Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
A lány földig érő fehér ruhában, a fiú talpig feketében áll. Megilletődöttek. A mélységes csendtől? Vagy a minden mozdulatot fürkésző szemektől? Egy öreg munkást köhög és ingerel. Zsebkendőjét ajkához szorítja, mintha ezt gondolná: örökös vétek lenne, itt az élet legnagyobb pillanataiban zajt kelteni. A násznagyok már megszokták a fiatal szívek találkozását, hiszen mindketten DISZ-vezetők. Mégsem közömbös az arcuk. Némán tanúskodnak, Erős Imre és Cseh Pannika szerelméről. Aztán az anyakönyvvezető kérdésére kemény ,,igen” hangzik és a 18 esztendős Cseh Anna, Cseh Pál vasesztergályos lánya Erős Imre DISZ-titkár felesége lesz. Amit leírtunk egyszerű hétköznapi dolog. Nem ritka manapság, hogy a munka örömteli hétköznapjai olvasztják össze két fiatal szívét. De történetük folytatása csak az ifjúság legjobbjait tisztelheti meg. Cseh Annuskának akkora lakodalmat csaptak, hogy ha nem is hét országra szólt, de tudott róla egész Mosonmagyaróvár. A násznép nem is fért be az apai házba, ezért a Vasas Sportkör klubhelyiségében tartották a lakodalmat. Cseh Pali bácsi bármennyire is szeret házigazda lenni, ez egyszer lemaradt a büszke feladatról. A házigazda szerepét a városi DISZ bizottság vállalta. Esküvő után azt mondta Cseh Pali bácsi, hogy Erős Imre árvagyerek. Most megcáfolom. Nálunk nincs árvagyerek. Ha szülei meghaltak is, van aki gondoljon rá, van aki szeresse. Egy árva embernek nem lehet ilyen lakodalma. De erős Imre mellett ott állt a DISZ-szervezet, s ott áll megértő szívvel a párt. A lakodalmas házban (most már nevezzük így a sportklubot) felsírt a prímás hegedűjén az első nóta a fiatalok tiszteletére. A prímás egészen közel hajolt Pannika füléhez, és azt a nótát húzta, azt a szomorú dalt, melyet minden lakodalomban elénekelnek legalább kétszer-háromszor egy éjszaka. Erdő szélén nagy a zsivaj, lárma, Erdő szélén esküszik a cigány vajda lánya. . . A kis menyasszony megrázta fejét, s szinte tüntetően hallgatott. A prímás megértette. Nem illik ide a szomorú dal. Hamar új nótába kapott, amit a menyasszony olyan szívből énekelt, hogy a vendégek önkéntelenül kísérni kezdték. Lakodalom van a mi utcánkban, Férjhez megy a Cseh bácsiék lánya — módosították a dal szövegét. A nóta utolsó foszlánya még a teremben lebegett, amikor megérkeztek az első táviratok. Barátok, ismerősök, munkatársak üzentek sok-sok boldogságot Erős Imrének és feleségének. A dísztáviratok okozta öröm még a szemekben csillogott, de máris újabb örömhullám csapott a lakodalmas ház kellős közepébe. Jöttek az üzemek, DJSZ- szervezetek képviselői, s nem is üres kézzel. Kisebb-nagyobb csomagokkal álltak a menyasszonyi és vőlegényi asztal elé, elmondták jókívánságaikat, s átnyújtották az ajándékokat. A csomagokat azonnal felbontották. Nem csupán kíváncsiságból, hanem a vendégek is lássák a munkatársi szeretet jelképét. A kötöttárugyári diszisták vasalót ajándékoztak. A városi DISZ bizottság csillárt küldött, hogy a boldogság és megértés fénye mi mellett az is beragyogja a fiatal pár életét. A MOFEM-gyár ifjúsága nagyon ötletesen éjjeli lámpába órát szerkesztett, s azt adta szeretete jeleként. Két lány huncut mosollyal állt az asztal elé, s átadta a Fogkefegyár ajándékát. Takaros kis csomag. De vajon mi lehet benne? — kérdezgették a kíváncsiskodók. Lebontották egyik papírt, de ott volt a másik, aztán a harmadik. Végül Erős Imre magasra emelt egy kis babacsörgőt, meg egyéb játékszereket. — Te, nem lesz még korán? — kiáltotta Cseh bácsi kacagva. A nevetés átragadt a többiekre is. Csak a menyasszony pirult bele és duzzogva válaszolt apja tréfájára: — Hát el lehet azt tenni későbbre is édesapám . . . A zenekar új nótába kezdett. A prímás is okult a tapasztalatból és olyan dalba kezdett, amely okvetlenül láncot követelt. Weisz József a városi DISZ bizottság titkára táncra kérte a menyasszonyt, s olyan csárdást járt vele, hogy repült a fátyol, mintha óriási forgószél röpítette volna. Csak az idősebbek maradtak asztalnál. Cseh Pali bácsi, felesége, a nagymama (mert még ő is egészséges, mindössze 58 éves), az anyakönyvvezető és még néhányan, akik sokkal jobban szeretik a boros üveg mellől szemlélni a fiatalok vidámságát. Először valóban hangtalanul figyelték a szép vigadalmat, de az asztali csendet széttépte Cseh Pali bácsi hangos felkiáltása: — Most pedig az én ünnepem következik. — Hát van a lakodalmon kívül más ünnep is? — kérdezte valaki. — Persze, hogy van! Higgyétek el örülök a lányom boldogságának, de az én ünnepemnek is nagyon örülök. Pontosan ma húsz éve, hogy a Mezőgépgyárba kerültem. Igyunk erre fenékig! — mondta — és vashoz szokott markában majdnem összeroppant a borospohár. Jóformán ki sem ürültek a poharak, s máris az anyakönyvvezető tette le a garast. — Nemcsak maga jubilál ám, Cseh bácsi, hanem én is. — Hogy, hogy? — Mit gondol hányadik esketésem volt a Pannikáséké? — Nem tudom. — Nyolcszázadik, kereken nyolcszázadik. — Ejha! Erre megint inni kell, — indítványozta a szerepkörére talált házigazda. Fenékig ürítették a poharat. Ez nemcsak Pannikáéknak és az anyakönyvvezetőnek szólt, hanem mindazoknak, akiknek a szerelem és ötesztendei pályafutás alatt az anyakönyvvezető összekötötte sorsukat. Pitymallatig állt a lagzi. Hajnal táján széledni kezdett a vendégsereg. Cseh Pannika, vagy most már Erdős Imréné férje kíséretében hazament a szülői házhoz, ahol néhány napot együtt töltenek. Pár nap múlva a férj visszamegy alakulatához, mert másfél hónapja a néphadsereg egyenruháját viseli. Simon Lajos. Hatvanhétéves embernek jólesik már a pihenés. Még akkor is, ha nyugdíjas, hát még ha dolgozik, úgy mint Tóth bácsi. Mert Tóth József festő éppúgy elvégzi még a munkáját a Wilhelm Pieckgyárban, mint akármelyik fiatal. Tegnap, Szilveszter napján is utolsónak tette le kezéből az ecsetet. Már akkor valamilyen innepi hangulatban. . . — Ez a nap más, mint a többi, ma este ... — tervezgetett magában és majdnem elballagott a Köztársaság téri borkimérés előtt. — Hohó... hát ebben azért ne különbözzön a Szilveszter a többi közönséges naptól — fordult viszsza mosolyogva és lehúzta azt a három fröccsöt, ami napi normája évek óta. Egyszerre mérték ki neki mind a hármat, ahogy rendesen történni szokott. Annyiban mégis különbözött a mai nap a többitől, hogy Tóth bácsi minden ismerősének boldog újévet kivánt miután fizetett. A pincérek pedig mosolyogva kívántak jobb étvágyat az alacsony, sovány embernek, aki köztudomásúan azért szereti a fröccsöt, mert jobb étvágygerjesztőnek tartja holmi piruláknál. A Köztársaság tértől hazáig hamar telt az idő. S az Akác utcai lakás konyhájába érve, Tóth bácsi fogta a kis sámlit — ő csinálta még húsz évvel ezelőtt — és az öreg tűzhely mellé állította. Ült és. . . megint hatalmába kerítette az az ünnepi hangulat. A gyerekek még nem voltak itthon. Olyan pohárköszöntő félét fogalmazott magában s bizony elbóbiskólt. — Kálmán hol van?... Károly is megnősülhetne már. s mindig esek a virágokkal, meg a madarakkal törődik viharzott be a kis konyhába először a menye, a legidősebb fia felesége. Nyomában az egész család: Mihály, aki főművezető a Lenszövőben és a két unoka: Miska meg Marika. A pohárköszöntő megfogalmazásából bizony nem lett semmi, mert ezek a fiatalok nem hagyják már elmélkedni az embert. Károly — munkaadagoló a Vagongyárban — szintén előkerül hamarosan, s azzal kezdi: — Na. . . megjött a könnyűipar. . . már az is valami?. . . Mert azt tudni kell, hogy Tóth bácsinak kilenc élő gyereke közül a népgazdaság minden ágában dolgozik valaki. Ő maga és Károly fiai, a Vagongyárban. Mihály, Kálmán, Erzsi a Győri Lenszövőben. Mária, József, Emma a kereskedelemben, Anna a vasutasfeleség, a paraszti munkát tanulta meg és Rózsi, a legkisebb leány a hadkiegészítő parancsnokságon dolgozik. S ilyenkor, Szilveszter estéjén összegyűl az egész család. Már aki tud persze, mert Kálmán éppen most újságolja, hogy Józsiékhoz váratlanul vendégek érkeztek, ők kivételesen nem tudnak jönni. Emma pedig karácsonykor volt itt a rendőrfőhadnagy férjével Pestről. Rájuk se igen lehet ma számítani. De éppen most jön Mária a férjével és a gyerekekkel. — Hol az a férfigyerek? *— veszi ki a legkisebbet, a négyhónapos fiúcskát az anyja kezéből Tóth bácsi, a nagyapa, aki aférfigyerek- unokát különös szeretettel ajnározza. — Egy kis szilveszteri borravaló reményében... — segíti le a kabátot viccelődve a sógoráról Kálmán. S csak győzzön szegény válaszolni, annyi a kérdés feléje: — Milyen volt Balatonfüred... híztál, komám... — Mert azt tudni kell, hogy a kérdezett is festő — egyébként a családról az a hír járja, hogy befestenék még az eget is. Azt mesélik, Károlyt egyszer a villanyoszlopról szedték le, mert a villanydrótot akarta befesteni. — De most a sógornak kell elmesélnie, hogy milyen volt a balatonfüredi szanatórium, ahová négy hétre utalták be. Pár napja jött csak haza. Csakhogy most nem lehet öszszefüggően beszélni. Nagy a jövésmenés. Tóth bácsinak már eszébe se jut a pohárköszöntő. Kálmán, a legkisebb fiú a Tóth családban, szakácsnőnek öltözve sürög-forog a kis konyhában. Halat ránt ki, mert ez olyan családi eledel Tóthéknál. Valaki, meg is jegyezte a sokaságból: »►Látszik, hogy a Rózsi udvarlója halász...« Elkészül a hal hamarosan. Asztalra is kerül. És mellé jó borocska, mert »a hal úszni akar...« — Ugyan fiam, kapcsold már be azt a rádiót... — mondja az asztalfőn Tóth bácsi, s azt csak súgva mondja Mihály fiának: — Nemrég vettük háromezerért. . . lemezjátszás. . . Tizennyolc szem figyeli itt Tóth bécsi minden mozdulatát. Nem tehet róla, de ilyenkor mindig elérzékenyedik egy kicsit, s mivel ezt nem szívesen mutatja, odaszól Rózsinak: — Te leány, hozd csak elő a matrikulát. . . — S nagy könyv kerül az asztalra, afféle »anyakönyv«, amelybe minden fiának, lányának, unokájának a születése be van jegyezve. — .. .Babos Gyuszi... — olvassa Tóth bácsi — és megáll — ,Gyuszi... Gyuszi... de hiszen te Géza vagy fiam... — csodálkozik a nagyapa, mert ezt a tizenhétéves unokát bizony valahogy Gézának keresztelte a család. Hiába mond mást az anyakönyv... — Hajaj... a csuda tud rajtatok eligazodni — teszi el aztán a ‘»matrikulát« Tóth bácsi, mert lemond arról, hogy mind a tiz unokájáról mindent tudjon pontosan. Lassan eszik a halat és nem szól senki. Hanem az első koccintás után.. . azt hinné az ember, hogy viharos kedvre kerekednek. De valahogy hallgat az egész család. — Hogy ezt édesanyánk nem érhette meg... — mondja ki a többiek gondolatát is Kálmán. Bizony a jó anya, nagyanya már nyolc éve elköltözött nagy családjából. Legalább fényképen akarják látni. Sorra adják a megboldogult menyasszonyi képét és a többi családi fényképet is. S így kerül kezükbe egy régi, tizenöt évvel ezelőtti felvétel. Három rongyos gyerek és két kócoshajú kislány áll a képen... — Ez még a Szarvas utcai lakásban volt — magyarázza Tóth bácsi. Egyetlen egy szobában születtetek és nőttetek fel valamenynyien gyerekeim... És sok kenyeret ettetek... Ruhára nem jutott. .. pedig szakmunkás létemre elmentem én sokszor utcaseprő mellé kubikolni is. A jólöltözött vidám fiatalok kíváncsian hallgatják az apjukat, illetve nagyapjukat. Az unokák közül talán Géza — azaz Gyuszi — érti meg leginkább, hogy miről is van szó, hiszen ő már a textiltechnikum tanulója... a négyhónapos »férfigyerek« pedig »közbeszól« és a jelenre figyelmeztet. Igen, itt vannak megint a jelenben valamenynyien. A kétszobás, csinosan berendezett Akác utcai lakásban. (A felszabadulás után kapták ezt is.) Vajon kinek mit hoz a jövő? Ez a kérdés fényesedik a szemekben. S Tóth bácsi, a 67 éves Tóth bácsi úgy érzi, hogy most érkezett el az a pillanat... — Emelem poharam a mi szép munkás életünkre — mondja ki végre azt, amin egész délután gondolkodott és mosolyogva hozzáteszi: — Nyugdíjba pedig még nem megyek , ne is erőltessétek. Gulyás Jenő. A vezetőségválasztás hírei A Győri Gyapjúfonó és Szövőgyár rezsiüzemének pártalapszervezete tervszerűen készül a vezetőség újjáválasztására. A tervben — melyet még novemberben készített a vezetőség — a legfontosabb tennivalók szerepelnek. Ilyen feladat a vezetőség újjáválasztása jelentőségének ismertetése. Ez már eddig megtörtént. A rezsiüzemben nincs olyan párttag, aki nem készülne lelkesen a nagy eseményre. Beszélnek a vezetőségválasztásról a pártonkívüli dolgozóknak is. A pártoktatás megjavítása is szerepel a tervben. Itt is értek már el eredményt a rezsiüzemi elvtársak. Ma már alig fordul elő, hogy valamelyik hallgató igazolatlanul marad távol a szemináriumtól. Ez a javulás annak köszönhető, hogy a pártvezetőség tagjai többször beszélgettek azokkal az elvtársakkal, akik rendszertelenül jelentek meg a foglalkozásokon. Már régen szóba került, hogy DISZ szervezetet kellene alakítani. A szót most tettre váltották. A tervnek megfelelően, decemberben megalakult a rezsiüzemben is a DISZ-szervezet, s a fiatalok mindjárt munkához láttak. Lelkesíti őket az a tudat, hogy a pártszervezet támogatja őket. Azt is elhatározta a vezetőség, hogy a decemberi tervismertető értekezletre sokkal jobban mozgósítja a dolgozókat, mint máskor. Hisz nem kisebb dologról, mint az 1956-os tervről lesz ott szó. A jó munka eredménye, hogy a tervismertető értekezleten majdnem minden dolgozó megjelent és sok hozzászólás is volt. Az értekezlet ily módon nagy segítséget adott az új tervév munkájához. Még sok pontja van a tervnek, nehéz lenne felsorolni. Látszik az, hogy a vezetőség azt tartja: egy terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A rezsiüzemé sokat ér, mert minden pontját a kitűzött határidőre végrehajtják. A rezsiüzemi alapszervezet a Győri Gyapjúfonó- és Szövőgyár egyik legjobb alapszervezete. A vezetőség újjáválasztására való készülés azt mutatja, hogy a jövőben még jobban, eredményesebben akarnak dolgozni az üzem kommunistái. A hédervári Rózsa Ferenc TSZ pártszervezetében is közeledik a vezetőségválasztó taggyűlés. A jelentős eseményre már hetek óta készülnek. Úgy tervezik, hogy a taggyűlésen a termelőszövetkezetet érintő minden fontos kérdést megvitatnak és megmutatják a kommunisták további feladatait is. Dani József titkár, a pártvezetőség és a népnevelők segítségével összeállítandó beszámolójában egyebek között foglalkozni akar a termelőszövetkezet eredményeivel. Két év alatt nagy utat tett meg a Rózsa Ferenc TSZ. Huszonkét forintról közel harminckilenc forintra emelkedett egy munkaegység értéke. A beszámoló azt is ismertetni fogja, hogy a javuló munka és rendszeresebbé váló agitáció az elmúlt hónapokban tizennégy dolgozó parasztot győzött meg arról, hogy érdemes a közös gazdálkodás útjára lépni. A beszámoló természetesen az agitációval együtt az egyéb pártépítési feladatokkal is foglalkozik. Dani elvtársnak bírálni kell azokat, akik nem járnak rendszeresen politikai iskolára. Fontos feladata lesz a taggyűlésnek az is, hogy a párttag-létszám lassú emelkedésének okait megvizsgálja. Az utolsó félévben ugyanis csak két tagjelöltet vettek fel, pedig a termelőszövetkezetben dolgozó negyvenkét fiatal és az újonnan belépők bő lehetőséget adnak a párt számszerű erősítéséhez is. A taggyűlés helyesen cselekszik, ha a további feladatok között külön foglalkozik az állatállomány fejlesztésével. Különösen fontos a tejtermeléssel való foglalkozás. Igaz, hogy az utóbbi időben már értek el eredményeket, de a fejési átlag még mindig csak 6,25 liter. A termelőszövetkezet kommunistái hozzanak olyan határozatot a taggyűlésen, amelynek megvalósítása biztosítja az egyedi takarmányozást, az istállók tisztántartását, mely feltétele a tejhozam növelésének.