Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-02 / 180. szám

JUNTOS közepe táján történt, hogy S Kisbajcs községben Csongrádi Ignác párttitkár kezdemé­nyezésére megalakult az előkészítő bizottság. Első­nek példamutatóan maga a párttitkár lépett be, majd őt követte Fülöp Gyula tanácselnök, és az öntudatosabb gazdák: Sefcsik István, Zalka And­rás, Győri Gyula, Huszár Ignác és Fülöp Imre. Ekkor még csak heten voltak, kevés földdel, mert mindegyik gazda alig néhány hold földdel bírt. Pedig Csongrádi Ignácék ugyancsak járták a falut és elvetődtek a módosabb gazdákhoz is néhány szóra, sőt gyakorta néhány órácskára is. Egy darabig nem mentek semmire. Mintha bedugták volna a fülüket, vagy megnémultak vol­na, úgy hallgattak a »belépők« szóval. Eltelt egy hónap, eltelt másfél hónap, csak nem mozdult a falu. A reakció — mert Kisbajcs hiába kisközség, ott is van ellenség — már ki is kezdte az előké­szítő bizottságot. Azt mondta: nem sikerül a tsz alakítása. De sikerült A következő napokban szinte egymás után öt ember lépett be az előkészítő bi­zottságba, aláírták a belépési nyilatkozatot. Az öt közül kettő tekintélyes középparaszt, Oross Ta­más 18 holdas gazda és Hatos Bertalan 14 holdas dolgozó paraszt. FELKERESTÜK a két gazdát, mondják el ők, hogyan mondták ki a nagy szót. Egyiket sem ta­láltuk otthon, hiszen a jó gazda ilyenkor a föld­del birkózik. De otthon vannak a feleségek, ők is el tudják mesélni, hiszen tanúi voltak a férj ví­vódásainak. Oross néni éppen az ebédet készítette, mikor hozzájuk beléptünk. Szikár, magas asszony, törő­döttnek látszik. Bizonyára sokat gürcölt a 18 hol­das gazdaságban. Most már nevet, ahogy az ura belépéséről beszél, de akkor. .­i azt mondta, csi­náld, ahogy jónak látod. Volt valami szemrehá­­nyásféle ebben a beleegyezésben. Mintha azt mondta volna: mindennek te leszel az oka. — Úgy volt — kezdi Oross néni —, hogy a 18 hold földdel annyit dolgoztunk, hogy majd bele­pusztultunk, mégsem mentünk sokra. Míg fiata­labbak voltunk, addig könnyen ment, de most már Tamás 55 éves, nem bírja olyan könnyen a­ munkát. Napszámost kellett volna fogadnunk, de arra meg nem telt. Egy fiúnk van, az Imre, az meg kitanult, most a Mosonmagyaróvári Járási Tanács főállattenyésztője. Nem segíthet nekünk.­­ Amikor megalakult az előkészítő bizottság, Fülöp Gyuláék többször is eljöttek hozzánk, be­széltek Tamásnak, hogy lépjen be a termelőcso­portba, könnyebb lesz az élete. Tamás tudta, hogy valóban könnyebb lenne ha belépne, de mégsem egyezett bele, mert félt, hogy nyelvére veszi a falu. Mit szólnak hozzá, hogy már Oross Tamás is oda­adta a földjét. Egyszer hazajött az Imre fiú. A vacsoránál furcsa kérdéssel állott elő az öreg: Imre, itthon maradsz! Hiába, egyedül kevés vagyok a 18 holdhoz. Imre először nagyon meglepődött. Azután fel­háborodott: Mit gondolnak, azért tanultam én, négy évig középiskolában, négy évig egyetemen, hogy most hazajöjjek a földdel dolgozni? Tamás látta, hogy igaza van a fiúnak. — De hát akkor mit tegyek? — kérdezte. Édesapám! Maga ne hallgasson a falu nyelvé­re! Ha úgy látja, hogy jobb lesz a szövetkezetben, álljon be — mondta Imre. AZÓTA többször eljöttek a népnevelők. Egyik este tőlem kérdezték meg, hogy mit gondolok, — beáll az öreg? Én azt mondtam nekik: Egész biz­tosan beáll, csak most ne zaklassák, mert hátha megmakacsolja magát. Nem fogadták meg a ta­nácsomat. Másnap délben eljöttek és legnagyobb meglepetésünkre Tamás elment velük a tanács­házára és aláírta a belépési nyilatkozatot, így lép­tünk be 18 hold földünkkel a termelőszövetkezetbe. A másik gazdánál, Hatos Bertalannál nem ment olyan simán a belépés. Hatos Bertalan olyan ember, aki azelőtt keveset dohányzott, de annál többet dolgozott. Az utóbbi időben teljesen meg­változott. Rengeteget dohányzott, s tengernyit dol­gozott. Amikor munka után hazament, rótta a rövid szoba padlóját, csak úgy döngtek a talpai alatt a padlók. Éjjel nem tudott aludni, elszívott vagy 20 cigarettát. Reggel már szalasztotta is vala­melyik gyereket a boltba, hogy vegyél cigarettát, mert elfogyott. Aggódva nézte a család az apa ví­vódását, de sem vigasztalni, sem bátorítani nem merték, mert ebben a kérdésben csak ő egyedül dönt. Felkeresték őt is a népnevelők, s mondták neki, hogy lépjen be, mert könnyebb lesz a sorsa. De sikertelenül tértek vissza Hatos portájáról. Azt mondta, hogy nem azért szerezte a 14 hold földet, hogy ne maradjon a gyerekeinek. Valójában nem ez volt az ok, ő is attól félt, őt is az bántotta, ami Oross Tamást. Mit szólnak­ hozzá a falubeliek. VÉGÜL mégis csak megtört a jég. Amikor megtudta, hogy Oross Tamás aláírta a belépési nyilatkozatot, egyedül ment el a tanácsházára be­lépési nyilatkozatot kérni. A tollat, amit a kezébe adtak, először kipróbálta a tiszta papíron, hogy szépen írhassa le a nevét, s aztán odakanyarította: Hatos Bertalan. Kisbajcson 13-an már döntöttek. Egyik sem fogja megbánni, hogy így határozott, mert közös munkával, dúsabban fizet a szigetközi föld, keve­sebb lesz a gondjuk, több lesz a jövedelem. Oross Tamást és társait bizonyára többen is követik és egyre többen lépnek be a jövő héten megalakuló termelőszövetkezetbe, Simon Lajos. Jól sikerült a vasárnapi első megyei békefesztivál Győr-Sopron megye ifjúsága­­ vasár­nap megtartotta első nagy­szabású békefesztiválját, melyen többezer fiatal tett hitet a béke és a nemzetek közötti barátság nagy ügye mellett. Reggel 8 óra­kor a megyei DISZ bizottság tag­jai fogadták Hegyeshalomban az Ausztriából érkező osztrák ifjú­sági küldöttséget. Zámbó József elvtárs, megyei DISZ titkár üd­vözlő szavai után jelvényt cserél­tek egymással a magyar és az osztrák fiatalok. A Győr felé ro­bogó osztrák küldöttség autóján pedig megindult az ismerkedés a kora reggeli órákban a szomszé­dos népek ifjúságának vezetői között. Az ifjúság nagy ünnepe alkal­mából díszbe öltözött Győr, ze­nés ébresztővel fogadta a külföldi vendégeket, majd a térzene után tíz órakor Kiskúton harsonások adtak jelt a fesztivál ünnepélyes megnyitására. Zámbó József elv­társ, a megyei DISZ bizottság első titkára és Hessz Károly elvtárs, a DISZ központi vezetőségének tagja felszólalása, majd az oszt­rák küldöttség vezetőjének üd­vözlő szavai után az ajándékozá­sokra került sor. És bár az időjárás borús volt, többezer résztvevővel megkezdőd­­tek a különféle tornabem­utatók­, sportversenyek és egyéb sportmű­sorok. A sportolók színpompás se­regszemléjének legkiemelkedőbb száma volt az úttörő, valamint az üzemi és falusi labdarúgó ifjúsági VIT-kupa bajnokság döntője. Fél négy órakor a sportverse­nyek befejezésével megkezdődött a kultúrműsor, melyen Győr vá­ros és a megye legkiválóbb kul­­túrcsoportjai mutatták be tudó­suk színe-javát a nagyszámú kö­zönség előtt. Nem mehetünk el szó nélkül a megjelent­ csoportok igyekezete mellett, mellyel mindegyikük azt bizonyította, hogy szívügyének a VIT, az ifjúság nemzet­közi barátságának és összefogá­sának eszméjét. A táncok színes forgatagában annyi szív, annyi odaadás nyil­vánult meg, hogy az előadott mű­sorszámok szinte kivétel nélkül, az őszinte csodálat érzésével töl­tötték el a nézőket. A vitnyédi táncegyüttes teljesítménye, az Abdai Általános Iskola úttörői­nek elragadóan bájos táncszámai, a KPDSZ tánccsoportja, a lébé­­nyi fiatalok ötletes széktánca, va­lamint a többi megjelent tánccso­portok műsorából nehéz lenne ki­válogatni a legjobbakat. Még azok is, akiknek talán nagy ne­hézségekkel kellett megküzde­niük, tudásuk legjavát nyújtot­ták. A tánccsoportokon kívül ki­válóan szerepelt a győri Wil­helm Pieck Vagon- és Gépgyár fúvósegyüttese és énekkara. Mindkét csoport már hetekkel, hónapokkal előbb serényen ké­szült a megyei fesztiválon való méltó szereplésre. Mindkét együt­tesről megállapíthatjuk, hogy a közönség ezúttal sem csalódott bennük. Igen megható és kedves volt az a jelenet, mikor a Sopro­ni Állami Gazdaság fiataljai ne­vében a kultúrcsoport vezetője egy kalászból font koszorút nyúj­tott át a kitűnő vagongyári ének­kar vezetőjének, Pethő Kálmán­nak. A munkás-paraszt összefo­gás egyik legszebb bizonyítéka volt az, amikor a két művészeti csoportvezető néhány pillanatra baráti ölelkezésben forrt össze. Meg kell említenünk a kis Peter Horváth osztrák pionírt, aki har­monikáján osztrák népdalokat játszott a közönség lelkes tapsai­tól kísérve. A nagy sikert aratott kultúrmű­sor után este tíz órakor az Ipar­csatornán színpompás tábortűz és tűzijáték, majd éjjel egy óráig tartó táncvigalom fejezte be a fe­lejthetetlen, szépségekben gazdag élményű napot. A Győri Filharmonikusok szombat esti szabadtéri előadásáról Szombaton este, a hűvös idő el­lenére is, zsúfolásig megtelt a győri szabadtéri színpad nézőte­re. De nincs is ezen különösebb csodálnivaló, mert maga a műsor is, mely örökszép melódiákat ígért, valóban a címnek megfele­lően volt összeállítva. Az est első felében operarészleteket hallot­tunk a Győri Filharmoni­kusok előadásában Forrai Miklós ve­zényletével. A népszerű Tolvaj szarka című Rossini-opera nyitá­nyának lendületes és finomságok­ban gazdag előadása után Gyur­­kovics Mária kiváló Kossuth-dí­­jas művész, Cserhát Zsuzsa, Sza­bó Miklós és Radnay György, az Állami Operaház művészei a szebbnél- szebb operaáriákban csil­logtatták meg ragyogó tudásukat a közönségnek. A műsor máso­dik felében operettkettősöket hal­lottunk régi klasszikusokból és a huszadik századi operettmuzsika nagy mestereinek, Lehárnak és Huszitának a műveiből. Az ízlé­sesen összeállított műsort a ki­tűnő Gál György Sándor konfe­rálta szellemes, sok nevetést ki­váltó ötletgazdagsággal. Dicséret és köszönet a buda­pesti vendégművészeknek, a Ki­tűnő műsorközlőnek, a Győri Fil­harmonikus Zenekarnak és kar­nagyának, Forrai Miklósnak, akik a szeszélyes időjárás ellenére is jókedvvel, a legmagasabb művé­szi színvonalon nyújtottak felejt­hetetlen élményt a szombati est nehéz és könnyű műfajt egyaránt szerető, h­angversenylátogató kö­­­­zönségének. ­ pártélet hírei , Tag- és tagjelölt felvétel A Győri Hajtóműgyár alapszer­­vezetei két taggal és öt tagjelölt­tel növekedtek júliusban. Kop­pány Lajos elvtársi időelemző az­zal érdemelte meg a piros tag­sági könyvet, hogy a napi mun­kán kívül készségesen végez tár­sadalmi munkát is. Az elmúlt pártoktatási évben a legjobb hall­gatók között emlegették. A párt­végrehajtó bizottság most a DISZ- iskola vezetésével bízta meg. Koppány elvtárs megígérte, hogy ezt a pártmegbizatást is lelkiis­meretesen teljesíti. Sárvári Jó­­zsefné elvtársnő lelkes szakszer­vezeti munkájának köszönheti, hogy felvették tagnak. Az új tagjelöltek között van Laki István egyengető. A taggyű­lés résztvevői egyhangúlag elfo­gadták a javaslatot, mert a kom­munisták ismerték már Laki elv­társat, a fáradhatatlan pártonkí­vüli népnevelőt. Laki elvtárs kis­­gy­űléseken, egyéni agitáció­val buzdítja a dolgozókat a termelés­re. Nemcsak beszél, hanem meg is mutatja, hogyan kell dolgozni. Normáját mindig jóval száz szá­zalékon felül teljesíti. Laki elv­­társhoz hasonlóan, Hegyi István esztergályos, többszörös sztahano­­vista és a többi új tagjelölt, pél­damutató munkájával és maga­tartásával érte el azt a kitünte­tést, hogy a kommunisták méltó­nak találták őket a tagjelöltségre. A Győri Hajtóműgyár párt­­végrehajtó bizottsága nem elégszik meg azzal, hogy az alapszerveze­tek felveszik a tagjelölteket, ha­nem rendszeresen ellenőrzi, hogy foglalkoznak-e velük. Az ellenőr­zésnek is része van abban, hogy minden tagjelöltnek van párt­­megbizatása és részt vesz a párt­oktatásban. Példamutató kommunisták A Mosonmagyaróvári Gépállomás kommunistái élenjárnak a mun­­ksában. Farkas István tagjelölt már 77 százalékra teljesítette nyári kampánytervét. 121 és fél holdat aratott le kombájnnal, ezenkívül elcsé­pelt ötven holdról baltacint, ötven holdról borsót. Munka közben ta­nítja Börzsei Imre segédvezetőt is. A fiatal segédvezető már annyira előrehaladt a tanulásban, hogy önállóan is tudja vezetni a kombájnt Farkas István elvtárs a hegyeshalmi Táncsics Termelőszövetkezetben dolgozik. A tíz tagság meg van elégedve vele, mert nemcsak sokat, ha­nem jól is dolgozik. Nem sokkal marad el mögötte Végh Vilmos elvtárs sem. Hetvenöt százalékra teljesítette eddig fennyüvési tervét. Horváth Sándor elvtárs pedig hatvanhat százalékot ért el kévekötő-aratógépével. Nappal ara­tott, este és vasárnap pedig szántott. A gépállomás legjobbjai között van Varga József agronómus is, aki tudásának legjavát adja azért, hogy a levéli Ságvári Termelőszö­vetkezet mindig magasabb terméshozamot érjen el. . A Mosonmagyaróvári Gépállomás kommunistái méltó helyet fog­lalnak el az élenjárók között. A Könnyűipari Gyárfejlesztési Vállalat figyelmébe TÓTH ELVTÁRS, a Könnyű­ipari Gyárfejlesztési Vállalat pa­mutszövőgyári építkezésén dolgo­zó segédmunkása, bepanaszolta a szakszervezetnél a bérelszámolót. Júniusban — mondja a segéd­munkás — az első dekádban hár­man dolgoztak egy brigádban: jó­maga, Vida elvtárs és Molnár Ilo­na. A második dekádban heten dolgoztak, a harmadikban újból csak hárman. A végelszámolásnál megkárosították őket, mert az egész hónapra beírt teljesítményt hét ember között osztották el. Első dolog természetesen, meg­kérdezni az építkezés bérelszá­molóját — adott esetben Korsós Zoltán elvtársat: hogyan történt a tévedés. De kiderült, hogy egyál­talán nem tévedésből fizettek ki kevesebbet. A brigád könyvében a normál furcsa tételeket talált. Ha igaz lett volna például a be­jegyzés, a brigád annyi habar­csot kevert júniusban, amennyi a szóbanforgó épülethez, amelyen dolgozott a brigád, kissé sok lett volna. Az egész épülethez is, ak­kor pedig még csak a feletáján tartottak a vakolásnak! Gyanús volt, hogy a mun­kások többet ír­tak be, mint amennyit elvégez­tek. Viszont pont azon az oldalon, ahová ezt a fantasztikus teljesít­ményt beírták, virít Matics fő­művezető aláírása. Ha a bérelszá­moló az első pillantásra gyanút fogott, a főművezető nyilván el sem igen olvasta, mit írt alá, mit hagyott jóvá. A BONYODALMAK FOKO­ZÓDTAK, mikor a bérelszámoló a főépítésvezetőhöz fordult mihez­tartás végett. Urban elvtárs azt az utasítást adta, hogy számoljon addig, míg 120 százalék ki nem jön, akkor hagyja abba. A bér­elszámoló hozzá is fogott a szá­moláshoz, de már 128 százaléknál megállt, nyilván nem győzte to­vább türelemmel. Ezt a bért ki is fizették a munkásoknak. De mi történjék akkor, mikor a munkások nincsenek megelé­gedve ezzel és reklamálnak, hi­vatkozva a főművezető aláírásá­ra? Nyilván meg kell vizsgálni az ügyet. Jócskán megkésve bár, de július végén ez is megtörtént. A főépítésvezető részvételével fel­mérték a brigád által beírt telje­sítményeket, amelyek ha igazak lettek volna, körülbelül 800 szá­zalékos átlagteljesítménynek kel­lett volna lennie, Így hát jóvá­hagyták a 128 százalékos átlagel­számolást, azzal, hogy valószínű­leg még így is többet fizettek ki annál, ami jár. Ekkor panaszolta be Tóth elv­társ a vállalatot a szakszervezet­nél. Amit az építőipari szakszer­vezet munkatársa a vizsgálat so­rán tapasztalt, az persze távolról sem bizonyította Tóth elvtárs iga­zát. De nem bizonyította a válla­latét sem. A bérelszámolás zava­rossága már ott kezdődik, hogy az úgynevezett sichta-könyvet helytelenül kezelik. A munkáso­kat nem brigádok szerint tartják nyilván, hanem már többszörö­sen elavult csoportosítás szerint. Mármost az elszámolás brigádon­­ként történne, ha a helytelen nyil­vántartás nem adna a fentihez hasonló keveredésekre alkalmat. Ma az építkezésen senki nem tudja papíron kimutatni, hogy például a Vida-Tóth-Molnár bri­gád mikor dolgozott, vagy mikor nem dolgozott együtt. Az ilyes­mit az építkezésen rábízzák a művezetők emlékezőtehetségére, amely legyen bármilyen jó is, csak tévedhet, mint ahogy téve­dett is. A BÉRELSZÁMOLÁS teendői nagyon egyszerűek lennének: be kellene vezetni a helyes, brigá­­donkinti sichta-könyvet, s abba a brigádok összetételében időkö­­zönkint beállt változásokat is be kell írni. Helytelenül beírt téte­leket nem szabad elszámolni a jövőben találomra, »míg 120 szá­zalék nem jön ki« módszerrel. A művezetők se írják alá látatlan­ba a brigádkönyveket még akkor sem, ha sok a munkájuk. Az már az építésvezetőre tartozik, hogy hasonló hanyagságokat a jövőben ne hagyjon büntetlenül. Most már csak egy nem vilá­gos. Korsós elvtárs, a bérelszá­moló, nem új ember a magasépítő iparban. Jól ismeri a helyes bér­­elszámolás elveit. Vajon miért nem alkalmazta is? Miért legyint ••Eh, úgy sem maradok itt sokáig, miért kínlódtak.« Nem gondolja, hogy az efféle rendetlenségek munkájában visszaélésekre adnak­­ módot, kárt okozhatnak a nép­­­­gazdaságnak?

Next