Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-01 / 257. szám

á­nmmmmtkémi él©! hiffi Megkezdődött a genfi értekezlet negyedik ülése Október 11-én délután 15 óra a­zötti kapcsolatok fejlesztése­­­kor megkezdődött Franciaország, Anglia, a Szovjetunió és az Egye­sült Államok külügyminiszteri ér­tekezletének negyedik ülése. Az ülésen J. Dulles elnökölt. Az előző ülésen hozott határo­zat értelmében a miniszterek megkezdték a harmadik napiren­di pont­t a Kelet és Nyugat köz 4 A szovjet küldöttség javaslata a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése kérdésében A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britan­­nia és Franciaország kormányfői a Kelet és Nyugat közötti kapcso­latok fejlesztésének kérdésére vonatkozó irányelvükbe kijelen­tették, hogy­­tanulmányozni kell azokat az intézkedéseket, beleért­ve az ENSZ szerveiben és intéz­ményeiben foganatosítható intéz­kedéseket, amelyek a) A népek közötti szabad érint­kezést és békés kereskedelmet akadályozó sorompók fokozatos kiküszöbölését és b) Az érdekelt országok és né­pek szempontjából kölcsönösen előnyös szabad érintkezést és kap­csolatok megvalósítását eredmé­nyezhetnék.« A négy hatalom külügyminisz­terei ennek megfelelően attól a kívánságtól vezérelve, hogy elő­segítsék az államok közötti békés együttműködést, a következőkben állapodtak meg: 1. Rendszabályokat kell foga­natosítani a nemzetközi kereske­delem fejlődésének előmozdításá­ra, értve ezalatt a Kelet és Nyu­gat közötti nemzetközi kereske­delmet jelenleg gátló akadályok és korlátozások felszámolását, to­vábbá a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását a kereske­tárgyalását azzal a céllal, hogy szakértői csoportot alakítsanak e kérdéssel kapcsolatban. Ezután — a megállapodás értel­mében — a miniszterek folytat­ják az első napirendi pont — az európai biztonság és Németor­szág — megvitatását. delem és a hajózás kérdéseivel kapcsolatban. 2. A négy hatalom minden tőle telhető intézkedést megtesz, hogy elősegítse valamennyi ország ke­reskedelmi hajóinak akadályta­lan áthaladását a nemzetközi je­lentőségű tengerszorosokon és csatornákon, valamint a néhány állammal való tengeri összekötte­tést jelenleg gátló akadályok és korlátozások felszámolását. 3. Intézkedéseket kell tenni a nemzetközi tudományos és műsza­ki kapcsolatok kiszélesítésére, ne­vezetesen az atomerő békés fel­­használása terén (a technikában, a mezőgazdaságban, a gyógyászat­ban, stb.) az e kérdésekkel fog­lalkozó szakemberek értekezletei­nek összehívása útján a négy ha­talom képviselői megfelelő lépé­seket tesznek majd azokban a nemzetközi szervezetekben, ame­lyek a tudomány és a technika terén folytatott nemzetközi együttműködés kérdéseivel fog­lalkoznak. Kívánatos, hogy az­ ez­zel kapcsolatos legközelebbi in­tézkedésként 1936-ban hívjanak össze nemzetközi értekezletet az atomerőnek a gyógyászat terén történő felhasználása kérdésében. 4. A négy hatalom helyesli, hogy a nemzetközi szakintézmé­nyek (nemzetközi menekültügyi szervezet) IRO, UNESCO, egész­ségügyi világszervezet (WHO) szállítási és közlekedési szerve­zet, stb. munkájában valamennyi ország részt vegyen, amely ilyen együttműködést kíván. 5. Ezután a következő további intézkedéseket kell tenni, bele­értve az ENSZ szerveiben és in­tézményeiben foganatosítható in­tézkedéseket, amelyek elősegíthe­tik a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok megszilárdítását, az ipar, mezőgazdaság, kulturális együttműködés és utazások terén. a) Kölcsönösen küldöttségeket kell cserélni: az ipar, a mezőgaz­daság és a kereskedelem képvise­lőinek kölcsönösen utazásokat kell tenniök egymás országaiban tapasztalatcsere céljából és azért, hogy megismerkedjenek az illető országok e téren elért eredményei­vel; b) ki kell bővíteni az országok közötti kulturális kapcsolatokat abból a célból, hogy szélesebb ala­pon fejlődjék ki az érintkezés a tudomány és a kultúra munkásai között és kibővüljön a kulturális értékek cseréje. Ennek érdekében kívánatos, hogy az illető orszá­gok kulturális együttműködési egyezményeket kössenek; c) ki kell bővíteni a sajtótermé­kek (könyvek, folyóiratok, újsá­gok stb.) cseréjét a tudományos kutatóintézetek, könyvtárak, tu­dományos és kulturális egyesüle­tek, társadalmi szervezetek és ma­gánszemélyek között; d) intézkedéseket kell tenni a nemzetközi utazások, valamint az államok közötti sportkapcsolatok szélesebb körű kifejlesztésére; e) rendszabályokat kell fogana­tosítani a kivándorlási és egyéb előírások terén fennálló, az előbb említett államközi kapcsolatok ki­bővítését megnehezítő mesterséges akadályok kiküszöbölésére. V. M. Molotov nyilatkozata a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek a kü­lügy­miniszteri értekezleten való részvételéről Elnök tír! A napirend első pontjával kap­csolatban a szovjet küldöttség sze­retné kifejezésre juttatni véleményét a német kérdés megtárgyalásának rendjére vonatkozólag. A szovjet küldöttség szükségesnek véli, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői részt vegye­­nek a német kérdés megvitatásában Ez annál is fontosabb, mivel egye­dül a Szovjetuniónak van közvetlen kapcsolata mind a Német Demok­ratikus Köztársasággal, mind pedig a Német Szövetségi Köztársaság­gal. Ami Franciaországot, Angliát és az Egyesült Államokat illeti, ezeknek az országoknak csak a két német állam egyikével van közvet­len kapcsolata, tehát megvannak fosztva attól a lehetőségtől, hogy teljes képet alkossanak maguknak mindkét német állam álláspontjáról. A kormányfők irányelvei, ame­lyeknek bennünket vezetniök kell, az általuk tárgyalt kérdéssel kapcso­latban ki­merül suk, hogy a külügy­miniszterek maguk fognak rendelke­zést hozni — amennyiben kívána­tosnak látják — más érdekelt felek részvételére vagy meghallgatására vonatkoz­ólag. Ennek megfelelően a szovjet küldöttség javasolja, hívják meg a német nép képviselőit, hogy vegyenek részt a német kérdésről folyó tárgyalásokon Szeretnék arra is emlékeztetni, hogy a kormányfők értekezletén N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, kifejezte a szovjet kormánynak azt a határo­zott meggyőződését, hogy a német kérdést nem lehet megvitatni a Né­met Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kép­viselőinek részvétele nélkül. Volt idő, amikor a négy nagyha­talom a németek részvétele nélkül hozott Németországot érintő hatá­rozatokat Ez érthető volt a háború utáni első esztendőben Most azon­ban, hogy két szuverén német ál­l­lem jött létre Németország terüle­tén, ez egészen más dolog. Ilyen körülmények között abnormális len­ne határozatokat hozni a német kérdésről képviselőinek részvétele nélkül. Ha el akarunk jutni a német kér­dés megoldásához, akkor elő kell segítenünk a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közeledését. Meggyő­ződéssel ki lehet jelenteni, hogy ezt az utat választva a puszta kívánsá­goktól és nyilatkozatoktól a gya­korlati intézkedések felé fordulnánk és megértve nemzeti törekvéseit lé­nyegbevágó segítséget nyújtanánk a német népnek. Szeretném remélni, hogy a szov­jet kormánynak ez a nézete meg­felelő támogatásra talál Franciaor­szág, Anglia, az Egyesült Államok külügyminiszterei részéről. Mi nem látunk semmi olyan okot fennforog­ni, amely megakadályozhatná a né­met nép képviselőit, hogy részt ve­gyenek értekezletünkön a német kérdés megvitatásában. Itt kifeje­zésre juttathatnák nézeteiket, csak­úgy, mint állásfoglalásukat azokkal a javaslatokkal és tervekkel kapcso­latban, amelyek már előterjesztésre kerültek, vagy amelyeket ezután terjesztenek elő a német kérdés tár­gyalása során a német probléma megoldását és a német egység hely­reállításának kérdését illetően. A szovjet küldöttség ezzel kapcso­latban javasolja, hogy értekezletünk nevében küldjünk meghívót Otto Grotewohlnak, a Német Demokra­tikus Köztársaság miniszterelnöké­nek és Konrad Adenauernak, a Né­met Szövetségi Köztársaság szövet­ségi kancellárjának, hogy utazzanak Genfbe személyesen, vagy küldjék el képviselőiket a német kérdés megvi­tatásában való részvétel céljából. Nem mindenben a GYIK a hibás... 1953 augusztusában a 48/1. Építőipari Vállalatot megbízták a győri házak karbantartásának elvégzésével. A munkák elhúzódása folytán ezt a programot 1953-ban nem valósította m­eg a vállalat, s ezért a megyei döntőbizottság megbüntette 5000 forintra. Az összeget köteles volt a vállalat számunkra megtéríteni, s kötelez­ték a meglévő hitelkeretből a fennálló munkák elvégzésére. A kere­tet a­állalat nem használta fel még így sem, pedig mi segítséget nyújtottunk azzal, hogy olyan szakmunkák elvégzésével bíztuk meg amelyre külön kapacitása volt a vállalatnak. A múlt évről ez évre áthúzódó munkákat kellene még elvé­geznie a vállalatnak 35 000 forint értékben, amelyet a döntőbizott­ság leszállított 20611 forintra. Ez a döntőbizottsági határozat 1955. május 12-én történt. Az Építőipari Vállalat 1955. augusztus 31-én vállalatunkhoz fordult és kérte a házak címjegyzékét, ame­lyeken a munkákat kellene elvégezni. Mi ezt a jegyzéket 1955. szeptember 8-án átadtuk a vállalatnak. Műszaki vezetőnk telefo­non is felhívta a vállalatot a munkák elvégzésére, de azóta sem történt ebben semmi és így kilenc ház lakóinak kell várnia a javítá­sok elvégzésére. A munka el nem végzéséért a vállalatot ismét 1000 forint kötbér megfizetésére kötelezték. Amennyiben nem végzi el a munkát, ismételten kötbért kell fizetnie a vállalatnak, de saj­nos ezzel a lakások kijavítása nem oldódik meg, viszont a kötbér összegéből sok tubát meg lehet szüntetni, s ennek a lakók is örül­nének. Práger József, a Győri Ingatlankezelő Vállalat igazgatója. á­lsgyűlési miniszter rendelte a kufessisaksgyűlmiti egyes kérdéseinek szabályozáséról A kukorica és a napraforgó tö­rése, a burgonya szedése az or­szágban csaknem mindenütt befe­jezéshez közeledik. Ezért a be­gyűjtési miniszter a törés és sze­dés megkezdésére elrendelt egyé­ni bejelentési kötelezettséget meg­szünteti. A rendelet szerint hátralékos­nak kell tekinteni azt a termelőt, aki a kukorica- és a napraforgó­törés végső határidejét követő 8, illetve a burgonyaszedés végső határidejét követő három napon belül nem tesz eleget az állam iránti kötelezettségeinek — bele­értve bármely címen fennálló tar­tozását, közte a kukoricaértéke­sítési szerződésben vállalt kuko­rica átadását is. A kukorica átvételével kapcso­latban több helyen tapasztalható torlódás a termelőket akadályoz­za a sürgős őszi munkák elvégzé­sében. A begyűjtési miniszter ezért úgy rendelkezett, hogy a termelők a kukorica vételjegyz­ése és ellenértékének k­észpénzben való kifizetése mellett később is beszállíthatják a kukoricát, ha vállalják az állam iránti kötele­zettség teljesítéséhez szükséges kukoricamennyiségnek 1956. ja­nuár 15-ig való tárolását, s ezt legkésőbb a törés végső határide­jét követő nyolc napon belül be­jelentik. Kulákok és notórius nem teljesítők a tárolásra nem kaphatnak engedélyt. A vételjegyzett kukorica meny­­nyiségét beszámítják a község be­gyűjtési tervének teljesítésébe és figyelembe veszik a szabadpiaci jog megadásánál. A vételjegyzett és kifizetett ku­korica az állam tulajdona, azt a termelő fokozott gonddal köte­les kezelni, mennyiségileg és mi­nőségileg hiánytalanul megőrizni és az átvevő telep öt nappal előbb küldött értesítése alapján — az átvevő telepre beszállítani. Országos jelentőségű orvosegészségügyi aukciót­­ tartanak­ november 12-én Győrött A Győr-Sopron megyei TTIT rendezőében november 12-én or­szágos jelentőségű orvosegészség­ügyi ankétót tartanak Győrött. Az ankéton 8 előadás keretében a sebészet, bel-, gyermek- és ideg­­gyógyászat terén elért eddigi ered­ményeket ismertetik az ország ki­váló orvosai. Az előadáson a se­bészet területén új gyógyító el­járások a gyakorlatban eddig el­ért eredményeit is megvitatják. Részt vesz az ankéton az ország több mint húsz kiváló orvosa. Megjelent a Magyar munkásmozgalom története válogatott dokumentumainak III. kötete Az 1905—1907-es orosz forrada­­lm ötvenedik évfordulója alkal­­mából megjelent a Magyar mun­kásmozgalom története válogatott dokumentumainak harmadik tó téte, a Magyar Munkásmozgalm Intézet és a Szikra kiadásában. „Leomlanak a válaszfalak** Szombaton este hat óra felé sokan érkez­tek a Gyapjúfonó- és Szövőgyárba. Ezúttal azonban nem a portást köszöntötték először, hanem az érkező, na­­gyobbára idősebb dol­gozókat fiatalok fogad­ták a kultúrterem be­járatánál. S nem is akárhogyan. Biczkó Gi­zella, Temcsek Ilona és még néhány fiatal leány ízléses virág­csokrot nyújtott át az idős nő és férfi dolgo­zóknak, így kezdődött az öregek és fiatalok találkozója, így ren­dezte azt meg a DISZ- szervezet. Amikor a tágas kul­túrteremben minden­ki elfoglalta a helyét, vagy százötvenen le­hettek együtt öregek és fiatalok fele-fele arány­ban. Fehér asztal mel­lett találkoztak így elő­ször. Nem mondta sen­ki, ki hová üljön, mégis­ mindenki úgy találta meg a helyét, hogy a két generáció kisebb­­nagyobb­­ csoportjai egymás mellé kerültek. A falakon az üzem fennállásának 50. év­fordulója alkalmából rendezett kiállítás de­korációja. Ez mégin­­kább aláhúzta a ta­lálkozás ünnepélyessé­gét. Hiszen azokat hívta meg ide a DISZ- szervezet, akik 25 éve, vagy még ennél is több ideje az üzemben dol­goznak. A beszélgetés hama­rosan megindult és Tiszauer János helyet­tes DISZ-titkár leg­feljebb hangosan fo­galmazta meg a töb­biek mondanivalóját: milyen nagy szükség van arra, hogy a ta­pasztalt idősebb szak­munkások segítsék a fiatalokat. Sok felszó­laló volt még ezen az „értekezleten”, közvet­lenül, meleg hangon mondották el az öre­gek, hogy milyen volt a múlt, a fiatalok pe­dig, hogy tanulni akar­nak tapasztalt szaktár­saiktól. Tóth Ilonka, aki ugyan már nem DISZ-tag, de messze van még attól, hogy idősnek nevezzék, őszintén elmondotta, hogy bár régi dolgozó­ja az üzemnek, de igen-igen sokat tanult mint szövőnő a felsza­badulás után. Koslek Jánosnál aki 30 éve jár be az üzembe min­den nap, szorgalmas munkára intette a fia­talokat, mert amint mondotta, nekik fiatal korukban úgy kellen ellopkodni a jó munka­fogásokat, ha boldogul­ni akartak. Ma pedig? ... A felszólaló fiata­lok is arról beszéltek: minden segítséget, tá­mogatást megkapnak az üzemtől. Horváth Antal elvtárs, a Városi Párt-végrehajtó bizott­ság titkára felszólalá­sában kitért arra: ha a fiatalok lendülete pá­rosul az idős dolgozók szaktudásával, akkor ebből az egész népgaz­daságnak lesz haszna. Farkas Júlia elvtársnő, az üzemi pártbizottság titkára megmondotta, hogy van bizonyos vá­laszfal az idősebb és a fiatal dolgozók között. Az idősek gyakrabban fordulnak segítségért a pártbizottsághoz, ha problémáik vannak és hamarabb megértik azt is, ha a pártbizottság kér tőlük nagyobb helytállást a tervek tel­jesítésében. Persze a fiatalokon és idősebbe­ken egyaránt múlik, hogy leomoljanak ezek a válaszfalak. A jó hangulatban el­fogyasztott vacsora után ott kezdődött a válaszfalak leomlása, hogy az idősebbek a fiatalokat kérték fel táncolni és fordítva. — Persze sokat táncoltak a fiatalok egymással és az idősek is szapo­rán jártak. — Paffal János, a kazánház „igazgatója” — ő min­dig így nevezi magát, mint főgépész fia­talosan forgatta a lá­nyokat. Schmirer Jó­zsef pedig Kraft nénit kérte fel táncolni. Saj­nos kosarat kapott, mert Kraft néni — bár 45 éve dolgozik az üzemben — a mozgást még bírná, csakhogy nem tanult meg tán­colni. Az ő fiatalsága idején még kenyérgon­dok kötötték le a lá­nyokat. Asszony korá­ban pedig? . . . még több lett a gond, a baj. De azért ő is jól érezte magát. Sorra kerültek szóba a régi emlékek. Azok az idők, amikor Máli, volt igazgató — a „Máté” — még azt is megtiltotta a­­ mun­kásoknak, akik a gyár területén laktak, hogy főzzenek, mert „nem bírta” a hagymaszagot. Aztán Kelemen Kál­mán emlékezett a régi sztrájkokra, amikor va­sárnap mentek házról­­házra szervezni a mun­kásokat. Sztrájk a fil­léres béremelésért? Mit tudnak erről a mai fia­talok? De ne is tudják meg, nem is fogják megtudni soha. Akkor öregeknek és fiatalok­nak egyaránt kenyér­harc volt az életük, s ma mindkét nemzedé­ket egy táborba tömö­ríti a szocializmus épí­tésének közös program­ja. Ezt a szombat esti találkozón megértette mindenki. Most arra van szükség, hogy a munkás hét­közna­pokon is tovább bontsák a vá­laszfalakat.

Next