Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. november (10. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-02 / 260. szám

A Muőgépgyár utaméban A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár adósságát helytelen lenne forintokkal számlálni, bár így is az egymilliós vám fölé emelkednétik. De ha azt mondják, hogy Ö7S traktorokével, majd kilent 40 vetőgéppé és más gépek százaival adós az üzem, akkor nagyon is érzékeny ez a veszteség. A 679 ekével szűkös számítások szerint is negyedmillió hold földet tudtunk volna felszántani az ősszel a fagyok beálltói is és a vetőgépekkel, legalább százezer holdon végezhettük volna el az őszi vetést. Ez pedig igen nagy szó, különösen most, amikor javarészt a mezőgazdasági termelés növelésén áll, vagy bukik életszínvonalunk növelése, a nagyobb falat kenyér, a zsír- és húsellátás súlyos gajdjainak elhárítása. Várjon nem tudnák ezt a Mezőgépgyár dögözéie .Tudjuk elvtárs, nagyom is tudjuk, csakhogy máshol itt a hiba“. — válaszolt a feltett kérdésre Meyer János, a legrégebbi öntők egyike. HÁT HOL A HEBE ? Mi húzódik meg a milliós adósság mögött? Miért Csak 86,3 százalékos a III. negyedévi terv teljesítése® Hogyan lehetséges, hogy a 100 százalékon alul teljesítő munkások száma 151-ről 237- re emelkedett rövid idő alatt? Ki a felelős a majdnem 271 ezer forinttal felemelkedett önköltségért ? Nem furcsám várjon, hogy a vetőgépek előállítási ára az utóbbi hónapokban 1249 forinttal drágább, mint amennyiért megveszik darabját a gyártól? Ki fizet rá a drágább gépekre? De ne is soroljuk tovább a kérdéseket, inkább derítsük fel a hibák okait. 1. E minisztériumban kell keresnünk a hibák egyik legfontosabb forrását. Régi, de ma is érvényes igazság, hogy trombita nélkül nem lehet dudani — vagyis anyag nélkül nem lehet tervet teljesíteni. A harmadik negyedévben pedig általában a szükséges anyag 65—70, esetleg 80 százalékát kapta meg a Mezőgazdasági Gépgyár. Tessék ebből 100 százalékot elővarázsolni, és persze, hogy ne az lehet» Fából vaskarika. A Mezőgépgyár dolgozói nem varázslók, vagy alkimisták, hogy 65—70, sőt 90százakékból 100 százalékot tudjanak csinálni. A vaslemez és egyéb hengerelt áru hiánya lassan és fokozatosan ugyan enyhül, de még mindig nem elegendő ahhoz, hogy az üzem teljesíthesse a tervét. Ha a minissztérium valóban aggódik a mezőgazdaság fejlesztésének ügyéért, akkor mielőbb gondoskodnia kell a Mosonmagyaróvári Mezőgépgyár folyamatos és kielégítő anyagellátásáról. Persze ez nem olyan egyszerű, Milsz néni bővelkedünk nyersanyagban. A negyedévi tervjelentazonban arról ad hírt, hogy bár acélnyersvas és hengereltacél termelésében elmaradás mutatkozik, mégis 99,8 százalékra teljesítette a kohó- és gépipari minisztérium a negyedévi tervet. •Nos ha az átlag 70—80 százalék is esetenként pedig még ennél is jóval alacsonyabb százalékos anyagellátást összehasonlítjuk a 99 százalékkal, bizonyossá válik, hogy a minisztériumban, továbbá a nyersanyag sorsáról döntő szerveknél még mindig érezhető a júniusi politikával való szembenállás. A jelek ugyanis azt mutatják, hogy kéz"l/fél-lábbal akadályoznák egyesek hazánk egyik legfontosabb mezőgazdasági gépgyárának működését. Az első követelmény tehát: vonják felellensségre az anyagellátás irányítóit, biztosítsák, hogy fia utolsó negyedév hátralévő kéthónapjában elegendő anyagot kapjon a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár. 2. A hévégi yilisíiítistankában tálaljuk a hibák másik magyarázatát. „Mi " az ekeciklusban könyedén elkészítettük volna havonként a tervünk ízén előírt 430 darab ekét — mondja Tukovics István fiú 11 üzemmérnök —, desajnos az első két hétben alig akadt munka. Volt már csel, hogy a hónap első heteiben hazaküldtük a munkásokat,, mert anyaghiány miatt nem volt mit tenni ők. Most pedig,a hónap hutolsó napjaiban. •„ Fülömben mézzék meg az elvtársak, maguk •ia láthatják, mi van itt“. Körülnézünk a szerelőcsarnokáikban, műhelyekben. Mindenütt lázas eset,seggel, kapkodó gyorsasággal szaladgálnak az emberek, mintha vulubolinól éppen elkésnének. Még az öntődében is ilyen nagy a futkosás, bár itt kettőzött elővigyázatossággal kell ügyelni a formákra, a formaszekrényekre, az öntőhomokra, általában minden munkadarabra, mert könnyen telejtessé válik az áru. Mégis csak úgy, cikáznak föl és alá az emberek. Ha valaki először látja ezt a munkaütemét, azt hiszi, gyorsított fignrfelvétel kockái peregnek előtte, e még az egyelalyesebb munkahelyeken a folyékony acél és a levegőben him hálódzó többtonnás terhek körül is. A másik feltűnő jelenség az, hogy ebben a gyárban nincs helye semminek. A sürgölődő emberek épp hogy efitík elpréselődnek a vasalkatrészek, készülő ekék, vetőgépek, többméteres vasvázak között. Még ez a lehetetlen iramú rohamstunka is jobban menne, ha például az ekesműhely mellett volna egyszerelde. Mivel nincs, beszorulnak a szereléssel a gépműhelybe, ahol aztán az eszterga, fúró- és aratógépeköl, külfözízte alkatrészektől mozogni sem lehet. Tessék így teljesíteni a tervezés pótolni az elamlasztottakat! Nyáron és ősz elején még csak jó volt a szabad ég alatt szerelni, denost a rendszeres esőzés, meg a közelgő tél, már beszorítja a munkásokat a tető alá.. De ne kalandozzunk el a rohammunkától, állapítsuk meg, hogy ez valójában nem is oka az adósságnak, hanem egyik sajnálatos következménye az anyaghiánynak és a rosszul ütemezett anyagkiutalásnak. Nevet égésnek hangzik, de az a valóság, hogy az ekeciklus például a havi tervében előírt 430 ekét rendszeres anyagellátással, jó munkaszervezéssel, tizenöt nap — vagyis fél hónap alatt — nyugodtan elkészítené. A jelenlegi, teljesítmény mégis 380 körül ingadozik. Várjon csak az anyaghiány az egyedüli ok! Más hiba nincs az üzemben? 3. Ä ittuxsJsafosY©!?«'" és a zmunkasTlsstCo. körül talán minden rendben van? Mert valljuk meg őszintén, könnyű szidni a minisztériumot és a mindenféle vezetőséget, s közben ügyesen megfeledkezni arról, hogy az üzemben itt vannak bajok. Mindenki szívesebben söpörne a más portája előtt, dehát mondjuk meg magyarán, a mezőgépgyáriaknak is van mit söpörniük a saját portájukon. Umatim János és Meyer ,linos a legrégibb öntők közé tartoznak a Mezőgépgyárban. A leg- Oisluyesebb, munkaigényes darabokat ők öntik gondos és szorgalmas munkával. Amikor az öntödei selejt okáról faggatjuk őket, kertegés nélkül megmondják, hogy bizony van itt hanyag ember, nem is egy, nem is kettő. Azt tartják néhányan ugyanis, hogy csak a darabszám legyenmeg, a többit aztán ölt egye meg a .... és megmondják, hogy micsoda. J épp a múltkor történt, hogy Student Kálmán összekaporta mérgében az egyik elkészült öntőformát a formaszek - kénylyel együtt, mert percnyi pontosággal nem kapta meg a segédmunkást. Az ilyen, példa ázsián ragadós. Kern csoda hogy az, öntödei sciájt — amelynek egyik ■oka ugyan, az anyag rossz minősége — holnapról hónapra nöivekszik. De nem rózsásabbb a helyzet a munkaerkölcs- más vonatkozásaiban sem. Panaszkodunk, hogy kevés az anyag, de abból a kevésből is ott csípnek, lopnak egyesek, ahol lehet. Persze neim mindig lehet. Vörös Károlyt például elcsípték, amint egy régi satufeszerelést lopott el a gyárból. De azokat még nem csípték el, akik három ■vadonatúj satu készüléket szereltek le és vittek el. Borsos Jenőmét is elfogták, amint 30 méter láncot akart elemelni az üzemből. De ama még nem is jöttek rá, kik rakják ki esténkint, vagy napközben a féltábla vaslemezeket, horganylemezeket és különféle értékesebb anyagokat a körítés mellé, hogy éjszaka hazavigyék. Azokat sem vonták még felelősségre, akik rendszeresen bezúzzák az ablaküvegeket, s csupán ezaz aprónak látszó kár évente több mint 15 ezer forintos költséget okoz. Van tehát tennivaló bőven a Mol-Pottmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban. A sok teendő oroszlánréssze természetesen a kommunistákra vár. A munkafegyelem megszilárdítása és as munkaerkölcsök rendbehozása persze nem egyedül az ő dolguk, hiszen mondjuk meg őszintén, a Beruházási Bank is tehetne egyet mást azért, hogy végre megkapják az ajtót az öntöde bejáróra és ne álljanak huzatban mezítelen felsőtesttel a munkások, továbbá, hogy megkapják a mosdót, a fedett szerelőcsarnokot, a vasraktárat, 9 emberivé tegyék a munkakörülményeket. De a fegyelmetlen munkások és tolvajok károkozása ellen az üzem dolgozóinak is többet kell tenniük, 45 ebben a harcban a kommunisták nem tettek meg eddig minden tőlük telhetőt. A múlt héten megtartott aktívaülés azt bizonyította, hogy a pártszervezet még mindig a régi, ólomlábakon járó munkamódszerrel dolgozik. Taskó elvtárs alapos, de végtelen hvszára nyúló beszámolója továbbá az üzemigazgató, a műhelyfőnökök és a lapátestvi titkárok felszólalásai annyira elhúzták az időt, hogy a dolgozóinak, a pártonkívüli aktíváknak, az egyszerű párttagoknak sem idejük, sem módjuk nem volt a hozzászólásra. Az aktívaülés harmadik órájában már kezdett üresedni a terem, s bizony mire vége lett az ülésnek, a résztvevők többsége már elment. Ezzel a módszerrel nem lehet lelkesedést és harci lendületet adni sem a kommunistáknak, sem a pártonkívüli dolgozóknak. A végtelenbe nyúló és rendszerint a Központi Vezetőség beszámolóit szolgai módon utánozó beszámolók, s a véget méri érős műhelyfőnöki hozzászólások számos igen jó tapasztalatot és tennivalót tártak fel ugyan, de mégis unalomba fullasztották az aktívaüilést. Az adósság törlesztése, a mntrnkafegyelem megszilárdítása, az erők jobb elosztása csak akkor lehetséges, ha a mezőgépgyári pártszervezet lendületesen és csüggedés nélkül harcol, s mozgósítja, plaffával ragadja az üzem minden dolgozóját. Meg kell valósítaniuk azt a jelmondatot, amely a nagy aktiva ülés alkalmával a dr.szemelvény fölött állt: „Kommunisták az élre, kommunisták a tömegek közéi“ Több mint 2 vagon cukrot adott tervenéste a forradalmi műszak első napján a Petőházi Cukorgyár A Pelőhái Cukorgyár dolgozói elfogadva az Ercsi Cukorgyár felhívását , november 1-től 10-ig forradalmi műszakot tartanak. Egyebek között célul tűzték ki, hogy a műszak idején minden nap egy vagon cukrot termelnek terven felül. Tegnap az első műszakban máris kiváló eredményeket értek el. Cukorfeldolgozási tervüket átlagosan 108,8 százalékra, cukortermelési tervüket pedig 119,4 százalékra teljesítették. Az üzem dolgozói már az elő nap délelőttjén ,jóval túlteljesítették vállalásukat, mert több mint 2 vagon cukrot termeltek terven felül. Kiváló munkát végeztek Ábrahám Lajos vezetésével a kilúgozó állomás dolgozói. Ugyancsak a legjobbak között kell említeni az iszapsajtoló, az iszap kiszállító állomás dolgozóit is. A centrifuga állomás dolgozói is becsülettel megállták helyüket a forradalmi műszak első napján. • Jó eredményeket érnek el a fiatalok a silózási versenyben Megyénk területén körülbelül 40 ifjúsági brigád vesz részt a silózási versenyben.. Több helyen már idáig is szép eredményt értek el fiataljaink. A horvátkimlei állami gazdaságban például a silózási terv 41,11 kimméter. Idáig 2500 köbmétert silóztak le. A silózási tervből 600 köbmétertaz ifjúsági csapat vállalt magára. Vállalásukat már túlteljesítették. Különösen jó példát mutat Elek Mihály traktoros, Domján István és Domján Imre. Szép eredményt ért el még a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Technikum tíz főből álló brigádja, mely 275 köbméter siló elkészítését vállalta ss ezt márteljessítette is. Ugyancsak teljesítette vállalását az edvei ifjúsági silózócsapat. A vállalt 500 köbméter silót már a múlt, héten elkészítették. Amosonmagyaróvári Béke tsz fiataljai is kiteltek magukért, 510 köbméter silót készítettek idáig. Ezzel tervüket ők is teljesítették. A hegyeshalmi állami gazdaság fiataljai egészen kimagasló eredményt értek el, 1000 köbmétert lesilóztak. Még jó eredményt ért el a pusztacsaládiállami gazdaság erdőlaki üzemegysége, melynek fiataljai 150 köbméter silótakarolánnyal teszik könnyebbé az állatok átteleltelését. A többi ifjúsági csapat is szépen dolgozik. Az eredményekből látható, hogy a fiatalok megállják a helyüket ebben a nemes versenyben. Bizonyára ilyen lelkesen dolgozik tovább is megyénk ifjúsága és akkor nem okoz gondot az állatok takarmányellátása sem. Gyermekek a hédervári kastélyban Apró, kisírt n nemű kislány álldogált a hédervári volt grófi kastély előtt azon az esős, hűvös júliusi defendön. Egyedül jött óvodába. Valószínű, hogy nem küldték, talán a 10.7.1/ zűrzavarban erre sem vették, hogy elment. Az óvónő kézenfogva vezette a ki járalig. Onnan azután gyorsan szedte kis lábait hazafelé. Az ég borús volt, lassú eső szemerkélt. A fideáli égzörgésbe közelebbről hangzó zaj vegyült; az előretörő víz moraja, amely már Ásványrárónál gátat szakított és rohanva tüzekedett Wedervár felé. A gyerek elkeveredett valahol a kocsi, és porrengetegben. Nhány perccel később egy kocsi tetején láttam újra. Összekötözött batyukon ült, idős inkusztember, talán a nagyapja ■melleit. UU-ra egész kocsikaraván, egyről sem hiányzott a síró kisgyerek, veszélyt nem érző csöppségek talán az óvodát siratták, talán a kedves bubájukat, vagy a hintalovat, amelyet nem hozhattál el .1 hédervári kastélyparkban lehullatták már lombjaikat a *•* százados fák. A község már nem a víztől való rettegő, hanem az építés, a termelés lázában él. .A kocsicaravánoksmét visszajöttek, a gyerekekkel együtt. ,4 kastélyparkban kettesével, hármasával óvódásgycrekel■ jönnek az avaron, vidáman kacagva. A kastély egyik terméből gyermekhangok törik át a vértag falat. Együtt vánnak már mindnyájan. Elkezdődött a játék. Versenyben épülnek a kockaházak. A derűs, kedves hangú,latot egy kislány sikáló hangja töri meg: — Pakoljunk, jön a víz,. ..’ — Talán ez a kislány volt azon a júliusi napon egyedül óvódéban. . . A gyerekek egy pillanatra megriadnak a fájó emlékre. De nem azért gyerekek, hogy ne felejtsék el ugyanolyan gyorsan. — Nem kell félni — nyugtatja meg őket Bottlik Mária, az óvónő. A következő pillanatban már ismét épülnek a házak, a kislányok babái ringatnak, a fiúk makacs falovat igyekeznek munkéin hinni. Húsz-huszonöt szőke, barna buksi is hajol egyszerre jófét,a fölé fehér Trózsikónaéz nyugodtan dolgozik édesanyja a Smasai Ferenc termelaszüvetkezetben, hiszen tudja, hogy kislányával gonddal, türelemmel foglalkoznkjjc, oktatják, nevelik, gyerekek nagy részének dolgozó parasztok a szülei. Hogy w.w'yire látják az óvoda jelentőségét, azt bizonyítja az itt játszadozó népeteis család. Nyáron megkétszereződik a létszámuk, a nagy mezőgazdasági munkák idején. De most is goku,ugyannak Hédervár község dolgozói az árvizejtette sebek helyreállításán dolgostul!.. Hol lehetne a gyerek nagyobb biztonságban, mint az óvodában? Ez az óvoda egyúttal napközi otthon is. Az egész napon elfoglalt szülőknek a gyerekek étkeztetésével sincs gondjuki. ,)'■//okon, szórakozásom kívül tanulnak is a csöppségek. Egész kötetnyi verset illának már elmondani. — Otthon is elmondjuk ám, v.emcsak az óvodába 11 — újságolja Völcsei Veronka és kishúga, .4 hatalmas játékszekrényben az új játékok megtett rajzfüzetei. ..■• sorakoznak. Sós Marika Kiss Olga, Táncsics Attila, Hujber Terére — olvashatók a nevek a füzetek fedőlapjain. Szinesceruzával , toll vonalkáli körök töltik be a füzet lapjait. Ezek a gyerekk lezonyára szép, gömbölyű betűket írnak majd 01. iskolában. Már most ■incgiitszik. scmilyen rendes, gondos kisdiák lesz. Nem hiába tanulnak verseket, könnyebben megy majd a lecketanulás iránth Klárika■ tavaly sokat hiányzott az óvodából. .4. idén MM nős gonddal vigyáz az édesanyja arra, hogy ne mulasszon a kislány. Klári jövőre iskolába kerül és utáscsepp kezd majd hozzá a tanuláshoz, ha rendszeres időbeosztáshoz szokott már az óvodában. A hédervári gyerekek vidáman töltik napjaikat a kia d.-.lykni és annak szép, tisztalevegőin part.jában. Az idő már az őszi Vgere mulat, de a park talán most a legszebb Tzerssivü a föld a lehullott levelektől, és a fenyőkből olyan , ’s illatot Ind ezjen a késői napsugár! .4 délután egy részét ;ff parkban töltik a gyerekek. Kis jőfékvedreikbe olyan óvatosan rakják a lehulló, fény és háli gesztenyéd, mint ha évnél szebb s-lol nem teremne Szűcs- tromba.