Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-02 / 180. szám
JUNTOS közepe táján történt, hogy S Kisbajcs községben Csongrádi Ignác párttitkár kezdeményezésére megalakult az előkészítő bizottság. Elsőnek példamutatóan maga a párttitkár lépett be, majd őt követte Fülöp Gyula tanácselnök, és az öntudatosabb gazdák: Sefcsik István, Zalka András, Győri Gyula, Huszár Ignác és Fülöp Imre. Ekkor még csak heten voltak, kevés földdel, mert mindegyik gazda alig néhány hold földdel bírt. Pedig Csongrádi Ignácék ugyancsak járták a falut és elvetődtek a módosabb gazdákhoz is néhány szóra, sőt gyakorta néhány órácskára is. Egy darabig nem mentek semmire. Mintha bedugták volna a fülüket, vagy megnémultak volna, úgy hallgattak a »belépők« szóval. Eltelt egy hónap, eltelt másfél hónap, csak nem mozdult a falu. A reakció — mert Kisbajcs hiába kisközség, ott is van ellenség — már ki is kezdte az előkészítő bizottságot. Azt mondta: nem sikerül a tsz alakítása. De sikerült A következő napokban szinte egymás után öt ember lépett be az előkészítő bizottságba, aláírták a belépési nyilatkozatot. Az öt közül kettő tekintélyes középparaszt, Oross Tamás 18 holdas gazda és Hatos Bertalan 14 holdas dolgozó paraszt. FELKERESTÜK a két gazdát, mondják el ők, hogyan mondták ki a nagy szót. Egyiket sem találtuk otthon, hiszen a jó gazda ilyenkor a földdel birkózik. De otthon vannak a feleségek, ők is el tudják mesélni, hiszen tanúi voltak a férj vívódásainak. Oross néni éppen az ebédet készítette, mikor hozzájuk beléptünk. Szikár, magas asszony, törődöttnek látszik. Bizonyára sokat gürcölt a 18 holdas gazdaságban. Most már nevet, ahogy az ura belépéséről beszél, de akkor. .i azt mondta, csináld, ahogy jónak látod. Volt valami szemrehányásféle ebben a beleegyezésben. Mintha azt mondta volna: mindennek te leszel az oka. — Úgy volt — kezdi Oross néni —, hogy a 18 hold földdel annyit dolgoztunk, hogy majd belepusztultunk, mégsem mentünk sokra. Míg fiatalabbak voltunk, addig könnyen ment, de most már Tamás 55 éves, nem bírja olyan könnyen a munkát. Napszámost kellett volna fogadnunk, de arra meg nem telt. Egy fiúnk van, az Imre, az meg kitanult, most a Mosonmagyaróvári Járási Tanács főállattenyésztője. Nem segíthet nekünk. Amikor megalakult az előkészítő bizottság, Fülöp Gyuláék többször is eljöttek hozzánk, beszéltek Tamásnak, hogy lépjen be a termelőcsoportba, könnyebb lesz az élete. Tamás tudta, hogy valóban könnyebb lenne ha belépne, de mégsem egyezett bele, mert félt, hogy nyelvére veszi a falu. Mit szólnak hozzá, hogy már Oross Tamás is odaadta a földjét. Egyszer hazajött az Imre fiú. A vacsoránál furcsa kérdéssel állott elő az öreg: Imre, itthon maradsz! Hiába, egyedül kevés vagyok a 18 holdhoz. Imre először nagyon meglepődött. Azután felháborodott: Mit gondolnak, azért tanultam én, négy évig középiskolában, négy évig egyetemen, hogy most hazajöjjek a földdel dolgozni? Tamás látta, hogy igaza van a fiúnak. — De hát akkor mit tegyek? — kérdezte. Édesapám! Maga ne hallgasson a falu nyelvére! Ha úgy látja, hogy jobb lesz a szövetkezetben, álljon be — mondta Imre. AZÓTA többször eljöttek a népnevelők. Egyik este tőlem kérdezték meg, hogy mit gondolok, — beáll az öreg? Én azt mondtam nekik: Egész biztosan beáll, csak most ne zaklassák, mert hátha megmakacsolja magát. Nem fogadták meg a tanácsomat. Másnap délben eljöttek és legnagyobb meglepetésünkre Tamás elment velük a tanácsházára és aláírta a belépési nyilatkozatot, így léptünk be 18 hold földünkkel a termelőszövetkezetbe. A másik gazdánál, Hatos Bertalannál nem ment olyan simán a belépés. Hatos Bertalan olyan ember, aki azelőtt keveset dohányzott, de annál többet dolgozott. Az utóbbi időben teljesen megváltozott. Rengeteget dohányzott, s tengernyit dolgozott. Amikor munka után hazament, rótta a rövid szoba padlóját, csak úgy döngtek a talpai alatt a padlók. Éjjel nem tudott aludni, elszívott vagy 20 cigarettát. Reggel már szalasztotta is valamelyik gyereket a boltba, hogy vegyél cigarettát, mert elfogyott. Aggódva nézte a család az apa vívódását, de sem vigasztalni, sem bátorítani nem merték, mert ebben a kérdésben csak ő egyedül dönt. Felkeresték őt is a népnevelők, s mondták neki, hogy lépjen be, mert könnyebb lesz a sorsa. De sikertelenül tértek vissza Hatos portájáról. Azt mondta, hogy nem azért szerezte a 14 hold földet, hogy ne maradjon a gyerekeinek. Valójában nem ez volt az ok, ő is attól félt, őt is az bántotta, ami Oross Tamást. Mit szólnak hozzá a falubeliek. VÉGÜL mégis csak megtört a jég. Amikor megtudta, hogy Oross Tamás aláírta a belépési nyilatkozatot, egyedül ment el a tanácsházára belépési nyilatkozatot kérni. A tollat, amit a kezébe adtak, először kipróbálta a tiszta papíron, hogy szépen írhassa le a nevét, s aztán odakanyarította: Hatos Bertalan. Kisbajcson 13-an már döntöttek. Egyik sem fogja megbánni, hogy így határozott, mert közös munkával, dúsabban fizet a szigetközi föld, kevesebb lesz a gondjuk, több lesz a jövedelem. Oross Tamást és társait bizonyára többen is követik és egyre többen lépnek be a jövő héten megalakuló termelőszövetkezetbe, Simon Lajos. Jól sikerült a vasárnapi első megyei békefesztivál Győr-Sopron megye ifjúsága vasárnap megtartotta első nagyszabású békefesztiválját, melyen többezer fiatal tett hitet a béke és a nemzetek közötti barátság nagy ügye mellett. Reggel 8 órakor a megyei DISZ bizottság tagjai fogadták Hegyeshalomban az Ausztriából érkező osztrák ifjúsági küldöttséget. Zámbó József elvtárs, megyei DISZ titkár üdvözlő szavai után jelvényt cseréltek egymással a magyar és az osztrák fiatalok. A Győr felé robogó osztrák küldöttség autóján pedig megindult az ismerkedés a kora reggeli órákban a szomszédos népek ifjúságának vezetői között. Az ifjúság nagy ünnepe alkalmából díszbe öltözött Győr, zenés ébresztővel fogadta a külföldi vendégeket, majd a térzene után tíz órakor Kiskúton harsonások adtak jelt a fesztivál ünnepélyes megnyitására. Zámbó József elvtárs, a megyei DISZ bizottság első titkára és Hessz Károly elvtárs, a DISZ központi vezetőségének tagja felszólalása, majd az osztrák küldöttség vezetőjének üdvözlő szavai után az ajándékozásokra került sor. És bár az időjárás borús volt, többezer résztvevővel megkezdődtek a különféle tornabemutatók, sportversenyek és egyéb sportműsorok. A sportolók színpompás seregszemléjének legkiemelkedőbb száma volt az úttörő, valamint az üzemi és falusi labdarúgó ifjúsági VIT-kupa bajnokság döntője. Fél négy órakor a sportversenyek befejezésével megkezdődött a kultúrműsor, melyen Győr város és a megye legkiválóbb kultúrcsoportjai mutatták be tudósuk színe-javát a nagyszámú közönség előtt. Nem mehetünk el szó nélkül a megjelent csoportok igyekezete mellett, mellyel mindegyikük azt bizonyította, hogy szívügyének a VIT, az ifjúság nemzetközi barátságának és összefogásának eszméjét. A táncok színes forgatagában annyi szív, annyi odaadás nyilvánult meg, hogy az előadott műsorszámok szinte kivétel nélkül, az őszinte csodálat érzésével töltötték el a nézőket. A vitnyédi táncegyüttes teljesítménye, az Abdai Általános Iskola úttörőinek elragadóan bájos táncszámai, a KPDSZ tánccsoportja, a lébényi fiatalok ötletes széktánca, valamint a többi megjelent tánccsoportok műsorából nehéz lenne kiválogatni a legjobbakat. Még azok is, akiknek talán nagy nehézségekkel kellett megküzdeniük, tudásuk legjavát nyújtották. A tánccsoportokon kívül kiválóan szerepelt a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár fúvósegyüttese és énekkara. Mindkét csoport már hetekkel, hónapokkal előbb serényen készült a megyei fesztiválon való méltó szereplésre. Mindkét együttesről megállapíthatjuk, hogy a közönség ezúttal sem csalódott bennük. Igen megható és kedves volt az a jelenet, mikor a Soproni Állami Gazdaság fiataljai nevében a kultúrcsoport vezetője egy kalászból font koszorút nyújtott át a kitűnő vagongyári énekkar vezetőjének, Pethő Kálmánnak. A munkás-paraszt összefogás egyik legszebb bizonyítéka volt az, amikor a két művészeti csoportvezető néhány pillanatra baráti ölelkezésben forrt össze. Meg kell említenünk a kis Peter Horváth osztrák pionírt, aki harmonikáján osztrák népdalokat játszott a közönség lelkes tapsaitól kísérve. A nagy sikert aratott kultúrműsor után este tíz órakor az Iparcsatornán színpompás tábortűz és tűzijáték, majd éjjel egy óráig tartó táncvigalom fejezte be a felejthetetlen, szépségekben gazdag élményű napot. A Győri Filharmonikusok szombat esti szabadtéri előadásáról Szombaton este, a hűvös idő ellenére is, zsúfolásig megtelt a győri szabadtéri színpad nézőtere. De nincs is ezen különösebb csodálnivaló, mert maga a műsor is, mely örökszép melódiákat ígért, valóban a címnek megfelelően volt összeállítva. Az est első felében operarészleteket hallottunk a Győri Filharmonikusok előadásában Forrai Miklós vezényletével. A népszerű Tolvaj szarka című Rossini-opera nyitányának lendületes és finomságokban gazdag előadása után Gyurkovics Mária kiváló Kossuth-díjas művész, Cserhát Zsuzsa, Szabó Miklós és Radnay György, az Állami Operaház művészei a szebbnél- szebb operaáriákban csillogtatták meg ragyogó tudásukat a közönségnek. A műsor második felében operettkettősöket hallottunk régi klasszikusokból és a huszadik századi operettmuzsika nagy mestereinek, Lehárnak és Huszitának a műveiből. Az ízlésesen összeállított műsort a kitűnő Gál György Sándor konferálta szellemes, sok nevetést kiváltó ötletgazdagsággal. Dicséret és köszönet a budapesti vendégművészeknek, a Kitűnő műsorközlőnek, a Győri Filharmonikus Zenekarnak és karnagyának, Forrai Miklósnak, akik a szeszélyes időjárás ellenére is jókedvvel, a legmagasabb művészi színvonalon nyújtottak felejthetetlen élményt a szombati est nehéz és könnyű műfajt egyaránt szerető, hangversenylátogató közönségének. pártélet hírei , Tag- és tagjelölt felvétel A Győri Hajtóműgyár alapszervezetei két taggal és öt tagjelölttel növekedtek júliusban. Koppány Lajos elvtársi időelemző azzal érdemelte meg a piros tagsági könyvet, hogy a napi munkán kívül készségesen végez társadalmi munkát is. Az elmúlt pártoktatási évben a legjobb hallgatók között emlegették. A pártvégrehajtó bizottság most a DISZ- iskola vezetésével bízta meg. Koppány elvtárs megígérte, hogy ezt a pártmegbizatást is lelkiismeretesen teljesíti. Sárvári Józsefné elvtársnő lelkes szakszervezeti munkájának köszönheti, hogy felvették tagnak. Az új tagjelöltek között van Laki István egyengető. A taggyűlés résztvevői egyhangúlag elfogadták a javaslatot, mert a kommunisták ismerték már Laki elvtársat, a fáradhatatlan pártonkívüli népnevelőt. Laki elvtárs kisgyűléseken, egyéni agitációval buzdítja a dolgozókat a termelésre. Nemcsak beszél, hanem meg is mutatja, hogyan kell dolgozni. Normáját mindig jóval száz százalékon felül teljesíti. Laki elvtárshoz hasonlóan, Hegyi István esztergályos, többszörös sztahanovista és a többi új tagjelölt, példamutató munkájával és magatartásával érte el azt a kitüntetést, hogy a kommunisták méltónak találták őket a tagjelöltségre. A Győri Hajtóműgyár pártvégrehajtó bizottsága nem elégszik meg azzal, hogy az alapszervezetek felveszik a tagjelölteket, hanem rendszeresen ellenőrzi, hogy foglalkoznak-e velük. Az ellenőrzésnek is része van abban, hogy minden tagjelöltnek van pártmegbizatása és részt vesz a pártoktatásban. Példamutató kommunisták A Mosonmagyaróvári Gépállomás kommunistái élenjárnak a munksában. Farkas István tagjelölt már 77 százalékra teljesítette nyári kampánytervét. 121 és fél holdat aratott le kombájnnal, ezenkívül elcsépelt ötven holdról baltacint, ötven holdról borsót. Munka közben tanítja Börzsei Imre segédvezetőt is. A fiatal segédvezető már annyira előrehaladt a tanulásban, hogy önállóan is tudja vezetni a kombájnt Farkas István elvtárs a hegyeshalmi Táncsics Termelőszövetkezetben dolgozik. A tíz tagság meg van elégedve vele, mert nemcsak sokat, hanem jól is dolgozik. Nem sokkal marad el mögötte Végh Vilmos elvtárs sem. Hetvenöt százalékra teljesítette eddig fennyüvési tervét. Horváth Sándor elvtárs pedig hatvanhat százalékot ért el kévekötő-aratógépével. Nappal aratott, este és vasárnap pedig szántott. A gépállomás legjobbjai között van Varga József agronómus is, aki tudásának legjavát adja azért, hogy a levéli Ságvári Termelőszövetkezet mindig magasabb terméshozamot érjen el. . A Mosonmagyaróvári Gépállomás kommunistái méltó helyet foglalnak el az élenjárók között. A Könnyűipari Gyárfejlesztési Vállalat figyelmébe TÓTH ELVTÁRS, a Könnyűipari Gyárfejlesztési Vállalat pamutszövőgyári építkezésén dolgozó segédmunkása, bepanaszolta a szakszervezetnél a bérelszámolót. Júniusban — mondja a segédmunkás — az első dekádban hárman dolgoztak egy brigádban: jómaga, Vida elvtárs és Molnár Ilona. A második dekádban heten dolgoztak, a harmadikban újból csak hárman. A végelszámolásnál megkárosították őket, mert az egész hónapra beírt teljesítményt hét ember között osztották el. Első dolog természetesen, megkérdezni az építkezés bérelszámolóját — adott esetben Korsós Zoltán elvtársat: hogyan történt a tévedés. De kiderült, hogy egyáltalán nem tévedésből fizettek ki kevesebbet. A brigád könyvében a normál furcsa tételeket talált. Ha igaz lett volna például a bejegyzés, a brigád annyi habarcsot kevert júniusban, amennyi a szóbanforgó épülethez, amelyen dolgozott a brigád, kissé sok lett volna. Az egész épülethez is, akkor pedig még csak a feletáján tartottak a vakolásnak! Gyanús volt, hogy a munkások többet írtak be, mint amennyit elvégeztek. Viszont pont azon az oldalon, ahová ezt a fantasztikus teljesítményt beírták, virít Matics főművezető aláírása. Ha a bérelszámoló az első pillantásra gyanút fogott, a főművezető nyilván el sem igen olvasta, mit írt alá, mit hagyott jóvá. A BONYODALMAK FOKOZÓDTAK, mikor a bérelszámoló a főépítésvezetőhöz fordult miheztartás végett. Urban elvtárs azt az utasítást adta, hogy számoljon addig, míg 120 százalék ki nem jön, akkor hagyja abba. A bérelszámoló hozzá is fogott a számoláshoz, de már 128 százaléknál megállt, nyilván nem győzte tovább türelemmel. Ezt a bért ki is fizették a munkásoknak. De mi történjék akkor, mikor a munkások nincsenek megelégedve ezzel és reklamálnak, hivatkozva a főművezető aláírására? Nyilván meg kell vizsgálni az ügyet. Jócskán megkésve bár, de július végén ez is megtörtént. A főépítésvezető részvételével felmérték a brigád által beírt teljesítményeket, amelyek ha igazak lettek volna, körülbelül 800 százalékos átlagteljesítménynek kellett volna lennie, Így hát jóváhagyták a 128 százalékos átlagelszámolást, azzal, hogy valószínűleg még így is többet fizettek ki annál, ami jár. Ekkor panaszolta be Tóth elvtárs a vállalatot a szakszervezetnél. Amit az építőipari szakszervezet munkatársa a vizsgálat során tapasztalt, az persze távolról sem bizonyította Tóth elvtárs igazát. De nem bizonyította a vállalatét sem. A bérelszámolás zavarossága már ott kezdődik, hogy az úgynevezett sichta-könyvet helytelenül kezelik. A munkásokat nem brigádok szerint tartják nyilván, hanem már többszörösen elavult csoportosítás szerint. Mármost az elszámolás brigádonként történne, ha a helytelen nyilvántartás nem adna a fentihez hasonló keveredésekre alkalmat. Ma az építkezésen senki nem tudja papíron kimutatni, hogy például a Vida-Tóth-Molnár brigád mikor dolgozott, vagy mikor nem dolgozott együtt. Az ilyesmit az építkezésen rábízzák a művezetők emlékezőtehetségére, amely legyen bármilyen jó is, csak tévedhet, mint ahogy tévedett is. A BÉRELSZÁMOLÁS teendői nagyon egyszerűek lennének: be kellene vezetni a helyes, brigádonkinti sichta-könyvet, s abba a brigádok összetételében időközönkint beállt változásokat is be kell írni. Helytelenül beírt tételeket nem szabad elszámolni a jövőben találomra, »míg 120 százalék nem jön ki« módszerrel. A művezetők se írják alá látatlanba a brigádkönyveket még akkor sem, ha sok a munkájuk. Az már az építésvezetőre tartozik, hogy hasonló hanyagságokat a jövőben ne hagyjon büntetlenül. Most már csak egy nem világos. Korsós elvtárs, a bérelszámoló, nem új ember a magasépítő iparban. Jól ismeri a helyes bérelszámolás elveit. Vajon miért nem alkalmazta is? Miért legyint ••Eh, úgy sem maradok itt sokáig, miért kínlódtak.« Nem gondolja, hogy az efféle rendetlenségek munkájában visszaélésekre adnak módot, kárt okozhatnak a népgazdaságnak?