Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

- ------------ — -----------------— A magyar sajtó napja Ma tizenhárom éve jelent meg először a Horthy-fasiszták által föld alá kényszerített és az illegalitás szörnyű éveiben is biztatást, erőt sugárzó, harcra mozgósító kommunista párt lapja, a Szabad Nép.Erre a jelentős eseményre emlékezve az idén már negyedszer ünnepeljük február elsején a magyar sajtó napját. Ezen a napon elsősorban hálás kegyelettel gondolunk azokra a hősökre, akik az illegális Szabad Nép készítésében, terjesztésében közreműködtek és áthatva a párt iránti forró szeretettől, vállalták az üldöztetést, a kínzást és a mártírha­lált is a párt igazságának hirdetéséért. A Horthy-pribékek kínzóeszközei gyötörték halálra a Szabad Nép első szerkesztő­jét, Rózsa Ferenc elvtársat is. Hiába forrt azonban a fasiszta terror dühe, hiába próbál­koztak a nép ádáz ellenségei elnémítani, elpusztítani a pár­tot. A párt élt, szava eljutott a néphez, szervezte a dolgozókat a fasizmus, az esztelen háború ellen, mozgósított a független­ség, a szabadság kivívására, a békéért vívott küzdelemre. És mindebben nagy része volt a párt sajtójának, a Szabad Nép­nek. A felszabadulás után új, lelkesítő feladat állt a párt sajtó­ja előtti harcolni a külső és belső ellenség ellen, szervezni az ország talpraállását célzó munkát, mozgósítani a szocializmus építésére. A világ első sajtójának, a szovjet sajtónak gazdag tapasztalataiból merítve a szabaddá vált haladó magyar sajtó sikeresen oldotta meg ezeket a feladatokat és az elmúlt tíz év alatt munkájával részesévé vált mindazoknak az eredmények­nek, amelyekkel ma dolgozó népünk joggal büszkélkedhet. Rákosi elvtárs útmutatását követve a haladó magyar sajtó, igyekezett mindinkább a tömegnevelés egyik legfontosabb esz­közévé lenni. A legjobbak, a szocializmus építésének élenjáró hősei példáján nevelte a tömegek széles rétegét, felkarolta új életünk előre hajtó jelenségeit és szembeszállt a visszahúzó maradisággal. Az újságírók kezében a toll nemcsak szerszám­má, hanem fegyverré is vált abban a harcban, amelyet dolgo­zó népünk a párt vezetésével a szocializmus, a béke ügyéért folytatott és folytat. Ennek a munkának az elismerése és a megbecsülése jut kifejezésre a magyar sajtó napjának megünneplésében és azokban a kormánykitüntetésekben, amelyekkel a sajtó leg­jobb munkásait eddig jutalmazták. A magyar sajtó munkájá­nak az eredményessége azonban nemcsak a hivatalos sajtó­­munkások tevékenységéhez fűződik. A felszabadulást követő években a lenini tanítás szellemében a magyar sajtó is nem­csak olyan értelemben vált a nép sajtójává, hogy a dolgozók­hoz szólt, a dolgozók érdekeiért harcolt, hanem abban az érte­lemben is, hogy egyre több dolgozó, munkás, paraszt és értel­miségi, kapcsolódott be az újságírás, a lapszerkesztés munká­jába. Egyre sűrűbben jelentek meg az újság, a Győr-Sopron me­­gyei Hírlap hasábjain is a dolgozók levelei, mind több olvasó fogott tollat a kezébe, hogy a szerkesztőséghez intézett levél­ben véleményt nyilvánítson fejlődő életünk egyik-másik ese­ményéről, tájékoztassa a környezetében történtekről és bírál­ja azokat a jelenségeket, amelyek gátolják, fékezik haladá­sunkat. Ez a mindjobban elmélyülő kapcsolat a tömegek és a szerkesztőség között igen jelentős forrása azoknak a sikerek­nek, amelyeket a felszabadulás utáni magyar újságírás felmu­tathat. Ma, a kormányprogram után, különösen szép és megtisz­telő feladat a sajtó munkájaként küzdeni az új szakasz poli­tikájának megvalósításáért, a növekvő jólétért. Nemcsak szép és megtisztelő, hanem egyúttal felelősségteljes is. A párt sza­vát milliókhoz kell eljuttatni, hogy országunk vezető erejének tanítása az eddigieknél is bátrabb helytállásra, fegyelmezettebb munkára, a nép ügyéért való odaadó harcra, békés alkotó munkánk eredményeinek megvédésére lelkesítsen. Ez a feladat nagy követelményeket támaszt a sajtó munkásaival szemben is, és ezeknek a követelményeknek csak úgy képesek megfelel­ni, ha tudásukat, szorgalmukat meghatványozzák, a munká­jukban tapasztalható­ hibák ellen alapos és következetes harcot indítanak, még jobban támaszkodnak arra a segítségre, ame­lyet a levelezők tábora ad a sajtómunkához. A sajtó a párt éles fegyvere abban a harcban, amelyet a párt a dolgozó nép anyagi és kulturális felemelkedéséért, a boldogabb életért, a szocializmus építéséért, a béke megvédé­séért vív a tömegek élén, a tömegek támogatásával. A fegy­vert azonban jól kell forgatni. Ezért a pártszervezeteknek, a népnevelőknek törekedniük kell arra, hogy minél nagyobb le­gyen a sajtó olvasottsága, s az újságcikkek révén minél töb­ben megértsék, mit, hogyan kell tennünk hazánk további fel­virágoztatásáért, népünk békés, egyre gazdagodó életéért. A párt irányításával, a néppel összeforrva, az egész világ haladó sajtójával együtt menetelve a mai nap ünnepi percei után a szabad magyar sajtó dolgozói tovább folytatják harcu­kat az emberiség legigazibb ügyéért: a szocializmusért, a bé­kéért. &ILAG PROLETÁRJAI £QYE5ViJÉTfHI XI. évfolyam, 26. szám, WS jljW HDP 1935. február 1, kedd, iäMS Mgr 6YÖR-S0PB0WmECYC| ÄRA: 50 FILLER AZ MDP GYÖR-SOPRONME­GYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ______________________________________________________ Fogadóórát tart a megyei népfrontbizottság A megyei népfrontbizottság ér­tesíti a megye lakosságát, hogy február 2-án, szerdán délután 1 órától 5 óráig a megyei népfront­bizottság egyik tagja fogadóórát tart. A dolgozók panaszaikkal, ja­vaslataikkal bizalommal keressék fel a megyei népfront-irodát. (Győr, Sztálin út 3. II. emelet.) Megyei népfront-iroda. Adrigáli Károly, Kiss Ferenc, Karácsony Ferenc és b­uda László esztergályosoknak, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár dolgozóinak azért, mert a felszabadulási versenyben példamutatóan segítik az arató­ciklus dolgozóinak munkáját. Gábriel Gyulánénak, a Győri Lenszövő dolgozójának, mert ér­tékes javaslataival megkönnyíti a dolgozók munkáját és előse­gíti a keresztorsózók tervteljesítését. A felszabadulási verseny kiemelkedő eredménye A kapuvári gépállomás két nappal a vállalt határidő előtt befejezte a téli gépjavítást A kapuvári gépállomás dolgo­zói január elején hazánk felsza­badulásának tizedik évfordulója tiszteletére ígéretet tettek, hogy a téli gépjavítási tervüket a feb­ruár 23-i határidő helyett január 31-ig teljesítik. Tegnap délben távirat érkezett a kapuvári gép­állomásról, melyben hírü­l adták, hogy a vállalt határidőnél is két nappal korábban, január 29-én végeztek az összes erőgépek és tavaszi munkagépek javításával. A felszabadulási verseny tehát meghozta első eredményét me­gyénk gépállomásain és a kapu­váriak elsőnek jelenthették ter­vük teljesítését. A kapuvári gépállomás dolgo­zói nem pihennek meg határai­kon. Most, miután saját gépeik kijavítva várják a kedvező tava­szi időt, elhatározták, hogy segít­ségére sietnek az abdai gépállo­másnak, melynek dolgozói a köl­tözködés miatt elmaradással küz­denek. A kapuvári gépállomás dolgozói most vállalták, hogy az abdaiak három erőgépén a főjaví­tást, három gépen pedig a folyó javítást elvégzik. Nagy Dénes farádi dolgozó paraszt verseny vállalása Farád községben 6 hold föld­del dolgozom. Felszabadulásunk tizedik évfordulójának tiszteleté­re — a nagy nap méltó megün­neplését azzal kívánom emelni hogy én is csatlakozom a Rákosi Mátyás Művek dolgozói által in­dított felszabadulási versenymoz­­galomhoz. Az ottani dolgozók pél­dájához hasonlóan, versenyre hí­vom ki községünk XIX. választó­­kerületének dolgozó parasztjait. Vállalom, hogy mezőgazdasági munkák terén az elkövetkezendő évben a vetési, növényápolási, betakarítási munkákat úgy vég­zem el, hogy több termést érjek­ el. Munkámmal pedig példamu­tató leszek dolgozó paraszttár­­­saim előtt. Adófizetési kötelezettségemnek minden hónap első napjaiban hiánytalanul eleget teszek. Hízottsertés-, tej-, tojás-, vágó­i marha- és baromfibeadási kötele­zettségemet mindenkor határidő előtt teljesítem. Az első fél év: tojásbeadási kötelezet­tségemet március 25-ig teljesítem. Tanácstag társaimmal elhatá­roztuk, községünkben szélesítjük párosverseny-kihívásokkal is a versenyt, hogy a felszabadulás, versenyünk községünk dolgozó parasztjainak lelkes mozgalmává váljon. Nagy Dénes tanácstag, Farad. A Rajkai Vörös Csillag TSZ felhívása A Rajkai Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet a Dunakiliti Fel­szabadulás Termelőszövetkezetet hívta ki egész évi párosverseny­re. Ezzel ünnepük meg hazánk felszabadulásának tizedik évfor­dulóját — írják Dunakilitire kül­dött verseny­vállalásukban a raj­kaiak. „Termelőszövetkezetünkben ja­nuár 31-ig elvégezzük a brigád és munkacsapat-szervezést. Javítás­­ra szoruló gépeinket, gazdasági felszereléseinket február 20-ig ki­javítjuk. Február 10-ig kitisztítjuk a ve­tőmagvakat, melyet időben és megfelelően csávázunk. Vetés előtt próbacsk­áztatást végzünk. Március 15-ig 47 katasztrális hold földet letrágyázunk, kihor­dunk 7050 mázsa istállótrágyát. Mihelyt a talaj állapota megen­gedi, az őszi mélyszántásokat si­­mítozzuk. őszi vetéseinket idő­ben és a kívánalmaknak megfe­lelően ápoljuk, 347 katasztrális hold őszi búzát fejtrágyázunk. 138 katasztrális holdon tavaszi növények alá műtrágyát szórunk — összesen 460 mázsa műtrágyát használunk fel*. A Rajkai Vörös Csillag Tsz-ből azt írják, hogy a felsorolt vállalá­sok teljesítéséért becsülettel dol­goznak, azokat április 4-ig kíván­ják teljesíteni. Várjon mit vála­szolnak a Dunakiliti Felszabadu­lás Tsz tagjai, a rajkai kihívás­ra? Száz tűzhely készül április 1-ig — Pista bácsi vigyázzon! még ezt a falat is kiütjük —­ kiáltja egyik fiatalabb munkás Györkös Istvánnak. Pista bácsi nem szól, csak a fe­jével bólint, aztán még egy fok­kal feljebb lép az izgő-mozgó­­létrán és hatalmas kalapácsával nagyokat mér a fölösleges falra, de az nem mozdul. Feljebb megy . . . nagyobbakat üt, mire a fal megreped és dörömböléssel leom­lik. Az öreg, nagy bajuszú bácsi örömmel nézi a romokat, de nem is csoda, hisz ez arról tanúsko­dik, hogy ötvenöt éves létére bi­zony még nagy ereje van. — Igaza van, Pista bácsinak — Vadász László elvtárs műszaki vezető megmagyarázza, hogy mi is történik itt. — Nagy munkába vágtuk fejszénket. Mi, a Győri Szerszámgépgyáriak elhatároztuk, hogy a felszabadulás tizedik év­fordulójának tiszteletére valami fontos közszükségleti cikkel ör­vendeztetjük meg a lakosságot. Először csak tervezgettünk. Váj­jon mire lenne legnagyobb szük­ség? Nem vártunk sokáig, hama­rosan döntöttünk. Elhatároztuk, hogy április elsejéig elkészítünk száz tűzhelyet. — Most helyet ké­szítünk a műhelynek. Amilyen könnyű volt ezt ki­mondani, olyan nehéz lesz meg­valósítani. A Szerszámgépgyár ugyanis a tűzhelyek készítéséhez szükséges szerszámokkal egyálta­lán nem rendelkezett. — Ha még csak szerszámok kellenének, az még hagyján, de az egész felszerelés! Az aztán nem gyerekjáték. — folytatja Vadász elvtárs. — Először is itt, ahol ma még csatatér van, rontanak-bon­­tanak a dolgozók, itt kell megépí­teni a zománcégető kemencét.­ Az üzemtől teljesen el kell különíte­ni a zománcörlő malmokat. Ez a legkényesebb. A zománcot a leg­kisebb szennyeződésnek sem sza­bad érnie, mert könnyen selejt le­het a gondosan elkészített tűzhe­lyek nagy része. Az üzem átalakítása hamaro­san befejeződik, hisz valamennyi dolgozó nagy szorgalommal végzi munkáját. Pista bácsiék héttagú brigádja átlagosan 150 százalékot teljesít. Gyorsan és pontosan ha­ladnak előre a bontásban.­­ A tűzhelyek sorozatgyártá­sát már a második negyedévben megkezdjük — mondja Vadász elvtárs. — úgy tervezünk, hogy havonta ezer darabot készítünk. A tűzhelyek olcsók és jó minősé­gűek lesznek. A lehető legtakaré­kosabb módon tervezik meg en­nek a fontos háztartási cikknek a készítését. Ma még nagyon sok munka van hátra. Az ember szinte el sem hiszi, hogy alig egy hónap múlva már korszerűen fel­szerelt, új üzemben folyik a tűz­helyek készítése. — Olcsón és jól — ez a legfon­tosabb — mondják az üzemben. De nem is csoda, hogy valameny­­nyi dolgozónak fontos, hogy olcsó legyen a tűzhely, hisz nem egy fiatal házaspár dolgozik az üzem­ben, akik ebből már szeretnének vásárolni. A zománcégető kémen­céket a lehető legolcsóbb módon fűtik. Felhasználják majd azt a gázt, amelyre az öntöde- és ko­vácsológyárnak már nincs szük­sége. A kemence felesleges mele­gét sem eresztik felhasználatlanul a levegőbe, hanem egy csövön át a szárítóba vezetik és hasznosít­ják. Az öntöde és a lakatos-szerelde nem marad sokáig mostani kor­szerűtlen helyén. Rövidesen új helyiségbe költözik,­­ a jelenle­gi lemezraktárba. Ide hozzák majd a sajtológépeket, itt gyárt­ják a tűzhelyeket. — Reméljük, hogy új munka­helyünkön jelenlegi eredményünk jóval magasabb lesz és határidő­re tudjuk teljesíteni terven felüli vállalásunkat, — mondta Lőrinc Mihály öntödei művezető. Még nem kezdtük meg a formák önté­sét, még csak a formaszekrény és a formák készítésénél tartunk. Ezek a legfontosabbak, ha ezek elkészülnek, akkor már semmi különös nehézség nem lesz, hisz jó forma után könnyű a sorozatos öntés i­s­­ a Győri Szerszámgépgyárban Kereskedelmi patronálási mozgalom indul­ Győrött Az Állami Kereske­delmi Felügyelőség és a Megyei Tanács kereskedelmi osztá­lya új, eddiginél na­gyobb patronálási mozgalmat indított. A mozgalomnak célja, hogy a megye terüle­tén elmaradt, vagy kevésbé jó földmű­vesszövetkezeti bolto­kat jó kereskedelmi szakemberek segítsé­gével városi színvo­nalra emeljük. A Me­gyei Szövetkezetek Szövetsége tájékoztat bennünket arról, hol vannak gyengén mű­ködő földművesszö­vetkezeti boltok. Eze­ket a boltokat egy­­egy szakember ha­vonként egyszer-két­­szer meglátogatja és igyekszik segítséget nyújtani az árukeze­léshez, árurendelés­hez, a vásárlókkal való helyes bánás­módhoz. Az értekezlet, ame­lyen a patronálási mozgalom napirenden volt, január 21-én zajlott le a Megyei Tanács kereskedelmi osztályán. A keres­kedelmi szakembe­rek, akik az értekez­leten részt vettek, vál­lalták, hogy szív­ügyüknek tekintik a falu áruellátását, mert azt akarják, hogy falun is erősöd­jék a szocialista ke­reskedelem. Negyven kereskedelmi szakem­ber vállalta, hogy egy-egy község föld­művesszövetkezetét rendszeresen láto­gatja. Várallyai László, a Megyei Tanács kereskedelmi osz­tályának vezetője.

Next