Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. szeptember (10. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-01 / 207. szám

JCaaáej 3itirc niüttayazd& LM A fehérfalu nádfedela a mén­tföoaaittaki báa nam ip ted táti, hogy a falu legjobb gazdájának a családi fészke. Ide a tisztáb­a sö­pört udvar, a formás szaknakazal­a a barma takaritm­ánykazlak erről g­yömök mneg. A gazda nincs ide­ basa, mert nyáron, mint ahogy Kovács Imr­e mondja — a jó gaz­­dát nem az udvarán kell keresni. — Csak a 73 éves Dénes bácsi, Ková­cs Imre édesapja szorgosko­dik az udvaron. Korát letagadó mozdulatokkal vágja a fát. Mikor megtudja, hogy a fiát keressük, hosszúsztávú pipáját kiveszi a szája szögletéből. Mosoly bujkál a baju­szában, úgy mondja el, hogy az Imre fiú kitüntetést kapott." Az „Imre fiú“ már 46 évest mégis 20 lövés ifjút felülmúló lel­kesedéssel vé­gizi a munkát. Uttá­­na­megyünk a szám­ítóföldre. Éppen csalaam­ádét kaszál az állatoknak­— A teheneknek viszem — mondja és már rakja is a szelénre a har­matgyenge csalamádét. Felül a bakira, mi is mellé telepszünk. El­indulnak a tüzesvérű lovak haza­felé. Beszélitek erről-arról és töb­bek között szó­bajön az öreg is — mármint Dénes bácsi. — Szegény apám, mennyit küz­dött a múltban, míg ezt a 11 hold földet keserves műnk,a Arám meg­szavazta. Minden rögéshez, egy-egy kis történet fűződik. Télen-nyárom hajnali 3 órakor talpon volt már, és este 11 órakor is nagyon gyak­ran volt távol. Mennyivel köny­­nyebb az én életem most! Kovács gazda elmondja­, hogy a elmúlt évben a falu lakói jó munkája elismeréséül a terme­lési bizottság elnökévé választot­ták. Bent van a végrehajtó bizott­ságban is. Ilyen nagy faluban, minit Mérnf­őcsanak, nem kis­­mun­ka hárul a termelési bizottság el­nökei­e. De ő a napi munka után szívesen beszél a falu gazdáival. Tanácsokat ad, s ha kell, bírálja is őket, mert azt akarja, hogy másnak is olyan jó termése le­gyen, mint neki. Miikor m­egkérd­e­zzük, tagja- e a pártnak, így válaszol: Még nera. Pedig már mondták a párttagok: amire közöttünk van a te helyed, felveszünk tagjelöltnek. Hívtak a tsz-be is, ilyen gatadsára van szükségünk, mondták, de még oda sem léptem be. Most meg minta­­gamda-j­el­vényt kap­tam. Megkérjük, mondja el töviről - hegyire, miért kapta a mu­ttagasz­da-jelványt. Nehé­s a választ meg­­adni. Gondolkodik, aztán szerényemn csak ennyit mond: — A ménfőc­sa­­rnoki gazdák általában jól dolgoz­nak. Engem szemelt ki a tanács a kisü­ünttetés. . Mi mondjuk el he­lyette, hogy nem érdemtelenül „szemelték“­­ki. Már éveken át ő éri el a legjobb termésátlagát, be­adási kötelezettség­ét pedig min­dig­­pontosan teljesíti. Szó szót követ és máris arról folyik a be­széd, ami Kovács Imrének is a legfontosabb: a jó munkáról. — Az időjárás nem kedvezett az idén a kalászos növényeknek. Emseik ellen­ére, mégis közepes tár­­ülésem lett. Például búzából 13 és fél mázsás átlagot értem el. A búza helyén az elmúlt évbe­n ku­koricát termelt­em. A kapásnövé­­nyek szeretik a trágyát. Én meg­adtam nekik. A kukorica után bú­zát vetettem a földbe, ami elég jól fizetett. Ment ebben !!L eszten­dőben a 13­09 fél mázsás búzaátlag nem rossz eredmény. Kukoricaföld mellett dö­cög kt a szekér. — Hóó! — kiált rá a lovakra. Leugrik a kocsiról és­­bemegy a kukoricába. Barma kanját magasra em­eli. Mégis alig érri el a kukorica tetejét. —­ Ez az én kukoricám — ma­gyarázza. — Legalább 33—40 má­zsát akarunk beszállítani róla holdamként. Kell is, mert három hízónak való várja éhesen. Ebből egyet a beadási kötelezettség tel­jesítésére adunk le, egyet e’­adunk, egyet pedig, egy jó 150 kilóst a csalóid számára hizlalunk. A kukoricaföld mellett,­ korom­fekete szántás ékeskedik. Éppen a napokban, végezte el a keverd szán­tást. — És a tsiióhántással mikor végzett! _ kérdezazn­k. — Ók, ent már el is fel­ejtettem, olyan régen volt ,- válaszol tréfásam a kér­désre. — Az öregeik és a felesé­gem még arattak, mikor én már a lovakkal a nyomukban jártaim. Hat nap alatt végeztünk ,a hat és fél hold alat innivalóval. A hetedik nap­on is befejeztem a tarlóhán­­tást. Utánna jött a cséplés, azzal is rövid idő alatt végeztünk. Ha már a­z aratásról és csérylés­­r­ől beszéltünk, előjön a szó a be­adási kötelezettség teljesítéséiről is.­­ Az idén bizony könnyebben teljesítettem beadási kötelezettsé­geimet, mint az elmúlt évben. Ta­valy 20 mázsán felül kellett be­adtam, az idén meg mindössze 15 mázsát. Nagy szó ez, kitelik az engedményből bőségesem két em­ber kenyere. A vidám beszélgetés köze­pette alig vesszük éssret, hogy ,ha­zaó, rbezilanila. Az ifjabbi­k Kováca,­nné nyitja a kaput. Az istálló előtt állunk meg a szekérrel. Kovács gank­a egy jó villa csalamádét vet a teheneknek. Meg is érdemlik­, hi­szen a szét teh­én naponta 24 eier tejjel gyarapítja Kovács Imre gaz­daságát. Alig, hogy lerakja a csa­­lamádét, már szólítja az asszonyt és az apját: — Édesapám, jöjjenek elő, mert megyünk krumplit szedni, Szekérr© ül a család és elindul­na­k a krumpliföldre. Dolgos em­­berek ők, valamennyien. Vásár, naponként Kovács írna,ének jogo­san díszíti a kabátját a nyegfeke­­tek­e, csillogó mMagasda-jelvény, Simon Lajos. Új ebédlő a Wilhelm Pi­eck-gyárban Az új szakasz politikájának, a dolgozókról való gondoskodásnak újabb ünnepi eseménye örvendez­tette meg hétfőn délben a Wil­helm Pieck-gyár kovácsüzemének dolgozóit. Hétszázhúszezer forintos költséggel elkészült a korszerű mosdó, öltöző és étkező helyisé­geket magában foglaló épület.­ A száz személyes éttermet ünnepé­lyesen adták át a hétfő déli ebéd­szünetben rendeltetésének. A szé­pen terített asztaloknál örömmel foglalták el helyüket a derék ko­vácsok. Háromszéki József, az üzem termelési felelőse a párt, a szakszervezet és az üzemvezetés nevében köszöntötte őket hangoz­tatva, hogy ez az új ebédlő is a dolgozók életszínvonalának nö­vekedését mutatja. Az új szakasz politikájának sikerei az ő becsü­letes munkájuknak az eredmé­nye. Felépül a bácsai iskola Első látásra észre se venni a bácsai iskolának az út felőli részén, milyen kárt tett benne az árvíz­ Pedig az iskolának ez az úgynevezett új épülete is súlyosan megrongálódott: a főld kettérepedt, a ter­mekben derékig állt na­pokon keresztül a víz. A másik iskolaépület, — a régi — teljesen beomlott. Úgy állt tehát a helyzet a bácsai iskolával, hogy aligha lehet benne az új tanévet megkezdeni. És mégis szeptember másodi­kán a bács­ai iskolásgye­rekeket rendbehozva­­vár­ja az iskolájuk. Bácsi József, az iskola igazgatója ugyanis nem nézte tétlenül az iskola szomorú állapotát. Egye­dül, — mert a tantestület tagjai szabadságon, tanfo­lyamon voltak, vagy má­nak is árvízkárt szenved­tek —, hozzálátott a helyreállítási munkához, alighogy eltakarodott a víz. Aza, mégsem­­volt egyedül. Hegedűs József­­né, Bagó Páltné, Soós Pé­terné szívesen segítettek neki. Mindhárom­­asz­­szony gyermeke a bácsai iskolába járt, vagy jár. "Bizonyára úgy gondolták ezek az édesanyák, hogy a segítségük is kifejezi, mi­lyen hálásak az iskolá­nak, ahol gyermeküket annyi szépre, jóra oktat­ták, az első lépések: az iszap, a szemét eltakarí­tása után a főépület fa­lát hozatta rendbe Bácsi József igazgató. Maga is ért a kőműves munkához. Kisdiák korában nagyap­jának, aki kőműves volt, sokat segített nyaranta. Akkor is jó hasznát vette a tudásának, hiszen nyá­ron megkereste vele a kö­vetkező iskolaévre való pénzt, most meg maga is megfoghatta a­lkotóka­­­nalat és a saját iskoláját hozhatta rendbe. A főépületre nagy szük­ség van, mert a leomlott régi épületnél egyelőre csak a romokat lehetett eltakarítani, az tehát nem fogadhatja be a gyereke­ket. Két „műszakban“ oldják meg tehát egyelőre a tanítást­­Bácsán, míg felépül­­az új, szebb iskola a leomlott helyén. Azért is sietett annyira a rom­­­el­tal,ta­vitással Bácsi Jó­zsef igazgató, hogy tervez­­gettse mielőbb valósággá váljék. Mert ügyes, életre­való tervei vannak az is­kolaépítéssel. Azt szeret­né, ha a rombadőlt két tanterem helyett négyet építenének fel, az új tí­­pusiskola-terv szerint, amelyben mint mondja, „meg lám­minl se lehet hibát találni“, olyan jól megtervezték. Hogy egy ilyen iskola felépítése Bácsán kevesebb munká­val, költséggel járna, mint a két tanterem felépítése, az furcsán hangzik ugyan, pedig igaz. Arról van szó ugyanis, hogy jövő ta­vasszal úgyis megkezdő­dön volna a régi mellé még egy, kéttantermes is­kola felépítése, ha a régit nem is dönti össze a víz. Egyszerűbb, célraveze­tőbb lenne tehát most már egy építkezéssel megolda­ni a bácsai iskola korsze­rűsítését. Így nem három, hanem csak két épületben lennének a diákoik, ami az ellenőrzés, a nevelés szem­pontjából is sokkal hasz­nosabb, mint a három kü­lönálló épület. Most az új négytantermes típusisko­­la felépítéséért harcol Bácsi József és reméli, hogy nem eredménytele­nül. A főépületben, amelyre most megnövekedett for­galom vár, serényen folyt a munka már a tanítás megkezdése előtt egy hét­tel. A festés már készen volt, folyt a takarítás, az osztályok díszítése, úgy­hogy már akkor is éppen csak a gyerekek hiányoz­tak belőle. A régi épületből csak a rendberakott, használ­ható anyagok vannak már meg. A bontás nagy mun­kájában benne van a tatai járási tan­ács dolgozóinak segítő keze is- akik vállo­­ták, hogy Szigetköz egyik középületét segítik lebon­tani. Bácsi József kérte, küldjék őket az ő iskolá­jához, hiszen Szigetkor legjobban megrongálódott iskolája ez. S a tataiak egész napon át versenyt dolgoztak a kisbácsaiak­­kal, hogy mielőbb eltűn­jenek a romoik. Az árnyas, nagy udva­ron is ott vannak még a víz pusztításának nyomai, de eltűnnek ezek is nem­sokára. Az iskola diákjai örömmel jelentkeztek, hogy rendbehozzák az udvarukat, sőt a volt diá­kok is válla­lk­oztak rá, hogy a diákok büszkesé­gét, a sporttelepet rend­behozzák, még szebbre, mint amilyen volt. Az öt­­tevényi és a gönyüi VII. és VIli. osztályosok is megígérték, hogy eljönnek tanulmányi kirándulás ke­retében és segítenek ők is az udvart rendbehozni. A lényeg most az, hogy a bácsai iskolában meg­kezdődik az új tanév. Ki­zárt kapni, ha egyelőre csak egy épülettél is, de várják a diákokat. Az új iskola építése is bizonyá­ra nemsokára megkezdő­dik. — Harcolni kell, hogy sikerüljön valami, — jegyzi meg Bácsi József igazgató, amikor az új iskoláról van szó. Ő jól harcolt az iskola rendbe­­hozásáért. Örömmel, nyu­godt lekiismerettel kezd­heti meg munkáját a hely­reállított bácsai iskolában az új tanévben. A helyreállítás hírei Hétfőn rügged, a beérkezett va­gonokon kávu­­, három uszály ér­kezett megytakbenn, egyénként kö­rülbelül kétszázezer téglával. A beérkezett uszályok kirakása Vé­neken, Ásványrárón, illetve Kis­­bodakon, megkezdődött. Előreláthatólag ezen a héten tovább emelkedik a Szigetközbe érkező építési anyagok mennyi­sége, mely az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket követel megyei szervietektől, de különösen az uszályok ikímatk­o­dó-helyeiül vala­mint a kijelölt vasúti állomások rakodóhelyete dolgo­zóktól a na­gyobb me­nnyisé­gű építkezési anyagok zökkenőmentes elszállítá­sa érdekében a« anyagszállításon dolgozó teherautók létszámát — szám­szertet azáztizennyolccal —» tovább emelik. ★ Az építkezéshez szükséges agya­gok ma már folyamatosam, fenn­akadás nélkül érkeznek megyénk­­be. Az árvíz sújtotta lakosság ér­deke, hogy ezek az építőanyagok minél előbb rendeltetési helyükre legyenek szállítva és a lehető leg­hamarabb felhasználást nyerjenek. Az anya­gok átvevésével, tárolásá­val és elosztásával a földműves­­szövetkezetek vannak megbízva. Sajnos azonban, egyes földműves­­szövetkezetek nem fordítanak gon­dot a munka elvégzésére és emiatt hátráltatják az anyag kirakását, elosztását, a vasúti kocsik jobb ki­használását. Nagyhajóson a földművesszö­vetkezet nem bízott meg senkit időben az anyag útvontedve­­it emiatt három tehergépkocsi ,te­ljesen tizennyolc emberrel közel két órán keresztül tétlenül állt. Hasonló okok miatt Nagybácsa, tíz teherautó és hatvan ember állt másfél órán keresztül. ★ A lébényi áldomáson­­— ahon­nan Mecsérre szállítják az anya­got — 18 vagon áru a földöm, 14 pedig még vasúti kocsiban áll, mert a tanács nem biztosított em­bereket a szállításhoz, illetve a ra­kodáshoz. Öt tehergépkocsihoz ki­lenc embert adott a tanács, ami­kor ennyi teherautóhoz legalább húsét ember szükséges. ★ Bér fenyőszigeten és Okolás li­geten az­ért nem tudnak építeni, mert nincs szigetelőlemez és bi­tumen. Ugyanakkor a közelben lé­vő Dunakilitin ott áll 3 ezer te­kercs szigetelőlemez és egy vagon bitumen.­­A föltművesszövetkeze­­teknek eszükbe sem jutott, hogy a pár kilométere lévő helyiségekből beszerezzék az építkezés folytatá­sához szükséges anyagokat. Ha a földművesszövetkezetek önálltóak, felelősségteljesen, bátran végzik feladataikat, akkor az ilyen és eh­hez hasonló hibákat k­önnyen ki tudják küszöbölni. Ott, ahol a he­lyi szervek tanácstalanok, nem tudnak intézkedni egy-egy kérdé­­­ben, ne hátráltassák a munkát ha­bozásukkal, hanem forduljanak a megyei helyreállítási bizottság mű­szaki csoportjához, ahol megkap­ják a szükséges útbaigazítást A tanács eddig végzett munkájáról és a város legégetőbb­ kérdéseiről tárgyalt a soproni tanácsülés Kevés tanácsülés múlt el anél­kül Sopronban, hogy a lakáspro­bléémánól ne esett volna szó. Az augusztus 27-é­n megtartott rendes havi tanácsülésen is ez a kérdés ma mu­t fel először Bognár Dezső elvtárs, a végrehajtó bizottság el­nökének beszámolójában és sok hozzászólás is foglalkozott vele-A háborúban Sopron igen sok laikásra megrongálódott és azóta csak kevés épült. A város lakos­ságának száma emelkedett, a la­­k­ások száma pedig 1944-he® viszo­nyítva­ csökkent. A kormánypro­­gram­ óta a lak­ásépítéseknél is mutatkozott javulás. Az építés­ügyi minisztérium tervbe vette, hogy még ebben a évben meg­kezdi ötven új lakás építkezését, amit a jövő nyáron fejeznek be. Ebben az évben eddig hat g é­plüke­­let állítottak bolyra és folyamat­ban van tizenkét lakás helyreál­lítása. A városi tanács a jövő év­re huszonhét épület nagy felújí­tására 3 millió 700 ezer forint hi­telt kért és három éven belül száz­ötven lakóépület nagy felújítását tervezi, 10 millió forint k­öltség­­gel. E­zeknek a terveknek a m­eg­­mi­­ósítási lényegesen enyhítene a város lakásproblémáján. Sok szó esett az utak rossz ál­lapotáról is, bár a­z útépítések, ha kisebb ütemben is, de folynak. Ebben az évben eddig elkészült a Szính­áz-utca és a S fent-átjáró járdaburkolatánaak felújítása, a Széc­henyi­ téri és színházutcai út­burkolat rendbehozása. Folyamat­ban van a tanácstagi beszámoló­kon többször panasz tárgyát képe­ző­­kőfaragó, téri, vallamtelt a­z Ógabona­ tér elején lévő járda helyreállítása. (Szeptemberben el­készül az Ógabona­ téri, a Petőffi­­­tér, a Baross­ út, a Lesvár Ferenc­­utca útburkolatának helyreállítá­sa. A megyei tanács kilátásba he­lyezte, hogy a jövő évben a Lővér­­körút javítására is sor kerül­ .Bognár Dezső elvtárs beszámo­lójában elmondotta, hogy a múlt évben mutatkozó vízhiányt a végrehajtó bizottság úgy igyeke­zett céjkikeültni, hogy a kistóm­ur malom mögött lévő árterzi forrás­vizet egy átemelő segítségével be­kapcsolta Sopron város vízellátó - Sába, ami napi 500­­köbméter vi­zet ad a város lakosságának. A vízhálózat további bővítése érde­kében a Földtani tatálét saafcmi­nyításával a Kistómalom kör­­nyékén­­újabb víznyerő rendszer építését kezdték meg, ahol a ku­tatások jó eredményt mutatnak. Báli fürdő helyreállítása is a tanács megvalósításra váró fel­­a­datai között szerepel. A végre­hajtó bizottság nem nyugszik bele a­ fürdő helyreállításával járó ne­hézségekbe. Az állandó bizottsá-­­ gok aus üzemek vezetőivel karölt­ve már foglalkoztak azzal a kér­déssel, hogy saját erejükben­ állítják helyre Ball fürdőt, mert ez nemcsak gyógyulási lehe­tőséget ad a dolgozóknak, hanem a termelésre nézve is előnyös, ment Sopron v­áros ü­zemeinek reu­­mjáa betegei munkaidő után, keze­, teh­nre, fürdésre járhatnának és gyógyulást találalálnak a közelben. Sopron város problémái között felmerült a gázfogyasztók szám­á­­nak növekedése, ami szükségessé tette egy új gá­zkemence felépíté­sét, a további igények kielégítése pedig gáztartályok beszerzését is szükségessé teszi. Foglalkozott továbbá a tan­ásos­­ztéée a mezőgazdaság és a város k­özellátásái c­ak kérdásével. A be­számoló­ra a hozzászólók elisme­réssel nyilatkoztak arra­, hogy a tavalyi köze­llátáshoz képest, nagy javulás tapasztalható. Ma már­nem kell sok­ halál­­n­i kenyérért, lisztért, zsírárt, de a húselosztás­ra sok panasz merült már fel. Jó lenne, ha erre az illetékesek fel i­­i­­­gyülnének, mert olyan város, ahol nyolc élü­zem születik negyedév alatt, több figyelmet érdemelne. Pék Elemér tanácstag hozzás­zó­lásában a város ipari ciikkeinek el­látásában mutatkozó nehézségekre hívta fel a tanács figyelmét, de a Koránomné tanácstag és Acélné, a Merzőkernél tapasztalt hibákat mondotta el- Kisházi Jánosné ta­nácstag kérte a végrehajtó bi­zott­­ságot, hogy a l­eszámolókon és fogadóórákon elhangzott pana­szokra a tanács tagjainak is ad­ják meg a választ, mert különben nem tudják, hogy a dolgozó kéré­sét hogyan intézték el. Több hozzászólás hangzott még el a tanácstülléseken. A tanács tagja­­©Imotnd­olták észrevételeiket a vá­ros lakóinak problémái­ról, s ja­vaslatukat a problémák m­eolva­­sláta.

Next