Gyulai Hírlap, 1965. január-június (6. évfolyam, 1-51. szám)

1965-01-01 / 1. szám

1VI. JAN. 1., PÉNTEK I BÉKÉS MEGYEI MÉPÚJSÁG GYULAI KIADÁSA vi. évfolyam, 1. szám Az ötödik év sikeréért | TÖVIS, rózsa nélkül Család—Otthon | Vidám szilveszter | Három munkáslány öjáido­g ú­j esztéit dó­t! Az új esztendő alkalmával meleg szeretettel köszönti, sok sikert és személyes boldogságot kíván Békés megye kommunistáinak és pártonkívülieinek, minden munkásnak, szövetkezeti gazdának, értelmiséginek, alkalmazottnak, valamennyi dolgozónak AZ MSZMP BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGA Rájtunk múlik Erőt, egészséget, békét és bol­dogságot az új esztendőben! Ezek­kel a jó kívánságokkal hagytuk magunk mögött az óesztendőt, s így köszöntjük az újat. Többet, jobbat, szebbet kívánunk jövőre mindenből a családnak, felebarát­nak, a szomszédnak. Hisz’ így van ez rendjén, mert csak úgy van az életnek igazi értelme, ha ma több­re visszük, mint tegnap. De mikor többet, jobbat, szebbet kívánunk magunknak, másoknak, arról is essen szó, mit tehetünk azért, hogy az idén a tavalyinál is több le­gyen. A lehetőségek adva vannak. Ka­rácsonykor jelentős dokumentum látott napvilágot. A kormány az ország elé tárta az 1965. évi nép­­gazdasági tervet és az előzetes adatok alapján arról is tájékozta­tót adott, hogyan alakult a múlt évi terv, miként munkálkodtunk 1964-ben. Mérleget tett az ország népe elé és jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy a serpenyő az eredmények oldalára billent. A múlt évi munka előzetes összege­zésével tükröt tartott a kormány a nép elé és a szép oldalak elis­merésével egyidőben intően szólt arról is, hol vétettük szem elől a tervet, mi az, amiben nem sike­rült kívánt mértékben előrelépni. Tükör ez az összegezés, s ha nem vagyunk hiúak — márpedig nem lehetünk —, akkor észre kell ven­nünk azokat a szépséghibákat is, melyek árnyékot vetnek az ered­ményekre. A felismeréshez a se­gítség is adva van, hiszen a kor­mány a múlt évi terv alakulását figyelembe véve szabta meg az új esztendő tennivalóit. Van mit tennünk bőven, és a helyzet kulcsa, az új esztendő tervének sikere rajtunk múlik­ rajtunk, embereken és nem kis felelősséggel azokon, akik ezt a munkát irányítják. És ezt tudva jogosan vetődik fel az az igény, hogy az új esztendőben minden eddiginél több figyelemmel te­kintse át munkáját minden em­ber és különösen a vezetés min­den szintje. Jogosan ez utóbbiak is, hiszen a vezetőknek valóban a kezükbe adta a nép mindazokat az eszközöket, amelyekkel anyagi és szellemi gazdagodásunkat szol­gálhatják. Kell és lehet is erről őszintén beszélni, mert már nem állunk a kezdet kezdetén. A leg­több helyen megvannak a vezetés feltételei, a gyakorlati tapasztalat éppúgy, mint a szakképzettség, szakértelem, a politikai szilárdság éppúgy, mint a helyes irányvonal, melyet követni kell. És még valami: van olyan tár­gyilagos elfogulatlan­­ légkör, amelyben szorongás nélkül szem­benézhetünk a jelentkező gyenge­ségekkel. Vizsgálhatjuk, miért drága az építkezés, és miért olyan lassú az üteme. Szólhatunk arról, hogy miért romlott egy-egy ipar­cikk minősége, kutathatjuk miért csökkent a termelékenység egy­­egy üzemben, vagy miért gyen­gébb a másiknál az azonos felté­telekkel bíró szövetkezet. De nemcsak vizsgálhatjuk, kutathat­juk a bajok okát, hanem észre­­vételezhetünk, kifogásolhatunk és felsőbb szinten is pontosabb mun­­kaellátást sürgethetünk. Mert számtalanszor tapasztalni még, hogy egyes főigazgatóságok kezét­­lábát megkötik az üzemvezetők­nek. Előfordul még, hogy közgyű­lési döntés ellenére „fogadtat” el „tervet” a járási tanács mezőgaz­dasági osztályának embere a szö­vetkezet elnökével. És bizony ta­valy még megesett — reméljük, az idén nem —, hogy jó néhány — budapesti központhoz tartozó — békéscsabai üzemben nem is­merték időben a központ által ki­dolgozott legfontosabb termelési mutatókat sem. Nos, hasztalan dolog lenne, ha csak ezekre az esetekre hivatkoz­nánk, s közben nem látnánk azo­kat a sürgető tennivalókat, ame­lyeket nem végezhet el, nem old­hat meg senki más, csak a helyi vezetés és a munkában közvetle­nül részt vevő emberek. A ren­det, fegyelmet például nem a köz­ponti szerveknek kell megterem­teni az üzemben. A herdálásnak sem a minisztériumi főosztályve­zető vet majd véget a termelőszö­vetkezetekben. Ezek a helyi veze­tés dolgai. A helyi vezetés ügye, rajtunk múló dolga az is, hogy az első osztályúnak minősített gyárt­mány, valóban elsőrendű legyen. Rajtunk múlik, hogyan növekszik határainkon túl is a magyar ter­mékek hírneve. Derűs hangulatban búcsúztatjuk az óesztendőt és vágyakkal, re­ményekkel kezdjük az újat. De ezt az újat úgy fogadjuk, hogy sokkal nagyobb feladatok várnak ránk, még több a tennivaló. Ez, az élet rendje, mert a haladásban nincs megállás. Nincs és nekünk magunknak, mindenkinek külön­­külön és együttesen kell napról napra megteremteni a jókívánsá­gok valóra váltásának lehetősé­geit. Sikerekben gazdag, boldog új esztendőre számítunk, s hisszük, hogy a második ötéves tervünk utolsó éve újabb sikerek eszten­deje lesz. Rajtunk múlik! Deák Gyula i Január közepére készül el az Ifjúsági Ház Városunk kislistáinak, az ifjú­ság közös szórakozásainak, s a szakköri életnek is hosszúra nyú­ló szünetet okoz az Ifjúsági Ház átalakítása, a berendezések fel­újítása.­­ Korszerűen világított, gyer­mekszínpaddal és több klub-, zakköri és sporthelyiséggel be­rendezett székházunk lesz, amikor január közepére végre elkészül a különböző vállalatok késedelme miatt — mondja Osgyán Pál igaz­gató. — A színpad kibővült és megfelelő világítást, körfüggönyt kapott. A klubszobák közül az egyiket olvasásra, folyóiratok bön­gészésére, a másikat társasjátékra rendezzük be, lesz sakkszoba is és az alagsorban pingpongterem ed­zésre, versenyre felszerelve. Gon­doltunk arra is, hogy a 18 szak­kör működését e helyiséggel­ és felszereléssel biztosítsuk, hogy if­júságunk egyik csoportja se érez­ze magát mellőzöttnek. Csaknem hetvenmillió forintot fordított Gyula lakossága élelmiszerekre 1964-ben készülnek az év végű statiszti­kai kimutatások. A számok rend­szerint unalmasak, legszíveseb­ben eltekintünk felettük. Pedig néha sok mindenről tudnak be­szélni a számadatok. Politikai és gazdasági szem­pontból egyaránt nem érdektelen például megvizsgálni, hogy váro­sunk 26 ezer lakosa az elmúlt év­ben hány forintot fordított élel­miszerek vásárlására. A Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat kimu­tatása szerint városunk lakossá­ga zsírból 534, étolajból 124, liszt­ből 2954, cukorból 3781, kenyér­ből 15 047, húsból 7554, húskészít­ményekből 1078 és margarinból 56 mázsát fogyasztott 1964-ben. Ha arra gondolunk, hogy lisztből 29, cukorból 37, kenyérből 150, húsból 25, húskészítményből 10 vagonnal fogyasztottunk, ez a tel­jesítmény nem lebecsülendő. Hogy milyen mértékben növeke­dett a lakosság fogyasztása, ös­­­szehasonlításul­­ megemlítjük, hogy 1961-ben 40 millió 137 ezer forintot költöttünk élelmiszerek­re, ez az összeg 1964-ben 55 mil­lió 549 ezer forintra emelkedett. Érdekes az az adat is, hogy a vállalat üzleteiben palackozott borokból körülbelül 850 hektoli­tert, sörből ugyanennyit, a pá­linkaféleségekből pedig féldecis­től egyliteres palackokban 10 ezer üveggel adtak el. Ezek az adatok azonban nem teljesek, mert Gyulán a földmű­vesszövetkezeteknek is vannak boltjai. A szövetkezeti üzletekben 16 és fél millió volt az elmúlt évi forgalom, négy kis külterületi vendéglátó egységükben pedig 1 350 000 forintos bevételt értek el. Három év alatt nagyon sok millióval emelkedett az az ös­­­szeg, amit élelmezésre fordítot­tunk. Ezek a számadatok a lakos­ság vásárlóképessége növekedé­sének elgondolkoztató és örven­detes bizonyítékai.

Next