Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. augusztus (10. évfolyam, 182-206. szám)

1954-08-01 / 182. szám

Sete Sateáe altéi®m&gf­­ksavédelmi mlalM&térj VáirSslS térlista €£su Teheti m kíia®si népi felszabad­itó baásszag főparancsnakálies Cau Te elvtársnak, a kinai népi felszabadító hadsereg főparancsnokának, Peking Engedje meg, főparancsnok el­őrs, hogy a kínai nép nagy ün­nepe, a kínai népi felszabadító hadsereg napja alkalmából, a magam és a magyar néphadsereg egész sze­mélyi állománya nevében, üdvözle­temet és szerencsekívánataimat kü­ldjem Önnek és önön keresztül a kínai népi felszabadító hadsereg m­inden harcosának és parancsnoká­nak. Kívánom, hogy a baráti kínai hadsereg további sikereket érjen el hazája függetlensége és a nagy kínai nép szocializmust építő mun­kája megvédésében. Budapest, 1954. július 31-én. Bata István altábornagy a Magyar Nép­köztársaság honvédelmi minisztere Mendes-France Tuniszba utazott Mendes-France francia miniszter­­eln­ök és külügyminiszter — mint az „AFP“ jelenti —, szombaton dél­előtt Tuniszba utazott. Az „AFP“ hivatalosan jelenti: A francia kormány felmentette Pierre Voizard tuniszi főhelytartót, Franciaország új tuniszi főhelytar­­tójává Royer De La Tour táborno­kot nevezték ki. Hírügynökségi jelentések­ szerint a francia kormány pénteken e­lfo­­gad­ta­ Men des-France miniszterel­­n­ek tuniszi reformtervét. A londoni rádió értesülése szerint „a tuniszi belügyeket egy teljesen tunisziakból álló parliament veszi át, míg a ka­tonai és külügyi­­kérdéseket tovább­ra is Párizs tartja kezében“. Az utóbbi 24 óra folyamán Tu­niszban újabb összeütközésekre ke­nül sor. Sousseban bom­ba robbanás történt Hét személy megsebesült. A „Le Monde“ szerint — bár hi­vatalosan még semmit sem közöltek az új tuniszi politikáról­­, arról van szó, hogy „a kormány hajlan­dó a legrövidebb időn belül széles­körű önkormányzatot biztosítani a tuniszi népnek belpolitikai, vonat­­kozásiban"­. Át­­adták a Szovjetunió­nak is SagSóból­ épített fehérhajót Július 29-én Hartlepool város­ban ünnepélyes keretek között ad­ták át a William Gray and Com­pany Limited angol társaság által­­épített fehérhajót, amelyet a Stanhope S­ter­msh­i­p Company Li­mited társaság adott el a Szov­jet­úniónak. Déli 12 órakor megérkezett a hajó fedélzetére J. A. Malik, a Szovjetunió nagybritanniai nagy­követe, Mütter, Hartlepool főpol­gármestere, valamint a Szovjetunió kereskedelmi képviselői, az angol hajóépítő társaság és a sajtó kép­viselői. 12 óra 30 perckor a szovjet ha­jóskapitány­­megadta a parancsot és a Bogdan Hmelnyickij nevét vi­selő hajó árbocára felvonták a Szovjetúnió állami zászlaját. A zászló felvonása után banket­tet tartottak, amelyen Miller fő­polgármester üdvözölte a szovjet nagykövetet. Malik, a Szovjetúnió nagykövete szívből jövő báliáját fejezte ki a hajóépítő társaság vezetőinek, mérnökeinek, technikusainak és munkatársainak, akik tudásuk, munkájuk és tapasztalatuk legja­vát adták a hajó építéséhez az Anglia és a Szovjetúnió közötti ke­­r­eskedelmi és gazdasági kapcsola­tok fejlesztése érdekében. J. A. Malik reményét és meg­győződését fejezte ki aziránt, hogy a Szovjetúnió és Anglia közötti gazdasági és kereskedelmi kapcso­latok a jövőben tovább fognak erősödni és szélesedni. Jurij Alekszejev és Pavel Lagu­­tyin barátsága még esz iskolapadé­ban... helyesebben a játszótéren kezdődött. Együtt rúgták a rongy­­focit, aztán az igazi futbalabdát és együtt jártak iskolába. Barát­ságuk az évek során csak erősbö­­diött. Ugyanabban a moszkvai gyárban dolgoztak, sőt szinte egy­­időben kezdtek udvarolni is. Na­gyon örültek, amikor észrevették, hogy választottjaik is rokonszen­vesek egymásnak. Amikor azután Alekszejev és Lagutyin megnősült, nem­mi akadálya sem volt, hogy a gyártól ugyanabban a házban kér­jenek lakást, .A két mulatós fiatalemberből gondos, takarékos férj, majd­­pe­­dig — családapa lett. Szinte egy­mással versenyeztek a takarékos­ságban és abban, hogy ki vesz előbb Szobeda-kocsit. Az autóvásár­lásban Jurij győzött, de Pavel — néhány jélsikerü­l újítás és az azokkal járó prémium után — nemcsak utolérte barátját, hanem le is főzte. Kral­óvóban, Moszkva közelében nyaralót építtetett csa­ládjának. Jurijj feleségével és gyerekeivel az első nyáron minden vasárnapot barátja nyaralójában töltött, a következő tavasszal pe­dig Pavelék házának közvetlen szomszédságában felépült Jurij és J era nyári lakása is. Nagyszerűen érezték magukat a fenyveserdő közepén, alig félórá­nyira Moszkvától. De ezen a va­sárnap délutánon mintha felhő bo­rult volna a két­ baráti házaspár vidámságára. A két férfi izgatot­tan, gondterhelt arckifejezéssel jött a Jurijék házának erkélyéről, az asszonyok pedig bosszúsan néztek férjük után. — Siessünk, Jurij, kellemetlen le­nne, ha elkésnék... — jegyezte­­meg hangosan Pavel. — Bizony nem szeretném. Az ör­dögbe is — fakadt ki Jurij — még vasárnap sem pihenhet az ember Micsoda ötletei vannak az igazga­tónak. Értekezlet — vasárnap dél­után... Már a Moszkva felé vezető mű­­úton robogott a Pobeda, Jurij ke­ményen fogta a kom­ányke­reket és szótlanul nézte az utat. Pavel törte meg a csendet: — Nem gondolod­, hogy sejtenél valamit? — Lehetséges.. . — Vera igen furcsán nézett rám és mintha Mása hangjában gú­nyos kételkedést éreztem volna.. — Ha sejtenek, sejtenek. Az em­ber néha kénytelen füllenteni Mondtuk volna meg az igazat: as­- Szonyók, ne haragudjatok, de­­ most elmegyünk a meccsre... — Micsoda ribillió lett volna. Mintha hallanám: „Egy vásárnál van és azt sem képesek a család­jukkal tölteni... Az a vacak m­eccs többet ér nekik a feleségüknél és a gyermeküknél. Szép kis férjek. — De azért legyünk őszinték. . önzők vagyunk. — Nem. K­ell ennyire élére állí­tani, a kérdést. Jó, hát önzők va­gyunk, de mit tegyen az ember ha minden percben arra kell gon­dolnia, hogy délután lesz a Szpar­tak — Dinamo meccs. Vittük vol­na el az asszonyokat,, meg a gye­­rekeket? Se Verát, se Masát, nom érdekli a labdarúgás... ik Hazafelé csak arról beszéltek hogy milyen izgalmas volt a mér­kőzés. Hiába, nincs érdekesebb szó­rakozás, mint egy Számiak — Di­nam­o meccs. Amikor az autó Kralovo közelé­ben járt, egyszerre alábbhagyott a lelkesedésük. Gondolataik már az asszonyoknál jártak. Befordultak a kertkapun és látták, hogy La­­gutyinék erkélyén ül a két asszony. Jurij és Pavel szinte egyszerre kezdett beszélni a délutáni „érte­kezletről“. — Mennyi bujaságot karattyolt össze az öreg Glebov — így Purcel. De Tyimofejev nagyszerű volt! Micsoda ügyességgel siklott ki a támadások elöl. És­­ rögtön ellen­támadásba ment át... — mondta Jurij jó hangosan, hogy az asz­­szonyok minden szót értsenek. Az asztalon már ott állt a, sza­movár és körülötte mindenféle íny­csiklandozó falat. Csak Vera és Masa ne vágna olyan fancsali-áb­rázolót! „Ezek sejtenek valamit“ — gondolta Jurij és a hideg futott végig a hátán. Pavelre nézett, de barátja félénk tekintete sem volt túlságosan megnyugtató. — Üljetek le! — szólalt meg végre Masa. Hit, milyen szigorú a hangja. — Üljetek le, hiszen majd összerogytok. Komoly beszédünk van veletek! „Mindent tudok“ — gondolta kétségbeesetten Jurij. Aztán ösz­­szeszedte minden erejét és halkan megszólalt: — Mi baj van? — Mialatt­ ti az értekezleten vol­tatok — érdekes, mily feltűnően hangsúlyozza az „értekezlet“ szót! — mi mindent megbeszéltünk. És hiába, minden tiltakozás, cselek­szünk is. Masa ellentmondást nem tűrő, kemény hangon beszélt. — Igen,, holnap bemegyünk az igazgatóhoz, a szakszervezeti bi­zottsághoz, sőt a pártu­­aárhoz is — vette át szót Vera. — Nem tűr­jük, hogy tönkretegyétek magato­kat. Nem elég, hogy egész héten becsületesen dolgoztok, még va­sárnap is értekezletet tartom! Ki hallott már Yyet? Hiszen ez való­ságos merénylet a dolgozók egész­sége ellen... — .. hajuk csaszott... a nyakc­­kendőjük teljesen önállósította magát a gallértól... És a hang­juk. .. Egészen berekedtek! Kép­zelem, mennyit cigarettáztatok az értekezleten — aggodalmaskodott Vera. — Olyan ny­űzőt­­uk vagytok, mintha most halásztak volna ki benneteket egy tóból. — Persze, mert, szegények kény­telenek ilyen szép időben is zárt helyiségben tanácskozni — tört ki Masa. — De én elmegyek holnap az igazgatóhoz! — Kedveseim... — szólalt meg végre Jurij. — Tévedtek, nem is zárt helyen voltunk.. . Hm... Az értekezlet úgyszólván... nyitott helyen vált... — Ne beszélj! Hiszen olyan fá­radtak vagytok, hogy még egy po­hár teát sem akartok inni. Az evés meg eszetekbe sem jut, pedig néz­zétek, milyen finom vacsorát ké­­szitettünk. — Rögtön eszem, csak megmos­dom. .. Jurij örömmel kapott az alkal­mon, hogy végre pontot tehet az asszonyok szemrehányására. Fel­állt, elindult a­ fürdőszoba felé. Pavel persze hűségesen követki. — Hurriialái.­­ —hallotta Ju­­­rij a fürdőszobából Aljasa játékos ■ kiabálását és a következő percben, a fiú már apja nyakán csüngött. — Papa... Papa... Láttunk benneteket... — újságolta. — Hogy-hogy láttatok? És h­ol láttatok? — Hol láttunk? Hát a meccsen, a televízióban... A fiú nem vette észre apja és Pavel bácsi keserű arcát és öröm­mel mesélte: — Tudod, délután átmentünk a szomszédba, Bogomaszovékhoz. Be­kapcsolták a televíziós készüléket. Éppen a Szpartak — Dinamo meccset közvetítettek. .. — Megállj csak! — szakította félbe a gyerek szóáradatát. Jurij. Ki volt még a szomszédban? Ki? Hát sokan. A mama, Ma­sa néni, Ljuba... és még néhá­nyan a szomszédok közül.­­Aztán egyszerre megláttunk titeket, Masa néni fellváltott: „Nézzétek, éppen értekeznek új jómadarak..." Aljasának nagyon tetszett, hogy apja és Pavel bácsi élénk érdeklő­déssel hallgatja elbeszélését. N­így­­ hévvel folytatta: — Azt is tdltuk, hogy egyszerre lekaptátok a kalapotokat, vadul integettetek, kiabáltatok... És az­tán elmentetek sörözni. .. — t4r£ is közvetitettékt. .. •— döbbent meg pavel. — Nem, azt nem láttuk, azt­­csak én mondtam — szólalt meg a fürdőszoba ajtajában váratlanul Masa, aki Verával együtt titokban­ követte a gyereket. — Egyébként csak azt akarom mondani, hogy jövő vasárnap délután Verának és nekem lesz értekezletem... a tisz­telt férjek pedig a gyerekekkel nézhetik a televíziót. Talán ti is olyan jól mulattok amit, mint mi a mai közvetítésnél. VIHAR A NYARALÓ FELETT... Borisz Lasskin eibecsélése nyomán Fegedezs 3 Vietnami Esífi8t5?en­!!!is Kieatársaság moszkvai negykövetségért Njuen Long Bang, a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe, Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Moszkvá­ban tartózkodó miniszterelnökh­e­­lyettese és külügyminisztere tiszte­letére fogadás­t rendezett. A foga­dáson résztvett: N. A. Bulganyin, N. Sz Hruscsov, L. M. Kaganovics, G. M .Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, V. A­. Matisev, M. G. Per­vunin, N. M. Svernyik, M. Z. Szaburov, valamint a szovjet közélet számos képviselője, a Szovjetunió külügyminisztériumá­nak felelős munkatársai, a szovjet­­kormány és kultúra képviselői, szovjet é­s külfööldi újságírók, vala­mint a diplomáciai testület számos tagja. Megkezdődött a román Ifjúmunkás szövetség országos értekezlete Bukarestben július 29-én meg­kezdte munkáját a Román Népköz­­társaság Ifjúmunkás Szövetségének Országos Értekezlete. Az értekejezlet napidéi eljén két kérdés szerepel: 1. Az Ifjúmunkás Szövetség Központi Bizottságának beszámolója, 2. az Ifjúmunkás Szövetség Központi Bi­zottságának és a Központi Szám­­vizsgáló Bizottságnak a megválasz­tása. As címer­­kaiak számlát nyújtanak be ez árvíz­­veszély leküzdésére adott „segítségükért" Az amerikai hatóságok 200 ezer márkát követelnek Deggendorf, al­sóbaj­orországi várostól, ahol sú­lyos károkat okozott ez árvíz­­ azoknak a homokzsákoknak az el­lenértékében, amelyeket a katasz­trófa során amerikai helikopterek dobtak le. Deggendorf polgármestere a Deg­gendorf­er Zeitungban azt írta, nem tudja, honnan teremtse elő ezt az összeget. NEMZETKÖZI SZEMLE Légikolósok Azt hinné az ember, hogy két repülőgép lelövése szerencst­ien „véletlen“ következménye és távol esik a nemzetközi esemé­nyektől, mint maga a sziget, Hajnan, ahol az incidens történt. Az igazság kedvéért azonban érdemes megvizsgálni, hová vezetnek a szálak, kinek a keze rántotta meg annak a fegyvernek a rava­szát, amely a két kínai repülőgé­pet megcélozta. Mint ismeretes, nemrégen az egész világ békeszerető emberi­ségének örömére Genfben megkötötték a vietnami fegyverszüne­ti egyeményt. Az Óceán túlsó pa­­­tjain­­azonban ennek hírére pánik tört ki. A newyorki tőzsdén zuhanni kezdett a fegyvergyárak, hadimonopóliumok ára. Eisenhower elnök is elismerte egy sajtóér­tekezleten — igaz óvatos formában —hogy „nincs ínyére“ a­­ genfi megegyezés. A háború meg­szállottjai pedig minden különö­sebb lelkiismeretfurdalás nélkül, kereken kijelentették: „minél ha­marabb ellensúlyozni kell Genf megbékítő hatását“. A Szovjetúnió vezette béketá­bornak meg vannak az elképze­lései Genf eredményeinek továb­bfejlesztéséről. Csakhogy egészen más formában, mint azt az óce­án túlsó partjain elképzelik. To­vább haladni a tárgyalások útjá­n, napirendre tűzni a többi vitás nemzetközi kérdést: ezt tükrözte vissza a Szovjetúnió július 24-i­ jegyzéke is, amelyben javaslatot tett a további tárgyalásokra, az európai kollektív biztonság kérdé­sének megvitatására. Az amerikai kormány azonb­an szeretné kisiklatni vágányai­ról a nemzetközi feszültség csök­kenése, a békés megegyezések fe­lé haladó vonatot. Megpróbálták gyorsan összeütni a „délkelet­­ázsiai védelmi rendszernek“ elke­resztelt háborús tömböt.­ De ki­derült, hogy fő szövetségeseik — nem is beszélve az elsősorban érdekelt ázsiai nemzetekről —, v­onakodnak és nem valami nagy „üdvrivalgással“ fogadták Dulles úr elképzeléseit. A cél szentesíti az eszközt, mondják sokan, s D­ulles úr is minden eszközt meg­ragad azért, hogy háborús célját elérje. Kapóra jött neki az a­­ sajnálatos incidens, hogy egy an­gol repülőgépet Hajnan-sziget kö­zelében, Taivan térségében egy kínai repülőgép lelőtt. Tajvan tér­sége egyébként arról nevezetes, hogy állandó Kína-ellenes provo­kációk színtere. A kínai kormány nyomban sajnálkozását fejezte ki és felajánlotta a kártérítést. A napnál is világosabb volt: ennek a dolognak a rendezése­ Kínára é­s Angliára tartozik. A j­elek arra­­ mutattak, hogy egyik fél sem ak­arja azt, hogy ez az incidens megrontsa a javuló angol-kínai kapcsolatokat. Nem így gondolkozott azonba­n a hivatlan vendég, az Egyesült Államok kormánya. Azzal az ür­üggyel, hogy részt vesznek a „mentési munkálatokban“, az an­golok háta mögött repülőgépanya - hajókat és repülőgépeket küldtek a hajnani vizekre. És, hogy ná­luk mit jelent a „mentés“ fogalma, azt megmutatta az, hogy amerikai repülőgépek megtámadtak egy kínai hajót a nyílt tenge­ren, behatoltak Hajnan légterébe és orvul lelőttek két őrjáratát végző kínai repülőgépet. Valójában nem újabb véletle­nről van szó, hanem arról, hogy az Egyesült Államoknak nem tetszett a genfi egyezmény és Taj­vant akarják felhasználni ameri­kai katonai támaszpontként az­ ázsiai feszültség újabb kiélezésére. Innen fúj tehát a szél, ezért avatkoztak bele olyan sietve a Kí­nára és Angliára tartozó ügybe. Hogy milyen „jóindulattal“ visel­kedik Amerika a Kínai Népköz­­társasággal szemben, azt m­egmu­tatják a következő számok is. Nem teljes adatok szerint 1950. júniusától 1954. februárjáig ame­rikai repülőgépek 7632 kötelékbe­n 32.997 bevetést végeztek kínai légi felségterületen és amerikai h­adihajók kétszáznégy hajóval há­romszázharminchat alkalommal h­atoltak be kínai felségvizekre. Szóval ide vezetnek a szálak Hajnan szigetéről. Ezek után iga­zán nem nehéz kitalálni, kinek a parancsára lőtték le a két kínai repülőgépet, és milyen célból. Egy máris biztos. Befellegzett­ a középkor tengeri kalózainak és n­em sok siker vár a huszadik szá­zad modern légi kalózaira sem. "

Next