Gyulai Hírlap, 1968. július-december (9. évfolyam, 50-99. szám)
1968-07-02 / 50. szám
ms. július 2. Tallinba érkezett a magyar párt- és kormányküldöttség Tallin A talliniak őszinte szeretettel, rokonérzéssel fogadták magyar vendégeiket. A magyar, szovjet és észt zászlókkal díszített repülőtéren a gépből kiszálló Kádár Jánost és a delegáció tagjait I. Kubán, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, A. Mjuriszep, az észt minisztertanács elnöke, valamint a köztársaság több más vezető személyisége fogadta. A bensőséges fogadtatás után a küldöttség szállására hajtatott Az ősi város lakói meleg ünneplésben részesítették a testvéri magyar nép küldötteit. Végig amerre a magyar delegáció gépkocsisora elhaladt, ezrek integettek, éljeneztek, éltették a két nép barátságát Delegációnk másfél napot tölt Tallinban, ahol Kádár János és I. Rabin a magyar küldöttség tiszteletére rendezett baráti gyűlésen beszédet mondanak tsz atomsorompó-egyezmény aláírása Moszkvában - Moszkva Hétfőn a moszkvai Kremlben aláírta az atomsorompó-szerződést Péter János magyar, Ivan Basev bolgár, Jiri Hájek csehszlovák, Jozef Winiewicz lengyel ideiglenes külügyminiszer, Csimiddorzs mongol külügyminiszterhelyettes, Otto Winter, az NDK és Manescu Románia külügyminisztere. Rajtuk kívül a szerződést kézjegyével látta el Frank Aiken ír miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter, Thompson, az Egyesült Államok és Sir Jeffrey Harrison Nagy- Britannia moszkvai nagykövete is. A szerződést aláírta Ausztria, Finnország, Tunézia, Szenegál, Dánia, Izland, Görögország, Laosz, Libanon, Nepál, Ceylon, Irak, Nigéria, Norvégia, Csád, Szomáli és az EAK nagykövete, Szíria, Afganisztán, Ghána, Marokkó és Ciprus ideiglenes ügyvivője. A szerződést hétfőn 36 állam képviselői írták alá. Koszigin felhívása a világ kormányaihoz Az ünnepségen jelen volt és beszédet mondott Koszigin miniszterelnök. A szovjet miniszterelnök kormánya nevében, fontos leszerelési javaslatokat terjesztett elő. Koszigin bejelentette, hogy a szovjet kormány memorandumot juttatott el a világ összes kormányaihoz. A memorandum intézkedéseket javasol a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, beleértve a nukleáris fegyvereik alkalmazásának eltiltását, a magfegyverek előállításának megszüntetését, a nukleáris fegyverkészletek csökkentését, továbbá a stratégiai fegyverek célba juttatását szolgáló eszközök korlátozását és későbbi csökkentését. Mint a szovjet minisztertanács elnöke közölte, hazája adítványozta a tizennyolc hatalmi genfi leszerelési bizottságnak, hogy sürgősséggel foglalkozzon a nukleáris fegyverek alkalmazásának eltiltására vonatkozó konvenciótervezettel. Kinevezés — felmentés A Minisztertanács Sulyok Bélát, a pénzügyminiszter első helyettesét — érdemeinek elismerése mellett — tisztségéből felmentette és nyugállománya helyezte; dr. Kardos Géza pénzügyminiszterhelyettest és Halász János belkereskedelmi miniszterhelyettest tisztségéből felmentette és tudomásul vette, hogy más munkaterületen dolgoznak tovább. A Minisztertanács dr. Garamvölgyi Károly pénzügyminiszterhelyettest, a pénzügyminiszter első helyettesévé, Faluvégi Lajost, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetőjét és Madarasa Attilát, a Beruházási Bank vezérigazgatójának első helyettesét pénzügyminiszterhelyettesnek kinevezte. Dubcek: A Szovjetunióval és a szocialista országokkal való szoros szövetség az egész csehszlovák nép létérdeke Alexander Dubcek, a CSKP KB első titkára. Beszédében Dubcek leszögezte: külpolitikánk fő és alapvető vonala a Szovjetunióval való szoros szövetség. A Szovjetunióval és a szocialista országokkal fennálló szövetségi és barátsági politika az egész csehszlovák nép létérdeke. Létérdekünknek tartjuk nemcsak a Varsói Szerződésben való részvételt, hanem annak az elérését, hogy ez a védelmi szövetség képes és kész legyen fellépni kívülről jövő fenyegetés esetén. Ezért veszünk részt minden olyan intézkedésben, amely ezt a készültséget segíti elő. A továbbiakban Csehszlovákia belpolitikai feladataival foglalkozott. Az ünnepségen üdvözlő beszédet mondott Popovics szovjet űrhajós. Vasárnap a Brno közelében fekvő Lisneben a béke és a Szovjetunióval való barátság hagyományos ünnepén beszédet mondott A MEZŐHEGYESI CUKORGYÁR répaátvételi idényre, jó kézírású férfi és női munkaerőket vesz fel 50 éves korhatárig. Jelentkezés írásban, önéletrajzzal együtt a cukorgyár répaosztályára küldendő. MEZŐHEGYESI CUKORGYÁR 500 2 Hazaérkezett Losonczi Pál Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfő délben — kíséretével együtt — hazaérkezett Berlinből, ahol részt vett a Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára 75. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen. fi francia sajtó a választásokról Párizs René Andrieu az Humanité vezércikkében megállapítja, hogy a parlamenti erőviszonyok ugyan nem tükrözik híven az országban levő tényleges erőviszonyokat, ez azonban nem változtat azon, hogy a jobboldali előretörés tovább fokozódott. A választási törvény igazságtalansága szembeszökővé vált. A szavazatok 43 százalékával a gaulleisták több mint 350 mandátumot szereztek. A baloldali pártoknak a szavazatok 40 százalékával 100-nál kevesebb képviselőjük van. Arányos választási rendszerben egyedül az FKP-nak 94 képviselője lenne. A továbbiakban rámutat, a két forduló között a gaulleisták által provokált véres, választási incidensek csak fokozták a választókra gyakorolt nyomást. Végül arra figyelmeztet, hogy a választások nem oldották meg az ellentmondásokat, amelyek a munkásosztályt és az egyetemeket májusban szembeállították az államfővel, megmaradtak a gazdasági problémák, továbbra is félmillió körüli a munkanélküliek száma, reformra vár az egyetem. A Figaro vezércikke örömmel üdvözli a gaulleista pártok választási sikerét, hangsúlyozza azonban, hogy az elnöknek és Pompidou miniszterelnöknek hatékonyabban kell kormányoznia, mert újabb sikertelenség egyenesen a káoszhoz vezethet Az a tény, hogy „megmentették Franciaországot”, nem jogosítja fel őket újabb kudarcra. Keif’ Hja, változnak az idők... Egykori képes újságokban láttam csak a pónemét. Akkor, s azóta sem jegyeztem meg. Nem érdekelt régen, nem érdekel most sem, megvoltam, megvagyok és megleszek nélküle ezután is. Minden bizonnyal a honleányok sem álmodoznak jöveteléről, mert öregecske, vénecske királyfi immár az Ottó. Azt mondom, hogy nem érdekelt személye. Ám hiába mondom, ha lapjaink hír- és glossza-rovatai elég sok lépéséről adnak számot és elég gyakori időközönként. ..Habsburg Ottó itt, Habsburg Ottó ott, Habsburg Ottó amott.” Kénytelen voltam lapjaink hasábjairól végigkísérni nem, mindennapi pálfordulását. Közvetlen a második világháború után, mint Ausztria és Magyarország, azaz együtt a két ország trónjának követelőjeként lépett fel. Aztán szerényebb lett vagy egyik, vagy másik ország trónjával is megelégedett volna. „Szegény apja is ilyen volt’’ — szokták mondani egyes fura, feltűnő és tolakodó természetű emberekre. Apja, IV. Károly, hazánkba lopakodott be az első világháború után. A fia, Ottó a második világháború után Ausztriába. No, persze, nem mint trónkövetelő. Addigra egyszerű állampolgári rangra degradálta önmagát. Változásának azonban nem ez a csúcspontja. Még talán az sem, hogy nemrégiben az egyik angol szakszervezet vendégeként a szervezeti élettel és a munkásokkal ismerkedett. Valamikor azt mondták róla, hogy „e fiúból császár és király lesz”. Aztán maradt a csak „király lesz”. Ám az idők elhalványították az összes ilyen reménysugarakat. Ottóból csupán állampolgár lett. A ranglétrán lefele vezető útja azonban kifürkészhetetlen. Nem csodálkoznék rajta, ha néhány nap múlva azt olvasnám, hogy Ottó belépett egy szakszervezetbe, mi több, egy marxista taná Itat valló (persze megvalósítani nem igyekvő) afféle angol munkáspártba. Nem esett egészen a feje lágyára az a fiúi Lépést tud és akar az tartani a haladással. Van képessége felmérni, hogy a koronás fejeket már nem nagy becsben tartják, s nem nagyon rajonganak értük szerte a világon. Látszólag felismerte, hogy a köztársaságé a jelen és a jövő. Megérhetjük, hogy Ottó rövidesen szervezett segédmunkásként, vagy párttagként kezdi elölről vágyálmai netovábbjának elérését. Dolgozgat valamelyik gyárban, s közben annyira aktivizálja magát a politikában, hogy tanácstagnak, képviselőnek, miniszternek,miniszterelnöknek választják. Onnan már csak egy lépés az a szék, ami nem trónus ugyan, de amelyből jól lehet uralkodni. No, persze, addig ki kell tartania és jól megkapaszkodnia a felfelé vezető létra fokaiban. Ország ugyan nincs egyelőre, ahol Ottó eljuthat a köztársaság elnöki székig. De talán lesz. Manapság ugyanis minden lehetséges. Azt még nem tudni pontosan, hogy milyen élőlények élnek a világűr többi bolygóin. Annyi bizonyos, hogy Ottó származását, életrajzát, földünkben ambícióit nem ismerik odafent. Ha netalán megismernék, akkor sem történik baj. Ottó egyenesen letagadja. Mint azt, hogy egykor egy-két ország császára és királya akart lenni, egy régen idejét múlta és enyészetnek indult örökösségi törvénycikk alapján. Nem törődöm vele, nem vesztegetek rá több szót.. Éljen Ottó — valahol a Holdon, valamelyik kráterország köztársasági elnöke — egye fenyő, ne legyünk szűkmarkúak — akár császáraként is. K. I. Fordította: Radó György Igenám, de a mesterséges vérkeringés akkor már negyven perc óta tartott . A szív—tüdőmotor árt a vörösvérsejteknek. A szövetekben minden perccel szaporodnak az anyagcsere ártalmas termékei. S utána a szív nem bírná a munkát. A boncolásnál pompás varratokat láthatnék, de mit érne ez? És aztán az a kis arc, a paplanlepelő mögött. A rettegés lassan mindenemet eltölti, és csak nő, növekszik percről-percre... Nem ébred föl! A szíve nem fogja bírni. A szülei pedig ott járkálnak az épület előtt fel és alá, fel és alá. Láttam őket az ablakból, amikor bemosakodtam... No, elég! Ennek nyilván semmi értelme. És mégis, akkor meg kellett volna állnom. Meggyőződnöm. És áthelyeznem a varratokat. Most már üres szavak. A kísérleti laborba megyek. Ez a napi programom: egy kis lyukas óra a műtét előtt. Különö sen most, hogy semmi kedvem operálni. A labor a szerelmem. Életem utolsó szerelme. Sok mindent szerettem életemben: a költészetet, a nőket, a sebészetet, az autómat, az unokámat. És most, hogy életem a vége felé jár, egyet akarok: megérteni, mi is az ember. Az emberiség. És mit kell tennünk, nekem, meg a többieknek — fiataloknak, öregeknek —, korunkban, amely olyan veszett iramban vágtat. Mesebeli óriásnak látom az emberiséget, a magasba tör, de béklyóval a lábán. Még képes lezuhanni, eltűnni — elégni. Ez most is megtörténhet, ebben a pillanatban. Mint lidérces álomban, kiáltani szeretnék, valakit megállítani. De kit? És hogyan? Meg kell mondanom, a laboratórium céljai szerényebbek. Elérni azt, hogy a betegek ritkábban haljanak meg. Egyelőre ennyit. Az intézet igazgatója külön kis házat építtetett nekünk személyzetet is adott. Hozzáfoghatunk a munkához. Már van saját műhelyünk, néhány mérnökünk és technikusunk, fiziológusunk és laboránsunk. Még nem kovácsolódtak össze, de bízom fiatalságukban. Most leginkább a szív—tüdőmotor foglalkoztat: a mesterséges vérkeringést hajtó szerkezet. Azt kell elérnünk, hogy az idő ne sürgessen, a szerkezet ne rombolja a vért. Az első számú probléma ez: a hemolízis. Amikor a vörös sejtek felbomlanak, hemoglobin kerül a plazmába, s azt vörösre festi. Ez, bármennyire furcsán hangzik, méreg a szívnek, meg a vesének. A mi szív—tüdő-motorunkat, amely a Szovjetunióban egyike volt az elsőknek, Petya, Misa és Oleg szerkesztette, két évvel ezelőtt. Petya és Misa gyárból került hozzánk, telve lelkesedéssel. Lakatosnak indultak, most már mérnökök. Oleg orvos. Gépük, amíg egyszerű műtéteket végeztünk, nagyon tetszett mindannyiunknak. Azt hittük, nincs különb a világon, hiszen feltöltéséhez már hétszázötven köbcentiméter vér is elég volt, míg külföldön négy liter kell hozzá. Felelőtlenül eldicsekedtünk vele. Csakhamar keservesen kellett csalódnunk. Igen, a hemolízis! A szívet nem lehet hosszabb időre kiiktatni, legfeljebb harminc-negyven percre. És ez kevés nekünk. Azt követelem tehát a fiziológusoktól, a mérnököktől és a műszerészektől, hogy találják meg a hemolízis okát és küszöböljék ki, de úgy,