Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

Josef Cyrankiewicz beszéde a lengyel rádióban Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke pénteken a következő beszédet mondta a lengyel rádió­ban: — Poznan polgárai, lakói, mun­kások, értelmiségiek, fiatalok! — Mély fájdalommal fordulok önökhöz, szorgalmáról, hazafisá­gáról és rendszeretetéről ismert gyönyörű városunk bűnös provo­káció és olyan véres események színtere lett, amelyek lelke mé­lyéig megrendítették Poznan min­den becsületes lakóját, minden engyelt és amelyeket határozot­tan és keményen elítél egész tár­sadalmunk.­­ Őszintén beszélünk önök előtt és nem szükséges takargatni, hogy a bűnös provokátorok azokat az elvitathatatlanul meglévő fo­gyatékosságokat és azt az elége­­detlenséget használták ki, ame­lyeket gazdasági nehézségek és különböző, olykor igen érezhető hibák okoztak néhány gyárban. Ami ezeket az egész sor poznani gyárban felfedezett hiányosságo­kat érinti — ezek okai jelentős mértékben hibák voltak, valamint a kötelező törvények helytelen al­­kalmazása — teljesen érthető, hogy ezeket a hibákat haladéktl­­anul ki kell és ki fogjuk javítani, annál is inkább, mert a kormány is a párt már néhány nappal ez­előtt határozatot hozott e hibák kijavításáról, amikor a kormány képviselői fogadták a munkáskül­­döttségeket és pozitív megoldást ígért igazságos követeléseik kér­­dése.­­ Ez nem akadályozta meg a provokátorokat abban, hogy csü­­örtökön tüntetést­­ szervezzenek, amelyre már régóta készülődtek az odaérkezett szervezők segítsé­gével.­­ Poznanra összpontosul az im­­perialista központok figyelme, mi­­vel az volt a céljuk, hogy Poznan­bán, a nemzetközi vásárok városá­ban, éppen az itt folyó vásár ide­án, idézzenek elő rendzavaráso­dat. Nincs olyan naiv ember, aki ne látta volna ezt. Az ilyen dol­gokban nincsenek véletlenek, így próbálta az ellenség kihasználni a moznani munkások és alkalmazói­nk egy részének elégedetlenségét, melyet a város dolgozóinak és különösen a munkásoknak nehéz ayagi körülményei váltottak ki. Ismeretes, hogy ezek a körül­­mények nem olyanok, mint ami­yeneknek mi látni szeretnénk.­­ A párt központi bizottsága és a kormány munkatervet dolgozott ki, amely lehetővé teszi a dolgo­­ók életszínvonalának fokozatos melését. Mindenekelőtt a dolgo­­­knak azokat a­ csoportjait veszik­ekintetbe, akiknek munkabére különösen alacsony. Nem akarunk tt semmit ígérni, mivel az ígér­­geteseknek nincs értelme és egye­lős ígéretekkel nem tudjuk emel­ni az életszínvonalat, de meg akar­­uk valósítani ezt erőnkhöz és­zokhoz az anyagi eszközökhöz nérten, amelyeket az egész nép k­ülönösen a munkások és parasz­­ok hoznak létre munkájukkal. E­eladat megoldására akarjuk össz­­pontosítani erőfeszítéseinket. De­rre törekedtek-e a provokátorok? Ők természetesen más célt tűztek maguk elé. Míg a munkások való­san követeléseiket akarják elő­erjeszteni, amihez minden joguk megvan, addig a provokátorok és­z imperialista ügynökök ponto­­an az ellenkezőjére gondoltak. M­eg akarják akadályozni a mun­kások e követeléseinek teljesítő­ét — ez pedig nem sikerül nekik - anarchiát akarnak előidézni, mely megakadályozná életünk demokratizálásának fejlődő folya­­matát is. Az imperialista ügynö­kök ettől félnek a legjobban. És ezért nem meglepő, hogy a provo­kátorok e tervei összeomlottak, mint a munkásosztály túlnyomó öbbsége felismerte ezeket. A munkásosztály többsége elha­­árolta magát tőlük és nem vett észt a további tüntetésben, a­egyverrel támadó és középülete­ket megrohamozó ügynökök és provokátorok gyalázatos kiroha­­násaiban. Itt már nem a munká­sok gyakran helyes kritikájáról, sem igazságos, v vagy kevésbé igaz­­ságos, a mi körülményeink között ahetséges, vagy még nem lehetsé­ges követelésekről volt szó, ha­­nem a provokátorok által előké­szített és a népi hatalom elleni fegyveres megmozdulásról, állami épületek, a rendőrség és a bizton­sági szervek tagjai ellen intézett támadásokról. A munkások egész­ben véve, kevesek kivételével, tá­mogatták népi hatalmukat. Ekkor a város néhány pontján, egyes épületek tetőzetén a provokátorok gépfegyvereket állítottak fel, tü­zet nyitottak, mind a rendet őrző személyekre, mind a város békés lakosságára, ennek következtében emberáldozatok voltak. Ennek ugyanannyi köze volt a munkásokhoz, mint amennyi kö­zük van a munkásokhoz az impe­rialista ügynököknek, akik szeret­nék egész országunkat a szaka­dékba taszítani, majd megismé­telni azt a tragédiát, amelyet Poz­nan hős lakossága a hitleri ura­lom idején élt át. — Ebből természetesen nem lesz semmi, mivel a mai Lengyel­­ország nem az akkori, nem olya­nok a nemzetközi erőviszonyok. A béke és haladás erői mindenkit egyre inkább a békés egymás mellett élés irányába térítenek. Ez dühbe gurítja a háborús provoká­torokat. A provokáció sötét erőit azonban ezek a körülmények nem gátolták meg abban, hogy alávaló akciókkal megpróbálják — egyéb­ként eredménytelenül visszafordí­tani a történelem menetét. — Ki kell emelni a rendőrség, a csapatok és a biztonsági szolgá­lat tagjainak magasrendű felelős­ségérzettől és állampolgári köte­lességtudattól áthatott magatar­tását, amíg nem nyitottak tüzet rájuk a támadók, akiket felbátorí­tott a hatalmi szervek nyugodt­sága.­­ A hatóságok a polgárok éle­tének és vagyonának megvédése és a rend helyreállítása céljából kénytelenek voltak szigorú intéz­kedésekhez folyamodni. A táma­dók többségét, egy részét fegyver­rel a kezében, elfogták. Ellenük bírósági eljárás indult.­­ Mély fájdalommal és szomo­rúsággal tölt el az, hogy az ese­mények során elestek hős kato­nák, rendőrök és a biztonsági szol­gálat tagjai, akik őrhelyüket véd­ték, valamint poznani munkások, akik a rendőrséggel és a csapa­tokkal együtt visszavágtak a pro­vokátoroknak. Fájdalommal és szomorúsággal tölt el bennünket azoknak az ártat­­lan polgári személyeknek a halála is, akik véletlenül az események színhelyén tartózkodtak. A Poznan­ban kiömlött vér az ellenségnek, a Lengyelországgal szemben ellensé­ges imperialista központoknak és a reakciós földalatti mozgalomnak a bűne, amelyek közvetlenül vétkesek az eseményekben. A poznani véres események azonban nem tartják fel és nem gyengítik a pártnak és a kormánynak azokat az­ erőfeszíté­seit amelyek életünk demokratizá­lására, feladataink jobb végrehajtá­sára, a gazdasági élet és a nemzeti kultúra fejlesztésére irányulnak, azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a dolgozók életkörülményeinek mi­­n­él gyorsabb megjavításáról való odaadó gondoskodás diktál. Ilyen körülmények között a párt és a népi hatalom az egész társadalom teljes támogatására, Poznan munkásainak és dolgozó értelmiségének teljes tá­mogatására számít. Bízunk abban hogy minden poznani dolgozó becsü­lettel teljesíti kötelességét. Minden provokátor, vagy őrült, aki kezet mer emelni a népi hatalomra, ne ké­­telkedjék abban, hogy a népi hata­lom lefogja kezét a munkásosztály érdekében, a dolgozó parasztság és az értelmiség érdekében, a lakosság életszínvonalának emeléséért folyó harc, életünk további demokratizá­lása, hazánk érdekében. De mindig köszönettel fogjuk üdvözölni fogya­tékosságaink, hibáink és hiányossá­gaink egészséges, hazafias bírálatá­nak minden megnyilvánulását. — Együtt fogunk harcolni életünk további demokratizálásáért. A de­mokratizálódás természetesen együtt jár azzal, hogy növekszik az ál­lamért érzett felelősség tudata a leg­szélesebb tömegek között és minden egyes állampolgár részéről külön­­külön. — Poznan polgárai! Ebben a sú­lyos és szomorú pillanatban, ame­lyet együtt élünk át, felhívom önö­ket a párt és a kormány nevében, a népi hatalom nevében, hogy nyújt­sanak teljes támogatást a népi ha­talomnak abban a törekvésünkben, hogy leküzdhessük a már ma le­küzdhető fogyatékosságokat és segít­senek bennünket azoknak a fogyaté­kosságoknak megszüntetésében, amelyeket holnap fogunk közös erő­feszítésekkel leküzdeni, abban, a tö­rekvésünkben, hogy­­ megjavítsuk gazdaságunkat, megjavítsuk a szé­les tömegek életkörülményeit.­­ Dolgozzunk együtt,­­gondoljuk meg nyugodtan, mit kell tenni, hogy teljesen helyreálljon Poznan jó hírneve és az a tisztelet, amely Poz­­nan lakosait szerte Lengyelország­ban övezi és hogy a jövőben Poz­nan lakosainak serény gazdasági munkája és hazafisága még nagyobb mértékben segítse elő hazánk felvi­rágzását. Az MDP Központi Vezetőségének üdvözlete a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának,­­ Drága El­vtársak! A Magyar Dolgozók Pártja és egész dolgozó népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket küldjük tártas testvérpártunk megalakulása 35. évfordulója alkalmából. Pártjuk több évtizedes tevékenysége szüntelen harc története Kim népeinek a gyarmati elnyomás alóli felszabadításért, a nemzeti függet­lenségért, a kínai forradalom győzelméért. Dolgozó népünk mély együttérzéssel és őszinte rokonszenvvel kísérte és kíséri a nagy kínai nép hősies küzdelmét, amelyet a Kínai Kommu­nista Párt vezetésével a marxizmus-leninizmus szellemében hazája felvi­rágoztatásáért, szebb és boldogabb jövőjéért, az ázsiai és a világbéke megőrzéséért, a szocializmus ügyének végső győzelméért folytat. Ehhez a harchoz kívánunk az elvtársaknak további kiemelkedő si­kereket. Forró kommunista üdvözlettel: a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, Peking. Megérkezett a Német Demokratikus Köztársaság új magyarországi nagykövete Rudolf Helmer, a Német De­mokratikus Köztársaság új ma­gyarországi nagykövete június 30- án Budapestre érkezett. A nagy­követet Csatorday Károly, a Kül­ügyminisztérium protokollosz­­tályának ideiglenes vezetője, va­lamint Kurt Kluge ideiglenes ügy­vivő vezetésével a nagykövetség tagjai fogadták. Megjelent a nagykövet fogadtatásán a Buda­pestre akkreditált külképviseletek több vezetője és tagja is. Házkutatás a France Observateur szerkesztőségéb­en Amint a Monde jelentette, a párizsi rendőrség pénteken reggel házkutatást­­ rendezett a France Observateur című hetilap szer­kesztőségében. A házkutatást a párizsi katonai törvényszék vizs­gálóbírójának utasítására hajtot­ták végre, a »hadsereg dem­ora­­lizálásával« kapcsolatos vád alap­ján. Mint ismeretes, ez a lap rend­szeresen közöl cikkeket az algé­riai helyzetről és síkraszáll az al­gériai háború beszüntetése mel­lett. Ismerjük meg a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot Jugoszlávia a Balkán-félsziget legnagyobb országa, területe 257 ezer négyzetkilométer. Lakossága több mint 17 és félmillió, legna­gyobbrészt szerbek, horvátok, ma­cedónok, crnagoraiak. A népi Ju­goszlávia a fasiszta megszállók elleni nemzeti felszabadító harc eredményeként alakult ki a régi, királyi Jugoszlávia romjain. A jugoszláv dolgozók a JKP (1952. óta Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége) vezetésével megszerez­ték a hatalmat és sorozatos forra­dalmi átalakulásokat hajtottak végre. Államosították az iparvál­lalatokat, a vasútat, a bányákat, a bankokat. A földreform felszá­molta a nagybirtokokat és a föl­det azoknak juttatta, akik meg­művelik. E változásoknak megfe­lelően átalakult a jugoszláv társa­dalom szerkezete: eltűnt a tőké­sek és földesurak osztálya, a két fő osztály a munkásság és a pa­rasztság lett, s ezek a hatalom birtokosai. A Jugoszláv Szövetségi Nép­­köztársaság hat népköztársaság­ból áll: Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia és Hercegovi­na, Crnagora, Macedónia. Az ál­lamhatalom legfelsőbb szerve a Szövetségi Nemzetgyűlés, amely két házból áll: a Szövetségi Ta­nácsból és a Termelők Tanácsá­ból. A Szövetségi Tanácsot vala­mennyi állampolgár választja. A Termelők Tanácsát az iparban, a közlekedésben, a kereskedelem­ben és a mezőgazdaságban foglal­koztatott dolgozók választják. A Termelők Tanácsa révén növek­szik a munkásosztály vezető sze­repe az állami életben. A végre­hajtó hatalmat a köztársaság el­nöke és a Szövetségi Végrehajtó Tanács (a kormány) gyakorolja. Mindkettőt a Szövetségi Nemzet­gyűlés választja. Az elnök képvi­seli az országot nemzetközi ügyekben, egyben a fegyveres erők­­főparancsnoka és a Szövet­ségi Végrehajtó Tanács elnöke is. A szocialista társadalom építé­sében a jugoszláv nép vezető ere­je a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége, amely az egyedüli politi­kai párt az országban. Taglétszá­ma 1955. végén 625.000 volt. A társadalmi életben fontos szere­pet tölt be a Dolgozók Szocialista Szövetsége, az ország legnagyobb tömegszervezete, amely magában foglalja a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségét, az 1.700.000 ta­got számláló szakszervezeteket, a milliós Népi Ifjúsági Szövetséget, a nő- és egyéb szakszervezete­ket. A kommunisták tevékenyen kiveszik a részüket a Dolgozók Szocialista Szövetségének munká­jából. A népi Jugoszlávia a királyság­tól fejletlen, elmaradott és hábo­rúban súlyos károkat szenvedett népgazdaságot kapott örökül. A háború után sikeresen helyreállí­totta és fejlesztette népgazdasá­gát. Ezt mutatja, hogy az ipari termelés 1955-ben csaknem két és félszerese volt a háború előtti­nek és jelenleg az ipar adja a nemzeti jövedelem több mint 40 százalékát. A gazdasági fejlődés fő eredménye, hogy megteremtet­ték a nehézipart, amely gyorsab­ban fejlődött, mint az ipar egé­szében véve. A népi hatalom éveiben teljesen új iparágakat hoztak létre, mint például gép­kocsi-, traktor-, repülőgép-, rádió­­technikai ipart. Az utolsó tíz év­ben több mint 250 nagy iparvál­lalat épült. A termelőeszközök termelése a háború előttihez ké­pest több mint kilencszeresre, a fogyasztási cikkek termelése több mint kétszeresre nőtt. A ju­goszláv kormány most intézke­déseket tett, hogy behozza a köz­szükségleti cikkek termelésében mutatkozó elmaradást. A szocialista építés során Ju­goszláviában a gazdasági igazga­tás sajátos decentralizált formái alakultak ki. Az iparvállalatokat egy évre választott munkástaná­csok igazgatják. Ezek végzik a tervezést, megállapítják a termé­kek árát, értékesítési piacot ke­resnek stb. A vállalat igazgatója köteles beszámolni a munkásta­nácsnak. A mezőgazdaságban túlsúlyban vannak az egyéni parasztgazda­ságok, az egész földterület mint­egy 80 százalékul van a kezük­­ben. Az egyéni gazdaságok terü­letének felső határit 10—15 hek­tárban (kb. 17—20 hold) állapí­tották meg. A kisparaszti gazda­ságok túlsúlya megnehezíti a me­zőgazdaság fejlődését. A jugoszláv társadalom vezetői a szocialista átalakításban, a szövetkezésben látják a kiutat ebből a helyzet­ből. A mezőgazdaság szocialista szektora a földterületnek valami­vel több mint 20 százalékát teszi ki. Ennek zöme állami gazdaság és ide tartozik mintegy 900 terme­lőszövetkezet. Jugoszlávia kormánya nagy erőfeszítéseket tesz, hogy emelje a nép élet- és kultúrszínvonalát. A háború óta körülbelül 100.000 lakást építettek a városokban és a lakótelepeken, de mint a ju­goszláv sajtó közli, a lakáshely­zet még mindig nehéz. A há­ború alatt az iskolaépületek mintegy 80 százaléka elpusztult, vagy megsérült. Jelenleg mintegy 50 százalékkal több elemi iskola van, mint a háború előtt. 1640 nyolc­­osztályos iskola működik — ilyen a háború előtt egyáltalán nem volt. Az országban 1860 gimnázium és szakiskola van. A háború előtti 24 színházzal szemben ma 75 szín­ház működik. A filmszínházak száma megháromszorozódott. Biztató ütemben fejlődik a Szov­jetunió és Jugoszlávia gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatai­nak kiterjesztése. A Szovjetunió jelenleg a negyedik helyet foglal­ja el Jugoszlávia külkereskedel­mében, míg a múltban a jugo­szláv kivitelben a nyolcadik, a be­hozatalban pedig a tizennegyedik helyre szorult. Fejlődnek a baráti kapcsolatok Jugoszlávia és a népi demokratikus országok között is, amelyet számos gazdasági, tudo­mányos, kulturális szerződés bizo­nyít máris. Nemrégiben kötött Magyarország is kereskedelmi egyezményt Jugoszláviával. Elutazott Moszkvából az angol katonai repülő­bizottság Június 20-én Comet 2. típusú, lökhajtásos utasszállító gépen el­indult Moszkvából Londonba N. Birch légügyi miniszter, a brit katonai repülőküldöttség vezetője, R. Chapman légügyi marsall, az angol légierő vezérkari főnökének helyettese és a küldöttség többi tagja. Az angol vendégek a Szov­jetunió honvédelmi minisztériu­mának meghívására érkeztek a Szovjetunióba a légiflotta napjai­nak ünnepségeire. N. Birchet és R. Chapmant a vnukovoi repülőtéren P. F. Zsi­­garjov légügyi főmarsall, M. Sz. Malinyin hadseregtábornok, szov­jet és külföldi újságírók búcsúz­tatták. Ott volt Sir William Hayter, Nagy-Britannia rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Egy bolygón kell élni Az Országos Béketanács külpo­litikai füzetsorozatában megjelent Árkus István: Egy bolygón kell élnünk. . . című írása. A füzet szí­nes ismertetést nyújt a szovjet vezetők angliai látogatásáról, s ennek kapcsán megmutatja azo­kat az erőket, amelyek a külön­böző rendszerű országok békés együttélésének megvalósulását se­gítik elő. A számos érdekes képpel il­lusztrált füzet 1 forintos áron kapható a városi, üzemi és köz­ségi békebizottságoknál, valamint a hírlapárusoknál. Lapzártakor érkezett: Bp, Vasas BUDA 2- 0.01. ^

Next