Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-01 / 231. szám

. Li­páit lendülettel folytatan­a a Jiered­ a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztéséért A Megyei Tanács ülése G­yőr-Sopron Megye Tanácsa teg­­p­ délelőtt tartotta Győrött szo- 30. negyedévi ülését. A tanács­­os napirendjén a termelőszövetke­­ek további számszerű fejleszte­sek és megszilárdításának kérde­­szerepelt. A végrehajtó bizottság számolóját Markó Gyula elvtárs, Megyei Tanács v. b. elnöke mon-A beszámoló elején foglalkozott­okkal az eredményekkel, amelye­­t ebben az évben a párt Köz­­úti Vezetőségének márciusi és ju­­usi határozatainak útmutatása apján elértünk. Ez év elejétől a­ai napig megyénk területen ösz­­esen 1442 család 1805 taggal 55­6 itusztrális hold földterülettel­­ le­­itt a szövetkezeti útra. Különösen emelkedő eredményt értünk el az­­gusztus 20-a előtti héten, aztá­­n a párt az állami és gazdaságf­izető funkcionáriusok a kommu­­isták harcos, szívós kiállása kö­­­tkeztében egy hét alatt 225 csa­ld 250 taggal, 1650 katasztralis­zid területtel lépett be a termelő­­k­övetkezetekbe. Augusztus 20-á­sán azonban gyengült a szervező, elvilágosító munka és ennek kö­­etkeztében nagy mértékben lelas­­ult az újabb tagok belépése. Ez helyzetet rövid idő alatt meg kell­áltoztatni és újult lendülettel kell olytatni a felvilágosító, szervező munkát a termelőszövetkezetek vámszerű fejlesztéséért. Az elért eredmények kivívásáért dicséretet érdemelnek azok a megyei, járási és városi ta­nácsi dolgozók, akik a felvilágosító és szervező munkából faradhatatla­­­­ul, lelkesen kivették a részüket Ki Mll emelni az üzemek közül b­ülséri Textilművek, a Győri Pamut­­szövő- és Műbőrgyár, a Győri Len­­szövő a Győri Szerszámgépgyár, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár lelkes dolgozóit, meg kell említeni Sárvár mérnök elvtársat, a Győr­ Fonoda főmérnökét, Takács György elvtársat, a Győri Textilművek igaz­­tói át Atamszov György elvtár­sat, a­ Rétalapi Miami Gazdaság igazgatóját, akik ugyancsak példa­mutatóan vették ki részüket a mun­kából. Dicséret illeti Börzsei Gyula elvtársat, a mosonszentmiklósi ter­melőszövetkezet elnökét, aki moz­gósította a tagságot a szervező munkára. Ki kell emelni a konk­­rétalapi termelőszövetkezeti tagsá­got is, akiknek igen komoly és ered­ményes munkája hozzájárult ahhoz, hogy csupán Bőnyrétalap községben 150 dolgozó paraszt választotta a szövetkezeti gazdálkodás útját. Nem szabad megfeledkeznünk számos ta­nácstag és tanácselnök példamuta­tásáról sem, dicséretet érdemelnek a bőnyrétalapi tanács tagjai, a mo­­sonsze­ntmiklósi végrehajtó bizott­­ság tagjai, a mosonszentjánosi ta­nácsapparátus, valamint a Megyei Tanács tagjai közül Bödecs József beledi tanácstag, aki nemcsak belé­pett a termelőszövetkezetbe, hanem új csoportot hozott létre, amely őt választotta elnökül. Sajnos, ezek a példák nem mondhatók el minden tanácsról, tanácstagról, termelő­szövetkezetről. . . . Pedig helyes és szükséges­ volna, ha a megyei tanácstagok közül azok, akik még egyénileg gazdálkodnak, példát mutatnának a termelőszövet­kezetek fejlesztésében is. Még ros­szabb a helyzet a járási és községi tanácstagoknál. Nem folyik kitartó, állandó szervezett harc, a tanácsta­gok részéről, sőt egyes helyeken még a tanács vezetői részéről sem, a ter­melőszövetkezetek fejlesztéséért. Sú­lyos hiba még, hogy egyes tanácsok nem vonják be a tömegszervezete­ket a munkába nem mozgósítják a termelési bizottságot, vagy a me­zőgazdasági állandó bizottságok hogy segítsék a termelőszövetkezeti mozgalom előrehaladását. Ezek az elvtársak nem értik meg, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztése nem öncélú feladat, hanem elsősorban a dolgozó parasztság felemelkedését hozza magával és ezzel együtt a szocialista társadalom­­megerősödé­sét dolgozó népünk életszínvonalá­nak fokozatos emelését segíti elő A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését gátolja az a körülmény, hogy nem voltunk következetesek az ellenség elleni harcban sem. Nem egy esetben tétlenül néztük, hogy hazug érveléseikkel félrevezessék az egyénileg dolgozó parasztokat. A helyzetet még súlyosbítja, hogy meglévő termelőszövetkezeteinkben is találhatók még osztályidegen elemek és ezek a rossz példák nehe­­zínk az alakuló termelőszövetkeze­­tek szervezését. A kulákok arra biz­tatják a dolgozó parasztokat, hogy zsenneli­e még belépni, valamint a nemzetközi helyzet félremagyarázá­­sával, sőt nem egy esetben nyílt fe­­nyegetéssel, megfélemlítéssel is aka­dályozni akarják a szövetkezeti mozgalom továbbfejlődését Az el­lenség sorában változatlanul ott tá­­laljuk a klerikális reakciót is. Az sem véletlen, hogy az ellenség a gyengébben működő szövetkezetekre hivatkozik és a jól működő szövet­­kezetek eredményeit elérhetetlenek­nek igyekszik feltüntetni Meg kell tanulnunk, hogy a termelőszövetke­zeti mozgalom fejlesztésében csak­úgy érhetünk el eredményt, ha egy­­ben következetes harcot folytatunk az osztályellenség ellen. Az ellenség elleni harc nélkül, nincs termelőszövetkezeti fejlesztés. ♦ A Lieszté,s. munkájában elköve­­ten hibák ellenére az eredmények annyira jelentősek hogy önmaguk­­ban bizonyítják, mennyire helyes úton jár termelőszövetkezeti­­moz­galmunk. Bátran kijelenthetjük, a tavalyi és az idei első félév ered­ményeit értékelve, hogy term­­előszö­­vetkezeteink megszilárdultak és példát mutatnak a kívülálló paraszt­ságnak. Termelőszövetkezeteink ter­mésátlaga az idén kenyérgabonából átlag másfél mázsával nagyobb, mint az egyénileg dolgozóké. Van olyan szövetkezeti tag, mint pél­dául Győrladaméron Kovács József aki csak előlegként 120 mázsa ke-’­nyér gabonát és 25 mázsa takar­­m­ánygabonát vitt haza. Van olyan szövetkezetünk, amely az állat- és állati termékek beadását részben már az 1956-os tervévre is teljesí­tette. Az eredmények alapján min­­den lehetőségünk megvan ahh­oz, hogy újabb nagy eredményeket ér­tünk el a termelőszövetkezeti moz­galom fejlesztésében. E cél elérésére a következő fel­­adatok állnak előttünk: Mindenek­előtt, ha eredményt akarunk elérni, állandó tervszerű, szívós munkát kell végezni, rasztok lebecsülését. El kell mélyí-­ teni a kapcsolatot a termelőszövet­kezetek tagságának a kívülálló dol­­­gozó parasztokkal. E célból hívják meg őket a szövetkezeti közgyűlés­re, tartsanak szövetkezeti napokat, ismertessék meg velük a termelő­szövetkezet eredményeit, életüket, munkájukat. Azokban a községekben, ahol még nincs termelőszövetkezet, de azokban is, ahol a dolgozó parasz­tok zöme még egyénileg gazdálko­dik, előkészítő bizottságokat kell létrehozni. Ne legyen megyénkben olyan hely, ahol előkészítő bizott­ság nem működik. A megalakult bizottságok tagjai­­ pedig szervezzék az újabb tagokat és ezzel is segít­­sék a mozgalom előmenetelét. E munkánál a községben elő­ször is­­ a vezetők példamutatása a legdöntőbb. Tanácselnök, tanácstitkár, g­v. b. tagjai, a tanácstagok, a falusi or­vos, tanító, az értelmiségiek vallja­nak hitet azzal is, hogy maguk is belépnek a szövetkezetbe. Ha a köz­ség dolgozó parasztsága látja, hogy a vezetők kiállnak a termelőszövet­­kezet mellett, ha a tanácstagok pél­dát mutatnak, magukkal ragadják majd a dolgozó parasztság zömét Ha mi ténylegesen, következetesen akarunk e téren dolgozni, el kell érni, hogy minden szerv, legyen az párt-, tanács-,­­ tömegszervezet, DISZ, MNDSZ, földművesszövetke­zet, a saját tagságát, vezetőségi tagjait győzze meg, és szervezze be. A termelőszövetkezetek fejleszté­se mellett nem szabad megfeledkez­nünk a termelőszövetkezetek megszilárd­ításáról sem. Különösen az újonnan meg­alakult termelőszövetkezetekkel kö­telességünk foglalkozni, főként a meginduláskor, a közös állatállo­mány összehozásával, a helyes mun­kaszervezés kialakításánál, a tervek elkészítésénél. Helyes, ha a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésére összehívják a végrehajtó bizottságokat és ezek határozatokat hoznak. Ugyan­így foglalkozzanak ezzel a kéressel a tanácsülések is. Győzzék meg eze­ket a még egyénileg dolgozó­ ta­nácstagokat és álljanak ki nyíltan a Köz­ponti Vezetőség határozata mellett. Azok a tanácstagok viszont, akik a felvilágosító munka ellenér­e nyíltan, vagy burkoltan a szövetke­zet ellen foglalnak állást, nem mél­tók tisztségükre, nem méltók a dol­gozók bizalmára. Aki a termelőszö­vetkezet ellen van, az nem érti meg az idők szavát, nem látja gyer­mekeinek jövőjét, nem látja saját boldogulásának útját, nem segíti a dolgozó nép életszínvonalának fel­emelését. A párt mindig a dolgozó nép javáért küzdött. A mezőgazda­ság szocialista átszervezésével ugyanezért a célért küzd a párt. Következetesen harcoljunk ezért, hisz gyümölcsét mindnyájan élvez­zük majd, elsősorban maga a dol­gozó parasztság — fejezte be beszá­molóját Markó Gyula elvtárs. A beszámolót élénk vita követte, melynek ismertetésére lapunk hol­napi számában visszatérünk. A terreselőszövetkezeti mozgalom fejlesztése nem kampány­feladat. A termelőszövetkezetek fejlesztését, mint fő feladatot, állandósítani kell, ez képezze a munka legfontosabb részét. A termelőszövetkezeti moz­galomban nem állhatunk le mindad­dig amíg megyénkben egyénileg dolgozó paraszt van. • A másik fontos feladat a terme­lőszövetkezeti mozgalom fejleszté­sének meggyorsítására, hogy számoljuk fel a termelőszövetkezetekben meglévő befelé fordulást, a szektáns szellemet, az egyéni pa­ Vasárnap nagyszabású műsort rendez Peren a Győri Rádió A Győri Rádió elhatározta, hogy az ősz folyamán néhány köz­ségben műsort rendez azoknak a dolgozó parasztoknak a tisztele­tére, akik szakítottak az egyéni gazdálkodással és beléptek a ter­melőszövetkezetbe. Az első ilyen műsorra Pér községben kerül sor október másodikén, vasárnap dél­után három órakor. Jó idő esetén az általános iskola udvarán fel­állított szabadtéri színpadon, rossz idő esetén az iskola kultúr­termében tartják az előadást. Az előadás műsora változatos lesz. Dobogóra lép a győri Kis­faludy Színház két kitűnő művé­sze: Gárdonyi László és Szakács Sándor. Gárdonyi népdalokat éne­kel, Szakács Sándor pedig tré­fás magánszámokat ad elő. Sze­repel a műsorban a Kisfaludy Színház fiatal művésznője, Jánosi Katalin is, aki Szakács Sándorral és Gárdonyi Lászlóval vidám je­lenetekkel szórakoztatja majd a közönséget. A Megyei Tanács énekkara mellett műsort ad a Győri Gyapjúfonó- és Szövőgyár zenekara és a KPDSZ táncegyüt­tese is. Jó szórakozásnak ígérke­zik a vasárnap délután a périek és a környékbeliek számára. A műsor egyes számaival nemcsak a termelőszövetkezetek új tagjait, hanem a békekölcsön-jegyzésben példam­­utatókat is köszönti a Győri Rádió. £@@30­J0k «« n­í@@ái& munkásmozgalom harcosait A magyar munkás­mozgalom több mint félévszázados dicső harcra tekinthet vissza. Az első világháború előtti sztrájkmozgal­mak vezetői, a mun­kásosztály legjobbjai közül kerültek ki. Ők voltak azok, akik az 1914—18-as háború éveiben az antimili­­tarista mozgalmat ve­zették. Ezek a bátor harcosok sorakoztak fel elsőnek az­ 1918. no­vemberében megalakult Kommunisták Magyar­­országi Pártja zászla­ja mögé. A Kommunista Párt megalakulása új feje­zetet nyitott a magyar proletariátus fejezeté­ben. A munkásosztály támogatásával a párt 1919-ben győzelmesen vezette a proletárdik­tatúra kivívásáért foly­tatott harcot. A párt és a munkásosztály harcosai a proletárfor­­radalom eltiprása után is hűek maradtak a marxizmus-leninizmus eszméihez. Hiába volt minden ellenforradal­mi terror és üldözés, a kommunista mozgalom megmaradt és erősö­dött, így történhetett csak meg, hogy a fel­­szabadulás után min­denütt a kommunisták voltak azok, akik az új élet kezdetét szer­vezték, és irányították az újjáépítést. Mindez arra kötele­zi a városi és járási pártbizottságokat és a pártszervezeteket, hogy az egykori illegális mozgalom harcosait becsüljék, tiszteljék. Az év elején a megbecsü­lés és a tanulni akarás céljából városi pártbi­zottságaink számos ta­­lálkozót szerveztek. Ezeken a találkozókon a régi harcosok ismer­tették a Horthy kor­szakbeli illegális tevé­­kenységüket, amelyeket a párt felszabadulás utáni tagjai igen nagy figyelemmel hallgat­tak. A találkozók hasz­nosak voltak, mert az illegális mozgalomban résztvevők érezték megbecsülésüket, ugyanakkor fiatal párt­tagjaink élőszóból is­merhették meg a mun­kásmozgalom dicső harcait. A Győr-Sopron me­gyei illegális mozga­lomban résztvettek megbecsülését juttatták kifejezésre felszabadu­lásunk tizedik évfordu­lója alkalmából ado­­mányozott kitüntetések is. A KMP-ben vég­zett illegális tevékeny­ségért Szocialista Mun­káért érdemérmet ka­pott Győrfy Ferenc, a Győri Szerszámgép­­gyár­, Bognár László a Soproni Kisipari Ter­melőszövetkezet­, Gö­­cze Géza a Győri Fe­hérnemű Kisipari Ter­melőszövetkezet dolgo­zója, Dömötör Ferenc a vasút politikai osz­tály politikai munka­társa és Kutasy Károly bádogossegéd. Munka Érdemérmet kapott Ju­hász Lajos és Dom­­sits József elvtárs. A munkásmozgalom illegális harcosainak megbecsülését tanú­sítja az is, hogy a párt javaslatára számos — a Horthy-korszak üldö­zéseitől megbetegedett, vagy megrokkant — elvtárs nyugdíját ren­dezték. Az illegális munkás­­mozgalom harcosaival való foglalkozás ter­mészetesen nem kam­pány. A tények meg­­ arról beszélnek, hogy az utóbbi időben fő­leg a városi pártbizottsá­gok elhanyagolják a területükön lakó ille­gális múlttal rendelke­ző elvtársakkal való foglalkozást. Nem tö­rekednek arra, hogy az illegális mozgalom harcosait megismerjék és azok esetlegess ké­réseit intézzék. Nem gondoskodnak megfe­lelően arról sem, hogy a párt felszabadulás előtti tagjai megfele­lő politikai és szakmai nevelésben részesülhes­senek. Figyelemmel kellene azt is kísérni hogy egyik-másik régi harcos nem szorul-e gyógykezelésre. Pártbizottságaink­nak nem szabad leven­ni napirendről az ille­gális munkásmozgalom harcosai ügyeinek in­tézését. Pártbizottsá­gaink és pártszerveze­teink ne felejtsék el, hogy az illegális mun­kásmozgalomban részt­­vett elvtársainkat egyébként a szerénység is jellemzi. Nem vár­hatnak arra, hogy ők kérjék megbecsülésü­ket és ügyes-bajos dol­gaiknak intézését. Mindebből következik a­z a feladat, hogy párt­­bizottságaink minden­napi feladataik végzé­se közben úgy dolgoz­zanak, hogy a munkás­­mozgalom veteránjai a tettekben érezzék meg­becsülésüket és­ azt, hogy tapasztalataikra, javaslataikra ma is számít a párt. Korai vetéssel akarják biztosítani a jövő évi kenyeret a nagycenkiek Izgalmas napok a mostaniak a nagycenki határban. Az egyre erőtlenebb szeptemberi nap már a mezőn találko­zik reggel a gazdákkal, akikre sok sürgős munka vár most a föl­deken. Sokan a burgonyával vesződnek. Jó a termés, tovább tart betakarítás is, de azért a háromnegyed rész már zsákban van. A napraforgószár már csaknem mindenhol fej nélkül sorvadozik, sőt sok helyen már kévébe kötve. A kukoricaszedéssel a nagycenkiek is megkésnek. Mi lesz akkor a vetéssel? Hiszen Nagycenken is a búza nagy részét kukorica után szokták vetni. Az idén nem várnak arra, hogy beérjen a fő kapásnövény, október közepéig be akarják fejezni a vetést. Nem volt könnyű megértetni a dolgozó parasztokkal, hogy még mindig jobban járnak, ha időben kalászosok után vetik a búzát, mintha megvárják, hogy lekerüljön a földről a kukorica. Persze jobban elő kell készíteni a talajt, műtrágyát kell használni a kalászosok után vetett búza alá. A termelési és a mezőgazda­­sági állandó bizottság hívta össze beszélgetésre a dolgozó parasz­tokat és ott tárgyalták meg, hogyan tudják minél előbb teljesíteni a vetéstervet úgy, hogy a betakarítás azt ne akadályozza. Hogy jó magágyat tudjanak készíteni, szorgalmazták a keverőszántást a tarlóhántás után, amit a hónap közepéig 100 százalékban el is vé­geztek. A múlt héten megkezdték a vetőszántást is, így aztán a kalászosok után vetett búza három szántásba kerül, figyelőre még csak a rozsot vetik a dolgozó parasztok. Vannak persze akik már befejezték a rozsvetést — mint Ragács Elek 10 holdas. Fekete József 12 holdas középparasztok. Hockstetten József 7 holdas dolgozó paraszt — és most már­ a búzavetésre készülnek. A község vetéstervét már régen felbontotta a tanács és minden gazdának a beadási könyvébe írták be, hogy mennyi kenyérgabonát kell vetnie. Egyik legfőbb gondja a községi tanácsnak, hogy ügyeljen arra, be is tartsa mindenki a tervet, elvessen a földjének arányában kiszabott területen. Tavaly 36 hold kenyérgabonával vetettek kevesebbet a községben, min amennyit a terv előírt, ennyivel kevesebbről arattak, illetve csé­peltek. Pedig ezzel magukat is megkárosították a nagycenkiek. A 35 hold földön az idei búza termésátlaggal számítva — ritka jó termés volt a faluban — 437 és fél mázsa gabona termett volna, ami pedig majdnem 200 ember kenyere. Kl­anult a tavalyi példából a községi tanács. Az idén min­­­­­denkinek be kell jelentenie a tanácshoz, ha már befe­jezte a vetést és akkor a mezőgazdasági állandó bizottság tagjai, vagy a tanács megbízottai, Somogyi László agronómus vezetésével, felmérik pontosan a területet, s ahol hiány lesz, mindjárt pótol­tatják. A legfontosabb feladat most Nagycenken is az idei kapások betakarításával együtt jó minőségű, korai vetéssel biztosítani a jövő évi jó termést. A megkésett időjárás ebben a munkában is sok gondot, nehézséget okoz, de a nagycenki dolgozó parasztok szorgalommal, becsületes munkával legyűrik ezeket a nehézsége­ket és megtesznek a jövő évi jó­ termésért mindent, ami tőlük telik.­­-

Next