Gyulai Hírlap, 1969. január-június (10. évfolyam, 1-49. szám)

1969-01-03 / 1. szám

A gyulai vezetőké a szifi Egy kérdésre sok válasz Az óesztendő utolsó napjaiban felkerestünk több gyulai vállalati, intézményi és hivatali vezetőt, hogy egyetlen kérdésre választ kérjünk. Bizonyos értelemben nehéz helyzetbe kerültek, mivel 1968 legjelentősebb üzemi, hiva­tali eredményét 15—20 gépelt sorba kellett összegezniük. A kérdés így hangzott: Mit tart ön 1968 kimagasló üzemi, intéz­ményi eredményének s milyen jelentősebb feladat megoldására készül az ön által vezetett üzem 1969-ben. Lássuk a válaszokat. KENDRA GYÖRGYNÉ, a Gyulai Kötőipari Vállalat igazgatója: 1967-ben, amikor megszületett az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének terve, tisztában voltunk azzal, hogy a vállalati össztevékenység közvetlen célja, a minél magasabb piaci áron re­alizálható nyereség elérése. Ezt a célt úgy érhetjük el, ha a meg­növekedett termelési költségek el­lenére árainkkal piacképesek ma­radunk. Ezért üzemen belül sok mindent kellett elvégeznünk. Csak a legfontosabbakat emlí­tem: gondoskodtunk a munka termelékenységének és a termelés mennyiségének növeléséről, ezek műszaki megalapozásáról, új ter­mékek tervezéséről, gyártásuk ra­cionális szervezéséről, a piaci kapcsolataink továbbfejlesztésé­ről, a vállalat pénzügyi egyensú­lyáról, a termelésben a jó üzemi légkör kialakításáról. Hogy a vállalat ezeknek a kö­vetelményeknek milyen ered­ménnyel tett eleget, az az éves mérlegből derül ki. Annyit azon­ban már most is látunk, hogy eredményeink nem rosszak. Ter­mékeinkkel 1968-ban minden fi­zetőképes keresletet kielégítet­tünk. Lényegében 70 százalékkal­­ termeltünk többet, mint a múlt­­ évben, ugyanakkor munkáslét­számunkat mindössze csak 15 százalékkal növeltük. Többletter­melésünknek mintegy 80 százalé­kát a munka termelékenységének növelésével biztosítottuk, össz­termelésünkből 21 százalék volt az export. Közreműködtünk az ipar fizetési mérleget javító te­vékenységében. A vállalat dolgozói és vezetői bizakodással tekintenek az 1969- es év elé. Programunk változat­lan. Tovább kívánjuk növelni a munka hatékonyságát — amely­nek műszaki előkészítése folya­matban van — igyekszünk a kereskedelmet jó minőségű, di­vatos és olcsó termékekkel el­látni. Tovább fejlesztjük expor­tunkat. Fennállásunk óta — év elején — még sohasem volt olyan exportrendelés-állomá­nyunk, mint most. Még Ausztrá­liából is rendeltek termékeink­ből. DR. HORVÁTH ÉVA városi főorvos: Gyula város 1968. évi egészség­­ügyi ellátásában több vonatko­zásban igen figyelemre méltó eredmények születtek. A gyer­mekkörzeti szakrendelés, amely tulajdonképpen 1967 szeptembe­rében indult meg, 1938-ban ki­bontakoztathatta tevékenységét. A végleges helyén való műkö­désére azonban csak 1969-ben ke­rül sor. Ugyanis a Béke sugárút 1­39 szám alatt dr. Werner Dénes­ körzeti orvos lakásából — az­­ egészségügyi követelményeknek megfelelő — gyermekszakrendelőt alakítottunk ki.­­ Ennek építése 1968 októberében kezdődött el. A műszaki átadás december 20- án megtörtént. Az épület beren­dezését 1969-re ütemeztük. A 2. számú öregek napközi ott­hona Máriafalván 1968 tavaszán indult be. Ebben az időszakban egy közegészségügyi ellenőri és­­ egy szociális gondozónői státuszt is kaptunk. Az 1969. évi terveink között szerepel a lakosság orvosi ellá­tásának tovább javítása. Meg kí­vánjuk szervezni az otthon levő betegek gondozását Beállítjuk a lányka szakrendelést, a nővédel­mi tanácsadást, a terhes-, belgyó­gyászati és a fogászati szakren­delést. Foglalkozunk a lakosság egészségügyi ismereteinek széle­sítésével, társadalmi fórumokon Gyula közegészségügyi és szoci­ális problémáival. LÁSZLI PÁL, a Köröstáj Tsz elnöke: Egy esztendeje, hogy a gyulai Köröstáj Tsz élére új szakmai és politikai vezetés került. Rö­vid visszapillantásként lássunk néhány jellemző adatot a gazda­ság állapotáról. A 7000 holdas szövetkezet 7 750 000 forint mér­leghiánnyal zárta az évet. Az állatok átteleltetéséhez szükséges takarmány nem állt rendelkezés­re. A megye különböző helységei­ből szállították a szálas, lédús ta­karmányt és az alomszükségletet. A géppark elhanyagolt állapot­ban volt. A tagság hangulata rossz volt, a vezetés iránti biza­lom megrendült A felsőbb szer­vek segítségére siettek szövetke­zetünknek. Ötmillió forint külön­leges termelési hitelt kaptunk. Legfőbb törekvésünk volt, hogy kialakuljon az egységes szakmai és politikai vezetés. Az első év zárása előtt megál­lapíthatjuk, hogy a kezdeti ered­mények kellő garanciát szolgál­tatnak a „gyengék” táborából való kiválásra. A tagság lelkiis­meretes munkája, támogatása, a magasabb színvonalú vezetés, a kedvező időjárás biztató ered­ményeket hozott. Az elmúlt évi­hez képest 10 millió forinttal nö­vekedett a termelési érték. Saját termésből biztosítjuk az állatte­nyésztés, abrak-, lédús, szálas ta­karmány és alomszükségletét. Műtrágyából, 100 vagonnal többet használtunk­ fel, mint az elmúlt évben. Az állattenyésztésben be­fejeztük a tbc-mentesítést. A tejtermelés 2000 literről 2500— 2600­ literre emelkedett A marhahizlalás is jelentősen ja­vult. A tervezett 384 helyett 435-öt értékesítünk, melyből 293 növendék hízó marha exportra ke­rült. Kialakítottuk a közös műhelyt egységes szakvezetéssel. A gép­park a nehézségek ellenére telje­sítette a rábízott feladatot. Vá­­sároltunk öt SZK—4-es gabona­­kombájnt, melyekkel a nyári be­takarítást időben és jó minőség­ben elvégeztük. Építettünk három vasvázas színt, 1600 négyzetmé­ter felületű üvegházat, 25 kilo­méter belvízlevezető csatorna­­hálózatot. A kezdeti eredményeink bizta­tóak. 1969-ben tovább kell lép­nünk. Jobb szervezéssel biztosít­juk az állóeszközök kihasználá­sát. Forrólevegős szárítóberendezést építünk a szálas és egyéb ta­karmányok biztonságosabb és veszteségmentesebb betakarításá­ra és tárolására. Tovább növel­­­jük az évelő pillangósok terüle­tét, összességében mintegy 5 millió forinttal több termelési értéket szeretnénk előállítani, mint 1968-ban. •Intézkedéseink a tagság jövedelmének növelését célozzák. TAKÁCS LAJOS, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság igazgató-főmérnöke. A Körösvidéki Vízügyi Igazga­tóság 1968-ban befejezte a Fehér- Körös bal oldali lokalizáló tölté­sének építését. Ezzel a város ár­­vízvédelmi biztonsága — a Romá­nia felől betörő vizek ellen — nagymértékben fokozódott. A belvizek gyorsabb levezetése cél­jából megkezdődött egy új szi­vattyútelep építése a Fehér-Kö­rös mellett. A szivattyútelep és a hozzá vezető csatorna építése a jövő évben folytatódik. Az épülő művek az égettföldi és bánomi határrészeken a belvízkárokat jelentősen csökkentik. A vízügyi dolgozók szociális körülményeinek javítására meg­épült az üzemi konyha a Nagy­váradi úton. Ezzel egyidőben megkezdődött a gyulai építésve­zetőség és szakaszmérnökség két­emeletes irodaépületének építése is. Az építkezések az új évben folytatódnak. Vízügyi szakemberek tapasz­talatai szerint a városunkat át­szelő Élővíz-csatorna partja igen gyakran beszakad és ez a víz folyását zavarja. A probléma megoldására vízügyi és városké­pi szempontokat figyelembe véve — egyelőre rövid szakaszon — megkezdjük a partfalak építését. A kísérleti szakaszon nyert ta­pasztalatok figyelembevételével az elkövetkezendő években ezt a munkát tervszerűen folytatjuk. SZILVESZTER éjszakájái. Végre megérkezett az, amit már karácsonyra sokan vártak: fehér lepel borította a fákat, utcákat, házak tetejét. A hó meghittebbé varázsolta az óesz­tendő utolsó éjszakáját. Az Er­kel Ferenc Művelődési Központ­ban szokatlanul nagy volt a látogatottság, amit nemcsak az ünnep, hanem az is elősegített, hogy a Jókai kultúrotthonban zárva volt az ajtó a nagyterem javítása miatt. A nyilvános szó­­rakozóhelyeken a szokásos zsú­foltság mellett a kora hajnalig világító ablakok a házaknál azt jelentette, hogy nagyon sokan töltötték családi körben az éj­szakát és búcsúztatták az óévet. Még ami örvendetes volt: 1968 utolsó éjszakáján semmi olyan nem történt a városban, ami a rendőrségnek gondot okozott volna. Mindent eladtak a szilveszter éjszakáját színessé és hangula­tossá tevő dudák, csákók, konfettik Komló előtt fölállított ideiglenes „üzletében”. A Komló-étteremben az 500 vacsora és a 80 üveg pezsgő mellett tombolán egy élő malac is gazdára lelt. Bizonyára jó lesz ebben az évben hízónak. A beat-muzsika korszakában is nagy tábora van a hangulatos magyar nótáknak. Bizonyítja ezt az is, hogy a Otthon­ étterem­ben Deák György népi zenekarának nem volt sok ideje a pi­henésre. Fotó: Béla Ottó

Next