Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. augusztus (10. évfolyam, 182-206. szám)

1954-08-01 / 182. szám

Bét cléplibriféá v®m®*ty© B#nfiré!@l@p@n­ BAngréts. Vercc ácsi a saát&Sken­­gádaké a eaá. A két cséplőgép haj­­aedbos, atete egy időpontban jeki a falu népének: kezdődik a csíp­­és. Azután egybeolvadva, hosszú, foly­vást tartó bugással, sötét estig tart a cséplőgépek lelkesítő zenéje. — Melyik gépnél folyik a leg­szorgalmasabb munka? Úgy mondják, hogy a rétalapi félisen dolgozó két gép brigádjá­nak valamelyike kerül ki győzte­sen a nemes versengésből. Ebben a ha fűrészben pinka dalkor már a gép felé tartanak az emberek és este tíz után is csépelnének még, ha 24 óránál hosszabb volna egy nap. A két cséplőbrigád , Németh János és Baranyai László gépénél dolgozók szinte óráról­­órára pontosan tudják, melyikük tart előbbre a séplésben, hova hu­­zalaiak, egy-egy gazdánál előrelát­hatólag mikorra fejeződik be a munka. Nem is annyira a helyi szervek dicséretére válik ez, hanem inkább a falubeliek és a körzeti cséplést ellenőr, a gyerebk­vivők. Jól űzet a gabona A Németh-gépnél, a Bódás cséplő­­brigád a mai napon nems­ok­ára már a második szérűt is elhagyja. — Végesnek. Farkas István, csépeltető gazda dicséri a cséplőket — talán még jobban a zsákban lévő ter­mést: két holdról 21 mázsa két kiló búzát vitt Buga József és Németh István zsákoló a tornácra, de a rozs sem fizetett rosszabbul. A be­borult eget vizsgálja Bódis Ferenc, az egyik etető, aki most a zsáko­kat kötözi és emeli a mázsára. — Sürget az időjárás is, pedig keresni is akarunk.— jegyzi meg társa felé. Legalább a tavalyi kere­setet, 13 mázsa gabonát haza aka­rom vinni az idén is. — Rajtunk is múlik, hogy hány házba kerülnek csépelni, mondja Németh János, cséplőgép vezető. Az etető a brigád szíve, hát úgy mű­ködjék Bódis bátya. — Ami igaz, az igaz: az ember fia igyekszik, de nem szabad el­sietni a dolgot, különösen az ete­tést. Kévebootáe után végighúzom a dobon a kalászokat és egyenlete­sen terítem el — ez az etetés for­télya — így oktat a jó öreg etető, Bódis bácsi. 44 kiló napi kereset Nem kel senkit serkenteni, évek óta jól összeszokott ez a csapat. Elismerik ezt a rétalapiak. Este a cséplési ellenőr mindig számadást tesz arról, mennyit csépeltek el és azt is kimutatja, hogy mennyi a kereset. Tegnap hétezer is huzattak — hiba miatt nem volt gépállás — este tíz óráig 143 mázsa gabonát csépeltek­­. „Ez még messze van a tavalyi egynapi csúcsteljesítmény­től, a 220 mázsától, de elérjük" — mondják egy véleménnyel. „Csak ne kelljen annyiszor huzatai és bi­zony most nincsenek egymáshoz közel a szérűk" — veti közbe Buga József, aki egymás után perdíti széles vállára a kövér zsákokat. .H Holnap már — amikor beállunk a főutcába — tíz perc időre is le­szorítjuk az átállítás kiesését" — fogadkozik Németh János. Erre serkent a tegnapi szép kereset is és az, hogy minden termelő — ilyen es­ő időben — már a zsákban sze­retné látni gabonáját. Németh Ist­ván ellenőr is visszaforgat jegyze­teiben. Tegnap 788 kiló munkáske­­resetből osztoztak, ez 43 kiló 70 deka gabonát jelent egy munkás részére. — Lesz még 55—60 kilós „napunk" is minden­ki úgy­­, helyén van, mint a csavar az anyában, oly szorosan összedolgozunk — hangzik a gép farától Badió Ferenc, a tapasztalt etető megállapítása. Közben meg­szakad a 1200-as MÁVAG-gép dugása, elfogyott az osztag. Min­denki a helyén villánmgyorsan cse­lekszik. Szarvas Sándor és Bujáki Pál kazalosok leállítják az elevá­tort. A kévehányok felszedik az ékeket és a gépet a kapu irányába menetkészre segítik. Bódis Rózsika és törekvivő barátnéja feltekerik a szíjat, szinte szempillantás alatt fordul harmincötös traktorával Né­meth elvtárs a cséplőgép elé és kezdődik a huzatás, át a Tárkányi­­utcába. A versenytárs géprúgása idehallatszik. Várjon a Baranyai­gép munkásbrigádja hol tart, meny­nyit csépelt el eddig? A bugás hangja tágas udvarra vezet Rétalap elején — a második számú géphez. Itt a gépállomás 915-ös gépe dolgozik, mely most végzett el 40 kereszt árpa csáp­lé­sével 50 kilót adott keresztre — mondja Baranyai László cséplő­gép vezető. A szél alaposan forgatja a lőrö­két. Fél Juliska és Fakll Rózsika törekvivő lányok serényen húzzák gereblyéjükkel a pelyvát. Hiába keresik a szemet, egy szem sincs a terekben, de a földön sem. — Ez aztán a komoly mazdea — feléli Rózsika — de megéri így porosan is, hisz már eddig közel két mázsa a gabonakeresetem, pe­dig csak pár napja dolgozunk. — A jó dolgos leányokra felü­gyelnek a konyrétalapi legények is — évődik velük D. Tóth János bá­csi, akit éppen most váltottak fel az etetésben. Míg a zsákokat kö­tözi, közelebb hajol. Elmeséli, hogy már 1927 óta etet a cséplésnél. Megszokta ezt a mesterséget. — Ha rendesek a kévék, akkor nyeli ám a gép — mondja megelé­gedett mosollyal. — Nem ritka nap, hogy 200 keresztet is etetek. Min­den esetre vigyázni kell, mert ez kényesebb, mint a libagége. Ha nem figyel az ember, az egész gép meg­fullad. Jön a postás: Kalmár István osz­­tagosnak szívből jöhetett a hír. Ké­pes üdvözletet kapott. Székes mo­solyra húzódik a szája, aztán inge alá, a szíve közelébe teszi a lapot és szaporán tovább hányja a poca­kos kévéket. A nagy teljesítmény titka Szorgalom tekintetében itt nincs hiba, már 10 vagon 13 mázsa gabo­nát csépeltek egyetlen perc gép­hiba állás nélkül. — Négy év óta nem ismerem mi a gépkiesés — nem kellett leállni egy percre sem hiba miatt — mond­ja a gép vezetője. — Igaz, hogy a télen igyekeztem a gép kijavítá­sában. Szerintem a jó felkészülés, fél győzelem a cséplésben. Amíg csak dolgozok vele, úgy vigyázok rá,­­ dédelgetem, mint vőlegény a mennyasszonyát. Ez is a titka a 180 százalékos teljesítménynek. Ta­valy, tavalyelőtt is mi nyertük meg a vándorzászlót, az idén sem enged­jük ki a kezünkből, ezt üzenjük a község másik végén dolgozó Né­­meth-gép munkásbrigádjának. A cséplőgépek egyenletes duru­­zsolása Bönyrétalapon betölti a le­vegőt. Munkájuk nyomán ömlik a piros búza, rozs és árpa a zsá­kokba Új lisztből sütik nemsokára asszonyaink az ízes kenyeret, fe­hér kalácsot. A bönyrétalapi dol­gozó parasztok mostani győzelmes napjai, népünk életét szépítik. Az új, acélos búza odakerül a kam­rákba, az első gabonát viszik a rak­tárakba. Az a hazáé , a munkás­­paraszt szövetséget összekovácsoló dolgozó népé. Az aratás, begyűjtés, cséplés versenyéről Gyorsítsák meg a tarlóhántást és a másodverést Rajkán Rajka község dolgozói az árvíz­­veszély idején harcos munkát vé­geztek a gátakon. De megálltak a helyüket az aratásban. A nagy ve­szély ellenére, a behordást befe­jezték, s már csépeltek. A cséplés­­sel egyidőben teljesítik az állammal szembeni kötelességüket A jó aratási és cséplési munka mellett lemaradtak a tarlóhántással és a másodvetéssel. Sürgősen javí­tani kell ezeken a munkákon is. Baffy Olga Rajka tya termelőszövetkezet példáját kö­vetve, a pusztasomorjai Béke tsz is a kombájntól és a szérvtől a be­­gyűjtőhelyre szállította a gabonát. A rajkai Vörös Csillag termelősz­ö­­vetkezet ötszáz mázsa búzát adott be. Az egyéni termelők közüli­ eddig legjobb eredményt a mosonmagyar­óvári dolgozó parasztok értek el: kétszáz mázsa búzát és kétszáz mázsa árpát adtak át kötelezettsé­gük teljesítésére. Az állami gazdaságok sokkal gyorsabban és szervezettebben dol­goznak mint a múlt évben. A mo­­sonszentjánosi állami gazdaságban Kiss Miklós kombájnvezető két­százhetven holdon végezte el az aratást és a cséplést. Biztató ered­ményt ért el 1300-as cséplőgépével Nyúl József, aki az első napon 8 óra alatt 150 mázsát csépelt. Célul tűzték ki, hogy másnap há­romszáz mázsát csépelnek el. Cél­kitűzésüket el is érték. Morvai Zoltán leveléből 200 százalék másodvetést és augusztus 20-ig a beadás teljesítését vállalták a szili dolgozó parasztok Szil község tanácsa, a dolgozó így kézi­kaszára szorult az aratás, parasztsággal együtt úgy határos A falu dolgozói vállalták, hogy tott, hogy az aratást nyolc nap augusztus 20-ra 100 százalékig tej­ alatt befejezik .Be is fejezték, a jesítik beadási kötelezettségüket. Győzelem tsz kivételével. Az ara- Tojásbeadási kötelezettségüket már tas befejezésében a Győzelem tsz túlteljesítették. A 200 százalékos lett volna az első, Boros Antal, a másodvetést eddig már 100 száza­­szanyi gépállomás traktorosa hat­­lékra teljesítették, váitatta a munkát. Száz hold he­lyett, alig pár holdat aratott le, s Szalai Béla leveléből Egy nap alatt 300 mázsát csépelt Nyul József cséplőgépe Mosonszentjánoson A terménytegyüjtési verseny so­­sokból beadását a m­osonszentjánosi fán elsőként teljesítette kalászo- Bástya termelőszövetkezet, A Bás­ wmm­el GYORsnj n tsrlMitSs?­­ -A tudományos talajművelői cik­­kalsztazíiMaival országszerte jelen­tősen meg kell növelni talajaink termékenységét, kihasználva a gé­pesített nagyüzemű­ termelés kor­látlan lehetőségeit,.. .A gabonafélék tarlóját, a szá­­razság és a gyomok elleni védeke­zés céljából, az aratással egyide­jűleg, vagy közvetlenül az aratás utáni napokban, meg kell bánta­ni“­ így rendelkezik a mezőgaz­­daság fejlesztése a dolgozók életc­samigodalaina­k emelése érdekében a párt és kormány határozata. Ezt a határozatot azonban végre is kell hajtani. Mint tudjuk, a mezőg­a­zdaság fejlesztéséről szóló pánit- és kormányhatározat az el­­múlt év decemberébe­n jelent meg, végrehajtása érdekében termelő­­szövetkezeteink, állam­i és kísér­leti gazdaságaink, egyénileg dol­gozó parasztjaink már eddig is sokat tettek. Ezt bizonyítják a cséplési eredmények, bizonyítják a jól ápolt kapósnövények. Azonban most, amikor a jövő év még nagyobb terméseredményei­nek alapjait teremtjük meg, foko­zottan kell ügyelnünk, hogy kel­lő időben é® jó minőségben végre­hajtsuk a­zokat az alapvető agro­technikai eljárásokat, melyek a bő termés előfeltételei. Ezek közé tartozik a tar­lóhántás. És bizony, itt van mit pótolni, mert a tarló­­hántás megyeszerte vontatottan ha­la­d. Még a téti és győri járások területein csak kielégítő, mind a termelősziövfüldlkeztntető, mind esz, egyénileg dolgozó parasztok ré­széről. A péri Micsurin, a töltés­­tavas Béke­termelő szö­vetkezetek befejezték a ta­rlóhántást, de tem végezte aszit Molnár János nyalkái dolgozó párosát és sok más társa is. Hegykő községben például már több min­t 80 százalékban leszán­tották a tarlóikat. Hasonló a hely­zet Tét községben is. Ezzel szemben a magyaróvári, csornai, kapuvári járásokban, de a soproni járás nagyobb részén is vontatottan halad a tarlóhántó pedig ezekben a járásokban a leg­jobban hajlamos a talaj az elgyo­­mosodásra. A tarlóhántással elsősorban a talaj elgyomosodása ellen véde­kezünk^ Aratás után a tarló min­den négyzetméterén a gyommag­vak ezred hevernek, ha ezeket nem szántjuk I és kell időben nem es. ráznak M, egy későbbi 'wr­ánté^ kerüilmak a talajba éa fokozanák a gyomosodást. De terrlőhántással védekezünk az állati karii ut. el­len is, melyeknek tojásai, álcái, bábjai és maguk a kártevők is a tarlón, termésimba­lékokon gyom­növényeken, vagy a talaj felső ré­tegébe helyezkednek el és a nö­vénytermelőnek súlyos károkat okoznak. Ezeket is tarlóhántása-­ semmisíthetjük meg. Végül, de nem utolsó sorban, a tarlóhántásnak nagy szerepe van a talaj nedvességtartalmának meg­őrzésében és lehetőség nyiik ál­tala a nyárvégi és őszi esők minél teljesebb kihasználására. A meg­­szántást tartó több nedvességet tárol és megkönnyíti a későbbi ta­lajmunkákat is. A jelenlegi csa­padékos időjárásnál a tarló hán­tásnak ez a jelentősége kisebb és feltehető, hogy dolgozó paraszt­jaink ezért késlekednek annak el­­végzésérva. Annál nagyobb a je­­le­ntősége azonban az elgyomo­o­­dás és az állati kártevők elleni harc­terén. Éppen ezért, ne várjunk tovább a tarlóhántással, a gépállomások erre állítsanak minden nélkülöz­hető traktort, a dolgozó parasz­tok a fogaterő teljes kihasználá­sával gyorsítsák meg ezt a mun­kát, melyről egy pillanatig sem sa­bad elfeledni, hogy rohammun­ka. Ezt ki­várn­ja a dolgozó paraszt­­ság, az egész magyar nép érdeke, s nem utolsó sorban az, hogy az idejében végzett tarlóhántás elő­segíti a másodvetéeterületek növe­lését, s ezzel a szigetközi falvak tejkormán­ygondjainak enyhítését is. Tbiri Demeter. A megmentett szigetközi állatállomány egészségvédelmének ellátása na­gyon fontos feladat. Sok szó esett az utóbbi napokban a fertőtlení­tésről, az egészséges ivóvíz-ellá­tásról, a védőoltásról , általá­ban a dolgozó ember egészségé­nek megvédéséről, a fertőző be­tegségek megakadályozásáról. An­nál kevesebben szóltak arról, hogy a fertőtlenítés, a védőoltás és az egészséges ivóvíz-ellátás nemcsak a szigetközi dolgozók javát szolgálja, hanem a megmen­tett állatállomány fenntartását és egészségének megóvását is. A gátszakadás napjaiban ezré­vel mentették állataikat a sziget­közi dolgozó parasztok, s ebben a mentésben hatalmas segítséget kaptak államunktól, a különböző közlekedési vállalatoktól, de mindenekelőtt derék honvédetek­től és a Szovjet Hadsereg kato­náitól. Ennek az összefogott mun­kának az eredményeképpen a szá­mosállatok közül — tó, szarvas­­marha, sertés, juh, kecske — alig veszett el az áradás napjaiban. Nagyobb a hiány a baromfiállo­mányban, de itt sem olyan ka­tasztrofális a kár, hogy egy év akit mindent ne lehetne helyre­hozni. A megmentett állatállomány egészségét azonban járványos be­tegségek fenyegetik. Eddig ugyan nem tapasztaltuk, hogy az árral elöntött szigetközi falvakban ra­gályos állatbetegség ütötte volna fel a fejét. Mivel azonban a kutak vize, s a különböző takarmány­félék sok szennyező anyaggal fertőződtek, nagy elővigyázatos­ságra, óvatosságra van szükség. Ennek érdekében hajtják végre hatóságaink a szigetközi fal­vakban az állategészségügyi megelőző védelmi intézkedéseket is. Brigádok alakulnak az állati hutyák eltakarítására, egészséges ivóvizet biztosítanak fertőtlenítés útján a falvakban bentmaradt és a visszatelepülő állatok számára. A visszaköltözés alkalmával az állatállományt felülvizsgálják, majd elvégzik a szükséges védő­oltást Különös gonddal ügyelnek, az egészséges ivóvízellátás mel­lett, a takarmányellátásra is. Szi­getköz dolgozó parasztjainak egyéni érdeke, hogy ezeket az intézkedéseket saját erejével, fe­gyelmezett magatartásával helyt­állásával elő is segítse. Tanács­­szervezők szigorúan őrködjenek mindenütt az állategészségügyi rendelkezések maradéktalan vég­rehajtására. Másodvetés az Az árvizsujlotta Szigetköz meg­semmisült termését másodvetéssel pótoljuk. Erre — ha sürgősen cse­lekszünk — még van lehetőség. Elsősorban a megsemmisült burgo­nyatermésre gondolok. Akinek bir­tokában van még multévi termésű burgonya, ne etesse fel az állatai­val, a felszikkadt területeket ássa, vagy szántsa fel, s vesse be burgo­nyával. Ebből a burgonyavetésből októberre jó minőségű újkrumlit nyerünk. Az újkrumplit felszedjük, homokba elrétegezzük és így eltart­hatjuk tavaszig. Ha a földbe hagy­juk, trágyával takarjuk le, így meg­­védjük a fagyoktól. Egész télen közvetlenül a földről fogyaszthat­juk. Sárgarépát és petrezselymet is­vethetünk a kipusztult növények árterületeken pótlására. A petrezselyem veszély nélkül állja a téli fagyot. A sárga­répát trágyával letakarva kell meg­védeni. A sárgarépa egész télen át biztosít­ja főzelékszükségletünket. Vethetünk babot zöldfőzeléknek. A most elvetett bab szeptember vé­gére termést hoz, amit közvetlenül felhasználhatunk, vagy konzerváljuk szárítás és befőzés által. Vethetünk még takarmánynak korai kukoricát, csalamádét, továbbá hajdinát és fe­hér mustárt. Az utóbbiakat a szarvasmarha zölden is szívesen fogyasztja, de lesilózva is nagyon jól pótolja az elveszett takarmányt. Hosszú gondolkodásra nincs idő. Azonnal cselekedni kell! Balázs Sándor agresentai ■

Next