Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-01 / 180. szám
ízéves a forint A Központi Vezetőség határozata világos utat mutat lu ki a Megyei Pártbizottság ülésén ♦ A Megyei Pártbizottság ülésén • elhangzott beszámolóhoz, — amelyet lapunk július 29-i számában közöltünk —, több hozzászólás hangzott el. Ezekből kitűnt, hogy • megyénkben a falusi osztályharc kérdéseinek napirendre tűzése és megvitatása rendkívül időszerű • volt. Számos hozzászólás bizonyította, hogy egészen az utóbbi • időkig ennek helyes értelmezésé ben zavar és bizonytalanság ütöt te fel a fejét egyes párt és állami • funkcionáriusok, de a dolgozó parasztság körében is. Ezt az ellenség is felismerte és igyekezett saját céljaira felhasználni. Ez különösen két dologban nyilvánult ! Fokozott támogatást a ! Az új termelőszövetkezetek nehezen, nagy huzavonával kapnak építőanyagot a közös gazdálkodás kialakításához égetően szükséges épületek létesítéséhez. Nem figyeltek fel a járás vezetői arra sem megfelelő időben, hogy a kittelkeretek a közös állatállomány vásárlására és a beruházásokra — ugyancsak a bizonytalanság • miatt — nincsenek felhasználva. Nem járult hozzá a meglévő zavar megszüntetéséhez a párt központi lapja, a Szabad Nép, de a Győr-Sopron megyei Hírlap sem. Az újság a központi vezetőségi ülést megelőző hetekben az önkéntességnek csupán egyik oldalát mutatta meg Cikkeiben, de nem mozgósított a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésére és megerősítésére. Sárosi elvtárs javasolta, hogy a határozati javaslat erre a feladatra is térjen ki. Szabó Sándor elvtárs, a Mosonmagyaróvári Járási Párt vég-rehajtóbizottság első titkára is erről szólt elsőnek. Az ellenséges izgatás a termelőszövetkezetek ellen elsősorban a tagosítás megMátrai Rezső elvtárs, a Kapuvári Járási Pártbizottság első titkára azzal kezdte a felszólalását, hogy a falusi osztályharc problémájának napirendre tűzését rendkívül fontos és időszerű feladatnak tekinti. — Valóban, ha helyesen akarunk politizálni, nem lehet a járást összességében kezelni, hanem helyileg kell értékelni az meg leginkább. A termelőszövetkezetek és a jogtalanul kulikként kezelt középparasztok rehabilitálása elleni támadásban. Kiváltképp az újonnan megalakult, vagy az utóbbi időben felfejlődött termelőszövetkezetek ellen indított rohamot az ellenség azzal, hogy azt híreszteli: a párt lemondott a termelőszövetkezetek fejlesztéséről. Erről beszélt többek között Sárosi János elvtárs, a Csornai Jávári Párt végrehajtó bizottság első titkára is, aki hozzátette azt is, hogy bizonyos fokig táplálják ezt a nézetet egyes állami szervek is. Tűrhetetlen a helyzet például a termelőszövetkezetek építkezése terén, termelőszövetkezeteknek osztály erőviszonyokat, s ennek megfelelően kell megszabnunk tennivalóinkat és megtanítani helyi elvtársainkat is önálló politizálásra — ismerte el Mátrai elvtárs. Majd beszámolt arról, hogy a járásban igen jó hangulatot váltott ki a középparasztok rehabilitálása. A politikai bizonytalanság megszűnésének jó hatása a gazdasági tevékenységben is megmutatkozik. Ezt bizonyítja a Beledi Cementüzem példája is, ahol a Központi Vezetőség határozata óta jelentősen megjavult a munka. Ahhoz azonban, hogy a dolgozó parasztság még biztosabban kövesse pártunkat, sokkal inkább mint eddig szükséges, hogy köztük legyünk és szüntelenül magyarázzuk a párt politikáját — fejezte be hozzászólását Mátrai Rezső elvtárs. Gönye Lajos elvtárs, a Megyei Pártbizottság tagja, Mihályi község függetlenített párttitkára elmondta, hogy a Központi Vezetőség határozata biztonságot adott a falusi funkcionáriusoknak. Majd beszámolt arról, hogy Mihályiban hogyan rendezték az hiusítása kísérletében nyilvánul meg. — Kinek kell az egyéni parasztok földje — hangzik a demagóg szólam, amellyel azt akarják elérni, hogy a termelőszövetkezet tagjai forduljanak ellene a tagosításnak. Végső soron tehát a termelőszövetkezet gazdálkodását akarják megnehezíteni, meggátolni a szocialista nagyüzemi gazdálkodás egyik fontos feltételének megteremtését. A Központi Vezetőség idejében adta meg a határozott választ, hogy a dolgozó parasztság felemelkedésének egyetlen útját továbbra is a termelőszövetkezetekben látja és ezt minden körülmények között támogatja — állapította meg Szabó Sándor elvtárs. A jogtalanul kálókként kezelt középparasztok ügyének felülvizsgálásával kapcsolatban elmondta Szabó elvtárs, hogy a járás dolgozó parasztsága megelégedéssel fogadta ezt az intézkedést. Azonban sokhelyütt ezt az eljárást kulákmentésként értelmezik és a dolgozó parasztság körében helyenkint kísérletek vannak az osztálybéke hangulatának kialakítására, igazságtalanul kuláklistára tett középparasztok ügyét. Mielőtt tanácsülés elé vitték az ügyet döntés végett, a falu vezetői beszélgettek a dolgozó parasztokkal és az ő véleményük alapján vitték a javaslatokat a tanácsülés elé. Az azóta eltelt idő bizonyítja, hogy nem elég ezeket a megbántott embereket csak rehabilitálni, hanem azután is állandóan foglalkozni kell velük. Egyik része ugyanis megérti, hogy a vele szemben elkövetett hiba nem a község vezetőitől indult ki, hanem a párt általános politikájából adódott. Ezek örülnek annak, hogy részükre igazságot szolgáltattak. Van azonban néhány olyan is, aki haragot tart, sőt olyan is, aki fenyegetődzik a falu vezetőivel szemben. — Mindenképpen szükséges, hogy ezeket az embereket is megnyerjük a párt politikájának — mondotta helyesen Gönye elvtárs. Egyetértésben a dolgozó parasztsággal Az ellenség a győri járásban is hangzatos frázisokkal igyekszik megtéveszteni a dolgozó parasztokat és a középparasztok ügyének rendezését a kizsákmányolók mentesítésére akarják felhasználni. Erről számolt be Dóczi Róbert elvtárs, a Győri Járási Pártbizottság első titkára. — Ne tegyünk különbséget emberek között — ezzel a jelszóval rehabilitáltak Tényőn egy volt kétszáznegyvenholdas és egy volt negyvenholdas kizsákmányolót. A hibákhoz hozzájárul az is, hogy a falusi kommunisták és termelőszövetkezeti tagok maguk sem értékelik helyesen ezt az eljárást és sokhelyütt el sem mennek a tanácsülésre. A kulákok viszont mozgósítják híveiket. — Az eddigi tapasztalatok alapján nagy szükség van arra, hogy ezt a munkát sokkal alaposabb politikai munkával készítsük elő — mondotta Dóczi Róbert elvtárs. Kursics József elvtárs, a Megyei Pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője az új termelőszövetkezetek megsegítésének fontosságát hangoztatta felszólalásában. Nagy nyomatékkal felhívta az elvtársak figyelmét arra, hogy különösen az újonnan alakult termelőszövetkezetek gazdálkodásának kialakítása hathatós politikai és gazdasági segítséget igényel. Ezért a tagosítást ezeken a helyeken megkülönböztetett gonddal kell előkészíteni. Úgy, hogy ezt a dolgozó parasztsággal egyetértésben hajtsák végre. A sokoldalú, színvonalas vitát Bognár Kálmán elvtárs, a Megyei Pártbizottság második titkárának összefoglalója zárta le. Bognár elvtárs javasolta, hogy vita alapján a járási pártbizottságok szintén tűzzék napirendre a falusi osztályharc kérdéseinek megvitatását. A Megyei Pártbizottság ezután egyhangúlag elfogadta a kiegészített határozati javaslatot. Szüntelenül magyarázzuk a párt politikáját Az infláció szédületes irama már billiókban számolta a percről-percre értéktelenedő pénzt, amikor a párt — minden éhenséges mesterkedés, minden kétkedés és kishitűség ellenére is — beváltoa a ígéretét: 1946 augusztus elsejére megteremtette az értékálló jó pénzt, a forintot. Tíz éve ennek, s a forint tizedik születésnapján érdemes kissé visszatekinteni születésének napjára, s a születése óta eltelt időre. 1946. augusztus elsején mintegy varázsütésre, megteltek az addig üres boltok, volt áru bőven, s volt jó, értékálló pénz az áru megvásárlására. S a forint megmaradt, mert a párt bízott a dolgozó népben, a munkásosztály hősies helytállásában, a maga földjén dolgozó parasztság termelési kedvében, s a dolgozó nép bízott abban, hogy a párt az újjáépítés helyes útját mutatja, amikor külföldi kölcsönök helyett megteremtette a jó pénzt, amelynek aranynál értékesebb alapja a kölcsönös bizalom volt 1946-ban és az ma is. Csak ha gondolunk az elmúlt tíz év alatt elért nagyszerű eredményeinkre, az építőmunkánk nyomán megújhodott országunkra, tudjuk igazán értékelni, mit jelentett országunknak a jó pénz. A forintokból lettek az új üzemek, az új utak, az iskolák, a lakóházak, a dolgozó nép a becsületes munkájával megkeresett jó pénzért tudott annyi sok mindent vásárolni. Gazdasági életünk egészséges fellendülésének volt biztos záloga a jó pénz, amely külföldön is növelte becsületünket, tekintélyünket. A tíz évvel ezelőtt született forint szilárd valuta maradt. Ha értékéből, vásárlóerejéből a gazdaságpolitikánkban elkövetett hibák miatt veszített is időnként, de alapjaiban nem rendült meg, mert alapját a magyar nép tartja dolgos kezében. Ezért szilárdult egyre inkább a forint, annak ellenére is, hogy néha bizony sötét felhők tornyosultak felette, ha érték is gyermekbetegségek, s ha növekedésünk nehézségei a forint vásárlóerejében is tükröztek. De pártunk és államunk mindig igyekezett gondoskodni arról, hogy a dolgozó nép, igényeinek kielégítésére több forinthoz jusson, vagy olcsóbbak legyenek az árak. A részleges árleszállítások, a dolgozók egyes rétegeinek bérrendezése mind azért volt lehetséges, mert ezeket anyagilag lehetett biztosítani. A párt, a dolgozó népre támaszkodva, a XX. kongresszus szellemében utat mutat a hibák kijavítására, s a hibák kijavításához a dolgozó nép, a párt iránti bizalomtól eltelve, hozzá is fogott. S hogy mennyire megmutatkozik a hibák kijavítására való törekvésnek előnyös hatása, arra éppen napjaink szolgáltattak újabb példát. Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke, az országgyűlés hétfői ülésén jelentette be a zsír, a szalonna, a bor árának leszállítását. Újra többet ér a forint, többet lehet vásárolni rajta. A dolgozó magyar nép örömmel vette tudomásul, értékeli ezt az árleszállítást is, s értékeli a pártnak, a kormányzatnak azokat az ígéreteit, hogy az eddigi árleszállításokat újabbak követik majd. Azonban azt is tudja a dolgozó magyar nép, hogy ez az ő jó munkáján is múlik. S ma az végez jó munkát, aki követve a párt útmutatását, lelkesen dolgozik második ötéves tervünk valóra váltásáért. Ez a terv is biztosítéka annak, hogy a forint értéke tovább növekszik, s a párt és a dolgozó nép közötti, napról-napra szilárduló kapcsolat, s a kölcsönös bizalom további előfeltételét jelenti életszínvonalunk emelkedésének, annak, hogy a ma tízéves forint értéke, vásárlóereje munkánk nyomán tovább növekszik. KÖVETENDŐ PÉLDA A Győri Építőipari Technikum negyvenkét tanulója két tanár vezetésével június 26-tól július 21-ig dolgozott a válalatunknál folyó szociális és irodaépület építkezésénél. A tanulók ez idő alatt a legjobb munkafegyelemről, nagy munkakedvről és szaktudásról tettek tanúságot és az építkezést nagy lendülettel vitték előre, örömmel emlékezem meg a tanulók kiváló munkájáról Serkentse ez is őket további eredményekre. Álljanak társaik előtt követendő példaként. Az ilyen szellemben dolgozó fiatalok azok, akik a szocialista építés további fejlődését előremozdítják. Somogyi igazgató, Győr, Hűtőipari Vállalat. Mi a vélemény Győrött az árleszállításról? Jakus Dávid a győri 116. Élemyszerbolt vezetője Nálunk a boltban a vagongyári házakban lakó asszonyok vásárolnak. Már tegnap reggel arról érdeklődtek, lehet-e már most olcsóbban vásárolni a zsírt? Számítok arra, hogy az árleszállítás életbelépésével megsokszorozódik az eladott zsírmennyiség, pedig újabb vevőkre nem számíthatunk, hiszen ez nem nagyforgalmú utcai bolt. Havonta körülbelül 300 kiló zsírt szoktunk eladni. Most ezt a mennyiséget 600 forinttal olcsóbban kapják meg a vásárlók. Tőlünk sok szalonnát is vásároltak kenyér mellé tízóraira, uzsonnára. Várható, hogy a tíz százalékos árcsökkenés után még több füstöltszalonnát fogunk eladni. Hogy a rum és tömény ital drágább? Annak a legtöbb asszony örül. Legalább a férfiak meggondolják ezentúl, érdemes-e a pohár fenekére nézni. Ledniczky Kálmánna gyárvárosi háziasszony Nekem kis háztartásom van csak, tavaly disznót öltünk, mégis értékelem az árleszállítást. Nálunk nem fogy el több négy kiló zsírnál havonta, de az ezután fennmaradó többlettel is nyerünk. Szalonnát, tepertőt is szoktunk vásárolni, uzsonnára is jó, meg a férjemnek a munkába. Örülünk, hogy olcsóbb lett a bor, többször jut ebéd után, egy-egy pohárral. Hogy a tömény ital drágább, azt én is csak helyeselni tudom. Bízom abban, hogy fokozatosan tovább emelkedik élet-RTimmnak vili Kulcsár Imréné, dolgozó édesanya és háziasszony Kulcsárné, győri édesanya és háziasszony még nem is látott újságot, amikor tegnap felkerestük. Nem tudott még az árleszállításról. Alighogy átfutotta az újságot máris volt mondanivalója: Nyolc gyermekem van, tízen ülünk asztalhoz mindennap. Elképzelhető, hogy ilyen népes családban mennyi zsír, mennyi élelmiszer fogy. Mint a legtöbb gyerek, az én gyerekeim is nagyon szeretik a zsíroskenyeret. Sok kell a főzéshez is. Sokat esznek a gyerekek, meg is látszik rajtuk. Erősek, egészségesek valamennyien. Tavaly vettünk egy kövér disznót, de annak a zsírja már a tavasszal elfogyott. Negyvenöt liter zsír csak öt hónapig tartott. A mi családunkban sokra megy egy hónapban a kilónként megtakarított két forint, amennyivel csökkent a zsír ára. Szalonnát ritkán veszünk, de örülök, hogy 10 százalékkal ez is olcsóbb. Jó, hogy kormányunk így akarja könnyíteni gondjainkat. Jó lenne, ha rövidesen arról is olvashatnánk, hogy olcsóbb lett a hús, kenyér és az étolaj is. Reméljük, erre is sor kerül. A gyermekeim napközi otthonban ebédelnek, a nagy fiam csak nyáron van itthon, máskor Pesten étkezik, ahol iskolába jár. Mégis sok zsír kell a főzéshez, mert vacsorára legkiadósabb a főtt étel: főzelék, tészta, vagy ritkábban hús. Én igazán csak örömmel üdvözölhetem az árleszállítást. A Győri Textilművekben a kikészítő és csomagolóüzemben tartott röpgyűlésen Nagy Dezsőné kétgyermekes anya a zsír árleszállítása feletti örömét fejezte ki. Azt látja benne, hogy a kormány minden lehetőséget megragad az élelmiszerárak csökkentésére, ezért jó termés esetén számítani lehet ezen a téren további intézkedésekre is. Kiss Józsefné elmondotta, hogy nagyon helyesli a rum árának felemelését. Vendéglő közelében laknak, számtalanszor közvetlen tanúja volt a túlzott rumfogyasztás káros következményeinek, részeg emberek, sőt ittas nők is állandóan zavarták a környék nyugalmát. A Győri Lenszövő nődolgozói is helyesnek tartják az égetett szeszesitalok árának felemelését, sőt azt javasolják, hogy más luxuscikkek árát is emeljék és ezzel biztosítsanak alapot a liszt, a vaj árának csökkentésére. Jámbor Józsefné nagycsaládos anya havonta 6-7 kiló zsírt használ el és így már a kétforintos árcsökkentés is érezhető megtakarítást jelent, több napra való kenyeret lehet ebből beszerezni. A Győri Gyapjúfonó- és Szövőgyárban megtartott röpgyűléseken szintén örömmel üdvözölték a dolgozó asszonyok az árleszállítást. A kivarró üzemben Sarlós Istvánné elmondta, hogy jó munkájukkal igyekeznek hozzájárulni a további árleszállítások lehetővé tételéhez Kis dolgokra is gondoljunk A Sztálin úton, a fagylaltkert mellett, hónapokkal ezelőtt, nem csekéy munkával és költséggel felállítottak egy vasvázas hirdetőoszlopot. A betonozó, üvegező és villanyszerelő munkát látva, az emberek törték a fejüket, hogy vajon milyen szükségszerűség hozta létre ezt az új alkotást. Az oszlop tetején, ahol csak az égbenézők látják, a Vörös Csillag és a Jókai mozinak pár hirdetése áll, azonkívül egyetlen üvegmezőn egy rég divatjamúlt plakát, míg 11 üvegmező üresen ásítozik, várva .. . hogy mit, nem tudjuk. Mire volt jó ez a felesleges költekezés, vaspazarlás (vasgyűjtő hónapok idején) és a belefektetett munka? Csak nem azért az időszerű felszólításért, hogy »járjon többet moziba«? Inkább azt kellene hirdetni, hogy jobb darabok esetén hogyan juthatunk mozijegyhez. De, hogy az a fontos »létesítmény« ne búslakodjék egyedül, hetekkel ezelőtt odaállítottak melléje egy »Könyvesbolt« feliratú üres bódét. Ez pedig, úgy látszik, itt várja meg a jövő évi könyvnapot. Benzinkút, fagylalkert, üres oszlop, üres bódé egy rakáson: »egyenes, görbe, fakerék, óh be szép, óh be szép. . .« Győr legforgalmasabb, legszebb főútvonalán. S. 1.