Gárdonyi Géza Polgári Fiúiskola, Győr, 1928
láthatták. Innen Dunántúlnak legszebb parkjába, a Neuhofba mentünk, melynek megtekintése után a Panoráma útról gyönyörködtünk Sopron város látképében és környékében. Itt, a friss, zöld erdők, gyönyörű villák között újra felüdült a fáradt csapat s vidám dallal érkeztünk a Lőwerekbe, ahol a százados tölgyek alá heveredve fogyasztották el a hazulról hozott elemózsiás táska tartalmát. Este fél 8 órakor hagytuk el Sopron városát. Zakatol a vonat kereke, mindég kevesebb-kevesebb hang hallatszik, lecsukódnak a fáradt szempillák, míg a jó tisztelendő úr nyájas kedves hangja ébrezt fel tanárt-tanítványt: „haza érkeztünk Győrbe!” A június 4-iki, szinte felhőszakadásszerű esőzés után kellemes, kirándulásunkra nézve nagyon is kitűnő napra virradtunk. Reggel 7 óra 50 perckor a vonattal Győrből s fél 10 órakor már gyalog róttuk az utat Tatatóvárostól Szomód felé. Szomódig kocsiúton vezetett az auunk, Szomódtól dűlő- és gyalogutakon mentünk hol az erdőben, hol az erdő mellett. Alighogy kiértünk Szomódból, az út egyre meredekebb lett. Lassú, egyenletesen kitartó gyaloglás mellett délre értünk föl az Ádám-major melletti 294-es magaslatra, ennek a vidéknek legkiemelkedőbb pontjára, ahonnét gyönyörű kilátás nyílott délre, nyugatra és északra. Ezen a helyen tartottunk déli pihenőt. Ez a 294-es magaslat tulajdonkép ma Dunaalmás községnek egy elhagyatott kőfejtője. Ennek a köveiből építették meg annak idején Komárom várát és annak erődjeit: a Csillagvárt, Nagyigmándot, Monostort stb. Különben még ma is elég sok kifaragott kő vár az innét való elszállításra. A magaslat környékét a csipkerózsa bokrokon kívül két érdekes növény tarkította: a kedves kékvirágú len és az árvalányhaj. Ez utóbbit csakhamar fölfedezte a nyugtalan vérű fiatalság és egykettőre ott díszelgett valamennyi kalapon vagy a kézben az árvalányhaj-csokor. Déli pihenőnk után leereszkedtünk a történelmileg többszörösen is nevezetes neszmélyi völgybe, amely nagyon sokszor volt már hadban álló népek táborhelye s ahol hajdan a vérhasban elpusztult Albert királyunk is meghalt. Megnéztük aztán a ma már csaknem egészen egybeépült Neszmély és Dunaalmás községeket. Dunaalmás községben megnéztük Csokonai Vitéz Mihály Lillájának lakóházát. Az egész napi kirándulás betetőzéséül pedig megfürödtek a fiúk a dunaalmási kénes fürdőben, amely 18 C°-os melegvizforrásból kapta a vizét. Esti 8 órakor ültünk motoros vonatra s fél 10 órakor érkeztünk haza egy kedvesen töltött nap kellemes emlékeivel.