Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-02 / 51. szám
X. évfolyam, 51. szám, 1954 március 2. kedd. ÁRA: 50 FILLÉR. ívek, hosszú hónapok óta az egész ország dolgozó népe feszült figyelemmel kísérte ötéves tervünk legnagyobb alkotása, a Sztálin Vasmű építkezésének munkáját. A földmunkások, betonozók, hegesztők, szerelők, mérnökök százainak, ezreinek nagyszerű munkáját, helytállását bizonyítja, hogy befejezték a vasmű 1. számú nagyolvasztójának építkezését. Most már vasat ad a hatalmas kohó. Téglák millióit, az acéllemezek száztonnáit adta az ország a vasműnek és most, első egységének felépítése után, a hatalmas acélóriás kezdi visszafizetni népünknek a fáradságot, a költséget: új mezőgazdasági, könnyűipari, élelmiszeripari gépek gyártásához, közlekedési eszközök készítéséhez ontja a vasat. Vasárnap délben került sor az ünnepélyes csapolásra. Az avatóünnepségért megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozói Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Gerő Ernő, Hidas István, Zsofinyec Mihály, Kristóf István, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Iszalai Béla, az MDP Politikai Bizottságának póttagja, az Országos Tervhivatal elnöke, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, a Központi Vezetőség és a minisztertanács több más tagja, Földes László, a sztálinvárosi pártbizottság titkára, Lay Árpád és Picker Ignác, a szocialista munka hősei, Tajkov András Kossuth-díjas sztahanovista, politikai, gazdasági és kulturális életünk számos kiválósága. Eljött J. D. Kiszoljov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. A postászenekar eljátszotta a Himnuszt, majd Borovszki Ambrus, a Sztálin Vasmű igazgatója lépett a díszemelvény mikrofonja elé. Elmondotta, hogy Sztálinváros és a vasmű építkezésén végzett kiváló munkájuk elismeréséül a dolgozók egész sorát tüntette ki kormányzatunk, a megbecsülés jeléül több mint 100.000 forint jutalmat osztottak ki közöttük. Ezután Szlobodnyik László ácsbrigádvezető a kohóépítők nevében átadta az új, hatalmas létesítményt. ★ A sztálinvárosi "kohászok neve" MDP Politikai Bizottságénak tagjan Horváth László kohómasterja, kohó- ás gépipari miniszter beszélt. mondott beszédet: ■Ezután Zsofimier Mihál v, az Zsofinyec Mihály elvtárs beszéde — "Jogos öröm, 4 jól végzett munka tudata töltheti el e hatalmas alkotás építőit, akik most végső formájában láthatják maguk ellőtt azt, amiért éveken keresztül küzdöttek. Sztálinváros és a vasmű —s címek egyik legfontosabb része, a ma átadásra kerülő nagyolvasztó — a mi szocializmust építő, saját jólétén munkálkodó népünk erőfeszítéseinek a gyümölcse. Minden magyar munkás, dolgozó paraszt és értelmiségi úgy tekint Sztálinvárosra, az új nagyolvasztóra, mint a legnagyobbszabású békeművünkre. Sztálinváros, Sztálin Vasmű építésének munkája népünk tudatában elválaszthatatlanul eggyéforrott a béke védelmének gondolatával. A most elkészült nagykohó hazánk egész népe előtt, de országunk határain kívül élő barátaink, a békeharcosok milliói előtt is a magyar dolgozók tettekben megnyilvánuló békeakaratát jelképezi. • A mai napon elérkeztünk ahhoz, amikor a Sztálin Vasmű nagyolvasztjóiból nyersvasat csapolnak, hogy nagyrészt acéllá alakítva eljusson a gépgyárakba. A mai naptól kezdve a traktorokat, a szerszámgépeket, a mezőgazdasági gépeket, a kerékpárokat nemcsak a diósgyőri, az ózdi és a csepeli acélból gyártják, hanem olyan acélból is, amely már a Sztálin Vasműben termelt nyersvasból készül. A sztálinvárosi nagyolvasztó megindulásának, fejlődésünk mai szakaszában különleges jelentősége van. Különleges jelentősége van azért, mert nagyon kiszélesíti a mezőgazdaság fellendítését szolgáló programmunkacélalapját, s ezzel még szilárdabbá, biztosabbá teszi e nagyszerű programm realitását. A magyar mezőgazdaság a nagy felvirágzás szakaszába lépett. Bőségesebb kenyér, több hús, tej és egyéb élelmiszer lesz az eredménye e programm megvalósításának. De az eredmény nem hullik az ölünkbe. A győzelem feltételeit állhatatos munkával magunknak kell megteremtenünk. Mindenekelőtt fokoznunk kell a mezőgazdaság gépesítését. Mind több, korszereső termelőeszközt: traktort, kombájnt, okét, boronát és egyéb kisgépet kell adnunk a falunak. A sztálinvárosi nagyolvasztó megindulásával hatalmas lépést tettünk előre ebben az irányban. Új erő jelentkezett a népgazdaságban: a sztálinvárosi nagyolvasztó, amelynek egynapi termeléséből 141 traktort, vagy 5 100 kombájnt, vagy 400 vetőgépet lehet gyártani. Ezzel a kohóval biztosabban, sikeresebben folytathatjuk harcunkat nagy nemzeti ügyünkért, a mezőgazdaság felvirágoztatásáért. Különleges jelentősége van az új nagyolvasztó f felavatásának azért is, mert segít megbonthatatlanná kovácsolni államunk alappillérét, a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetségét. Ez a mű, amely a munkásosztály alkotóerejét hirdeti, hatalmas segítséget nyújt a falu népének. A munkás-paraszt szövetség egyik legfontosabb anyagi alapja az a vas és acél, amely a munkások keze nyomán válik gépekké, hogy megkönnyítse, termelékenyebbé, jövedelmezőbbé tegye a paraszti munkát. Amilyen szilárd lesz a sztálinvárosi vasból készült acél, legyen olyan szilárd és acélos a munkásosztály és a dolgozó parasztság baráti összefogása! A sztálinvárosi nagyolvasztó termelése nagy mértékben hozzájárul a közszükségleti cikkek gyártásának növeléséhez is. Lehetővé teszi, hogy több könnyűipari, élelmiszeripari és nem utolsó sorban építőipari gépet gyárthassunk, hogy jobban el tudjuk látni a lakosságot a legfontosabb ipari és fogyasztási cikkekkel. Az új nagyolvasztó hatalmas segítséget nyújt az iparosításban eddig elért eredményeink megszilárdításához. Rendkívül fontos ez az egész népgazdaság, az egész lakosság szempontjából. Sikerünket mindenekelőtt munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk odaaljó, lelkes munkája, tatróeaága és áldozatkészsége tette lehetővé. És ez nem egyedül a Sztálinvárosiakra vonatkozik. A sztálinvárosi építők kimagasló érdemei mellett óriási szerepük volt azoknak is, akik nem itt a helyszínen, hanem távol, az ország minden részében, üzemében segítették a nagyolvasztó üzembehelyezését. A kooperáló, a Sztálin Vasműnek szállító üzemek sokasága nyújtotta segítő kezét, az egész ipar közös, nagy nemzeti megmozdulása tette lehetővé, hogy elérjük célunkat A kohó építői, szerelői, a kohó alkatrészeit gyártó munkások és a velük küzdő műszakiak valóban hősies munkát végeztek. A nagy munka közben kovácsolódtak öszsze a műszaki és fizikai dolgozók, mérnökök és munkások, így tudták legyőzni a munka közben jelentkező nehézségeket. Dolgozó népünk nagy szeretettel és megbecsüléssel adózott Sztálinváros építőinek. Három Kossuth -díjas, 61 kormánykitüntetett, háromezer sztahanovista került ki innen és több mint kilencezer dolgozó kapta meg a „Sztálin Vasmű“ emlékérmet. A Sztálin Vasmű és az új nagyolvasztó megalkotásából oroszlánrészt vállalt ifjúságunk. Számtalan esetben mutatták meg a fiatalok, hogy lelkesedésükkel, önfeláldozásukkal élére tudnak állni az építőmunkának. És lehet-e természetesebb dolog, mint hogy a fiatal szocialista város építésének legodaadóbb, legragaszkodóbb harcosa az ifjúság? Az a fiatalság, amely Sztálinvárosban tanulta a szocializmus építését, nagyot nőtt politikai öntudatban, szakmai tudásban, szilárd magatartásban. Példát vehet róluk sok magyar fiatal! Az építés sikerének döntő tényezője volt a mi nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja. A párt szervezte, vezette a harcot a Sztálin Vasmű építéséért, az új nagyolvasztó üzembehelyezéséért. A párt telsesítette harcra az új kohó építőit, tette nemzeti üggyé e cél valóraválását, monkásai tízezreit, a mémnökois, technikusok ezreit az országnaktöbb mint 60 üzeméből és tervezőintézetéből. A párt nevelte a város és a vasmű építkezésének dolgozóit, a párt szította fel az emberek lelkesedését, acélozta meg energiáját, tartotta ébren hazaszeretetét. A párt türelmes nevelőmunkája formált hősöket, egyszerű, mindennapi emberekből. A kohóépítés sikerét a baráti ,Szovjetunió önzetlen testvéri segítsége tette lehetővé. Az új nagyolvasztó terveinek legnagyobb részét a Szovjetuniótól kaptuk. A legkorszerűbb gépeket, berendezéseket a Szovjetúnió bocsátotta rendelkezésünkre. Mérnökeink, technikusaink a helyszínen, a Szovjetunióban tanulmányozhatták a világ legmodernebb kohászati kombinátjainak működését. Itt, a Sztálin Vasműnél nyújtottak a szovjet emberek baráti segítséget e hatalmas méretű munka kivitelezésében. Szovjet barátaink együtt harcoltak a magyar dolgozóikkal, és azzal, hogy felépült az új nagyolvasztó — velük együtt győzedelmeskedtek. Köszönet érte a munkában résztvett szovjet elvtársaknak, hála a nagy Szovjetuniónak. Tisztelt elvtársak ! A Sztálin Vasmű nagyolvasztója készen áll, hogy biztosabban haladhassunk előre, kitűzött céljaink útján. A cél viágos: tartós, állandó jólétet, boldog életet akarunk teremteni dolgozó népünknek! Ezt a célt szolgálja az a Heikes munkaverseny, amely pártunk koztgresszusának tiszteletére mind szélesebb méretekben bontakozik ki, a mucha felajánlások méltóan, fejezik ki azt az érdeklődést, amellyel dolgozó napdai, a kongresszus elé tekint, azt a szerete tét, bizalmát és hűségét, amelyet dolgozóink pártunk iránt tanúsít tatnak. Egész dolgozó népünk méltán tekint érdeklődéssel pártunk komgresszása elé, hiszen ez a kongresszus az új szakasz első kongresszusa lesz. Ez a kongresszus hosszú időre megszabja majd az új szakasz feladatait és világosan megmutatja a jólét, a további felemelkedés útját. Azok az új munkasmkerek, amelyek a kongresszusi atenkaverseny során születnek, egy-egy üzenetet jelenítenek a kongresszus számára és azt fejezik ki, hogy dolgozóink siaját ügyüknek tartják a Központi Vezetőség határozatait, készen állnak azok hiánytalan megvalósítására. A dolgozó nép munkája, amelynek megtestesült jelképe a Sztálinvárosi nagyolvasztó is, elvezet bennünket a nagyobb bőséghez, a jobbmódú, szebb, gazdagabb élethez. Éljenek az új nagyolvasztó hős építői, szerelői, műszaki vezetői! Éljen a szocializmus építésének vezető ereje, nagyszerű munkásosztályunk, amely ismét bizonyságát adta öntudatának, áldozatkészségének! Éljenek segítőink és küzdőtársaink, a szovjet emberek! Éljen és virágozzék a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság! Legyen ez a kohó jelképe a szilárd munkás-paraszt szövetségetek! Éljen a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri barátsága. Éljen rakohóépítés lelkesítője, minden győzelmünk szervezője, a Magyar Dolgozók Pártjai — fejezte be beszédét Zsófia Pnc elvtárs. MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL. Ipari tanulók területi versen?-«. — a paresetegi acahadhág nagy ünnepe. _ A kongresszusi felajánlások • megvalósulás útján a számitógépüzemben, _ IVcpmnelek tapasztalatcseréje. Az ünnepi csapolás A sszákmárosi kohó előtt még tart az ünnepség. Betm, a műszerházban, s előtte, az öntőcsarnokban izgalommal készülnek az ünnepi csapolásra. Néhány perccel tizenhét óra előtt pártunk vezetői, a kormány tagjai, a bányák, a gyárak, a falu küldöttei és a hős építők, akiknek tehetségét, szorgalmát dicséri a nagy mű — már ott állnak az öntőcsarnokban. Balázs Lajos főolvasztár a műszerház melletti kisharanghoz lép. Megkonditja. Az érces hang: jel a csapolásra. L. Szász Antal olvasztár felhúzza két hásskesztyűjét. Most ott áll az új nagykohó mellett, hosszú acélrudrrt vesz kezébe, a csapolónyúshoz megy, hogy utast nyisson az izzófehéren folyó vasnak. Balázs Lajos főolvasztár és a 26 éves Zakhar László főolvasztár is segít neki. Szikraeső lövel ki a nyitásból. Pontosan 12 órakor előtör a salak, majd az izzó vasfolyam kígyózva, sisteregve fut a csatornán át; előbb csak vékony érként, majd egyre szélesebb sugárban zúdul le a csarnok mellett a vágányon várakozó üstbe. Az ömlő vas vörös fénye besugározza az új harcra, új hőstettekre induló sztálinváros . Előre a kongresszusi zászlóért A Wofhelm Pieck Vágomás Gépgyár kovácsüzemének dolgozói is .Ekhe nem készülnek pártunk harmadik kongresszusának méltó megünneplésére. Többek között Takács Lajos sztahanovista kovács felajánlotta, hogy a közszükségleti cikkekből a reáeső részit, a magyar fejszéket határidő előtti nappal, minőségi munkával március 12-ig elkészíti, továbbá Józsa Zoltánt segíti tapasztalatainak átadásával. Takács Lajos Kovács a 166 százalékos teljesítményével harcol vállalásának maradéktalann teljesítéséért. Józsa Zoltán tanítójának muiicamouszeret nasamuajiva, közel 140 százalékot teljesít. Peng Imre ifjúmunkás brigádja szintén a legjobbak között van- Átlagos teljesítményük 160 százalék, s ezzel elnyerték a komgresz," szusi verseny legjobb brigádja című III.fokozatú versenyzászlót. Vadas János művezető felajánlotta, hogy az üzem 107—110 százalékos átlagát a kongresszusig 115 százalékra emeli és megszilárdítja a munkafegyelmet, a legutóbbi értékelés szerint 112 százalékot teljesített. A értékelés szerint már 111 százalékot ért el. Hasonló szép eredményt ért el Szabó Mária ifi orsózó is. Régi átlaga 92 százalék volt. Vállalta, hogy 100 százalék fölé emeli teljesítményét. ■ Horváth Andrásné sztahanovista munkamódszer-átadó segítségével jelenleg 120 százalékban teljesíti napi normáját. .4 szövődé dicsőségtábláján Csizmadia Erzsébet gépes ifiszövő neve szerepel. Régi átlaga 121.000 vetés volt naponta. Felajánlotta, hogy gépenként napi ezer vetéssel emeli teljesítményét. Megérdemelte, hogy neve kikerüljön a legjobbak közé, mert vállalását túlteljesítve, gépenként 3 ezer vetéssel emelte napi teljesítményét. Lenke Tibor ifi sztahanovista művezető felajánlotta, hogy a géphatásfokot 71,1 százalékra emeli. A legutóbbi értékelés szerint 16.1 százalékos géphatásfokkal dolgozott. Dicsőségtábla a Győri Gyapjúfonóban A Győri Gyapjúfonó- és Szövőgyárban valamennyi üzemrészben dicsőségtáblát állítottak fel. A dicsőségtáblán tüntetik fel a kongresszusi verseny legjobbjait és a legnagyobb fejlődést mutató dolgozók neveit is. A fésűs fonodában egyre többet szerepel a dicsőségtáblán Bölcsics Ibolya ifi gyűrűsfonó neve. Januári átlagteljesítménye 100 százalék volt. Felajánlotta ,a harmadik pártkongreszszus tiszteletére 101 százalékra emeli teljesítményét, a legutóbbi