Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-01 / 26. szám
W. M. Melatov bsszélgsSSs® W. M. Mehrst és Kisgsbury Smith amerikai újságírókkal 1955. január 29-én A héttői .Pravda közölte annak a beszéletésnek a szövegét, amelyet V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere 1955. január 29-én folytatott a jelenleg Moszkvában tartózkodó W. R. Hiatst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal. A beszélgetés elején Hearst közölte, hogy most első ízben jár a Szovjetunióban és igen örül annak, hogy lehetővé vált ez az utazás, továbbá annak, hogy megismerhette az országot. Kiemelte, mennyire kellemes meglepetés volt számára mindenütt az a baráti magatartás, amelyet a szovjet emberek tanúsítanak iránta és kísérői iránt. Ennek alapján azt kell remélnie, hogy lényegesen megjavulhatnak, majd pedig tovább javulhatnak az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatok, ami mindkét országnak és az egész világnak érdeke lenne. V. M. Molotov megjegyezte, hogy a jelenlegi szovjet-amerikai kapcsolatok megjavítása feltétlenül kívánatos. Ami pedig a szovjet embereknek az amerikaiak iránti magatartását illeti, az mindig barátságos volt. Hearst közölte, hogy erről meggyőződött. Hearst ezután engedélyt kér V. M. Molotovtól, hogy a mostani nemzetközi helyzetre vonatkozó kérdéseket intézhessen hozzá. Molotov beleegyező választ adott. Hearst azt mondotta, hogy a mai nemzetközi kérdések közül úgy látszik, az utóbbi időben kialakult távolkeleti helyzet a legfontosabb, majd felvetette, az-e Molotov véleménye, hogy a Formoza térségében kialakult helyzet az egyetemes béke ügyének komoly veszélyeztetését jelenti. Molotov válaszában rámutatott arra, hogy a Tajvan térségében kialakult helyzet természetesen figyelmet kelt és fel is kell rá figyelni, mert feszültséget teremt a Távol-Keleten, a béke megbontásának veszélyét, háborús veszélyt rejt magában és rossz hatással van az egész nemzetközi helyzetre. Ehhez neki, Molotovnak, feltétlenül hozzá kell fűznie, hogy véleménye szerint a felelősség ezért az Egyesült Államokat terheli, minthogy beavatkozott Kína belső ügyeibe. „Mi — mondotta Molotov — Tajvant Kína elidegeníthetetlen részének tekintjük“. Kingsbury Smith azt mondotta, hogy ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretné Molotovot Edennek a közelmúltban tett nyilatkozatára, amely szerint Kína, mint olyan, már hosszú évek óta rém ellenőrzi Formuzát. „Úgy tűnik, mintegy száz éve“ — fűzte hozzá Hearst. Molotov válaszában utalt arra, hogy az Egyesült Államok és Anglia aláírta a kairói deklarációt és az Egyesült Államok, valamint Anglia aláírta a potsdami deklarációt is. Ezenkívül létezik a japán fegyverletételről szóló egyezmény, amelyet az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió írt alá. Mindezeknek az alapvető nemzetközi okmányoknak, értelmében Tajvan kínai terület és át kell adni Kínának. Ezt megerősítették abban a nyilatkozatban is, amelyet az Egyesült Államok elnöke később, 1950-ben tett. „Kiderül tehát — folytatta Molotov —, hogy korábban ezt a szigetet Japán vette birtokába, most pedig kicsoda? — az Egyesült Államok, ilyenformán előbb az egyik ország fosztotta meg Kínát nemzeti területétől, most pedig a másik. Ami pedig Eden nyilatkozatát illeti, arról külön lehet beszélni". Kingsbury Smith közölte, hogy Molotovot a jelen idők egyik legnagyobb realistájának ismerik. Ő valószínűleg tudja, hogy a jelenlegi körülmények között alig valószínű, hogy az Egyesült Államok lemondjon Formuza védelméről mindaddig, amíg a távolkeleti békét nem látja biztosítottnak. Ezért arra kínálkozik lehetőség, hogy a béke veszélyeztetésének kérdésében mondhatnánk úgyszólván a realitás keretei között találjunk megoldást. Ezzel kapcsolatban — mondotta Kingsbury Smith — Hearst még egy kérdést szeretne feltenni. Hearst azt mondotta, hogy a szovjet kormány a genfi értekezleten eredményesen törekedett az indokínai konfliktus kiterjedésének megakadályozására. Felmerül a kérdés, hogy a szovjet kormány hajlandó lesz-e ugyanilyen módon eljárni Formóza esetében. Molotov válaszában rámutatott arra, hogy az indokínai és a kínai probléma között természetesen nagy a különbség. Egy bizonyos vonatkozásban egyenlő a Szovjetunió álláspontja mind Indokínával, mind Kínával és bármely más térséggel kapcsolatban, nevezetesen abban, hogy a Szovjetuniónak érdeke a nemzetközi feszültség enyhítése. A Szovjetunió kész támogatást nyújtani mindannak, ami elősegíti a nemzetközi feszültség enyhülését s ami valóban előmozdítja az ilyen cél elérését. Ehhez azonban az kell, hogy a javasolt intézkedések mióban a nemzetközi feszültség enyhülésére irányuljanak. Egyes állaomoknak más államok ügyeibe való beavatkozása viszont nem segítheti ezte a cél elérését. A realizmusra vonatkozó megjegyzéshez, Molotov szeretné hozzáfűzni, hogy nézete szerint a mai Kína iránti realista bánásmódnak másnak kell lennie, mint amilyent egyes külföldi államok a múltban megszoktak. Jelenleg Kínában a központi kormány igazgatása alatt egyesült Kína egész területe, ami nemrégiben még nem így volt. A kínai nép érzi, hogy ezt nagy nehézségek során érte el és ezt nagy nemzeti győzelmének tekinti. Kína területe ilyen, vagy olyan részének elszakítása anynyira ellentmond a kínai nép nemzeti érzelmeinek, hogy a leghatározottabb tiltakozást és felháborodást váltja ki belőle. Ezért ha a dolgok állását realista szemszögből nézzük, akkor meg kell mondani, hogy a mai Kína olyan állam, amely — ma sokkal inkább, mint valaha — megköveteli nemzetközi jogainak és érdekeinek tiszteletben tartását. Csak a kérdés ilyen megközelítése és ilyen értelmezése mellett fejlődhetnek mindkét fél javára a Kínával való kapcsolatok. Amia Szovjetuniót illeti, Kínához fűződő kapcsolatait az egyenjogúság, a barátság és a kölcsönös érdekek figyelembe vétele alapján fejleszti, ami pozitív eredményekkel jár. Kingsbury Smith közölte, hogy ő is, Hearst is megérti az említett kérdéssel kapcsolatos szovjet álláspontot. Úgy látszik azonban, hogy a legkomolyabb probléma még akár ideiglenes megoldást is találni, amely megakadályoznáa konfliktus kiterjedésének és annak veszélyét, hogy olyan tűzvésszé válik, amely veszélyeztetheti az egyetemes békét. Molotov válaszában hangsúlyozta, hogy Kína senkit sem fenyeget és jó lenne, ha őt sem fenyegetné senki. Ez az, ami a legszükségesebb a béke megszilárdításához és ahhoz, hogy egészséges viszonyok jöjjenek létre Tajvan térségében. Hearst felvetette a kérdést, ha az amerikai kormány felhasználja jó szolgálatait annak érdekében, hogy tolmácsolja kínai barátainak — vagyis Csang Kaj Seknek — a békés rendezésre való törekvést, vájjon hajlandó lesz-e a szovjet kormány is hasonló módon eljárni kínai szövetségeseinél a tűzvész kiterjedésének megakadályozása érdekében? Molotov hangoztatta, Hearstnek tudnia kell, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya és az úgynevezett Csank Kaj Sek-kormány nem egyenlő felek. A Kínai Népköztárság kormányának minden alapja megvan annak követelésére, hogy állítsák helyre Tajvanral kapcsolatos törvényes jogait. A kínai nép által elvetett Csang Kaj Stb.,kormány" számára pedig elérkezett az idő, hogy eltakarodjék másvalahova és ne [em*a,az államok közötti kapcsa teszi azzal11^ ahogyan a« most az Egyesült Államok segítségével ott marad ahol nem kellene. Mindaz »mi elmozdítja a probléma megoldd-SS* »—■* “»»£Védünk szerint — folytatta Molotov — magának az Egyesült Államoknak lenne érdeke, hogy elősegítse a normális Tajvan helyzeti visszaállítását kajvan térségeben és az égés/ mn? .Kereten’ figyelembe véve a dogok reális állását és a Kína az egész Távol-Kelet » «Sí1TM Shelmi»POntja egy ideiglenes, - egyhónapos tűzszünetetrehoznanak lehetőségével kanslihtv Erre azért volna sükseg hogy elősegítsék Csang Kai nai csapatainak kivonását a kipartiMenti szigetekről (Tanaev á lrfh°Hy ,elkerülték azokat a nagy áldozatokat, amelyek mind-i* töerén lVal°EZÍnŰek’ ha kiséi’seiek veszélye, ami pedig a jelen körülmények között lehetséges Kingsbury Smith ehhez hozzáfűz. 77 hogy ezt ideiglenes intézkedésnek kell tekinteni és talán p Repesnek az egész probléma esetleges rendezése felé, abban az hefárlandosldő szerint nem leat 178 eunelet teremteni is fel fegyveres erői között. Molotov közölte, hogy erre röviden válaszolhat: ha Csang Kaj ki akarja vonni csapatait lenni*fel a szigetekről, akkor ebbárkit is,aligha akadályozza meg „_íti.n?s'3Hry Smith megkérdezte, azt jelenti-e ez, hogy ha Csang , sa n Ug,y, döntő h°gy kivonja csapatait, akkor a kínai szárazföldön levő csapatok nem támadnak rá a csapatok kivonása se,de, nem támadják meg azon hajókat sem, amelyeket az ilyen csapatkivonások elősegítésére használhatnak fel , Molotov azt válaszolta, nincs felh hatalmazása arra, hogya Kínai Népköztársaság kormánya nevében nyilatkozzék és ezért ezt érdesz ,a kínai kormányhoz kell inteznie. Kingsbury Smith megkérdezte, hajlandó lesz-e a szovjet kormány ezt a kérdést az Egyesült Államok nevében a Kínai Népköztársaság kormánya előtt felvetni. Molotov megkérdezte: „Várjon az Egyesült Államok kormánya, kér-e bennünket erre?“ Hearst Molotovnak azzal a megjegyzésével kapcsolatban, hogy nincs felhatalmazása a kínai szárazföldön lévő kormány nevében nyilatkozni, kijelentette, a Hearst szeretne rámutatni arra, hogy sem ő, sem Kingsbury Smith nem Csang Kaj Sek, vagy az Egyesült Államok kormánya nevében nyilatkozik, vagy tesz javaslatot. Hearst ezután közölte, hogy már feltették a Távol-Keletre vonatkozó valamennyi őket értüik a kardast és megköszönik Molotov válaszait. Hearst engedélyt kért Molotovtól arra, hogy az európai ügyekre vonatkozó néhány kérdést intézhessen hozzá. Molotov beleegyező választ adott. Hearst azt mondta, hogy G. M. Malenkov miniszterelnök az amerikai néphez intézett és egy amerikai televíziós vállalat által közvetített újévi üzenetében közölte, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültségnek az a fő oka, hogy amerikai katonai támaszpontok hálózatát létesítik a Szovjetunió és a vele kapcsolatban lévő államok közül. . Avégett, hogy a fegyveres erők fokozatos csökkentésével meginduljanak a leszereléshez vezető úton, továbbá az egymás mellett élés számára kedvező helyzet megteremtése érdekében, hajlandó lesz-e a szovjet kormány még mielőtt Ausztriával megkötik a békeszerződést, felszámolni a maga ausztriai megszállási övezetében lévő katonai és légitámaszpontjait, azzal a feltétellel, hogy a nyugati hatalmak hasonlóképpen járnak el a maguk övezetében. Hearst kérte, Molotov vegye tekintetbe, hogy ezt a kérdését szintén mint újságíró teszi föl. Molotov azt válaszolta, hogy itt két kérdésről van szó. Az első Ausztriára, a másik pedig a Szovjetúnió körül létesített amerikai katonai támaszpontokra vonatkozik.Ami az osztrák kérdést illeti, ő, Molotov feltételezi, hogy Hearst eléggé jól ismeri a Szovjetúnió nézetét. Ami a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok körül létesített amerikai katonai támaszpontok kérdését illeti, ez a kérdés valóban bonyodalmakat okoz az egész nemzetközi helyzetben mert e támaszpontok arról tanúskodna at, hogy a felek egyike nevezetesen az Egyesült Államok barátságtalan álláspontot foglal el a Szovjetunióval szemben és szovjet határok közelében létesített támaszpontokkal fenyegeti a Szovjetuniót. Az ilyen helyzet nem segítheti elő a nemzetközi feszültség enyhülését s nem könnyítheti meg a megoldást a fegyverzet csökkentése kérdésében, pedig ez széles körök érdeke minden országban. Természetesen a Szovjetúnió határai közelében lévő amerikai katonai támaszpontok kérdése egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek akadályozzák több más kérdés és nemcsak az osztrák kérdés rendezését, minthogy e támaszpontok létrehozása arról tanúskodik, hogy amíg a Szovjetúnió az Egyesült Államokkal való kapcsolat megjavítására törekszik, addig az Egyesült Államok részéről ezzel ellenkező törekvés figyelhető meg. Kingsbury Smith azt mondta, hogy ő és Hearst természetesen nem érthet egyet azzal, hogy az Egyesült Államok cselekedetei a támaszpontok kérdésében barátságtalan lépést jelentenek. Ezek a cselekedetek biztonsági meggondolásokkal és a béke kiziosztásának óhajával magyarázhatók, ő, Kingsbury Smith azonban feltételezi, hogy ha hozzálátnak a Szovjetúnió közelében, Ausztriában lévő támaszpontok felszámolásához, akkor ez idővel kiterjeszthető más térségekre is. Hearst megjegyezte, hogy valahol el kell kezdeni. Molotov azt kérdezte Hearsttől, mi a véleménye arról a lehetőségről, hogy egy térségben megkezdve, más térségekre is kiterjesszék el katonai támaszpontok felszámolását. Hogyan képzelik el annak lehetőségét, hogy Ausztriával kezdjék és más térségekben folytassák a támaszpontok felszámolását. Kingsbury Smith megjegyezte, hogy ez maga után vonhatja a többit. . . _ Molotov a maga részéről megjegyezte, hogy ha csak egy ilyen reményből indulnak ki, akkor ez aligha lesz elegendő. Hearst azt mondotta, hogy ha az amerikaiak és a szovjet emberek jobban megismernék egymást, ez segítene a dolgon. Mindenesetre az Egyesült Államok egész történelme során sohasem indított semmiféle támadó háborút. Hearst újból megismétli, hogy valahol mégis csak meg fel kezdeni, (t a támaszpontok felszámolását — a szerk.) Molotov azt válaszolta, hogy az Egyesült Államok közelében, sem katonai, sem egyéb szovjet támaszpont nincs. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, kiderül, hogy biztonsága szempontjaitól elengedhetetlen számára táaszpontok fenntartása például a Szovjetuunióval határos Norvégiában Törökországban, amely szintén határos a Szovjetunióval, sőt kis hírjárt Pakisztánban is, nem is szólva Európa és Ázsia más vidékeiről. Az is kiderül, hogy biztonságának szavatolása szempontjából Tajvanra is szüksége van az Egyesült Államoknak. Ha ilyen szélesen értelmezik az Egyesült Államok biztonságát, akkor akár azt is állíthatják, hogy biztonsága szempontjából valamennyi államban támaszpontokra van szüksége. Az ilyen tervek aligha találhatnak rokonszenvre és megértésre olyan népeknél, amelyek tudják, mi az a szuverenitás, függetlenség, tudják, mit jelentenek a nemzetközi jogok és érdekek. Molotov hozzáfűzte, a Szovjetúniónak megszilárdult az a véleménye, hogy az Egyesült Államok mindezekkel a támaszpontokkal semmi jót sem érhet el, sem saját érdekei, sem a béke érdekei szempontjából. De melyik tárgyilagos ember érthet egyet azzal,hogy a sok országban, nevezetesen egy másik állam határai közelében létesített katonai támaszpontok az Egyesült Államok biztonsága érdekeiből következnek. O, Molotov úgy gondolja, hogy ilyen naív ember nem akad. Mindig nem magyarázható az Egyesült Államok biztonságának érdekeivel, mert az Egyesült Államok biztonságát senki sem fenyegeti. Ami pedig a Szovjetuniót illeli, az egyáltalán senkit, egyetlen országot sem fenyeget. A Szovjetunió a maga belső ügyeivel foglalkozik, amilyen akad elegendő és természetesen érdeke a béke biztosítása éppúgy, mint ahogy ez más népeknek is érdeke. Ami pedig azt illeti, hogy az amerikai katonai támaszpontok létesítése nem tanúskodik a Szovjetúnióval szembeni barátságtalan magatartásról, arra a következőket lehet megemlíteni: az országaink közötti kapcsolatok megjavítását sokban elősegítené e támaszpontok felszámolása és az olyan helyzetre való áttérés, amely az egymással egészséges kapcsolatokat fenntartó államok között rendszerint kialakul. Kingsbury Smith azt mondta, hogy ő és Hearst tüzetesen megmagyarázhatná azokat az okokat, amelyek miatt az Egyesült Államok kormánya és népe úgy véli, hogy az amerikai katonai támaszpontok létesítése megfelel biztonsági érdekeinek és az egyetemes béke ügyének, és Hearst azonban attól tart, hogy ha elindulnak ezen az úton, akkor dialektikus vitába sodródnak Molotovval és meggyőződésük, hogy nem állhatják meg a helyüket vele szemben. Ezenkívül minthogy már túlságosan igénybe vették Molotov idejét, elnézést kérnek és köszönetüket fejezik ki a nekik szentelt időért és figyelemért. Befejezésül Hearst köszönetet mondott Molotovnak azért, hogy fogadta őket és azért, hogy Molotov annyi időt szentelt kérdéseinek megválaszolására. Útlezárás a győr-soproni úton A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium győri közúti kirendeltsége értesíti a közönséget, hogy a győr-soproni állami közútnak Vitnyéd, illetőleg az agyagosszergényi bekötőút nyugati vége és Fertőszentmiklós község közé eső 51.900—54.900 kilométer közötti szakasza folyó évi február 3-tól március 20-ig az ott folyó korszerűsítési átépítési munkák miatt le lesz zárva. Az átmenő forgalom ez idő alatt a szóbanforgó szakaszt megkerülő forgalomterelő jelzésekkel ellátott Fertőendréd-Fertőd és Petőháza községeken átvonuló kőpályás állami közutakon fog lebonyolódni. Tusa Erzsébet zongoraestje Február 3-án, csütörtökön este fél 8 órakor a Zeneművészet Szakiskola nagytermében Tusa, Erzsébet zongoraestet ad. Chopin B-moll szonátáját és Schumann Karneválját adja elő a műsor első részében. A második részben Liszt: Olaszországi évek című zenei ciklusából játssza Az Estevilla szökőkútjai és a Velence és Nápoly tarantelláit, valamint néhány koncert-e tüdőt: La leggierezza, Manók tánca, Itária-etüd és La campanella című darabokat. Jegyek a Zeneművészeti Szakiskolában kaphatók.