Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

vilÁé SzßQL€7Ä*JA! SúnSÜLJSV&M ! XI. évfolyam, 1. szám, 1955. január 1. szombat. I­óvflp -LDP­RON MEGYEI J­árai 50 fillér. AZ MDP GYOP-SOPEON MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA J ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN i­sm­ét eltelt egy esztendő az életünkben. Ma kezdjük meg az új, 1955-ik évet. Bizonyá­ra mindenki előtt felvetődik a kérdés: milyen lesz az új év? Mit hoz nekünk, családunknak, né­pünknek, országunknak és az egész világnak? Nyilvánvaló, hogy a kérdésre biztos feleletet adni senki sem tud, de mindenkinek vannak ál­mai, tervei, kívánságai és szeret­né, ha ezek teljesülnének. Ezzel kapcsolatban mindnyájunknál fel­vetődik az a másik kérdés is, hogy tehet-e az egyes ember, kis embercsoport, vagy nép valamit azért, hogy törekvései megvaló­suljanak. A történelem azt tanít­ja és ezt a logika is megerősíti, hogy igen is tehet. Még az álta­lánosan igaz népi közmondások között is találunk erre nézve uta­lásokat: „Mindenki a maga sze­rencséjének a kovácsa!“ Vagy: „Ne várd, hogy a sültgalamb a szádba repüljön!“ De ezt a felfo­gást vallják a természetismerő tudósok is. Például Micsurin, az­­ egyik legnagyobb materialista szovjet tudós, aki a mezőgazdasá­gi termelés fejlesztéséért a leg­többet tette a Szovjetúnióban, a következőket mondotta: „Nem várhatunk könyvegadományokat a természettől . . . Törvényszerűsé­geit nekünk kell kifürkésznünk és az életben felhasználnunk.“ Ú Úgy hiszem, hogy a most kezdődő új év küszöbén minden becsületes, igaz ember legfőbb óhajtása jll­ kt hogy béké­ben és biztonságban munkálkod­­hassék a maga, családja, ember­társai és népe javára és felemelé­sére. Nem tudom elképzelni, hogy e­zt az egyszerű, igazságos és min­denki javát szolgáló alapelvet az emberek nagy többsége ne fogad­ná­­ el. Hiszen mindnyájunknak tudnunk kell, hogy nem egyedül, hanem társadalomban élünk és dolgozunk, ahol a mások munká­jától is függ mindenki élete és jóléte. A parasztnak szüksége van az ipari munkás, az értelmi­ségi munkájára éppúgy, mint az utóbbiaknak az előzőjére. Ez alól a közgazdasági törvény alól senki sem kivétel. Ebből a tételből vi­szont logikusan több dolog követ­kezik. Ilyen következmények: egymásra vagyunk utalva, tehát egymással összhangban, egyetér­tésben, segítséget nyújtva kell dolgoznunk. A társadalom számá­ra minden munka, akár fizikai, akár szellemi, ipari, vagy mező­­gazdasági, egyformán fontos és szükséges. Mindenkit értékelni és becsülni kell. Például az utca­seprő munkájára éppúgy szüksé­günk van, mint az egyetemi ta­náréra. Ha valaki jól dolgozik, e­zzel elsősorban a saját, de vég­eredményben mások, az összesség javát is szolgálja. Viszont, ha bárki nem végzi munkáját ered­ményesen, az nemcsak magának, d­e a köznek is árt. A társadalom­ban nincs joga tehát senkinek olyan álláspontra helyezkedni, hogy csak annyit dolgozik, amennyit akar. Mindenki köteles bizonyos mennyiségű és minősé­gű produktív társadalmi munkát is végezni. Nem kívánhatja sen­­ki sem azt, hogy mások tartsák el. ■y­éleményem szerint ezeket­­ az elveket mindenkinek el kell fogadnia, mert ezek a társa­dalom minden tagjának egyenlő­képpen a­­javát szolgálják, tehát igazságosak, becsületesek és em­berségesek. Azonkívül előmozdít­ják egész népünk felemelkedését is. Népi demokráciánk mindenki részére megadja a lehetőséget, hogy tudása, képessége és szer­­szalma legjavát kifejthesse bár­mely munkakörben dolgozhassák és jól végzett munkájáért kellő ellenszolgáltatásban részesüljön. Ezt igazolja az is, hogy a sztaha­­novisták, az élüzemek kitüntetett dolgozói, a jó eredményű termelő­­szövetkezetek és egyénileg dolgo­zó parasztok, a Kossuth-díjban és egyéb kitüntetésben részesült értelmiségiek és fizikai munká­sok, a vezetőállásba került mun­kások és parasztok ezrei, népünk és kormányunk különös megbe­csülésében részesülnek. Tehát mind az erkölcs, mind az anyagi indokok megkívánják, hogy az új esztendőben mindenki minden munkahelyen legjobb munkát vé­gezzen, képességei legjavát adja. Gondoljunk arra, hogy munkánk­kal családunk, gyermekeink és népünk jövendő életét is építjük. Ahhoz azonban, hogy a társa­dalom minden tagja eleget tehes­sen kötelességének, az elmondot­takon kívül még egyéb feltételek is szükségesek. s ennek a rövid cikknek a ke­retében nincs mód arra, hogy mindezekről részletesen szóljak. Csak éppen néhány dol­got említek. Mindenek­előtt fon­tos, hogy mindenki a saját példa­­mutatásával adjon ösztönzést kör­nyezetének, tanítsuk és neveljük társainkat, de tanuljunk is tő­lük. Adjunk meg minden segítsé­get a kezdőknek. Becsüljük meg egymást és értékeljük minden munkáját. Legyünk mindenkihez igazságosak és hűek népünkhöz. Neveljük a fidialokat az időseb­bek tiszteletére és a közösség ügyei iránt való érdeklődésre. Ha mindezeket szemünk előtt tartjuk és munkánkat így végez­zük, akkor kivívjuk dolgozótár­saink szeretetét és megbecsülé­sét. Példamutatásunk serkenti a többieket a jó munkára és olyan munkaegyüttes alakul ki, amely kiváló eredményeket hoz létre. Ez az alapja annak, hogy népünk életszínvonalának emelését elő­mozdítsuk. Én, mint az Erdőmérnöki Főis­kola igazgatója teljes mértékben azon leszek, hogy a főiskola ok­tató-nevelő munkájában az el­mondottak hiánytalanul érvénye­süljenek. Országunknak és né­pünknek olyan új típusú erdő­mérnököket akarunk nevelni, akik felvértezve a fenti tulajdon­ságokkal a szakmai szeretet, kö­telességérzés tudatában legyőzik a nehézségeket, biztos és magas tudással, bátran és önzetlenül szolgálják népünket és a magyar erőket nagyobbá, értékesebbé, hasznothajtóbbá és szebbé ala­kítják. Ezzel a munkával megteremt­jük egymásközt a megértést, a megbecsülést és a szeretetet, vagyis a legnagyobb kincset, a belső békét, amely nélkül gazda­sági életünket, népünket, felemel­ni és szocializmust építeni nem lehet, ha sok ország népe ma­­gáévá teszi az elmondotta­kat, akkor a népek mind megér­tőbbek lesznek egymáshoz és megbecsülik egymás eredményeit is, ami a népek közötti békés együttélést biztosítja, a világbé­két szolgálja. Legyen az 1955. esztendő a né­pek közötti béke, az építő mun­ka és a fejlődés éve. Ezt kívánja minden nép és minden igaz népét és hazáját sze­rető munkás, paraszt és értelmi­ségi. Hőn óhajtja és követeli Pe­tőfi szavaival: „Békét, békét a világnak, De ne zsarnokkénytől, Békét csupán a szabadság Felszentelt kezéből.“ Dr. Haracsi Lajos egyet. tan. SiketcekktLH gazd­ars­­ág extrisidét és jó­ egés­zséget kinőnünk, mindezt oldalúnknak ! Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi, üdvözlő rádióbeszéde Kedves Barátaim! Kedves Elvtársak! Éppen, hogy elütötte az óra é­ji élet és elhangzottak nemzeti himnuszunk fő kedvet és bőségét kívánó szavai. Az egész országban vidám hangulatban, a jövőbe vetett bizalommal köszöntik a magyar dolgozók az új, 1955-ös esztendőt. Ismét gazdagabbak lettünk egy évvel, népünk egy újabb lapot írt a történelem könyvébe. Szabad hazánkban, szabad népként immár tizedszer kívánunk egymásnak boldog új esztendőt, abban a szilárd hitben és meggyőződésben, hogy két kezünk munkája immár valóban né­pünk, mindannyiunk boldogságát és felemelkedését építi. Szabadságunk tizedik évébe léptünk. A nemzeti büszkeség jogos érzésével gondolhatunk vissza arra a hatalmas útra, amelyet nagy pártunk bölcs vezeté­sével ezalatt az egy évtized alatt megtettünk. A pusztulás és a romok országából virágzó, szabad hazát teremtettünk. A szabadság tíz éve alatt hatalmasan megnőtt és szélesen kibontakozott népünk alkotó ereje és lendülete, s ezt a hatalmas erőt pártunk szervezte és vezette egész dolgozó népünk felemel­kedése érdekében. Az új év küszöbén a hála és a szeretet szavával köszöntjük a nagy szovjet népet, amely leverte kezünkről a rabbilincseket és sza­baddá tette előttünk az utat a ne­mzeti felemelkedés, a szabad és bol­dog élet felé. Szerencsekívánatainkat fejezz­ük ki a népi demokratikus országok, a nagy Kína dolgozó népeinek. Kívánjuk, hogy az új esztendő újabb sikereket hozzon számukra a szocializmus építésében, a népjó­lét emelésében. Sok szerencsét­es sikert kívánunk a többi népeknek a békéért, a társadalmi haladásért folytatott harcukban. Kedves Barátaim! Büszke szívvel gondolhatunk vissza a megtett hnt nagyszerű ere­dményeire. Az elmúlt évben öreg­bítettük eddigi sikereinket. Munkásosztályunk áldozatos munkája, dolgozó parasztságunk lelkes munka­kedve, népi értelmiségünk alkotó ereje, megteremtették az alapjait annak, hogy sikeresebben és gyor­sabban mehessünk előre a népjólét emelkedése útján. Hazánk történetének legdemokratikusabb válasz­tásai, a Hazafias Népfront kibontakozó lendülete bizonyítják, hogy népünk egy fejjel megnőtt az el­múlt években és hozzáértő, felelős irányítója saját sorsának. Az új év köszöntésének ünnepi hangulatában gondoljunk arra, hogy az új esztendőben még na­gyobb feladatok, még felelősségteljesebb munka áll előttünk. Tartsuk szem előtt az új esztendőben is, hogy jólétünk olyan mértékben fog emelkedni, amilyen mértékben nő a javak termelése, amilyen mérték­ben gazdaságosabban, jobban, szebben dolgozunk. Tőlünk és csak tőlünk függ az, hogy mennyivel fo­­gunk jobban, csordogabb til eju­i ez új esztendőbe... Sutául kévég nem les ahhoz, hogy itt­lyunk, dolgozó parasztságunk és népi értelmiségünk minden erejét megfeszíti, hogy az új évben is sikereket érjen el új életünk építésében. Ezért bizakodó a mi újévi köszöntőnk, ezért vagyunk mind­annyian szilárdan meggyőződve arról, hogy előre és csakis előre fogunk menni az új esztendőben is. Kedves Barátaim! Míg mi az eredményes munka jóleső boldogságával szívünkben és a további felemelkedés bizaa­kodó hangulatában köszöntjük az új esztendőt, ne feledjük egy pillanatra sem, hogy tőlünk nyugatk­éppen ezekben a napokban lázas tevékenység folyik a népek átkának, a német militarizmusu­­k fel­támasztása érdekében. A veszély komoly, de még komolyabb a népek békeakarata és elszántság- hogy megfékezzék az új háború sötét erőit Erősítsük népünk egységét, öss­zeforrottságát a párttal és a kor­­mánnyal, fejlesszük hazánk gazdasági erejét, szilárdítsuk honvédelmünket, mélyítsük bat­óságunkat a Szovjetúnióval, e béketábor összes országaival és a világ minden dolgozójával — ezt köve­te­l tülünk a béke érdeke, népünk biztonsága és boldogsága, ehhez kívánunk mindannyiunknak, mindé­, ’ ’.A?yarcal­­gozónak teljes sikert és boldog új esztendőt! * Hagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnökénél válasza a Jugopress által feltett kérdésre . Kérdés: „Hogyan értékelik a jelenlegi nemzetközi helyzetet és mi a véleménye a különböző tár­sadalmi rendszerű országok kö­zötti békés együttélés megvalósí­tásának kilátásairól és ennek ha­tásáról a világ békéjére?“ Válasz: „Az új, 1955-ös esztendő­ben a nemzetközi helyzet fejlődhet a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének to­vábbi kibontakozása irányában, de veszélyes fordulatra is sor kerülhet, amely a jövő háború lehetőségét rejti magában. Nem k­étséges, hogy a német kérdés az, amelynek a ren­dezése elsősorban befolyásolja a nemzetközi helyzet alakulását. A második világháború óta a bé­keszerető emberiség fokozza erőfe­szítéseit a béke megszilárdítása és a békés együttélés érdekében- A­­ békére való törekvésnek állan­dó, ható tényezője és erőforr hogy a Szovjetunióban, Kíná­ban és több más országban, köztük,­a Ma­­gyar Népköztársaságban is, olyan társadalmi rendszer valós­-­­ meg, amellyel összeegyeztethetetlen a tá­madó háború, az agresszió politi­kája. Egyre nagyobb azoknak a felelős államférfiaknak száma is, akik — már világnézetű)!, különbö­ző , készek közös erőfeszítéseket­­­­eánt a béke biztosítására. Közis­­­­mertek a Szovjetúnió és a szocializ­must építő országok vezetőinek a­­ békés együttélés kérdésében tör­tént állásfoglalásai. Kapitalista szagok tekintélyes politikusa­i egyre erőteljesebben állnak ( békés együttélés eszméje mint például Nehru,­f Herriet, a francia pol' párizisi egyezménnyé Hdlfo&B* vitájában. , Mindezeknek ■■ a nyolot­ozatoknak, valamint a­ . ' fVÜ mntegy fe­lét felöl­elő béke-ra­ngmozgalomnak, amely a másodék világháború után­i ,e­­rzetközi politika hatalmas új ,erője­lei, az a közös alapja, . tzükréges is lehetséges a bé- és jólítés és a különböző társa­­d­almi­endszer­í országok között. . béke- együttélés elve a gyakor­latban érvényesült az utóbbi évek számos vitás kérdésének megoldá­sában, így például a koreai és in­­n.u háború befejezésében, a 'nbizö társadalmi rendszerű or­­gok közt ti diplomáciai, gazda­­*,.tr ,, k‘Huni is és sportkapcsolatok fy püdéébe ez az elv tette lehe­­ővé Unv­a­n­di­a, a világ két leg­­’ népes­ öb­b ' -uszonyának elmé­n­ ha ■ 6 a c­nban, hogy a gl­­i,rí társadalmi rendszerek ■ 111’• együttélése és a német mill­'s lu feltámasztása nem egyes­­tet­--tő össze. Az Egyesült Álla­­mság uralkodó körei is más impe­rialista csoportok Nyugat-Németor­szág felfegyverzésével a háborús ve­szélyt növelik. E fenyegető ve­szély elhárítására jött létre a Szov­jetunió által kezdeményezet moszkvai értekezlet, amelyet­ résztvevő országok biztos utat mu­tattak a német kérdés tárgyalásai­ útján való békés rendezésére, és az európai kollektív biztonság megte­remtésére. A moszkvai értekezlet által mutatott úton a béke és a különböző társadalmi rendszerű or­szágok békés együttélése megszilár­dulhat az egész világon. Ehhez azonban feltétlenül az eddigieknek nagyobb erőfeszítésekre vann szük­ség az új esztendőben- Meg vagyok győződve róla, hogy a két szomszédország, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság népeinek és kormányának érdeke a béke bizto­sításában és a békés együttélés dön­tő kérdésében azonos. Az ilyen bé­kés együttélés a béke erőinek ko­moly megszilárdulását jelenti.“ Nagy Imre, a Mag­yar Népköztársaság Mi­­nis­zt­er tanácsának elnöke.

Next