Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-01 / 128. szám
VILÁG PROLETÁRJAI ELTES |i JETEI 1956. június 1, péntek, tkrt . || XII. évfolyam, 128. szám, SS&s JE# Ara: 50 fillér AZ MDP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Hogy haszonnal járjon Megyénk ipari üzemeinek exporttermelése 1955-ben lényegesen emelkedett 1954-hez viszonyítva, s a második ötéves terv első évében és a továbbiakban ez az arány tovább emelkedik. Hogy a kivitel milyen nagy szerephez jutott, azt az is bizonyítja, hogy vannak vállalataink közül olyanok, amelyek termékeik nagy részét exportra gyártják Természetes, hogy mikor ezekben a gyárakban az áruk önköltségének csökkentéséről beszélnek, akkor ezt nagyon fontos külkereskedelmi szempontok is vezérlik. Egyáltalán nem lényegtelen, hogy a termelt cikkeknek gazdaságos-e a gyártása, haszonnal jár-e, vagy ráfizetéssel. Hazánkban napirendre került az exportgyártmányok gazdaságosságának kérdése. Az tette szükségessé szorgalmazni, és minden lehetőséget megragadni, csökkenteni az exportgyártmányok önköltségét, hogy bizony azok között szép számmal akadtak olyanok, amelyeket a meglévő költségekkel nem volt túlságosan jövedelmező előállítani, sőt nemegyszer rá is fizettünk a külföldi piacokon. Nem felelne meg az igazságnak, ha azt állítanánk: egészen az elején járunk e kérdés megóvásának. Sokhelyütt a gyár vezetői és dolgozói karöltve, nagyszerű eredményeket érnek el az exportgyártmányok önköltségéneksökkéntesében. Szó sincs róla, hogy a szovjet exportra , gyártott személykocsik, vagy akár az egyiptomi megrendelésre szállított kocsik önköltsége már minden szempontból kielégítő, de vitathatatlan, hogy a különböző műszaki intézkedésekkel, újításokkal, a törekvéssel a jobb munkaszervezésre, évrőlévre csökken az önköltségünk. Valutáról van szó, és értékes nyersanyagokról, ipari és mezőgazdasági cikkekről, amelyeket a külföldre szállítottt árukért kapunk. Mi a legfontosabb tehát, hogy lényegesen előre juthassunk az exportgyártmányok önköltségének csökkentésében? Elsősorban pontosan, határidőre kell teljesíteni az exportterveket. Az első negyedévben a győri exportra termelő gyárak jó része be is tartotta ezt az elemi követelményt. De voltak olyan vállalatok, mint a Textiliművek, a Baromfifeldolgozó Vállalat, a Győri Növényolajipari Vállalat, amelyek nem teljesítették. Szeretnénk, ha minden vállalatnál egyetértenének azzal is: nem mindegy az sem, hogy milyen ütemben, milyen tervszerűséggel teljesítik a tervet. S itt bizony becsúsztak olyan hibák, amelyeket jobb, ha a jövőben messziről elkerülnek. Mindenki előtt ismeretes a megyében, hogy a Vagongyár is teljesítette tervét , exporttervét is. De jól tudjuk, hogy ez megfeszített hajrá árán sikerült csupán. A hajrá pedig sokat hallott, ismételt igazság: hatalmas többletköltséggel jár, amely természetesen a gyártmány, az adott esetben az exportgyártmány önköltségét növeli. Persze sok kár adódik a kooperáció gyatraságából, a nyersanyag és félkészáruk, vagy alkatrészek, másutt gyártott berendezések késedelmes beérkezéséből. Részben ez a magyarázata annak is, hogy már a második negyedév elején mutatkozott visszaesés, pangás egyik-másik vagongyári üzem termelésében. De csak részben, s ezt nem elég hangsúlyozni. Mert például súlyos lemaradás származott abból is, hogy egy még nem befejezett fémszínelési eljárással nagyon sok lemez, tönkrement. Attól függetlenül, hogy az eljárás végül is célravezető, korai alkalmazása az egyiptomi személykocsik gyártásában nyolcnapos késést okozott, nem beszélve az elrontott lemezek okozta 20—26 000 forintos kárról. A Wilhelm Pieck Vagongyárban történnek helyes intézkedések és kezdeményezések az önköltség csökkentésére, s ezeknek kell mindinkább az előtérbe kerülni, nem külső okokra való hivatkozásnak. Ilyen helyes kezdeményezés — hosszú hónapok munkájának a gyümölcse — az üzemrendszerű gyártás kidolgozása. Ezt a célt szolgálják a dolgozók — műszaki vezetők és munkások — javaslatai a lesgépesítés fejlesztésére, műszerek, idomszerek fokozott használatára, a felszerszámozás fokozására, stb. Az önköltséget nagyon befolyásolja, hogy egy gyárban mennyi a felejt S mondanunk sem kell: nem valami előnyösen befolyásolja az export tehergépkocsik, autóbuszok önköltségét az Öntöde- és Kovácsológyárban öntött autóöntvények magas selejtaránya. Emiatt nemcsak nagymennyiségű már leöntött alkatrészt kell újra leönteni, de a selejt nagy része úgynevezett fehérselejt, s gyakran csak az utolsó műveletnél bukkan elő: ilyenkor az önköltséget terheli a ráfordított munkaidő, gépkapacitás, munkabér. S népgazdasági szinten teljesen mindegy, hogy a kárt melyik vállalat önköltségének a terhére írják. A selejt csökkentése, a minőség javítása az exportgyártmányok önköltségcsökkentésének egyik legfontosabb módja. Persze nem úgy, hogy egyesek a Vagongyárban tették: a selejtes fémszíneit lemezeket kivétel nélkül a Füriem Vállalat rovására írták, pedig mint kiderült, volt a fémszíelt lemezek közt bőven a saját« selejt is. Úgy kell harcolni a selejt ellen, ahogy a Wilhelm Pieck-gyár acélöntödéjében: lépésről-lépésre faragták le, felhasználtak minden alkalmazható jó módszert, technológiát. Úgy kell harcolni az önköltség csökkentéséért, mint egyik-másik textilipari vállalatunknál, a Pamutszövő- és Műbőrgyárban, Gyapjúfonó- és Szövőgyárban, ahol vállalásokat tesznek importanyag megtakarításra, és általában az anyagtakarékosságra, jobb technológiával, a minőség megjavításával. Utolsónak hagytuk a műszaki fejlesztést. Ez elősegíti, az ütemes tervteljesítést, jobb minőséget érhetünk el kevesebb anyagból, kevesebb idő alatt, könnyebb munkával — íme a technika állandó fejlődésének legfontosabb következményei. Míg az ötéves terv irányelveit vitatják a dolgozók — ezt egy pillanatra se felejtsék el. S ne felejtsék el azután sem, mikor a vita az irányelvek felett már véget, ért. Mert vitatkozni erről: hogyan termeljünk gazdaságosabban, könnyebben többet és jobbat — sosem lehet eleget. És javasolni, bevezetni, alkalmazni ezeket a javaslatokat! A fejlődés nem áll meg sehol a világon, az igények nem kisebbek lesznek, hanem folyton nagyobbak exportgyártmányainkkal szemben. S ezért az exportgyártmányok önköltségének csökkentésére irányuló törekvéseknek is folytonosaknak, s mindenre kiterjedőknek kell lenniök, mert mint láttuk, az önköltség alakulását befolyásolja a termelés ütemessége, programszerűsége, a termékek minősége, az anyaggal való takarékos bánásmód és a technika fejlesztésére való állandó törekvés. Hegedűs András elvtárs a Minisztertanács elnökének beszéde az RH Művek munkaügy ülésén (2. oldal.) Épülnek az új lakások Elfogadták a soproni építők versenykihívását a győri Bástya utcai lakásépítkezés dolgozói Május 29-én, kedden a Bástya utcai ötvenlakásos építkezés ebédlőjében értekezletre jöttek össze a dolgozók, hogy megbeszéljék a soproni hatvanlakásos építkezés dolgozóinak versenyfelhívását. A dolgozók egyhangúan elfogadták a soproniak kihívását és vállalták, hogy a házat határidő előtt öt nappal befejezik. Hogy ez a vállalás teljesíthető legyen, mindjárt megállapodtak a részhatáridőkben is. A válaszfalakkal július 30-án, a belső vakolással szeptember 30-ra lesznek készen. A tető augusztus 20-ra kerül az épületre. A külső vakolást pedig október 30-ra fejezik be. Természetesen a gyorsabb ütemű munkához szükséges a haladó munkamódszerek és a gépi technika fokozottabb alkalmazása. Ezért a Bástya utcai építők vállalták, hogy a falazás 40 százalékát gyorsfalazással végzik, a vakolást pedig 30 százalékban géppel. Az adminisztrációs dolgozók, a költségmérés fokozottabb ellenőrzésére, havonta elkészítik az önköltség kimutatást. Az egyösszegű munkautalványozást 60—80 százalékos mértékben vezetik be. Az erősebb brigádok segítik a gyengébbeket. S törekszenek, hogy erősítsék a munkafegyelmet. A soproniak kihívása a szakmák közt is munkaversenyt javasol. A soproni Puchler kőművesbrigád kihívását most elfogadta a Bástya utcában dolgozó Kiss kőművesbrigád. A szakmák közötti verseny feltételeit egyébként a Bástya utcában így rögzítették: a teljesítményt a minőség megjavításával és az anyagtakarékosság fokozásával együtt kell fokozni, törekedni kell a munkaidő teljes kihasználására, a munkafegyelem megszilárdítására. Feltétel a gyengébb teljesítményű munkástársak patronálása is. Az értekezleten résztvevők igényekkel is felléptek a vállalat központi műszaki vezetőivel szemben. Horváth elvtárs kőműves kifejtette, hogy a toronydaru nem győzi az anyagellátást. Szükség lenne födémdarura is. Horváti Imre habarcsmerőt kért: a jobbakért mindig veszekednek, mert ezekből kevés van. Zakariás kőműves is az anyagellátás jobb megszervezését kérte. A győri Kígyó utcai építkezésen a jövő hétre várható a soproni kihíváshoz való csatlakozás. Itt tegnap már befejezték az A. és B. tömbön a pince falegyen építését, amely jórészt a Baranyai kőművesbrigád munkájának köszönhető: gyorsfalazással dolgoztak. Zavarja a munkát, hogy a központi habarcstelep felszerelése a mai napig is késik. Rövidesen várható a mosonmagyaróvári építkezések csatlakozása is. Tito elnök nyilatkozata a TASZSZ tudósítójának Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke Szovjetunióba való elutazása előtt a TASZSZ belgrádi tudósítójának kérésére nyilatkozatot tett. Többek között a következőket mondotta: Utazásunkat úgy kell tekinteni, mint a két ország közötti viszony igen gyors rendeződésének és a baráti együttműködés megteremtésének eredményét. Különösen nagy szerepet töltöttek be ebben a belgrádi nyilatkozat és azok a megbeszéléseik, amelyeket a nyilatkozat aláírása idején folytattunk szovjet vezetőkkel. Ily módon most megállapíthatjuk, hogy e nyilatkozatnak a mi viszonyunkra vonatkozó összes tételeit maradéktalanul teljesítettük. Szeretném kiemelni azt a rendkívül fontos tényt, hogy a két ország közötti viszony, mint két egyenjogú állam viszonya, tökéletesen világos és szilárd jelleget kapott és hogy ez alatt az egy év alatt majdnem teljesen kiküszöbölődtek mindazok az elemek, amelyek kétségessé tehetnék viszonyunk ilyen jellegét. Ezzel egyszersmind azt is ki akarom domborítani, hogy elvesztették alapjukat azok az egyesek által hangoztatott feltételezések, hogy Jugoszláviát független helyzete elvesztésének veszélye fenyegeti. Többé nincsenek közöttünk nagy és nehezen megoldható problémák. Eredményesen felszámoltuk a múltban felhalmozódott, majd összes negatívumokat, kölcsönösen levontuk ebből a következtetéseket és kiépítettük az utat a sokoldalú gazdasági, politikai és kulturális együttműködéshez. Magától értetődő dolog, hogy a külpolitikai együttműködés fejlesztésének folyamatában azonos nézeteket lehet majd elérni azokra a problémákra vonatkozóan is, amelyekben most különböző véleményt vallunk. Ha elemezzük kormányunknak az utóbbi időben folytatott külpolitikáját , amelynek legfőbb célja a béke megőrzése és a nemzetköz együttműködés, a békés egymás mellett élés megteremtése az államok között, függetlenül azok belső rendszerétől — úgy hiszem, nem lehet kétségbe vonni, hogy utazásunk célja és óhajunk a szilárdabb együttműködés kiépítése Jugoszlávia és a Szovjetunió között. A Szovjetunióba indulva Jugoszlávia népei nevében forró üdvözletem küldöm a Szovjetunió népeinek, boldogságot és további sikereket kívánok nekik fejlődés A répamag termesztésének új módszere A Sopronhorpácsi Növénynemesítő- és Kutatóintézet kutatóbrigádja Bánlaki Sándor vezetésével öt év óta kísérletezik a dugványozás nélküli cukor- és takarmányrépamag termesztésével. A türelmes kísérletezés eredményre vezetett. Az új módszer szerint a répamagot augusztusban vetik el hatvan centi sortávolságra. A sorok közé lent vetnek, melyet tavaszszal kikapálnak. Eddig a len vált be a legjobban. A répa a télre a földben marad. Addig kisujjnyi, vagy hüvelykujjnyi vastagságúra növekszik. Tavasszal megkapálják. A növény hamarosan magszárba megy, s egy héttel előbb beérik, mint a dugványozási répa magja. A múlt évben már kipróbálásra került az ily módon nyert mag a Hatvani Cukorgyár célgazdaságában, összehasonlították a mag termését a dugványozott módszerrel nyert mag termésével. Az összehasonlítás az új módszer javára dőlt el. Hogy az új módszer jó, azt végleg az idei — sokat szidott — kemény tél bizonyította be. Ekkor dőlt el, hogy a télre földben maradt magrépa kibírja a nagy hideget is. Jelenleg már virágzás előtt van. Az idén az ország területén több, mint 2000 holdon próbálták ki az új módszert. Ahol a kutatók előírása szerint végezték a munkát, ott bevált. Az intézet kutatóinak számítása szerint ezzel a módszerrel 53 százalékkal csökkenthető a cukor- és takarmányrépa maghozók kézimunka és munkaerő szükséglete. Nincs szükség a magrépa tárolására sem, amivel szintén jelentős megtakarítás érhető el, hiszen az országban a prizmák hossza együttvéve eléri a készáz kilométert. A kutatók az új módszert bevezetik a tarló- és a cikóriaréparrtag termesztésénél is. Nagycenken már az aratásra készülnek A községben egy-két nap alatt befejezik a répaegyelést. Szorgos a munka, de késő estéken mégis összejön a termelési és az állandó bizottság, s már előre tervez, intézkedik az aratás, a gabona gyors betakarítása érdekében. Tavaly nyolc nap alatt végezték el az aratást, s így a járásban a harmadik helyre kerültek. Az idén az elsők akarnak lenni. A gyors aratásnak a titka — ahogy a termelési bizottság tagjai megállapították, s ennek megfelelően intézkedtek — az, hogy mire beérnek a kalászosok, minden kapálás el legyen végezve. A dűlőfelelősök tehát szorgalmazzák, ellenőrizzék — s amelyik paraszt nem szégyelli a lemaradást — ösztönözzék a gyors kapálásra. Hangoshíradón, a versenytáblán állandóan népszerűsítik a jól dolgozókat, elmarasztalják az elmaradókat. Az ellenőrzésnek és együttes emberi ráhatásnak meg is van az eredménye. Mikó János v. b. titkár, Sárközi Péterné elnökasszony odaadó jó munkáján túl Szenecei Gyula, Horváth Lajos, Borbély Antal, Győrvári Zsigmond és Varga Lajos dolgozó parasztok azok, akik fáradságot nem ismerve, mindent megtesznek a község jó hírnevéért, a termelési eredmények szorgalmazásáért, majd pedig a kalászosok gyors betakarításáért.