Gyulai Hírlap, 1961. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-06 / 1. szám

1961. január 6., péntek A szavak súlyát most a végzett munkaegység határozza meg A gyulai termelőszövetkezeti parasztság nagy része becsületesen kivette részét a munkából. Szíved-lélekkel dolgozott, segítette, erősítette a szövetkezeteket. Ez az év eredményeikben gazdag esztendő volt. Nem kell szégyenkezni miatta. Négy új és négy megnövekedett szövetkezet vetette meg a nagyüzemi termelés alapját. Felépültek az első gazdasági épületek, állatszállások, megérkeztek az első erőgépek az új tsz-ek.be is. Háromszorosára növekedett az állatállomány. Az oszthatatlan vagyon egy év alatt közel 16 millió forinttal növekedett. Az „Aranykalász” egyedül 5 milliós vagyonnal rendelkezik. Ezeket az eredményeket azonban olyan szépséghiba homályosította el, amely sok esetben gátolta a szövetkezetek munkáját, további erősödését. Ez volt elsősorban az oka annak is, hogy a mezőgazdasági munkákat csak komoly erőfeszítések árán — sok esetben a városi munkások segítségével — tudták időben befejezni. Szóljunk pár szót erről a gátló tényezőről! Gyula határában valamikor 6300 adófizető paraszt művelte vagy műveltette a 17 ezer holdas határt. A szövetkezetekbe azonban csak 2300-an léptek be. Nem is ez volna a baj. Egy tsz-gazdára így is alig 8 hold föld gondja, baja, munkája jutott volna. Ha a tagok számát tekintjük, akkor ez nem tűnik soknak. Más eredményt kapunk azonban, ha a ténylegesen dolgozók — a 120 munkaegység fölött teljesítők — számát tekintjük. A 2300 tagból alig 1700 dolgozta le a 120 munkaegységet. A többi kihúzta magát a szövetkezet ez évben különösen nehéz terhe alól. Így egy-egy dolgozóra közel 10—12 hold munkájának terhe hárult. A munkáskéz hiánya az aratás és az őszi betakarítási munkák idején különösen megmutatkozott. A gyulai szövetkezetek beterveztek évi 570 ezer munkaegységet. Ez elégséges volt minden munka időbeni jó elvégzéséhez, sőt egyes szövetkezetek fel sem használták. Ha a belépett tagok mindegyike egyenlő arányban kiveszd részét, a munkából egy főnek 240 munkaegységet kellett volna teljesíteni. Mivel a tagság csak egy része teljesítette kötelességét, közel 340 munkaegységet kellett egy-egy tagnak elvégeznie. Ez viszont — átlagot taktatva — sok. A belépett tagok között 70 olyan dolgozót találunk, aki 500 munkaegység fölött teljesített, 370 fő pedig több mint 300 munkaegységet ért el. Ezeknek az embereknek köszönhetjük elsősorban, hogy a szövetkezetek első évüket sikeresen fejezték be. Ezekre az emberekre lehet számítani, és ezek nem fognak csalódottan távozni a zárszámadásról, bár szövetkezeteink ebben az évben valamivel a tervezett alatt tudnak osztani. Több mint 700 azoknak a tszn tagoknak a száma, akik a kötelező 120-nál több munkaegységet teljesítettek. Ezek is azok közé sodolhatók, akik teljesítették kötelességüket, akik a szövetkezetben akarják megtalálni jövőjüket Sajnos, több mint 400 azoknak a száma — a betegeken és nyugdíjasokon kívül —, akik 50 munkaegységet sem teljesítettek, illetve, akik egyáltalán nem dolgoztak. Nem sokat törődtek a szövetkezet gondjaival, csak szemlélték, hogy mások görnyednek az első év nehéz terhei alatt. Ők maguk más fele kacsintgattak, fuvaroztak, vagy éppen kertészkedtek. Ezek miatt — csak az átlagot számítva — közel 100 ezer munkaegység esett, amely több mint 10 ezer hold kukorica betkarításához lett volna elegendő. Az első év ennek ellenére sikeresen fejeződött be. Olyan szövetkezetek alapját vetettük meg, amely pár év múlva nem fog csalódást okozni. Kikovácsolódott egy olyan erős paraszti összefogás, amely a mostoha időjárás az első év nehézségei és a szövetkezettől távolmaradók dacára képes volt megbirkózni a feladatokkal. Ez az év lemérte a szövetkezeti parasztság erejét és súlyát összességében és egyénenként is. A zárszámadó közgyűléseken — amikor a jövőt kovácsolják — nyugodtan megmondhatjuk: a szavak súlyát most a végzett munkaegység határozza meg. K. J. Nyolcvansasokán új motel épül Siófokon A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói háromemeletes, új motelt építenek Siófokon, amelyben nyolcvan szoba és korszerű étterem áll majd a vendégek rendelkezésére. A mintegy négy és félmillió forintba kerülő motel az új üdülési idényben már a balatoni nyaralók rendelkezésére áll. A Tatabányai Szénbányászati Tröszt megbízásából Fonyódon új bányászüdülőt építenek a vállalat dolgozói, s a tervek szerint a jövő évben fejezik be a munkát. Közös tanulás, szórakozás A termelőszövetkezeti községek közül elsőnek Füzesgyarmaton vették kezelésbe a termelőszövetkezetek a helyi művelődési otthont. A Vörös Csillag, az Aranykalász és a Győzelem Tsz jelentős összeggel támogatja a művelődési otthon fenntartását, aminek a nagytermét közgyűlésekre, ismeretterjesztő előadásokra, tapasztalatcserék lebonyolítására és egyéb célra hasznosítják. Különösen megörült a kezdeményezésnek a fiatalság. A három szövetkezetben ugyanis csaknem négyszáz fiú és lány dolgozik. Közösen alakítottak énekkart, színjátszó- és tánccsoportot. A közös művelődési otthon sokat segít abban, hogy a Sárrét egykor legszegényebb falujában olvasnak, tanulnak, s jól szórakoznak fiatalok, idősebbek egyaránt. Gépállomásaink tavaszi előkészületei Megyénk valamennyi gépállomásán január első napjaiban hozzáláttak a téli időszak egyik legfontosabb munkájához, a traktorosképzés szervezéséhez. Január 9-én többek között 12 gépállomáson vontatóvezetői tanfolyam kezdődik, ezenkívül a megye húsz gépállomásán alapfokú traktoros képzés indul A gépállomások szakemberei mintegy 600 gépállomási dolgozót és termelőszövetkezeti tagot képeznek ki, így a megnövekedett géppark kétműszakos üzemeltetése a tavasz folyamán biztosítva lesz. Gépállomásonként 8—10 dolgozót küldenek a szabadszállási traktoros gépészképző iskolára is. A még nagyobb bőség távlatai az orosházi Dózsa Tsz-ben Amikor a tsz főkönyvelőjétől a távlati tervről érdeklődtem, szabadkozott: — Néhány hete jöttem ide, ezzel a témakörrel még nem tudtam megismerkedni. De talán az elnök... — Nincs idehaza — emelte fel munkába temetett fejét egy fiatal leány. — Akkor várnia kell, mert az elnök 12 óránál hamarább nem igen szabadul a városi tanácstól. A várakozást arra szerettem volna felhasználni, hogy a tsz központja körül szétnézzek. Künn felhők között bujkált, s erőlködve sütött a nap. A levegő annyira áttetsző volt, mint a legnagyobb nyári melegben. A kerékpárszínben négy-öt idős kucsmás gazda rendezte a kiszakadt műtrágyászsákokat. A vertikális üzemben susogva szólt a körfűrész. Egy gumikerekes traktor üres pótkocsit vontatott, de a sár miatt nagyon nehezen haladt. A csővázra szerelt televíziós antenna szomszédságában, a hajtatóház üvegtetejéről leszedték a szalmát, nádat. Szellőztettek. Friss napfényt engedtek a virágokra. A kémény lomhán füstölt. Arrébb a laposban nagy téglarakások vörösödtek, s a dűlőút mellett egy kocsi haladt, az emberek rőzsekévéket dobáltak rá. Télen sem szünetel a munka az orosházi Dózsa Tsz-ben. Minden ember tudja kötelességét. A gazdák többsége a nyári hónapokban tanúsított szorgalommal jár munkába, hogy az 1961-es év termelését jól előkészítsék. Ki tudja honnan, a központba toppant Fejes István, az építészeti brigád vezetője. — Mi járatban nálunk, ilyenkor év végén? — kérdezte kézfogás közben a tervet... — És mi akadálya? — Nincs itthon az elnök. — Hát már az is baj? Jöjjön csak be, majd megnézzük — hív az irodába. Levetette felöltőjét. Tisztára mosott munkásőr operálja felesége szorgalmát dicsérte. Rövid, tömör gyapjú kucsmája alól ki-kibuggyan megfehéredett haja. Nagyon siethetett, mert ahogy leült az elnök székébe, szusszantott egy nagyot, s gyöngyöző homlokán végighúzta kérges tenyerét. Szétnézett. Már úgy volt, hogy nem jutunk egyről a kettőre, de amikor kinyitotta az üvegszekrényt, majd elhűlt bennem a vér. Az odarakott kitüntetésekből, jutalomtárgyakból csak arra következtethet bárki, nem is akármilyen szövetkezet az orosházi Dózsa. A szekrény polcáról csakhamar előkerült a szövetkezet 15 éves fejlesztési terve. Az asztal nyomban benépesült Tánczos Antalnak, az Agroterv tervező mérnökének rajzaival. — Ez a központ terve — emelte fel a fejét. Halványkék szemeiből derűs jókedv áradt. — Na, lássuk csak — nézi az egymáshoz simuló lapokat —, ez az, mutat a tervrajzok indokolását tartalmazó papírra. — A központi majorba — szemben a gépállomással — négy darab 100-as istállót és tíz darab 2500-as csibenevelőt készítünk. Ezekből kettő már elkészült. Itt kapnak még helyet a gépek, műhelyek és a legszükségesebb gazdasági épületek. A monori határrészen, a volt Táncsics Tsz földjein helyezzük el a baromfitörzset, ötezer tyúkot és 500 kacsát. De hogy tehenészetből se legyen hiány, ide is négy darab százas istállót tervezünk. A volt Rákóczi Tsz-ben szintén helyet kap egy jól kiépített állatszállás. Ide a szikhátra tesszük a juhtelepet és a növendékmarha-nevelés központját. — Hány hold földjük van? — kérdezem, mert ilyen nagy tervet kétezer holdon nehéz lenne megvalósítani. — Most a mi szövetkezetünkben mozog a föld — válaszol röviden. — A néhány hete belépett parasztok földjével együtt hat és fél ezer holdra becsüljük a határt, de az is lehet, hogy ennél több. Tánczos elvtárs nyolcezer holdas gazdaságot tervezett Erre a területre hét major kiépítését javasolja. Hallgatunk a szavára, mert tudjuk, jót akar. — Mennyi jószág tartására gondolnak tizenöt év múlva? — Ezt tényleg csak az elnök tudná megmondani, mert a gazdaság fejlesztését, különösen ezt a részt, ő abajgatja. — De látom Fejes elvtárs is tudja, miről van szó, mit akarnak tenni, hogy a tsz-gazdák jólétben éljenek. Mosolygott. Napbarnította arcán minden redő kisimult. — Hát persze, hogy tudom, hiszen ennek a nagy építkezésnek a megvalósítása ránk, szövetkezeti emberekre vár. Tudja, sokszor előszedtem a papírt, a ceruzát, s rajzolgattam. Terveztem, mit hogyan építsünk fel, hogy 15 év múlva 1800 szarvasmarhának, majdnem hatezer sertésnek, ötezer tyúknak, s több mint százezer csibének jó szállást csináljunk. Valamennyi építkezésünket már e terv alapján valósítjuk meg. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy jóformán csak cementet és meszet vásárolunk, no, meg tetőanyagot, mert a téglát mi égetjük, így olcsó az építkezés! A papírlapok, tervrajzok lassan visszakerülnek a dossziéba. — Hogy 1961-ben mit építünk? — mindjárt mondom. — Három sertésfiaztatót, 500 süldőnek ólat, egy csibenevelőt, 50 holdas öntöző telepet. Az irodát is bővíteni kellene, és egy százas tehénistállót is tető alá hozni. — Szép tervek — jegyzem meg. — Hát igen. Mi építkezni akarunk, mert ez az alapja az erős, jó módot biztosító szövetkezetnek. Dél van. A határ ragyogó napfürdőben úszik. Az emberek arca széles mosolyra tárul. Tervekről, sorsukról beszélgetnek Dicsérik a téglaégetőket, az építészeket, akik tavaly nem hiába írták be a tízezredik munkaegységet: fedél alá került a jószág és a gabona. Ha az idén, meg azután is ugyanilyen szorgalommal dolgoznak, akkor nagy terveik tizenöt évnél lényegesen hamarább válhatnak valóra. Dupsi Károly Elképedve néz utána a két fiatal — Édesapád... — motyogja Kata. — Hova mehet ilyenkor? — Hova mehet? — kékdi Bandi is. Megveri valaki Fodros Fekete Mihályék ablakát. — Ki az? — Miska bátyám... én vagyok... Gergely... — Mit akarsz? — Mondanék valamit... — Kerülj beljebb... Gergely bemegy az udvarba, fölmegy a tornácra. Fiatal legény, kicsit görnyedten jár, félszeg. — Na, mi jót hoztál, Gergely öcsém? — Nem hoztam én jót, Miska bátyám, csak azt, hogy János bátyám kivágja a nyárfát. Fodros Fekete Mihályban kihűl a lélek. Alig bírja tartani magát a suttyó legény előtt, meg kell kapaszkodjon az asztal szélében. Majdnem hörög. — Mit beszélsz, te, Gergely? — Láttam az engedélyt. Hajmási Laci bácsi adta. János bátyám meg a tüttösből elszekerezett, és vitte a fejszéjét is... — Én ezt nem tűrhetem. Akkor se, ha hatvan Hajmási is adott rá engedélyt . Szilágyi László ablaka sötét. Úgy látszik, lefeküdtek a háziak. Megveri valaki az ablakot. Béniről senki sem szól. Megint megverik az ablakot. — Ki az? — Fekete Mihály. Bent kigyullad a lámpa. Aztán nyílik az ajtó, ingben, gatyában, úgy, ahogy az ágyból kikelt, a tornácra lép Szilágyi László. — Odabent már alszanak... — morogja kedvetlenül. — Üljünk ide a padra... — Nekem jó lesz... — Mi történt, Mihály? — Mi történt? Hát milyen elnök vagy te, László, mert választottunk mi téged? Azért, hogy a csokiszalmája legyen a Toldi vagyona? Hogy látom, fogom, viszem legyen itt a törvény? Hogy más munkáján bízzanak itt egyesek? — Ne kertelj! Mondd meg, mi nyomja a begyed... — A nyárfám. Amit én néztem ki magamnak... — A te nyárfád? Mi van a nyárfával ? — Most vágja ki kapufélfának Málnás Fekete... Az elnök fölpattan a padról. — Ki engedte meg? — A barátod. A miniszter rokona, a Hajmási. Nem elég, hogy minden lépésed feljegyzi, még osztogat is. — Hajmási? — Na, nem húzom a szót, László. Adsz-e nekem papírt, hogy enyém az a nyárfa, vagy nem adsz? — Hogy adhatnék én arra papírt? Tudod, hogy az a tanács joga. — Hajmási adott... Ha te nem adsz, nem adsz. Na, jójcakát, elnök elvtárs! — Várjál csak, Mihály. Várjál... Az elnök föl-alá sétál a tornácon. Meg-megáll, bal lába nagyujjával jobb lábszárát kapargatja. Az elmélyült tanácstalanság jele ez az elnöknél. Odasündörög mellé a kutyája, belerúg. — Várjál csak, várjál... Ha adok neked papírt a nyárfára, mit csinálsz? — Bízd csak rám... Meg tudom én védeni a jussom. Még nem felejtem el, hogy ki a jó emberem. — Megkapod a papírt. (Folytatjuk) 3 Doboz és Szeghalom majortelepítési terve A Békés megyei Termelőszövetkezeti Beruházási Iroda tervező mérnökei elkészítették Doboz és Szeghalom termelőszövetkezeti községek majortelepítési tervét. Az 1961. évi tsz-építkezéseket mindkét községben a szövetkezet és a megyei üzemszervezési szakbizottság által jóváhagyott telepítési tervek alapján kezdik el. Az iroda mérnökei jelenleg Füzesgyarmaton és Kisdombegyházán dolgoznak, a telepítéshez szükséges külső munkálatokat csinálják, s ezzel egy időben a tervező-részleg néhány dolgozója befejezi az újkígyós Aranykalász Termelőszövetkezet majorjainak tervezését. Elkészült a mm* rövidhullámú tranzisztor prototípusa A híradástechnikai ipari kutatóintézetben elfogadták az első magyar rövidhullámú tranzisztor prototípusát. Az új tranzisztor a híradástechnikai ipari kutatóintézet és a Magyar Tudományos Akadémia műszaki fizikai kutatóintézetének munkatársai együttes munkájával készült. A magyar iparból nagy jelentőségű hogy a rövidhullámokra is megfelelően működő hazai gyártási tranzisztor áll majd rendelkezésre. Az új tranzisztorok felhasználásával a rövidhullámú sávban is teljesen tranzisztorizált rádiókészüléket állíthatnak elő, s a magyar műszeripar számos új gyártmányát tranzisztorokkal szerelneszempontjaeredményezik fel. (MTI)