Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-01 / 180. szám
(Myrtens az első o odakrott marabb a nézetek teljes egyetértése lesz, s ezt művek is fogják bizonyítani. A Minisztertanács elnöke, Hegedűs elvtárs beszámolójával a fentiek alapján egyetértek, s azt elfogadom, s a magam képessé Tisztelt Országgyűlés, képviselő elvtársak! A vitában felszólaló képviselő elvtársak helyeselték a Minisztertanács beszámolóját eddigi tevékenységéről és azokat az elgondolásokat és terveket, amelyeket a Minisztertanács beszámolója az előttünk álló feladatokkal kapcsolatban ismertetetten azért a zárszóban nem kívánok kitérni minden képviselő elvtárs felszólalására, csupán azokkal a kérdésekkel szeretnék foglalkozni, amelyeket a képviselő elvtársak felszólalásaikban a beszámolóval kapcsolatban javaslatként, vagy a Minisztertanács működésével kapcsolatban bírálatként felvetettek. Achátz elvtárs és Földvári elvtárs is igen erőteljesen vetették fel saját területük fejlesztésének problémáit. Achátz elvtárs Pécs városa fejlesztését, Földvári elvtárs Borsodét, a borsodi iparvidék fejlesztését. Azt hiszem mindkét elvtársnak igaza van. Tervezésünkben az elmúlt években a területi tervezés elvei, tehát az egyes területek komplex fejlesztésének szempontjai nem érvényesültek megfelelő módon. A minisztériumok az egyevi területek fontosságát másképp és másképp értelmezték. Ezért ezen a kérdésért, amelyet Rchátz elvtárs és Földvári elvtárs felvetett, mi úgy igyekszünk segíteni — s a Minisztertanács már hozott ilyen határozatot —, hogy az egyes megyei tanácsok végrehajtó bizottságai, illetve a kiemelt négy város végrehajtó bizottságai, tervjavaslatot készítenek a Minisztertanácsnak. Amikor a Minisztertanács az éves terveket jóváhagyja, nemcsak az egyes minisztériumok tervjavaslatait hagyja jóvá, hanem jóváhagyja a megyei végrehajtó bizottságok, illetve a kiemelt városok végrehajtó bizottságai által előterjesztett tervjavaslatot is. Ez a módszer módot ad arra, hogy az egyes területek fejlesztésének kérdéseit együttesen tudjuk vizsgálni. A Földvári elvtárs nagyon határozottan vetette fel a beruházások kérdését és bírálta ebből a szempontból a Minisztertanács munkáját. Azt hiszem, teljesen jogos a kérdés felvetése kritikai módon. A beruházás az a területe a népgazdaságunknak, ahol a legkirívóbbak az elmúlt években elkövetett mulasztások. A Minisztertanács látja érmét az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul veszi a Minisztertanács beszámolóját az 1955 novemberi ülésszak óta kifejtett tevékenységéről és egyetért azon elgondolásokkal és tervekkel, amelyeket a Minisztertanács beszámolója az ipar és a mezőgazdaság további fejlesztésére, a gazdasági vezetés megjavítására, a dolgozó nép anyagi és műveltségi színvonalának emelésére, az állami és a gazdasági élet demokratizmusának széleskörű kibontakoztatására javasol Az országgyűlés teljes mértékben helyesli és jóváhagyja a kormány külpolitikai tevékenységét, megbízza a Minisztertanácsot, hogy az államok közötti együttműködés ma már széles körben elfogadott, ismert alapelve alapján, határozottan és következetesen folytassa külpolitikai tevékenységét, erősítse testvéri együttműködésünket a szocialista világrendszer országaival, s mindenekelőtt a szovjetuniókérdésnek fontosságát. Ezért egyszerűsítettük a beruházásokat a beruházások előkészítését A beruházások jóváhagyását a Minisztertanács a maga számára csak a legfontosabb beruházásoknál tartotta fenn, egyébként a beruházásokat a miniszterek hagyják jóvá. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartottuk azt is, hogy központosítani tudjuk erőinket a legfontosabb beruházásokra. Földvári elvtárs elmondotta még, hogy falun több olyan panasz van, amit gyorsabban kellene orvosolni. Azt hiszem, ebben sok az igazság, de engedje meg Földvári elvtárs, hogy hozzátegyem: ezeknek a kérdéseknek az orvoslása nagyon nagy mértékben a helyi szervektől függ. Ezt nem azért mondom, mintha a felelősséget egyszerűen a helyi szervekre akarnám hárítani. Végső fokon minden hibáért, amit a helyi szervek elkövetnek, a Minisztertanács is felelős. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy sok lehetőséget nem használnak ki helyi szerveink az ilyen panaszok orvoslására, amelyet pedig ki lehetne használni. Mi bízunk államapparátusunk dolgozóiban és azért bátran és határozottan akarunk azon az úton haladni, hogy a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak, azok elnökeinek és az igazgatóknak sokkal nagyobb hatáskört adunk azért, mert bízunk bennük. Ugyanakkor azonban meg kell mondani, hogy államapparátusunkban vannak olyan típusú dolgozók, akik nem odavalók. Ezeket ki kell tenni az államapparátusból. Először persze bírálni kell, ha a bírálat nem segít, ki kell tenni. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy végezetül a Minisztertanács nevében megköszönjem azt a bizalmat, amely a Minisztertanács munkája iránt a hozzászólásokban megnyilvánult, megköszönjem azt a bizalmat, amely megmutatkozott abban, hogy a felszólaló képviselőtársak egyetértettek a Minisztertanács beszámolójával és elfogadták a terveket, elgondolásokat. Engedjék meg, hogy megköszönjem azt a bizalmat is, amely abban mutatkozott meg, hogy a képviselőtársak bátran bírálták a Minisztertanács munkájának fogyatékosságát. Ezután az országgyűlés elnöke a Minisztertanács elnökének beszámolójával kapcsolatban a következő határozati javaslatot terjesztette az országgyűlés elé, val, továbbá a szocializmust építő Jugoszláviával, valamint minden békeszerető országgal. Az országgyűlés felhívja a kormányt, hogy a jövőben is tegyen meg minden tőle telhetőt a nemzetközi feszültség csökkentéséhez való hozzájárulás érdekében, s biztosítsa, hogy országunk képviselete az Egyesült Nemzetek Szervezetében is elősegítse a magasztos cél elérését, anépek közötti barátságot, a tényleges leszerelés megvalósítását, s ezzel együtt az egész világ békéjének és valamennyi ország biztonságának megvalósítását. A nemzetközi feszültség csökkentése, s az általános béke és biztonság megszilárdítása az alapja annak, hogy népünk még magabiztosabban folytathassa békés építőmunkáját megújhodott szocialista hazánk felvirágoztatására. Szavazás után az országgyűlés a Minisztertanács elnökének beszámolóját, s az előterjesztett határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. (Taps.) Ezután napirend szerint követő 1993. millius negyedikén az országgyűlés megválasztotta a legfőbb ügyészt, megindította a Magyar Népköztársaság alkotmányában lefektetett alapelvek szerint az új ügyészi szervezet működését. Az új ügyészi szervezet alapvetően más, mint a régi. A régi „államügyész" az igazságügyminiszternek alárendelt közvádló volt, akinek az volt a feladata, hogy a nyomozószervek adatai alapján vádiratot készítsen és a bíróság előtt a vádat képviselje. Az új, a lenini elvei szerint létrehozott ügyészi szervezet a szocialista törvényesség legfőbb őre Felügyel arra, hogy a minisztériumok és az összes állami és egyéb szervek, az állampolgárok megtartsák a törvényeket. Az ügyész felügyel arra, hogy a nyomozóhatóságok eljárásaikban a törvényes előírásokat betartsák és feltárjanak minden bűncselekményt Az ügyész vádképviseleti jogán túl őrködni köteles a bíróságok ítélkezésének törvényessége felett Az ügyész felügyel arra is, hogy a büntetések végrehajtása a törvény szabta módon történjék. A törvény szerint az ügyész tanácskozási joggal részt vesz az országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a megyei, járási, városi tanácsok, valamint a végrehajtó bizottságok ülésein, részt vesz a törvények és rendeletek megvalósításában. Az ügyésznek törvényesítetően biztosított joga, hogy megtámadjon minden törvénysértő rendeletet, utasítást, intézkedést. Ilyen széles joggal felruházott ügyészséget csak a szocialista állam ismer. A burzsoá állam — ahol napirenden van a törvények kijátszása — nem tűr meg ilyen intézményt. Alkotmányunk a legfőbb ügyészt az országgyűlésnek, a nép által választott legfőbb államhatalmi szervnek rendeli alá, így a demokratikusan megválasztott országgyűlés a legfőbb ügyész és a neki alárendelt szervezet útján a törvényesség felett hathatós ellenőrzést gyakorol. Államrendszerünk mélységes demokratizmusa jut kifejezésre abban, hogy népünk választott képviselői tüzetesen megvitatják a törvényesség megszilárdításában elért eredményeket, hibákat, és az e téren előttünk álló feladatokat. Tisztelt képviselő elvtársak! Engedjék meg, hogy eleget tegyek alkotmányunkban előírt kötelességemnek és beszámoljak az ügyészi szervezet munkájáról. Három évre visszatekintve megállapíthatjuk, hogy az új ügyészi szervezet tevékenyen közreműködött ama intézkedések végrehajtásában, amelyeket az 1953. júniusi párthatározat szellemében a törvényesség megszilárdítására hozott kormányzatunk. 1953-ban megszűntek az internálótáborok. Az ügyészi szervezet részt vett az internáltak ügyeinek felülvizsgálásában. Ezek az intézkedések 4184 személyt érintettek. Egyidejűleg megszűnt a rendőri bíráskodás is. Az ügyészség közreműködött abban, hogy az 1953. évben kiadott közkegyelmi rendeletet maradéktalanul végrehajtsák. A közkegyelmi rendelet végrehajtásával több mint huszonháromezer személy került szabadlábra. Ezután Non György arról szólott, hogy 1953. júliusa óta számos új jogalkotás fejlesztette tovább szocialista rendszerünket, államapparátusunkat, és annak demokratizmusát, majd részletezte a törvényalkotásunk előtt álló hatalmas feladatokat. Mint a törvényesség eredkezett Non György, a Népköztársaság legfőbb ügyészének beszámolója, s örömmel üdvözlöm, hogy az országgyűlés és az Elnöki Tanács a jövőben szélesebben él alkotmánybiztosította jogaival, megvitat és törvény útján szabályoz minden nagyobb jelentőségű intézkedést Ezzel meg fognak szűnni a rendeletalkotás terén eddig tapasztalt visszásságok, amelyek nemegyszer törvénysértő rendeleteket és utasításokat eredményeztek. A kevesebb és közérthető jogszabályok között az egyszerű dőlő gőzök is könnyebben eligazodhatnak és ez már önmagában is a törvényesség megszilárdítását eredményezi. Örömmel üdvözlöm azt is, hogy képviselőtársaim a jövőben élni kívánnak interpellációs jogukkal Meggyőződésem, hogy demokráciánk további kibontakozásának ez az újabb bizonyítéka egyben segít a törvénysértések feltárásában, elkövetőik felelősségrevonásában és ezzel növeli népünkben a rendszerünk és törvényei iránti bizalmat. — Tisztelt országgyűlés! Alkotmányunk 42. paragrafusa második pontja szerint: „A legfőbb ügyész a jogkörében ügyel arra, hogy a minisztériumok, az alájuk rendelt hatóságok, hivatalok, intézmények és egyéb szervek, az államhatalom helyi szervei, valamint a polgárok a törvényeket megtartsák." Az ügyészi szervezet hároméves munkájának felmérésénél meg kell állapítanom, hogy nem gyakoroltuk megfelelően a törvények, rendeletek, utasítások feletti törvényességi felügyeletet. Nem léptünk fel elég eredményesen a rendeletek nagy számának kibocsátása ellen. Egyes területeken elszaporodtak azok a belső rendeletek, utasítások, amelyeket sem a lakosság, sem a kérdésekkel foglalkozó jogászok nem ismernek és bürokráciát szülnek. A lakásjogot szabályozó 11/1953. sz. M. T. rendelethez például nem kevesebb, mint 22 utasítást tartunk nyilván, amelyek nyilvánosságra a hivatalos közlönyön nem kerültek. Az ilyen bürokratikus szabályozás is egyik oka annak, hogy e területen sok a panasz. A három esztendő munkája során 22 777 lakásügyi panasszal foglalkoztunk. Állami életünk decentralizálásával el kell érnünk, hogy az ügyek intézését közel vigyük a dolgozókhoz. Tapasztaljuk, hogy egyes helyi tanácsok nemegyszer visszaélnek hatalmukkal. Nem ritka a dolgozók érdekeit figyelembe nem vevő törvénysértő tanácsi határozat. Ebben az ügyész szervek is hibásak. A helyi államhatalmi és államigazgatási szervek munkája felett nem tudtuk a törvényességi felügyeletet eredményesen gyakorolni. A decentralizálással egyidejűleg erősítenünk kell az ügyészség törvényességi felügyeletét a helyi tanácsok határozatai felett, így kívánjuk segíteni a tanácsok és v. b.-k tagjainak, elnökeinek munkáját. Az ügyészi szervezet az állampolgárok lakásügyi, munkaügyi és más jogainak védelmében komoly erőt fordít a panaszok intézésének állandó javítására. A három esztendő alatt az ügyészi szervezethez 77 088 panasszal fordultak. Jelentékeny a munkaügyi panaszok száma. Találkozunk olyan esetekkel, amikor a dolgozót azért helyezik át, vagy bocsátják el, mert felfedi és bejelenti a vállalatnál észlelt hibát, vagy visszaélést. Ilyen esetben a törvénysértőn fellépő vezetők mindent megtesznek, hogy hibát találjanak a dolgozó magatartásában, aki mint mondani szokták, „minden lében kanál” és túladnak rajta. Az Ügyészi munka egyik hiányossága, hogy csak ritkán vonjuk felelősségre aatalmukkal így visszaélő vezetőket. Ezért arra utasítottuk az ügyészi szervezetet, hogy a dolgozók jogait ne csak azzal védje, hogy hatályon kívül helyezteti a törvénysértő határozatot, de hasson oda, hogy a dolgozót ért kárt jóvá is tegyék és a sértett teljes elégtételt kapjon. Fegyelmi ügyekben nehezíti a törvényesség maradéktalan érvényesülését az is, hogy azt szinte kizárólag csak az ügyészi szervek kísérik figyelemmel. Az ügyészi szervezet mellett ezen a téren lényegesen többet kell tenniök a minisztériumoknak és ezek különböző szerveinek is. Az ügyészségnek a jövőben a szakszervezetekkel karöltve, sokkal határozottabban kell fellépnie a munkavédelmi előírások megszegőivel, a balesetek felelőseivel szemben, akik nem hivatkozhatnak a termelés vélt érdekeire. Általános törvényességi felügyeleti munkánk fontos feladata a termelőszövetkezetek védelme, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének támogatása, ezzel együtt a már működő termelőszövetkezetek segítése. Különösen fontos ez most, amikor egyes helyeken az ellenség újból támadást indított a termelőszövetkezetek ellen. A termelőszövetkezetek fejlesztésének alapelve a szövetkezés önkéntessége. Ennek megsértése súlyos törvénysértés, amely ellen az ügyészség köteles fellépni. Az önkéntesség nyitr megsértése ma már ritkábban fordul elő. De még találkozunk félrevezető ígérgetésekkel a belépni szándékozó parasztoknak jogaira és kötelességeire vonatkozóan, elsősorban Vas, Somogy és Zala megyében. Alkotmányunk 49. paragrafusa kimondja, hogy a „Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. A polgárok bármely hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek, vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti." Elmondhatjuk, hogy a hők egyenjogúságát biztosító rendelkezések megszegésével szinte alig találkozunk. Ugyanígy ténylegesen érvényesül a vallásszabadság is, ami annyit jelent, hogy mindenki szabadon vallhatja vallásos, vagy ateista meggyőződését Törvényeink maradéktalanul biztosítják a minden magyar állampolgárt megillető jogokon túl az ország területén élő minden nemzetiség számára az anyanyelven való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét E jogok gyakorlati érvényesítését akadályozták a múltban, főleg a délszláv nemzetiségiekkel szemben elkövetett törvénysértések. Ezek nagy részét kormányzatunk már orvosolta, illetve orvoslásuk folyamatban van. Az ügyészi szervezet e vonatkozásban is teljesíteni fogja kötelességét Az állampolgárok jogainak védelme a szocialista törvényesség egyik oldala. A törvényesség másik oldala, hogy az állampolgárok is eleget tegyenek minden törvényes kötelezettségüknek. A szocialista törvényesség megköveteli, hogy tovább erősödjék és szilárduljon a munka-, a begyűjtési- és az adózási fegyelem. Megköveteli minden állampolgártól a hatósági személyek megbecsülését és felelősségteljes munkájuk segítését Alkotmányunkban leszögezett alapelvekre, törvényeinkre, a K. V. határozatára támaszkodva az ügyészi szervezetnek az eddiginél bátrabban, következetesebben kell folytatnia a harcot mindenki ellen, aki törvényeinket megsérti. Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk szerint: „A legfőbb ügyész gondoskodik arról, hogy a Magyar Népköztársaság rendjét, biztonságát és függetlenségét sértő, vagy veszélyeztető mindennemű cselekmény következetesen üldöztessék.” Az az éles harc, amelyben nép a demokratikus állami és társadalmi (Folytatás az ötödik oldalon.) Határozati javaslat Az országgyűlés keddi ülése seihez mérten teljes erővel támogatom. (Taps.) Ezután az elnök bejelentette: a beszámolóhoz több hozzászóló nincs, így a vitát bezárta. Az elhangzottakra Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke válaszait Hegedűs András elvtárs válasza al Népköztársaság legfőbb ügyészének beszámolója