Gyula, 1922 (3. évfolyam, 1-199. szám)

1922-01-15 / 12. szám

2 oldal. GYULA próbálja meghosszabbítani uralmát a politikai csepürágók nagy hada. A festett kuliszák, kimázolt pojácok között szét fog ütni a a várva várt megváltó: a politikai iskolázottság, a tudás, hivatottság, a tekintély. (F.) *kwí 1922. január 15. Egy törvénytelen városi határozat. Felebbezés a vármegye törvényhatóságához. — A februári közgyűlésen lesz a kioktatás. Lapunk főszerkesztője ma a következő felebbezést nyújtotta be a vármegyei törvényhatósághoz: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Gyula r. t. város képviselőtestületének 1921. évi december hó 29-én tartott közgyűlésében hozott azon határozata ellen — amellyel kimondotta, — hogy a „Gyula“ című politikai napilapnak az ugyanazon napon megejtett részleges városi tisztujításról beszámoló cikke miatt rosszalását fejezi ki, — felebbezéssel élek s kérem arra vonatkozó képviselőtestületi határozatnak a megsemmisítését. Indokok: Gyula r. t. város képviselőtestülete előtt egy idő óta állandó rendszerré vált az, hogy akár rendes, akár rendkívüli közgyűlésein bármely képviselőtestületi tagnak ötletszerűen felvetett indítványát szabályszerű tárgyalás alá veszi s azok felett határozatokat hoz. A képviselőtestületnek ezen eljárása törvénytelen, mert az 1886. évi XXII. t. c. 56. §-a szerint rendkívüli közgyűléseken csak oly tárgyak tárgyalhatók, — amelyek a képviselőtestület tagjaival legalább 24 órával előbb közölt tárgysorozatba felvéve voltak, — rendes közgyűléseken pedig oly önálló indítványok is, — amelyek a közgyűlés megtartását megelőzőleg legalább 24 órával előbb bejelentettek — aminek megtörténte a közgyűlési jegyzőkönyvben igazolandó. A jelen esetben a törvény által megkivánt fenti feltételek egyike sem tartatott be, — minélfogva a hozott határozat törvénytelen s ennélfogva megsemmisítendő. A tényállás a következő: 1921. évi december hó 29-én Gyula r. t. városánál részleges tisztújító közgyűlés tartatott. Némely állásokra csak egy jelölt pályázott és pedig olyan, akiről köztudomású, hogy a törvényben előírt elméleti képesítéssel nem bír. A „Gyula“ című politikai napilap azon a napon ezt a tényt regisztrálta és közölte, hogy értesülése szerint a törvényes kvalifikáció nélküli tisztviselők megválasztása meg fog felebbeztetni. Délután a helyettes polgármester elnöklete alatt kezdetét vette a rendes közgyűlés,amelyen egy képviselőtestületi tag a „Gyula és Vidéke“ című lap közlése szerint szóvá tette, hogy a „Gyula“ a választás eredményét még a délelőtt folyamán közölte. Beszéde a »Gyula és vidéke« híradása szerint a következő kijelentéseket tartalmazta: Visszautasítja »Gyula« ama hazugságát, hogy a papok, tanárok, ügyvédek, előkelőbb iparosok és kereskedők a választó közgyűlésen nem vettek volna részt. Ezeknek távollétét a „Gyula“ a legpiszkosabb módon belehazudta tudósításába. A »Gyula« nem lap, hanem szemét és piszok. Mindezek után indítványozta, hogy a képviselőtestület a »Gyulá«-nak a választásról beszámoló cikke felett rosszalását fejezze ki. Mindenekelőtt megállapítható, hogy a hang, amelyet a felszólaló képviselőtestületi tag használt, nem egy város közgyűlési termébe való. Szomorú dolog, hogy a közgyűlés elnöke a durva modort megtűrte s nem figyelmeztette a felszólalót, hogy beszéde elhangzásának szintere tekintetében tévedésben van és szomorú dolog a közgyűlés elnöke részéről az is, hogy távollevő s nem védekezhető személynek ilyen durva megtámadtatását figyelmeztetés, vagy rendreutasítás nélkül egyáltalán megtűrte, mert hiszen ha politikai, vagy bármiféle más ellentét is van közte és a „Gyula“ című lap között, —■ az elnöknek az elnöki székben felül kell tudni emelkedni a szenvedélyek felett s az elnöki jogokat pártatlanul kell kezelni. Ez nem történt meg. De nem csak, hogy nem történt meg, — hanem a’törvény világos rendelkezése ellenében eltűrte, — hogy az indítvány felett határozat hozassék és ő azt ennunciálta is. Köztisztviselőknek, — de különösen hivatalvezető köztisztviselőknek nem szabad a törvények ellen véteni, — nem szabad azok megsértése felett szemet hunynia, — annál kevésbé azok megsértéséhez cselekvőleg hozzájárulnia, — mert ez is a jogrend destruálása. Minthogy tehát az indítvány napirendre kitűzve és tárgysorozatba felvéve nem volt, — afelett határozat nem lett volna hozható, — ennélfogva a határozat törvénybe ütköző s így,, feltétlenül megsemmisítendő. Gyula, 1922. január 12. Tisztelettel: Oroszlány Gábor felelős szerkesztő. Lábfagyását 99 fagybalzsammal kezelje. Kapható: Präger Frigyes gyógyszertárában Gyula, Józsefváros. Estélyek. Az Oktatók. A gyulai Oktatók Egyesületének január 7-iki szavalóestélye a maradandó, szép siker jegyében folyt le. Intelligens közönség. Telt ház. Az ékes, zamatos magyar nyelven prologizáló Sebestyén Béla ref. lelkész megtalálta a hangot a nyugtalankodó szivünkhöz. Gyönyörűen szavalt Moldoványi Gábor, melyet Javoránszky Elvira és Tóth József kuruckesergője követett. A képkiállítás meglepetésszerűen és kedvesen hatott. Az oktatók férfikara pompásan adta elő néhai Gaál Ferenc pályakoszorúzott magyar dalait. Leghatásosabb volt Pekár drámai költeménye : »A magyar«. Ebben a gyönyörűen átgondolt és a magyarság tragikus helyzetét aposztrofáló költeményben mint előadók: Javoránszky Elvira, Blaur Idi, Panyik Tóth József és neje remekeltek. Javoránszky Elvira meggyőződéses, lelkes, átérzett előadását külön is ki kell emelnünk. A főgimnáziumi zenekar a legnagyobb sikerrel debütált. Az első bemutatkozást a közönség folyton megújuló, viharos tapsa kísérte. A szűnni nem akaró tetszésnyilvánításból természetesen nagy rész illeti a zenetanár urat. A nívós estélyt a »Hungária« nevű tánc fejezte be, melyben részt vettek: Ásmány Etel, Féhn Margit, Grammling Izabella, Hódy Rózsi, Kukla Fani, Lőrinc Ilona, Márky Olga, Novák Margit, Pethő Dalma, Soltész Margit, Soltész Rózsi és Ürmösy Baba urleányok. Az Izr. Nöegylet. Egy II-odrendü jeggyel léptem be az izr. Nőegylet szerda esti jótékonycélú előadására és a legelső sorban foglaltam helyet. Egy rendező megmagyarázta nekem, hogy ennek így kell lenni és maliciózusan hozzátette, hogy zsidóestélyről lévén szó, tehát az ülőhelyeket visszafelé kell olvasni. Ennek folytán egy kis zűrzavar támadt a közönség között. Gábor Imre dr. udvariasságból felajánlotta helyét egy urnak, de pár perc múlva reájött, hogy vele is áprilist járattak. Az a hely, amelyet sietve felajánlott — nem is az övé... Egy urinót, aki I-rendü jegyet váltott, — a helymutogató nő hátra, az utolsó padsorokba vezette. Most az elsők az utolsók — mondta és otthagyta. Esti 8 órára mindenki talált magának helyet és kezdetét vehette az előadás, mely kedves, meghitt, élvezetes és mindenkép gyönyörködtető volt. A szereplők édesen, bájosan beszélgető, csevegő, éneklő, röpködő kis tündérek voltak. Tiz—tizenötéves leányok, kik arra vállalkoztak, hogy előadnak egy operettet. Április. Ez volt az operett címe. Arató Erzsi írta és zenéjét Martos Pál szerzette. A szerzők jó ismerőseink. A librettoiró egy intelligens, írói vénával megáldott hölgy, a zeneszerző egy szép jövőjű diák. Egész este azon törtem a fejemet, hogy Martost be kellene mutatni Lehárnak, aki most épp diákkompozíciókon töri a fejét. A darabot Kató Kiszli István rendezte, aki mindössze 19 éves és lepipálta az öreg Szalókit, az avatottkezű budapesti rendezőt. Nagy elismeréssel adózunk Klein Vilmosné úrnőnek és Schwimmer Elza úrleánynak, kik a legfáradságosabb szerepet vállalták magukra a jótékony est sikere érdekében. A II. felvonás hazafias ünnepélyében Martos Katinka és Leitner Böske zongorázott, kik sok-sok, megérdemelt tapsot kaptak. Meleg szívvel, hatásosan szavalt Diósi Ica, Klein Lili éneke minden elismerést megérdemelt. A magyar táncot, melyet Leitner Klári, Stern Nusi, Brill Kató, Keppich Évi, Schneider Ica, Nyomdász-bál a Somlóban* január 28-án.