dá­st kívánt. A CDU-minisztert, aki az illésen Adenauer ellen szó­lalt fel, felhívták, hogy a jövőben minden nyilatkozatát annak el­mondása előtt terjessze jóváha­gyás céljából a kancellár alá. Adenauer nagy méltatlankodás­­sal bírálta a nyugatnémet tarto­mányok miniszterelnökeinek ma­­gatartását is. Mint a kormány szó­­vivője kijelentette, ,Adenauer a minisztertanács ülésén közölte, már most meg lehet állapítani, hogy még ezekben a körökben, is vannak politikája ellen irányuló törekvések. Az ilyen törekvések különösen a bajor miniszterelnök­től származnak. A berlini értekezlet 7. ü­léséről A négy külügyminiszter hétfőn délután tartotta 7. berlini tanács­­kozását. Az ülést hétfőn első ízben tar­­tották a szovjet nagykövetség épü­letében, a Szovjetúnió németorszá­gi főbiztosának az Unter den Lin­­denen lévő székházában. Délután három előtt, a külügy­­miniszterek megérkezése idején, sokezer főnyi tömeg sereglett egy­­be az Unter den Lindenen. Első­nek Dulles és kísérete érkezett meg a szovjet nagykövetség elé- Az amerikai külügyminiszter kezét kalapjához emelve viszonozta a szovjet őrség tisztelgését. Utána Eden angol, majd néhány perccel később Bidault francia külügymi­­niszterek és kíséretének gépkocsi­­sora futott be az Unter den Lin­denre. Eden és Bidault kalapjukat levéve, mosolyogva üdvözölték az őrséget, a fotóriportereket, a film­­operatőröket és a járdákon szoron­gó tömeget. Molotov szovjet külügyminiszter, aki berlini tartózkodása alatt a nagykövetség épületében lakik, há­­rom óra húsz perckor nyitotta meg a négyhatalmi értekezlet 7. ülését. A három nyugati külügyminiszter hétfőn is külön­­tanácskozást tartott Dulles amerikai. Eden angol és Ridault francia kü­lügyminiszter hétfőn délben újabb különtanács­­kozást tartott a négyhatalmi érte­kezlet hétfői ülésén követendő nyugati taktikáról. A nyugati külügyminiszterek hét­­fői különtanácskozása a volt Szö­­vetséges Ellenőrző Tanács épü­le­­tében, a berlini értekezlet múlt­­heti üléseinek színhelyén folyt le. Bidault vasárnap látogatást tett Potsdamban Bidault francia külügyminiszter vasárnap látogatást tett a potsdami Sanssouci kastélyban. Kíséretében voltak: Francois­ Poncil, németor­szági francia főbiztos, Joxe, mo­szkvai francia nagykövet és a pots­dami francia katonai misszió tiszt­jei. A francia vendégeik, akiket a Szovjetunió főbiztosa üdvözölt, Potsdamban megtekintették a Sanssouci kastélyt és a mellette fekvő palotákat. Fraiscois-Poncet főbiztos igen el­­ismerőleg nyilatkozott a kastélyok és a park példás karb­a­n tart á®áról4 VL berlini értekezlet első h­ete J. Zsukov és D. Kraminov, a Pravda berlini különtudósítói kom­­mentáljá­k a berlini négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet első he­tének eredményeit. Rámutatnak: az az általános benyomás, hogy az ér­tekezlet első napjai lehetővé tették a talaj előkészítését a megoldásra váró legfontosabb nemzetközi problémák mély, komoly tanulmá­nyozására. A tudósítók hangsúlyozzák, hogy az értekezlet első hete a Szovjet­unió dplomáciai kezdeményezései­nek jegyében folyt le. A nyugati hatalmak képviselői különböző ma­gatartást tanúsítottak a szovjet ja­vaslatokkal szemben. Dulles éles támadásokat intézett a Kínai Népköztársaság ellen és többször is kategorikusan kijelen­tette, hogy az Egyesült Államok nem vesz részt öthatatlmi külügymi­niszteri értekezleten. Franciaország és Anglia külügyminiszterei elárul­ták, hogy nem volna ellenükre ta­lálkozni egy nemzetközi értekezle­ten a Kínai Népköztársaság képvi­selőivel, bár ezzel kapcsolatban kü­lönböző­ kikötéseket és feltételeket támasztottak. A nyugati hatalmak miniszterei, az élénk vita után nem tartották tanácsosnak, hogy nyíltan elutasít­sák az öthatalmi értekezlet össze­hívására vonatkozó szovjet javas­latot. Elhatározták, hogy a minisz­terek szakköri­ ülésen folytatják majd a javaslat megvitatását. H­asonlóan nehéz helyzetbe ke­rült az amerikai diplomácia — ír­ják ezután a tudósítók —, amikor a szovjet küldöttség javaslatot tett a fegyverzet általános­­ csökkenté­­sével foglalkozó­ világértekezlet összehívására. Az ötödik ülésen elnöklő Dukes, azzal az ürüggyel, hogy „pontat­lanságok vannak az előző ülés jegy­zőkönyvében“, kísérletet tett arra, hogy rátérjenek a imp­rend má­sodik pontjának megvitatására az előző nap beterjesztett javaslat megvitatásának megkezdése he­lyett. Ez a kísérlet nem sikerült. Éppúgy, mint az előző esetben, a nyugati hatalmak külügyminiszterei most sem szánták rá magukat, hogy elvessék a fegyverzet általános csökkentését célzó világértekezlet összehívásáról szóló szovjet javas­­latot. A frame a küldöttség szemlá­tomást lehetetlennek tartotta, hogy negatív álláspontra helyezkedjék a szovjet javaslattal szemben, s a maga részéről határozati javaslatot terjesztett elő, amely a fegyverzet csökkentését célzó értekezlet ösz­­szehívását összekapcsolja az ENSZ nem működő leszerelési bizottságá­nak hatáskörével­. Elhatározták, hogy mindkét ja-­­­vaslatot — a szovjet és a francia javaslatot egyaránt — a külügy­miniszterek szűkkörű ülésén vitat­ják meg. A tudósítók a német kérdés és az európai biztonság megőrzésével kapcsolatos feladatok megvitatásá­nak menetét elemezve felhívják a figyelmet arra, hogy e kérdések vi­tája még csak megkezdődött és a vita folytatására e héten kerül sor Berlin demokratikus szektorában, a Szovjetunió németországi főbizto­sának hivatalában. Egyelőre nehéz megmondani, meddig tart majd e kérdés megvi­tatása és milyen eredményre vezet. Ez attó­l függ, mennyire tanúsítanak jóakaratot az értekezlet összes résztvevői és mennyire veszi majd figyelembe mindegyikük valameny­­nyi európai nép­­— s közte a né­m­et nép — békéjének és biztonsá­gának érdekeit. Befejezésül a tudósítóik rámutat­nak, hogy a nyugati sajtó jelenté­seiből, a külügyminiszterek címére hatalmas tömegben érkező levelek­ből, politikusok és egyszerű embe­rek kijelentéseiből meg lehet ítélni: mindenütt helyeslésre és támoga­tásra találnak a szovjet diplomácia erőfeszülései, amelyekkel a berlini értekezleteit a megoldásra érett nemzetközi kérdések rendezésének és a nemzetközi feszültség enyhülé­sének kivívására törekszik. i Któn­száil csata évfordu­lá­ sa tizenegy éve, 1913 február 2-én fejeződött be a történ­e­lem legnagyobb csatája, amely megdöntötte a fasiszta hordák le­győzhetetlenségébe vetett hiedelmeket: a sztálingrádi csata. Száz napig védekezett a hős város előtt, utcáin, romjain, kö­vein a Szovjet Hadsereg, majd támadásba ment át, körülzárta és felmorzsolta Hitler faadseregének több mint 300.000 főnyi, mo­dern fegyverzettel felszerelt elit-hadosztályait, olyan vereséget mérve rájuk, amelyből soha többé nem tudták magukat össze­szedni. az ezer sebből vérző hős város falára vérükkel írták fel a katonák az esküt: „Megvédünk, Sztálingrád!" És a párt ne­velte Szovjet Hadsereg, a hős város minden lakója, öregje, fia­talja, hű volt az eskühöz. Megvédte Sztálingrádot... Ezer sebből vérzett a város, alig maradt benne egy ép ház. De azok, akik védték fegyverrel, védték hősies kitartásukkal, azok, akik ölték, pusztították a fasiszta fenevadat, míg halálos sebet téptek testén, megkezdték a munkát. Gyógyírt tettek a szenvedő város testére. Új feliratok jelentek meg a „Megvédünk­, Sztálingrád­“ mellett: „Újjáépítünk, Sztálingrádi“ És a nép ezt az esküjét híven megtartotta. Még hadifoglyok végtelen sarcát kísérték Sztálingrád ut­cáin, de már felhangzottak az ácsok fejszecsapásai, megjelentek, az első, építőanyaggal rakott teherkocsik. Sztálingrád újjá­épült és az új Sztálingrád szebb, mint valaha volt. Az újjáépí­tett Sztálingrád a szabad dolgozók törhetetlen erejét, a jövőbe vetett mérhetetlen hitét bizonyítja. Azt bizonyítja, hogy Sztálin­grád hős védőinek vére nem hullt hiába. Sztálingrád jelképe lett minden, szabadságát szerető nép­nek, akik Sztálingrád hőseinek példája nyomán készek megvé­deni városaikat, készek megvédeni szabad hazájukat minden veszedelem ellen. És a történelem példája, Sztálingrád példája bizonyítja, hogy képesek is erre. Merni ír nyilatkozata A phenjani rádió közölte Nam írnak, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság külügyminiszte­rének nyilatkozatát. A nyilatkozat a többi között így hangzik: " Az amerikai kormánykörök a Távolkeleten tovább folytatják a háborús kalandok politikáját. Nyílt felbujtásukra bűnös vissza­élések történtek a koreai demar­kációs vonaltól délre elterülő tér­ségben azzal a céllal, hogy meg­akadályozzák a hadifogolykérdés igazságos rendezését, a koreai pro­bléma békés megoldását. Az utóbbi időben az ENSZ cégé­re mögé bújt amerikai hatóságok mozgósították fegyveres erőiket, erőszakosan elraboltak több mint 31.900 koreai és kínai hadifog­lyot, akik a semleges hazatelepítési bizottság ellenőrzése alatt álltak, s átadták e foglyokat Li Szin Man és Csang Kai Sek klikkjének. Az amerikai katonai hatóságok a fegyverszünet megkötése után is különféle törvénytelen lépésekkel próbálták megakadályozni a hadi­foglyok hazatelepítését. Mindezen felül az amerikai fél a semleges hazatelepítési bizottság működési szabályainak, va­lamint a felvilágosító tevékenység eljárási szabályainak megszegésével rend­szeresen akadályozta a semleges hazatelepítési bizottság munkáját. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának szilárd meggyőződése — folytatódik a nyi­latkozat —­, hogy az amerikai fél köteles visszaadni az összes, több mint 27 ezer koreai és kínai hadi­foglyot, akiket az amerikai fél 1953 június 18-a és 22-e között erőszakkal elhurcolt és a több mint 21.900 koreai és kínai hadi­­foglyot, akiket legutóbb tartott vissza erőszakkal. Ezen túlmenően köteles számot adni eljárásáról a koreai-kínai félnek. Fenntartjuk magunknak a jo­­got, hogy ezeket a kérdéseket meg­­vitatás végett a koreai politikai értekezlet és más megfelelő nem­­zetközi tanácskozások elé terjesz­­szük. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának követ­kezetes politikája a koreai kérdés békés tárgyalások útján való ész­szerű megoldására irányul. Ebből a politikából kiindulva, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya továbbra is őszinte erő­feszítéseket tesz annak érdekében, hogy a két fél vegye fel újra a tárgyalásokat a politikai értekez­let kérdésében, határozottan köve­teli a politikai értekezlet mielőbbi összehívását az elfogulatlan rend­szabályok végrehajtását a koreai kérdés békés rendezésére és ezzel a feszültség enyhítésére a Távol- keleten és az egész világon. Ma az egész világ békeszerető népeinek leghalaszthatatlanabb élet­bevágó követelése — hangsúlyoz­za ezután a nyilatkozat, hogy eny­hüljön a nemzetközi feszültség, amely azért keletkezett, mert az amerikai kormánykörök továbbra is agresszív katonai kalandokat terveznek Koreában a Távolkele­ten és az egész világon. A világ békeszerető népeinek ezt a jogos követelését csak akkor lehet ki­elégíteni, ha az öt hatalom, a Szov­jetunió, az Egyesült Államok, Ang­lia, Franciaország és a­ Kínai Nép­­köztársaság tárgyalásokat folyta­t az égető nemzetközi kérdések meg­vitatása és megoldása érdekében­. Ezért a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság kormánya teljes mértékben helyesli és támogatja V. M. Molotovnak, a Szo­vjetunió külügyminiszterének a berlini ér­tekezleten tett javaslatát a nemzet­közi feszültség enyhítésére teendő intézkedésekről és Franciaország, az Egyesült Államok, Anglia, a Szovjetúnió és a Kínai Népköztár­saság külügyminiszterei értekezle­tének összehívásáról. A Szovjetunióban tartózkodó angol kereskedelmi küldöttség tagjának nyilatkozata A jelenleg Moszkvában kereske­­delmül megbeszéléseket folytató an­gol üzletemberek egyike nyilatkoza­tot adott Ralph Parkernek, a lon­­doni Daily Worker moszkvai tudó­sítójának. Kijelentette: a szovjet kereskedelmi szervezetekkel felvett első kapcsolat után ugyanazt a jó benyomást nyertük, mint a londo­ni szovjet kereskedelmi küldöttség­től: azt, hogy az oroszok a keres­­k­ed­elmi kapcsolatot komolyan gon­dolják és nem hiába jöttünk Mo­szkvába. Ralph Parker Reményteljes ke­reskedelmi tárgyalások Moszkvá­­ban című cikkében azt írja, hogy az angol üzletemberek rendkívüli örömmel tapasztalták a szívélyes fogadtatást. Az üzletemberekre kü­lönösen az volt nagy hatással, hogy Molotov berlini beszédében, amikor megemlékezett a nemzet­közi feszültség enyhüléséről, hi­vatkozott moszkvai jelenlétükre. Ez a tény, valamint az a figye­­lem, amelyet a január 30-i mo­szkvai reggeli lapok nem leltek megérkezésüknek, fokozta azt a reményüket, hogy a tárgyalások eredményesek lesznek­­■ írja be­fejezésül Ralph Parker a Daily Workerben.

Next