Gyulai Hírlap, 1969. január-június (10. évfolyam, 1-49. szám)
1969-04-08 / 26. szám
IMS. április 11 Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta, és jóváhagyólag tudomásul vette a szocialista országok igazságügyminisztereinek és legfőbb ügyészeinek a háborús és emberiesség elleni bűntettek üldözésének kérdéseiről Moszkvában tartott nemzetközi konferenciájáról előterjesztett jelentést. Az Országos Tervhivatal elnöke, a munkaügyi miniszter és az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke jelentést tett a népgazdaság 1968. évi fejlődéséről és az új gazdasági mechanizmus szabályozó rendszerének tapasztalatairól, a tavalyi munkaerőgazdálkodásról, illetve a fogyasztói árak alakulásáról. A kormány a beszámolókat megvitatta és elfogadta. A Minisztertanács meghallgatta és tudomásul vette a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének jelentését a népi ellenőrzés múlt évi tevékenységéről. A nehézipari miniszter és az Országos Tervhivatal elnöke előterjesztést tett a kormánynak a szénbányászat korszerűsítésével kapcsolatos távlati feladatokról. A Minisztertanács a javaslatokat elfogadta és megbízta a nehézipari minisztert, hogy a tervek megvalósítására a konkrét tennivalókat dolgozza ki. (MTI) Véres összecsapás az olasz Battipagliában Battipaglia Az elmúlt évek legvéresebb olaszországi munkás—rendőr összecsapás zajlott le szerdán este a 26 000 lakosú dél-olaszországi kisvárosban, Battipagliában — jelentik a nyugati hírügynökségek. A hivatalos jelentés szerint két személy meghalt, nem hivatalos jelentések szerint további egy vagy két személy is életét vesztette. A sebesültek száma mintegy 150, az anyagi károk jelentősek. Az esti órákban a városka több pontján tűzvész lángjai lobogtak. A Salernótól 18 kilométerre délkeletre fekvő városkában szerdán reggel kezdődött a dö gőzök tiltakozó akciója amiatt, hogy a városkában működő, 600 alkalmazottat, elsősorban nőket foglalkoztató állami dohánygyárat be akarták zárni. A tüntetők eltorlaszolták a városba vezető utakat, elfoglalták a pályaudvart, s ily módon elvágták Hattipagliát a külvilágtól. A tüntetések hírére a 150 kilométerre fekvő Nápolyból és több más városból érkeztek rendőri erők. Az első összecsapásokra dél felé került sor. A tüntetők kövekkel fogadták a rendőröket, akik könnygázgránátokkal válaszoltak. A nyugati hírügynökségek szerint ezután a tüntetők autóbuszokat fordítottak fel, eltorlaszolták az utcákat és felgyújtották a rendőri gépkocsikat. A tömeg megrohamozta a rendőrséget és a karhatalom lefegyverzését követelte. Ekkor dördültek el az első lövések, amelyeknek eredetéről hivatalosan nem adtak ki jelentést. Egy 26 éves tanárnőt, Teresa Ricciardit, aki erkélyén nézte az utcán zajló tüntetést, pisztolygolyó talált kórházba szállítás közben meghalt. Ugyanakkor egy Carmine Curis nevű 19 éves fiatalembert is találat ért, a kórházban meghalt. Az esti órákban vihar tört ki a városban, de az elkeseredett tüntetés nem csillapodott. A rendőrség pajzsokkal és gázálarcokkal felfegyverkezve az éjszakai órákban valósággal elfoglalta a várost Giancarlo Pajetta, az Unité főszerkesztője, az OKP vezetőségének tagja szerdán este Bolognában rámutatott: a véres incidenseket az tette lehetővé, hogy a szakszervezetek és a baloldali politikai pártok követelése ellenére a kormány megtagadta a rendőrség fegyverhasználati jogának korlátozását. Nem vonták felelősségre az utóbbi hónapok emberáldozatot követelő rendőri erőszakának felelőseit Avolában és Viareggióban. A CGIL, az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség csütörtökön tiltakozó sztrájkra hívta fel az országot (MTI) Felhívás! Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok ! Szövetkezetünk által gyártott TKF—120 típusú trágyakihúzó berendezéshez kihúzószán, tengelykapcsoló, tengelykapcsoló pofa, lánckerék stb. tartalék alkatrészeket raktárkészletről vagy rövid szállítási határidőre elégítjük ki. Megrendelés-feladás címe: ÓBUDAI GÉPIPARI KTSZ, BUDAPEST, III., Bogdáni u. 3. 2 Vietnami katonai helyzet Az utóbbi 24 órában a Dél- Vietnamban folyó hadműveletek a DNFF húsz tüzérségi támadására, az amerikaiak hat gyalogsági akciójára és a B—52-es bombázók kötelékeinek négy bevetésére korlátozódtak. Mint Felix Bolo, az AFP francia hírügynökség saigoni tudósítója írja, az amerikai katonai hírszerzés adatai szerint a DNFF február 23-án elindított általános offenzívájában részt vevő alakulatok állítólag megszakították a harci érintkezést az ellenséggel, és visszatértek hagyományos rejtekhelyükre. A helyzet ismerői azonban nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a súlyosabb harcok bármikor újra fellángolhatnak, ha a DNFF parancsnoksága elérkezettnek látja az időt az offenzíva újabb szakaszának elindítására. A katonai hírszerzés adataival ellentétben az amerikai főparancsnokság nem tekinti befejezettnek a DNFF kora tavaszi offenzíváját. A hadműveletek hevességének bizonyos mértékű csökkenését amerikai megfigyelők a Párizsban folyó tárgyalásokkal hozzák összefüggésbe. Közel-Kelet Amman Jordániai és izraeli erők szerdán a késő esti órákban gépfegyverekkel és aknavetőkkel lőtték egymás állásait a Jordán folyó mentén. Az összecsapás mindössze negyed óráig tartott és egyik fél sem jelentett veszteségeket. Tel Aviv Szerdán arab gerillák két robbantást hajtottak végre mélyen bent izraeli területeken. Felrobbantottak egy hidat, illetve megrongáltak egy szivattyúberendezést. A második merénylet Tel Avivtól mindössze tíz kilométernyire északra történt. Pántéi Amit nem feledtethet az idő (Huszonnégy éve, 1945. április 11-én szabadult fel a buchenwaldi koncentrációs tábor.) Modern házak, mélyzöld fenyők, gesztenye- és tölgyfák szegélyezte úton futott velünk a gépkocsi. Augusztus volt, harsogott a nyár. Az Ilm-partd városból, Weimarból tartottunk Buchenwaldba. Weimar és Buchenwald között alig tíz kilométer a távolság, s mégis milyen kifejezhetetlen az ellentmondás. Weimar a német humanista kultúra bölcsője volt; falai között munkálkodott Luther, alkotott Bach, Goethe, Schiller, komponált Liszt Ferenc, a századforduló táján Brahms és a fiatal Richard Strauss. Wagner Lohengrin című operájának ősbemutatójával tisztelte meg a várost. Buchenwald ötvenöt ezer ártatlan ember koporsója. Az állattá aljasult Johann von Waldeck SS Obergruppenführer, Otto Wolfgang és Alfred Werner Berger urak „alkottak” itt a maguk módján. Magunk mögött hagytuk a kilométereket, óriási felkiáltójelként magasodott előttünk az áldozatok emlékoszlopa. — Ez a terület kedvelt kirándulóhely volt 1937-ig — tájékoztatott kísérőnk, aki túlélte a koncentrációs tábor borzalmait — Akkor Himmler kiadta a parancsot, hogy irtsák ki a bükkfákat háromszáz hektáron, s hetvenhat hektáron építsenek tábort hat-nyolcezer embernek. — 380 volt feszültség, 23 nehézgéppuskával megerősített őrtorony, hat kilométeres körzetben őrhálózat — ez zárt el bennünket a külvilágtól... Olykor hatvanezer embert is összezsúfoltak a táborban... Huszonnyolc lóistállóba ezer-ezerötszáz magatehetetlen felnőttet, gyereket tuszkoltak be. Naponta kétszáz-kétszázötven halt meg közülük... Itt állt a halálgyár. Harminchét nemzet fiai indultak el rajta a halál felé ... Erre vonszolták tíztonnás terhüket az „éneklő lovak”. Az embert „tisztelték” így... Tíztizenkét órát álltunk ezen a téren büntetésből... Jártuk a tábort, hallgattuk kísérőnket. Szaggatottan, rövid mondatokban beszélt. Két évtized távlatából is fájó-elevenek voltak neki az emlékek. — Nézzék ezeket a száraz facsonkokat Az antifasiszták oszlopai. Erre akasztották fel őket Ebben a kísérleti barakkban végezték az élveboncolást. A vezető orvos ma Nyugat-Németországban praktizál... A náci cinizmus ,Rózsakert’ ’-nek nevezrte el a kínzóketrecet... 1944. augusztus 28-án itt gyilkolták meg Ernst Thälmannt, a német és a nemzetközi munkásmozgalom nagy alakját... A tábormúzeum vitrinjében cipő, cipő, sok száz cipő egymáson. Hajfonatok. Gyermekkéz írta lágerlevél. Mellette ajándékba küldött kesztyűk — emberbőrből. — Szégyellem, hogy az emberek között ilyen állatok is voltak ... A buchenwaldi tábor kapuja felett nagy betűk hirdetik a Führer szavait: „Jedem das Mene!” Mindenkinek a magáét... De megkapták-e a magukét azok, akik mindezt kiagyalták, akik ártatlanok tízezreit ölték meg?! Nem! Johann von Waldeck, a táborrendőrség vezetője hessei birtokán gazdálkodik. Thälmann egyik gyilkosa, Alfred Werner Berger banktisztviselő. Otto Wolfgang Gelder község katolikus iskolájában tanító. Elkerülték az igazságszolgáltatást, a felelősségre vonást. Nyugat-Németország nyugodt életet biztosított számukra. A tábort 1944. augusztus 24-én amerikai bombatámadás érte. A barakkok nagy része megsemmisült. Ma már csak a fűvel benőtt alapkövek jelzik a helyét. Az idő lassan ezeket is elmállasztja, a szenvedést azonban, a náci barbarizmust, a halálba küldött ötvenöt ezer ember és Buchenwald emlékét sohasem feledtetheti az idő. Bracsok István Csoór István: | A DÁLY ® <xh'&cadicso-ftt&ci'f*... | A simli helyére kapja a kezét , és indul tovább. Kerülgeti a le- szakadt ajtókat, rúgja a szét szórt papírt és kemény lépésekkel recsegteti a bakancsa alá került üvegtörmeléket. t — Négy ember és két veréb... — A dob se kutya ... S — Az se... ! Távolodik a dobszó, de még mindig velük van. A kistemplom felől másik ember közelít. Félénkebben lép, mert arra is sok a drót, sok a szúrós üveg, a halomra dúlt göröngy és kő. Poros a lába, a feltűrt porcelán nadrág alja is. A fehér inge eléggé viseltes, csak a bal karjára biztosítótűvel • odaszegelt vöröskereszt mutat 5 úgy, mint akin vasaló is járt. i — Még egy veréb... Mégi hozzá kani... A szelesi doktor... ; Karakas ... • A hosszú lábú doktor a két • ember közé ül a fényesre kopott padra. Hátba kapja őket a • Nap és egyformán melegíti a • madarakkal együtt. — öt ember és két veréb... S És egy dob... I — Mi? ! — Ennyi a jelenlegi élő lét S szám... I A verebek bátrabban pattognak a fán. Nekik könnyebb, mert nincs üvegszilánk, elszákadt drót koromszag ott is • akad, de az már nem olyan méreges, ami lefordítaná a madarakat a fáról. Csontó Karakas doktor felé intett és utána arra, amerre lemegy a Nap az erdő mögött. — Azt hittük, elmenekült... Kavicsot rúg odébb. — Nem kecskebogyó az ember, hogy pattogjon a deszkán... Ha úgy akarja a golyó, itt is szügyön tanul, ott is ... A megcsonkult templom pléh teteje összegubancolódva lóg. A vége még tartja magát, de az alja kiterülve nyúlt el a földön. Maga alá temette a kihűlt pernyét, a megszenesedett parazsat, és a három harangot, amiket abban az időben nem soroztak be katonának, mert alkalmatlanok voltak. A kútnál áll meg a három ember. A görbe nyakú csövön csordogál a víz, nyeli az akna, magába fogadja az árok és kanyargás útján viszi le a Nádasba. A csörgedező vízre mutat a doktor. — Folyik ... — Tegnap is folyt... — Holnap is folyik ... Mennek tovább és a kútra gondolnak. A LITYMÁNT VERTE az asztalt Még a nyaka is beleveresedett. Szórta rájuk az áldást és mikor már nem győzte szusszal, földhöz verte a sipkáját öklével az öreg Fabó orra előtt hadonászott. Csontónak megfogta az ingét is, a doktornak alig érte el az állát, de azt is megkopogtatta, mint fakopáncs az odvas fa derekát. — Partyizán... ! A tolmácsnak a kabátgombját fogta meg és jobbra-balra forgatta. Annyit beszélt hozzá, alig bírta fordítani. — Azt kérdezd, hogy ki JB5 elöljáró, a sztaroszta ... Fabó húzta ki magát — Mondd meg neki, hogy azok, akikre gondol, még nem jöttek vissza... Váltott a tolmács és visszafelé azután a litymántét: — Azt kérdezi, ki doboltatott tegnap? Fabó és Csontó a mellükre bökött. — Mink! — Ki bízott meg benneteket? — Senki! — Akkor miért csináltatjátok? Nyelt Fabó, megpirosodott a nyaka és a füle cimpája. — Mondd meg neki, hogy nem szeretjük a rendetlenséget... A litymánt nem békés. Még pirosabb és vastag lábaival méri a szobát. Döng a csizma az asztaltól az ablakig, a pokróccal letakart szalmáig és vissza. Már lassabban veri az asztalt, nehogy lehulljon róla a tábori telefon. — Azt mondja, hogy déli tizenkét óráig sorakoztassátok a leventéket... — Hányat? — Azokat, akik puskáztak a gáton... Fabó nyújtja a tolmács felé a kopasz tenyerét. — Húzzon ki innen egy szál szőrt, ezt mondd meg gazdádnak. Mit kíván? Szalmából a tűz? Hol vannak már azok, túl a Tiszán.. . Még pirosabb a fitymánt füle. Remeg az ablak karikája és ha l