Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-01 / 79. szám
A nemzetközélet hírei Az Izvesztyija a francia politika új irányzatairól Oguiyev az Izvesztyija hasábjain a francia politika új irányzataival foglalkozik. A cikkíró szerint sok akadály tornyosul azon az úton, amelyen a francia diplomácia vissza akartérni az aktív nemzetközi kezdeményezéshez. Párizsi politikai szemleírók nem titkolják, hogy a francia külpolitikának ezeket az, új kísérleteit nemcsak Washington, hanem azok a francia politikusok is kemény ellenállások fogadják, akik a maguk számára szabállyá tették, hogy a nemzeti politikát az »atlanti szolidaritás« iránti passzív engedelmességgel váltsák fel. A francia külpolitika új irányzatai — mutat rá Ognyev — az ország közvéleményében jóindulatú visszhangra találnak. Franciaországban egyre több azoknak az embereknek a száma, akik meggyőződtek róla, hogy a »nyugati szolidaritás« árt Franciaország nemzetközi pozíciójának és ezért a francia külpolitikában határozott fordulatra van szükség. Az országunk nemzetközi helyzete miatt aggódó franciákban — folytatja a cikkíró — mind erősebb lesz az a meggyőződés, hogy szoros együttműködésre van szükség Franciaország és a »békeövezethez« tartozó országok között. A francia közvélemény szükségesnek tartja a Franciaországot a Szovjetunióhoz és a népi demokratikus országokhoz fűző kapcsolatok fejlesztését. Franciaországban nagy érdeklődéssel tekintenek Guy Mollet kormányfő és Pineau külügyminiszter májusi moszkvai utazása elé. Úgy vélik, hogyha mindkét fél részéről megvan a jóakarat, ez az utazás Franciaország és a Szovjetunió gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak fejlesztése szempontjából pozitív eredményeket hozhat, továbbá előmozdíthatja a legfontosabb nemzetközi kérdésekben a két ország álláspontjának közelítését. A mai idők leglényegesebb kérdéseiben önálló szerep betöltése a nemzetközi feszültség enyhítésének előmozdítása, az országok közötti kapcsolatok fejlesztése, személyes kapcsolatok kiépítése a legégetőbb problémák megvitatása céljából — így értelmezi a francia közvélemény többsége Franciaország külpolitikai feladatait. Lemondott a kambodzsai kormány A Reuter Phnom-Penhi jelentése szerint, a kambodzsai király március 30-án elfogadta Norodom Szihanuk herceg kormányának lemondását. Az új kormány megalakulásáig Kim Tit látja el a miniszterelnöki tisztséget. Kim Tit nemrég a kambodzsai kormányküldöttség tagjaként a Kínai Népköztársaságban járt. Mint a tudósító rámutat, Norodom Szihanuk március 29-én élesen elítélte az amerikai sajtó és az amerikai rádió Kambodzsával foglalkozó megnyilvánulásait. Kijelentette, hogy az amerikai sajtó sértő kirohanásokat intéz ellene, mert Pekingbe látogatott. Norodom Szihanuk azt mondotta, azért mond le, hogy tiltakozzék az amerikai sajtó ilyen eljárása ellen. Rádióüzenetváltás London és Moszkva között A moszkvai rádió március 30-án jelentette, hogy Lowell Ackroyd, London főpolgármestere és N. I. Bogorovnyikov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, rádiótelefon-beszélgetést folytatott egymással. A beszélgetés során rámutattak N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov közelgő angliai utazásának jelentőségére. — Itt Londonban nagyon elégedettek vagyunk azzal — mondotta Ackroyd —, hogy a következő hónapban N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov eljön hozzánk, tárgyal r mniszterelnökünkkel és a miniszterekkel. Mindannyian reméljük, hogy az angol és szovjet vezetők tárgyalásai jobb megértést eredményeznek sok olyan kérdésben, amely most nyugtalanítja az országot. N. I. Bobrovnyikov kijelentette: minden alap megvan annak feltételezésére, hogy erősödni fognak a Szovjetunió és Anglia fce- Árleszállítás Csehszlovákiában A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága és a csehszlovák kormány elhatározta több mint 22 000 árufajta kiskereskedelmi árának leszállítását 1956 április elsejével. Ez az általános árleszállítás évi kétmilliárd százmillió korona megtakarítást jelent a fogyasztóknak. Ez az általános árleszállítás 1953 óta már az ötödik kreskedelmi, tudományos, kulturális és sportkapcsolatai. Ackroyd főpolgármester megjegyezte, hogy a londoniak türelmetlenül várják az idén a nagyszínház balettegyüttesének Londonba érkezését. A főpolgármester kijelentette, hogy kívánatos lenne a két ország közötti idegenforgalom triszélesítése. Az izlandi parlament határozata a NATO-csapatok kivonásáról Az izlandi parlament március 26-án szótöbbséggel elfogadta azt a határozati javaslatot, amelyet a haladópárti és a szociáldemokrat parlamenti csoportok terjesztettek be. A javaslat követeli az 1951-ben megkötött izlandi-amerkai »védelmi egyezmény« felülvizsgálását és az Északatlanti Szövetség (NATO) csapatainak kivonását az országból. SPORTHÍREK FIFA-TORNA NEGYEDIK NAPJA .Ausztria — Jugoszlávia 1:0 (1:0.) Románia — Lengyelország 1: 0:0.) Csehszlovákia — Német Demokratikus Köztársaság 1:1 (1:0.) ★ Az osztrák és magyar csapatok húsvéti tornájának első napja Ausztria — Bp. Kinizsi 2:1 (2:0) Bp. Honvéd — Rapid 4:0 (2:0.) Vállalati második ötéves tervjavaslatok kidolgozása üzemekben A második ötéves terv gondos kidolgozása szükségessé teszi, a dolgozók tevékeny közreműködését a tervezőmunkában. A minisztertanács ezért vállalati ötéves tervjavaslatok kidolgozását rendelte el. A határozat értelmében május 15-ig 22 vállalat készíti el második ötéves tervjavaslatát öntevékenyen. A minisztertanács határozata szerint a terv kidolgozását a vállalatok igazgatói irányítják, akik a pártszervezetekre és a szakszervezetekre támaszkodva, tervezőbrigádok és szakcsoportok alakításával minél több dolgozót vonnak be a tervezőmunkába. A kidolgozott javaslatokat üzemi gyűléseken tárgyalják meg. Miután Alekszander Nikolov művész magánügyben hosszú ideig eredménytelenül rótta az irodákat, barátai azt tanácsolták, hogy egy befolyásos hivatal igazgatójához forduljon. — Ő megértő ember! — ajánlották barátai. — Nagyon jó az emberekhez való viszonya, kérelmeiket gyakran szívügyének tekinti, nem szereti a halasztgatásokat. A művészet embereit pedig különösen kedveli, sokat közülük név szerint ismer, szívességet tesz nekik . . . Röviden szólva — példás vezető." Reményteljesen e váratlan és kedvező lehetőség hatására, a művész ünnepényesebben öltözött fel, és nemsokára megjelent a hivatal irodájában. Az igazgató azonnal fogadta. Magas, középkorú férfi volt, kicsit kopaszodó, keskeny, élénk szemekkel és gyors energikus kézmozdulatai, melyek azt a hatást tették, mintha egy helyben soha sem tudnának maradni. _Mlecskov vagyok! — mutatkozott be az igazgató, s amikor megtudta, hogy kivel van dolga vidáman bólingatott. — Hallottam, hallottam . . . Néhány képet láttam is. „Találkozás a mezőn” — nem az ön képe? — Az enyém! — intett élénken a művész. Az igazgató vidáman az asztalra csapott: Hej, nagyon szép! Tetszett nekem ... Az a mezítlábas kislány copfjaival. .. és a soffőr, aki korsók után nyúl . . . Lírikus szívre ható! Örvendek, hogy sikerült önnel meg is ismerkednem. Tulajdonképpen mi vezette önt hozzám? A művész zsebébe nyúlt és átadta a kész kérvényt. Az igazgató átvette, majd hátradőlt kényelmes karosszékén és figyelmesen kezdte elolvasni. — Várjon csak, várjon — szólt hirtelen és a művészre tekintett —, ön nem Nikolov, Alekszander Nikolov? Miért írja itt, hogy Hadzsipazmov? — Hadzsipazmov a vezetéknevem — magyarázta a művész. — Képemet azonban kezdettől fogva apai néven írom alá. Nikolov . . . — Tehát Hadzsipazmov . . . gondolkozott el egy pillanatra az igazgató. Hadzsipazmov, csodálatos! Ezt a vezetéknevet valahonnan ismerem. Valahol már hallottam ... — Ritka vezetéknév . . . szólt a művész csak azért, hogy valamit mondjon .Mlecskov felélénkült. — Igen, igen ritkán fordul elő... De én már ezt hallottam valahol... Az ördög vigye el, ismerős ez nekem, de honnan? Honnan? Hadzsipazmov? Nem, nem csalódom, valóban találkoztam már ezzel a vezetéknévvel. Találkoztam már vele . .. Hadzsipazmov? Ejh, nem emlékszem, kezdek már öregedni! — Majd végig olvasta a művész kérvényét, egy-két percig hallgatott, ujjaival az asztalon kopogtatott, végül határozottan szólt: — Az eredményért holnap reggel jöjjön el! Készen lesz. — Holnap reggel? — Nikolov örömét nem tudta palástolni. — Olyan gyorsan? Egy hónap óta egyik igazgatótól a másikig küldözgettek és semmit sem végeztem, és én egy nap alatt , Mlecskov bánatosan és ironikusan elmosolyodott. — Mit lehet tenni? Még mindig vannak lelketlen tisztviselők, akik a kérelmező mögött nem az embert látják . . . Általában maguk körül nem veszik észre az embert . . . Pedig az ember — az a legfontosabb! Az ön problémája nem is nehéz megoldású. Délután el is döntjük .. . Csak arra kérem, hogy kérvényét adja át a titkáromnak iktatás végett. A folyosóról balra a második ajtó . . . A művész elköszönt. Mlecskov az ajtóig kísérte. Búcsúzóul kezet szorított vele és ismét elkezdte bólogatni a fejét. — Tehát Hadzsipazmov, ugye? Érdekes, stól is hallottam ezt ismerős és mégsem jut eszembe! Hadzsipazmov, Hadzsipazmov Valamilyen színész kell, hogy tegyen . . vagy zenész . . . tudja sokra emlékszem közülük . . . különösen a híresebbekre ... De erre . . . Hadzsipazmov? „Valóban példás vezető“ — állapította meg a művész, amint Mlecskov irodáját elhagyta és a folyosókon elindult titkárát keresni. Kicsiny, északi fekvésű szobában talált rá, mely úgy látszik valamikor kamra lehetett, vastag poros füzetek fölé hajolva. A titkár alacsony, szürke kis ember volt, színtelen fáradt szemű, őszhajú, beteges kinézésű — azokhoz tartozik, akikről azt mondják, hogy életét észrevétlenül töltötte el. Köheniett egyet, majd vékony öreges kezével elvette a kérvényt, anélkül, hogy figyelembe vette volna ki adja át. Váratlanul azonban kezében megremegett a test, keskeny, ráncos arcán halvány mosoly mutatkozott. — Hogyan, önt Hadzsipazmovnak hívják? . . . valóságos örömmel kérdezte a titkár. — Igen. Hadzsipazmov! — felelt már bosszúsan a művész. — Végeredményben mi különös van ebben a névben? — Semmit Semmi különös . . . Csak annyi . . . tehát akkor mi névrokonok vagyunk! — Névrokonok? — Igen ... Az én nevem is Hadzsipazmov . . . A művész csak ekkor jött rá, hogy az igazgató kinek a nevére próbált visszaemlékezni. Különös, de ez a kérdés elrémítette. — De várjunk csak, várjunk! — szólt izgatottan, kissé reménykedve. — Lehetséges, hogy ön csak rövid ideje dolgozik ennél a hivatalnál? — A titkár feléje fordult, majd ijedten mondta: — Miért rövid ideje? Már hetedik éve .. . — És az ön főnöke? — Kicsoda? Mlecskov elvtárs? Hát ő is annyi ideje . . . Öt hónappal utánam került ide, én körülbelül Vaszilov-napján, ő pedig György napján. Már hetedik éve. _— Valóban . . . nyelt egyet nagy kínnal a művész. Borzadás fogta el, amikor arra gondolt, hogy barátai Mlecskovot példás vezetőnek hitték. Lehetséges viszont, hogy nemcsak ők tartották annak? Magyar küldöttség utazik a BVT stockholmi ülésszakára Április 5-én kezdődik Stockholmban a Béke-Világtanács rendkívüli ülésszaka, amelynek egyetlen napirendi pontja: a leszerelés kérdése. Az ülésszakon a magyar békeharcosokat öttagú küldöttség képviseli. A küldöttség vezetője Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, a Béke-Világtanács tagja, az Országos Béketanács elnöke, tagjai: Lukács György Kossuthdíjas akadémikus, Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagjai, Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titkára és Ratkó Anna, az Országos Béketanács alelnöke. Olaszország a községi választások előtt , ,, (Leipzig] tudósítónktól.) »Bcelba gazemberségének egyik következménye eltűnt.« Így jelentette be az Unita — az Olasz Kommunista Párt központi lapja — a választási törvény módosítását. Miről is van szó? A választási törvény módosításával együtt megváltoztatták Scelba volt miniszterelnöknek azt az intézkedését is, amelynek következtében mintegy kétmillió olasz állampolgárt fosztottak volna meg választójogától. Kiket érintett a választójognak Scelba-féle megnyirbálása? Mindenki, aki »büntetett előéletű« volt, bármilyen csekélységért is ítélték el a múltban, elvesztette volna választójogát. Minden szegényparaszt, vagy munkás, aki a földbirtokos erdejéből aprófát nyesett, aki »orvul« fogott vaddal, vagy hallal csak egyszer akarta javítani vasárnapi ebédjét; mindenki, akit közlekedési kihágásért valamikor elítéltek— elvesztette volna a választójogát. Mint a statisztikák mutatják — a választójogukat elvesztők 99 százaléka a legszegényebb rétegekhez tartozott. Ezeknek az embereknek legnagyobb részét a pénzbírság, vagy a börtönbüntetés letöltése után mind személyileg, mind jogilag rehabilitálták. A választójog elvesztése igen sok esetben a »sötétmúltú előélet« külső jelévé és sok rosszindulatú rágalmazás okává vált. És mindezek tetejébe elvesztették volna választójogukat mindazok az antifasiszták, akiket a fasiszta bíróságok ítéltek el a múltban. . . Ezzel a mesterkedéssel Scelba elsősorban a baloldali pártokat akarta sújtani, hiszen azok választóit érintette volna elsősorban ez a törvény. Sokszázezer olyan baloldali választót töröltek a választójegyzékből, akiket soha el nem ítéltek. A Scelba-féle törvény olyan össze-visszaságot okozott, hogy senki sem ismerte ki magát és évek kellettek volna ahhoz, hogy minden esetben a bírósági iratok alapján fényt derítsenek az egyéni választójog állapotára. A munkásosztály vezetése alatt megmozdult az egész ország. Tömeggyűlések és tiltakozó petícióik tömegén követelték az olasz polgárok választójoguk felülvizsgálását. Megmozdultak a városi elöljáróságok is. A tömegek nyomására az egész Scelba-törvényt hatálytalanította az olasz képviselőház. A volt miniszterelnök bukása után végre megbukott egyik leggazemberibb öröksége is. Ugyanakkor március 9-én új választótörvény lépett életbe, amely az arányosság alapján osztja el a mandátumokat. E törvény alapján tartják meg május végén a községi választásokat és a következő évben a parlamenti választásokat. A választási kampány már megindult, s bizonyos változások máris észlelhetők. Az eddig szokásos jelszavak a »kommunista veszedelem« ellen mindinkább eltűnnek. A burzsoázia pártjai is egyre jobban érzik annak szükségességét, hogy a szociális reformok programját állítsák előtérbe, így például földreformot ígérnek Dél- Olaszországban. Ezeknek az ígéreteknek az értékét mutatja, hogy legutóbb is Comisóban, Venosában és Barlettában rendőrsortűz dördült azon parasztok ellen, akik akcióba léptek a földreform megvalósításáért. A szociális reformokat, főleg a földreformot nemigen lehet tovább halogatni. A jelenlegi Segni-kormány ezt a kérdést nem oldotta meg és nem is tudja megoldani, ha nem támaszkodik a munkásosztály pártjaira. Egyéb belpolitikai kérdések megoldásában, a demokratikus jogok védelmében és következetes megvalósításában is csak úgy érhető el eredmény, ha a reakció és a monarchisták tevékenységével szemben, a kormány erőteljesen támaszkodik a munkáspártokra. Az olasz munkásosztály pártjai, a kommunisták és a baloldali szocialisták hajlandók olyan kormányt támogatni és közre is működni, amelynek tevékenysége egy új olasz kül- és belpolitika kezdetét jelentené. Olaszországban is reális alapja van annak, hogy az ország békés, parlamenti úton eljuthat a szocializmushoz. Az ez év májusában megtartandó községi és a jövő évi parlamenti választások fontos szerepet játszanak e téren. Dr. Nagy Ivor.