Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-232. szám)

1956-09-01 / 206. szám

A tanácsok munkájának megjavításáról tárgyalt a Megyei Tanács Siláse Csütörtökön tartotta ülését a Győr-Sopron Megyei Tanács. Ezen a tanácstagokon kívül résztvettek a megye országgyűlési képviselői, élükön Hegedűs András elvtárssal, a Minisztertanács elnökével. A Megyei Pártbizottság részéről megjelent Hortobágyi János elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára. A végrehajtó bizottság beszámolóját Markó Gyula elvtárs terjesztette a megyei tanácsülés elé. A végrehajtó bizottság beszámolója apcsolatának szorosabbja Markó elvtárs a beszámolóban egyebek között elmondotta, hogy a Központi Vezetőség július 18— 21-i határozata lendületet adott a tanácsok munkájának is. A ta­nácstagok jobban foglalkoznak a közügyekkel, a választóik prob­­lémáival. Ezt mutatja az is, hogy a tanácsülések elevenebbek, ala­posabban, nagyobb felelősségtu­dattal vitatkoznak az egyes fel­adatokról. Részletesen foglalko­zott a beszámoló az állandó bi­zottságok munkájával, feladatai­val. Megállapította azt is, hogy azok a hibák, melyek ellen har­cot indított a Központi Vezetőség határozata — mint a szocialista törvényesség megsértése, az értel­miség lebecsülése, stb. — a ta­nácsok munkájában is megtalál­hatók. A beszámoló részletesen is­mertette, milyen módon lehet és kell ezeket a hibákat kijavítani. Kár, hogy a beszámoló sema­tikusan dolgozta fel a Központi Vezetőség július 18—21-i határo­zatát, s nem mutatta meg — ép­pen a határozat pontjai alapján —, hogy megyénkben konkréten mi a helyzet, milyen hibákat kö­vettek el a tanácsszervek, mit tet­tek ezek megszüntetéséért és mi a további feladat. Mindezekről csak általánosságban volt szó. • Élénk, sokoldalú vita Ezután élénk és sokoldalú vita alakult ki, amelynek során a ta­nácstagok bírálták a beszámoló és a végrehajtó bizottság munkájá­nak hiányosságait és javaslatokat tettek a tanácsi munka megjaví­tására. A felszólalók mindegyike arról beszélt, hogy a Központi Vezetőség határozata óta megnőtt a dolgozók politikai aktivitása és a pártba, a népi demokratikus rendünkbe vetett bizalma. Azon­ban — főként a beszámoló gyen­geségéből adódóan — a felszó­lalók nagy része nem átfogóan szólt hozzá a tanácsok munkájá­hoz. Ennek ellenére, ez az ülés jelentős eseménye állami életünk demokratizálásának és hozzájá­rult a tanácsok és a dolgozó tö­mege"- k­apcsolatának szorosabbra fűz. Po,.„Pacz Lajos, szanyi dolgozó paraszt felszólalásában elmondta, hogy a Központi Vezetőség hatá­rozata óta bizakodó hangulat van a dolgozó parasztok körében. Né­hány dolgot azonban sérelmesnek találnak és kérik a kormány in­tézkedését. Ilyen a kenyérgabona fejadag biztosítása is. — Igaz, hogy lehet pékkenyeret kapni, de a parasztember megszokta, hogy amit ő termel, abból süsse kenye­rét. Tudjuk, hogy ez nehéz kér­dés, mégis azt kérjük, mérlegel­jék, mit lehetne tenni. — Majd a borjúnevelés problémáiról be­szélt Pongrácz Lajos. Kisházi Jó­­zsefné a Hazafias Népfront és a tanácsok szoros együttműködésé­nek fontosságáról szólt, majd a jeldolgozó tanácstagok nagyobb megbecsülésének szükségességét hangoztatta. Kéri József elvtárs, a Megyei ügyészség vezetője felszólalásá­nak elején megállapította, hogy a végrehajtó bizottság nem ele­mezte megfelelően a megye sajá­tos viszonyaira a Központi Veze­tőség júliusi határozatát.­­ A Megyei Tanácsnak kellően érté­kelni kell azt, hogy a »tiszta lap« megteremtésében sok a tenniva­lónk és még csak a kezdeti lépé­seket tettük meg — hangoztatta. —­ Majd tényekkel bizonyította azt, hogy a törvényesség betartá­sában, a funkcionáriusoknak a dolgozókkal való érintkezésében még érvényesülnek a Köz­ponti Vezetőség által leghatáro­zottabban elítélt rossz módszerek és ezekkel szemben nagyobb kö­vetkezetességet követelt. Dr. Révay Zoltán arról beszélt, hogy a végrehajtó bizottságnak és szakigazgatási szerveinek sokkal nagyobb figyelemmel kell kezel­niük a tanácstagok bejelentéseit és javasolta, hogy a Megyei Ta­nács kötelezze a végrehajtó bi­zottságot arra, hogy a bejelentést tevő tanácstagot tájékoztassák, észrevételeit milyen intézkedések követték. Ezt a javaslatot a ta­nácsülés határozatra emelte. A felszólalásokra Markó Gyula elvtárs, a végrehajtó bizottság el­nöke adta meg a választ, amely után interpelláció következett. Interpellációk Az interpellációban a megyei tanácstagok több fontos kérdést intéztek a Megyei Tanács végre­hajtó bizottsága elnökéhez, vala­mint a végrehajtó bizottság osz­tályvezetőihez. A legtöbb kérdés­re a város- és községgazdálkodási osztály vezetőjének kellett vála­szolnia. Többek között Kozma Jó­zsef országgyűlési képviselő a Megyei Tanács város- és község­gazdálkodási osztályától megkér­dezte, hogy van-e terv a közeljö­vőben a balfi gyógyfürdő helyre­állítására. Mi okozza a koroncói híd építésének elhúzódásáét A­­Mezőgazdasági Igazgatóságtól pe­dig azt, hogy a bezenyei termelő­­szövetkezet istállója építésének ügyében mit kíván tenni? Szigeti Attila a kapuvári rossz utak megjavítása ügyében interpellált. Varga Ferencné országgyűlési képviselő a kenyér minőségének megjavítása ügyében tett fel in­­terpellációs kérdést. Bak László Sopron idegenforgalma fellendí­tésének lehetőségeiről intézett in­­terpellációs kérdést a Miniszter­­tanács elnökéhez. Varga Endre az iváni kultúrház építéséről kért felvilágosítást a népművelési osz­tály vezetőjétől. Port Árpádné pedig a Mosonmagyaróvári Hús­üzem újbóli megindítása ügyében interpellált. Az interpellációs kér­désekre az illetékesek megadták a választ, amelyek mindegyikét elfogadták a kérdést feltevő ta­nácstagok. A miniszterelnök felszólalása A vitában felszólalt Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke is, aki egyetértett azok­kal a felszólalókkal, akik a be­számoló hiányosságait bírálták . A tanácsok munkáját vitatjuk meg ezen az ülésen. Ez egyike előrehaladásunk legfontosabb kérdéseinek, hiszen a dolgozó nép a tanácsok munkáján keresztül győződhetik meg legközvetleneb­bül állami életünk demokratiz­musáról. Éppen ezért fontos a Megyei Tanács feladatainak ala­pos elemzése — mondotta He­gedűs András elvtárs. Majd hangsúlyozta a népi de­mokratikus államunk mélységes demokratizmusát. — A mi álla­munk a dolgozó nép hatalma, ezt bizonyítja a tanácsok összetétele is, amelyekben részt vesznek a dolgozó nép választott képviselői, a munkások, a parasztok, értelmi­ségiek és a dolgozó kisemberek legjobbjai. Munkánk során nem jól éltünk azzal a lehetőséggel, amit államhatalmunk demokra­tikus jellege biztosított és sok formális vonás helyettesítette a demokrácia tényleges érvényesü­lését. Most ezen a téren gyorsan kell előrehaladnunk.­­ Ebből ki­indulva bírálta Hegedűs elvtárs azt, hogy a Megyei Tanács tagjai az első napirendi pontot túl gyor­san fogadták el ahelyett, hogy alapos vita után érdemben dön­töttek volna felette. Bejelentette­ Hegedűs elvtárs azt is, hogy sza­bályrendeletben dolgozzák ki a tanácsapparátu­sok hatáskörét, amelyben pontosan meghatároz­zák: ki milyen ügyekben jogosult döntésre. Nagyban növeli a bü­rokráciát az, hogy egyes funkcio­náriusok nem mernek dönteni a hozzájuk tartozó ügyekben és a felelősség elhárítása céljából to­logatják a dolgokat.­­ Nem azo­kat a funkcionáriusokat kell meg­büntetni, akik néha hibásan dön­tenek, hanem elsősorban olyano­kat, akik túl óvatosságból ide’,­­oda tologatják az ügyeket és ez­zel meglassítják azok elintézését — hangoztatta a résztvevők he­lyeslése közben. Majd a szocia­lista törvényesség tartalmáról és a szabálysértési bizottságok mun­kájának jelentőségéről beszélt Hegedűs András elvtárs. Különös nyomatékkal hívta fel a figyel­met a szegényparasztságra való támaszkodás jelentőségére. Ezt a lenini elvet megyénkben több he­lyen megsértették. Ennek követ­kezménye az is, hogy Péren és még néhány helyen nem sikerült a­­szegényparasztokat maradékta­lanul megnyerni a párt politiká­jának. Pongrácz Lajos felszóla­lására válaszolva elmondotta, hogy a kormány a begyűjtés be­fejezése után foglalkozik azzal, hogy valamilyen módon teljesítse a parasztságnak a kenyérre vo­­n­atkozó kérelmét. Ennek megol­dását azonban befolyásolják lehe­­tőségeink, a kenyérgabona terme­lésének alacsony színvonala. Fel­szólalása végén hangsúlyozta a Hazafias Népfront munkájának jelentőségét Hegedűs András elv­társ. Szigeti Attila országgyűlési képviselő hiányolta, hogy a be­számoló nem mutatott rá arra, hogy a Központi Vezetőség hatá­rozatát a középparasztok reha­bilitációjával, a törvénytelen föld­­összeírások megszüntetésével kap­csolatban vontatottan valósítják meg a megyében. Magyar kombájnkezelők a szovjet szűzföldeken A 8. brigád tábori központján háromszínű lobogó leng. Ugyanez a zászló látható az urnaki szov­­hoz több kombájnján és gépko­csiján is. Itt dolgoznal­ a Magyar Nép­­köztársaság küldöttei, akik gabona­­begyűjtésre érkeztek a Szovjet­unióba. Öt magánjáró kombájnon és négy gépkocsin teljesítenek szolgálatot. előkészítő bizottság tagi és felvilágosító szóval is segítsenek a termelőszövetkezet megalakulásában Az idén májusban lapunk hírt adott arról, hogy Abdán hu­szonhárom taggal megalakult a termelőszövetkezet megalakulását előkészítő bizottság. Azóta több, mint három hónap telt el, vége felé közeledünk a gazdasági évnek, itt van az alkalom, hogy meg­alakuljon a termelőszövetkezet is. Erre volna máris lehetőség, de ha az előkészítő bizottság beérné a rendelkezésre álló földdel és felszereléssel, akkor az elkerülhetetlen kezdeti nehézségek még nagyobbak lennének, s tovább tartanának mint más új szövet­kezetben. Ez a meggondolás késztette arra az előkészítő bizottsá­got, hogy várjon a termelőszövetkezet megalakításával. A meggondolás ésszerű, azonban a tétlen várakozás nem viszi előbbre Abdán sem a szövetkezést. Hogy a jelenlegi adottságoknál kedvezőbb körülmények között alakuljon meg a tsz, ahhoz olyan felvilágosító munkát kell végezni, hogy még több egyénileg dol­gozó paraszt kapjon kedvet a közös gazdálkodáshoz. Rendszeres felvilágosító munkát azonban csak négy előkészítő bizottsági tag végez, a többi azt várja, hogy mások agitáljanak helyettük. Az igaz, hogy segítenek az Ikrényi Állami Gazdaság, valamint a börcsi termelőszövetkezet népnevelői is. Sokkal hatásosabb lenne azonban, ha elsősorban azok beszélgetnének a dolgozó parasztok­kal, akik ott helyben már elhatározták magukat a közös gazdál­kodásra. Van mire hivatkozniok a népnevelőknek. A megyében kevés olyan község van, ahol olyan lehetőség van az öntözéses gazdál­kodásra, mint Abdán, hisz két oldalról is folyó határolja. Közel van Győr, tehát nem jelent különösebb gondot a termék elhelye­zése sem. Kiváló lehetőség van víziszárnyas-farm létesítésére. Nem is kell messzire menni a jó példáért. Ott van a szomszédban a győri Új Élet TSZ, ahol nem ritka az évi 20—25 000 forint jöve­delem egy-egy tagnál. Vagy ott van az ugyancsak szomszédos Körcsi tsz, amely tizenkét taggal kezdte meg munkáját. Ma már ötvenen vannak és nem cserélnének az egyénileg dolgozó pa­rasztokkal. Tudjuk jól, hogy az abdai egyénileg dolgozó parasztok arra hivatkoznak, hogy ők így is jól élnek. Ez igaz, és kormányzatunk támogatásával továbbra is biztosítani tudják megélhetésüket. Ezt leszögezte a Központi Vezetőség július 18—21-i határozata. De ugyanez a határozat egy sor — az eddigieknél több — kedvez­ményt biztosít a termelőszövetkezeteknek, hogy ne említsünk mást mint a hitelek meghosszabbítását és a kamatok csökkentését. Bármilyen eredményesen gazdálkodik az egyénileg dolgozó pa­raszt, soha nincs meg és nem lehet meg az a biztonsága, ami meg­van a termelőszövetkezeteknek. Erre éppen Abdáról is lehet pél­dát felhozni. Bár az egyénileg dolgozó parasztok azt mondják, hogy jobb a kisparcellán dolgozni, de egyáltalán nem titok, hogy az idei gabonatermésünk nem felelt meg a várakozásnak. Sok abdai egyéni parasztnak gondot okoz, hogyan biztosítja a kenyeret a jövő évi aratásig, pedig szorgalmasan dolgoztak egész évben Ugyanezzel a szorgalommal a közös gazdaságban ilyen gondoknak nincsenek kitéve a tagok. A nagyüzemi gazdaságokban sokoldali gazdálkodás folyik, ha történetesen a gabonatermés nem sikerül a kapásnövényenk biztosítják a jövedelmet, vagy fordítva. Kis­üzemben egy rossz termés évekre visszavetheti az egész gazdaságot. Ezekről beszéljenek az abdai előkészítő bizottság tagjai az egyénileg dolgozó parasztoknak. Türelmes, megértő szóval is se­gítsék a termelőszövetkezet mielőbbi megalakulását. A QiataUcauiak 6UAsá§4n A vádlott halkan beszélni kez­dett: — Július elsején éjszakára men­tem a gyárba. Már nem dolgoz­tam, de a gyári igazolványom ná­lam volt. A hídműhelyi bélyegző­óra melletti asztalkából elővettem a kulcsot és bementem a MEO irodába. Kinyitogattam a szekré­nyeket, asztalfiókokat és össze­szedtem az ott található sublero­­kat, mérőszalagot, töltőtollakat. Becsomagoltam a Nílus-híd raj­zába és az aktatáskámba tettem­. Egyik asztalfiókban élelmet talál­tam. Megettem. . . Azután egy karosszékben alud­tam reggelig. Hajnal felé a szol­gálatos villanyszerelő gyanúsnak vélte a szokatlan világosságot. Be­kopogott, megkérdezte, hogy mit keresek ott? — Nyomozó vagyok — mond­tam. Reggel pedig felvettem Molnár Vendel MEO-vezető munkaköpe­nyét és kényelmesen kisétáltam a portán harmadik műszakos iga­zolvánnyal. — A holmik egy részét sikerült eladnom. Utána kimentem a rábapartra és összeszámolgattam, mennyi pénz kellene még a 600 forinthoz, hogy elvehessem a lett »ringispiles« lányt. Jókúti János, 18 éves vádlott. Wilhelm Pieck­ gyári dolgozó, aki ezt a vallomást tette, négy-öt nap múlva újra bement a gyárba és aztán újra lopott, s ez lett a vesz­te. Éppen 25 kilogrammos rézhu­zalt akart átdobni a kerítésen, amikor az őr elfogta. Így került immár negyedszer a fiatalok bí­rósága elé. Először csak szigorú bírói figyelmeztetést kapott is­kolakerülésért, később javítóinté­zetbe került, ahonnét megszökött. Újabb bűncselekményért egy év és hathónapi börtönbüntetést ka­pott. Május elsején szabadult, J élt, csak a rossz példát látta. Uzá- Alig dolgozott talán egy hónapot, hos, a családjával nem törődött, amikor újra lopott és most itt áll , el is hagyta. Lehetséges, hogy a fiatalkorúak bírósága előtt. Mi lehet az oka ennek a meg­­rögzöttségnek? Sokáig kerestem ezekre a kér­désekre a választ, nem találtam meg. Csak sejtem. Nevelőapja becsületesen, felnőtt emberhez méltóan bánt vele. Hogy hibáit, éjjeli csavargásait szóvátette, he­lyes volt. Jókúti János ekkor gon­dolt egyet és­ otthagyta szüleit. Azért is kérdőre vonta nevelő­apja, miért nem jár rendesen dol­gozni. Ha délelőtt kérdezte, azt felelte, délutánra van beosztva, délután pedig az éjszakai mű­szakra hivatkozott. Munka helyett kint feküdt a rábaparton és azon töprengett, hogyan lehetne pénzt szerezni. Mi lesz az olyan fiatalember­rel, aki 18 éves létére még arról mer álmodni, hogy munka nél­kül is meg lehet élni? A mi tár­sadalmunk nem tűri a csavargó­kat és a nap topokat. Persze azon is el lehet gondolkodni, mennyire vagyunk felelősek azért, hogy ma is vannak ilyen emberek. Felelősek vagyunk érte, mert ismertük, a zárkózottságát, még­sem próbáltunk közelebb férkőzni hozzá, nem próbáltuk kikutatni, miért tartja távol magát a­ többi fiataltól. Megelégedtünk azzal, hogy DISZ-tag. Munkahelyén volt ugyan kifogás ellene, de nem törődtünk vele. Azt tudtuk, hogy már egyszer, vagy kétszer köve­tett el hibát a társadalom ellen. Lényegében tehát nem igyekez­tünk olyannak megismerni őt, amilyen. Pedig ha többet törő­dünk vele, talán segítségére tud­tunk volna lenni. Jókúti János a szülői háznál, még mikor édesapjával is együtt Szabó Emil apja könnyelmű természetéből örökölt? Nem megrögzött bűnösről van szó, hiszen Jókúti János az utolsó szó jogán minél szigorúbb ítéletet kért önmaga ellen, hogy legyen ideje gondolkodni és elhatározás­ra jutnia, hogy a méltó büntetés után nyugodt lelkiismerettel és jószándékkal térhessen vissza az életbe. Persze, mi ebbe nem nyugod­hatunk bele. A tanulságot le kell vonnunk. A DISZ-szervezetek ne elégedjenek meg azzal, hogy va­laki becsületesen befizeti a tag­bélyegek árát. Ez még számunkra nem mond semmit. A DISZ tag­bélyegek mögött lássuk meg az embert is erényeivel, hibáival és ahol baj van, mint ahogy Jókúta Jánosnál is baj volt, kíséreljen meg segíteni. A DISZ-munka csak ebben az esetben válik olyanná, amilyennek mi szeretnénk látni. Jókúti János másfél évig most gondolkodhatik eddigi életén és megcsinálhatja a maga számadá­sát. A­ tárgyalás folyamán láttam, megértette milyen súlyos bűncse­lekményeket követett el, többször egymás után. Ez az út jóra nem vezet. Az ügyész megjegyezte, hogy jobb Jókúti Jánosnak a börtön­ben. Ott legalább nem fertőzheti a társadalmat. Ezzel a kijelentéssel nem tu­dunk egyetérteni. Bűnös volt Jó­­kúti, megérdemli a büntetést, de azt akarjuk, hogy ne legyenek társadalmunkban Jókúti Jánosok. Ennek pedig az útja nem az el­különítés, hanem ellenkezőleg, a közösségi nevelés.

Next