Katolikus Tanítóképezde, Győr, 1900

magtár. A terület ugyan az Osztrák-Magyar­ Monarchiáé, de lakos­sága egy Konstantinápolyból kinevezett hadi igazgatása alatt áll, az egy század katona csak a tulajdonjog föltüntetése miatt tanyázik ott. De az ember felejti a sziget kopár és szegényes voltát a gyönyörű kilátásért, melyet Magyarország, Románia és Szerbia hegyei és vég­határai nyújtanak. A szigettől délre alább volt azelőtt a tulajdon­képpeni Vaskapu, zúgása felhallatszott idáig ; de a sziklák felrobban­­tatván, ma nem látszanak ki a Dunából, csatorna van ott is a hajók számára s igy a kirándulóknak csupán csak a Báziástól Orsováig terjedő út mutat természeti szépségeket. A szigeten elláttuk magunkat dohánynyal, növendékeink vettek övéik számára emlékül apró kis tárgyakat s Köppl tanár vezetése mellett, kinek kedves sportja a hegymászás, felmentek még az egy­ik hegycsúcsra is. Azután vacsora mellett pihenték ki a nap fáradalmait. A következő napon búcsút vettünk az Aldunától és szépséges vidékeitől s indultunk reggel 7 órakor hazánknak szép városát, Sze­gedet megtekinteni. A vonat Lugosig gyönyörű vidéken halad, s megláttuk­ a szép tiszta időben a Retyezát kéklő körvonalait. Lugos­nál érünk ki az Alföldre. Útközben 3 órát Temesvár megtekintésére fordítottunk és este s/0-kor értünk Szegedre, hol a kath. tanítóképző igazgatója több tanárral várta érkezésünket s a tanítóképző interná­­tusában szállásolt el. Szeged valóban Magyarország második városa. Újjáépített részé­ben egészen Budapesten gondoljuk magunkat. Másnap, mivel szent Péter és szent Pál ünnepe volt, korán reggel szent­misét hallgattak növendékeink, azután pedig a szíves tanári kar több tagja kísére­tében megtekintettük Szeged nevezetességeit, u. m. templomait, a tanítóképzőt, főgymnasiumot, a M. Á. V. nagy internátusát, a város­házát, a képzőművészeti pavillont, a szép hidat a Tiszán stb. Este­felé társaságunknak az egyik magyar vendéglő tágas kerthelyiségében szegedi halpaprikást és szegedi túróslepényt tálaltak fel, melynek ízletes voltát sokáig emlegették növendékeink. A kertben összegyűl­tek Szeged legényei és lányai nemzeti viseletben, a zene mellett tánczra perdültek s annyi szerb és oláh typus után jól esett az egész­séges, szép, életerős magyar fajt látni. A nap oly jól és sikerülten telt el, hogy utazásunk egyik legszebb emlékének mindenesetre Szegedet fogjuk tartani. De végére járt a hét, melyre kirándulásunk tervezve volt s másnap, szombaton reggel vonatra ültünk, hogy visszamenjünk Buda­pestre. Ft. Gallér Kristóf igazgató úr, daczára a korai időnek, el­kísérte társaságunkat a vonatra. Itt vettünk búcsút a szíves és igazán vendégszerető házigazdától s még most is, midőn majdnem egy év

Next