Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. július (10. évfolyam, 154-181. szám)

1954-07-01 / 154. szám

A viktorfiteám elsz­ilíja a grófladaméri Határban !E­­gy Síí­f járási­ tanács tájegy­ség-értekezletére érkezett termelő­­szövetkeszeti elnökök, agronóm­u­­sok­­és géjfállomás- vezetők, vala­­mint az ásványrárói gépállomás­ról jött kombájn kedden már kora délelőtt mozgalmas életet varázsolt Gsörladam­ér község utcáira. El­jöttek szinte minden házból a helybeliek, megcsodálták a faluba első ízben érkezett hatalmas, le­nyűgöző méretű arató cséplő kom­bájnt, mely ott állt az iskola előtt. Az iskolában Csémi Sándor elv­társ, a győri járási tanács mező­­gazdasági osztályvezető helyettese tartotta meg beszámolóját a járás mezőgazdasági szakembereinek. Kiemelte, hogy a termelőszövetke­zetek, a gépállomások a kormány­ Programm megjelenése óta — kü­lönösen a munkafegyelem megszi­lárdulásában és a tervek teljesí­tésében — értek el szép eredmé­nyeket. A további fejlődés érdeké­ben azonban elengedhetetlenül szükséges a politikai és gazdasági vezetés további megjavítása. Kö­vetendő példának állította a péri, kinyi­te a gyulamajori termelőszö­vetkezeteket,, Felhívta a figyelmet a növényápolásnál a gépsértő kihasználására, mely sok munkaerőt kímél és az így felszabadult munkaerő hasznos, jó munkát tud végezni egyéb me­zőgazdasági munkákban. A követ­­kező órák és napok még feszí­tet­tebb és odaadóbb munkát kívánnak a termelőszövetkezetekben és egyé­nileg dolgozó parasztságunktól, gázállomásainktól. Jól szervezett munka árán feltétlenül elérendő, hogy legkevesebb szemveszteség­­gel, minőségi munkát végezve ta­karítsuk be az idei gabonatermést — fejezte be beszámolóját Cserni elvtárs. A beszámolót élénk hozzászólá­sok követték. Hechle Károly elv­­tára Bőn­yről, sürgette az arató- , gép megérkezését a mezőgazdasá­gi gépgyárból. Rumi Gyula, a péri Micsurin tsz elnöke, elmond­ta, hogyan érték el, hogy ma már termelőszövetkezetük példamuta­tóan dolgozik, erősödik, gazdag­szik. Szerinte a munkára is áll: „Amilyen ágyat vetünk magunk­nak, olyanban alszunk A kukori­cát már háromszor kapálták — mondta — és tiszta növényparcel­­láink vannak. Elmodta, hogy náluk igazán dicsőség dolga lesz az idei jó termés betakarítása. Tagságuk gazdagszik azzal is, hogy csak ga­bonából 430 mázsa a beadási csök­kentés. .Ezt nyújtotta pártunk és kormányzatunk gondoskodása. Kéri a gépállomások dolgozóit, mutassák meg, hogy milyen segí­tőtársa a gép az embernek. Ezután Horváth Pál, az ásványrárói gép­állomás igazgatója bejelentette, hogy gépeikkel bármely pillanat­ban megkezdetik az aratásfelépü­lést. Kérte, hogy a gereblyézést ■ly. aratással egyidőben végezzék el, hogy F­ü v­effi a falu népével — ki gyalog, ki kocsin — kivonult a kombájn­nal együtt az öregföldre. Minden­ki ott akart lenni Győrladaméron az Esze Tamás tsz árpa táblájánál az első kombájn aratás cséplésnél. Három órakor felbúgott a kombájn, köröskörül az idesereglett dolgozó parasztok, egyénik és szövetkeze­tiek, árgus szemekkel figyelték a hatalmas gépet, mint vágja az ár­pát. Egyik sor a másik után vá­gódik le... A gép nyomában em­bertömegek, keresni kezdik, van m­­árpaszem a tarlón, de bizony hasz­talan keresik. Megjegyzik ... na, ezután hiába jönnek a libák a tarlóra, nem találnak egyetlen sze­met sem. Amíg Tóth András komi­­bájnvezető a szalmagyűjtőből le­­engedi a szalmát, Csala Alajo­s dol­gozó parasztnak kedve kerekedik, felmegy a kombájnra, hogy egé­szen közelről­­megszemlélje a gép alkatrészeit. Csillogó szemekkel jön le és végignéz a szinte lebo­rotvált gabonaföldön. — Ké, emberek, most már nem kell izzadniok a kaszásoknak, ma­­rokszedőknek, kévehordóknak, de a cséplőgép etetői, törekhordói sem nyelik már többé a port, ott, ahol a kombájn arat — mondja. — Ru­dics agronómus megtoldja a szót. De milyen gazdaságos a gépi erő, 75 ember munkáját végzi el ugyanazon idő alatt egy napon és csak 36 forint holdanként a költs­ség és 10­­mázsa elcsépelt gaboná­ból 42 kilogramm a gé­prész. A közeli Győrzámolyról Nagy Ist­ván, Szabó János és több egyéni dolgozó paraszt jött át annak hal­latára, hogy a szomszédos köz­­ség­ határát a kombájn takarítja be. Igazi ünnep ez a nap, az ide­­sereglett győrladamériaknak, az eljött nyúli, kenyrétalapi, enes­si, pari, tapi és a járás többi közsé­géből ideérkezett dolgozó paraszt­­oknak. — Ez a máj az első igazi parasztünnep a faluban — mond­ja Kovács József, ahogyan Parara Imrével beszélget — bevonult a mi életünkbe is a gép — néznek ösz­­sze örömmel. Kombájn aratja, elépdd a ládámén határt. Közben megérkezik a vagongyári dolgo­zók patronáló brigádjának autó­busza is. Biczó Rezső, Tóth József, Ági Mária és a többi üzemi dol­gozók eljöttek­­ közvetlenül mun­kájuk után a földre, hogy, együtt örüljenek a falu dolgozóival. Most együtt bizonyítják: pártunk és kormányunk a mezőgazdaság fej­lesztése során ellátja gépekkel a falut, ez a kormányprogramus megvalósulásának egy része. Köz­ben az 1872-es Kmag kombájn csak egyre nyeli az árpát. Pinke Lajosné, Oláh Istvánné és a többi asszonyok együtt látják a kíván­csi, érdeklődő százakkal, hogy a kombájn­­milyen minőségi munkát végez a ladamériak földjén. Egy óra sem telik bele, 22 kövér zsák­kal térnek be a kocsik a község­be. Az első termés a kombájntól. De még milyen gyönyörű 14 mázsás átlagra számítunk az árpából — mondja Sági elvtárs n­ö­v­é­ny term­osztási brigád vezető, amint a pocakos árpaszemeket vizsgálja. Bevonult a kombájn a ladaméri dolgozó parasztok életébe, és a továbbiakban majd mindenüvé — hirdeti a szocializmus útjára lé­pett dolgos népünknek az üzend és parasztok dolgozók alkotó ere­jét, széttéph­etetlen szövetségét. Biztosítja a nagyüzemi mezőgaz­­dálkodás gépi munkájának ki­­e­­ríthetetlenül nagy lehetőségeit — az emberek javára. a farlebontást is időben el tudják végezni. Radics József területi agronómus elmondta tapasztalatait. Szerinte a tsz vezetőség jó munkaszervező készségén áll, vagy bukik, a jó termés elérése, növényekből, ga­bonából és állattenyésztés vonalán egyaránt. Kijelentette, hogy az ag­­ronómusok jó munkatársak lesznek a virágzó termelőszövetkezet ki­alakításában. Szakács Ferenc elv­­társ, a Wilhelm Pieck-gyár dolgo-­­­zó­ja, kérte a gépállomásokat, hogy , a gépállomásokról azonnal tegye­­­­nek jelentést géphiba esetében, hogy nyomban segíthessenek, a patro­­nálócsoport mindennapos kapcso­latait tovább ápolják a sziget­köziekkel. Hegedűs Miklós, a já­rási állattenyésztő állomás veze­ ,­tője, a szilárd takarmányalap biz­tosításának fontosságára hívta fel a figyelmet. Jób Károly járási főagronómus ismertette a­z időben , való betakarítás előnyeit és azt, , hogy a késedelmeskedés okozta , szemveszteség mekkora kárt je­lent. Pr­evics elvtárs, a község ta­­­­nácselnöke zárta be a jól sikerült­­ tájegység-értekezletet.­­ Délután következett a nagy nap , fénypontja,, Az értekezlet résztvet­i Jókai Mór: A VILÁG VÉGE ... És ezután széjjelnéztek az emberek: a nap csak úgy ragyo­gott az égen, mint azelőtt, fa, fa csak úgy zöldült, a föld meg sem mozdult állóhelyében. Az emberek megtapogatták egymást és saját magukat, tehát csakugyan élünk? Tehát nem vesztünk él. Ezen a vi­lágon vagyunk-e, vagy már meg­haltunk, de nem vesszük észre. Az erősebb hitűek azt mondták, hogy „ahól nem kell még­ örülni, az órák járnak rosszul, a Hullai csillag­vizsgáló-torony szerint volt értve a világvége, az pedig meglehet, hogy későbben jár.“ Meg azután tehát elmúlt egy ag­godalmas óra, hanem amint egy órával túl a kirendelt időn sem akart elérkezni a végső ítélet, akkor elkezdtek az emberek először lassan, azután hangosan nevetni, először egymáson, aztán magukon, úgy, hogy ez órában az egész száraz­földön nem hallatszott egyéb ka­cajnál, hogy nem jött el a világ végső órája, hogy megcsalták egy­mást az emberek és az mi szépen sikerült, mindenki mást csalt meg, mert hiszen maga senki sem hitte, s ezen most pompásan lehetett ka­cagni. Mindjárt meglelt minden csap­szék, előjöttek a hegedűk, ittak, ettek, énekeltek, jön nagy lánc és kurjongatás! . . . Benedekné asszonyom is most mosolygott még kedvéből. ... ítélet­nap fejében szépen aláíratta szom­szédasszonyával a számadást. Any­­nyi világi szép, jóban nem kell mással megosztozni. Nagy gyönyö­rűséggel vette elő fiókjából azt a számadást, hogy meggyőződjék róla, miként most is rajta van azon az írás. Lön azonban, hogy egy rövid perc alatt egyszerre elborult az égi Fekete felhőtömegek emelkedtek ki a láthatárból, s gyorsabban, mint a gondolái választák el a földet az égő!. .. mindig mosoglyó Benedekné asszony, csak a­ legelső villámcsa­pásra ijedt fel, annyira f­el volt me­rülve a kiterített számadások vizs­­gálásában, összeszámítgatva, meny­nyire lehessen becsülni Daykayné engedékenységét, amint egy lúdtojás­­nyi jégdarab a két ablakán áttörve, éppen odacsapott az írások közé. — Isten irgalmazz! Egyik villám a másikat üldözte, egyik mennydörgést a másik múlta fölül; a szél szabadon süvöltött már a betört ablaktáblákon keresz­tül. A mindig mosolygó asszonyság most elfeledte, hogyan kell vidám arcot mulatnia ő csak csalfaságból ijesztgeté áldozatait a világ végével, s íme, most az komolyan beteljesül, és ő a túlvilág kapujában oly ter­het ruházott a nyakára, ami őt egyenesen lerántja, se­­a legmélyebb másvilágra, aminek a nevét kimon­dani sem jó. Hirtelen összenyalábolá mind az iratokat, s a zivataron, jégesőn ke­resztül futott ki az utcára és a szomszédházba, ott beesett a szo­bába és kitálalta a szoba közepére valamennyi számadását. — Itt vannak! lsem kellenek. Semmije sem kell nekem a szom­szédasszonynak• Oh hten irgal­­mazzl Visszaadom mindenét, ne száradjon a telkemen! He száradjon az én telkemen. A jámbor Daykayné nem gondolt egyebet, mind, hogy a szomszédasz­­szonynak ijedtében elment az esze. Károly gyertyát gyújtott, hogy jobban lássanak, és azt nagyon oko­san tette, mert abban a percben rohant be a szobába Czenczike is, szél­zilált fürtökkel, rendedött öl­tözetben, ki amint F­árolyt meglát­ta, egyenesen a nyalkába borult, s átölelte mind a két kezével, azt re­­begve fülébe: —Oh Károly, kedves Károly, ha meg kell halni, halljunk meg együtt. A szegény gyermek, midőn any­ját a szomszédba futni látta, ő is utána szaladt, s gondolván, hogy úgy is itt az utolsó óra, eláruld rej­tegetett titkát. Károly gyöngéden magához ölelé a leánykát, s biztatólag mondd nejet: — Ne féljen ,kedves Czenczikém, nemsokára vége lesz a zivatarnak. Már lassabban kezdtek koppanni IV. a táblákon az esőcseppek. Károly odament, kinyitotta az­ egyiket. A két asszonyság valódi könnye­ket sírva adott hálákat az égnek, hogy még egyszer megmutatta ne­kik mosolygó kék színét. Dehát Czenczike? A nap újra ki­sütött, s ha valami még egyszer pi­rosabb lett tőle, az az ő arca volt. Most már nem bánta volna, hogy ha titkát el nem árulja vala ijedté­ben. Károly észrevette a leányka za­varát, s azt indítványozd, hogy néz­zék meg az eltett virágokat: nem történt-e valami bajuk? Oh, azok épen maradtak. A zi­vatar más oldalról jött, ezek fedve voltak Károly szobájában, s igen szépen zöldültek mind. Károlynak az a megjegyzése volt rá, hogy miután már a virágok úgyis jól érzik magukat ide át, nem volna-e célszerűbb, ha azoknak szép gazdasszonyuk is ide költöznek közéjük. Ezzel a kérdéssel természetesen az édes maj­mhoz utasíttatott, aki e pillanatban örömében maga is férj­hez ment volna akárkihez; ilyen­formán a fatális (végzetes) száma­dások mégis csak legjobban ki lő­nek egyenlítve — Károly és Czen­czike által. Beleegyezésül Benedek úr is föl­­keresteték. Ott feküdt ő most is az ászokon, a feje lelógott a földre, a kulacsot a markában tartó. Amint sok rázás, a fülbeb­urjon­­gatás után fölébredt, első pillanata a kulacsra vetődvén, örömteljesen kiálta föl, ahogy csak rekedt tor­kán kifért. „Válpaklacs!(­ Ami széjjelhúzva talán annyit je­lent: „Hála, legyen a papnak, a másvilágon is van kulacs.“ Persze kapacitálták, hogy még most csak az innenső világon va­­gyunk, amiért nagyon megnehez­­telt, mert­­ már, ami kis maradék bora volt, azt is kieresztette a föld­re, hogy a hordában ne maradjon. Sehogysem volt megelégedve ezzel a kimenettel, kivált még miután azt is megtudta, hogy a jég minden szőlőt elvert a határban. V­ege. Tüiszlgisi OüMemafákan Megkezdték a haladó erők üldözésit ★ vétségeken keresnek menedéket az üldöző osztagok elől. Az AFP hírügynökség komoly A guatemalai hadsereg lefoglal­torrásból származó értesülésekre­­a a munkapárt és a szakszerre­­hivatkozva közli, h­ogy a Monzon Zetek helyiségeit, ezredes vezetése alatt álló q­uaite- A demokratikus szervezetek ve­­inalai kormány-junta jószolgála- tetői éa a volt kor­mányhivatalno­­zokat kért az egyesült Államok és kok közül számosan külföldi két Salvador kormányától, hogy köz­­vetítésükkel megbeszélést folytas­son az intervenciós csapatok, pa­rancsnokságával. A kérés eredmé­nyeként Henry F. Ho-Hand-nak, az Egyesült Államok latinam­erikai ügyekkel megbízott külügyi állam­titkárának, valamint Hector Da­vid Castornak, Salvador washing­toni nagykövetének közbenjárásá­ra szerdán hajnalban Salvador ál­lam területén tanácskozásra jött össze a két fél. .A megbeszélésen — amelyet Oscar Osorio, Salvador köztársaság elnöke jelenlétében tartottak — résztvett Castillo Ar­mas ezredes, a betolakodók pa­rancsnoka, valamint Monzon ezre­des, a guatemalai kormány­ junta elnöke. A guatemalai rádió Bogotában lehallgatott jelentése­­szerint a­­tár­gyaláson tűzszünetben állapodtak meg. Az AFP szerint a Monzon ezredes vezetése alatt álló katonai ,trium­virátusi miniszteri tárcát ajánlott fel Armas ezredesnek, az interven­ciós csapatok parancsnokának. A latinamerikai országokból származó rádiójelentésekből kitű­nik, hogy a Monzon-féle junta megkezdte Guatemalában a haladó erők üldözését. A földművelésügyi minisztérium és­­a mezőgazdasági bank vala­mennyi tisztviselőjét felmentették. E szervek végezték a földreform tervének kidolgozását és végre­hajtását. Amerikai hírügynökségek jelen­tése szerint Monzán katonai jun­tája az amerikai­­államok szerve­zőte (az Egyesült Államok e szerv segítségével viszi keresztül politi­káját Latin-Amerikában) képvise­lőinek­­ köz­vetítésével tűzszüneti egyezményt kötött Armas-szal, az intervenciós csapatok főkolompo­sával és kifejezte azt a szándékát, hogy ,béketárgyalásokat“ szeretne folytatni vele. Az AFP hírügynökség közlése szerint Monzon, kérte az Egyesült Államokat és Salvadort, segítsék elő a guatemalai­­békés rende­zést“. LArmas kijelentette — mutat rá az AFP —, hogy csak feltétel nél­küli­­megadásba­­egyezik bele. Külföldi hírügynökségek jelen­tése szerint június 29-ér­i Dia® ez­redes katonai juntája lemondott. Guatemala új kormányát L­uis Monzon alakította meg, aki tagja volt Diaz ezredes juntájának. Monzon az új junta tagjaivá Jose L­uis Salazart és Maurice Duboist nevezte ki. Azt is jelentik, hogy június 26- án, miután bombázták és gépfegy­verrel lőtték Guatemala­ Cityt, Ar­mas ezredes, (az intervenciósok főnöke), Diaz juntájától, amely Arben­z elnök eltávolítása után ju­tott hatalomra Guatemalában, a teljes megadást követelte. Guatemala­ Cityből érkezett je­lentés szerint Carlos Diaz ezredest, aki­ Arbenz lemond­a­tása után át­vette Guatemala elnökének funk­cióit, az új kormány megalakítása után letartóztatták. . . 1 la indokínai h­elyzet A hanoi­i parancsnokság ked­den semmiféle jelentést sem adott ki a két főparancsnokság legköze­lebbi ülésének időpontjáról. Csu­pán annyit közölt, nem valószín­ű­, hogy szerdán kerül sor erre az ülésre. Kedden újra összeültek a nép­hadsereg összekötő tisztjei. Sátán tábornok felhatalmazta Cogny tábornokot, hogy az Észak- Vietnamban táborozó francia tar­talékosokat vegye igénybe. Kedden érkezett Szaigon­ba a Pasteur nevű csapatszállító hajó, amely 3300­­ északafrikai katonát hozott erősítésül Indokínába. Bao Daj egyik újabb rendeleté­ben elrendelte a rendőrség megerő­sítését azokban a városokban, ame­lyeket az expedíciós hadtest tart ellenőrzés alatt, így Száigonban a rendőrfőnököt azzal a hatalom­mal ruházták fel, hogy a prefektust ellenőrizheti. A városnegyed veze­tőit és helyetteseiket ezentúl a rendőrfőnök és a városi tanács együttesen nevezi ki. Az expedíciós hadtest szaigoni parancsnokságának hadijelentése csak kedden erősítette meg, hogy a néphadsereg elfoglalta Ankhé­t. Azt is beismerték, hogy a Plé­­kn felé visszavonuló helyőrséget meg­támadták és­ kettévágták. A hely­őrség súlyos veszteségeket szenve­dett. Ma kezdik meg a nyeremények kiűzetését A Harmadik Békekölcsön­ máso­dik sorsolásán 187.830 Harmadik Békekölcsön-kötvényt sorsoltak ki, 59 millió 613.100 forint nyere­ménnyel. A nyeremények kifizeté­sét csütörtökön reggel kezdik meg az Országos Takarékpénztár vala­mennyi fiókjában, kifizetőhelyen és az ország összes postahivatalá­ban. Több mint 3000 helyen vált­hatják be a nyerők kihúzott köt­­vényeiket.

Next