Gyulai Hírlap, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-50. szám)
1970-05-19 / 38. szám
A Sárréti Napok programja Körösladányban Az április 30-a óta tartó Sárréti Napok rendezvénysorozatának utolsó programját május 17-én Körösladányban tartották meg. Az egész napos műsort a járás népművelői és a megye többi járásának művelődésügyi vezetői számára rendezte a szeghalmi járási tanács művelődésügyi osztálya. A járási népművelési napon elsőnek Bodnár István, a Népművelési Intézet oktatási osztálya vezetőjének előadását hallgatták meg, aki A népművelés időszerű kérdései címmel az országos közművelődési konferencia tapasztalatairól számolt be. A hozzászólók a tanácskozás konkrét hatásáról, várható eredményeiről érdeklődtek. Délután a vendégek két szakkör foglalkozásán vettek részt. A szeghalmi honismereti körmunkáját Miklya Jenő ismertette, s a foglalkozáson a szakkör fiatal tagjai felmérésük alapján összehasonlították a szeghalmi és a körösladányi lakodalmas szokásokat. A körösladányi honismereti szakkört Végh Mihály mutatta be. Tagjai munkásmozgalmi veteránok: a szovjet vörös hadsereg egykori katonájától a második világháború partizánjáig a magyar és a helyi munkásmozgalom, sok harcoséval ismerkedhettek meg a megye és a járás népművelői. Foglalkozásukon felidézték a kedves barát, harcostárs Veres Péter emlékét, majd pedig Garibaldi Ladányból elszármazott katonáiról, közöttük Tüköry Lajosról emlékeztek meg egy 110 évvel ezelőtti csata évfordulója alkalmából. A két szakkör tagjai és a vendégek ezután megkoszorúzták Garibaldi és Tüköry emlékműveit. Este tovább folytatódott az ünnepi műsor. Az Ez történt 25 év alatt című járási jubileumi vetélkedőn hat csapat versengett Gazsi Endre játékmester vezényletével. Sor került a járási honismereti pályázat eredményhirdetésére is. A legjobb pályamunkát Kincses Sándor készítette Az okányd szociális otthon története címmel. Második lett Miklya Jenő a Szeghalom a szabadság hajnalán és a Pákászok világából a modern kereskedelembe című írásaival. A harmadik díjat megosztva nyerte két pályázó: Végh Mihály a Körösladány művelődésének történetéből és A legelmaradottabb népréteg, a cigányság helyzetének alakulása a felszabadulás óta a szeghalmi járásban című pályamunkáival, Szentesi Károly pedig A füzesgyarmati művelődési ház története című dolgozatával. Megkértük Major János elvtársat, a járási tanács vb művevelődésügyi osztályának vezetőjét, mondja el az idei Sárréti Napok tanulságait, tapasztalatait. — Értékesnek tartjuk, hogy minden meghirdetett programot megtartottunk, s hogy sikeresek, jók voltak ezek a műsorok. Egyetlen problémát az jelentett, hogy az egyébként szépszámú közönség a legtöbb esetben szakemberekből állt. Nagyon hasznosnak érezzük a két szomszédjárással — a püspökladányi és a berettyóújfalui — történt kapcsolatfelvételt, — a következő Sárréti Napokat, két év múlva, a három járás már együtt rendezi meg. Tanácskozik az SZMT elnöksége A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának Elnöksége május 22-én, pénteken délelőtt 9 órakor tartja e havi ülését, Békéscsabán, a MEDOSZ-székházban. Az elnökségi ülésen először a termelékenység alakulásának tapasztalatairól, a munkaidő-csökkentés bevezetésének és az anyagi ösztönzőik alkalmazásának eredményeiről készített jelentést vitatják meg. Cukorrépaátvevőnek felveszünk adminisztrációban jártas, jó írású, jól számoló női és férfi munkaerőt IS és 50 év között a szeptemberben kezdődő répaátvételhez. Erkölcsi bizonyítvány szükséges. Jelentkezés írásban, a Mezőhegyesi Cukorgyár répaosztálya címére. Kórushangverseny Békéscsabán A békéscsabai 2-es számú általános iskola zenei tagozatának két kórusa, a Rózsa Ferenc Gimnázium kamarakórusa és a csabai zeneiskola kamaraegyüttese május 19- én, kedden este 6 órakor, az Ifjúsági és Úttörőház dísztermében hangversenyez. A 2-es számú általános iskola zenei tagozatának V—VIII. osztályos tanulókból álló nagy kórusát és a gimnázium kamarakórusát Sárhelyi Jenőné, a zenei tagozat IV. osztályos tanulóinak énekkarát pedig Marton György vezényli. A hangverseny elsődleges célja, hogy nevelje a kórusokat; a játékos, könnyed, szívesen énekelt számok mellett klasszikus kórusműveket, többek között Palestrina-, Monteverdi-, Mendelssohndarabokat is előadnak. Statisztikai könyvszemle A magyar ipar 25 éve Az ipar jubileumi kiadványai rövid áttekintést ad népgazdaságunk egyik legjelentősebb ágának fejlődéséről. Az egész iparnak és azon belül a fontosabb ágazatoknak a felszabadulás óta elért fontosabb eredményeit 23 oldal szöveges értékelés ismerteti. Többek között bemutatja az ipar jelentőségét a népgazdaságban, számot ad a termelési, a létszám és a termelékenység alakulásáról, az ipari beruházások, a foglalkoztatott nők, Budapest-vidék arányáról, a fontosabb termékek termeléséről és külkereskedelmi forgalmáról stb. Az esetek többségében az 1949—1969 évek közötti időszak ipari tevékenységéről számol be, de néhány mutatón keresztül összehasonlítást ad a háború előtti 1938. évi adatokra történő visszatekintéssel is. A szöveges oldalak tükörképeként színes grafikonok — kartogramok — szemléltetik az iparcsoportok főbb mutatóinak alakulását. * A Központi Statisztikai Hivatal szerkesztésében és a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában jelent meg az első olyan nyilvános adatgyűjtemény, mely az ország idegenforgalmi célú szálláshelyeinek adatait teljeskörűen és sokoldalúan tartalmazza. A kiadvány célja kettős: egyrészt számot ad az egyes szállástípusok kapacitásának és felszereltségének fejlődéséről, másrészt a gyakorlati felhasználást teszi lehetővé azáltal, hogy a fontosabb adatokról egységenként is tájékoztatást nyújt. Az adatgyűjtemény szerkezetileg három önálló fejezetre oszlik. Az „Összefoglaló adatok” című rész valamennyi szállástípusokra az 1937, 1957, 1963 és 1969. év összehasonlítható legfontosabb mutatóit tartalmazza. A „Részletező adatok” címszó alatt az 1963. és ,1969. évi kapacitásadatokkal együtt bemutatásba kerül a szálláshelyek kulturáltságát jelző technikai felszereltség (fűtés, világítás, vízellátás, telefon, tv, rádió, lift, közös helyiségek stb.), a vendéglátás és kereskedelmi ellátás, valamint a szálláshelyekhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó szolgáltatás. 1970. MÁJUS *9. Színesfém vagy műanyag? A második világháborút követően, a műanyagok megjelenésével és elterjedésével az a hiedelem lett úrrá, hogy a színesfémek — réz, ólom, cink, ón stb. —iránti kereslet rohamosan csökkenni fog. Nem így történt, sőt az igények azóta is egyre fokozódnak. Jóllehet néhány iparágban valóban kitűnő helyetteseivé váltak a műanyagok a színesfémeknek (főleg az épületgépészetben), a technika legtöbb ága azonban még ma sem tudja nélkülözni őket. Köztudomású, hogy a világ gépkocsiipara óriási fejlődést ért el az elmúlt 25 év alatt, márpedig minden elkészülő autóba 15—20 kg színesfémet építenek be! Egyedül ez a példa se igazolhatná a fokozódó szükségleteket, de nem szabad elfelejtkezni a fejlett elektromos és elektronikus iparról, valamint az erőteljesen „izmosodó” vegyipar egyre növekvő alapanyagszükségleteiről sem. A világ színesfém-készletei szűkösek, még szerencse, hogy a kohók e begyűjtött használt színesfém-alkatrészek bizonyos fokú visszaáramlásával is számolhatnak. A Szovjetunió a színesfémek vonatkozásában „önellátónak” számít, sőt a baráti országokat se ellátja e létfontosságú fémekkel. Ehhez korszerű bánya- és kohóipart épített ki magának. Képünkön: Az Uszty-Kamenogorszki Színesfémkombinált olvasztómű helyében. lllllllllllllllllIIIRlIlllllllll [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]«■ [UNK] [UNK]•■!■ [UNK] [UNK] [UNK]*■ [UNK] [UNK] [UNK]***■ [UNK] [UNK]*■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]*** II Cidade de ouro 9. rész — Értem, önök — ökölvívók. Nos, edzési lehetőségük itt te akad majd bőségesen, öt éve élek Cidaróban, de nem emlékszem olyan vasárnapra, olyan ünnepnapra, amikor e falak között — intett körbe —, esetleg kint a Főtéren ne lett volna tömegverekedés. Hosszan tartó esőzések idején még hétköznap is belátogatnak ide a mineirók, mert olyankor a telkükön nem dolgozhatnak. Vagy mert nem bírják már a magányt. A program rendszerint három részből áll, úgymint: ivás, utána kártya, más szerencsejáték, illetőleg bocsánatkérő mosollyal nézett Claudette-re és Ninettere, nem fejezte be a mondatot. — Aztán következik az utolsó szám,a verekedés, a tombolás. Nem ítélem el őket ezért, elkeseredett emberek és mostanában különösen sok okuk van rá, hogy reménytelennek lássák a jövőjüket. — Mindez lehetséges — jelentette ki méltóságteljesen Anna asszony —, csak az az egy nem lehetséges, hogy mi négyen részt vegyünk ilyen civil hancúrozásokon. Mi profik vagyunk, sportemberek, hivatásos ökölvívók, nekünk a verekedés nem szórakozás, nem kikapcsolódás, nem csatorna a felgyülemlett indulatok levezetésére. Mi öklözésből élünk. Semmi közünk az amatőrök kocsmai civódásaihoz. Leütötte a hamut a szivarjáról, hátradőlt, a témát lezárta. Ezt mindenki tudomásul vette, aminthogy rövid, de szinte ünnepélyes nyilatkozata közben az sem lepett meg senkit, hogy többes szám első személyben beszélt, magát is a professzionista ökölvívók közé sorolta. — Az eddigiekből tehát nyilvánvaló — foglalta össze rövid csend után a tényállást Evans professzor —, hogy sem elutazni, sem rádión üzenni nem tudunk. De nem akad-e más megoldás? Futárra gondolok például, aki elvinné leveleinket. Megfelelő díjazásért, természetesen. A kérdésre Plombás atya válaszolt. Kérdésekkel. — Tudja, professzor úr, hogy Ciduro és Manaus között mekkora a távolság? Légvonalban is több, mint ezer kilométer. Apró lélekvesztőjén mennyi idő alatt jutna el oda egy halász? És eljutna-e egyáltalán? Az Amazonas nem csónakázópark! Vagy egy vadász gyalogosan Porto Velhóba? Pedig az csak fele távolság! Csak épp az őserdőn keresztül! Két hónap? Három? Lássák be, kérem, hogy más megoldás nincsen, meg kell várniuk az oda visszatérését. A pap szavára rábólintott a szatócs is, az öreg Doido is. — Rendben van — jelentette ki Himenez, a másodpilóta —, maradunk, hisz mást egyszerűen nem tehetünk. De mit fogunk itt csinálni az elkövetkezendő hetek során? Gyengélkedők, fiatal nők, idősebb emberek is vannak velünk és egyáltalán ... — A legfontosabb — kezdte a választ némi töprengés után a padre —, a helyes alapállás. Meg kell érteniük, hogy sokféle Brazília van. Amelyet önök ismernek, az az óceán partján terül el, nagyvárosaival, fejlett iparával, idegenforgalmával, autópályáival és így tovább. Az és a mi őserdei Brazíliánk .két külön világ. A mi Amazonas államunknak, amely csak egy az Estados Unidos do Brasilia dzsungelországai közül, akkora a területe, hogy Madame Duval régi hazája, Franciaország vagy háromszor elférne rajta. Mégis egész Amazonas államban annyi ember sem él, mint például egyedül Marseilleben. Alig több, mint félmillió. — Erről már hallottunk — morogta a fogai között Bobo. — Sőt, valaki azt is megpróbálta bemesélni nekünk, hogy itt harminc centiméter magas, tíztizenöt kilós emberkék laknak! Ehhez mit szól, atyám? — Csacsiság. De nem is ez a