Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. augusztus (10. évfolyam, 182-206. szám)

1954-08-01 / 182. szám

Sete Sateáe altéi®m&gfksavédelmi mlalM&térj VáirSslS térlista €£su Teheti m kíia®si népi felszabaditó baásszag főparancsnakálies Cau Te elvtársnak, a kinai népi felszabadító hadsereg főparancsnokának, Peking Engedje meg, főparancsnok előrs, hogy a kínai nép nagy ünnepe, a kínai népi felszabadító hadsereg napja alkalmából, a magam és a magyar néphadsereg egész személyi állománya nevében, üdvözletemet és szerencsekívánataimat küldjem Önnek és önön keresztül a kínai népi felszabadító hadsereg minden harcosának és parancsnokának. Kívánom, hogy a baráti kínai hadsereg további sikereket érjen el hazája függetlensége és a nagy kínai nép szocializmust építő munkája megvédésében. Budapest, 1954. július 31-én. Bata István altábornagy a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere Mendes-France Tuniszba utazott Mendes-France francia miniszterelnök és külügyminiszter — mint az „AFP“ jelenti —, szombaton délelőtt Tuniszba utazott. Az „AFP“ hivatalosan jelenti: A francia kormány felmentette Pierre Voizard tuniszi főhelytartót, Franciaország új tuniszi főhelytartójává Royer De La Tour tábornokot nevezték ki. Hírügynökségi jelentések szerint a francia kormány pénteken elfogadta Men des-France miniszterelnek tuniszi reformtervét. A londoni rádió értesülése szerint „a tuniszi belügyeket egy teljesen tunisziakból álló parliament veszi át, míg a katonai és külügyikérdéseket továbbra is Párizs tartja kezében“. Az utóbbi 24 óra folyamán Tuniszban újabb összeütközésekre kenül sor. Sousseban bomba robbanás történt Hét személy megsebesült. A „Le Monde“ szerint — bár hivatalosan még semmit sem közöltek az új tuniszi politikáról, arról van szó, hogy „a kormány hajlandó a legrövidebb időn belül széleskörű önkormányzatot biztosítani a tuniszi népnek belpolitikai, vonatkozásiban". Átadták a Szovjetuniónak is SagSóból épített fehérhajót Július 29-én Hartlepool városban ünnepélyes keretek között adták át a William Gray and Company Limited angol társaság általépített fehérhajót, amelyet a Stanhope Stermship Company Limited társaság adott el a Szovjetúniónak. Déli 12 órakor megérkezett a hajó fedélzetére J. A. Malik, a Szovjetunió nagybritanniai nagykövete, Mütter, Hartlepool főpolgármestere, valamint a Szovjetunió kereskedelmi képviselői, az angol hajóépítő társaság és a sajtó képviselői. 12 óra 30 perckor a szovjet hajóskapitánymegadta a parancsot és a Bogdan Hmelnyickij nevét viselő hajó árbocára felvonták a Szovjetúnió állami zászlaját. A zászló felvonása után bankettet tartottak, amelyen Miller főpolgármester üdvözölte a szovjet nagykövetet. Malik, a Szovjetúnió nagykövete szívből jövő báliáját fejezte ki a hajóépítő társaság vezetőinek, mérnökeinek, technikusainak és munkatársainak, akik tudásuk, munkájuk és tapasztalatuk legjavát adták a hajó építéséhez az Anglia és a Szovjetúnió közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében. J. A. Malik reményét és meggyőződését fejezte ki aziránt, hogy a Szovjetúnió és Anglia közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok a jövőben tovább fognak erősödni és szélesedni. Jurij Alekszejev és Pavel Lagutyin barátsága még esz iskolapadéban... helyesebben a játszótéren kezdődött. Együtt rúgták a rongyfocit, aztán az igazi futbalabdát és együtt jártak iskolába. Barátságuk az évek során csak erősbödiött. Ugyanabban a moszkvai gyárban dolgoztak, sőt szinte egyidőben kezdtek udvarolni is. Nagyon örültek, amikor észrevették, hogy választottjaik is rokonszenvesek egymásnak. Amikor azután Alekszejev és Lagutyin megnősült, nemmi akadálya sem volt, hogy a gyártól ugyanabban a házban kérjenek lakást, .A két mulatós fiatalemberből gondos, takarékos férj, majdpedig — családapa lett. Szinte egymással versenyeztek a takarékosságban és abban, hogy ki vesz előbb Szobeda-kocsit. Az autóvásárlásban Jurij győzött, de Pavel — néhány jélsikerül újítás és az azokkal járó prémium után — nemcsak utolérte barátját, hanem le is főzte. Kralóvóban, Moszkva közelében nyaralót építtetett családjának. Jurijj feleségével és gyerekeivel az első nyáron minden vasárnapot barátja nyaralójában töltött, a következő tavasszal pedig Pavelék házának közvetlen szomszédságában felépült Jurij és J era nyári lakása is. Nagyszerűen érezték magukat a fenyveserdő közepén, alig félórányira Moszkvától. De ezen a vasárnap délutánon mintha felhő borult volna a két baráti házaspár vidámságára. A két férfi izgatottan, gondterhelt arckifejezéssel jött a Jurijék házának erkélyéről, az asszonyok pedig bosszúsan néztek férjük után. — Siessünk, Jurij, kellemetlen lenne, ha elkésnék... — jegyeztemeg hangosan Pavel. — Bizony nem szeretném. Az ördögbe is — fakadt ki Jurij — még vasárnap sem pihenhet az ember Micsoda ötletei vannak az igazgatónak. Értekezlet — vasárnap délután... Már a Moszkva felé vezető műúton robogott a Pobeda, Jurij keményen fogta a kománykereket és szótlanul nézte az utat. Pavel törte meg a csendet: — Nem gondolod, hogy sejtenél valamit? — Lehetséges.. . — Vera igen furcsán nézett rám és mintha Mása hangjában gúnyos kételkedést éreztem volna.. — Ha sejtenek, sejtenek. Az ember néha kénytelen füllenteni Mondtuk volna meg az igazat: as- Szonyók, ne haragudjatok, de most elmegyünk a meccsre... — Micsoda ribillió lett volna. Mintha hallanám: „Egy vásárnál van és azt sem képesek a családjukkal tölteni... Az a vacak meccs többet ér nekik a feleségüknél és a gyermeküknél. Szép kis férjek. — De azért legyünk őszinték. . önzők vagyunk. — Nem. Kell ennyire élére állítani, a kérdést. Jó, hát önzők vagyunk, de mit tegyen az ember ha minden percben arra kell gondolnia, hogy délután lesz a Szpartak — Dinamo meccs. Vittük volna el az asszonyokat,, meg a gyerekeket? Se Verát, se Masát, nom érdekli a labdarúgás... ik Hazafelé csak arról beszéltek hogy milyen izgalmas volt a mérkőzés. Hiába, nincs érdekesebb szórakozás, mint egy Számiak — Dinamo meccs. Amikor az autó Kralovo közelében járt, egyszerre alábbhagyott a lelkesedésük. Gondolataik már az asszonyoknál jártak. Befordultak a kertkapun és látták, hogy Lagutyinék erkélyén ül a két asszony. Jurij és Pavel szinte egyszerre kezdett beszélni a délutáni „értekezletről“. — Mennyi bujaságot karattyolt össze az öreg Glebov — így Purcel. De Tyimofejev nagyszerű volt! Micsoda ügyességgel siklott ki a támadások elöl. És rögtön ellentámadásba ment át... — mondta Jurij jó hangosan, hogy az aszszonyok minden szót értsenek. Az asztalon már ott állt a, szamovár és körülötte mindenféle ínycsiklandozó falat. Csak Vera és Masa ne vágna olyan fancsali-ábrázolót! „Ezek sejtenek valamit“ — gondolta Jurij és a hideg futott végig a hátán. Pavelre nézett, de barátja félénk tekintete sem volt túlságosan megnyugtató. — Üljetek le! — szólalt meg végre Masa. Hit, milyen szigorú a hangja. — Üljetek le, hiszen majd összerogytok. Komoly beszédünk van veletek! „Mindent tudok“ — gondolta kétségbeesetten Jurij. Aztán öszszeszedte minden erejét és halkan megszólalt: — Mi baj van? — Mialatt ti az értekezleten voltatok — érdekes, mily feltűnően hangsúlyozza az „értekezlet“ szót! — mi mindent megbeszéltünk. És hiába, minden tiltakozás, cselekszünk is. Masa ellentmondást nem tűrő, kemény hangon beszélt. — Igen,, holnap bemegyünk az igazgatóhoz, a szakszervezeti bizottsághoz, sőt a pártuaárhoz is — vette át szót Vera. — Nem tűrjük, hogy tönkretegyétek magatokat. Nem elég, hogy egész héten becsületesen dolgoztok, még vasárnap is értekezletet tartom! Ki hallott már Yyet? Hiszen ez valóságos merénylet a dolgozók egészsége ellen... — .. hajuk csaszott... a nyakckendőjük teljesen önállósította magát a gallértól... És a hangjuk. .. Egészen berekedtek! Képzelem, mennyit cigarettáztatok az értekezleten — aggodalmaskodott Vera. — Olyan nyűzőtuk vagytok, mintha most halásztak volna ki benneteket egy tóból. — Persze, mert, szegények kénytelenek ilyen szép időben is zárt helyiségben tanácskozni — tört ki Masa. — De én elmegyek holnap az igazgatóhoz! — Kedveseim... — szólalt meg végre Jurij. — Tévedtek, nem is zárt helyen voltunk.. . Hm... Az értekezlet úgyszólván... nyitott helyen vált... — Ne beszélj! Hiszen olyan fáradtak vagytok, hogy még egy pohár teát sem akartok inni. Az evés meg eszetekbe sem jut, pedig nézzétek, milyen finom vacsorát készitettünk. — Rögtön eszem, csak megmosdom. .. Jurij örömmel kapott az alkalmon, hogy végre pontot tehet az asszonyok szemrehányására. Felállt, elindult a fürdőszoba felé. Pavel persze hűségesen követki. — Hurriialái. —hallotta Jurij a fürdőszobából Aljasa játékos ■ kiabálását és a következő percben, a fiú már apja nyakán csüngött. — Papa... Papa... Láttunk benneteket... — újságolta. — Hogy-hogy láttatok? És hol láttatok? — Hol láttunk? Hát a meccsen, a televízióban... A fiú nem vette észre apja és Pavel bácsi keserű arcát és örömmel mesélte: — Tudod, délután átmentünk a szomszédba, Bogomaszovékhoz. Bekapcsolták a televíziós készüléket. Éppen a Szpartak — Dinamo meccset közvetítettek. .. — Megállj csak! — szakította félbe a gyerek szóáradatát. Jurij. Ki volt még a szomszédban? Ki? Hát sokan. A mama, Masa néni, Ljuba... és még néhányan a szomszédok közül.Aztán egyszerre megláttunk titeket, Masa néni fellváltott: „Nézzétek, éppen értekeznek új jómadarak..." Aljasának nagyon tetszett, hogy apja és Pavel bácsi élénk érdeklődéssel hallgatja elbeszélését. Nígy hévvel folytatta: — Azt is tdltuk, hogy egyszerre lekaptátok a kalapotokat, vadul integettetek, kiabáltatok... És aztán elmentetek sörözni. .. — t4r£ is közvetitettékt. .. •— döbbent meg pavel. — Nem, azt nem láttuk, aztcsak én mondtam — szólalt meg a fürdőszoba ajtajában váratlanul Masa, aki Verával együtt titokban követte a gyereket. — Egyébként csak azt akarom mondani, hogy jövő vasárnap délután Verának és nekem lesz értekezletem... a tisztelt férjek pedig a gyerekekkel nézhetik a televíziót. Talán ti is olyan jól mulattok amit, mint mi a mai közvetítésnél. VIHAR A NYARALÓ FELETT... Borisz Lasskin eibecsélése nyomán Fegedezs 3 Vietnami Esífi8t5?en!!!is Kieatársaság moszkvai negykövetségért Njuen Long Bang, a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Moszkvában tartózkodó miniszterelnökhelyettese és külügyminisztere tiszteletére fogadást rendezett. A fogadáson résztvett: N. A. Bulganyin, N. Sz Hruscsov, L. M. Kaganovics, G. M .Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, V. A. Matisev, M. G. Pervunin, N. M. Svernyik, M. Z. Szaburov, valamint a szovjet közélet számos képviselője, a Szovjetunió külügyminisztériumának felelős munkatársai, a szovjetkormány és kultúra képviselői, szovjet és külfööldi újságírók, valamint a diplomáciai testület számos tagja. Megkezdődött a román Ifjúmunkás szövetség országos értekezlete Bukarestben július 29-én megkezdte munkáját a Román Népköztársaság Ifjúmunkás Szövetségének Országos Értekezlete. Az értekejezlet napidéi eljén két kérdés szerepel: 1. Az Ifjúmunkás Szövetség Központi Bizottságának beszámolója, 2. az Ifjúmunkás Szövetség Központi Bizottságának és a Központi Számvizsgáló Bizottságnak a megválasztása. As címerkaiak számlát nyújtanak be ez árvízveszély leküzdésére adott „segítségükért" Az amerikai hatóságok 200 ezer márkát követelnek Deggendorf, alsóbajorországi várostól, ahol súlyos károkat okozott ez árvíz azoknak a homokzsákoknak az ellenértékében, amelyeket a katasztrófa során amerikai helikopterek dobtak le. Deggendorf polgármestere a Deggendorfer Zeitungban azt írta, nem tudja, honnan teremtse elő ezt az összeget. NEMZETKÖZI SZEMLE Légikolósok Azt hinné az ember, hogy két repülőgép lelövése szerencstien „véletlen“ következménye és távol esik a nemzetközi eseményektől, mint maga a sziget, Hajnan, ahol az incidens történt. Az igazság kedvéért azonban érdemes megvizsgálni, hová vezetnek a szálak, kinek a keze rántotta meg annak a fegyvernek a ravaszát, amely a két kínai repülőgépet megcélozta. Mint ismeretes, nemrégen az egész világ békeszerető emberiségének örömére Genfben megkötötték a vietnami fegyverszüneti egyeményt. Az Óceán túlsó patjainazonban ennek hírére pánik tört ki. A newyorki tőzsdén zuhanni kezdett a fegyvergyárak, hadimonopóliumok ára. Eisenhower elnök is elismerte egy sajtóértekezleten — igaz óvatos formában —hogy „nincs ínyére“ a genfi megegyezés. A háború megszállottjai pedig minden különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül, kereken kijelentették: „minél hamarabb ellensúlyozni kell Genf megbékítő hatását“. A Szovjetúnió vezette béketábornak meg vannak az elképzelései Genf eredményeinek továbbfejlesztéséről. Csakhogy egészen más formában, mint azt az óceán túlsó partjain elképzelik. Tovább haladni a tárgyalások útján, napirendre tűzni a többi vitás nemzetközi kérdést: ezt tükrözte vissza a Szovjetúnió július 24-i jegyzéke is, amelyben javaslatot tett a további tárgyalásokra, az európai kollektív biztonság kérdésének megvitatására. Az amerikai kormány azonban szeretné kisiklatni vágányairól a nemzetközi feszültség csökkenése, a békés megegyezések felé haladó vonatot. Megpróbálták gyorsan összeütni a „délkeletázsiai védelmi rendszernek“ elkeresztelt háborús tömböt. De kiderült, hogy fő szövetségeseik — nem is beszélve az elsősorban érdekelt ázsiai nemzetekről —, vonakodnak és nem valami nagy „üdvrivalgással“ fogadták Dulles úr elképzeléseit. A cél szentesíti az eszközt, mondják sokan, s Dulles úr is minden eszközt megragad azért, hogy háborús célját elérje. Kapóra jött neki az a sajnálatos incidens, hogy egy angol repülőgépet Hajnan-sziget közelében, Taivan térségében egy kínai repülőgép lelőtt. Tajvan térsége egyébként arról nevezetes, hogy állandó Kína-ellenes provokációk színtere. A kínai kormány nyomban sajnálkozását fejezte ki és felajánlotta a kártérítést. A napnál is világosabb volt: ennek a dolognak a rendezése Kínára és Angliára tartozik. A jelek arra mutattak, hogy egyik fél sem akarja azt, hogy ez az incidens megrontsa a javuló angol-kínai kapcsolatokat. Nem így gondolkozott azonban a hivatlan vendég, az Egyesült Államok kormánya. Azzal az ürüggyel, hogy részt vesznek a „mentési munkálatokban“, az angolok háta mögött repülőgépanya - hajókat és repülőgépeket küldtek a hajnani vizekre. És, hogy náluk mit jelent a „mentés“ fogalma, azt megmutatta az, hogy amerikai repülőgépek megtámadtak egy kínai hajót a nyílt tengeren, behatoltak Hajnan légterébe és orvul lelőttek két őrjáratát végző kínai repülőgépet. Valójában nem újabb véletlenről van szó, hanem arról, hogy az Egyesült Államoknak nem tetszett a genfi egyezmény és Tajvant akarják felhasználni amerikai katonai támaszpontként az ázsiai feszültség újabb kiélezésére. Innen fúj tehát a szél, ezért avatkoztak bele olyan sietve a Kínára és Angliára tartozó ügybe. Hogy milyen „jóindulattal“ viselkedik Amerika a Kínai Népköztársasággal szemben, azt megmutatják a következő számok is. Nem teljes adatok szerint 1950. júniusától 1954. februárjáig amerikai repülőgépek 7632 kötelékben 32.997 bevetést végeztek kínai légi felségterületen és amerikai hadihajók kétszáznégy hajóval háromszázharminchat alkalommal hatoltak be kínai felségvizekre. Szóval ide vezetnek a szálak Hajnan szigetéről. Ezek után igazán nem nehéz kitalálni, kinek a parancsára lőtték le a két kínai repülőgépet, és milyen célból. Egy máris biztos. Befellegzett a középkor tengeri kalózainak és nem sok siker vár a huszadik század modern légi kalózaira sem. "