Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-01 / 27. szám

DÍSZ-tagkönyvcsere az Öntöde- és Kovácsológyárban -Az elmúlt hét végén a Győri Ön­te- és Kovácsológyár kultúrottho­­bán körülbelül negyven karban­­tóüzemi fiú és leány jött össze, hy átvegyék az új DJSZ tagsági levet. Az ünnepi taggyűlésen a majok vörös- és nemzetiszínű szlókkal díszítették fel a kultúr­­met. Az elnöki asztal fölé a ma­­az ifjúság jelszavát: »Hűség a­hhez, hűség a párthoz!« írták. A párt és a nép iránti hűség ju­­t kifejezésre a fiatalok magatart­sában, amikor a szocialista ifjú­ihoz méltó komolysággal és ■fe­dőmmel hallgatták meg Sokor Vi­odor alapszervi DISZ-titkár be­­rmolóját. — Első gondolatunk — kezdte So­rai elvtárs — nem szállhat m­ás­­t,­­ mint nagy példaképünkhöz, Uáy Sándorhoz­, Ságvári Endré­­z és Kilián Györgyhöz, a komm­­i­sta ifjúmunkások magyarországi­­ vétségének hős vezetőihez és a­­mszomolistákhoz, akik életük árán hűek maradtak a szabadság ész­tjéhez. A DISZ-titkár szavai nyomán egelevenedtek a KIMSZ hősi hak­­ai, Sokorai elvtárs elmondotta, ha­tan dolgozott és halt mártírhalált ágvári Endre. A fiúk és lányok néma csendben allgatták a komszomolisták törté­­ntét is.­­ A második világháború alatt­örtént, hogy a fasiszták az egyik­­fogott kom­szomolistát arra akar­ták kényszeríteni, tapossa h­ossza tag­sági könyvét. A komszomolista ezt nem tette meg. Ekkor a szovjet fiút durván bántalmazták, és amikor ez sem hatott, akkor a harmincfokos hidegben vízzel locsolták a fához ki­kötött szovjet ifjút, aki élete felál­dozásával is megvédte a Komszo­­mol becsületét. — A hősi példák — folytatta a DISZ-titkár — lelkesítenek és köteleznek De, hogy az öntöde- és kovácsoló­gyárban mire lelkesítenek és mire köteleznek,­rról elfelejtett beszélni a DISZ-titkár. Pintér Károly, a gyá­ri pártvezetőség tagja sem adott se­gítséget a fiatalok előtt álló felada­tok megismeréséhez. Amit aztán a DISZ-titkár és Pintér elvtárs el­mulasztott, azt az ünnepi taggyűlés felszólalói sem pótolták. Pedig lett volna miről beszélni. Igaz, a Petőfi-iskola hallgatóinak száma nyolcról tizennégyre növeke­dett, de még mindig nagyon sok a tennivaló azért, hogy a fiatalok lá­tóköre bővüljön, szélesedjék. Nagyon is érdemes lett volna mérlegre ten­ni a fiatalok termelőmunkáját. A mérleg megmutatta volna, hogy kü­lönösen a villanyszerelő brigád ifjú tagjai dicséretet érdemelnek. Ugyan­akkor bírálni kellett volna a gaz­dasági vezetőket, akik nem értékelik a fiatalok versenyét. A felszínen is megmutatkozó és megszüntetésre váró hibák, vala­mint az általánosításra váró ered­ményeken kívül még sok hasznos dolgot, mint például a gyári kultúr- és sportéletet is érdemes lett volna értékelni. A kultúrmunka ugyan szóba került a taggyűlésen, de a kultúrotthon rendje vitatásánál nem jutottak tovább. Minderről azért is érdemes be­szélni, mert ha megkésve is, de a DISZ-vezetőségnek pótolni kell a taggyűlésen elkövetett mulasztását. Ha ezt megteszik, a TMK diszistái világosabban látják feladataikat, célkitűzéseiket. Egyszóval: a vezető­ség pótlólag tartalmat adhat Vinga László, Tóth Sándor, Mayr Lujza, Szabó László és a többi, új tag­könyvvel rendelkező, diszista mun­kájának, életének. A jó tartalomnak magában kell foglalni a sportot, a kultúrát, a művelődést, a­ vidám életet és azok­kal együtt a felelősségteljes mun­kát is. S ha a DISZ-vezetőség törő­­dik a fiatalok szórakozásával, szá­míthat rájuk a legnehezebb munka idején is. Ha mindezekről barátian beszél­gettek volna, a taggyűlés valóban felejthetetlen élményt adott volna és világossá tette volna a fiatalok előtt azt, hogy mit is jelent a »Hűség a néphez, hűség a párthoz«-jelszó. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről tárgyalt Mosonmagyaróvár tanácsának teljes illeme A múlt héten teljes ülést tartói. Mosonmagyaróvár Város Tanácsa A tanácsülést dr. Varga Ernő, a Mo­sonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia igazgatója nyitotta meg, majd az első napirendi pontban Koppány Lajos v. b. titkár számolt be­ a végrehajtó bizottságnak az el­múlt tanácsülés óta végzett munká­járól. A második napirendi pont ke­retében Kovalszki Sándor v. b. el­nök­­tartott beszámolót a város hely­­zetéről a Központi Vezetőség tava­lyi mezőgazdasági határozatainak tükrében. »A márciusi határozat előtt -- állapította m­eg - városunkban is tapasztalható volt a jobboldali el­hajlás.« A város termelőszövetkeze­teiből tizenöten léptek ki és a szö­vetkezeteken belül meglazult a fe­gyelem. Elhanyagoltuk a népnevelő­­m munkát is. Ennek megvan a magya­rázata is — mondta a v. b. elnök. Agitálhat-e olyan tanácstag a termelőszövetkezet mellett, aki még maga is egyéni dolgozó paraszt? A tanácstagok kötelessége — hangsú­lyozta —, hogy áll­janak ki a ter­melőszövetkezetek mellett, mutassa­nak maguk is példát­. Tavaly ősszel fejlődésnek indult Mosonmagyaróvárott is a­ termelő­szövetkezeti mozgalom. Ebben nagy része volt a termelőszövetkezetek ki­tűnő gazdasági eredményeinek, meg­erősödésének. A termésátlagok a szö­vetkezetekben felülmúlták az egyé­niekét. Tavaly minden­ termelőszövetke­zet nyereséggel zárta az évet és töb­bet osztott egy munkaegységre, mint 1954-ben. A Dózsában 18 forint he­lyett 1955-ben 40,36 forintot, a Bé­kében 26,21 forint helyett 40,40 fo­rintot osztottak. A jó eredmények nyomán az ősszel mintegy negyve­nen választották a városban a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás útját. A tanácsülésen élénk vita alakult ki a beszámoló felett, amelynek so­rán hozzászóltak a termelőszövetke­zetek elnökei és még sokan mások . A városban minden adottság megvan arra — állapította meg a tanácsülés —, hogy a termelőszövet­kezeti mozgalmat az év folyamán még tovább fejlesszék, az egyéni gazdálkodók sorát győzzék meg ar­ról, hogy a boldogulás útja a szövet­kezésben rejlik és megvan a lehető­ség arra is, hogy előkészítsék a ter­m­­előiszövetkezeti mozgalom fejlet­tebb formáira való áttérést is. Végül határozatot fogadtak el a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről. — A cél az — állapítja meg a ha­tározat —, hogy 1956-ban Mosonma­gyaróvár egész dolgozó par­aszt­sá­­gát a termelőszövetkezetekben egye­sítsék. Gyors ütemben folynak a gépjavítások a Soproni Téglagyárban KIHALT, CSENDES ilyenkor télen a Soproni Téglagyár környéke. A tehergépkocsik és lovas­­kocsik elmaradoztak, már csak itt-ott lehet látni egy-egy téglával megrakott szekeret. A tavalyról maradt, előregyártott nyerstégla égetésével is már három kemencében végeztek. Nem forgolódnak itt a talicskás emberek. Csak a negyedik kemence működik, a többit javítják. Most van a gépjavítások ideje. Nem kezdhetik a nyersgyártást, mert a hidegben a tégla elfagyna. És különben is, az egész évben működő gépeket valamikor alaposan át kell javítani. Széjjelszedik most őket, az elkopott alkatrészeket kicserélik, a jókat megolajozzák és felkészítik a termelés meg­indulására, az első negyedéves terv teljesítésére. Mind a négy üzemrészben gyors ütemben foly­nak a gépjavítások. Az I-es számú üzemben az eddiginél nagyobb cserépprést szerelnek fel. Ugyanitt a régi leforgatós asztalokat lehúzós asz­talokra alakítják át. A régi leforgatós módszer nagyon fárasztó volt és amellett nagy szaktudást igényelt. Az új módszerrel könnyebben, több tég­lát lehet majd lehúzni. Az átalakítás sok munkát igényel, mintegy 100 000 rámát kell kézbevenni, át­alakítani. Ez egész télen át harminc lánynak ad munkát. Az II-es szám­ú üzemben az összes nagygépek javítás alatt vannak. A III-as számú üzemben a gőzgépet generálozzák. A bányákban is folyik a munka. Most már bányásszák, előkészítik a földet a nyersgyártáshoz. Az így előkészített földből sok­kal jobb téglát és cserepet lehet gyártani, mint a bányászás után közvetlen feldolgozás alá is földből. FOLYAMATBAN VAN a szárítószínek átépí­tése. A szárítószineket lovasjáratra építik át, s ezzel egy üzemrészben öt-hat embert kímélnek meg a nehéz fizikai munkától. Mindenütt folyik a munka, de a legnagyobb méretű az átalakítás a IV-es számú üzemben. Ez az üzemrész volt az, amely az elmúlt évben hátrál­tatta az egész üzem termelését. Miatta maradtak le az éves terv teljesítésével. Most új bányát nyit­nak a négyes üzemben. Új gépet szerelnek fel, fel­vonóépületet létesítenek. Rosta István karbantartó brigádja vállalta, hogy a kitűzött határidő előtt három nappal, február 25-re befejezik a nyers­­téglagyártó gép szerelését. A gyors munka mellett minőségi munkát vé­geznek. Ügyel erre Gaál László, a karbantartó részleg főművezetője is. — Éveken keresztül az volt a helyzet a Soproni Téglagyárban — mondja Gaál elvtára —, hogy a téli gépjavítások után nagyobb vizsgálat nélkül elindultak a gépek és egy-két hét után a gép újra javításra várt. AZ IDÉN a pártvezetőségi ülésen határozatba hozták, hogy a téli gépjavítások befejezése után műszaki brigádot alakítanak, amelynek tagjai fe­lülvizsgálják majd valamennyi üzemben lévő gép­­ működését. Az észlelt hibákat azonnal jelentik ,és még mielőtt nagyobb baj adódnék, kijavítják. Így elkerülik, hogy már az év elején lemaradással küzdjenek, ami például tavaly is egész évben vé­gigkísérte őket. — Most előnyt akarunk szerezni már az első hó­napokban — mondja Sebestyén János párttitkár — és akikor biztosabb lesz a havi és a negyedéves tervteljesítésünk. A gépjavítások ideje alatt gyártanak olyan gép­­alkatrészeket is, amelyekre később bármikor szük­ség lehet. Ha a gép elromlik — mondjuk egy fo­gaskerék eltörik —, akkor a meglévő kereket azonnal kicserélik. Így elkerülik a máskor hosz­­szabb ideig tartó gépállást. A GÉPJAVÍTÁSOK befejezését a karbantartó részleg dolgozói határidő előtt vállalták és ha az idő engedi, február második felében már megkez­dik a nyerst­­­vártását. Sok téglára, cserépre van az árazás­züksége a gyorsan épülő lakó­házakhoz, iskoll­ához, bölcsődékhez, kultúrottho­­nokhoz. A Soproni Téglagyár dolgozói már megtet­ték felajánlásukat az első negyedévre. Vállalásaik szerint 275 000 égetett téglát, 50 000 égetett cse­repet, 110 000 nyerstéglát és 15 000 nyerscserepet gyártanak terven felül ebben a negyedévben. Mit­zemeink a minőségi terv teljestéséért A Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár dolgozóira nagy feladat vár ez év­ben. Első negyedéves tervüket az előző év első negyedévhez viszo­nyítva 20 százalékkal felemelték. A feladat megoldása annál in­kább nehéz, mert a felemelt terv­ben nem az ismert, már begya­korolt ruhadarabokat kell készí­teni, hanem új fazonokat. A tervemelés nemcsak a meny­­nyiségi terv teljesítésében okoz az első időkben nehézséget, ha­nem a minőségnél is. Az új gyárt­mányok technológiája a dolgozók többsége előtt még nem eléggé ismert. A konfekció így nem tud minőségi munkát végezni. Az el­ső dekád minőségi tervét nézve nem is kapunk kiváló eredményt: a mutatószám 1,6 százalékkal ki­sebb, mint a követelmény. Vajon mi ennek az oka? A mű­szaki és fizikai dolgozók egyaránt sokat panaszkodnak a fonálra. A lőrinci és a kaposvári fonodák nem sokat törődnek a minőséggel. A fonál most már hetek óta hol vékonyabb, hol vastagabb, rosz­­szul, egyenlőtlenül fonott. Ezek sok hibát, sok bosszúságot okoz­nak a kötésnél. Ha vékonyabb a fonál, könnyen elszakad, ha cso­mós, akkor meg lyukacsos lesz az áru. A gyengébb minőségnél nem mindennek a rossz fonál az oka. Sok baj van a szennyeződéssel is. Különösen a festődében, ahol je­lenleg üzemtatarozás, mennyezet­javítás folyik. A megfestett áru a sok por miatt foltos lesz. Ezt a hibát ki lehet ugyan javítani, de hosszadalmas, és költséges mun­kával. Ezeken a hibákon sürgősen kell javítani. Nem mindegy, hogy­ mennyit és milyen minőségben készítenek a különféle árukból, különösen akkor, nem, ha a gyártmányok nagy része külföldre készül. A rossz minőségű áru rontja a magyar ipar hírnevét, de nem utolsó sorban növeli a költ­ségeket. Ugyanis, ha az áru ké­sik, kötbért kell fizetni. Tudják ezt a Kötöttárugyár dolgozói is éppen ezért elhatározták: mindent elkövetnek, hogy a következő de­­kádokban már ne legyen kifogás a minőség miatt. A minőség javítását szolgálja az elmúlt hetekben megalakított mintázó részleg, ahol az üzem legjobb dolgozói vannak. Felada­tuk, hogy az új gyártmányok technológiáját megismertessék a dolgozókkal és ahol nehézség van, segítsenek. A gyengébb dolgozók­ról — akik nemrégen kerültek az üzembe — sem feledkeznek meg. A fiatalokból összetevődő DISZ-brigádok szívesen vállalták a patronálást. A műszaki vezetők is lelkesen dolgoznak. Hogy a géphibákból eredő selejtet megakadályozzák, átvizsgálták a körkötőgépek szél­fogóit, fonalőreit és lyukfogóit Ezek az intézkedések bizonyára meghozzák az eredményt és a kö­vetkező dekádokban a Mosonma­gyaróvári Kötöttárugyár öröm­mel jelentheti: teljesítettük mi­­nőségi tervünket. A Győri Gyapjú­fonó- és Szövőgyárban kiváló minőségről beszélnek a szá­mok. 1956. első dekádjában a ter­vezett 95 százalékos minőségi ter­vet 95.3, a második dekádban pedig 97.8 százalékra teljesítették. Eb­ben a jó eredményben kivétel nél­kül az üzem minden egyes dolgo­zójának becsületes, szorgalmas munkája benne van. Természetesen sokat jelentett a termelés motorja, a minőségi verseny, amely 1955. tavaszán indult, de hónapról-hó­­napra szebb eredményt hoz. Az egész üzem jó eredménye nagyban függ a fonodától és az előkészítőtől. Ha ez a két üzem­rész jó fonalat ad a szövőknek, ak­kor biztosított a jó minőség. A minőségi versenyben eddig csaknem minden egyes értékelésnél az előkészítő valamelyik csoportja nyerte el az első helyezést. A leg­utóbbi értékelésnél Jurarits István csévélő csoportja győzött. Annak ellenére, hogy mennyiségi tervüket 121 százalékra teljesítették, mind­össze 0,22 százalék volt a selejtes fonal. A jó eredmény eléréséig sokat fáradoztak a csoport dolgozói, de maga a csoport vezetője is. Ma már a csévék nem lehetnek vastagab­bak, vagy vékonyabbak, mint ami­lyeneket a technológia előír, mert Juranits István állandó­ szúró­próbaként sablonnal vizsgálja a csévék vastagságát. Nem feledkeznek el a forgókúpok csavarjairól sem, amelyek néhány hónappal ezelőtt még igen sok bosszúságot okoztak, amikor kila­­zultak. Ma már a dolgozók nem la­zítják ki a féktárcsákat, tehát nem is lesznek puhák a csévék. Hogy a jó eredményt továbbra is megtart­hassák megfogadták, a jövőben még nagyobb gonddal végzik mun­kájukat, arra is ügyelnek, hogy a vetülékfonal ne keveredjen össze a láncfonallal. 1141 család, 1310 új tag lépett egy hónap alatt megyénk termelőszövetkezeteibe Az év első hónapja szép ered­ményeket hozott a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlődésében. Különösen a csornai és a győri járás kommunistái, termelőszö­vetkezeti népnevelői végeztek el­ismerésre méltó, eredményes munkát. Három új termelőszövet­kezeti község: Csorna, Kóny, Tárnokréti példája bizonyítja, hogy a fáradhatatlan, lelkiismere­tes meggyőző munka nem vész kárba. Az év első hónapjában összesen 1141 család, 1310 tag kérte felvé­telét a már működő, vagy újon­nan alakult termelőszövetkezetek­­­be, illetve termelőcsoportokba. Az új tagok nagy része jelentős földterülettel rendelkező dolgozó paraszt, amit bizonyít, hogy 7373 hold földet vittek magukkal a kö­zösbe. A legutóbbi héten a legnagyobb arányú fejlődés a kapuvári já­rásban. Kisfalud községben volt, ahol új termelőszövetkezet ala­kult Búzakalász néven. A terme­lőszövetkezethez 70 család 86 tagja tartozik és 300 hold föld van birtokukban. Ugyanebben a községben egy előkészítő bizott­ság is működik 45 családdal, 58 taggal, 528 hold földdel. Az új termelőszövetkezet és az előké­szítő bizottság is tovább fárado­zik azon, hogy a község még egyé­,­nileg dolgozó parasztjai minél előbb megtalálják helyüket a közösségben. Nagyobb arányú be­lépés volt még Csorna községben, ahol 42 család 43 tagja írta alá a belépési nyilatkozatot. Rábapa­­tonán is tovább gyarapodtak számban a termelőszövetkezetek. Egy hét alatt 27 tag határozott a szövetkezeti gazdálkodás mellett. Január negyedik hetében ösz­­szesen 141 család, 177 tagja írta alá a belépési nyilatkozatot, 510 hold földterülettel. •­­ Az utolsó hét eredménye azt mutatja, hogy alábbhagyott a lendület a számszerű gyarapo­dásban. Kisfalud és még néhány község kivételével nem volt na­gyobb fejlődés sehol sem. Az ed­dig elért sikerek biztatóak, éppen azért nem szabad megpihenni a babérokon, hanem áldozatos, rendszeres politikai munkával el kell érni, hogy a tavaszi mun­kák megkezdéséig is a dolgozó parasztok százait vezessük rá a helyes útra. Többet kell törődni a meglévő előkészítő bizottságok­kal. El kell érni, hogy minél több átalakuljon termelőszövetkezetté, vagy termelőcsoporttá. Ehhez meg kell teremteni a feltételeket úgy, hogy a meglévő előkészítő bizott­sági tagokhoz újak csatlakozza­nak, s nagy erőt képviselve kezd­hessenek a közös gazdálkodás­hoz.

Next