Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-01 / 79. szám

A nemzetköz­élet hírei Az Izvesztyija a francia politika új irányzatairól Oguiyev az Izvesztyija hasábjain a francia politika új irányzataival foglalkozik. A cikkíró szerint sok akadály tornyosul azon az úton, amelyen a francia diplomácia vissza akar­­térni az aktív nemzetközi kezde­ményezéshez. Párizsi politikai szemleírók nem titkolják, hogy a francia külpolitikának ezeket az, új kísérleteit nemcsak Washing­ton, hanem azok a francia poli­tikusok is kemény ellenállások­ fogadják, akik a maguk számára szabállyá tették, hogy a nemzeti politikát az »atlanti szolidaritás« iránti passzív engedelmességgel váltsák fel. A francia külpolitika új irány­zatai — mutat rá Ognyev — az ország közvéleményében jóindula­tú visszhangra találnak. Francia­országban egyre több azoknak az embereknek a száma, akik meg­győződtek róla, hogy a »nyugati szolidaritás« árt Franciaország nemzetközi pozíciójának és ezért a francia külpolitikában határo­zott fordulatra van szükség. Az országunk nemzetközi hely­zete miatt aggódó franciákban — folytatja a cikkíró — mind erő­sebb lesz az a meggyőződés, hogy szoros együttműködésre van szük­ség Franciaország és a »békeöve­zethez« tartozó országok között. A francia közvélemény szükséges­nek tartja a Franciaországot a Szovjetunióhoz és a népi demok­ratikus országokhoz fűző kapcso­latok fejlesztését. Franciaországban nagy érdeklő­déssel tekintenek Guy Mollet kor­mányfő és Pineau külügyminisz­ter májusi moszkvai utazása­ elé. Úgy vélik, hogyha mindkét fél ré­széről megvan a jóakarat, ez az utazás Franciaország és a Szov­jetunió gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak fej­lesztése szempontjából pozitív eredményeket hozhat, továbbá elő­mozdíthatja a legfontosabb nem­zetközi kérdésekben a két ország álláspontjának közelítését. A mai idők leglényegesebb kér­déseiben önálló szerep betöltése a nemzetközi feszültség enyhítésé­nek előmozdítása, az országok kö­zötti kapcsolatok fejlesztése, sze­mélyes kapcsolatok kiépítése a legégetőbb problémák megvitatá­sa céljából — így értelmezi a francia közvélemény többsége Franciaország külpolitikai felada­tait. Lemondott a kambodzsai kormány A Reuter Phnom-Penhi jelenté­se szerint, a kambodzsai király március 30-án elfogadta Norodom Szihanuk herceg kormányának le­mondását. Az új kormány meg­alakulásáig Kim­ Tit látja el a miniszterelnöki tisztséget. Kim Tit nemrég a kambodzsai kormány­küldöttség tagjaként a Kínai Nép­­köztársaságban járt. Mint a tudósító rámutat, Noro­dom Szihanuk március 29-én éle­sen elítélte az amerikai sajtó és az amerikai rádió Kambodzsával foglalkozó megnyilvánulásait. Ki­jelentette, hogy az amerikai saj­tó sértő kirohanásokat intéz elle­ne, mert Pek­ingbe látogatott. No­rodom Szihanuk azt mondotta, azért mond le, hogy tiltakozzék az amerikai sajtó ilyen eljárása el­len. Rádióüzenetváltás London és Moszkva között A moszkvai rádió március 30-án jelentette, hogy Lowell Ackroyd, London főpolgármestere és N. I. Bogorovnyikov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, rádiótelefon-beszélgetést folytatott egymással. A beszélge­tés során rámutattak N. A. Bulga­­nyin és N. Sz. Hruscsov közelgő angliai utazásának jelentőségére. — Itt Londonban nagyon elége­dettek vagyunk azzal — mondotta Ackroyd —, hogy a következő hó­napban N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov eljön hozzánk, tárgyal r mniszterelnökünkkel és a minisz­terekkel. Mindannyian reméljük, hogy az angol és szovjet vezetők tárgyalásai jobb megértést ered­ményeznek sok olyan kérdésben, amely most nyugtalanítja az or­­szágot. N. I. Bobrovnyikov kijelentette: minden alap megvan annak fel­­tételezésére, hogy erősödni fog­nak a Szovjetunió és Anglia fce- Árleszállítás Csehszlovákiában A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága és a csehszlovák kormány elhatározta több mint 22 000 árufajta kiske­reskedelmi árának leszállítását 1956 április elsejével. Ez az ál­talános árleszállítás évi kétmil­liárd százmillió korona megtaka­rítást jelent a fogyasztóknak. Ez az általános árleszállítás­­ 1953 óta már az ötödik k­reskedelmi, tudományos, kulturá­lis­ és sportkapcsolatai. Ackroyd főpolgármester meg­jegyezte, hogy a londoniak türel­metlenül várják az idén a nagy­színház balettegyüttesének Lon­donba érkezését. A főpolgármes­ter kijelentette, hogy kívánatos lenne a két ország közötti idegen­­forgalom triszélesítése. Az izlandi parlament határozata a N­ATO-csapatok kivonásáról Az izlandi parlament március 26-án szótöbbséggel elfogadta azt a határozati javaslatot, amelyet a haladópárti és a szociáldemokra­­t parlamenti csoportok terjesz­tettek be. A javaslat követeli az 1951-ben megkötött izlandi-ame­­rkai »védelmi egyezmény« felül­vizsgálását és az Északatlanti Szövetség (NATO) csapatainak ki­vonását az országból. SPORTHÍREK­ ­ FIFA-TORNA NEGYEDIK NAPJA .Ausztria — Jugoszlávia 1:0 (1:0.) Románia — Lengyelország 1:­ 0:0.) Csehszlovákia — Német Demok­ratikus Köztársaság 1:1 (1:0.) ★ Az osztrák és magyar csapa­tok húsvéti tornájának első napja Ausztria — Bp. Kinizsi 2:1 (2:0) Bp. Honvéd — Rapid 4:0 (2:0.) Vállalati második ötéves tervjavaslatok kidolgozása üzemekben A második ötéves terv gondos kidolgozása szükségessé teszi, a dolgozók tevékeny közreműködé­sét a tervezőmunkában. A minisz­tertanács ezért vállalati ötéves tervjavaslatok kidolgozását ren­delte el. A határozat értelmében május 15-ig 22 vállalat készíti el második ötéves tervjavaslatát ön­tevékenyen. A minisztertanács határozata szerint a terv kidolgozását a vál­lalatok igazgatói irányítják, akik a pártszervezetekre és a szakszer­vezetekre támaszkodva, tervező­brigádok és szakcsoportok alakí­tásával minél több dolgozót von­nak be a tervezőmunkába. A ki­dolgozott javaslatokat üzemi gyű­léseken tárgyalják meg. Miután Alekszander Nikolov művész magánügyben hosszú ideig eredménytelenül rótta az irodákat, barátai azt tanácsolták, hogy egy befolyásos hivatal igazgatójához forduljon. — Ő megértő ember! — ajánlot­ták barátai. — Nagyon jó az embe­rekhez való viszonya, kérelmeiket gyakran szívügyének tekinti, nem szereti a halasztgatásokat. A művé­szet embereit pedig különösen ked­veli, sokat közülük név szerint is­mer, szívességet tesz nekik . . . Röviden szólva — példás vezető." Reményteljesen e váratlan és ked­vező lehetőség hatására, a művész ünnepén­yesebben öltözött fel, és nemsokára megjelent a hivatal iro­dájában. Az igazgató azonnal fogadta. Ma­gas, középkorú férfi volt, kicsit ko­paszodó, keskeny, élénk szemekkel és gyors energikus kézmozdulatai, melyek azt a hatást tették, mintha egy helyben soha sem­ tudnának ma­radni. _Mlecskov vagyok! — mutatko­zott be az igazgató, s amikor meg­tudta, hogy kivel van dolga vidá­man bólingatott. — Hallottam, hallottam . . . Né­hány képet láttam is. „Találkozás a mezőn” — nem az ön képe? — Az enyém! — intett élénken a művész. Az igazgató vidáman az asztalra csapott: Hej, nagyon szép! Tetszett ne­kem ... Az a mezítlábas kislány copfjaival. .. és a soffőr, aki korsók után nyúl . . . Lírikus szívre ható! Örvendek, hogy sikerült önnel meg is ismerkednem. Tulajdonképpen mi vezette önt hozzám? A művész zsebébe nyúlt és átadta a kész kérvényt. Az igazgató átvet­te, majd hátradőlt kényelmes karos­székén és figyelmesen kezdte elol­vasni. — Várjon csak, várjon — szólt hirtelen és a művészre tekintett —, ön nem Nikolov, Alekszander Niko­­lov? Miért írja itt, hogy Hadzsipaz­­mov? — Hadzsipazmov a vezetékne­vem — magyarázta a művész. — Képemet azonban kezdettől fogva apai néven írom alá. Niko­lov . . . — Tehát Hadzsipazmov . . . gon­dolkozott el egy pillanatra az igaz­gató. Hadzsipazmov, csodálatos! Ezt a vezetéknevet valahonnan ismerem. Valahol már hallottam ... — Ritka vezetéknév . . . szólt a művész csak azért, hogy valamit mondjon .Mlecskov felélénkült. — Igen, igen ritkán fordul elő... De én már ezt hallottam valahol... Az ördög vigye el, ismerős ez ne­kem, de honnan? Honnan? Hadzsi­pazmov? Nem, nem csalódom, való­ban találkoztam már ezzel a veze­téknévvel. Találkoztam már vele . .. Hadzsipazmov? Ejh, nem emlék­szem, kezdek már öregedni! — Majd végig olvasta a művész kérvényét, egy-két percig hallgatott, ujjaival az asztalon kopogtatott, vé­gül határozottan szólt: — Az eredményért holnap reggel jöjjön el! Készen lesz. — Holnap reggel? — Nikolov örö­mét nem tudta palástolni. — Olyan gyorsan? Egy hónap óta egyik igazgatótól a másikig küldözgettek és semmit sem végeztem, és én egy nap alatt­ , Mlecskov bánatosan és ironikusan elmosolyodott. — Mit lehet tenni? Még mindig vannak lelketlen tisztviselők, akik a kérelmező mögött nem az embert látják . . . Általában maguk körül nem veszik észre az embert . . . Pe­dig az ember — az a legfontosabb! Az ön problémája nem is nehéz megoldású. Délután el is dönt­jük .. . Csak arra kérem, hogy kér­vényét adja át a titkáromnak ikta­tás végett. A folyosóról balra a má­sodik ajtó . . . A művész elköszönt. Mlecskov az ajtóig kísérte. Búcsúzóul kezet szo­rított vele és ismét elkezdte bólogat­ni a­ fejét. — Tehát Hadzsipazmov, ugye? Érdekes, stól is hallottam ezt ismerős és mégsem jut eszembe! Hadzsipazmov, Hadzsipazmov Valamilyen színész kell, hogy te­gyen . . vagy zenész . . . tudja sokra emlékszem közülük . . . külö­nösen a híresebbekre ... De er­re . . . Hadzsipazmov? „Valóban példás vezető“ — ál­lapította meg a művész, amint Mlecskov irodáját elhagyta és a fo­lyosókon elindult titkárát keresni. Kicsiny, északi fekvésű szobában ta­lált rá, mely úgy látszik valamikor kamra lehetett, vastag poros füze­tek fölé hajolva. A titkár alacsony, szürke kis em­ber volt, színtelen fáradt szemű, őszhajú, beteges kinézésű — az­ok­hoz tartozik, akikről azt mondják, hogy életét észrevétlenül töltötte el. Köheniett egyet, majd vékony öreges kezével elvette a kérvényt, anélkül, hogy figyelembe vette vol­na ki adja át. Váratlanul azonban kezében megremegett a test, keskeny, ráncos arcán halvány mosoly mu­tatkozott. — Hogyan, önt Hadzsipazmov­­nak hívják? . . . valóságos örömmel kérdezte a titkár. — Igen. Hadzsipazmov! — felelt már bosszúsan a művész. — Vég­eredményben mi különös van ebben a névben? — Semmit Semmi különös . . . Csak annyi . . . tehát akkor mi név­rokonok vagyunk! — Névrokonok? — Igen ... Az én nevem is Had­zsipazmov . . . A művész csak ekkor jött rá, hogy az igazgató kinek a nevére pr­óbált visszaemlékezni. Különös, de ez a kérdés elrémítette. — De várjunk csak, várjunk! — szólt izgatottan, kissé reménykedve. — Lehetséges, hogy ön csak rö­vid ideje dolgozik ennél a hivatal­nál? — A titkár feléje fordult, majd ijedten mondta: — Miért rövid ideje? Már hetedik éve .. . — És az ön főnöke? — Kicsoda? Mlecskov elvtárs? Hát ő is annyi ideje . . . Öt hónap­pal utánam került ide, én körülbe­lül Vaszilov-napján, ő pedig György napján. Már hetedik éve. _— Valóban . . . nyelt egyet nagy kínnal a művész. Borzadás fogta el, amikor arra gondolt, hogy barátai Mlecskovot példás vezetőnek hitték. Lehetséges viszont, hogy nemcsak ők tartották annak? Magyar küldöttség utazik a BVT stockholmi ülésszakára Április 5-én kezdődik Stock­holmban a Béke-Világtanács rendkívüli ülésszaka, amelynek egyetlen napirendi pontja: a le­szerelés kérdése. Az ülésszakon a magyar béke­­harcosokat öttagú küldöttség kép­viseli. A küldöttség vezetője An­dics Erzsébet Kossuth-dí­jas akadé­mikus, a Béke-Világtanács tagja, az Országos Béketanács elnöke, tagjai: Lukács György Kossuth­­díjas akadémikus, Péter János re­formátus püspök, a Béke-Világ­tanács tagjai, Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titkára és Ratkó Anna, az Országos Béketa­­nács alelnöke. Olaszország a községi választások előtt , ,, (Leipzig] tudósítónktól.) »Bcelba gazemberségének egyik következménye eltűnt.« Így je­lentette be az Unita — az Olasz Kommunista Párt központi lapja — a választási törvény módosítását. Miről is van szó? A választási törvény módosításával együtt megváltoztatták Scelba volt minisz­terelnöknek azt az intézkedését is, amelynek következtében mint­egy kétmillió olasz állampolgárt fosztottak volna meg választójogá­tól. Kiket érintett a választójognak Scelba-féle megnyirbálása? Mindenki, aki »büntetett előéletű« volt, bármilyen csekélységért is ítélték el a múltban, elvesztette volna választójogát. Minden sze­gényparaszt, vagy munkás, aki a földbirtokos erdejéből aprófát nyesett, aki »orvul« fogott vaddal, vagy hallal csak egyszer akarta javítani vasárnapi ebédjét; mindenki, akit közlekedési kihágásért valamikor elítéltek— elvesztette volna a választójogát. Mint a sta­tisztikák mutatják — a választójogukat elvesztők 99 százaléka a legszegényebb rétegekhez tartozott. Ezeknek az embereknek leg­nagyobb részét a pénzbírság, vagy a börtönbüntetés letöltése után mind személyileg, mind jogilag rehabilitálták. A választójog el­vesztése igen sok esetben a »sötétmúltú előélet« külső jelévé és sok rosszindulatú rágalmazás okává vált. És mindezek tetejébe elvesz­tették volna választójogukat mindazok az antifasiszták, akiket a fasiszta bíróságok ítéltek el a múltban. . . Ezzel a mesterkedéssel Scelba elsősorban a baloldali pártokat akarta sújtani, hiszen azok választóit érintette volna elsősorban ez a törvény. Sokszázezer olyan baloldali választót töröltek a választó­jegyzékből, akiket soha el nem ítéltek. A Scelba-féle törvény olyan össze-visszaságot okozott, hogy senki sem ismerte ki magát és évek kellettek volna ahhoz, hogy minden esetben a bírósági ira­tok alapján fényt derítsenek az egyéni választójog állapotára. A munkásosztály vezetése alatt megmozdult az egész ország. Tömeg­­gyűlések és tiltakozó petícióik tömegén követelték az olasz polgá­rok választójoguk felülvizsgálását. Megmozdultak a városi elöl­járóságok is. A tömegek nyomására az egész Scelba-törvényt­­ ha­tálytalanította az olasz képviselőház. A volt miniszterelnök bu­kása után végre megbukott egyik leggazemberibb öröksége is. Ugyanakkor március 9-én új választótörvény lépett életbe, amely az arányosság alapján osztja el a mandátumokat. E törvény alapján tartják meg május végén a községi választásokat és a kö­vetkező évben a parlamenti választásokat. A választási kampány már megindult, s bizonyos változások máris észlelhetők. Az eddig szokásos jelszavak a »kommunista ve­szedelem« ellen mindinkább eltűnnek. A burzsoázia pártjai is egyre jobban érzik annak szükségességét, hogy a szociális reformok programját állítsák előtérbe, így például földreformot ígérnek Dél- Olaszországban. Ezeknek az ígéreteknek az értékét mutatja, hogy legutóbb is Comisóban, Venosában és Barlettában rendőrsortűz dördült azon parasztok ellen, akik akcióba léptek a földreform megvalósításáért. A szociális reformokat, főleg a földreformot nem­igen lehet tovább halogatni. A jelenlegi Segni-kormány ezt a kér­dést nem oldotta meg és nem is tudja megoldani, ha nem támasz­kodik a munkásosztály pártjaira. Egyéb belpolitikai kérdések meg­oldásában, a demokratikus jogok védelmében és következetes meg­valósításában is csak úgy érhető el eredmény, ha a reakció és a monarchisták tevékenységével szemben, a kormány erőteljesen tá­maszkodik a munkáspártokra. Az olasz munkásosztály pártjai, a kommunisták és a baloldali szocialisták hajlandók olyan kor­mányt támogatni és közre is működni, amelynek tevékenysége egy új olasz kül- és belpolitika kezdetét jelentené. Olaszországban is reális alapja van annak, hogy az ország békés, parlamenti úton el­juthat a szocializmushoz. Az ez év májusában megtartandó köz­ségi és a jövő évi parlamenti választások fontos szerepet játszanak e téren. Dr. Nagy Ivor.

Next