Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-01 / 102. szám
Dicsőség a világi békelegük védelmezőjénél!, Izezünk felszabadítéjának, a nagy Szovjetúniónak! EMLÉKEZÉS RÉGI GYŐRI MÁJUS ELSEJÉKRE Mit tar az életről egy tizenegyéves gyerek? Mit tudott a május elsejékről ennyi idős korában Pintér Jenő, aki ma a Wilhelm Pieckgyár sztahanovista gépkocsivezetője, a járműjavító részleg előadója? Elmondja ő maga. — Napokkal május elseje előtt arról beszélt mindenki a családban, hogy május elsején felvonulnak a munkások, aztán kimennek a szabadba... a Vendl kertbe (a mai Bercsényi ligetbe). Ezerkilencszáztizenötre emlékszem vissza, akkor ünnepeltem én először ezt a napot. Megszöktem az iskolából, hogy végignézhessem a felvonulást és ott lehessek én is a Vencsi kertben... Napfényben fürdött a város akkor is. A kis Pintér gyerek néhány iskolatársával a vagongyári munkások közé furakodott. Nemigen tudta még mire vélni az ilyen felvonulásokat: „Le a cselédnyúzó nagyságokkal!“. ,,Le a kizsákmányoló tőkésekkel!“ Mégis ment, ment a menetben. Ott volt az egész rokonsága, ott kellett lennie neki is, hiszen részecskéje volt a győri proletariátusnak. Menetelt boldogan, nagyosan ,s csak egyet nem értett: miért hasalnak a víztoronynál géppuskás katonák, hiszen azok máskor nem szoktak itt lenni. És olyan fenyegetően irányul a tömeg felé az a sok puskacső. Hát mi rosszat követnek el a munkások azzal, hogy felvonulnak? Mi rossz van abban, hogy olyan szépen szól a zene a Vencli kertben? Miért kellenek ide géppuskák? ★ 1920. Csendesek, nagyon csendesek lettek a győri május elsejéik is. Akik az első világháború éveiben még hangosan tüntettek a ,,cselédnyúzó nagyságok" és tőkések ellen, azok az első magyar tanácskormány idején a történelem igazi formálói lettek, mint vörös katonák. S az ellenforradalom, a nemzetközi reakció túlerejének győzelme után kaptak egy nyilvántartó számot, mint Kovacsics József vagongyári lakatos. — Ma műszaki ellenőr a rezsi üzemben. — Most is megvan Kovacsics elvtársnál a rendőri nyilvántartó szám. „K—337. .. .gyilkosság előkészítésére való szervezkedés és lázadás miatt két és fél évi börtönre ítélve“ — ezt írták a piros nyilvántartó lapra a Horthy pribékek. És nemcsak ilyen aljas, gyalázatos bélyeget nyomtak rá és sok más becsületes munkástársára a fehér terroristák. Kovacsics Józsefet úgy megverték a „demokrata“ fehér tisztek, hogy fél szeme világát elvesztette és tulajdon édesapja sem ismert rá a fiára, mikor a „vallatás“ után meglátta. A győri munkásmozgalom is megsínylette az ellenforradalom véres dühöngését. Május elsejében még fel-felparázslott a forradalmi tűz, de akik igazán szították volna, azoknak nagy része börtönben ült Kovacsics elvtárssal együtt. Horthyék azt hitték, hogy ezzel el tudják fojtani az egész magyar munkásosztály élniakarását. ★ Rábcatöltések, rábaparti dombok! Ti sokat tudnátok beszélni azokról a május 1-re virradó éjszakákról, amikor köztetek keresett menedéket a győri munkás fiatalság. Leventébe akarták gyűjteni az úri pribékek, hogy szemmel tarthassák minden lépésüket május elsején. S hogy ne kelljen a gyűlölt tiszti vezényszót hallani, inkább haza se mentek május 1-re virradó éjjel, nehogy otthon összefogdossák őket a rendőrök. Hiába volt a fehér terror eszeveszett dühöngése, 1923-ban, 1924-ben már sarjadt a forradalom új hajtása Győrött is. A Heucinger legények, a Burányi Imrék arról beszéltek a munkásfiataloknak a Püspök erdőben, Kiskuton és mindenütt, ahová nem ért el a csendőrök, rendőrök keze —, hogy a Szovjetunióban már nem kell bujkálni május elsején, hogy ott már szabad a nép és így lesz ez mindenütt, így lesz nálunk is. De ha a Horthy rendőrség nem tudta letörni a győri munkásmozgalom serdülő új hajtásait, ha a sziklák között is kikelt a forradalmi mag, amelyet illegális kommunisták hintettek a munkások szívébe — mégis voltak, akik megtépázták az új hajtásokat. Méghozzá nem is egy közülük munkás, illetve jobboldali szociáldemokrata munkásáruló, Kis József, Török István —, hogy csak néhány nevet említsünk a győri illegális pártmunkások közül — életük kockáztatásával május megünneplésére mozgósító röplapokat terjesztettek a vagongyári munkások között. Néma tüntetésre szólította a párt a munkásokat május elsején: ha másképpen nem lehet, legalább így mutassa meg erejét a munkásosztály. Tudják meg a győri úri pribékek is, hogy a munkásosztály felnőtt, nem lehet többé semmibe venni az akaratát, nem lehet holmi koldulási engedéllyel kiszúrni a munkanélküliek ezreinek a szemét. Ugyanakkor a szociáldemokrata párt akkori vezetői: Olajos, Szigeti Elemér és a többiek új tüntetően bementek dolgozni az üzemibe minden egyes május elsején, ők azt tartották, hogy „kár ujjat húzni a rendőrséggel, úgyis a munkások húzzák a rövidebbet“. A Kovacsics Józsefek pedig, miután kiszabadultak a börtönből, némán vonultak május elsején a Baross út járdáján. Némasága ellenére is messzire hangzó híradás volt egy-egy ilyen május elsejei tüntetés. Erőt öntött azokba a munkásokba is, akik már már reményüket vesztették az elnyomás évedben... ★ Már nem él az a vagongyári munkás, aki 15 évvel ezelőtt még a Vörös-féle Kossuth Lajos utcai vendéglőben mulatott barátaival együtt május elsején. De elvtársai még jól emlékeznek rá, hogy Vadász József egyszer csak elkezdte énekelni a Marseillaise-t. Nem kellett sok: tüzet fogott az egész mulató munkássereg, s csak akkor hallgattak el, mikor megjelentek a rendőrök. Bekísérték az egész társaságot Petrovics rendőrfogalmazó elé. Már csattant is a kérdés: — Mit énekeltetek? Vadász József szólalt meg először: — Azt, hogy elmegyünk Stájerbe.. — Stájerba? Hm. Kemény a dió, de majd én megtöröm. Ne énekeld csak, de azt, amit a kocsmában ordítottál! — kiabált a fogalmazó. A „kis Vadász“ — mert csak így hívták egymás közt a barátai — pedig énekelni kezdte: — Elmentünk Stájerba... —• Elég! Nem ezt én eltetted te, hanem ezt!— suhogtatta kezében a gumibotot a fogalmazó és most ő énekelte a Marseillaise-t. Felénél abbahagyta. Látszott, kérdezni akar valamit, de akkor a kis Vadász megszólalt. — Folytassa még... de szép... • De szép az élet, az ünnep ma! Milyen nagyszerű a Lenin, Sztálin úton, a Szabadság téren és a Beloiannisz úton áradó néptenger! Szép, mert szabad. Szép, mert a nép szívéből őszintén kelhetnek a szebbnél szebb forradalmi dallamok. S ha mégis idézzük a régi május elsejék emlékét, azért tettük, mert ennek a nagyszerű munkásünnepnek, a május egynek a himnusza így kerek, így egész. Nem az ünneplő nép felé irányulnak ma a fegyverek, hanem a nép fordítja fegyverét mindenki ellen, aki életére, szabadságára akar törni. Erre az időre készültek a vagongyári és az összes győri munkások a régi május elsejében is. Gulyás Jenő „Mert a tavaszt nem tudták megkötözni. S a Május mégis ír, izgat, beszél.“ (Ady Endre: a Május szabad című költeményéből.) 1889-ben, a II. Internacionálé első, párizsi kongresszusán született meg a határozat arról, hogy a proletáriátus minden év májusának elsején seregszemlét tart. Ez a nap lesz a munka, a proletár nemzetköziség ünnepe. Meg kellett, hogy mutassa ez a nap a lökéseknek a munkásosztály erejét, azt, hogy a világ proletárjai egyesülnek jogaik kivívásáért. A napi nyolc órai munkaidő volt akkor a munkásság legégetőbb követelése. 1890-ben, hatvanöt évvel ezelőtt már ünnepelte is május elsejét a munkásság, s ünnepli azóta is szabadon, vagy még rabként, ujjongva, vagy csak suttogva aszerint, hol, milyen országban él. De május 1. megünneplése apáról fiúra száll, munkásnemzedékek adják át az utánuk következőknek annak a napnak dicső hagyományait, amely harcos kiállással mozgósította és mozgósítja a munkástömegeket a proletár nemzetköziség vörös zászlaja alá. Az uralkodó osztály rettegett május elsejétől. S rettegésében talán soha nem fordította a terrornak, az erőszaknak olyan brutális fegyvereit a munkásosztály ellen, mint május elsején. De május elseje utat tört még a legsötétebb elnyomás éveiben is az egész világon. Utat tört hazánkban, megyénkben is a Horthy korszak leggyalázatosabb elnyomása idején is. Hogy mennyire féltek az urak még a gondolatától is annak, hogy május elsején a munkásság megmutassa erejét, bizonyítja az alábbi cikk is, amely a Győri Hírlap 1930. május elsejei számában jelent meg a lap első oldalán: „A belügyminiszter erélyes figyelmeztetése május elsejére: A tömegek az utcán úrrá nem lehetnek, ott a karhatalom lesz úrrá." Részlet a cikkből: „Scitovszky Béla belügyminiszter rámutatott arra, hogy tíz év után (a Tanácsköztársaság óta eltelt tíz év után) a helyzet még mindig olyan, hogy május elsején nem lehet felvonulásokat rendezni. Különösen indokolttá tette ezt a szélsőséges elemek megmozdulása, akik röpcédulákat osztogatnak. Ezért szigorú intézkedést kell tenni és szükség esetén a rendőrség a legszigorúbb eljárást foganatosítja." Finoman fejezték ki magukat az urak. A szigorú intézkedés nem mást jelentett, mint azt, hogy Győrött is minden évben összeszedték május elsejére a kommunistagyanúsakat, s május másodikéig fogvatartották őket. A győri városháza lépcsőin és a Ráth Mátyás téren kakastollasokba, géppuskákba ütköztek a munkások. A szigorú intézkedés jegyeit Csere Ferencné soproni munkásnő egy életen át a hátán viseli. Gumibottal támadt a rendőrség 1927. május elsején ünneplő csoportjukra, s ütötte-verte az embereket, ahol érte. De hiába volt az urak minden erőfeszítése. Május elseje a munkásoké maradt, s évről-évre mégünnepeltek. A győri munkások a Bakonyba mentek kisebb-nagyobb csoportokban és a szabad természet élén ünnepeltek. Sopronban a brennbergi völgy, a Pihenőkereszt sokat tudna mesélni arról, hogyan gyülekeztek május elsején a munkások csoportjai, mintha csak közömbös sétálók lennének, s hogyan verődtek össze messze a városon kívül az erdőkoszorúzta hegyekben. Csak akkor, amikor már távol tudták magukat a várostól, a besúgóktól, a rendőrkopóktól, csendült fel ajkukon az Internacionálé. ★ Az évek fordultak a kalendárium lapjain. Ahogyan erősödött a fasizmus, úgy vált erősebbé a terror, az elnyomás, s úgy váltak egyre harcosabbakká a május elsejék. Ernszt Sándor népjóléti miniszter a vörös veszedelemről cikkezik. „Moszkva keze gyengül, remeg, Minden más úton halad, Keleten lenyugszik már, s Nyugaton kél a nap." A Győri Hírlap május 4-i számában Láncos Lobogó aláírással jelent meg ez a vers. A Láncos Lobogó álnév mögé bújt csapnivalóan rossz fűzfapoéta nyilván saját magát és azokat akarta megnyugtatni, akik rettegésük mellett még olyan ostobák is voltak, hogy azt gondolták: el lehet nyomni május elsejét, jelképét a munkásosztály forradalmiságának. — Ha a régi május elsejékre gondolok és összehasonlítom szabad májusainkkal, boldogság tölti el öreg szívemet, — emlékezik Huszár Mihály elvtárs Mosonmagyaróváron azokra az időkre, amikor a nagy ünnep előtti napon egy héttel már megerősítették a várost. ..A külső kerületek rendőreit szuronyos puskákkal szerelték fel. Tilos volt két embernek a járdán megállnia, beszélgetnie. Rögtön szétzavarták őket. A járdáról nem lehetett az út- testre lépni. Május elsején úgy megteltek az őrszobák a letartóztatottakkal, hogy azok alig tudtak megállni, eldőlni meg nem is lehetett volna. Ha valakin vörös nyakkendő volt, ez elég ok volt arra, hogy bevigyék a laktanyába és félholtra verjék." ★ Bármennyire is szerették volna az urak, Moszkva keze, a mi szabadságunkat is elhozó szovjet hősök keze nem remegett. Fegyvereik halálos biztonsággal találták szíven a fasiszta fenevadat. Szétverték a május elsejéket megfélemlítéssel, börtönnel, gumibottal fékezők uralmát. Szabad, új május elsejék virradtak ránk. A titokban kitűzött vörös virágokból vörös zászlók erdeje lett, amely alatt büszkén menetel kéz a kézben harcedzett munkásosztályunk, szövetségesével, a dolgozó parasztságal, az egész dolgozó néppel. 1945. felejthetetlen első szabad májusáról így ír a Szabad Győr: „Óriási méretű felvonulással ünnepelte Győr városa az első szabad május elsejét . . A tömegek vállalták az új Magyarország felépítését." 1946. május elsejéről így ír a Kommunista Párt lapja, a Dunántúli Szabad Nép: „Az idei május elseje nemcsak a munkásegység, hanem a munkásság és parasztság ünnepe is." „Erőnk tudatában, győzelmeinkbe vetett hittel ünnepeljük május elsejét" — írja a Mosonmagyaróvár című lap 1919. május elsejei száma. Idén, amikor szabadságunk második évtizedének hajnalán tízen- negyedszer ünnepeljük szabadon május elsejét, elmondhatjuk, hogy megyénk dolgozói is eleget tettek 1945-ben tett vállalásuknak: felépült az új Magyarország, megújhódott a megye. Dolgozó népünk, alkotó lendülete megyénkben is úgy kivirágzott, mint amilyen színes, virágos, vidám a május elsejei felvonulás városainkban, falvainkban. Húsz üzemünk, vállalatunk menetének élén viszik Győrött, Sopronban, Mosonmagyaróváron a büszke élüzem csillagot. Tovább viszi a harcot hazánk erősítéséért, még nagyobb győzelmek ragyogó távlata felé menetel együtt munkás, paraszt, értelmiségi, minden becsületes dolgozó ember megyénkben is. Ezt a szent, nagy elhatározást, nemcsak a színpompás menet jelszavai hirdetik. Ott él az a szívekben, a karokban, a mai napon tett fogadalmakban a még jobb, még hősibb munkára. „Bár mellettem állna meg Marx, hogy ezt a saját szemével láthatná“ — írja nagy harcostársa, Engels Frigyes az első május elsejéről. Akkor volt ez, amikor még csak a munkások legöntudatosabbjai értették meg május 1. jelentőségét, még csak ők sorakoztak a harci riadó szavára a májusi zászló alá. Hogy megnőtt azóta ez a sereg. Ma, hatvanöt évvel az első május elseje után milliók és milliók menetelnek a győzelmes zászló alatt az egész földkerekségen. Csatlakoznak a győzelmes országok menetéhez azoknak a fehér, fekete, sárgabőrű dolgozóknak milliói és milliói, is, akiknek hátán még csattan e tőke ostora. Győzhetetlen ez a menet. Győzhetetlen, mert győzhetetlenek a Marx, Engels, Lenin, Sztálin által hirdetett eszmék, mert győzhetetlen a május elsejei menetek hatalmas mozgató ereje: a párt. Várnagy Györgyné. ★ MÁJUSOK EREJE ★ Május 3-án ülést tart a nemzetközi gyermeknapot előkészítő bizottság Idén is az előző évekhez hasonlóan nagyszabású ünnepség keretén belül tartják meg megyénkben a nemzetközi gyermeknapot. A nemzetközi gyermeknapot nem június első vasárnapján, hanem május 29-én rendezik meg, mert a minisztertanács határozata értelmében június első vasárnapján országos pedagógusnap lesz. A nemzetközi gyermeknap előkészítésére megalakult megyénkben is a „Megyebizottság a gyermekekért“ elnevezésű bizottság. Az MNDSZ megyei elnöksége május 3-án reggel kilenc órára öszszehívta a bizottság tagjait. fi Soproni Selyemszövőgyárban megalakult a májusi sportünnepség szervező bizottsága Április 29-én a Soproni Selyemszövőgyárban kibővített üzembizottsági ülést tartottak, amelynek egyik napirendi pontja a SZOT április 6-i határozatának megvitatása volt. Az értekezleten megvitatták, hogyan rendezik meg üzemükben a májusi sportünnepséget. A májusi sportünnepségen versenyezhetnek: az atlétikai, röplabda, kerékpár, teke, labdarúgó, tenisz és kosárlabda szakosztály tagjai. Megválasztották egyúttal a szervező bizottságot is, amelynek elnöke Pék Elemér, tagjai: Violand Béla, Németh Lajos, Bettelheim Vilmos Szendi Károly, Kovács István, Kardos István, Almási Lászlóné, Stark József, Bozza Antal és Schuhler Mátyás. A bizottság tagjai már megkezdték munkájukat és a DISZ fiatalok széleskörű bevonásával nagyszabású sportünnepséggel akarják felejthetetlenné tenni május hó- i napját.