Gyulai Hírlap, 1964. július-december (5. évfolyam, 52-100. szám)

1964-07-03 / 52. szám

' '1964. július 3. Megkezdték a 12 lakásos társasház építését Orosházán Orosházán, a Veres József utcában új, 12 lakásos társasház építését kezdte meg az Orosházi Építőipari Ktsz. Új szolgálati lakások agronómusoknak Kilenc vasvázas szín a kombájnszérűn • Még mindig anyaghiánnyal küzd a Czégény-brigád Év köiben igen jelentős összeg­gel emelték a sarkadi járás ter­melőszövetkezeteinek beruházási tervét. A korábbi 14 855 ezer fo­rintról 16 187 ezer forintra szapo­rodott az elkölthető összeg, mert hat új szolgálati agronómusi la­kás építéséhez kaptak engedélyt. Ebből Biharu­grán kettőt, az oká­­nyi Alkotmányban és Petőfi Tsz­­ben egyet-egyet, a mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Tsz­­ben egyet, a sarkadkeresztúri Egyetértés Tsz-ben szintén egyet építenek. A sarkadi járás terven felül há­rom vasvázas színt is kapott Eb­ből egyet Biharugrán, a másikat Körösnagyharsányban, a harma­dikat pedig a zsadányi Búzaka­lász Tsz-ben állítják fel. Az ere­deti tervben hét, tehát összesen tíz vasvázas színje lesz a járás szövetkezeteinek. A tízből jelen­leg kilenc a kombájnszérűkön áll. A kötegyáni Vörös Csillag Tsz-ben a betonmunkát a 10. szín felállításához szintén elvégezték, a vasszerkezet azonban még mindig nem érkezett meg. A sarkadi járásban általában jelentős az épületanyag hiánya. A sarkadkeresztúri Egyetértés Tsz-ben egy 100-as, a körösi nagy­­harsányi Egyetértés Tsz-ben öt­venes, az okányi Petőfi Tsz-ben 50-es, a mezőgyáni Magyar—Bol­gár Barátság Tsz-ben ugyancsak 50 férőhelyes tehénistállót épít­hetnének terv szerint. A sarkad­keresztúri istállóban — ezt házi kivitelben a Czégény-brigád készí­ti — ablakmagasságig ér a fal. Tég­lahiány miatt immár két hónapja áll a munka. A mezőgazdasági osztály számí­tásai szerint csupán a házi kivi­telben készülő épületekhez 400 ezer, a vállalati és kész kivitele­zésben felvállalt munkákhoz ugyancsak 400 ezer tégla hiány­zik. Emiatt félő, hogy a vállalt határidőre nem tudják az épüle­teket átadni. 3 Hogyan tovább ? Az általános iskolát végzettek továbbtanulása A mezőgazdasági szakmunkásképzésben szorít a cipő * A Munkaügyi Minisztérium egyik szobájában várakozva ta­lálkoztam egy fiatallal. Kezében a kitűnő rendű nyolcadikos bizo­nyítvány, szavaiban a dilemma: hová menjek, mit tanuljak? Arról már döntött, hogy ipari tanuló lesz, csak éppen szakmát nem vá­­lasztott meg. S amikor a tisztvi­selőnő a telefonkagylóért nyúlt, hogy felhívja a vállalatot, a fiú kísérője — talán bátyja lehetett — megjegyezte: „De azután sze­retne tovább tanulni. Érettségizni. Előbb azonban keresethez akar jutni...” E sorokat olvasva, bizonyára akadnak, akik így gondolkodnak: milyen kár ezért a fiúért, hogy nem tanulhat tovább... Továbbta­nuláson ugyanis sokan még ma is csak a középiskolai továbbtanu­lást értik. Holott továbbtanul az a fiatal is, aki ipari tanulónak megy, azaz szakmát tanult Mindenki tovább tanulhat De valóban tovább tanulhat-e az idén mindenki, aki akar, az álta­lános iskolát végzettek közül? Olyan időpont ez, amikor már mérleget készíthetünk erről, de ugyanakkor ezrével vannak olyan fiatalok, akik még nem válasz­tottak. Módunkban áll tehát meg­­győzni, segíteni őket, tanácsot ad­ni nekik és szüleiknek. Az idén 156 ezer diák végzett az általános iskolákban. A középis­­kolákba felvett tanulók száma 68 ezer, a következő megosztással: gimnáziumba 43 ezer, szakközép­­iskolába 14 ezer, technikumba 11 ezer, gyors, és gépíró iskolákba 140 tanulót vettek fel. Az iparita­­nuló-férőhelyek száma országo­san (figyelmen kívül hagyva az érettségizetteknek fenntartott he­­lyeket) 67 ezer. A számok tehát azt mutatják, hogy a végzett ál­talános iskolai diákok és a to­vábbtanulókra jutó férőhelyek száma nagyjából azonos. Figye­lembe kell ugyanis vennünk, hogy az általános iskolát végzettek egy része gyenge képességei miatt — legalábbis egyelőre — nem alkal­mas a továbbtanulásra. Ők a 4—6 órás foglalkoztatásban helyezked­­nek el s később betanított vagy segédmunkások lesznek. Hogyan lehetséges, hogy egye­lőre ezrével vannak betöltetlen iparitanuló-helyek, azaz a fia­talok egy része nem él a tovább­tanulás lehetőségével? A problémának megvan a ma­ga fővárosi és vidéki jellege. Bu­dapesten aránylag magasabb számban igényel az ipar utánpót­lást, s így átmenetileg bizonyos fokig csökkenteni kellett a közép­­iskolába felvehetők számát. Így a középiskoláikba fel nem vett diákok egy része ipari tanulónak jelentkezett, sajnos, csak egy ré­sze. A fővárosban még ma is ezré­vel tudnának felvenni diákokat ipari tanulónak. Vidéken lenne ugyan elég jelentkező, ott azonban felvételüknek korlátokat szab a vidéki iparitanuló-otthonok férő­helye. Számolni kell tehát azzal, hogy sajnos, a legnagyobb után­pótlást igénylő vasipari és építő­ipari szakmákban betöltetlenül maradnak helyek, s a munkaerő­utánpótlás ezekben a szakmákban továbbra is nagy gondot jelent majd. Tízezer helyett háromezer Vidéken a mezőgazdasági szak­munkásképzésben szorít a cipő. Tízezer mezőgazdasági szakmun­kás tanuló felvételére lenne szük­ség, köztük kétezer olyan tanuló­ra, akik a mezőgazdaságban a­lkal­­mazott ipari szakmát tanulnának, s mind ez ideig csupán 3 ezer fia­tal jelentkezett. Talán nincs elég fiatal vidéken? Vannak, csak­hogy húzódoznak a mezőgazdaság­tól, szívesebben választanának maguknak ipari szakmát, termé­szetesen a városban. Probléma tehát bőven van. Számszerűen és országosan min­denki számára van hely, csak nem mindig ott, abban a szakmában, amelyhez a fiatal vonzódik. Úgy­is mondhatnánk: a népgazdasági és az egyéni érdek sok esetben nincs összhangban. Mit lehet ten­ni ilyen körülmények között? A szülők hiába várnak arra, hogy gyerekük majd csak bejut vala­hová, hogy helyet talál magának a városban,vagy a városi gyere­ket, aki műszerész vagy autósze­relő akar lenni, mégiscsak felve­szik az áhított szakmába. A jó­zan, a reális megfontolás azt dik­tálja: éljenek a fiatalok a rendel­kezésükre álló továbbtanulási le­hetőséggel. A szülők gondoljanak arra, hogy egy 14 éves gyerek még nem kiforrott, sem mint te­hetség, sem mint ember. Megked­velhet olyan szakmát, amelytől ma még viszolyog és kedvetlenül dol­gozhat majd olyanban, amiről esetleg 14 éves fejjel azt tartotta: nincs annál szebb a világon. A gyerek érdeklődését lehet és kell is irányítani, befolyásolni. Nem­csak a népgazdasági, hanem a jól felfogott egyéni érdek is ezt kí­vánja. S mindenkinek, aki fiata­lokkal foglalkozik, ezekben a na­pokban az a feladata, hogy jó szóval, meggyőzéssel, tanácsadás­sal révbe vezesse azokat, akik még bizonytalankodnak, várják a jószerencsét. Jelentkezzenek a fiatalok ipari tanulónak! Azt sem szabad elfelejteni, hogy országunkban a továbbtanulásra minden életkorban és minden munkaterületén adva van a lehetőség. A szakmunkás beirat­kozhat technikumba, gimnázium­ba, sőt készül egy rendelkezés, amely lehetővé teszi, hogy az iparitanuló-iskolát végzett szak­munkások két év alatt a szakkö­zépiskolában érettségi vizsgát te­hessenek. Az iparitanuló-képzés eddig sem volt és a jövőben még kevésbé lesz zsákutca a tovább­tanulás szempontjából. Ezeket is fontolóra kell venni azoknak, akik még nem döntöttek. Jobb ta­nácsot nem adhatunk a szülőknek, minthogy, miután már beteltek a középiskolai helyek, jelentkezze­­nek gyermekeik ipari tanulónak. A városban a vasipari és építő­ipari szakmákban, falun a mező­gazdasági tanulóképzésben öröm­mel várják a fiatalokat. Semmi esetre se hagyják csellengeni, kal­lódni gyerekeiket, mert annak maguk a fiatalok látják kárát, hiszen a céltalanság, a tétlenség könnyen rossz útra csábítja őket. Éljenek tehát az általános isko­lát végzett diákok a továbbtanu­lás lehetőségével, még akkor is, ha a választható szakmákhoz egyelőre nincs nagy kedvük. Régi igazság, hogy megszeretni csak azt tudja az ember, amit megis­mert. A megismeréshez pedig a tanuláson át vezet az út. Faragó Jenő középiskolákban továbbtanulók aránya — az általános iskola VIII. osztályát végzettek számához vi­szonyítva — az 1960. évi 35,3 szá­zalékról 41,2 százalékra emelke­dett. A megye ötéves terve sze­rint a jövő évben az általános is­kolát végzetteknek csaknem a fe­le középiskolába fog járni. A közép- és felsőfokú iskolai végzettségűek száma 1949 óta csaknem kétszeresére emelkedett. Az 1963—64-es tanévben a kö­zépiskolák esti és levelező tago­zatán 5600 felnőtt tanult az I—IV. osztályokban, akiknek száma több mint kétszerese az 1960. évinek. Az esti és levelező tagozaton ta­nulóknak 46 százaléka munkás- és parasztfoglalkozású. A népművelési helyzet fejlődé­sét jellemzi, hogy a lakosság a kulturális és szórakozási intézmé­nyeket nagyobb mértékben vette igénybe, több újságot, folyóiratot vásárolt. Jelentősen emelkedett a rádió, és a televízió-előfizetők szá­ma. A tanácsi közművelődési könyv­tárakban 1960—1963 között a könyvállományt 246 ezerről 412 ezer kötetre emelték, az olvasók száma 42 ezerről 66 ezerre emel­kedett. A könyvtári olvasók 80 százaléka községi lakos volt. Az utóbbi években igen meg­nőtt az érdeklődés a különböző újságok, folyóiratok iránt. 1963-ban a Népszabadságból 8, a Népszavából 19, a Békés megyei Népújságból 58 százalékkal töb­bet vásároltak, mint 1960-ban. Három év alatt növelték a szín­házi előadások számát és az elő­adásokat is többen látogatták. Egy előadásra 1960-ban 311, 1963-ban 331 látogató jutott. A mozielőadá­sok számát viszont csökkentet­ték és a látogatottság is romlott. Egy mozielőadásra 1960-ban 173, 1963-ban csak 146 látogató jutott Az utóbbi években a rádió és a televízió további szaporodása út­ján a lakosság mind szélesebb köréhez juthatott el a kultúra; a televízión keresztül mind többen láthattak színvonalas művészeti, sport- és más eseményeket. Az előfizetők számának — külö­nösen a tv-előfizetőkének — je­lentős növekedése is jellemzi a kulturális körülmények javulását. Ugyanakkor részben utal a jöve­delmek kialakult szintjére is, ami lehetővé tette, hogy 1963-ban a családoknak körülbelül 80 szá­zaléka rádió- és körülbelül 10 szá­zaléka tv-előfizető. Végeredményben — ha nem is minden vonatkozásban egyenlően — további előrehaladás történt a lakosság anyagi, szociális, kultu­rális helyzetében. 1964-ben és a jövő évben is további jelentős lé­pést teszünk a második ötéves terv teljesítése felé. A tervben ki­tűzött feladatok teljesítése lesz az alapja, hogy valóra váljon a la­kosság életkörülményeinek továb­bi javulása. Tóth Károly a KSH megyei igazgatóságának csoportvezetője Érettségizettek Egyetemi, fő­száma iskolai okleve­let szerz. száma 1949 6 58« 2187 196« 10 941 3 994 1963 12 450 4 050 Rádióelőfizetők Televízió­­száma előfizetők száma 1960 végén 96 713 1975 1963 végén 108 617 13 658 Péntek Szakmunkás-bizonyítványt szereztek A gyulai József Attila Szanató­ , amelynek tagjai sorában olyan irumbán július elsején másodia- szaktekintélyek foglaltak helyet, há vizsgáztak olyan kertészeti szakmunkások, akik gyógyulásuk után öt hónapon át bentlakásos tanfolyamon vettek részt. Pest, Szolnok, Csongrád megyéből és szűkebb hazánk volt betegei kö­zül tizenhatan szereztek szakmun­kás-bizonyítványt. A szanatóriumnak saját szabad­földi és üvegházi kertészete van. Az elméleti és a gyakorlati tu­dást Gedó Mihálytól, a Gyulai Állami Gazdaság főkertészétől szerezték. A vizsgabizottság előtt mint Boros Lázsló, a megyei ta­nács vb mezőgazdasági osztályá­nak főkertésze, Kispál Sándor, a Gyulai Kertészeti Technikum igazgatója, dr. Köszner Frigyes, a József Attila Szanatórium igazga­tó-főorvosa, Dévényi Mihály, a já­rási tanács agropropagandistája — igen jól vizsgáztak a hallgatók. A tizenhat vizsgázó közül nyolc Békés megyei, a békési, a sarkadi, az orosházi és a mezőkovácsházi járásból valók.

Next