Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

W. M. Melatov bsszélgsSSs® W. M. Mehrst és Ki­sgsbury Smith amerikai újságírókkal 1955. január 29-én A héttői .Pravda közölte annak a beszél­etésnek a szövegét, ame­lyet V. M. Molotov, a Szovjet­unió külügyminisztere 1955. ja­nuár 29-én folytatott a jelenleg Moszkvában tartózkodó W. R. Hiatst és Kingsbury Smith ame­rikai újságírókkal. A beszélgetés elején Hearst kö­zölte, hogy most első ízben jár a Szovjetunióban és igen örül an­nak, hogy lehetővé vált ez az uta­zás, továbbá annak, hogy megis­merhette az országot. Kiemelte, mennyire kellemes meglepetés volt számára mindenütt az a ba­ráti magatartás, amelyet a szov­jet emberek tanúsítanak iránta és kísérői iránt. Ennek alapján azt kell remélnie, hogy lényegesen megjavulhatnak, majd pedig to­vább javulhatnak az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió közötti kapcsolatok, ami mindkét ország­nak és az egész világnak érdeke lenne. V. M. Molotov megjegyezte, hogy a jelenlegi szovjet-amerikai kapcsolatok megjavítása feltétle­nül kívánatos. Ami pedig a szov­jet embereknek az amerikaiak iránti magatartását illeti, az min­dig barátságos volt. Hearst közölte, hogy erről meg­győződött. Hearst ezután engedélyt kér V. M. Molotovtól, hogy a mostani nemzetközi helyzetre vonatkozó kérdéseket intézhessen hozzá. Molotov beleegyező választ adott. Hearst azt mondotta, hogy a mai nemzetközi kérdések közül úgy látszik, az utóbbi időben ki­alakult távolkeleti helyzet a leg­fontosabb, majd felvetette, az-e Molotov véleménye, hogy a For­­moza térségében kialakult hely­zet az egyetemes béke ügyének k­omoly veszélyeztetését jelenti. Molotov válaszában rámutatott arra, hogy a Tajvan térségében kialakult helyzet természetesen figyelmet kelt és fel is kell rá fi­gyelni, mert feszültséget teremt a Távol-Keleten, a béke megbon­tásának veszélyét, háborús ve­szélyt rejt magában és rossz ha­tással van az egész nemzetközi helyzetre. Ehhez neki, Molotov­­nak, feltétlenül hozzá kell fűznie, hogy véleménye szerint a felelős­ség ezért az Egyesült Államokat terheli, minthogy beavatkozott Kína belső ügyeibe. „Mi — mondotta Molotov — Tajvant Kína elidegeníthetetlen részének tekintjük“. Kingsbury Smith azt mondot­ta, hogy ezzel kapcsolatban emlé­keztetni szeretné Molotovot Edennek a közelmúltban tett nyi­latkozatára, amely szerint Kína, mint olyan, már hosszú évek óta rém ellenőrzi Formuzát. „Úgy tűnik, mintegy száz éve“ — fűzte hozzá Hearst. Molotov válaszában utalt arra, hogy az Egyesült Államok és Anglia aláírta a kairói deklará­ciót és az Egyesült Államok, va­lamint Anglia aláírta a potsdami deklarációt is. Ezenkívül létezik a japán fegy­verletételről szóló egyezmény, amelyet az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió írt alá. M­inde­zek­nek az alapvető nemzet­­közi okmányoknak, értelmében Taj­van kínai terület és át kell adni Kínának. Ezt megerősítették ab­ban a nyilatkozatban is, amelyet az Egyesült Államok elnöke ké­sőbb, 1950-ben tett. „Kiderül tehát — folytatta Mo­lotov —, hogy korábban ezt a szigetet Japán vette birtokába, most pedig kicsoda? — az Egye­sült Államok, ilyenformán előbb az egyik ország fosztotta meg Kí­nát nemzeti területétől, most pe­dig a másik. Ami pedig Eden nyi­latkozatát illeti, arról külön lehet beszélni". Kingsbury Smith közölte, hogy Molotovot a jelen idők egyik leg­­nagyobb realistájának ismerik. Ő valószínűleg tudja, hogy a jelen­legi körülmények között alig va­lószínű, hogy az Egyesült Álla­mok lemondjon Formuza védel­méről mindaddig, amíg a távol­keleti békét nem látja biztosí­tottnak. Ezért arra kínálkozik le­hetőség, hogy a béke veszélyezte­tésének kérdésében mondhat­nánk úgyszólván a realitás kere­tei között találjunk megoldást. Ezzel kapcsolatban — mondotta Kingsbury Smith — Hearst még egy kérdést szeretne feltenni. Hearst azt mondotta, hogy a szovjet kormány a genfi értekez­leten eredményesen törekedett az indokínai konfliktus kiterjedésé­nek megakadályozására. Felme­rül a kérdés, hogy a szovjet kor­mány hajlandó lesz-e ugyanilyen módon eljárni Formóza esetében. Molotov válaszában rámutatott arra, hogy az indokínai és a kí­nai probléma között természete­sen nagy a különbség. Egy bizo­nyos vonatkozásban egyenlő a Szovjetunió álláspontja mind In­­dokínával, mind Kínával és bár­mely más térséggel kapcsolatban, nevezetesen abban, hogy a Szov­jetuniónak érdeke a nemzetközi feszültség enyhítése. A Szovjet­unió kész támogatást nyújtani mindannak, ami elősegíti a nem­zetközi feszültség enyhülését s ami valóban előmozdítja az ilyen cél elérését. Ehhez azonban az kell, hogy a javasolt intézkedések mió­ban a nemzetközi feszültség eny­hülésére irányuljanak. Egyes álla­o­moknak más államok ügyeibe való beavatkozása viszont nem se­­gítheti ezte a cél elérését. A realizmusra vonatkozó meg­jegyzéshez­­, Molotov szeretné hozzáfűzni, hogy nézete szerint a mai Kína iránti realista bánás­módnak másnak kell lennie, mint amilyent egyes külföldi államok a múltban megszoktak. Jelenleg Kínában a központi kormány igazgatása alatt egyesült Kína egész területe,­ ami nemrégiben még nem így volt. A kínai nép érzi, hogy ezt nagy nehézségek során érte el és ezt nagy nemzeti győzelmének tekin­ti. Kína területe ilyen, vagy olyan részének elszakítása any­­nyira ellentmond a kínai nép nemzeti érzelmeinek, hogy a leg­határozottabb tiltakozást és fel­­háborodást váltja ki belőle. Ezért ha a dolgok állását realista szem­szögből nézzük, akkor meg kell mondani, hogy a mai Kína olyan állam, amely — ma sokkal in­kább, mint valaha — megkövete­li nemzetközi jogainak és érde­keinek tiszteletben tartását. Csak a kérdés ilyen megközelítése és ilyen értelmezése mellett fejlőd­hetnek mindkét fél javára a Kí­nával való kapcsolatok. Ami­­a Szovjetuniót illeti, Kínához fűző­dő kapcsolatait az egyenjogúság, a barátság és a kölcsönös érdekek figyelembe vétele alapján fejlesz­ti, ami pozitív eredményekkel jár. Kingsbury Smith közölte, hogy ő is, Hearst is megérti az emlí­tett kérdéssel kapcsolatos szovjet álláspontot. Úgy látszik azonban, hogy a legkomolyabb probléma még akár ideiglenes megoldást is találni, amely megakadályozná­­a konfliktus kiterjedésének és annak veszélyét, hogy olyan tűz­vésszé válik, amely veszélyeztet­heti az egyetemes békét. Molotov válaszában hangsú­lyozta, hogy Kína senkit sem fe­nyeget és jó lenne, ha őt sem fe­nyegetné senki. Ez az, ami a leg­szükségesebb a béke megszilárdí­tásához és ahhoz, hogy egészséges viszonyok jöjjenek létre Tajvan térségében. Hearst felvetette a kérdést, ha az amerikai kormány felhasznál­ja jó szolgálatait annak érdeké­ben, hogy tolmácsolja kínai ba­rátainak — vagyis Csang Kaj Seknek — a békés rendezésre va­ló törekvést, vájjon hajlandó lesz-e a szovjet kormány is ha­sonló módon eljárni kínai szövet­ségeseinél a tűzvész kiterjedésé­nek megakadályozása érdekében? Molotov hangoztatta, Hearstnek tudnia kell, hogy a Kínai Nép­­köztársaság kormánya és az úgy­nevezett Csank Kaj Sek-kormány nem egyenlő felek. A Kínai Nép­­köztárs­ág kormányának minden alapja megvan annak követelésére­, hogy állítsák helyre Tajvanral kapcsolatos törvényes jogait. A kínai nép által elvetett Csang Kaj Stb­.,kormány" számára pe­dig elérkezett az idő, hogy elta­karodjék másvalahova és ne [em*a,az államok közötti kapcsa teszi azzal11^ ahogyan a« most az Egyesült Ál­­lamok segítségével ott marad ahol nem kellene. Mindaz »mi elmozdítja a probléma megoldd-SS* »—■* “»»£­Védünk szerint — foly­tatta Molotov — magának az Egyesült Államoknak lenne érde­ke, hogy elősegítse a normális Tajvan helyzeti visszaállítását kajvan térségeben és az égés/ mn? .Kereten’ figyelembe véve a do­gok reális állását és a Kína az egész Távol-Kelet » «Sí1TM Shelmi»POntja egy ideiglenes,­­ - egyhónapos tűzszünet­etrehoznanak lehetőségével kan­slihtv Erre azért volna sük­seg hogy elősegítsék Csang Kai nai csapatainak kivonását a ki­­partiMenti szigetekről (Ta­naev á lrfh°Hy ,elkerülték azokat a nagy áldozatokat, amelyek mind-i* töer­én lVal°EZÍnŰek’ ha kiséi’­sei­ek veszélye, ami pedig a jelen körülmények között lehetséges Kingsbury Smith ehhez hozzáfűz.­ 77 hogy ezt ideiglenes intézke­­désnek kell tekinteni és talán p Repesnek az egész probléma esetleges rendezése felé, abban az hefárlando­s­­ldő szerint nem le­­a­t 178 eunelet teremteni is­­ fel fegyveres erői között. Molotov közölte, hogy erre rö­viden válaszolhat: ha Csang Kaj ki akarja vonni csapatait lenni*fel a szigetekről, akkor eb­­bárkit is,aligha akadályozza meg „_íti.n?s'3Hry Smith megkérdezte, azt jelenti-e ez, hogy ha Csang , sa n Ug,y, döntő h°gy kivonja csapatait, akkor a kínai száraz­­földön levő csapatok nem támad­nak rá a csapatok kivonása se­­,de, nem támadják meg azo­­n hajókat sem, amelyeket az ilyen csapatkivonások elősegíté­sére használhatnak fel­ , Molotov azt válaszolta, nincs felh hatalmazása arra, hogy­­a K­í­­nai Népköztársaság kormánya nevében nyilatkozzék és ezért ezt é­rdesz ,a kínai kormányhoz kell inteznie. Kingsbury Smith megkérdezte, hajlandó lesz-e a szovjet kor­mány ezt a kérdést az Egyesült Államok nevében a Kínai Nép­­köztársaság kormánya előtt fel­vetni. Molotov megkérdezte: „Várjon az Egyesült Államok k­ormánya, kér-e bennünket erre?“ Hearst Molotovnak azzal a megjegyzésével kapcsolatban, hogy nincs felhatalmazása a kí­nai szárazföldön lévő kormány nevében nyilatkozni, kijelentette, a Hearst szeretne rámutatni arra, hogy sem ő, sem Kingsbury Smith nem Csang Kaj Sek, vagy az Egyesült Államok kormánya ne­vében nyilatkozik, vagy tesz ja­vaslatot. Hearst ezután közölte, hogy már feltették a Távol-Keletre vonatkozó valamennyi őket ér­­tüik a kardast és megköszönik Molotov válaszait. Hearst enge­délyt kért Molotovtól arra, hogy az európai ügyekre vonatkozó néhány kérdést intézhessen hoz­zá. Molotov beleegyező választ adott. Hearst azt mondta, hogy G. M. Malenkov miniszterelnök az ame­rikai néphez intézett és egy ame­rikai televíziós vállalat által köz­vetített újévi üzenetében közölte, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültségnek az a fő oka, hogy amerikai kato­nai támaszpontok hálózatát léte­sítik a Szovjetunió és a vele kap­csolatban lévő államok közül. . Avégett, hogy a fegyveres erők fokozatos csökkentésével megin­duljanak a leszereléshez vezető úton, továbbá az egymás mellett élés számára kedvező helyzet megteremtése érdekében, hajlan­dó lesz-e a szovjet kormány még mielőtt Ausztriával megkötik a békeszerződést, felszámolni a ma­ga ausztriai megszállási övezeté­ben lévő katonai és légitámasz­pontjait, azzal a feltétellel, hogy a nyugati hatalmak hasonlókép­pen járnak el a maguk övezeté­ben. Hearst kérte, Molotov vegye tekintetbe, hogy ezt a kérdését szintén mint újságíró teszi föl. Molotov azt válaszolta, hogy itt két kérdésről van szó. Az első Ausztriára, a másik pedig a Szov­­jetúnió körül létesített amerikai katonai támaszpontokra vonatko­­zik­.­Ami az osztrák kérdést illeti, ő, Molotov feltételezi, hogy Hearst eléggé jól ismeri a Szov­­jetúnió nézetét. Ami a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok körül lé­tesített amerikai katonai támasz­pontok kérdését illeti, ez a kérdés valóban bonyodalmakat okoz az egész nemzetközi helyzetben mert e támaszpontok arról tanúskod­na at, hogy a felek egyike­­ neve­zetesen az Egyesült Államok barátságtalan álláspontot foglal el a Szovjetunióval szemben és szovjet határok közelében létesí­tett támaszpontokkal fenyegeti a Szovjetuniót. Az ilyen helyzet nem segítheti elő a nemzetközi feszültség enyhülését s nem könnyítheti meg a megoldást a fegyverzet csökkentése kérdésé­­ben, pedig ez széles körök érdeke minden országban. Természete­sen a Szovjetúnió határai közelé­ben lévő amerikai katonai tá­maszpontok kérdése egyike azok­nak a kérdéseknek, amelyek aka­dályozzák több más kérdés és nemcsak az osztrák kérdés rende­­zését, minthogy e támaszpontok létrehozása arról tanúskodik, hogy amíg a Szovjetúnió az Egye­sült Államokkal való kapcsolat megjavítására törekszik, addig az Egyesült Államok részéről ezzel ellenkező törekvés figyelhető meg. Kingsbury Smith azt mondta, hogy ő és Hearst természetesen nem érthet egyet azzal, hogy az Egyesült Államok cselekedetei­­ a támaszpontok kérdésében barát­­ságtalan lépést jelentenek. Ezek a cselekedetek biztonsági meg­gondolásokkal és a béke kiziosz­­tásának óhajával magyarázhatók, ő, Kingsbury Smith azonban fel­­tételezi, hogy ha hozzálátnak a Szovjetúnió közelében, Ausztriá­ban lévő támaszpontok felszámo­lásához, akkor ez idővel kiter­jeszthető más térségekre is. Hearst megjegyezte, hogy va­lahol el kell kezdeni. Molotov azt kérdezte Hearst­­től, mi a véleménye arról a lehe­tőségről, hogy egy térségben meg­kezdve, más térségekre is kiter­­jesszék el katonai támaszpontok felszámolását. Hogyan képzeli­k el annak lehetőségét, hogy Auszt­riával kezdjék és más térségek­ben folytassák a támaszpontok felszámolását. Kingsbury Smith megjegyezte, hogy ez maga után vonhatja a többit. . . _ Molotov a maga részéről meg­jegyezte, hogy ha csak egy ilyen reményből indulnak ki, akkor ez aligha lesz elegendő. Hearst azt mondotta, hogy ha az amerikaiak és a szovjet embe­rek jobban megismernék egy­mást, ez segítene a dolgon. Min­den­esetre az Egyesült Államok egész történelme során sohasem indított semmiféle támadó hábo­rút. Hearst újból megismétli, hogy valahol mégis csak meg f­el kezdeni, (t­­ a támaszpon­tok felszámolását — a szerk.) Molotov azt válaszolta, hogy az Egyesült Államok közelében, sem katonai, sem egyéb szovjet támaszpont nincs. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, kiderül, hogy biztonsága szempontjaitól el­engedhetetlen számára tá­­aszpon­­tok fenntartása például a Szovjet­­u­unióval határos Norvégiában Tö­rökországban, amely szintén hatá­ros a Szovjetunióval, sőt kis hír­­járt Pakisztánban is, nem is szól­va Európa és Ázsia más vidékei­ről. Az is kiderül, hogy biztonságá­nak szavatolása szempontjából Tajvanra is szüksége van az Egyesült Államoknak. Ha ilyen szélesen értelmezik az Egyesült Államok biztonságát, akkor akár azt is állíthatják, hogy biztonsá­ga szempontjából valamennyi ál­lamban támaszpontokra van szüksége. Az ilyen tervek aligha találhatnak rokonszenvre és meg­­értésre olyan népeknél, amelyek tudják, mi az a szuverenitás, függetlenség, tudják, mit jelen­tenek a nemzetközi jogok és ér­dekek. Molotov hozzáfűzte, a Szovjet­­úniónak megszilárdult az a véle­ménye, hogy az Egyesült Álla­mok mindezekkel a támaszpon­tokkal semmi jót sem érhet el, sem saját érdekei, sem a béke érdekei szempontjából. De melyik tárgyilagos ember érthet egyet azzal,­hogy a sok országban, ne­vezetesen egy másik állam hatá­rai közelében létesített katonai támaszpontok az Egyesült Álla­mok biztonsága érdekeiből követ­keznek. O, Molotov úgy gondolja, hogy ilyen naív ember nem akad. Mindig nem magyarázható az Egyesült Államok biztonságának érdekeivel, mert az Egyesült Álla­­mok­ biztonságát senki sem fenye­geti. Ami pedig a Szovjetuniót il­leli, az egyáltalán senkit, egyetlen országot sem fenyeget. A Szovjet­unió a maga belső ügyeivel fog­lalkozik, amilyen akad elegendő és természetesen érdeke a béke biztosítása éppúgy, mint ahogy ez más népeknek is érdeke. Ami pe­dig azt illeti, hogy az amerikai katonai támaszpontok létesítése nem tanúskodik a Szovjetúnióval szembeni barátságtalan magatar­tásról, arra a következőket lehet megemlíteni: az országaink kö­zötti kapcsolatok megjavítását sokban elősegítené e támaszpon­tok felszámolása és az olyan hely­zetre való áttérés, amely az egy­mással egészséges kapcsolatokat fenntartó államok között rend­szerint kialakul. Kingsbury Smith azt mondta, hogy ő és Hearst tüzetesen meg­magyarázhatná azokat az okokat, amelyek miatt az Egyesült Álla­mok kormánya és népe úgy véli, hogy az amerikai katonai tá­maszpontok létesítése megfelel biztonsági érdekeinek és az egye­temes béke ügyének,­­ és Hearst azonban attól tart, hogy ha elin­dulnak ezen az úton, akkor dia­lektikus vitába sodródnak Molo­­tovval és meggyőződésük, hogy nem állhatják meg a helyüket vele szemben. Ezenkívül mint­hogy már túlságosan igénybe vet­ték Molotov idejét, elnézést kér­nek és köszönetüket fejezik ki a nekik szentelt időért és figye­lemért. Befejezésül Hearst köszönetet mondott Molotovnak azért, hogy fogadta őket és azért, hogy Molo­tov annyi időt szentelt kérdései­nek megválaszolására. Útlezárás a győr-soproni úton A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium győri közúti kiren­deltsége értesíti a közönséget, hogy a győr-soproni állami köz­­útnak Vitnyéd, illetőleg az agya­­gosszergényi bekötőút nyugati vége és Fertőszentmiklós község közé eső 51.900—54.900 kilométer közötti szakasza folyó évi február 3-tól március 20-ig az ott folyó korszerűsítési átépítési munkák miatt le lesz zárva. Az átmenő forgalom ez idő alatt a szóbanforgó szakaszt megkerülő forgalomterelő jelzésekkel ellá­tott Fertőendréd-Fertőd és Pető­­háza községeken átvonuló kőpá­lyás állami közutakon fog lebo­nyolódni. Tusa Erzsébet zongoraestje Február 3-án, csütörtökön este fél 8 órakor a Zeneművészet Szakiskola nagytermében Tusa­, Erzsébet zongoraestet ad. Chopin B-moll szonátáját és Schumann Karneválját adja elő a műsor el­ső részében. A második részben Liszt: Olaszországi évek című ze­nei ciklusából játssza Az Este­­villa szökőkútjai és a Velence és Nápoly tarantelláit, valamint né­hány koncert-e tüdőt: La leggi­­erezza, Manók tánca, Itária-etüd és La campanella című darab­o­­kat. Jegyek a Zeneművészeti Szakiskolában kaphatók.

Next