Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

Fiataljaink minél nagyobb része érezze magáénak az ifjúsági szervezetet A DISZ megyei bizottságának ülése Tegnap délelőtt fél 9 órai kezdet­tel kibővített ülést tartott a DISZ Győr-Sopron megyei bizottsága. Az ülésen résztvevők az ifjúsági szerve­zet előtt álló feladatokról tárgyal­tak. A beszámolót Horváth Ottó, a DISZ megyei bizottság titkára tar­totta. A beszámoló elején arról be­szélt, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XX. kongresszusa után kialakult új légkör előmozdító­jává válhat az ifjúság közötti poli­tikai munka eredményesebb végre­hajtásának. Elmondhatjuk, hogy most sok minden attól függ, meny­­nyíre élünk ezekkel a lehetőségek­kel. Az elmúlt három év gyakran éles politikai fordulatai bizonytalan­ságot, kétkedést okoztak ifjúságunk között. A fiatalok egy része úgy ér­zi, hogy csalódott ideáljaiban, nem­egyszer olyan ideálokban, amelye­ket mi állítottunk ifjúságunk elé . Megállapíthatjuk, hogy a DISZ munkája különösen az elmúlt év májusában hozott párthatározat után sokat fejlődött, de látnunk kell azt is, hogy ez a fejlődés annyiban mutatható ki, amennyiben mertünk gyökeresen szakítani bizonyos dog­mákkal, bürokratikus vonásokkal,­­ munkamódszerekkel. Ezen az úton kell tovább haladnunk, de most már határozottab­ban, bátrabban, hogy fiataljaink minél nagyobb része magáénak érezze az ifjúsági szövet­séget. A fejlődést bizonyítja az is, hogy míg a múlt év elején megyénk­ben a DISZ-nek 18 000 tagja volt ez a szám a mostani időkig majd­nem a duplájára emelkedett. A poli­tikai munka javítását bizonyítja hogy míg az elmúlt oktatási év vé­gére a DISZ-oktatás jóformán meg­szűnt, az idén megyénkben 275 Pe­­tőfi-iskola befejezte a tanévet. — Megyénk ipari üzemeiben je­­lenleg több mint 360 ifjúsági és ex­portbrigád dolgozik. Ezek a brigá­dok már eddig is nagyszerű ered­ményeket értek el. Nem egy olyan ifjúsági exportbrigádunk van, amely teljesítményével messze kimagaslik a többiek közül. Az eredmények mel­lett legkevesebbet a technika fej­lesztéséért tettünk. Bár itt is vannak bizonyos kezdeményezések, az a baj, hogy ezek nem irányulnak az üzem legfontosabb problémáira. A gazdasági építőmunkával kap­csolatosan látni kell, hogy még min­dig nncs megoldva az általános is­kola nyolc osztályát elvégzett fiata­lok bevonása az építőmunkákba. Me­gyénkben 1000—1500 azoknak a fia­taloknak a száma, akik nem tanul­nak tovább, a fennálló rendelkezések értelmében pedig nem helyezkedhet­nek el munkába. Helyeseljük, hogy a DISZ központi vezetőségének leg­utóbbi ülése felvetette és javasolta, hogy ezek az ifjak a tsz-be lépve, kapjanak munkakönyvet, az üzentek­nek és gazdaságoknak pedig nyíljék lehetőségük csökkentett munkaidő­vel alkalmazni őket. Nemegyszer tapasztalunk olyan ese­tet is, hogy az egyetemet és techni­kumot végzett fiatalok nem kapnak szakképzettségüknek megfelelő mun­kabeosztást. A beszámoló további részében ar­ról beszélt Horváth elvtárs, hogy a DISZ a napi munka végzése során elszakadt az élettől, az ifjúság sajá­tos napi problémáitól. A fiatalok gyakran magukra maradtak nehéz­ségeikkel, kételyeikkel, mi pedig csak mondtuk a magunkét tovább A DISI-funkcionáriusok nagy része nem vette észre, hogy — bár a szo­cializmust építjük — a fiataloknak ezer, meg ezer problémája van, ame­lyeket meg kell oldani. Nem azt akarjuk állítani, mintha a munkaver­seny-szervezésre, a politikai isko­lákra, a tagdíjfizetésre nincs szük­ség, de ennek a munkának feltétle­nül párosulnia kell a hatékonyabb és eredményesebb érdekvédelemmel. Itt van mindjárt a lakáskérdés. Fiatal­jaink nem értik meg, miért nem szer­zünk érvényt annak a miniszterta­nácsi rendeletnek, amely előírja, hogy az újonnan épült lakások 20 százalékát fiatal házasoknak kell juttatni. Fiatal házasok, fiatal em­berek, akik most indulnak az élet­nek tele ambícióval, lelkesedéssel, a lélektelenség, a törvények be nem tartása sátán elvesztik kedvüket, le­törnek. Hangot kell adnunk a fiatal műszakiak problémájának is. Meg kell követelnünk, hogy az elvégzett munkát díjazzák, ne pedig az anya­könyvi kivonat születési évszámát. — A DISZ munkájában hiba, hogy ezideig keveset tettünk azért, hogy ifjúságunk életét gazdaggá, színessé és sokoldalúvá tegyük. Leg­­utóbb a Ságvári Endre seregszemle keretében bizonyos kezdeti eredmé­nyeket értünk el. A megyében ebbe a versenybe 490 kultúrcsoport, több mint 12 000 taggal nevezett be. Fel­tétlenül foglalkoznunk kell a DISZ eszmei-politikai nevelőmunkájával. A szervezetben végzett nevelőmunka O­r-wíz C­AT szürke, az élettől elvo­natkoztatott, szektáns volt. A fiatalok kezdték észrevenni, hogy más az, amit mi tanítunk a szocia­lizmusról, miint új társadalmi rend­szerről és megint más az, amit ők tapasztalnak a gyakorlati építőmun­kában. Nevelőmunkánkban arra kell törekednünk, hogy mindezeket fi­­gyelembe véve a kommunizmus esz­méjét, a világot átfogó kommunista mozgal­m­at, annak legyőzhetetlen erejét, harcokban elesett mártírjait állítsuk példaképül ifjúságunk elé. Kötelességünk, hogy szembeszálljunk minden olyan próbálkozással, amely csökkenteni akarná a párt befolyá­sát és tekintélyét az ifjúság sorai­ban. A beszámoló után megindult ele­ven, érdekes vita is azt bizonyította, hogy ifjúsági szervezetünk vezetői érzik felelősségüket a fiatalság ne­velésében és mindent elkövetnek azért, hogy a DISZ betöltse felada­tát. Marschal elvtárs, az MTH 401. intézetének DISZ-titkára üdvözölte azt az új hangot, hogy a beszámoló bátran felvetette a hibákat. Java­solta, hogy a DISZ-bizottságok mel­lett alakítsanak érdekvédelmi taná­csot. Lengyel Sándor, a Vagongyár fiatal műszaki dolgozója az ifjúsági exportbrigádok nehézségeiről beszélt. Kérte, hogy a DISZ központi veze­tősége vizsgálja felül a fiatal mű­szakiak bérezését. — Évek óta mindig arról tárgyal­tunk, hogy mi kell az ifjúságnak. Itt az ideje, hogy most már ne csak tárgyaljunk, hanem cselekedjünk is — mondta Holdenner elvtárs, sop­roni fiatal. — Markó elvtárs, a­­mo­sonmagyaróvári járási DISZ bizott­ság munkatársa bírálta a járási és a megyei DISZ bizottság munkáját, vezetőit, mert nincs közvetlen kap­csolatuk a fiatalokkal, a mindennapi élettel. Felszólalt az ülésen Zalai Emil, a Megyei Pártbizottság agit prop. osztályának vezetője. Hangsú­lyozta, hogy a kétségtelen eredmé­nyek mellett legtöbbet a fogyatékos­ságokat, a hibákat kell emlegetni, vi­tatni, úgyhogy az előre vigyen. A XX. kongresszusról most már nem­csak beszélni kell, hanem az új, szabadabb szellem elterjedését elő kell segíteni a DISZ életében is. A DISZ vezetői kerüljenek közelebb az élethez, tanulmányozzák a fiatalok problémáit, nehézségeit és segítsék azokat megoldani. Ezzel növelik a fiatalok bizalmát,, a DISZ-be vetett hitet. Végül az ifjúsági szervezet pártirányításáról beszélt, megállapít­­va, hogy itt is igen sok még a tenni­való. Könyvtárosok értekezlete lesz Győrött Július 12—14-e között Pécsett, Győrött, Szegeden és Miskolcon tájértekezletre gyűlnek össze a környező megyék megyei és já­rási, valamint városa könyvtárai­nak vezetői, önálló községi könyv­tárosok, a nagyobb üzemi könyv­tárak vezetői és a TTIT, valamint a népművelési osztályok képvise­lői. Az értekezleten elsősorban a mai magyar irodalom népszerűsí­tését tárgyalják meg, ezenkívül megvitatják a megyei és járási könyvtárak irányító és módszer­tani tevékenységét, különös tekin­tettel a nyári mezőgazdasági fel­adatokat és a tanácsok jogkörének kiszélesítéséből adódó könyvtári problémákat beszélnek meg. Pé­csett Pándi Pál, Miskolcon Czime Mihály, Győrben Bodnár György, Szegeden pedig Erdei Sándor is­merteti a mai irodalmunk helyze­tét. Felhívás a DISZ fiatalokhoz Fiatalok! Diszisták! DISZ vezetők! A DISZ megyei végrehajtó bizottsága, a MEDOSZ megyei bizottsága, az Állami Gazdaságok Gy­őr-Sopron és Vas megyei Igazgatósága, a Megyei Gépállomások Igazgatósága és a MESZÖV igazgatósága ebben az évben me­­gyeileg hirdeti meg az ifjúsági cséplőcsapatok me­gyei versenyét. Az állami gazdasági, termelőszövetkezeti, falusi DISZ-szervezetek fontos feladata legyen a csép­­lésre való jó felkészülés. Nagyon sok múlik azon, hogy megyénk milyen gyorsan fejezi be a csépl­ést. Az ifjúsági cséplőcsapatok versenyének célja: a cséplés időbeni kifogástalan elvégzése, a terme­lési terv meghatározott mázsával való túlteljesítése, a gépek jó karbantartása, kihasználása, az önkölt­ség csökkentése, üzemanyag-megtakarítás. A versenyben résztvehet: minden állami gaz­daság, termelőszövetkezet, falusi DISZ-szervezet. Ifjúsági cséplőcsapatnak számít az a csapat, mely­ben a tagok legalább 60 százaléka 28 éven aluli. A versenybe július 15-ig lehet benevezni. A verseny díjazása: a legjobb cséplő munka­csapatot bejegyzik a DISZ megyei bizottság be­­csületkönyvébe és 3000 forint értékű jutalomban részesül. A második helyezést elérő cséplő munka­csapat megkapja a DISZ megyei bizottság dicsérő oklevelét és 2000 forint értékű jutalomban része­sül. A harmadik helyezést elérő cséplő munkacsa­pat 1500 forint értékű jutalomban részesül. A verseny értékelése tíznaponként, a végkiér­tékelés szeptember 30-án lesz. Az értékelést a DISZ megyei végrehajtó bizottsága, a MEDOSZ megyei bizottsága, az Állami Mezőgazdasági Gépállomások Győr-Sopron és Vas megyei Igazgatósága, a Me­gyei Gépállomások Igazgatósága és a MÉSZÖV igazgatósága együttesen végzik. Fiatalok! Diszisták! DISZ-vezetők! Azon legyetek, hogy minél több ifjúságit cséplő munkacsapatot szervezzetek! Olyan fiatalokra van szükség, akik a cséplés idején minden kényelmet félredobva, segítik a cséplés gyors befejezését. Már most meg kell beszélni a cséplő munkacsapat tag­jaival, hogyha szükséges, még vasárnap is dolgoz­zanak. Előre, fiatalok! Diszisták, a cséplés gyors és jó befejezéséért!A MEDOSZ megyei bizottsága, a Gépállomások Megyei Igazgatósága, a DISZ Győr-Sopron megyei végrehajtó bizottsága, a MÉSZÖV igazgatósága, a A. G. Győr-Sopron és Vas megyei Igazgatósága. A XX. kongresszus és akiknek nem tetszik A­z utóbbi időben észrevehe-­­­tően megváltozott és válto­­­­zik továbbra is napról-napra a I Crven^Pi Vajtó *¡apc£~lata. ’ Livendetes es hasznos ez a vál-­­ tozas. Sajtónk, a kommunista í /jto, a párt politikájának hirde- ; csa* mir­t egész köz- f­elelünk, kezd megszabadulni az­­ elmúlt idők során kialakult egész-­­­dégtelen légkör káros következ­ményeitől. Közéletünk erősbödő, terebélyesedő demokratizmusát s­ajtónk is tükrözi, sőt egyik élen-­i­­áró harcosa, zászlóvivője és szer-­­­vezője annak a célkitűzésnek,­­ hogy a párt irányításával mind t­­öbb dolgozó kapcsolódjék be az i­onszag, a város, a falu, az üzem,­­ a termelőszövetkezet dolgainak intézésébe, vezetésébe, mondja el véleményét, javaslatait, vagy­ bá­tor bírálatát. Ezt bizonyította a második ötéves terv irányelveihez beérkezett mintegy húszezer ja­vaslat, ezt bizonyítja a lapok ha­sábjain megjelenő vitacikkek szá­mának örvendetes növekedése. Ha terjedelemben egyelőre még nem is, de a dolgozókat érdeklő kérdé­sek sokrétűségét tekintve, már ki­szélesedtek lapjaink. Sok, úgyne­­vezett »kényes kérdésről« olvas­hatunk az utóbbi időben, olyan kérdésekről, amelyek azelőtt is fennálltak, de amely­ekről hibás,­­ helytelen szemlélet folytán nem »illett« beszélni, vagy még kevés­bé írni. Mindez ugrásszerűen meg­növelte a dolgozók érdeklődését a sajtó iránt. Olvasottabbak lapja­ink, mint korábban, mert az újsá­gok közelebb kerültek az élethez, a dolgozók mindennapjához és an­nak ezernyi problémájához. Ez az oka annak, hogy a Győr-Sopron megyei Hírlaphoz — akárcsak más lapok szerkesztőségeihez — hétről-hétre több levél érkezik, e levelek vál­tozatosabbak, érdekesebbek, tar­talmasabbak — és ami a legfonto­­ssak — bátrabbak, őszintébbek is. Ez a bizalom csalhatatlan fok­mérője annak, hogy jó úton jár a kommunista sajtó, amikor színe­sebben, változatosabban és legfő­képpen lakkozás nélküli őszinte­séggel szól az ország dolgairól az olvasókhoz. N­­em kell bizonygatni, hogy a dolgozók túlnyomó többsé­ge — párttagok és pártoinkívüliek egyaránt — helyeslik és örömmel üdvözlik ezt a fejlődést, mert benne a XX. kongresszus szelle­mének megvalósulását látják. Mégsem lehet szó nélkül tudomá­sul venni, hogy egyeseknek — bár jelentéktelen kisebbségről van szó —, nem tetszik a magyar sajtó hangjának ez a felfrissülése. Sőt, akadnak olyanok is, akik egyene­sen a népi demokráciánk rendjét, jövőjét féltik, mert az újságok ki­teregetik a — szerintük — nem ország-világ elé való kérdéseket. — A bíráló, hiányosságokat feltáró cikkek — mondják — lejáratják az illető szerv, vagy személy tekintélyét és megnehe­zítik a további munkát. Nem se­gítenek tehát, hanem egyenesen károsak. Álljunk csak meg itt egy szóra. Tehát a tekintélyről van szó. De miféle tekintélyről? Olyanról — helyesebben olyan ál­tekintélyről —, amelyet bürokratikus módsze­rekkel, utasításokkal, nemegyszer parancsolgatással »vívtak« ki. Szó se róla, ez is tekintély. De olyan, amely nagyon hasonlít a népünk milliói által évtizedeken át rette­gett szolgabírák, vagy főjegyzők tekintélyéhez. Másfajta tekintélyre van szük­ség — szocialista tekintélyre! Ezt a tekintélyt a dolgozókkal való sokkal alaposabb törődés, a gond­jaik, bajaik iránti figyelmesség, gyors, határozott intézkedés az egyes ügyekben és legfőképpen a törvényesség mindkét oldalú be­tartása és betartatása alapozza meg. Azt mondhatná valaki, hogy ez magától értetődő dolog. Való­ban az, mégsem lehet eléggé hang­súlyozni. Különösen most kell ezt szóvá tenni, mert egyesek nehezen akarják megérteni, hogy ilyen ve­zetési módszerekkel is lehet ered­ményt elérni. Sárdi Pál adófel­ügyelő például így ír levelében: »Állítom, hogy a parasztok túlnyo­mó többségéből intés, idézés, zálo­­golás és transferen keresztül kell az állampolgári kötelesé­set ki­présel­ni­ — majd megállapítja, hogy helytelen, ha az újságok a túlkapásokról írnak, mert az ilyen cikkek rontják az állampolgári fegyelmet. Sajnos, nem egyedül­álló ez a vélemény, amely a jelen­legi helyzetben egyik legfőbb aka­dályozója a kongresszus szelleme gyorsabb megvalósulásának. Ígn­ből táplálkozik ez a szek­­táns, a dolgozó tömegeket — és egyben a népi demokratikus rend erejét is — lebecsülő nézet? Táplálkozik egyrészt a túlzott központosítás, a bürokratikus irá­nyítás megkötöttségéből, amelyről most már sokat beszélünk és írunk, de tényleges felszámolásá­ra még csak a kezdeti lépések tör­téntek meg. De táplálkozik abból is, hogy vannak, akik a törvényes­séget csak az állami szervekre tartják kötelezőnek, de magukra nem, akik a demokratizmus jel­szavába fogódzva nem előbbre, hanem visszafelé szeretnének lép­ni, akik nem látják a különbséget bírálat és rágalmazás között. A vélemények, amelyek azelőtt is megvoltak — csak legfeljebb négyszemközt hangzottak el — most egyre gyakrabban nyílt vi­ták formájában kerülnek felszín­re. Kétségtelen, hogy a sok segítő szándékú, előrevivő javaslat, bírá­ lat mellett itt-ott romboló véle­mények is elhangzanak. Ameny­­nyire helytelenek ezek, ugyan­annyira helytelen, hogy hatásukra egyesek a másik oldalon pánikba esnek és az adminisztratív mód­szerek igazolására használják fel. — No, lám — mondják ezek — tettünk egy kis engedményt és máris a fejünkre nőnek. »Ke­ménykezű vezetés« nélkül nem megyünk semmire. Dehát miféle engedményekről beszélnek? Lemondtunk tán arról, hogy felépítjük a szocializmust? Lemondtunk tán a mezőgazdaság szocialista átalakításáról? Nem, nem mondtunk le, sőt még gyor­sabban akarjuk megvalósítani cél­jainkat a nép érdekében, a nép millióinak tevékeny részvételével és támogatásával, a nép javára. Nem, nem engedményekről van szó, hanem a párt- és államveze­­tés helyes, lenini módszereinek visszaállításáról. Az élet, a törté­nelem ezeket a módszereket iga­zolta. Hadd emlékeztessek ezzel kapcsolatban a felszabadulást kö­vető évekre, amikor a kommu­nista párt a Horthy-fasizmus ne­gyedszázados rágalmai, üldözése ellenére, a pártversengés nehéz­ségei közepette helyes politikájá­val maga mellé tudta állítani né­pünk millióit. Pedig akkor még nem volt a nép kezében az állam­irányítás szerteágazó gépezete. De akkor sok ingadozót, kételkedőt is maga mellé tudott állítani a párt — nem utasítással, hanem meg­győző szóval —, míg később a szocializmus egyes híveit is meg­rendítette, sőt esetenként az ellen­ség felé sodorta a »keménykezű vezetés.« Félreértés ne essék: a jövőből is — ha a körülmények úgy adód­nak — szükség lesz arra, hogy a dolgozó nép államhatalma kemé­nyén lesújtson a tényleges ellen­­ségre, a diverzánsokra, a kémekre, mindazokra, akik kezet emelnek a népi demokratikus rend ellen. De az ezek ellen folytatott harc is csak akkor lesz igazán­ eredmé­nyes, szocializmust építő céljain­kat is csak akkor tudjuk gyorsab­ban valóra váltani ha mindez a tömegek öntudatos, jövőbe látó te­vékeny részvételére épül. Ezért harcol egyre szenvedélye­­sebben a kommunista sajtó. Mint sok mindenben, itt is meg csak a kezdeti lépéseket tettük meg. De e kezdeti lépések eredményei arra biztatnak, hogy még követke­zetesebben tolmácsolják újságja­ink a XX. kongresszus elvi meg­állapításait, a párt helyes Pol­káját a tömegeknek és a dolgo­zók észrevételeit, véleményét, gon­dolatait a Párt- és ál­lam­vezetés­nek. Így tölti a­ kommunista sajtó mindjobban feladatát vá­lik a párt és a kapcsolat erősbödésének eszközé­vé Még akkor is, ha ez az új hang szokatlan

Next