Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

Éljen és virágozzék a Szovjetunió népei és a magyar nép megbonthatatlan barátsága! Molotov elvtárs beszéde a genfi értekezlet csütörtöki ülésén Genff, április 29. (MTI) A genf­i értekezlet csütörtöki ülé­sén felszólalt V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere. V. M. Molotov a többi között a kö­vetkezőket mondotta: Elnök úr! Küldött urak! Az ide­vágó határozat értelmében a mos­tani genfi értekezleten két kérdést kell megvalósítani: először a koreai kérdés békés rendezésének kérdé­sét, másodszor az indokínai béke helyreállításának kérdését. Az értekezlet mai összetételében a Koreára vonatkozó kérdésekkel kezdte meg munkáját. Az a feladat áll előttünk, hogy békés úton megteremtsük az egységes és független Koreát. E feladat megoldása elsőrendű jelentőségű a koreai nép szá­mára és egyúttal fontos ténye­ző lenne a nemzetközi feszült­ség enyhítése szempontjából A koreai kérdés megvizsgálása során nekünk számolnunk kell azokkal a gyökeres változásokkal, amelyek az ázsiai országok politi­kai fejlődésében az utóbbi időben, különösen a második világháború befejezése óta mentek végbe. Ismeretes, hogy hosszú éveken át — egyes esetekben néhány év­századon át — az ázsiai országok­ban más, nem ázsiai államok ural­kodtak, ezen országok népeit pe­dig megfosztották atól a lehető­ségtől, hogy maguk döntsenek sor­sukról. Ez a helyzet egyes álamok hódító, imperialista politikájának volt az eredménye. Ez a politika azonban már lejáratta magát. A mi időnkben egyre nyilván­valóbb kudarcba fullad minden olyan kísértet, hogy a régi gyarmatosító politikát folytas­sák. Ezzel a körülménnyel a genfi értekezleten számolni kel­l, mind a koreai kérdés, mind az indokínai kérdés megvizsgálása során. Az ázsiai országok népei komoly sikereket értek el a függetlensé­gükért, az idegen uralom alóli fel­­szabadulásukért vívott harcukban. Ma már lehetetlen figyelmen kívül hagyni ezt. " I­­"** A földkerekség lakossága körül­belül 2 milliárd 400 millió ember­­ből áll. A föld lakosságának több mint fele Ázsia területén él. Ázsia lakosságának túlnyomó többsége azonban még a XX. század elején is,­­vagy gyarmati helyzetben, vagy félgyarmati és függő helyzetben volt. Azóta gyökeres változások tör­téntek Ázsiában. Ebben a vonatkozásban döntő fordulat történt az Oroszországban 1917-ben végbement szocialista for­radalom óta, azóta, hogy megala­kult a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége, amely szakított a cárizmus imperialista politikájá­val és a más országokkal való kap­csolatait ezen országok nemzeti szabadságának és függetlenségének elismerése alapján alakította ki. Ez az új helyzet lelkesítette azokat a tippeket, amelyeknek évszázadokon át harcolniuk kellett nemzeti sza­badságukért és függetlenségükért. A régimódi nézeteket valló em­berekben, akik nem képesek meg­érteni a történelmi változásokat, például az ázsiai országokban végbement történelmi változásokat, ezek az események néha teljesen eltorzult formában tükröződnek vissza. Ezek az emberek hajlandók mindenütt „kommunista cselszövé­­nyeket", „a Kreml ügynökeit" stb keresni. Ezek az emberek a kommunizmus számlájára írták az elnyomott népek mindennemű meg­mozdulását szabadságukért, nem­zeti önállóságukért. Ezek az embe­rek akaratuk ellenére a kommu­nisták tekintélyét növelik olyan esetekben is, amikor a kommunis­táknak semmi közük a dolgokhoz. Ezek az emberek nem számol­nak azzal, hogy annak az ön­feláldozó harcnak, amelyet a különböző politikai nézeteket és meggyőződést valló emberek folyta­tnak nemzeti szabadsá­gukért és függetlenségükért, a tulajdonképpeni oka a népek régen megérett törekvése, hogy felszabaduljanak az idegen függőség, a gyarmati szolgaság alól. Az Ázsiában lefolyt alapvető po­litikai változások mindenekelőtt leginkább a több mint ötszázmillió odosságú Kínában tükröződnek vissza. Amióta megalakult a Kínai Népköztársaság, itt is létrejöttek a népi demokratikus rendszer szi­lárd alapjai és így ostobaság lenne nem számolni ezzel a ténnyel. Kínában a szo­ciális, gazdasági és politikai át­alakulások mindenki szeme lát­tára folynak és ezt figyelmen kívül hagyni azt jelenti, hogy­­semmibe veszik a legnagyobb történelmi jelentőségű esemé­nyeket. Ki tagadhatja továbbá, hogy a történelem porondjára lépett egy olyan ország is, mint India, amely­nek lakossága több mint háromszáz millió. India még nem is olyan ré­gen gyarmati helyzetben volt. Most azonban már senki sem tagadhatja, hogy India egyre tekintélyesebb helyet foglal el azok között az ál­lamok között, amelyek nemzeti füg­getlenségüket véd­el­mezik és arra törekednek, hogy elfoglalják fon­tos helyüket a nemzetközi ügyek­ben. Állandóan emelkedik az olyan államok jelentősége is, mint Indo­nézia, Burma és más országok. Ez nem jelenti azt, hogy ezeknél az országoknál a tényleges független­ség megteremtése terén min­den simán, harc nélkül megy anélkül, hogy bizonyos bonyodalmak ne tá­madnának egyes államokkal Az el­mondottak azonban azt bizonyítják, hogy Ázsiában valóban igen nagy történelmi változások történtek. Le­hetetlen nem számolni ezzel a ténnyel, amikor megvizsgálunk bár­minő olyan időszerű kérdést, amely az ázsiai államokra­ vonatkozik. Mialatt igen nagy események történtek, amelyek az ázsiai orszá­gok és mindenekelőtt Kína nemzeti és szociális újjászületésének kezde­tét jelentik új, demokratikus alapo­kon, amelyek összhangban állnak a haladás és a demokrácia fejlő­désének jelenlegi szakaszával, bizo­nyos amerikai körök görcsösen ra­gaszkodnak a régihez, a gyarmati és félgyarmati rendszer fenntartá­sához. Csakhogy az a körülmény, hogy nem akarnak számolni az ázsiai népek fejlődésében végbe­menő történelmmi változásokkal, nem igazolhatja azoknak az államoknak politikáját, amelyek jelenleg is ab- ban látják feladatukat, hogy fenn­tartsák a reakciós klikkeket és a gyarmati rendszereket Ázsiában. Az Egyesült Államok ellenséges poli­tikája a Kínai Népköztársasággal szemben a legnegatívabb módon hat ki az időszerű ázsiai problémák megoldására. Ennek az agresszív politikának nincs semmiféle perspektívá­ja mert ellentétben áll Ázsia — és nemcsak Ázsia — egész történelmi fejlődésének mene­tével és a jelenlegi körülmé­nyek között fő akadálya an­nak, hogy a népek szabad­ságának és nemzeti jogainak alapelveivel összhangban ren­dezzék az időszerű ázsiai kér­déseket. A genfi értekezlet lehetővé teszi, hogy minden oldalról megismer­kedjünk azokkal az ázsiai problé­mákkal, melyet jelenleg a leg­időszerűbbeknek tartanak. Itt most lehetőségünk van arra, hogy meg­hallgassuk a különböző nézeteket és eszmecsere alapján olyan meg­oldást találjunk a felmerül kérdé­sekre, amely megfelel az érintett országok érdekeinek és egyúttal a haladás és a béke megszilárdítása érdekeinek. Ha így kezeljük pél­dául a koreai kérdést, ez sokban elősegítheti az egységes és függet­len, demokratikus Korea megterem­tése kérdésének békés úton való megoldását, elősegítheti a koreai kérdés valóban békés rendezését. A genfi értekezlet el fogja ezt érni, ha abból az ebből indul ki, hogy az ázsiai népeknek megvan a teljes joguk arra, hogy maguk döntsék el ügyei­ket, s hogy ez mindenekelőtt­­saját dolguk. A többi államnak, köztük a genfi értekezleten résztvevő államoknak is az a feladatuk, hogy baráti erőfeszítéseikkel segítséget nyújt­sanak Ázsia népei számára ebben az ügyben. Ha pozitív eredményeket érünk el a genfi értekezleten, ez elő­segítené más kérdések — és emellett nemcsak ázsiai kér­dések — rendezését is. Csou En Laj, Kínai Népköztár­saság küldöttségének vezetője kife­jezésre juttatta itt azt a gondola­tot, hogy kívánatos az ázsiai orszá­gok egyesült erőfeszítése az ázsiai béke biztosítása terén. A szovjet küldöttség teljes mér­tékben osztja ezt a véleményét. Ak­ként Európában az európai népeknek, hasonlóképpen az ázsiai népeknek is olyan lépé­sekér­t kell tenniük, amelyek összhangban vannak a béke megszilárdításának érdekeivel Európában, Ázsiában és az egész világon. Ünnepélyes keretek­ között megnyitották „A népi demokratikus országok m­unkásmozgalmának története“ múzeumot Pénteken délután ünnepélyes ke­retek között megnyitották a Ma­gyar Munkásmozgalmi Intézetben „A népi demokratikus országok munkásmozgalmának története" mú­zeumot. * Réti László, a Magyar Munkás­mozgalmi Intézet igazgatója üdvö­zölte a megjelenteket, majd Hor­váth Márton, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ün­nepi megnyitó beszédében többek között a következőket mondotta: Mire tanítja népünket a népi de­mokratikus országok munkásmoz­galmát bemutató múzeum? Először is a marxizmus elmélete után a történelmi tények gyakorla­tával bizonyítja a szocialista for­­­­radalom győzelmének nemzetközi jellegét. A népi demok­ratikus országok­­ munkásmozgalma arra tanít, hogy , annak a szabadságharcnak, ame­­­lyet a világ­ népei a huszadik s­zá­­á­zadban az­­imperializmus gyilkos rendszere eliten folytatnak, legfőbb vezetője és szervezője a munkás­­osztály és az egész dolgozó nép új típusú pártja. Arra tanít, hogy a huszadik századiban eszmei fegy­­vereinket a tömegek ütegszerve­­izáiliinak, mozgósításának, vezeté­­sének művészetét, magát a tény­leges felszaa­bajdnilást s napjainkban a szociálramms építését mínidainy' niyiunik raaigy p­éldaképpéntaki a Szovjetunió úttörő kommunista pánt­jáinak, a Szovjetúnió népeit­­nek, a világ proletariátus láng­eszű vezérének, Leninnnek és mű­ve nagy folytatójának, Sztálinnak köszönhetjük. Ugyan­akkor arra is figyelmeztet ez a kiállítás, hogy az imperializ­mus felett aratott győzelem, a de­mokrácia megteremtése és a szo­­cia­lizmus építése a helyi körülmé­nyek, a történelmi helyzet és idő­pont által megszabott különböző formák és keretek között zajlik le az egyes országokban. A kiállítás a népeik testvériségére tanít. A Szovjetunió vezetésével a demokrácia és a szocializmus tábo­rába tartozó népek között az egyen­jogúság alapján a népeik új, a tör­ténelemben eddig ismeretlen kapcso­lata fejlődött ki.A kiállítás legfőbb tanulsága, hogy e kis és nagy országok, melyek hősies önfeláldozással képesek vol­tak kivívni és megtartani a szabad­ságot és el tudtak m­indmin­ a demo­krácia és szocializmus útján, le­­győzhetetlenné váltak. A népi demo­kráciák országai, élükön a Szovjet­unióval, testvér­­egységben és szö­vetségben összeforrva, az elnyomott népekhez fűződő testvéri szolidari­tással visszaverik és legyőzik az im­perializmus minden háborús provo­kációját. MI ÚJSÁG AUSZTRIÁBAN? (Miről írnak az osztrák lapok) Erika Lorenz és Anna Sietl­­müller évek óta a bécsi Herm­­­atischer Hauptstrasse 186. szá­mú házban laktak. A két asz­­szony áprilisban felszólítást ka­pott a bécsi lakáshivataltól, hogy „kilakoltatás terhe mel­lett" költözzenek ki lakásukból és adják át a lakáshivatal által kijelölt új lakónak. Új lakást nem kaptak, nem volt hová menniök így nem költöztek ki. Mindkettő­jüket kilakoltatták.Az asszonyok gyerekeikkel — egy kilenc és egy tízéves lánnyal azóta az utcán bol­yonganak. — A hideg és az eső elöl több, mint két hete kávéházban vagy a mozik előcsarnokában húzódnak meg, néha-néha pedig egy-egy ismerős könyörül meg rajtuk, s így jutnak fedélhez éjszakára. Két éjszakát a rendőrségen töltöttek, mert éjszaka "csavargás" miatt bevitték őket a rendőrőrszobára. A szerencsétlen családok ennek is örültek, mert legalább fedél alá ju­tottak és lucskos cipőjüket, harisnyájukat megszáríthatták. Panaszt tettek a lakáshivatalban, ahol azonban kereken kijelentették, hogy semmi kilátásuk nincs lakásra. Néhány éve folyik a harc a kisbérleteket Mörbisch am See (Fertőmegye­s) környékén. A Wlingenbachi (kelénpataki) nagy­bérlő, Karall hatalmas föld­területet bérel itt az Eszterházy „hercegi" birtokból és a m­ör­­bischi kisparasztok, földmunká­sok képtelenek a nagybérlet nyomása miatt a legkisebb élet­ lehetősé­­get is megszerezni. Kisparcellákban néhány hold földet követeltek, amit azonban Karall — kitűnő összeköttetéseinek felhasználásával — mindenkor megtagadott. A Kisparasztok és Földmunkások Szövet­sége elkeseredett harcot indított a nagybérlő ellen. A kisparasztok és földmunkások azzal a jelszóval indultak harcba, hogy a föld azé, aki azt megműveli és nem lehet néhány ember spekulációs eszköze. A harc eredménnyel járt, mert a tömegek nyomására kénytelenek vol­tak jelentős területet ebből a hatalmas birtokból kisbérletek formá­jában átadni a kisparasztiénak és napszámosoknak. A burgenlandi és az osztrák parasztok tudják jól, hogy ez még nem jelent földrefor­mot, tudják, hogy azért még kemény harcokat kell vívniuk, hogy a nagybirtokosok és mágnások földjei a kisparasztok kezébe jussa­nak. Érzik azonban erejüket, érzik a harc jelentőségét, mert ez a győzelem — ha csak kisbérlet formájában is jutott kezükbe a föld — eredményt jelent. Az osztrák asszonyok kon­gresszusa után, egy ott megvá­lasztott bizottság az osztrák asszonyok nevében nyílt levelet ____ intézett és adott át az osztrák szakszervezetek vezetőségének. A levélben követelik, hogy egyforma munkáért egyforma bért fizes­senek a nőknek is. Felhívja a figyelmet arra, hogy ez az elv érvé­nyesüljön már a kollektív szerződések megkötésénél is és küszöböl­jék ki azokat az igazságtalan „női bérkategóriákat", amelyek eddig szerepeltek a kollektív szerződésekben. A továbbiakban a nyílt levél kiemeli, hogy azoknak az asszonyoknak, akik hivatásuk mellett ház­tartást is vezetnek, adjanak módot a háztartási munkára is. Valamint hozzanak törvényes rendelkezéseket az anyavédelem területén. Mind­ezekre szükség van, mert Ausztriában ezen a téren visszataszító álla­potok uralkodnak. Mit csinál Kesselring Auszt­riában? A cím alatt beszámol a lap arról, hogy hivatalos je­lentés szerint a háborús bűnös Kesselring, volt Hitler­ tábornok, Ausztriában néhány napot „üdü­léssel" töltött. A hivatalos jelen­­n­etéssel szemben, azonban a té­nyek azt mutatják, hogy az osztrák katonai szövetség vezetőjével tárgyalt és megbeszélték — Wörschachban — a háborús propaganda és uszítás, Ausztria milita­­rizálásának terveit. Mindez azonban nem történhetett meg az osztrák kormány tudta nélkül. Egyezmény a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság között 1953. december 31 és 1954. áp­rilis 29 között a Kínai Népköz­­társaság kormányának küldöttsé­ge és az Indiai Köztársaság kül­döttsége tárgyalásokat folytatott Pekingben a két ország közötti kapcsolatokról Kína Tibet körze­tének kérdésében. A tárgyalásokról Pekingben ki­adott közlemény a többi között hangsúlyozza: A Kínai Népköztársaság Köz­ponti Népi Kormánya és az Indiai Köztársaság kormánya — attól az óhajtól vezéreltetve, hogy előmoz­dítsák a Kína Tibet körzete és India közötti kereskedelmet és kulturális kapcsolatokat, vala­mint, hogy megkönnyítsék a két ország népei közötti zarándoklást és utazást, — elhatározta, hogy egyezményt köt az alábbi elvek alapján. Egymás területi integritásának és szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása; kölcsönös illegnemtámadás; kölcsönös be nem avatkozás egy­más belügyeibe; egyenlőség és kölcsönös elő­nyök; békés egymás mellett élés. A fenti ebek alapján a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köz­társaság egyezményt kötött Kína Tibet körzete és India közötti ke­reskedelemről és kapcsolatokról. A hatodik cikkely kimondja: Az egyezmény aláírásával egy­idejűleg az alábbi tartalmú jegy­­zékváltás történt Csang Han Fu külügyminiszterhelyettes és N. Raghavan nagykövet között: India kormánya örömest vissza­vonja Kína Tibet körzetében lévő katonai kísérő alakulatait és át­adja teljes felszerelésükkel Kína kormányának az összes pihenőhá­zakat, posta, távírda és távbeszé­lő szolgálatokat, amelyek Kína Tibet körzetében India kormá­nyának birtokában vannak. A két fél Pekingben további tárgyaláso­kat folytat az ezzel kapcsolatos gyakorlati intézkedésekről, vala­mint más kérdésekről, mint a két fél kereskedelmi ügynökségeinnek és kereskedőinek elszállásolása, állandó jellegű kereskedelmi ügy­nökségek létesítése a két kor­mány által, a kereskedők és za­rándokok utazásának és normális kereskedelem folytatásának kér­dések

Next