Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-01 / 154. szám
Fiataljaink minél nagyobb része érezze magáénak az ifjúsági szervezetet A DISZ megyei bizottságának ülése Tegnap délelőtt fél 9 órai kezdettel kibővített ülést tartott a DISZ Győr-Sopron megyei bizottsága. Az ülésen résztvevők az ifjúsági szervezet előtt álló feladatokról tárgyaltak. A beszámolót Horváth Ottó, a DISZ megyei bizottság titkára tartotta. A beszámoló elején arról beszélt, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után kialakult új légkör előmozdítójává válhat az ifjúság közötti politikai munka eredményesebb végrehajtásának. Elmondhatjuk, hogy most sok minden attól függ, menynyíre élünk ezekkel a lehetőségekkel. Az elmúlt három év gyakran éles politikai fordulatai bizonytalanságot, kétkedést okoztak ifjúságunk között. A fiatalok egy része úgy érzi, hogy csalódott ideáljaiban, nemegyszer olyan ideálokban, amelyeket mi állítottunk ifjúságunk elé . Megállapíthatjuk, hogy a DISZ munkája különösen az elmúlt év májusában hozott párthatározat után sokat fejlődött, de látnunk kell azt is, hogy ez a fejlődés annyiban mutatható ki, amennyiben mertünk gyökeresen szakítani bizonyos dogmákkal, bürokratikus vonásokkal, munkamódszerekkel. Ezen az úton kell tovább haladnunk, de most már határozottabban, bátrabban, hogy fiataljaink minél nagyobb része magáénak érezze az ifjúsági szövetséget. A fejlődést bizonyítja az is, hogy míg a múlt év elején megyénkben a DISZ-nek 18 000 tagja volt ez a szám a mostani időkig majdnem a duplájára emelkedett. A politikai munka javítását bizonyítja hogy míg az elmúlt oktatási év végére a DISZ-oktatás jóformán megszűnt, az idén megyénkben 275 Petőfi-iskola befejezte a tanévet. — Megyénk ipari üzemeiben jelenleg több mint 360 ifjúsági és exportbrigád dolgozik. Ezek a brigádok már eddig is nagyszerű eredményeket értek el. Nem egy olyan ifjúsági exportbrigádunk van, amely teljesítményével messze kimagaslik a többiek közül. Az eredmények mellett legkevesebbet a technika fejlesztéséért tettünk. Bár itt is vannak bizonyos kezdeményezések, az a baj, hogy ezek nem irányulnak az üzem legfontosabb problémáira. A gazdasági építőmunkával kapcsolatosan látni kell, hogy még mindig nncs megoldva az általános iskola nyolc osztályát elvégzett fiatalok bevonása az építőmunkákba. Megyénkben 1000—1500 azoknak a fiataloknak a száma, akik nem tanulnak tovább, a fennálló rendelkezések értelmében pedig nem helyezkedhetnek el munkába. Helyeseljük, hogy a DISZ központi vezetőségének legutóbbi ülése felvetette és javasolta, hogy ezek az ifjak a tsz-be lépve, kapjanak munkakönyvet, az üzenteknek és gazdaságoknak pedig nyíljék lehetőségük csökkentett munkaidővel alkalmazni őket. Nemegyszer tapasztalunk olyan esetet is, hogy az egyetemet és technikumot végzett fiatalok nem kapnak szakképzettségüknek megfelelő munkabeosztást. A beszámoló további részében arról beszélt Horváth elvtárs, hogy a DISZ a napi munka végzése során elszakadt az élettől, az ifjúság sajátos napi problémáitól. A fiatalok gyakran magukra maradtak nehézségeikkel, kételyeikkel, mi pedig csak mondtuk a magunkét tovább A DISI-funkcionáriusok nagy része nem vette észre, hogy — bár a szocializmust építjük — a fiataloknak ezer, meg ezer problémája van, amelyeket meg kell oldani. Nem azt akarjuk állítani, mintha a munkaverseny-szervezésre, a politikai iskolákra, a tagdíjfizetésre nincs szükség, de ennek a munkának feltétlenül párosulnia kell a hatékonyabb és eredményesebb érdekvédelemmel. Itt van mindjárt a lakáskérdés. Fiataljaink nem értik meg, miért nem szerzünk érvényt annak a minisztertanácsi rendeletnek, amely előírja, hogy az újonnan épült lakások 20 százalékát fiatal házasoknak kell juttatni. Fiatal házasok, fiatal emberek, akik most indulnak az életnek tele ambícióval, lelkesedéssel, a lélektelenség, a törvények be nem tartása sátán elvesztik kedvüket, letörnek. Hangot kell adnunk a fiatal műszakiak problémájának is. Meg kell követelnünk, hogy az elvégzett munkát díjazzák, ne pedig az anyakönyvi kivonat születési évszámát. — A DISZ munkájában hiba, hogy ezideig keveset tettünk azért, hogy ifjúságunk életét gazdaggá, színessé és sokoldalúvá tegyük. Legutóbb a Ságvári Endre seregszemle keretében bizonyos kezdeti eredményeket értünk el. A megyében ebbe a versenybe 490 kultúrcsoport, több mint 12 000 taggal nevezett be. Feltétlenül foglalkoznunk kell a DISZ eszmei-politikai nevelőmunkájával. A szervezetben végzett nevelőmunka Or-wíz CAT szürke, az élettől elvonatkoztatott, szektáns volt. A fiatalok kezdték észrevenni, hogy más az, amit mi tanítunk a szocializmusról, miint új társadalmi rendszerről és megint más az, amit ők tapasztalnak a gyakorlati építőmunkában. Nevelőmunkánkban arra kell törekednünk, hogy mindezeket figyelembe véve a kommunizmus eszméjét, a világot átfogó kommunista mozgalmat, annak legyőzhetetlen erejét, harcokban elesett mártírjait állítsuk példaképül ifjúságunk elé. Kötelességünk, hogy szembeszálljunk minden olyan próbálkozással, amely csökkenteni akarná a párt befolyását és tekintélyét az ifjúság soraiban. A beszámoló után megindult eleven, érdekes vita is azt bizonyította, hogy ifjúsági szervezetünk vezetői érzik felelősségüket a fiatalság nevelésében és mindent elkövetnek azért, hogy a DISZ betöltse feladatát. Marschal elvtárs, az MTH 401. intézetének DISZ-titkára üdvözölte azt az új hangot, hogy a beszámoló bátran felvetette a hibákat. Javasolta, hogy a DISZ-bizottságok mellett alakítsanak érdekvédelmi tanácsot. Lengyel Sándor, a Vagongyár fiatal műszaki dolgozója az ifjúsági exportbrigádok nehézségeiről beszélt. Kérte, hogy a DISZ központi vezetősége vizsgálja felül a fiatal műszakiak bérezését. — Évek óta mindig arról tárgyaltunk, hogy mi kell az ifjúságnak. Itt az ideje, hogy most már ne csak tárgyaljunk, hanem cselekedjünk is — mondta Holdenner elvtárs, soproni fiatal. — Markó elvtárs, amosonmagyaróvári járási DISZ bizottság munkatársa bírálta a járási és a megyei DISZ bizottság munkáját, vezetőit, mert nincs közvetlen kapcsolatuk a fiatalokkal, a mindennapi élettel. Felszólalt az ülésen Zalai Emil, a Megyei Pártbizottság agit prop. osztályának vezetője. Hangsúlyozta, hogy a kétségtelen eredmények mellett legtöbbet a fogyatékosságokat, a hibákat kell emlegetni, vitatni, úgyhogy az előre vigyen. A XX. kongresszusról most már nemcsak beszélni kell, hanem az új, szabadabb szellem elterjedését elő kell segíteni a DISZ életében is. A DISZ vezetői kerüljenek közelebb az élethez, tanulmányozzák a fiatalok problémáit, nehézségeit és segítsék azokat megoldani. Ezzel növelik a fiatalok bizalmát,, a DISZ-be vetett hitet. Végül az ifjúsági szervezet pártirányításáról beszélt, megállapítva, hogy itt is igen sok még a tennivaló. Könyvtárosok értekezlete lesz Győrött Július 12—14-e között Pécsett, Győrött, Szegeden és Miskolcon tájértekezletre gyűlnek össze a környező megyék megyei és járási, valamint városa könyvtárainak vezetői, önálló községi könyvtárosok, a nagyobb üzemi könyvtárak vezetői és a TTIT, valamint a népművelési osztályok képviselői. Az értekezleten elsősorban a mai magyar irodalom népszerűsítését tárgyalják meg, ezenkívül megvitatják a megyei és járási könyvtárak irányító és módszertani tevékenységét, különös tekintettel a nyári mezőgazdasági feladatokat és a tanácsok jogkörének kiszélesítéséből adódó könyvtári problémákat beszélnek meg. Pécsett Pándi Pál, Miskolcon Czime Mihály, Győrben Bodnár György, Szegeden pedig Erdei Sándor ismerteti a mai irodalmunk helyzetét. Felhívás a DISZ fiatalokhoz Fiatalok! Diszisták! DISZ vezetők! A DISZ megyei végrehajtó bizottsága, a MEDOSZ megyei bizottsága, az Állami Gazdaságok Győr-Sopron és Vas megyei Igazgatósága, a Megyei Gépállomások Igazgatósága és a MESZÖV igazgatósága ebben az évben megyeileg hirdeti meg az ifjúsági cséplőcsapatok megyei versenyét. Az állami gazdasági, termelőszövetkezeti, falusi DISZ-szervezetek fontos feladata legyen a cséplésre való jó felkészülés. Nagyon sok múlik azon, hogy megyénk milyen gyorsan fejezi be a cséplést. Az ifjúsági cséplőcsapatok versenyének célja: a cséplés időbeni kifogástalan elvégzése, a termelési terv meghatározott mázsával való túlteljesítése, a gépek jó karbantartása, kihasználása, az önköltség csökkentése, üzemanyag-megtakarítás. A versenyben résztvehet: minden állami gazdaság, termelőszövetkezet, falusi DISZ-szervezet. Ifjúsági cséplőcsapatnak számít az a csapat, melyben a tagok legalább 60 százaléka 28 éven aluli. A versenybe július 15-ig lehet benevezni. A verseny díjazása: a legjobb cséplő munkacsapatot bejegyzik a DISZ megyei bizottság becsületkönyvébe és 3000 forint értékű jutalomban részesül. A második helyezést elérő cséplő munkacsapat megkapja a DISZ megyei bizottság dicsérő oklevelét és 2000 forint értékű jutalomban részesül. A harmadik helyezést elérő cséplő munkacsapat 1500 forint értékű jutalomban részesül. A verseny értékelése tíznaponként, a végkiértékelés szeptember 30-án lesz. Az értékelést a DISZ megyei végrehajtó bizottsága, a MEDOSZ megyei bizottsága, az Állami Mezőgazdasági Gépállomások Győr-Sopron és Vas megyei Igazgatósága, a Megyei Gépállomások Igazgatósága és a MÉSZÖV igazgatósága együttesen végzik. Fiatalok! Diszisták! DISZ-vezetők! Azon legyetek, hogy minél több ifjúságit cséplő munkacsapatot szervezzetek! Olyan fiatalokra van szükség, akik a cséplés idején minden kényelmet félredobva, segítik a cséplés gyors befejezését. Már most meg kell beszélni a cséplő munkacsapat tagjaival, hogyha szükséges, még vasárnap is dolgozzanak. Előre, fiatalok! Diszisták, a cséplés gyors és jó befejezéséért!A MEDOSZ megyei bizottsága, a Gépállomások Megyei Igazgatósága, a DISZ Győr-Sopron megyei végrehajtó bizottsága, a MÉSZÖV igazgatósága, a A. G. Győr-Sopron és Vas megyei Igazgatósága. A XX. kongresszus és akiknek nem tetszik Az utóbbi időben észrevehe-tően megváltozott és változik továbbra is napról-napra a I Crven^Pi Vajtó *¡apc£~lata. ’ Livendetes es hasznos ez a vál- tozas. Sajtónk, a kommunista í /jto, a párt politikájának hirde- ; csa* mirt egész köz- felelünk, kezd megszabadulni az elmúlt idők során kialakult egész-dégtelen légkör káros következményeitől. Közéletünk erősbödő, terebélyesedő demokratizmusát sajtónk is tükrözi, sőt egyik élen-iáró harcosa, zászlóvivője és szer-vezője annak a célkitűzésnek, hogy a párt irányításával mind több dolgozó kapcsolódjék be az ionszag, a város, a falu, az üzem, a termelőszövetkezet dolgainak intézésébe, vezetésébe, mondja el véleményét, javaslatait, vagy bátor bírálatát. Ezt bizonyította a második ötéves terv irányelveihez beérkezett mintegy húszezer javaslat, ezt bizonyítja a lapok hasábjain megjelenő vitacikkek számának örvendetes növekedése. Ha terjedelemben egyelőre még nem is, de a dolgozókat érdeklő kérdések sokrétűségét tekintve, már kiszélesedtek lapjaink. Sok, úgynevezett »kényes kérdésről« olvashatunk az utóbbi időben, olyan kérdésekről, amelyek azelőtt is fennálltak, de amelyekről hibás, helytelen szemlélet folytán nem »illett« beszélni, vagy még kevésbé írni. Mindez ugrásszerűen megnövelte a dolgozók érdeklődését a sajtó iránt. Olvasottabbak lapjaink, mint korábban, mert az újságok közelebb kerültek az élethez, a dolgozók mindennapjához és annak ezernyi problémájához. Ez az oka annak, hogy a Győr-Sopron megyei Hírlaphoz — akárcsak más lapok szerkesztőségeihez — hétről-hétre több levél érkezik, e levelek változatosabbak, érdekesebbek, tartalmasabbak — és ami a legfontossak — bátrabbak, őszintébbek is. Ez a bizalom csalhatatlan fokmérője annak, hogy jó úton jár a kommunista sajtó, amikor színesebben, változatosabban és legfőképpen lakkozás nélküli őszinteséggel szól az ország dolgairól az olvasókhoz. Nem kell bizonygatni, hogy a dolgozók túlnyomó többsége — párttagok és pártoinkívüliek egyaránt — helyeslik és örömmel üdvözlik ezt a fejlődést, mert benne a XX. kongresszus szellemének megvalósulását látják. Mégsem lehet szó nélkül tudomásul venni, hogy egyeseknek — bár jelentéktelen kisebbségről van szó —, nem tetszik a magyar sajtó hangjának ez a felfrissülése. Sőt, akadnak olyanok is, akik egyenesen a népi demokráciánk rendjét, jövőjét féltik, mert az újságok kiteregetik a — szerintük — nem ország-világ elé való kérdéseket. — A bíráló, hiányosságokat feltáró cikkek — mondják — lejáratják az illető szerv, vagy személy tekintélyét és megnehezítik a további munkát. Nem segítenek tehát, hanem egyenesen károsak. Álljunk csak meg itt egy szóra. Tehát a tekintélyről van szó. De miféle tekintélyről? Olyanról — helyesebben olyan áltekintélyről —, amelyet bürokratikus módszerekkel, utasításokkal, nemegyszer parancsolgatással »vívtak« ki. Szó se róla, ez is tekintély. De olyan, amely nagyon hasonlít a népünk milliói által évtizedeken át rettegett szolgabírák, vagy főjegyzők tekintélyéhez. Másfajta tekintélyre van szükség — szocialista tekintélyre! Ezt a tekintélyt a dolgozókkal való sokkal alaposabb törődés, a gondjaik, bajaik iránti figyelmesség, gyors, határozott intézkedés az egyes ügyekben és legfőképpen a törvényesség mindkét oldalú betartása és betartatása alapozza meg. Azt mondhatná valaki, hogy ez magától értetődő dolog. Valóban az, mégsem lehet eléggé hangsúlyozni. Különösen most kell ezt szóvá tenni, mert egyesek nehezen akarják megérteni, hogy ilyen vezetési módszerekkel is lehet eredményt elérni. Sárdi Pál adófelügyelő például így ír levelében: »Állítom, hogy a parasztok túlnyomó többségéből intés, idézés, zálogolás és transferen keresztül kell az állampolgári köteleséset kipréselni — majd megállapítja, hogy helytelen, ha az újságok a túlkapásokról írnak, mert az ilyen cikkek rontják az állampolgári fegyelmet. Sajnos, nem egyedülálló ez a vélemény, amely a jelenlegi helyzetben egyik legfőbb akadályozója a kongresszus szelleme gyorsabb megvalósulásának. Ígnből táplálkozik ez a szektáns, a dolgozó tömegeket — és egyben a népi demokratikus rend erejét is — lebecsülő nézet? Táplálkozik egyrészt a túlzott központosítás, a bürokratikus irányítás megkötöttségéből, amelyről most már sokat beszélünk és írunk, de tényleges felszámolására még csak a kezdeti lépések történtek meg. De táplálkozik abból is, hogy vannak, akik a törvényességet csak az állami szervekre tartják kötelezőnek, de magukra nem, akik a demokratizmus jelszavába fogódzva nem előbbre, hanem visszafelé szeretnének lépni, akik nem látják a különbséget bírálat és rágalmazás között. A vélemények, amelyek azelőtt is megvoltak — csak legfeljebb négyszemközt hangzottak el — most egyre gyakrabban nyílt viták formájában kerülnek felszínre. Kétségtelen, hogy a sok segítő szándékú, előrevivő javaslat, bírá lat mellett itt-ott romboló vélemények is elhangzanak. Amenynyire helytelenek ezek, ugyanannyira helytelen, hogy hatásukra egyesek a másik oldalon pánikba esnek és az adminisztratív módszerek igazolására használják fel. — No, lám — mondják ezek — tettünk egy kis engedményt és máris a fejünkre nőnek. »Keménykezű vezetés« nélkül nem megyünk semmire. Dehát miféle engedményekről beszélnek? Lemondtunk tán arról, hogy felépítjük a szocializmust? Lemondtunk tán a mezőgazdaság szocialista átalakításáról? Nem, nem mondtunk le, sőt még gyorsabban akarjuk megvalósítani céljainkat a nép érdekében, a nép millióinak tevékeny részvételével és támogatásával, a nép javára. Nem, nem engedményekről van szó, hanem a párt- és államvezetés helyes, lenini módszereinek visszaállításáról. Az élet, a történelem ezeket a módszereket igazolta. Hadd emlékeztessek ezzel kapcsolatban a felszabadulást követő évekre, amikor a kommunista párt a Horthy-fasizmus negyedszázados rágalmai, üldözése ellenére, a pártversengés nehézségei közepette helyes politikájával maga mellé tudta állítani népünk millióit. Pedig akkor még nem volt a nép kezében az államirányítás szerteágazó gépezete. De akkor sok ingadozót, kételkedőt is maga mellé tudott állítani a párt — nem utasítással, hanem meggyőző szóval —, míg később a szocializmus egyes híveit is megrendítette, sőt esetenként az ellenség felé sodorta a »keménykezű vezetés.« Félreértés ne essék: a jövőből is — ha a körülmények úgy adódnak — szükség lesz arra, hogy a dolgozó nép államhatalma keményén lesújtson a tényleges ellenségre, a diverzánsokra, a kémekre, mindazokra, akik kezet emelnek a népi demokratikus rend ellen. De az ezek ellen folytatott harc is csak akkor lesz igazán eredményes, szocializmust építő céljainkat is csak akkor tudjuk gyorsabban valóra váltani ha mindez a tömegek öntudatos, jövőbe látó tevékeny részvételére épül. Ezért harcol egyre szenvedélyesebben a kommunista sajtó. Mint sok mindenben, itt is meg csak a kezdeti lépéseket tettük meg. De e kezdeti lépések eredményei arra biztatnak, hogy még következetesebben tolmácsolják újságjaink a XX. kongresszus elvi megállapításait, a párt helyes Polkáját a tömegeknek és a dolgozók észrevételeit, véleményét, gondolatait a Párt- és államvezetésnek. Így tölti a kommunista sajtó mindjobban feladatát válik a párt és a kapcsolat erősbödésének eszközévé Még akkor is, ha ez az új hang szokatlan