Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-232. szám)
1956-09-01 / 206. szám
A tanácsok munkájának megjavításáról tárgyalt a Megyei Tanács Siláse Csütörtökön tartotta ülését a Győr-Sopron Megyei Tanács. Ezen a tanácstagokon kívül résztvettek a megye országgyűlési képviselői, élükön Hegedűs András elvtárssal, a Minisztertanács elnökével. A Megyei Pártbizottság részéről megjelent Hortobágyi János elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára. A végrehajtó bizottság beszámolóját Markó Gyula elvtárs terjesztette a megyei tanácsülés elé. A végrehajtó bizottság beszámolója apcsolatának szorosabbja Markó elvtárs a beszámolóban egyebek között elmondotta, hogy a Központi Vezetőség július 18— 21-i határozata lendületet adott a tanácsok munkájának is. A tanácstagok jobban foglalkoznak a közügyekkel, a választóik problémáival. Ezt mutatja az is, hogy a tanácsülések elevenebbek, alaposabban, nagyobb felelősségtudattal vitatkoznak az egyes feladatokról. Részletesen foglalkozott a beszámoló az állandó bizottságok munkájával, feladataival. Megállapította azt is, hogy azok a hibák, melyek ellen harcot indított a Központi Vezetőség határozata — mint a szocialista törvényesség megsértése, az értelmiség lebecsülése, stb. — a tanácsok munkájában is megtalálhatók. A beszámoló részletesen ismertette, milyen módon lehet és kell ezeket a hibákat kijavítani. Kár, hogy a beszámoló sematikusan dolgozta fel a Központi Vezetőség július 18—21-i határozatát, s nem mutatta meg — éppen a határozat pontjai alapján —, hogy megyénkben konkréten mi a helyzet, milyen hibákat követtek el a tanácsszervek, mit tettek ezek megszüntetéséért és mi a további feladat. Mindezekről csak általánosságban volt szó. • Élénk, sokoldalú vita Ezután élénk és sokoldalú vita alakult ki, amelynek során a tanácstagok bírálták a beszámoló és a végrehajtó bizottság munkájának hiányosságait és javaslatokat tettek a tanácsi munka megjavítására. A felszólalók mindegyike arról beszélt, hogy a Központi Vezetőség határozata óta megnőtt a dolgozók politikai aktivitása és a pártba, a népi demokratikus rendünkbe vetett bizalma. Azonban — főként a beszámoló gyengeségéből adódóan — a felszólalók nagy része nem átfogóan szólt hozzá a tanácsok munkájához. Ennek ellenére, ez az ülés jelentős eseménye állami életünk demokratizálásának és hozzájárult a tanácsok és a dolgozó tömege"- kapcsolatának szorosabbra fűz. Po,.„Pacz Lajos, szanyi dolgozó paraszt felszólalásában elmondta, hogy a Központi Vezetőség határozata óta bizakodó hangulat van a dolgozó parasztok körében. Néhány dolgot azonban sérelmesnek találnak és kérik a kormány intézkedését. Ilyen a kenyérgabona fejadag biztosítása is. — Igaz, hogy lehet pékkenyeret kapni, de a parasztember megszokta, hogy amit ő termel, abból süsse kenyerét. Tudjuk, hogy ez nehéz kérdés, mégis azt kérjük, mérlegeljék, mit lehetne tenni. — Majd a borjúnevelés problémáiról beszélt Pongrácz Lajos. Kisházi Józsefné a Hazafias Népfront és a tanácsok szoros együttműködésének fontosságáról szólt, majd a jeldolgozó tanácstagok nagyobb megbecsülésének szükségességét hangoztatta. Kéri József elvtárs, a Megyei ügyészség vezetője felszólalásának elején megállapította, hogy a végrehajtó bizottság nem elemezte megfelelően a megye sajátos viszonyaira a Központi Vezetőség júliusi határozatát. A Megyei Tanácsnak kellően értékelni kell azt, hogy a »tiszta lap« megteremtésében sok a tennivalónk és még csak a kezdeti lépéseket tettük meg — hangoztatta. — Majd tényekkel bizonyította azt, hogy a törvényesség betartásában, a funkcionáriusoknak a dolgozókkal való érintkezésében még érvényesülnek a Központi Vezetőség által leghatározottabban elítélt rossz módszerek és ezekkel szemben nagyobb következetességet követelt. Dr. Révay Zoltán arról beszélt, hogy a végrehajtó bizottságnak és szakigazgatási szerveinek sokkal nagyobb figyelemmel kell kezelniük a tanácstagok bejelentéseit és javasolta, hogy a Megyei Tanács kötelezze a végrehajtó bizottságot arra, hogy a bejelentést tevő tanácstagot tájékoztassák, észrevételeit milyen intézkedések követték. Ezt a javaslatot a tanácsülés határozatra emelte. A felszólalásokra Markó Gyula elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke adta meg a választ, amely után interpelláció következett. Interpellációk Az interpellációban a megyei tanácstagok több fontos kérdést intéztek a Megyei Tanács végrehajtó bizottsága elnökéhez, valamint a végrehajtó bizottság osztályvezetőihez. A legtöbb kérdésre a város- és községgazdálkodási osztály vezetőjének kellett válaszolnia. Többek között Kozma József országgyűlési képviselő a Megyei Tanács város- és községgazdálkodási osztályától megkérdezte, hogy van-e terv a közeljövőben a balfi gyógyfürdő helyreállítására. Mi okozza a koroncói híd építésének elhúzódásáét AMezőgazdasági Igazgatóságtól pedig azt, hogy a bezenyei termelőszövetkezet istállója építésének ügyében mit kíván tenni? Szigeti Attila a kapuvári rossz utak megjavítása ügyében interpellált. Varga Ferencné országgyűlési képviselő a kenyér minőségének megjavítása ügyében tett fel interpellációs kérdést. Bak László Sopron idegenforgalma fellendítésének lehetőségeiről intézett interpellációs kérdést a Minisztertanács elnökéhez. Varga Endre az iváni kultúrház építéséről kért felvilágosítást a népművelési osztály vezetőjétől. Port Árpádné pedig a Mosonmagyaróvári Húsüzem újbóli megindítása ügyében interpellált. Az interpellációs kérdésekre az illetékesek megadták a választ, amelyek mindegyikét elfogadták a kérdést feltevő tanácstagok. A miniszterelnök felszólalása A vitában felszólalt Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke is, aki egyetértett azokkal a felszólalókkal, akik a beszámoló hiányosságait bírálták . A tanácsok munkáját vitatjuk meg ezen az ülésen. Ez egyike előrehaladásunk legfontosabb kérdéseinek, hiszen a dolgozó nép a tanácsok munkáján keresztül győződhetik meg legközvetlenebbül állami életünk demokratizmusáról. Éppen ezért fontos a Megyei Tanács feladatainak alapos elemzése — mondotta Hegedűs András elvtárs. Majd hangsúlyozta a népi demokratikus államunk mélységes demokratizmusát. — A mi államunk a dolgozó nép hatalma, ezt bizonyítja a tanácsok összetétele is, amelyekben részt vesznek a dolgozó nép választott képviselői, a munkások, a parasztok, értelmiségiek és a dolgozó kisemberek legjobbjai. Munkánk során nem jól éltünk azzal a lehetőséggel, amit államhatalmunk demokratikus jellege biztosított és sok formális vonás helyettesítette a demokrácia tényleges érvényesülését. Most ezen a téren gyorsan kell előrehaladnunk. Ebből kiindulva bírálta Hegedűs elvtárs azt, hogy a Megyei Tanács tagjai az első napirendi pontot túl gyorsan fogadták el ahelyett, hogy alapos vita után érdemben döntöttek volna felette. Bejelentette Hegedűs elvtárs azt is, hogy szabályrendeletben dolgozzák ki a tanácsapparátusok hatáskörét, amelyben pontosan meghatározzák: ki milyen ügyekben jogosult döntésre. Nagyban növeli a bürokráciát az, hogy egyes funkcionáriusok nem mernek dönteni a hozzájuk tartozó ügyekben és a felelősség elhárítása céljából tologatják a dolgokat. Nem azokat a funkcionáriusokat kell megbüntetni, akik néha hibásan döntenek, hanem elsősorban olyanokat, akik túl óvatosságból ide’,oda tologatják az ügyeket és ezzel meglassítják azok elintézését — hangoztatta a résztvevők helyeslése közben. Majd a szocialista törvényesség tartalmáról és a szabálysértési bizottságok munkájának jelentőségéről beszélt Hegedűs András elvtárs. Különös nyomatékkal hívta fel a figyelmet a szegényparasztságra való támaszkodás jelentőségére. Ezt a lenini elvet megyénkben több helyen megsértették. Ennek következménye az is, hogy Péren és még néhány helyen nem sikerült aszegényparasztokat maradéktalanul megnyerni a párt politikájának. Pongrácz Lajos felszólalására válaszolva elmondotta, hogy a kormány a begyűjtés befejezése után foglalkozik azzal, hogy valamilyen módon teljesítse a parasztságnak a kenyérre vonatkozó kérelmét. Ennek megoldását azonban befolyásolják lehetőségeink, a kenyérgabona termelésének alacsony színvonala. Felszólalása végén hangsúlyozta a Hazafias Népfront munkájának jelentőségét Hegedűs András elvtárs. Szigeti Attila országgyűlési képviselő hiányolta, hogy a beszámoló nem mutatott rá arra, hogy a Központi Vezetőség határozatát a középparasztok rehabilitációjával, a törvénytelen földösszeírások megszüntetésével kapcsolatban vontatottan valósítják meg a megyében. Magyar kombájnkezelők a szovjet szűzföldeken A 8. brigád tábori központján háromszínű lobogó leng. Ugyanez a zászló látható az urnaki szovhoz több kombájnján és gépkocsiján is. Itt dolgoznal a Magyar Népköztársaság küldöttei, akik gabonabegyűjtésre érkeztek a Szovjetunióba. Öt magánjáró kombájnon és négy gépkocsin teljesítenek szolgálatot. előkészítő bizottság tagi és felvilágosító szóval is segítsenek a termelőszövetkezet megalakulásában Az idén májusban lapunk hírt adott arról, hogy Abdán huszonhárom taggal megalakult a termelőszövetkezet megalakulását előkészítő bizottság. Azóta több, mint három hónap telt el, vége felé közeledünk a gazdasági évnek, itt van az alkalom, hogy megalakuljon a termelőszövetkezet is. Erre volna máris lehetőség, de ha az előkészítő bizottság beérné a rendelkezésre álló földdel és felszereléssel, akkor az elkerülhetetlen kezdeti nehézségek még nagyobbak lennének, s tovább tartanának mint más új szövetkezetben. Ez a meggondolás késztette arra az előkészítő bizottságot, hogy várjon a termelőszövetkezet megalakításával. A meggondolás ésszerű, azonban a tétlen várakozás nem viszi előbbre Abdán sem a szövetkezést. Hogy a jelenlegi adottságoknál kedvezőbb körülmények között alakuljon meg a tsz, ahhoz olyan felvilágosító munkát kell végezni, hogy még több egyénileg dolgozó paraszt kapjon kedvet a közös gazdálkodáshoz. Rendszeres felvilágosító munkát azonban csak négy előkészítő bizottsági tag végez, a többi azt várja, hogy mások agitáljanak helyettük. Az igaz, hogy segítenek az Ikrényi Állami Gazdaság, valamint a börcsi termelőszövetkezet népnevelői is. Sokkal hatásosabb lenne azonban, ha elsősorban azok beszélgetnének a dolgozó parasztokkal, akik ott helyben már elhatározták magukat a közös gazdálkodásra. Van mire hivatkozniok a népnevelőknek. A megyében kevés olyan község van, ahol olyan lehetőség van az öntözéses gazdálkodásra, mint Abdán, hisz két oldalról is folyó határolja. Közel van Győr, tehát nem jelent különösebb gondot a termék elhelyezése sem. Kiváló lehetőség van víziszárnyas-farm létesítésére. Nem is kell messzire menni a jó példáért. Ott van a szomszédban a győri Új Élet TSZ, ahol nem ritka az évi 20—25 000 forint jövedelem egy-egy tagnál. Vagy ott van az ugyancsak szomszédos Körcsi tsz, amely tizenkét taggal kezdte meg munkáját. Ma már ötvenen vannak és nem cserélnének az egyénileg dolgozó parasztokkal. Tudjuk jól, hogy az abdai egyénileg dolgozó parasztok arra hivatkoznak, hogy ők így is jól élnek. Ez igaz, és kormányzatunk támogatásával továbbra is biztosítani tudják megélhetésüket. Ezt leszögezte a Központi Vezetőség július 18—21-i határozata. De ugyanez a határozat egy sor — az eddigieknél több — kedvezményt biztosít a termelőszövetkezeteknek, hogy ne említsünk mást mint a hitelek meghosszabbítását és a kamatok csökkentését. Bármilyen eredményesen gazdálkodik az egyénileg dolgozó paraszt, soha nincs meg és nem lehet meg az a biztonsága, ami megvan a termelőszövetkezeteknek. Erre éppen Abdáról is lehet példát felhozni. Bár az egyénileg dolgozó parasztok azt mondják, hogy jobb a kisparcellán dolgozni, de egyáltalán nem titok, hogy az idei gabonatermésünk nem felelt meg a várakozásnak. Sok abdai egyéni parasztnak gondot okoz, hogyan biztosítja a kenyeret a jövő évi aratásig, pedig szorgalmasan dolgoztak egész évben Ugyanezzel a szorgalommal a közös gazdaságban ilyen gondoknak nincsenek kitéve a tagok. A nagyüzemi gazdaságokban sokoldali gazdálkodás folyik, ha történetesen a gabonatermés nem sikerül a kapásnövényenk biztosítják a jövedelmet, vagy fordítva. Kisüzemben egy rossz termés évekre visszavetheti az egész gazdaságot. Ezekről beszéljenek az abdai előkészítő bizottság tagjai az egyénileg dolgozó parasztoknak. Türelmes, megértő szóval is segítsék a termelőszövetkezet mielőbbi megalakulását. A QiataUcauiak 6UAsá§4n A vádlott halkan beszélni kezdett: — Július elsején éjszakára mentem a gyárba. Már nem dolgoztam, de a gyári igazolványom nálam volt. A hídműhelyi bélyegzőóra melletti asztalkából elővettem a kulcsot és bementem a MEO irodába. Kinyitogattam a szekrényeket, asztalfiókokat és összeszedtem az ott található sublerokat, mérőszalagot, töltőtollakat. Becsomagoltam a Nílus-híd rajzába és az aktatáskámba tettem. Egyik asztalfiókban élelmet találtam. Megettem. . . Azután egy karosszékben aludtam reggelig. Hajnal felé a szolgálatos villanyszerelő gyanúsnak vélte a szokatlan világosságot. Bekopogott, megkérdezte, hogy mit keresek ott? — Nyomozó vagyok — mondtam. Reggel pedig felvettem Molnár Vendel MEO-vezető munkaköpenyét és kényelmesen kisétáltam a portán harmadik műszakos igazolvánnyal. — A holmik egy részét sikerült eladnom. Utána kimentem a rábapartra és összeszámolgattam, mennyi pénz kellene még a 600 forinthoz, hogy elvehessem a lett »ringispiles« lányt. Jókúti János, 18 éves vádlott. Wilhelm Pieck gyári dolgozó, aki ezt a vallomást tette, négy-öt nap múlva újra bement a gyárba és aztán újra lopott, s ez lett a veszte. Éppen 25 kilogrammos rézhuzalt akart átdobni a kerítésen, amikor az őr elfogta. Így került immár negyedszer a fiatalok bírósága elé. Először csak szigorú bírói figyelmeztetést kapott iskolakerülésért, később javítóintézetbe került, ahonnét megszökött. Újabb bűncselekményért egy év és hathónapi börtönbüntetést kapott. Május elsején szabadult, J élt, csak a rossz példát látta. Uzá- Alig dolgozott talán egy hónapot, hos, a családjával nem törődött, amikor újra lopott és most itt áll , el is hagyta. Lehetséges, hogy a fiatalkorúak bírósága előtt. Mi lehet az oka ennek a megrögzöttségnek? Sokáig kerestem ezekre a kérdésekre a választ, nem találtam meg. Csak sejtem. Nevelőapja becsületesen, felnőtt emberhez méltóan bánt vele. Hogy hibáit, éjjeli csavargásait szóvátette, helyes volt. Jókúti János ekkor gondolt egyet és otthagyta szüleit. Azért is kérdőre vonta nevelőapja, miért nem jár rendesen dolgozni. Ha délelőtt kérdezte, azt felelte, délutánra van beosztva, délután pedig az éjszakai műszakra hivatkozott. Munka helyett kint feküdt a rábaparton és azon töprengett, hogyan lehetne pénzt szerezni. Mi lesz az olyan fiatalemberrel, aki 18 éves létére még arról mer álmodni, hogy munka nélkül is meg lehet élni? A mi társadalmunk nem tűri a csavargókat és a nap topokat. Persze azon is el lehet gondolkodni, mennyire vagyunk felelősek azért, hogy ma is vannak ilyen emberek. Felelősek vagyunk érte, mert ismertük, a zárkózottságát, mégsem próbáltunk közelebb férkőzni hozzá, nem próbáltuk kikutatni, miért tartja távol magát a többi fiataltól. Megelégedtünk azzal, hogy DISZ-tag. Munkahelyén volt ugyan kifogás ellene, de nem törődtünk vele. Azt tudtuk, hogy már egyszer, vagy kétszer követett el hibát a társadalom ellen. Lényegében tehát nem igyekeztünk olyannak megismerni őt, amilyen. Pedig ha többet törődünk vele, talán segítségére tudtunk volna lenni. Jókúti János a szülői háznál, még mikor édesapjával is együtt Szabó Emil apja könnyelmű természetéből örökölt? Nem megrögzött bűnösről van szó, hiszen Jókúti János az utolsó szó jogán minél szigorúbb ítéletet kért önmaga ellen, hogy legyen ideje gondolkodni és elhatározásra jutnia, hogy a méltó büntetés után nyugodt lelkiismerettel és jószándékkal térhessen vissza az életbe. Persze, mi ebbe nem nyugodhatunk bele. A tanulságot le kell vonnunk. A DISZ-szervezetek ne elégedjenek meg azzal, hogy valaki becsületesen befizeti a tagbélyegek árát. Ez még számunkra nem mond semmit. A DISZ tagbélyegek mögött lássuk meg az embert is erényeivel, hibáival és ahol baj van, mint ahogy Jókúta Jánosnál is baj volt, kíséreljen meg segíteni. A DISZ-munka csak ebben az esetben válik olyanná, amilyennek mi szeretnénk látni. Jókúti János másfél évig most gondolkodhatik eddigi életén és megcsinálhatja a maga számadását. A tárgyalás folyamán láttam, megértette milyen súlyos bűncselekményeket követett el, többször egymás után. Ez az út jóra nem vezet. Az ügyész megjegyezte, hogy jobb Jókúti Jánosnak a börtönben. Ott legalább nem fertőzheti a társadalmat. Ezzel a kijelentéssel nem tudunk egyetérteni. Bűnös volt Jókúti, megérdemli a büntetést, de azt akarjuk, hogy ne legyenek társadalmunkban Jókúti Jánosok. Ennek pedig az útja nem az elkülönítés, hanem ellenkezőleg, a közösségi nevelés.