Katolikus Tanítóképezde, Győr, 1900
magtár. A terület ugyan az Osztrák-Magyar Monarchiáé, de lakossága egy Konstantinápolyból kinevezett hadi igazgatása alatt áll, az egy század katona csak a tulajdonjog föltüntetése miatt tanyázik ott. De az ember felejti a sziget kopár és szegényes voltát a gyönyörű kilátásért, melyet Magyarország, Románia és Szerbia hegyei és véghatárai nyújtanak. A szigettől délre alább volt azelőtt a tulajdonképpeni Vaskapu, zúgása felhallatszott idáig ; de a sziklák felrobbantatván, ma nem látszanak ki a Dunából, csatorna van ott is a hajók számára s igy a kirándulóknak csupán csak a Báziástól Orsováig terjedő út mutat természeti szépségeket. A szigeten elláttuk magunkat dohánynyal, növendékeink vettek övéik számára emlékül apró kis tárgyakat s Köppl tanár vezetése mellett, kinek kedves sportja a hegymászás, felmentek még az egyik hegycsúcsra is. Azután vacsora mellett pihenték ki a nap fáradalmait. A következő napon búcsút vettünk az Aldunától és szépséges vidékeitől s indultunk reggel 7 órakor hazánknak szép városát, Szegedet megtekinteni. A vonat Lugosig gyönyörű vidéken halad, s megláttuk a szép tiszta időben a Retyezát kéklő körvonalait. Lugosnál érünk ki az Alföldre. Útközben 3 órát Temesvár megtekintésére fordítottunk és este s/0-kor értünk Szegedre, hol a kath. tanítóképző igazgatója több tanárral várta érkezésünket s a tanítóképző internátusában szállásolt el. Szeged valóban Magyarország második városa. Újjáépített részében egészen Budapesten gondoljuk magunkat. Másnap, mivel szent Péter és szent Pál ünnepe volt, korán reggel szentmisét hallgattak növendékeink, azután pedig a szíves tanári kar több tagja kíséretében megtekintettük Szeged nevezetességeit, u. m. templomait, a tanítóképzőt, főgymnasiumot, a M. Á. V. nagy internátusát, a városházát, a képzőművészeti pavillont, a szép hidat a Tiszán stb. Estefelé társaságunknak az egyik magyar vendéglő tágas kerthelyiségében szegedi halpaprikást és szegedi túróslepényt tálaltak fel, melynek ízletes voltát sokáig emlegették növendékeink. A kertben összegyűltek Szeged legényei és lányai nemzeti viseletben, a zene mellett tánczra perdültek s annyi szerb és oláh typus után jól esett az egészséges, szép, életerős magyar fajt látni. A nap oly jól és sikerülten telt el, hogy utazásunk egyik legszebb emlékének mindenesetre Szegedet fogjuk tartani. De végére járt a hét, melyre kirándulásunk tervezve volt s másnap, szombaton reggel vonatra ültünk, hogy visszamenjünk Budapestre. Ft. Gallér Kristóf igazgató úr, daczára a korai időnek, elkísérte társaságunkat a vonatra. Itt vettünk búcsút a szíves és igazán vendégszerető házigazdától s még most is, midőn majdnem egy év