Szent Orsolya-rendi Nőipariskola, Győr, 1940

giákat. Az evangéliumi tövises térre kellett lépnie annak az első hajtásnak, mely az apostol szerepére vállalkozott: »El­­menvén tanítsatok...«, mert aki győzni akar, annak mindenek­előtt önmagát kell legyőznie, aki a magasba tör, annak ön­magát kell mindenekelőtt felemelnie és aki nevelni akar, előbb önmagát kell krisztusi minta szerint a szentség iskolájában kiképeznie. Halljuk talán erre az ellenvetést, hogy ma már új idők kopogtatnak ajtóinkon, új élet alakul körülöttünk, mely ko­runk eszméiben lüktet s változtatni akar az élet eddig szente­sített formáin. Legyünk résen és ne higyjünk az eszmény­­rombolóknak! Az életszentség iskolájában kikristályosodott nevelő-jel­lemek kultúratermő munkássága s a »Szent Angelus« életfor­mák szigorúsága tette, hogy Rendünk négyszáz éven keresztül eredményesen tudta betölteni történelmi hivatását s e mellett gyönyörűen érvényesülhetett az a 400 éves programm, ame­lyet a nagy reformpápa, X. Pius is célul tűzött a nevelők elé: »Restaurare omnia in Christo.« Megújítani mindent Krisz­tusban. Vérkeringésünkben a lüktetés mindig új, — különösen azóta, hogy zárdáink nagy része Unióba tömörült és közvet­lenül Rómából, az Egyház szívéből kapja a testvéri közösség éltető áldásait, — d­e a szellem, amely éltet, ez a 400 éves anyai örökség ma is változatlan és mindig ugyanaz. 1940. Az időnek e nagy választóvonalánál megállva gyakran tekintettünk vissza a nagy kezdésre, ahol Szent Angela anyánk állt s ahol oly rendületlenül bízott, hogy rendre képes lesz re­ményeit valósággá, életté és dicsőséggé változtatni. Elvonultat­tuk szemünk előtt a közbenjárása folytán nyert égi kegyel­meket, a négyszáz év sok jótéteményét, hogy azok súlya alatt leborulva, térdenállva mondja el szívünk a hála imáját. Szent Angéla látomása megvalósult. Az égig érő létrának fokait ma már ezer és ezer Orsolyita járja s ez a lelki sereg­szemle büszke öntudattal tölti el a szívünket nemcsak a múlt

Next