Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

Vasárnap délelőtt a Megyei Párt-Végrehajtóbizottság tan­ács­­tömében találkoztak megyénk üzemeinek gazdasági, politikai vezetők Igazgatók, főmérnökök, párttitkárok, üzemi bizottsági el­nökök hallgatták meg­­ Takács András elvtársnak, a Megyei Párt-Végrehajtóbizottság harma­dik titkárának üdvözlő szavai után — Czizmazia Lajos elvtárs beszámolóját. Csizmazia elvtárs, a Megyei Párt-Végrehajtóbizott­ság ipari-termelési osztályának vezetője ismertette az elmúlt gazdasági év tapasztalatait és a párthatározatok iránymutatásai alapján beszélt megyénk üzemei­nek jövő évi feladatairól. Hogyan járultak hozzá üzemeink a népjólét további emeléséhez ? Bevezetőben ismertette Csizma­zia elvtárs, hogy az elmúlt terv év­ben hogyan járultak hozzá me­gyénk üzemei a népjólét további emeléséhez. — Azért kell erről beszélnünk, — mondotta —, mert egyrészt me­gyénk iparának is alapvető fel­adata, hogy elősegítse a mezőgaz­daság fellendítését, másrészt fo­kozottabb mértékben járuljon hozzá az árualap növeléséhez, hogy egyre jobban kielégíthessük a dolgozók növekvő szükségleteit. ’ Beszámolt Csizmazia elvtárs ar­ról, hogy a III. pártkongresszus, valamint a Központi Vezetőség múlt év októberi határozata óta megyénk ipari üzemeinek tervtel­­jesítésében is jelentős fejlődés van. Annak ellenére, hogy üze­meinknek le kellett győzniük a tavalyi szigorú tél okozta nehéz­ségeket — ez több mint huszon­négy millió forintos elmaradást okozott a tervteljesítésben — és annak ellenére, hogy az árvíz ál­tal előállott ötven millió forintos veszteséget is pótolni kellett, üze­meink mégis megállták a helyü­ket. Megyénk üzemei teljes ter­melési tervüket tavaly 102,3 százalékra teljesítették. Nyolc­vankét millió forint értékű áruval adtak többet a terve­zettnél. 47,2 millió forint értékű áruval adott többet megyénk ipara ta­valy, mint 1953-ban. Vasipari üzemeink sok mezőgazdasági kis­gépet, közszükségleti cikket gyár­tottak. 1954-ben csupán a Vagon­gyárban több mint 10 ezer foga­­tos ekét, 2 ezer szecskavágót, ezer boronát, több ezer ágfűrészt, ajtópántot, takarmányfüllesztőt gyártottak. De kivették a részü­ket az árualap növeléséből me­gyénk élelmiszeripari üzemei, könnyűipari üzemei, a helyiipari vállalatok és a kisipari termelő­­szövetkezetek is. Ez az új szakasz politikájának megvalósítását segí­tette elő és azt is mutatta, hogy a dolgozók helyeslik ezt a politi­­kát. Megmutatták ezt tavaly a kongresszusi versenyben, vala­mint a november 7. és a tanács­választások tiszteletére kezdemé­nyezett versenyszakasz nagyszerű eredményeinek elérésével is, műszaki értelmiség, különösen a gazdaságos termelés megvalósítá­sában, még többet kezdeményez­zen. Üzemi pártszervezeteink több­ségében sokat javult a termelés pártellenőrzése is. Pártszerveze­teink öntevékenyen mozgósítot­tak egy-egy feladat megoldására. A továbbiakban azokról a fia­talokról beszélt Csizmazia elvtárs, akik a soproni és a győri üzemek­ben is élére álltak a minőségi mozgalmaknak, minőségi őrjárat­tal harcoltak a magyar ipar ter­mékeinek becsületéért. A szak­szervezetekről szólva megállapí­totta, hogy különösen a textil­üzemekben és a Vagongyárban egyre inkább a verseny gazdáivá válnak. Az ő munkájuk eredmé­nye, hogy sikerült minimálisra csökkenteni az egyes versenysza­kaszokat követő visszaesést. Be­szélt arról is, hogy különösen a Pamutszövő- és Műbőrgyárban, a Soproni Fésűsfonalgyárban, a Soproni Ruhaüzemben, sikeresen megvalósították a „Védjük meg a gyári márka becsületét“-mozga­­lom célkitűzéseit. Felhívta a lenszövőgyáriak ügyelmet arra, hogy ők se idegenkedjenek ettől a mozgalomtól, amely egyébként az ő üzemükből indult el, mert ebben az üzemben is égetően szükséges a minőség megjavítása. Egyéni éles ütemű termelést a jövőben Az elmúlt évi munka főbb hiá­nyosságait taglalva, Csizmazia elvtárs rámutatott, hogy üze­meink egy része részleteiben nem teljesítette a tervet. A teljes ter­melési tervet sem teljesítette a Soproni Vasöntöde, a Soproni Posztó- és Szőnyeggyár, a Csavar­gyár, Mezőgépgyár, Építőipari Vállalat, a Téglagyári Egyesülés és még néhány üzem. Csizmazia elvtárs a megye valamennyi üze­mi vezetőjének figyelmét ráirá­nyította a közszükségleti cikkek gyártására.­­ A lakosság közszükségleti cikkekkel való jobb ellátása, a választék bővítése azért nem valósult még meg megfelelően, mert sok helyen még az a szem­lélet él, hogy legfontosabb a terv teljesítése forintban. Ez nem más, mint saját magunk becsa­pása, az új szakasz célkitűzései megvalósításának akadályozása. Jelenteni a tervek forint értékben való teljesítését, de közben nem gondoskodni a lakosság igényei­nek kielégítéséről, ez kétes ered­mény, amellyel nem lehetünk megelégedve — mondotta. Hosszan foglalkozott a beszá­moló az egyenletes ütemű terme­lés megvalósításával is. Megálla­pította: nem helyes az, hogy csak nyolc-tíz üzem termel a megyé­ben egyenletesen, a többiben gya­kori a hóvégi, negyedév végi haj­rá sok túlórával, és ez alól nem kivétel a Vagongyár sem. Persze az ilyen hiányosságokért felelős­ség terheli a minisztériumokat, iparigazgatóságokat is. A hiányos anyagellátás, a késedelmesen ér­kező tervek elsősorban a felettes szervek hibái. Ahogy termelünk, úgy fogunk élni Ezután az életszínvonal eme­lése fokozása közötti összefüggé­seket tárgyalta a beszámoló. — Az életszínvonalat fokozatosan emelni csak a termelés mennyi­ségének és minőségének növelé­sével lehet — hangzott el többek között. — Most, amikor megnö­vekedett a lakásépítkezés, nem tűrhetjük, hogy például téglagyá­raink több millió téglával marad­janak adósak a niggagsíasigaa. A termelés mennyiségi és mi­nőségi megjavítása, a termé­kek önköltségének csökken­tése, amint azt a III. párt­­kongresszus és a Központi Vezetőség októberi határozata is aláhúzta, az új szakasz po­litikája végrehajtásának egyik legalapvetőbb kérdése. Fokozottan vonatkozik ez az ex­porttervek teljesítésére. Csak ak­kor kapunk az életszínvonal eme­léséhez fontos importanyagokat, ha pontosan teljesítjük exportkö­­telezettségeinket. Elmondotta Csizmazia elvtárs, hogy a termelékenység megyénk legtöbb üzemében nem emelke­dett úgy, mint ahogy a keresetek emelkedtek. A Kohó- és Gépipa­ri Minisztériumhoz tartozó válla­latoknál 1,6 százalékkal emelke­dett a termelékenység, ezzel szemben 3,5 százalékkal emelked­tek a keresetek. Az Élelmiszer­­ipari Minisztériumhoz tartozó vállalatoknál a keresetek 21,7 százalékkal növekedtek, a terme­lékenység pedig csak 5,4 százalék­kal. Ez pedig így nem mehet to­vább, mert az életszínvonalat csak olyan mértékben emelhet­jük, amilyen mértékben a terme­lékenység növekszik. A továbbiakban ismertette a beszámoló a termelékenység eme­lésének néhány fontos eszközét. Ezek közé tartozik a munkafegye­lem megszilárdítása, a meglévő gépi berendezések jobb kihaszná­lása.­­ A Vagongyárban például december hónapban csak 40,7 százalékos volt a gépkihasználás Rámutatott a beszámoló arra is, hogy üzemeinkben minden erővel meg kell akadályozni a nép va­gyonának elherdálását Az önköltségcsökkentéssel kap­csolatosan hangsúlyozta a beszá­moló, hogy elsősorban az anyag­­költséget kell tovább csökkenteni. Megemlítette többek között, hogy például a Kisalföldi Gépgyárban, a Győri Csavargyárban is, meg kell szüntetni az anyagnyilvántar­tás és raktározás szervezetlensé­gét. Felhívta a figyelmet arra is, hogy tovább kell szélesíteni az egyéni megtakarítási számla moz­galmat, amely a Vagongyárban, a Soproni Fésűsfonalgyárban, már eddig is szép eredményeket ho­zott. Az öntödei selejt problémá­jával is sokat foglalkozott a be­számoló. Leszögezte, hogy a bér­fegyelem és a technológiai fegye­lem megszilárdításáról várhatunk jó eredményeket az öntödei selejt csökkentésében is. Az 1955-ös tervévnak olyannak kell lennie, hogy méltó bevezettsje tegyen vaasmik ötéves tervünknek Beszámoló a megyei aktívaértekezletről Helytálltak a dolgozók, élén a kommunistákkal — Üzemi dolgozóink — foly­tatta Csizmazia elvtárs — a Köz­ponti Vezetőség októberi határo­zata után a kibővített taggyűlése­ken és később is, sok hasznos bí­rálattal, javaslattal segítették üzemeink munkáját. A párt- és szakszervezet tagjainak felvilágo­sító munkája nyomán a dolgozók 75—00 százaléka hónapról-hónap­­ra tesz munkafelajánlást és telje­síti is felajánlását. A dolgozók sok jó újítással is hozzájárultak és hozzájárulnak a termelékeny­ség növeléséhez, az önköltség csökkentéséhez. A Wilhelm Pieck­­gyárban 2.072 újítás megvalósítá­sa 8,1 millió forint megtakarítást eredményezett az elmúlt évben. A Győri Textilben 305, a Pamutszö­vő- és Műbőrgyárban 286 elfoga­dott újítás könnyíti meg az üzem munkáját. A múlt évi termelési eredmé­nyekhez hozzájárult a műsza­ki értelmiségiek jó munkája is. Pártszervezeteink ez évben se­gítsék elő még inkább, hogy a cA manat' m­fa napjára Világ proletárjai egyesüljetek ! VÖRÖS FIGYELŐ "A Kommunisták Magyarországi Pártja számos tag­jártak az 1930-as évek elején történt fet­art­óz­ta­tása után a véres Horrbhyterror győri képviselői nagy hangon hirdették: gyökerében kiirtották a kommunista mozgalmat. Az események azonban rö­­videsen beigazolták, hogy Pákozdy-Petrovics, a Bá­rthy- rend­őrség győri politikai osztályának ve­­zetője tévedett. A­­­ommunisták pártját, ha megté­pázva is, de élt, harcolt és dolgozott. Az elvtársak tovább hirdették az igazság szarvát, leleplezték­­?a tőkések, bankárok, földesurak uralmát és az őket kiszolgáló szociáldemokrata árulókat. Az üzemek munkáján a kommunistáktól tudták meg, hogy Udvaros István és a Budapestről rendszeresen le­járó Peyer Károly a rendőrség fizetett ügynökei. Az élőszó mellett elvtársaink — a legnehezebb szö­­r­emények között — a sajtó éles fegyverét is igénybe vették. Húsz évvel ezelőtt, 1935. március végén megjelent a Kommunisták Magyarországi Pártjának illegális győri újságja a Vörös Figyelő. A Vörös Figyelő számait nem ak­atásos újság­írók, hanem Szörgeskezű munkások készítették és ők is terjesztették. Az illegális pártlap egyke szá­mában Beider Ferenc vasöntő az üzemben meghú­­zódó rendőrspiclik elleni éberségre intette ■ az elv­társakat. Egy másik cikk a fasizmus elleni harcra buzdítot. Nem feledkezett meg a Vörös Figyelő az üzemi munkások nyomorúságos életéről sem és követelte a bérek emelését. A Kommunisták­ Ma­gyarországi Pártjának illegális győri lapja fontos feladatának tartotta a marxista-leninista forra­dalmi elmélet terjesztését és hangoztatta, hogy csak Marx, Engels, Lenin tanításai vezérelhetik sé­keivel a proletariátus küzdelmét. A kommunista újság tájékoztatta a dolgozókat a spanyol polgár­­háború hősi harcairól. Hiteles képet adott arról, hogy a világ népei elküldték legjobb fiaikat spa­­nyol földre, küzdeni a szabadságért. A külvárosok kis házainak falai között, ké­szülő Vörös Figyelő az üzemi munkásokat, kis­ipari dolgozókat, a haladó értelmiségieket Ivaréra, helytállásra lelkesítette és reményt öntött a csü­g­­gedökben . A párt illegális lapját ugyanazok tel­jésztet­­­e, akik készítették is. Beider Ferenc, Kutassy Károly Kellner György és más elvtársaik segítsé­gével is párt éles fegyvere eljutott az üzemekbe és a dolgozók lakásaira, ahol féltő gonddal olvasták, majd tovább adták a megbízhatóknak. Az igazság szava, a Vörös Figyelő felbőszí­tette a rendőrség embereit, akik a legalkttomosabb eszközt választották. Pákozdy-Petrovics megbízta Drusinszk­y Gézát, hogy Fóka álnéven „épüljön be“ a győri illegális kommunista szervezetbe. Kom­mu­­nista eszméket hangoztatva, Drusinszkynak sike­rült megtévesztenie elvtársainkat. Megtudta, hol készül a Vörös Figyelő. Ezek után rövidesen elké­szült a párt illegális lapja elírni támadás terve. 1935. április 13-án este negyed 8 órakor történt, ,4 révfalui Kertész­ utca egy kis házában elkészült a Vörös Figyelő negyedik száma. A nyomdai mun­kát végző Beider Ferenc, Kellner György és Bru­­sinszky Géza a Vörös Figyelő legújabb számaival álindult a Belváros felé. Beider Ferenc és Kellner György elvtárs a Thmarpart melletti úton akart a városba jutni. Drusinzky azt javasolta, hogy a Tivadar püspök utcán menjenek, ott a nagyobb forgalomban kevésbé kellenek gyanút. A Drusin­szky javasolta úton haladtak. Elöl ment Beider Ferenc, mögöttük 50 méterrel Drusinszkyval Kell­ner György. A Tivadar püspök utca közepe táján jártak amikor Beider Ferenc balkezét valaki megragadta. Beider elvtárs nem adta meg magát. Elszántan védekezett a támadóval szemben, akiben azonnal felismerte Pákozdy-Petrovicsot. Közben Pákozdy segítséget kapott. Az egyik kapu alól Szolt­er rendőr sietett Pákozdy segítségére és egye­sült erővel megkötözték Beider Ferencet. Kellner György, látva a dulakodást, idejében magszökött. Az árulás révén bekövetkezett lebu­kás estéjén Pákozdy Petrovics pribékjei letartóz­tatták a Vörös Figyelő sok más munkatársát is, így került a börtön rácsai mögé Kutassy Károly és Kovács Ernő elvtárs is. A Vörös Figyelő szerkesztői és terjesztői­­ hó­naptól egy évig terjedő büntetést kaptak. A párt illegális újságja az árulás miatt mindössze négy­szer jelent meg, de a harcot nem bénította meg. A Kommunisták Magyarországi Pártjának győri szervezete az újabb csapás után is tovább élt és vezette a munkások, parasztok harcát a győze­lemért. Lányai Sándor. Virágos Mosonmagyaróvárért A Hazafias Népfront városi ki­­dozásba adott belterületek parko­­talános iskolai igazgatói bízta­tottsága foglalkozott a város ren­­sításához a szükséges rajzokat, megi­dezésének, szépítésének kérdései- kertészeti szaktanácsot és anya- a javaslat első pillanatra csak vet, s megtárgyalta azokat az öt­­gokat a Város Tanácsa biztosítja, gyakorlati célokat szolgál, de­lezeket, javaslatokat, amelyeket a Rendelkezésre áll majd szállító- valójában eredménye­sekkal dolgozók tettek azért, hogy minél eszköz is, amellyel a földkiszállt- messzebbre hat ennél. Az a park, szebb, barátságosabb legyen Ma- k­avicsszállítás és kerítés- amelyet a dolgozók, a diákok gyaróvár városa. Most ugyanis a n­ő szállítása megoldható, szabadidejükben saját munkájuk­­van a városnak még sok olyan­o­kat teremtenek meg, sokkal in­résre, amely" elhanyagolt, barát- Vitéz Antal, a Várost­­anács közkinccsé válik, sokkal vi­lágtalan. A népfrontbizottság a végrehajtó bizottságánál elnök- számíthat a járókelők be­dolgozók javaslatai alapján úgy helyettese magáévá tette a,,Vna­­d­,lmére" mint az ott a kertek, par­­. igyekszik segíteni ezen, hogy jo­­gos Mosonmagyaróvár közösségi srofc, amelyeket már készen kap­vasolta a Városi Tanácsnak, adja munkájának ötletét és közölte, lakossága, ezeket az elfelejtett, elhanyagolt hogy minden segítséget megad terecskéket, utcarészeket, üzemek, ahhoz, hogy a város virágoskertje Dr. Holló Lajos, intézmények, iskolák és tömeg- változzék. A munka megszerveze­ a mosonmagyaróvári Haza­szervezetek gondozásába. A gen­­sével a bizottság Iván Dénes ál- fias Népfrontbizottság titkára. Adjon új lendületet a felszabadulási remény — Ipari termelésünk alapvető követelménye ez évben a terme­lékenység négy százalékos emelé­se, az önköltség három százalékos csökkentése, a termelés 5,7 száza­lékos növelése, — az 1954-es évi eredményekhez viszonyítva — az 1955-ös tervévnek olyannak kell lennie, hogy méltó bevezetője legyen második ötéves tervünk­nek — mondotta a későbbiekben Csizmazia elvtárs. — A felszaba­dulási verseny adjon új, hatal­mas lendületet ezeknek a célki­tűzéseknek megvalósításához. Eb­­ben az évben drága termeléssel nem szabad elfecsérelni azokat az értékeket, amelyek lakások, isko­lák, általában az üzemi szociál­is és kulturális létesítmények építé­sének célját szolgálják. Értessük meg a dolgozókkal, hogy nincs te­le polc a boltokban, ha akado­zik, vagy hiányzik a tervteljesí­­tés. Dolgozóink nagy része már érti ezt. Ezt bizonyítja az is, hogy a felszabadulási versenyben részt vesz a könnyűipari üzemek dolgozóinak 80—85 százaléka, a vasipariak 70—75 százaléka. Ah­hoz azonban, hogy a felszabadu­lási verseny valóban sikerrel jár­jon, állandó politikai felvilágosító munkára is szükség van. Ez a feladat pedig a párt- és szakszer­vezetekre, valamint a DISZ szer­vezetekre vár. Vessék tehát harc­ba a dolgozók széles tömegeit a Központi Vezetőség és a Megyei Párt-Végrehajtóbizottság, a ver­seny győzteseit megillető ser­legei­nek elnyeréséért, a felszabadulási v­ersen­y győzelméért — fejezte be beszédét Csizmazia elvtérs. A hoz­zászólások ismertetésére lapunk holnapi számában visszatérünk.

Next