Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-02 / 51. szám

X. évfolyam, 51. szám, 1954 március 2. kedd. ÁRA: 50 FILLÉR. ívek, hosszú hónapok óta az egész ország dolgozó népe feszült figyelemmel kísérte ötéves tervünk legnagyobb alkotása, a Sztálin Vasmű építk­ezésének munkáját. A földmunkások, betonozók, hegesz­tők, szerelők, mérnökök százainak, ezreinek nagyszerű munkáját, helytállását bizonyítja, hogy befejezték a vasmű 1. számú nagy­­olvasztójának építkezését. Most már vasat ad a hatalmas kohó. Tég­lák millióit, az acéllemezek száztonnáit adta az ország a vasmű­nek és most, első egységének felépítése után, a hatalmas acélóriás kezdi visszafizetni népünknek a fáradságot, a költséget: új mezőgaz­dasági, könnyűipari, élelmiszeripari gépek gyártásához, közlekedési eszközök készítéséhez ontja a vasat. Vasárnap délben került sor az ünnepélyes csapolásra. Az avató­­ünnepségért megjelent Rák­osi Mátyás, a Magyar Dolgozói­ Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a Magyar Népköz­­társaság Minisztertanácsának elnöke, Gerő Ernő, Hidas István, Zso­­finyec Mihály, Kristóf István, az MDP Politikai Bizottságának tag­jai, Iszalai Béla, az MDP Politikai Bizottságának póttagja, az Or­szágos Tervhivatal elnöke, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségé­nek titkára, a Központi Vezetőség és a minisztertanács több más tagja, Földes László, a sztálinvárosi pártbizottság titkára, Lay Ár­pád és Picker Ignác, a szocialista munka hősei, Tajkov András Kos­­suth-díjas sztahanovista, politikai, gazdasági és kulturális életünk számos kiválósága. Eljött J. D. K­iszoljov, a Szovjetunió magyaror­szági nagykövete is. A postászenekar eljátszotta a Himnuszt, majd Borovszki Ambrus, a Sztálin Vasmű igazgatója lépett a díszemelvény mikrofonja elé.­ Elmondotta, hogy Sztálinváros és a vasmű építkezésén végzett ki­váló munkájuk elismeréséül­­ a dolgozók egész sorát tüntette ki kormányzatunk, a megbecsülés jeléül több mint 100.000 forint ju­talmat osztottak ki közöttük. Ezután Szlobodnyik László ácsbrigádvezető a kohóépítők nevé­ben átadta az új, hatalmas létesítményt. ★ A sztálinvárosi "kohászok neve" MDP Politikai Bizottságénak tag­jan Horváth László kohómaster­ja, kohó- ás gépipari miniszter beszélt. mondott beszédet: ■Ezután Zsofimier­ Mihál­ v, az Zsofinyec Mihály elvtárs beszéde — "Jogos öröm, 4 jól végzett munka tudata töltheti el e hatal­mas alkotás építőit, akik most végső formájában láthatják maguk ellőtt azt, amiért éveken keresztül küzdöttek. Sztálinváros és a vas­mű —­s címek egyik legfontosabb része, a ma átadásra kerülő nagy­olvasztó — a mi szocializmust építő, saját jólétén munkálkodó népünk erőfeszítéseinek a gyümöl­cse. Minden magyar munkás, dolgozó paraszt és értelmiségi úgy tekint Sztálinvárosra, az új nagyolvasz­tóra, mint a legnagyobbszabású békeművünkre. Sztálin­város, Sztá­lin Vasmű építésének munkája né­pünk tudatában elválaszthatatlanul eggyéforrott a béke védelmének gondolatával.­ A most elkészült nagykohó hazánk egész népe előtt, de országunk határain kívül élő barátaink, a békeharcosok milliói előtt is a magyar dolgozók tettek­ben megnyilvánuló békeakaratát jelképezi. • A mai napon elérkeztünk ahhoz, amikor a Sztálin Vasmű nagyol­­vasztjóiból nyersvasat csapolnak, hogy nagyrészt acéllá alakítva el­jusson a gépgyárakba. A mai naptól kezdve a trakto­rokat, a szerszámgépeket, a mezőgazdasági gépeket, a ke­rékpárokat nemcsak a diósgyő­ri, az ózdi és a csepeli acélból gyártják, hanem olyan acélból is, amely már a Sztálin Vas­műben termelt nyersvasból ké­szül. A sztálinvárosi nagyolvasztó megindulásának, fejlődésünk mai szakaszában különleges jelentősé­ge van. Különleges jelentősége van azért, mert nagyon kiszélesíti a mezőgazdaság fellendítését szolgá­ló programmunk­acélalapját, s ez­­zel még szilárdabbá, biztosabbá teszi e nagyszerű programm reali­tását. A magyar mező­gazdaság a nagy felvirágzás szakaszába lépett. Bőségesebb kenyér, több hús, tej és egyéb élelmiszer lesz az eredmé­nye e programm megvalósításának. De az eredmény nem hullik az ölünkbe. A győzelem feltételeit áll­hatatos munkával magunknak kell megteremtenünk. Mindenekelőtt fo­koznunk kell a mezőgazdaság gé­pesítését. Mind több, korszereső termelőeszközt: traktort, kombájnt, okét, boronát és egyéb kisgépet kell adnunk a falunak. A sztálin­városi nagyolvasztó megindulásával hatalmas lépést tettünk előre ebben az irányban. Új erő jelentkezett a népgaz­daságban: a sztálinvárosi nagy­­olvasztó, amelynek egynapi ter­meléséből 141­ traktort, vagy 5 100 kombájnt, vagy 400 vető­gépet lehet gyártani. Ezzel a kohóval biztosabban, sikere­sebben folytathatjuk harcunkat nagy nemzeti ügyünkért, a mezőgazdaság felvirágoztatásá­ért. Különleges jelentősége van az új nagyolvasztó f felavatásának azért is, mert segít megbonthatatlanná kovácsolni államunk alappillérét, a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság testvéri szövetségét. Ez a mű, amely a munkásosztály alkotóerejét hirdeti, hatalmas se­gítséget nyújt a falu népének. A munkás-paraszt szövetség egyik legfontosabb anyagi alapja az a vas és acél, amely a munkások ke­­ze nyomán válik gépekké, hogy megkönnyítse, termelékenyebbé, jövedelmezőbbé tegye a paraszti munkát. Amilyen szilárd lesz a sztálin­­városi vasból készült acél, le­gyen olyan szilárd és acélos a munkásosztály és a dolgozó parasztság baráti összefogása! A sztálinvárosi nagyolvasztó ter­melése­ nagy mértékben hozzájárul a közszükségleti cikkek gyártásá­­nak növeléséhez is. Lehetővé te­szi, hogy több könnyűipari, élelmi­­szeripari és nem utolsó sorban épí­tőipari gépet gyárthassunk, hogy jobban el tudjuk látni a lakossá­got a legfontosabb ipari és fogyasz­tási cikkekkel. Az új nagyolvasztó hatalmas se­gítséget nyújt az iparosításban ed­dig elért eredményeink megszilár­dításához. Rendkívül fontos ez az egész népgazdaság, az egész lakos­ság szempontjából. Sikerünket mindenekelőtt mun­kásosztályunk és műszaki értelmi­ségünk odaaljó, lelkes munkája, tatróeaág­a és áldozatkészsége tette lehetővé. És ez nem egyedül a Szt­áli­nv­áros­iak­ra vonatkozik. A sztálinvárosi építők kimagas­ló érdemei mellett óriási szerepük volt azoknak is, akik nem itt a helyszínen, hanem távol, az ország minden részében, üzemében segí­tették a nagyolvasztó üzembehelye­­zését. A kooperáló, a Sztálin Vasműnek szállító üzemek sokasága nyújtot­ta segítő kezét, az egész ipar kö­­zös, nagy nemzeti megmozdulása tette lehetővé, hogy elérjük cé­lunkat A kohó építői, szerelői, a kohó alkatrészeit gyártó munkások és a velük küzdő műszakiak valóban hősies munkát végeztek. A nagy munka közben kovácsolódtak ösz­­sze a műszaki és fizikai dolgozók, mérnökök és munkások, így tud­ták legyőzni a munka közben je­lentkező nehézségeket. Dolgozó népünk nagy szeretet­tel és megbecsüléssel adózott Sztá­­linváros építőinek. Három Kos­suth -díjas, 61 ko­rmánykitüntetett, háromezer sztahanovista került ki innen és több mint kilencezer dol­gozó kapta meg a „Sztálin Vasmű“ emlékérmet. A Sztálin Vasmű és az új nagy­­olvasztó megalkotásából oroszlán­­részt vállalt ifjúságunk. Számtalan esetben mutatták meg a fiatalok, hogy lelkesedésükkel, önfeláldozá­sukkal élére tudnak állni az építő­­munkának. És lehet-e természete­sebb dolog, mint hogy a fiatal szo­cialista város építésének legoda­­adóbb, legragaszkodóbb harcosa az ifjúság? Az a fiatalság, amely Sztálin­­városban tanulta a szocializmus építését, nagyot nőtt politikai ön­tudatban, szakmai tudásban, szi­lárd magatartásban. Példát vehet róluk sok magyar fiatal! Az építés sikerének döntő té­nyezője volt a mi nagy pár­tunk, a Magyar Dolgozók Párt­ja. A párt szervezte, vezette a harcot a Sztálin Vasmű építé­séért, az új nagyolvasztó üzem­behelyezéséért. A párt tels­esí­­tette harcra az új kohó épí­tőit, tette nemzeti üggyé e cél valóraválását, monkásai tízezreit, a mémnökois, technikusok ezreit az országnak­­több mint 60 üzeméből és tervező­­intézetéből. A párt nevelte a város és a vas­mű építkezésének dolgozóit, a párt szította fel az emberek lelkesedé­sét, acélozta meg energiáját, tar­totta ébren hazaszeretetét. A párt türelmes nevelőmunkája formált hősöket, egyszerű, mindennapi em­berekből. A kohóépítés sikerét a baráti ,Szovjetunió önzetlen testvéri segítsége tette lehetővé. Az új nagyolvasztó terveinek legnagyobb részét a Szovjetuniótól kaptuk. A legkorszerűbb gépeket, berendezéseket a Szovjetúnió bo­csátotta rendelkezésünkre. Mérnö­keink, technikusaink a helyszínen, a Szovjetunióban tanulmányozhat­ták a világ legmodernebb kohá­szati kombinátjainak működését. Itt, a Sztálin Vasműnél nyújtottak a szovjet emberek baráti segítsé­get e hatalmas méretű munka ki­vitelezésében. Szovjet barátaink együtt harcol­tak a magyar dolgozóikkal, és az­zal, hogy felépült az új nagyol­vasztó — velük együtt győzedel­meskedtek. Köszönet érte a mun­kában résztvett szovjet elvtársak­nak, hála a nagy Szovjetuniónak. Tisztelt elvtársak ! A Sztálin Vasmű nagyolvasztója készen áll, hogy biztosabban halad­hassunk előre, kitűzött céljaink útján. A cél viágos: tartós, állandó jólétet, boldog életet akarunk teremteni dol­gozó népünknek! Ezt­ a­ célt szolgálja az a Hei­kes munka­verseny, amely pártunk koztgress­zusának tiszteletére mind szélesebb méretekben bontakozik ki, a much­a felajánlások méltóan, fejezik ki azt az érdeklődést, amellyel dolgozó napdai, a kon­­gresszus elé tekint, azt a szeret­­e tét, bizalmát és hűségét, amelyet dolgozóink pártunk iránt tanúsít tatnak. Egész dolgozó népünk méltán tekint érdeklődéssel pártunk k­om­­gresszása elé, hiszen ez a kon­gresszus az új szakasz első kon­gresszusa lesz. Ez a kongresszus hosszú időre megszabja majd az új szakasz feladatait és világosan megmutatja a jólét, a további fel­emelkedés útját. Azok az új munkasmkerek, ame­lyek a kongresszusi atenkaverseny során születnek, egy-egy üzenetet jelenítenek a kongresszus számára és azt fejezik ki, hogy dolgozóink siaját ügyüknek tartják a Közpon­ti Vezetőség határozatait, készen állnak azok hiánytalan megvaló­­sítására. A dolgozó nép munkája, amely­nek megtestesült jelképe a Sztálin­­városi nagyolvasztó is, elvezet bennünket a nagyobb bőséghez, a jobbmódú, szebb, gazdagabb élet­hez. Éljenek az új nagyolvasztó hős építői, szerelői, műszaki vezetői! Éljen a szocializmus építésének vezető ereje, nagyszerű munkás­­osztályunk, amely ismét bizonysá­gát adta öntudatának, áldozat­­készségének! Éljenek segítőink és küzdőtár­­sai­nk, a szovjet emberek! Éljen és virágozzék a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság! Legyen ez a kohó jelképe a szilárd munkás-paraszt szövetség­etek! Éljen a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri barát­sága. Éljen ra­kohóépítés lelkesítője, minden győzelmünk szervezője, a Magyar Dolgozók Pártjai — fe­jezte be beszédét Zsófia Pnc elvtárs. MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL. Ipari tanulók területi versen?-«. — a paresetegi acahad­­hág nagy ünnepe. _ A kongresszusi felajánlások • megvalósulás útján a számitógépüzemben, _ IVcpmnelek tapasztalatcseréje. Az ünnepi csapolás A sszák­márosi kohó előtt még tart az ünnepség. Betm, a mű­­szerházban, s előtte, az öntőcsar­nokban izgalommal készülnek az ünnepi csapolásra. Néhány perccel tizenhét óra előtt pártunk vezetői, a kormány tagjai, a bányák, a gyárak, a falu küldöttei és a hős építők, akiknek tehetségét, szorgalmát dicséri a nagy mű — már ott állnak az ön­­tőcsarnokban. Balázs Lajos főol­vasztár a műszerház melletti kis­­haranghoz lép. Megkonditja. Az érces hang: jel a csapolásra. L. Szász Antal olvasztár felhúzza két hásskesztyűjét. Most ott áll az új nagykohó mellett, hosszú acélrudrrt vesz kezébe, a csapolóny­úshoz megy, hogy utast nyisson az izzó­fehéren folyó vasnak. Balázs La­jos főolvasztár és a 26 éves Zakhar László főolvasztár is segít neki. Szikraeső lövel ki a nyitásból. Pon­tosan 12 órakor előtör a salak, majd az izzó vasfolyam kígyózva, sisteregve fut a csatornán át; előbb csak vékony érként, majd egyre szélesebb sugárban zúdul le a csarnok mellett a vágányon vá­rakozó üstbe. Az ömlő vas vörös fénye besugározza az új harcra, új hőstettekre induló sztálinváros . Előre a kongresszusi zászlóért A Wofhelm Pieck Vágom­­ás Gépgyár kovácsüzemének dolgo­zói is .Ek­he nem készülnek pártunk harmadik kongresszusának méltó megünneplésére. Többek között Ta­kács Lajos sztahanovista kovács felajánlotta, hogy a közszükség­leti cikkekből a reáeső részit, a m­agyar fejszéket határidő előtt­i nappal, minőségi munkával már­cius 12-ig elkészíti, továbbá Józsa Zoltánt segíti tapasztalatainak át­adásával. Takács Lajos Kovács a 166 százalékos teljesítményével harcol vállalásának marad­éktalann teljesítéséért. Józsa Zoltán tanító­jának muiicamouszeret nasamuaj­i­­­va, közel 140 százalékot teljesít. Peng Imre ifjúmunkás brigádja szintén a legjobbak között van- Átlagos teljesítményük 160 sz­áza­­lék, s ezzel elnyerték a komgresz," szusi verseny legjobb brigádja cí­mű III.­­fokozatú versenyzászlót. Vadas János művezető felajánlot­ta, hogy az üzem 107—110 száza­lékos átlagát a kongresszusig 115 százalékra emeli és megszilárdítja a munkafegyelmet, a legutóbbi értékelés szerint 112 százalékot teljesített. A értékelés szerint már 111 százalé­kot ért el. Hasonló szép eredményt ért el Szabó Mária ifi orsózó is. Régi átlaga 92 százalék volt. Vál­lalta, hogy 100 százalék fölé emeli teljesítményét. ■ Horváth András­né sztahanovista munkamódszer-át­adó segítségével jelenleg 120 szá­zalékban teljesíti napi normáját. .4 szövődé dicsőségtábláján Csiz­madia Erzsébet­­ gépes ifiszövő neve szerepel. Régi átlaga 121.000 vetés volt naponta. Felajánlotta, hogy gépenként napi ezer vetéssel emeli teljesítményét. Megérdemel­te, hogy neve kikerüljön a legjob­­bak­ közé, mert vállalását túltelje­sítve, gépenként 3 ezer vetéssel emelte napi teljesítményét. Lenke Tibor ifi sztahanovista művezető felajánlotta, hogy a géphatásfo­­kot 71,1 százalékra emeli. A leg­utóbbi érték­elés szerint 16.1 száza­lékos géphatásfokk­al dolgozott. Dicsőségtábla a Győri Gyapjúfonóban A Győri Gyapjúfonó- és Szövő­gyárban valamennyi üzemrészben dicsőségtáblát állítottak fel. A dicsőségtáblán tüntetik fel a kon­gresszusi verseny legjobbjait és a legnagyobb fejlődést mutató dol­gozók neveit is. A fésűs fonodában egyre többet szerepel a dicsőség­­táblán Bölcsics Ibolya ifi gyűrűs­­fonó neve. Januári átlagteljesít­ménye 100 százalék volt. Felaján­lotta­ ,a harmadik pártkongresz­­szus tiszteletére 101 százalékra emeli teljesítményét, a legutóbbi

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék