Női Felső Kereskedelmi Iskola, Győr, 1928
forma: mindég a Hans und Gretchen meséje, akik vagy egymáséi lesznek, vagy sem. Egyetlenegy regénye van Tolnainak, amelyben a szerelem nem háttere, hanem középpontja a közéletet vagy a társadalmat ostorozó rajzának. A jégkisasszony. Hőse Mélykúthy Viola, egy gazdag pesti ügyvéd leánya. A csinos, kacér pesti leány unokafivérét, az ügyefogyott, esetlen vidéki diákot, Jánost hatalmába keríti kacérságával. Jótétemény ürügyével magukkal hozzák a fiút, állítólag,, hogy iskoláztassák, voltaképpen, hogy a leány rakoncátlan öccseit rendbeszedje és hogy mindig kéznél legyen valaki a nagy család sok apró ügyének elintézésére, sőt szolgálatukra. János voltaképpen szolgasorban él és nem mint rokon. Özvegy anyja otthon nagy nyomorban tengődik, mert gonosz sógora kizsákmányolta és János hazamegy, hogy a gazdaságot rendbehozza — de nagyon szereti Violát, újból hisz csábító szavának és hívására újra följön Pestre. A leány tudja, hogy milyen varázshatása van Jánosra, hitegeti és áltatja, és közben az egész családdal azon mesterkedik, hogy ú. n. jó partnere tegyen szert. Sikerül is egy bárgyú kis grófocskát szerezniük, de nem sokáig örülhetnek a grófi címnek, mert az ifjú vőlegényt az esküvő elől édesanyja Párizsba szökteti. Látnivaló, hogy Tolnai a tárgyat és az önként kínálkozó bonyodalmat, János problémájában, nem tudja megfogni. A szerelem neki nem probléma. A cég a címbeli hősnő sem nagyon érdekli; neki a pesti társadalom rajza a fontos, az ügyvéd úr zsarolásai meg a bárgyú kis gróf. Az egész regény olyan, mint a címe: hideg. János rokonszenves, de megint energiátlan, Ilyés Sándornak nyomába sem lép. Az eddig tárgyalt regények jelzik Tolnai fejlődésének első stádiumát. Az uraktól nagy volt a lépcső A báróné Jénes asszonyhoz. Ennek — bár nezeti szempontból is hibás — korrajzi mélységeiben és az Oszlopbáró Ilyés Sándorának jellemzésében kulminál ez a csoport. Kifejlődött realizmusa a tárgyválasztásban, a beállításban, pesszimizmusa a célzatos, de nem önkényes, hanem világnézetéből fakadó túlzásokban is megmutatja gyengeségét a meseszövésben. Van még egy megállapításunk: az ifjúkori élmények feldolgozása mindig nemesítőleg és jótékonyan hat regényeire. És egy tapasztalatunk: nála a nagy föllendülést mindig hanyatlás követi. A báróné ténsasszonytól A jégkisasszonyig nagyobb a hanyatlás, mint amekkorát odáig fejlődött. 5. A báróné ténsasszony szerkezeti gyöngéje és jólfestett korrajza, és a személyi mozzanatok fölhasználása Ilyés Sándor alakjában, az Oszlopbáró legrokonszenvesebb szereplőjében olyan két indíték, amely a Polgármester úrra, Tolnai következő regényére is jellemző. 1885- ben Tolnai egyszerre három regénnyel lép föl. Ezek elseje, a Polgármester úr, megint nagy fejlődés bizonysága. Különösen három szempontból az. Az egyik nagyon jelentékeny mozzanat. Tolnai problémát talál, amely tragikai összeütközéshez vezet, és ezt a problémát meg tudja ragadni, ki tudja élezni; ráadásul a hősben, akinek tragikus sorsa cselekményekben, jelleméből