Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-01 / 128. szám

VILÁG PROLETÁRJAI ELTES |i JETEI 1956. június 1, péntek, tkrt . || XII. évfolyam, 128. szám, SS&s JE# Ara: 50 fillér AZ MDP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA H­ogy haszonnal járjon Megyénk ipari üzemeinek ex­porttermelése 1955-ben lényegesen emelkedett 1954-hez viszonyítva, s a második ötéves terv első évé­ben és a továbbiakban ez az arány tovább emelkedik. Hogy a kivitel milyen nagy szerephez ju­tott, azt az is bizonyítja, hogy vannak vállalataink közül olya­nok, amelyek termékeik nagy ré­szét exportra gyártják Természetes, hogy mikor ezek­ben a gyárakban az áruk önkölt­ségének csökkentéséről beszélnek, akkor ezt nagyon fontos külkeres­kedelmi szempontok is vezérlik. Egyáltalán nem lényegtelen, hogy a termelt cikkeknek gazdas­ágos-e a gyártása, haszonnal jár-e, vagy ráfizetéssel. Hazánkban napirend­re került az exportgyártmányok gazdaságosságának kérdése. Az tette szükségessé szorgalmazni, és minden lehetőséget megragadni, csökkenteni az exportgyártmá­­­nyok önköltségét, hogy bizony azok között szép számmal akad­tak olyanok, amelyeket a meglévő költségekkel nem volt túlságosan jövedelmező előállítani, sőt nem­egyszer rá is fizettünk a külföldi piacokon. Nem felelne meg az igazság­nak, ha azt állítanánk: egészen az elején járunk e kérdés meg­óvásának. Sokhelyütt a gyár ve­zetői és dolgozói karöltve, nagy­szerű eredményeket érnek el az exportgyártmányok önköltségének­­sökkén­tesében. Szó sincs róla, hogy a szovjet ex­portra , gyártott személykocsik, vagy akár az egyiptomi meg­rendelésre szállított kocsik ön­költsége már minden szempontból kielégítő, de vitathatatlan, hogy a különböző műszaki intézkedé­sekkel, újításokkal, a törekvéssel a jobb munkaszervezésre, évről­­évre csökken az önköltségünk. Valutáról van szó, és értékes nyersanyagokról, ipari és mező­­gazdasági cikkekről, amelyeket a külföldre szállítottt árukért ka­punk. Mi a legfontosabb tehát, hogy lényegesen előre juthassunk az exportgyártmányok önköltsé­gének csökkentésében? Elsősorban pontosan, határidőre kell teljesíteni az exportterveket. Az első negyedévben a győri ex­portra termelő gyárak jó része be is tartotta ezt az elemi követel­ményt. De voltak olyan vállala­tok, mint a Textiliművek, a Ba­romfifeldolgozó Vállalat, a Győri Növényolajipari Vállalat, amelyek nem teljesítették. Szeretnénk, ha minden vállalatnál egyetértenének azzal is: nem mindegy az sem, hogy milyen ütemben, milyen tervszerűséggel teljesítik a tervet. S itt bizony becsúsztak olyan hi­bák, amelyeket jobb, ha a jövő­ben messziről elkerülnek. Min­denki előtt ismeretes a megyében, hogy a Vagongyár is teljesítette tervét , exporttervét is. De jól tudjuk, hogy ez megfeszített hajrá árán sikerült csupán. A hajrá pe­dig sokat hallott, ismételt igaz­ság: hatalmas többletköltséggel jár, amely természetesen a gyárt­mány, az adott esetben az export­­gyártmány önköltségét növeli. Persze sok kár adódik a koope­ráció gyatraságából, a nyersanyag és félkészáruk, vagy alkatrészek, másutt gyártott berendezések ké­sedelmes beérkezéséből. Részben ez a magyarázata annak is, hogy már a második negyedév elején mutatkozott visszaesés, pangás egyik-másik vagongyári üzem ter­melésében. De csak részben, s ezt nem elég hangsúlyozni. Mert pél­dául súlyos lemaradás származott abból is, hogy egy még nem befe­jezett fémszínelési eljárással na­gyon sok lemez, tönkrement. At­tól függetlenül, hogy az eljárás végül is célravezető, korai alkal­mazása az egyiptomi személyko­csik gyártásában nyolcnapos ké­sést okozott, nem beszélve az el­rontott lemezek okozta 20—26 000 forintos kárról. A Wilhelm Pieck Vagongyárban történnek helyes intézkedések és kezdeményezések az önköltség csökkentésére, s ezeknek kell mindinkább az elő­térbe kerülni, nem külső okokra való hivatkozásnak. Ilyen helyes kezdeményezés — hosszú hónapok munkájának a gyümölcse — az üzemrendszerű gyártás kidolgozá­sa. Ezt a célt szolgálják a dolgo­zók — műszaki vezetők és mun­kások — javaslatai a lesgépesítés fejlesztésére, műszerek, idomsze­rek fokozott használatára, a fel­­szerszámozás fokozására, stb. Az önköltséget nagyon befolyá­solja, hogy egy gyárban mennyi a felejt S mondanunk sem kell: nem valami előnyösen befolyásol­ja az export tehergépkocsik, autó­buszok önköltségét az Öntöde- és Kovácsológyárban öntött autóönt­vények magas selejtaránya. Emiatt nemcsak nagymennyiségű már le­öntött alkatrészt kell újra leönte­ni, de a selejt nagy része úgyne­vezett fehérselejt, s gyakran csak az utolsó műveletnél bukkan elő: ilyenkor az önköltséget terheli a ráfordított munkaidő, gépkapaci­tás, munkabér. S népgazdasági szinten teljesen mindegy, hogy a kárt melyik vállalat önköltségé­nek a terhére írják. A selejt csökkentése, a minő­ség javítása az exportgyártmá­­nyok önköltségcsökkentésének egyik legfontosabb módja. Persze nem úgy, hogy egyesek a Vagon­gyárban tették: a selejtes fémszí­neit lemezeket kivétel nélkül a Füriem Vállalat rovására írták, pedig mint kiderült, volt a fém­­szíelt lemezek közt bőven a­ sa­ját« selejt is. Úgy kell harcolni a selejt ellen, ahogy a Wilhelm Pieck-gyár acélöntödéjében: lé­pésről-lépésre faragták le, felhasz­náltak minden alkalmazható jó módszert, technológiát. Úgy kell harcolni az önköltség csökkenté­séért, mint egyik-másik textilipari vállalatunknál, a Pamutszövő- és Műbőrgyárban, Gyapjúfonó- és Szövőgyárban, ahol vállalásokat tesznek importanyag megtakarí­tásra, és általában az anyagtaka­rékosságra, jobb technológiával, a minőség megjavításával. Utolsónak hagytuk a műszaki fejlesztést. Ez elősegíti, az ütemes tervteljesítést, jobb minőséget ér­hetünk el kevesebb anyagból, ke­vesebb idő alatt, könnyebb mun­kával — íme a technika állandó fejlődésének legfontosabb követ­kezményei. Míg az ötéves terv irányelveit vitatják a dolgozók — ezt egy pil­lanatra se felejtsék el. S ne fe­lejtsék el azután sem, mikor a vita az irányelvek felett már vé­get, ért. Mert vitatkozni erről: ho­gyan termeljünk gazdaságosab­ban, könnyebben többet és jobbat — sosem lehet eleget. És javasol­ni, bevezetni, alkalmazni ezeket a javaslatokat! A fejlődés nem áll meg sehol a világon, az igények nem kisebbek lesznek, hanem folyton nagyobbak exportgyártmá­­nyainkkal szemben. S ezért az exportgyártmányok önköltségének csökkentésére irányuló törekvé­seknek is folytonosaknak, s min­denre kiterjedőknek kell lenni­ök, mert mint láttuk, az önköltség alakulását befolyásolja a terme­lés ütemessége, programszerűsége, a termékek minősége, az anyaggal való takarékos bánásmód és a technika fejlesztésére való állan­dó törekvés. Hegedűs András elvtárs a Minisztertanács elnökének beszéde az R­H Művek munkaügy ülésén (2. oldal.) Épülnek az új lakások Elfogadták a soproni építők versenykihívását a győri Bástya utcai lakásépítkezés dolgozói Május 29-én, kedden a Bástya utcai ötvenlakásos építkezés ebéd­lőjében értekezletre jöttek össze a dolgozók, hogy megbeszéljék a soproni hatvanlakásos építkezés dolgozóinak versenyfelhívását. A dolgozók egyhangúan elfo­gadták a soproniak kihívását és vállalták, hogy a házat határidő előtt öt nappal befejezik. Hogy ez a vállalás teljesíthető legyen, mindjárt megállapodtak a rész­határidőkben is. A válaszfalakkal július 30-án, a belső vakolással szeptember 30-ra lesznek készen. A tető augusztus 20-ra kerül az épületre. A külső vakolást pedig október 30-ra fejezik be. Természetesen a gyorsabb üte­mű munkához szükséges a haladó munkamódszerek és a gépi tech­nika fokozottabb alkalmazása. Ezért a Bástya utcai építők vál­lalták, hogy a falazás 40 százalé­kát gyorsfalazással végzik, a va­kolást pedig 30 százalékban gép­pel. Az adminisztrációs dolgozók, a költségmérés fokozottabb ellen­őrzésére, havonta elkészítik az ön­költség kimutatást. Az egyössze­gű munkautalványozást 60—80 százalékos mértékben vezetik be. Az erősebb brigádok segítik a gyengébbeket. S törekszenek, hogy erősítsék a munkafegyelmet. A soproniak kihívása a szak­mák közt is m­­un­ka­versenyt java­sol. A soproni Puchler kőműves­brigád kihívását most elfogadta a Bástya utcában dolgozó Kiss kő­művesbrigád. A szakmák közötti verseny feltételeit egyébként a Bástya utcában így rögzítették: a teljesítményt a minőség megjaví­tásával és az anyagtakarékosság fokozásával együtt kell fokozni, törekedni kell a munkaidő teljes kihasználására, a munkafegyelem megszilárdítására. Feltétel a gyen­gébb teljesítményű munkástársak patronálása is. Az értekezleten résztvevők igé­nyekkel is felléptek a vállalat központi műszaki vezetőivel szem­ben. Horváth elvtárs kőműves ki­fejtette, hogy a toronydaru nem győzi az anyagellátást. Szükség lenne födémdarura is. Horváti­­ Imre habarcsmerőt kért: a job­bakért mindig veszekednek, mert ezekből kevés van. Zakariás kő­műves is az anyagellátás jobb megszervezését kérte. A győri Kígyó utcai építkezé­sen a jövő hétre várható a sop­roni kihíváshoz való csatlakozás. Itt tegnap már befejezték az A. és B. tömbön a pince falegyen építését, amely jórészt a Baranyai kőművesbrigád munkájának kö­szönhető: gyorsfalazással dolgoz­tak. Zavarja a munkát, hogy a központi habarcstelep felszerelése a mai napig is késik. Rövidesen várható a mosonma­gyaróvári építkezések csatlakozá­sa is. Tito elnök nyilatkozata a TASZSZ tudósítójának Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnö­ke Szovjetunióba való elutazása előtt a TASZSZ belgrádi tudósí­tójának kérésére nyilatkozatot tett. Többek között a következő­ket mondotta: Utazásunkat úgy kell tekinteni, mint a két ország közötti viszony igen gyors rendeződésének és a baráti együttműködés megterem­tésének eredményét. Különösen nagy szerepet töl­töttek be ebben a belgrádi nyi­latkozat és azok a megbeszélé­seik, amelyeket a nyilatkozat alá­írása idején folytattunk szovjet vezetőkkel. Ily módon most meg­állapíthatjuk, hogy e nyilatko­zatnak a mi viszonyunkra vonat­kozó összes tételeit maradéktala­nul teljesítettük. Szeretném kiemelni azt a rend­kívül fontos tényt, hogy a két ország közötti viszony, mint két egyenjogú állam viszonya, töké­letesen világos és szilárd jelleget kapott és hogy ez alatt az egy év alatt majdnem teljesen kiküszö­bölődtek mindazok az elemek, amelyek kétségessé tehetnék vi­szonyunk ilyen jellegét. Ezzel egyszersmind azt is ki akarom domborítani, hogy elvesztették alapjukat azok az egyesek által hangoztatott feltételezések, hogy Jugoszláviát független helyzete elvesztésének veszélye fenyegeti. Többé nincsenek közöttünk nagy és nehezen megoldható problémák. Eredményesen felszá­moltuk a múltban felhalmozó­dott, majd összes negatívumo­kat, kölcsönösen levontuk ebből a következtetéseket és kiépítet­tük az utat a sokoldalú gazdasá­gi, politikai és kulturális együtt­működéshez. Magától értetődő dolog, hogy a külpolitikai együttműködés fej­lesztésének folyamatában azonos nézeteket lehet majd elérni azok­ra a problémákra vonatkozóan is, amelyekben most különböző véleményt vallunk. Ha elemez­zük kormányunknak az utóbbi időben folytatott külpolitikáját , amelynek legfőbb célja a bé­ke megőrzése és a nemzetköz együttműködés, a békés egymás mellett élés megteremtése az ál­lamok között, függetlenül azok belső rendszerétől — úgy hiszem, nem lehet kétségbe vonni, hogy utazásunk célja és óhajunk a szilárdabb együttműködés kiépí­tése Jugoszlávia és a Szovjetunió között. A Szovjetunióba indulva Ju­goszlávia népei nevében forró üd­vözletem küldöm a Szovjetunió népeinek, boldogságot és további sikereket kívánok nekik fejlődés A répamag termesztésének új módszere A Sopronhorpácsi Növényne­mesítő- és Kutatóintézet kutató­­brigádja Bánlaki Sándor vezeté­sével öt év óta kísérletezik a dugványozás nélküli cukor- és ta­karmányrépamag termesztésével. A türelmes kísérletezés ered­ményre vezetett. Az új módszer szerint a répa­magot augusztusban vetik el hat­van centi sortávolságra. A sorok közé lent vetnek, melyet tavasz­­szal kikapálnak. Eddig a len vált be a legjobban. A répa a télre a földben marad. Addig kisujjnyi, vagy hüvelyku­jjnyi vastagságúra növekszik. Tavasszal megkapál­ják. A növény hamarosan mag­szárba megy, s egy héttel előbb beérik, mint a dugványozási répa magja. A múlt évben már kipróbálás­ra került az ily módon nyert mag a Hatvani Cukorgyár célgazdasá­gában, összehasonlították a mag termését a dugványozott mód­szerrel nyert mag termésével. Az összehasonlítás az új módszer ja­vára dőlt el. Hogy az új módszer jó, azt végleg az idei — sokat szidott — kemény tél bizonyította be. Ek­kor dőlt el, hogy a télre földben maradt magrépa kibírja a nagy hideget is. Jelenleg már virágzás előtt van.­­ Az idén az ország területén több, mint 2000 holdon próbálták ki az új módszert. Ahol a kuta­tók előírása szerint végezték a munkát, ott bevált. Az intézet kutatóinak számítása szerint ez­zel a módszerrel 53 százalékkal csökkenthető a cukor- és takar­mányrépa maghozók kézimunka és munkaerő szükséglete. Nincs szükség a magrépa tárolására sem, amivel szintén jelentős meg­takarítás érhető el, hiszen az or­szágban a prizmák hossza együttvéve eléri a készáz kilo­métert. A kutatók az új módszert be­vezetik a tarló- és a cikóriarépa­­rrtag termesztésénél is. Nagycenken már az aratásra készülnek A községben egy-két nap alatt befejezik a répaegyelést. Szor­gos a munka, de késő estéken mégis összejön a termelési és az ál­landó bizottság, s már előre tervez, intézkedik az aratás, a gabona gyors betakarítása érdekében. Tavaly nyolc nap alatt végezték el az aratást, s így a járásban a harmadik helyre kerültek. Az idén az elsők akarnak lenni. A gyors aratásnak a titka — ahogy a terme­lési bizottság tagjai megállapították, s ennek megfelelően intéz­kedtek — az, hogy mire beérnek a kalászosok, minden kapálás el legyen végezve. A dűlőfelelősök tehát szorgalmazzák, ellenőrizzék — s amelyik paraszt nem szégyelli a lemaradást — ösztönözzék a gyors kapálásra. Hangoshíradón, a versenytáblán állandóan népszerűsítik a jól dolgozókat, elmarasztalják az elmaradókat. Az ellenőrzésnek és együttes emberi ráhatásnak meg is van az eredménye. Mikó János v. b. titkár, Sárközi Péterné elnökasszony odaadó jó munkáján túl Szenecei Gyula, Horváth Lajos, Borbély Antal, Győrvári Zsigmond és Varga Lajos dolgozó parasztok azok, akik fáradságot nem ismerve, mindent megtesznek a község jó hír­nevéért, a termelési eredmények szorgalmazásáért, majd pedig a kalászosok gyors betakarításáért.

Next